Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Közlekedésileg attól, hogy a busznál is van néha 10-20 centi hely a falig, ott a megálló azt jelenti, hogy busz ajtajából egyből a kerítés mögé szállsz le, mert nincs hely.
Napok óta a Via Appia túrámat tervezem egy szombati napra. Össze is állt a terv,szép sétának ígérkezik. Vajon mitől olyan "veszélyes" ez a szakasz? :)
Mindenesetre én is úgy gondolom,hogy itt az elején,ahol még van tömegközlekedés,mi is azt fogjuk igénybe venni,elég lesz a maradékot lesétálni. Csak reménykedem én is,hogy a Quintili hátsó bejárata nyitva lesz, mert ha nem,akkor lehet,hogy morcos leszek.
Azért elsősorban abban bízom,hogy az időjárás kegyeibe fogad.
Általában az itt leírtak és saját tapasztalat alapján úgy gondolom, a nagy forgalom valamint a szűk útszakaszok miatt nem kifejezetten sétára alkalmas a Via Appia Antica Porta San Sebastiano környéki része.
A helyiek egyébként óva intenek attól, hogy hölgyek egyedül kóboroljanak errefelé. Úgy látom, a feleséged is hasonlóan "kísérti a sorsot", mint én. :) Csak pozitív tapasztalatom van, igaz nem vagyok egy félős vagy áldozattípus, és feltalálom magam akkor is, ha ismeretlen terepre keveredek. Amiről írsz, egy része ismerős, de több helyen nem jártam még. Érdemes felkeresni/felderíteni még pár maradványt. Ha úgy alakul és nem felejtem el, kerékpárra pattanok majd. :)
Nem figyeltem a 660-as útját, talán a Pignatellin tért le. Először csak az tűnt fel, hogy ott áll meg, ami egyébként nincs az útvonalában sem, aztán amikor a motort is leállította a sofőr, akkor már gyanús volt. Volt egy fiatalember, aki egy 80 körüli urat bíztatott, hogy nincs túl messze már.., pihenjen közben kicsit.., - őket is váratlanul érte.
Köszönöm, a linkre rákattintva elindul. Az előző, említett hsz-nál azonban csak nagy üres téglalap jelentik meg, fehéren, semmiféle rákattintás nem használ. Csakis a linkkel. Így, a linket megkapva elindul, tökéletes. (Ez nemcsak most probléma, több topikban, hasonlóan járok.)
A spanyolt megtartva az olasz tematikát nemsokára rábízom Frater Birandello-ra, a régiek és barátok úgyis őt ismerik jobban.
Üdv. Tevhnikai közlemény. Ezek a fotók rendben megjelennek nálam, bonnita ezt megelőző hozzászólása (20798) csak üres ablak. (Win7 - Internet Explorer). Ötlet?
Köszönöm a beszámolót! Örülök, hogy kedveled a Via Appia Anticát. Feleségemben felidézett három alkalmat.Idén május utolsó napján a képek az általad is meglátogatott Santra Maria Nova templomnál készültek.
A 2010 július idusán, születésnapján Nagy Exedrán túl Hercules templomáig ment.
2008 márciusában a Via Fioranellotól déli irányba ment Gallieno romjáig. Onnan gyalogolt vissza a Városba a Porta San Sebastianoig. Járt-e már erre valaki?
Hozzászólásod megállapításai egyetértésre találtak. Egy kérdés van. A 660-as busz milyen útvonalon közlekedett San Sebastiano katakombáig?
Számmisztikai és tapasztalati megfontolás alapján már jóval indulás előtt úgy döntöttem, hogy ezt a napot egyedül, vagyis Rómával kettesben töltöm. A lányok elfogadták, elvileg Róma-környéki kirándulást is kilátásba helyeztek.
Eredeti terveimben a Vízvezetékek, a Villa dei Sette Bassi romkomplexum és a Via Appia Antica nemrégen megnyitott Santa Maria Nova templom és Casale Santa Maria Nova megtekintése szerepelt. Sajnos kevés felkészülésre volt módom, ezért nem hangoltam össze az amúgy is hektikusan közlekedő buszok átszállási lehetőségeit.
Busszal a Colli Albani metróig utazom, ahol a 663-asra szállok, és a Via di Tor Fiscale megállónál szállok le, hogy a 8 hektáron elterülő Parco di Tor Fiscalét megtekintsem.
