úgy semmiképpen nem fox kezdeni, ha könyveket ajánlgatsz. előbb fordíjjál le néhány (tucat) oldalat, vidd be néhány (tucat) kiadóhoz, és akkor talán, de csak talán kapsz valamelyiktől próbafordítást. legjobb, ha a kész fordításhoz kigyűjtesz a telefonkönyvből vagy harminc kiadót, felhívod őket, vagy emilt küldesz, és egy-kettő esetleg válaszol. sajnos a könyvpiac, beleértve a fordítói piacot telítve van, és most néhány évig inkább szűkülni fog ez a piac, mint hogy táguljon.
Ismét kérdésem van: A fórum olvasásakor azt szűrtem le, hogy jó esély van arra, ha megkeresek egy kiadót, és bemutatok neki 1-2 fejezetet, engem elhajt, de rákap a könyvre, és lefordíttatja valamelyik, már jól bevált emberével. Ez általánosnak mondható, vagy csak X kiadó hajlamos ilyesmire? Csak szeretném tudni, milyen módszerrel milyen esélyeim lennének. Elvégre valahol el kell kezdeni. :) (És egyelőre nagyon nem tudom, hogyan, merre... Az eddigi tanácsokat, válaszokat persze köszönöm.)
Köszönöm a válaszokat. :) A könyv amúgy ifjúsági, Angliában pl. nagy sikere van, a belőle készített filmet évekkel ezelőtt leadták itthon is (moziban, azt hiszem, nem, de tv-ben többször is volt). Ez alapján kiadóra tudna tippet adni valaki?
bosszúságot okoz, ez tény, de nem mindig jár rosszul az ember. én lefordítottam King egyik könyvét, majd kiderült, hogy az összes King jogot megvette az Európa. így aztán nem az én fordításomban jelent meg, de legalább kifizették a munkámat, tehát anyagilag nem jártam rosszul. ami a finnt illeti az biztos jó lehet, mert nincs konkurrencia. a rossz hír az, hogy évente maximum 1 finn könyvet fordítanak. az angolból több százat viszont erre igen sokan vagyunk. az ember sehogy nem lehet okos.:)) kezdeni nagyon nehéz, pláne most egy két éven át, de nem lehetetlen.
Nem örülök. Nem vagyok kárörvendő. Mint Laurie (egyáltalán: angol humor) rajongó természetesen annak örülnék, ha a magyar olvasók egy kiváló fordítást kapnának. Attól, hogy szar ez a fordítás, én még ugyanúgy nem fogom lefordítani (hanem ezt a szart fogájk mindig újranyomni).
Tairának igaza van. Nekem volt könyv, amit nem kezdtem el fordítani (tehát munkám nem veszett kárba), csak győzködtem a kiadót, hogy fordítsuk le, és így is a guta ütött meg, amiért más csinálhatta meg. (Konkrétan A balek volt Hugh Laurie-tól. Dr. House hazai sikere előtt már vagy egy évvel ajánlottam több kiadónak is, nem érdekelt senkit. Pedig ha máshonnan nem, a Fekete Viperából és a Wodehouse sorozatból itthon is ismert volt Laurie.)
A másik: próbálj meg úgy elkészíteni egy fejezetet (ha nagyon biztosra akarsz menni, kettőt), mintha élesben csinálnád. Így azért valamennyire fel tudod mérni, mennyi időre van szükséged, és ennek függvényében vállalj határidőt. Egyébként, ha egy kiadó felvállalja a dolgot a próbafordítás alapján úgy, hogy tudják, nincs még gyakorlatod, valószínűleg türelmesek lesznek. Könyvkiadásban egyébként sincsenek olyan őrülten irreális határidők, mint a filmeknél. Azért mielőtt belevágsz, próbáld objektíven felmérni a választott könyv piacképességét, illetve gondold végig, mely kiadó(k) profiljába illeszkedik leginkább.
Fontold meg a következő szempontot: fordítod, csiszolgatod, élvezed a munkát -- egyszer csak egy kiadó tudtodon kívül megveszi a copyrightot, lefordíttatja és kiadja! A guta fog megütni...
Üdvözletem! Nagyjából egész délután a fórumot olvastam (pár hsz. kivételéve végig is néztem), több mindenhez is hozzászólnék szívesen, meglátjuk, mennyi maradt az eszemben. Az oktatáshoz: Most kezdem negyedik félévemet az ország (egyik) legnevesebb bölcsészkarán, angol szakon, a minor szakom is idegen nyelv: finn. Mindenképp fordítással szeretnék majd foglalkozni, bár tudom, műfordításból nemigen lehet megélni. (Talán ha finnből is elég magas szintre jutok, és lesz rá kereslet, azzal is tudok majd kezdeni valamit.) Én speciel szerettem volna most műfordító kurzust felvenni, de erre a szakon az új képzésben (bolognai...) nemigen van lehetőség, legalábbis nem ebben a félévben. (Ellenben fel lehet venni pl. mongol fordítási órákat vagy hindit. Talán az angol iránt nagyobb lenne az érdeklődés, persze ez csak az én véleményem... :)) Konkrétan műfordító szak amúgy nincs, a 3 éves BA képzés után (és persze felvételi után) lehet 2 évig fordító -és tolmácsképző MA-n tanulni. Műfordító kurzusok léteznek (gyakorlati is, ill. fut előadás a műfordítás elmélete (vagy vmi hasonló) címmel); író szakról pedig egyáltalán nem hallottam még. :) Fordítói, írói múltam nem nagyon van. Újságcikkeim jelentek meg a megyei napilapban, többnyire pozitív visszhangot keltve, illetve dalszövegeket fordítottam, ezeket teljesen független, általam ismeretlen emberek is dicsérik. Most szeretném nagyobb fába vágni a fejszémet. Van egy könyv, aminek tudtommal még nincs (készülőben sem) magyar fordítása, be se lehet itthon szerezni, csak külföldről. Én végre hozzájutottam, és szeretném lefordítani. Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem: A tervem az, hogy lefordítom magamnak az egészet, egyfajta próbaként. Aztán, ha elégedett vagyok, akkor keresnék kiadót. Ez így nagy ostobaság lenne? Olvastam itt próbafordításról meg, hogy először kell a kiadót keresni, stb. Csakhogy eléggé kritikus vagyok magammal szemben, nem szeretek igénytelen, rossz munkát kiadni a kezeim