Az elkerített, padokkal játszótérrel, kerékpár-úttal kialakított gondozott szabadtéri park napnyugtáig minden nap látogatható. A kerítésen belépve nasoniból csobogó friss víz, és az Acquedotto látványa fogad. A parkon belül található a Felice (1585-1587 )és a Claudio (isz. 47.) vízvezeték több részletre szakadt maradványa, és a vámtorony is. Rendkívüli erővel hat rám mindig a vízvezeték mind látványban, mind nagyszerű találmányi voltában, és különleges erőtérként érzékelem. Jól esik a parkot körüljárnom.
A közelben nyári napközis tábor működhet, ahogy az olasz disco zenét és a szervező hangját követve azt egy konyhakertből megfigyeltem. A kerítés megakadályozza, hogy közelebb menjek, visszasétálok a Bar és Információs központ feliratú házig.
Az információs pontnál térképet, ásványvizet vásárolhatunk, és egy kisebb múzeum is van. Az üvegpadlón át földalatti helyiségmaradványok láthatóak. Hétfő volt, a múzeumok általában zárva tartanak, és már a sziesztás záróra is közeledett. A park alatt jelentős kiterjedésű a tufába vájt földalatti üreggrendszer, A honlapon jelzett rend szerint vezetett bemutatókat is tartanak. Napvilágra került itt még császárkori római villa és fürdő maradványa ismely a vidék sajátosságáról és sűrűn lakottságáról őriz bizonyítékokat. A vízvezeték valamint a Via Latina közelsége, és a külvárosi nagyobb birtok jó lehetőségeket és életteret biztosított az itt élők számára.
A Felice vonalát követve egészen a toronyig elmentem, amit beépítettek a vízvezeték boltíves vonalába. Ott jártamkor csak néhány kerékpárossal találkoztam, és 1-2 padon napozó férfit láttam.
Ezt követően a 660-as busszal a Cecilia Metella végállomásig terveztem eljutni, de hosszas várakozás után a S. Sebastiano katakombáig visz csak. Látszólag nem sok séta az a két megálló, de a menetrend szerinti végállomás megállójában talált tábla szerint visszafelé is számolnom kell vele. A Capo di Bove hétfőn is nyitva van, és még belefér(ne) másodszor is körülnézni. Egy tábla fogad.
Ismét eszembe jut, hogy az egyensúly érdekében a segítő erő mellett mindig jelen van az ellenerő is.
Ha tudom, hogy nem lesz nyitva, és előre tanulmányozom a buszok vonalát, a 765-ös buszt választottam volna. Azonban a ha, a volna tartalmú mondatok csak fikciók maradnak....
Így esett, hogy a S.Sebastiano katakomba elől egészen a Villa Quintili hátsó kapujáig kilométereket vándoroltam az utak királynőjének talán legszebb szakaszán. Útközben, az örökzöldekkel gyönyörű parkos udvarokkal szegélyezett út szélén számos temetkezési emlékhely, sírhalom, mauzóleum vagy torony látható. Egyik-másik omladozó, de látható anyaga, dísze, felirata; másokat márványtöredékeit felhasználva helyreállítottak; valamelyiket növényzet takar teljesen, némelyik a természet csiszoló munkájának köszönhetően eldeformálódva is méltóságteljesen ágaskodik a magasba. Van aki fut, mások sétálnak, csapatokban kerékpárosok tűnnek fel.
Látszólag semmi különös nem történik, de mégis elemi erővel hat rám ez a békés, csendes semmi is. A gyülekező felhők percenként változó sejtelmes fényviszonyokat alakítanak ki, néhány csepp eső is hull, a távolban legelésző állatcsorda kolompja mantraszerű dallamként csilingel. Az amúgy is festői és kivételes energiájú helyen valami leírhatatlan hangulata van az egésznek. Érdekes gondolatok járnak a fejemben a zarándoklat spirituális- tisztító és csiszoló erejéről.
Sétám során időnként az ősi szekérúton, néha a kerékpáros nyomvonalon, máskor a hangyák útvonalán haladok. Azzal a tudattal, hogy visszafelé is tartalékolnom kell időt és erőt, a hosszú út alatt mindig egy távolabbi célpontot tűzök ki, hogy ott majd megpihenek, majd egy újabbat, miközben azt gondolom, csak addig, de tovább már nem megyek. Odaérve aztán nem pihenek, és az eredeti célomat tartva mindig továbbmegyek.
Úgy 2 órányi járással elérem a Santa Maria Novát, ahol nincs mozgás, és zárva a kapu is. Nyitvatartásra utaló táblát nem találtam, az építkezési nyomokból ítélve úgy gondolom, ha a templomot meg is nyitották, a misztikus legendáról híres lakóház feltárása és rendbehozatala még tart. A Quintili Villához még elsétálok, majd visszaindulok.
A via Erode Atticónál még odamenet felfedeztem a 765-ös buszt, így addig sétálok, és a Város felé lépésben haladó autók sorát elnézegetve átszökkenek a másik irányba tartó busz megállójához. A Laurentináról a Colosseóig metrózok, miközben buszra vártam láttam, hogy a metrókijáró felőli oldalon elkezdték lebontani az állványokat. A felújítás még legalább 2016-ig tart, így várhatóan újabb szakaszra helyezték át azóta őket. Egyébként a metróépítési munkálatok miatt a Fori Imperiali mentén több épületet megtámasztottak, hogy a rázkódás okozta rombolást megelőzzék.
1/2 6-tól 3/4 8-ig tart a hazaút, eléggé el is fáradtam. A Sette Bassi teljesen kimaradt, de arra amúgy is több idő kell. Nagyon klassz, kb. 10 km-es zarándoklatot tettem, a nap és a friss levegő pirosra színezte a bőröm, lelkemet gyémántként csiszolta.
Hazafelé a Ghettó felől megnézem a teknőcös kutat és a Palazzo Mattei di Giove is behív. A Campo melletti lakásba érve először az tűnt fel, hogy van hely a fürdőszobai polcokon, eltűnt B. jelentős smink- és piperekészletének mind az 50 darabja, és a lányok ruháikat is összepakolták. Szerencsére megszokásból az előszobai tükröt használom, így felfedezem az üzenetet, amiben a Ponte Sisto túlsó végére szól a randi.
Trasteverén a hangulatos Via della Lungarettán tett sétánk közben Bonnita minden kutyust Albertónak szólít.
A vendégeket gyors ütemben cserélő, de mindig teltházas Carlo Mentában vacsorázunk, a közeli búcsú és fáradtság miatti hullámzó hangulatot feldobja a szomszéd asztaltársaság barátságos kutyusa.
Későre jár, amikor az esti fényekbe öltözött Városban teszünk egy sétát a Vatican- Passetto-Angyalvár- Angyalhíd- Via Giulia útvonalon.
Hazafelé a Via Giulián egy építkezés kerítésén a történelmi utca számos nevezetességét sorolják, a számozott látnivalók sorában ugyan nem említik a Falconieri palotát, de a plakát másik részén szerepeltetik.
Bár mi még maradunk, de B. másnapi indulása, és az átköltözés nekünk is jelzi, hamarosan végetér ez a Római Vakáció. Otthon még beszélgetünk, megisszuk a 3 kis üveges Aperol-szódát, és fejünkben a napi események gondolataival, lábunkban sok nap sok kilométerének fáradtságával, lelkünkben számos kedves emlékkel álomba merülünk.
Az új nap reggelén gyors programegyeztetés után az Angelus utáni találkozó helyét fixáltuk, és hárman három irányba indultunk.
A hó első vasárnapi ingyenes múzeumozás alkalmából a Nemzeti Múzeumok mellett döntök, és a közelben lévő Crypta Balbihoz indulok. Előtte áthaladok a téren, és egyik kedves kis udvaromat is felkeresem.
Azt reméltem, hogy nagy tolongás nem várható a múzeum előtt, de hogy alig vannak, még engem is meglep. Az ingyenes jegy kiváltása közben a korrekt írásos tájékoztatót nézem, és mellette felhívják figyelmem, hogy hétvégén vezetett vizitek vannak, és 10 perc múlva a ciszternába, majd azt követően 45 perc múlva az Essedrába indul ásatási bemutató. Az ingyenes regisztrációs jegy mellé két kiegészítő jegyet is kapok. Az újdonsült kedvezmény keretében kiadott jegy is érvényes a másik 3 múzeumra, de kizárólag a kiváltás napjának végéig a látogatási időn belül lehet felhasználni.
A ciszterna esetében plusz információ nem hangzott el, a kihelyezett ismertetőket olvashattuk, és kb. 20 perc alatt körbejártuk a múzeum alatt feltárt területet. Jól látszik a régi utcaszint, egy régi római út maradványa, és a víztározó helyiségek.
Az Essedrához induló csoportban is csak 8-an vagyunk, a kb. 20 perces bemutatón olaszul hangzik el az információ, több színes freskó- és mozaik maradvány látható.
Az Area Sacra körül nézelődve fogyasztom el a közeli Desparban beszerzett paninót és jégkrémet, majd a San Pietróhoz indulok.
Nagy a tömeg, és hatalmas várakozás előzi meg a szentatya megjelenését, aki jó erőben van, de lényegesen fáradtabb, mint amilyennek egy fél évvel ezelőtt láttam. Bonnitát a jól megadott koordináták alapján azonnal megtalálom, így együtt éljük át azt a csodálatos egységet, és végtelen szeretetet, ami körüllengi a teret.
Bár a szokásos protokoll szerint zajlik minden, de mégis van ott mindenki számára néhány személyes élmény: egy elhangzott szó, egy megfigyelésből adódó gondolat, egy elcsípett mosoly vagy átszellemült ima, vagy az a felfedezés, hogy a szentek szobrai közül ügyködő operatőr kiválasztotta, és a kivetítőn viszontlátja magát. A szentatya köszöntötte az autós felvonulás résztvevőit is.
Az otthoni felfrissülés után a régóta halogatott Ostia Antica - az ókori római kikötőváros ásatási területéhez indulunk, ahol különváltunk, de időnként összetalálkoztunk.
A mozaikok sétánya mellett Catellával azt a barackot eszegetjük, amit Bonnita Trasteveréről cipelt, és kiderül, hogy a múzeumot egyikünk sem látta még. Nekem eszembe jut, hogy mint más római ásatáson, itt is egy órával korábban zár a múzeum. A hátsó surranó úton gyorsan odaérünk. Kb. negyed óránk maradhatott, éppen körbejárni volt időnk, alaposabban tanulmányozni nem tudtuk. A gyűjtemény darabjai egy hosszú ásatási munka eredményeként a Város különböző pontjain kerültek napvilágra. A múzeum épülete a XV. századtól létezik, neve Casale de Sale, mely a közeli mocsarak lecsapolási és sóbányászati munkáira utal.
Megtalálhatóak itt kisebb szoborcsoportok, császári bustok, női szobrok, szarkofágok, templomi áldozati tárgyak eredetiek és görög eredetiről készült római másolatok egyaránt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gazdag és szép a kiállítási anyag, meg kell nézni még máskor is, és több időt hagyni.
Ezután ismét külön vándoroltunk a térben és időben. A 33 hektáros csodálatos természeti park szabadtéri múzeumában holt utcák, romos állapotukban is érdekes, mozdulatlanságukban is dinamikus épületek és élő fák, pihe-könnyed csend között kanyargunk egyedül maradva gondolatainkkal. A számos falfestmény, és mozaik valamint az üzletek és insulák mellett nagyon tetszik a Forum és környéke az olaj-tartályokkal.
Bár kevés hiányzott, de most sem jutottam el a kikötőig, mert a hunyorgó nap aranyló sárga fényének ölelésében vissza kellett érnem a megbeszélt találkozóra, és 19.15-ig ki kell lépni a területről a nyári időszakban. Két alkalom után is maradt még bőven mit megnéznem, ismét visszavágyom.
Egész Ostia Antica területén, így a múzeumban is időszaki kiállítás van, melynek keretében mai alkotású szobrokat is kiállítottak. Úgy érzem, nem ezért jöttem, így számomra kevés művészeti élményt jelentettek. Tekintettel a hó első vasárnapra, nekünk ingyenes jegyet adtak, de az időszaki kiállítás miatt aktuálisan € 8.00+3.00 a belépő. Kísérleti jelleggel szombaton 2*12 fő mozgásában korlátozott személy részére előzetes foglalással elektromos golf-autós túra is igénybe vehető.
Egy nagyon szép nap végére értünk, a lányok vacsorázni indulnak, nekem egy találkozó kerül képbe előző szállásadómmal, ami aztán végül elmaradt. Szép élményekkel gazdagabban szenderedtem mély álomba.
Az ingyenes vasárnapon a Colosseóba óránként csak ezer embert engedtek be, és egyszerre háromezren tartózkodhattak bent, így is több mint 27 ezren nézték meg.
Tekintve, hogy nem csak a Campo di Fiorihoz vagyunk karnyújtásnyira, hanem a Teveréhez is, mi másra ébrednék, mint a sirályok vinnyogására az alattunk lakók reggeli szómenésének kíséretében. Lakótársaim még alszanak, azt találgatom, mikortól nem szentségtörés kávét főzni vagy készülődni. Végül 9 óra körül tartok kávé-illatos ébresztőt a lányoknak, és V. is megérkezik elköszönni. Ő még Tivoliba, majd délután haza indul.
Előző napi programunk alapján tudtuk, hogy nem kapkodjuk el az indulást, ezért úgy döntök, hogy a Santi Apostoli Bazilika Bessarione kápolnájánál kezdek. A Terminis találkozó időpontját találgatjuk, és C. mobil-appja alapján kiderül, hogy a ½ óránkénti vonat indulás nagyjából igaz, de a kiszemelt 13.06-os időpontra nem. Végül B. is gyorsan elkészült és örömömre velem tartott, Catella Rómában marad.
A Corsón indulunk el beszélgetve, és elvétem az irányt, útközben betérünk egy kicsike templomba, de végül megtaláljuk eredeti úti célunkat. Nekem a bazilika és az alatta található grotta is nagyon tetszett, de igazán a csak pénteken és szombaton délelőtt nyitva tartó kápolna izgat. Az évszázadokig elfelejtett freskókat Antoniazzo Romano készítette Melozzo de Forlival 1464-ben Bessarione bíboros megrendelésére. http://www.spazioliberocoop.it/cappella-bessarione A bejáratnál egy kedves hölgy ült, belépőként 4 eurót kért.
A Palazzo Santi Apostoli felől található kerengő megnyugtató csendes udvaraiban jól esik körülnézni, a vízi-liliomos szökőkút és a növények feltöltő ráhangolódást biztosít a Ninfa kertre.
A Terminire induló buszmegálló felé a Galleria Colonna nyitott ajtajából látható szép udvar részlet hív be minket, megcsodáljuk a palota gyönyörű kertjét, de a belépő ára €12 miatt gyorsan visszafordulunk. Korábban nem találtam nyitvatartási információt, és feledésbe merült kissé, most örülök, hogy előkerült március-július és szeptember-október szombat délelőttökre lehet tervezni a díszes termek, és nagyon gazdag tárlatának megtekintését. A magángyűjteményben látható többek között Bronzino, Giudo Reni, Tiziano, Guercino, Annibale Carracci és a „hervadó” virágcsendéleteiről híres Mario de Fiori alkotás is.
Mint B. beszámolt róla, egy nagyon szimpatikus szárd családi társasággal is találkoztunk. Sajnos nem beszélek olaszul, de B. nyitottságának és olaszból is jó beszélőkéjének köszönhetően kedves epizódként maradt meg a találkozás velük. Vidámak, kedvesek és érdeklődőek voltak. A délutáni programunkra vonatkozóan B. a fórumot, és a mi „partizánkodásunkat” említi, és rám tekintve egy nemzetközi egyezményes jelzéssel minősíti mindennapinak tényleg nem mondható Rómás érdeklődésemet.
Latina meglátogatását régóta tervezem, örömömre szolgált, hogy az Oasi di Ninfa éppen nyitva lesz azon a hétvégén, amit kint töltök. Persze az is, hogy B. is kíváncsi volt rá. Indulás előtt azt tervezgettük, hogy beszélgetünk majd az úton, amiből aztán semmi nem lett. Amíg ő olaszul társalgott, én többnyire a tájban, és a jellegzetes szőlő-lugasokban gyönyörködtem. Megfigyeltem, és megértettem ezt+azt, de jó lett volna bekapcsolódni a beszélgetésbe. Olasz tudása és nyitottsága jól jött a kerthez eljutási bonyodalomnál is. Aldilá tanácsa is eszembe jutott, hogy a Coriba vagy Nemibe tartó buszokra szálljunk fel, de a sofőrök azt mondták, hogy nem arra mennek. Klassz volt Bonnitával végigjárni a kertet, többnyire egymás közelében nézelődtünk, váltottunk közben néhány szót, és fotókat is készítettünk egymásról.
Azősi,ésidőben egészen a rómaiakhoz visszanyúlóNinfa településa középkorban jelentős, a kereskedő utak menti gazdag vámszedő város volt.
Ninfát pápai birtokként, pápai koronázási helyként, és menedékként is említik. Hatalmi viszály folytán az ellenséges erők kifosztották és felgyújtották, ráadásul malária sújtotta a várost, majd az enyészeté lett. Az arisztokrata Caetani családi birtok elhanyagolt részeként borostyán alatt mély álomban szunnyadt hosszú ideig. A leszármazottak a huszadik század első negyedétől a város romjai mellett egy botanikus kertet alakítottak ki. Napjainkra kb. 37 hektáron helyreállt a természetes fauna. Az utolsó tulajdonos Lelia Caetani, aki átadta a kert működtetését egy alapítványnak.
A jegyeket előre meg lehet vásárolni a római Palazzo Caetaniban is, de nem szükséges, ahogyan előre foglalni sem. A csoportban úgy 40-en lehettünk, a vezetés és bemutatás olasz nyelven folyt, de elvileg napi 1 alkalommal van angol nyelvű is.
A kert szépen ápolt, kizárólag tárlatvezetésekkel indul minden tíz percben, nincs foglalás, 10 € a jegy.
Láthatunk itt középkori lakóházakat, kőhíd és kőfal maradványokat, a vízi nimfáknak szentelt templomot, és a klasszikus nymphaeum korszakból megmaradt romokat. A nimfákról úgy hitték, hogy a hegyekben ligetes fák folyók, valamint völgyek és hideg barlangok környékén élnek.
A romantikus szépségű kertben állni látszik az idő is. Kultikussá vált az angol és amerikai kertészeti ínyencek körében, de ikonikus kert Itáliában is, hiszen az egyetlen olyan park, amelyet olasz bélyegképen is megjelentettek. A nedves környezetben, a hegyek felé néző síkságon a fa- és növényfajok szokatlan keveréke található. A kert igazi titka a földrajzi elhelyezkedése,a tökéletes környezet. A hegyek védelme távol tartja a hideget, és blokkolja a tengeri áramlatokat. A levegő páratartalma kiegyensúlyozottan magas, melyet a gyakori esőzés, a kertet átszelő számos kis forrás, valamint a Ninfa folyó biztosít. A világon egyedülálló,szinte természetes üvegházhatás érvényesül a területen, amely lehetővé teszi a növények akár háromszor nagyobb növekedését, mint ami általában az életkornak és méretnek megfelelő várható mérték. A mikroklímának valamint a vizes élőhelyek kialakításának köszönhetően visszatelepültek az őshonos madarak is. Ehhez hozzájárult az is, hogy a madarak vándor-útvonalához közel van a terület.
Leírhatatlanul hangulatos, ahogyan a folyóval-patakokkal parcellázott területen a középkori falu maradványait megtekintjük: futórózsákkal díszes romos boltívek mellett, színes virágmezőkkel tarkított kertrészek, levendulával szegélyezett sétányok, banán- tölgy nyár-valamint juharfák és ciprusok és bambuszerdő között haladunk. Látni lehet itt még több színben pompázó futórózsákat, lila Clematist, lila-akácot, japán csüngő-akácot, jázmint és a mediterrán virágok tarka pompáját… Nem maradhatnak el a ciprusfélék, cédrusok és a magnolia sem. A freskókkal díszített templom fala a szabad ég alatt -kitéve az időjárási hatásoknak- is őriz valamennyit a díszítésből. Csodálatos összhang és békés légkör leng körül mindent.
A kertben nem maradhattunk, érkezett a következő csoport, de közvetlenül a kert szomszédjában található Hortus Conclusus nevű olasz stílusú kertbe is bementünk 2 eurós plusz költségért. Ittegy kis gyümölcsöskert található kúttal, a fákon hatalmas grapefruit fityeg és a vár romjai melletti kis tóban kacsák és hattyúk siklanak.
Az Oasi di Ninfa tavasztól őszig ünnep-és hétvégi napokon tart nyitva,autó nélkül megközelíteni egy kisebb kihívás, de megéri az erőfeszítést. A sokféle növény minden évszakban látványossá teszi a kertet, a legszebb tavasszal és így nyár elején de azt gondolom, a legnagyobb varázslat májusban tapasztalható.
Korábbi terveim és szívem szerint a hegytetőn lévő várost és a Castello Caetanit is megnéztem volna, ahová a sziesztát kivéve óránként indítanak vezetett bemutatót 7 eurós belépő fejében, de ahogyan B. mondta, a fő attrakció és elsődleges cél a Ninfa kertje volt.
Visszafelé is megszavazunk magunknak egy kávét az állomás bárjában, ahol nagyon rendben lévő kedves személyzetet és remek kiszolgálást találtunk. Itt vehettük meg a vonatjegyet is.
A buszon hazafelé a hűtőben hagyott hűs finom dinnyére és kiváló sajtra vágyom, így a vendéglős vacsora már nem mozdít ki.
Ráadásul ismer(t)em is, és vagy a SajátRómában, vagy a Rómáról sokat író Géczi János sok kötetes írónak magánlevélben emlegettem. Memóriám sem a régi...
- különböző szituációkban több kedves emberrel ismerkedtünk meg. - Egyik este Catellával egy teraszon ettünk, mikor egy orosz asszonyság a lányával felfigyelt, hogy magyarul beszélünk, el kellett neki énekelni a kedvenc magyar tangóját, a "soha se mond hogy vége.." :) c. evörgrínt, majd ránk zúdította távoli ifjúsága magyar emlékeit ékes olasz nyelven, orosz akcentussal. - A Giardino di Ninfa gazdaságos megközelítéséhez társultunk egy Reggio Calabriából való nyugdíjas házaspárral, a férj vasútépítő mérnök, a feleség matek tanár. Végül visszafelé Rómáig is együtt utaztunk. Rendkívül művelt, kedves, érdeklődő,szórakoztató emberek, holnap írok is nekik pár sort, és küldök fényképeket Sopronról, Magyarországról. - A reptérre menet hazafelé szóba elegyedtem a velem szemben ülő irodalomtanár Antonellával, a Via Giulián lakik, elbűvölő teremtés, mondtam olvassa el az Utas és holdvilágot, itt-ott antikváriumban fellelhető. - Ponte Sisto, utolsó estém. Magyar szóra figyeltem fel. Apuka, anyuka, kamasz lányukkal fényképeztek a hídról. Kedvesen megszólítottam őket, felajánlva, hogy lefotózom őket együtt. Csak néztek rám, és meg sem szólaltak, egy árva szót sem.. majd megadóan feltettem a kezem, ha nem, hát nem :) Ebből persze semmi következtetést nem szeretnék levonni, de azért elgondolkoztam, hogy tényleg ilyen bizalmatlanná váltunk ?
Csak bejelentkezek, hogy én is olvasok. Most OFF helyekre utazom, de február közepére megint van egy 7 éjszakás Milánó oda, Róma vissza repjegyem. Vége biztos Róma. Majd persze alaposan is végigolvasok mindent, a Róma leírásokat is és anblock Milánó +környéke leírásait is.
Viszoont eszembe jutott valami a SS Apostoli templommal kapcsolatban. Két idős néni próbálta kérdezgetni a fiatal papot, hogy biztosan ott van-e a két apostol fejereklyéje. A pap próbálta mondani, hogy egyházunk hosszú évszázadok óta így hiszi, tiszteli stb. A nénik teljes bizonyosságot akartak. Utána azért gondolkodtam rajta, hogy hosszú évtizedek sok száz miséjének meghallgatása után sem értik vagy érzik, hogy mit jelent a hit.
Péntek reggel hajnali 4-kor indulok a Ryan-air menetrend szerinti járatához. Pár percet még várhattam volna, ugyanis csak alig 5 perccel az első metró érkezése előtt engednek le a megállóba. A 200 E busz teljesen megtelik, sokan igyekeznek a reggel 6 körül induló gépek valamelyikéhez, így végig állva utazom.
A biztonsági kapunál rutinos utazók állnak előttem, plusz a jó szervezésnek is köszönhetően pár perc alatt a duty-free üzletben találom magam. Mire beszerzem magyaros ajándékaimat, már kiírják a járathoz tartozó kaput is. Busszal közelítjük meg a gépet. Mivel előre kiosztott ülőhelyek vannak, nincs sok jelentősége, hol haladunk a sorban. Mindenki türelmesen lépked. Azokat a (jellemzően nagyobb) csomagokat , melyeket a sátras boardingnál sárga Bag-gate feliratú szalaggal látnak el, útban a gép felé kiemelik, és egy nyitott oldalú autóra helyezik. A feladott poggyászokkal együtt a raktérben szállítják – ingyenesen. Körülnézek, a mindkét méretnek megfelelő táskám igen szerény a többiekéhez képest, de biztos, ami biztos alapon így éreztem korrektnek és megnyugtatónak.
Némi késéssel indulunk, és Ciampinón is buszoztatnak, így a 9 körüli transzferekre van esély. Útba igazítok, informálok és jó tanáccsal látok el két 25 éves kislányt, majd a Sciaffini járatára veszek andata e ritorno jegyet az érkezési váró jegyárus boxában. € 6,90. ( A csomagkiadó pultok közelében található, RP-t is árusító PIT csak 9-kor nyit, de az épület indulási oldalánál található Atac jegyeket árusító automatából is meg lehet vásárolni a jegyeket/bérleteket.)
Gyönyörű napos reggel bontogatja szárnyát, mire Rómába érünk, a Város is forró reggeli napfürdőjétől. A reptér pici csarnokából kilépve színes leander-oszlop és szoknyájukat illegető mandulafenyők látványa üdvözöl. Ujjongva integetek nekik.
A busz érkezés és előző csoport leszállása után azonnal, az indulási időnk előtt 20 perccel megkezdjük beszállást. Így utólag nem is értem, miért nem a heti bérletet vettem meg azonnal, és miért nem az azonos időben induló 720-as busszal indultam a Városba. Cserében a Schiaffini busz a Via Appia Nuován vitt végig, így látni lehetett a Villa Quintili romos épületeit és vízvezetékét, a Torre Fiscalét, majd bent a Városban a Via Aosta- piazza Ré di Roma- Porta San Giovanni- Basilica Santa Croce in Gerusalemme érintése után kb. 40 perc múlva tett le a Termininél.
A H jelű buszra elég sokat vártam, majd mire észbe kaptam már a hídon jártunk, és a via Theatro Marcello megálló helyett a túlparton szálltam le. A csajok már útra készen vártak az ókori oszlopokkal, és születésnapi virágcsokorral valamint girlanddal díszes római lakásban. Bonnitával közös örömtáncunk leginkább ugrálásnak hat. Egy gyors felfrissülés után Catellától kapok egy kávét, és indulhatunk is a Római Magyar Akadémiára, ahol Bonnita szervezésének köszönhetően 11-re várnak minket. Minden jel arra utal, hogy a kísérőnket váratlanul érte ez a szerep, mert még fél óra múlva is csak a termek nevét sikerült kipréselnie magából. Meglepett és zavarban volt, talán még valami előző feladatban ragadt benne, így gyakorlatilag a mozgó kulcs szerepét töltötte be. Arra a megjegyzésre, hogy több film helyszíneként is látható a Palazzo Falconieri 1-1 terme, csak annyit mondott: - Jó ezt tudni. A filmforgatás miatt a díszes termek nagy részét nem láthatjuk, de kárpótlásul bemehetünk a könyvtárba és a direktori szobába.
Nekem már ez a második látogatásom volt, de boldogan köszöntöttem innen a Város számomra kedves pontjait, a tetőket, a teraszokat és kerteket tornyokat....
Megnéztük még a mérgezett gombákkal szimbolizált kiállítást, elkészítjük sokadik selfi csoportképünket, Viki új szerzeményének köszönhetően, és máris a Caffé Peru kirakati asztalánál ülünk.
A Campón körüljárunk, veszünk reggelit az Il Fornoban, és átsétálunk a Ghettón az Aventinót megcélozva buszra várunk. Előre eldöntjük, hogy kinyittatjuk a Santa Sabina bazilikát, hűsölünk egyet az eddig csak fotók alapján Bonnita kedvencének választott kútjának medrében és kukucskálunk a Máltaiak terén a kulcslyuknál. Sokat nevetünk a Rómaiak kedvelt esküvői helyszínén miközben az Edelweis virágosa Massimo és Bonnita összeboronálásán ügyködünk. Massimo először azt mondja, hogy elég volt neki az a pár házasság, mégis utánunk jön, és puszikat dobál.
Külön öröm, hogy rögtön az első napon a Várost már a második szép kilátóhelyről köszönthetem. Nagyon jól esett a pihenés és a beszélgetés a Narancskert füvén. Rendkívül megnyugtatott a tudat, hogy Rómában vagyok, és majdnem egy hét van még hátra.
A Rózsa-kertet is érintve hazaindultunk, vásároltunk a közértben és egy cukrászdában. Itthonról vitt gyertyával díszes tortával és pezsgővel köszöntöm a szülinapos Catellát.
A kis ünneplés és felfrissülés után a viterbói egyetem professzorával is találkozunk, csak most házigazda és hibaelhárító szerepben.
Látszólag késve, de semmiről le nem maradva némi diskomfort érzéssel a gyomromban érkeztünk a vacsoraestre. Közel a bejárathoz ülünk, így látjuk, amint a vendégek szállingóznak. Lassan jön a felismerés: kár volt annyit törni a fejünket, vajon melyik ruhánk alkalmas a helyre. A vendégek között csupa fura figurát lehet felfedezni, van aki az Abba-stílusú ruhája miatt, valakik a testalkatukkal, mások arcberendezésük alapján keltik azt az érzést, hogy valami egészen más világba keveredtünk a hajdani vágóhíd ajtaján átlépve. Pasolini filmkockái villannak be, és némi túlzással még Caravaggio karakterei is hihetőbbnek tűnnek. Fórum-Atya is megmondta, az igazi Róma nem a kirakatból köszönt reánk. ;)
A vacsora finom volt, a vendéglátók kedvesek, a szülinapos koccintás után a klubtagoknak járó -5 euro kedvezményes árat fizetve lépünk le.
Hazaérve teszünk még egy kört a Campo esti nyüzsgésében. Nagyobb a tömeg mint napközben, a festivi-hangulat, a kitett asztalok és a foci vb kivetítői idevonzzák a népet. Az első napom elég impulzívra sikeredett 23 órás aktív ébrenlét után jól esett lepihenni.
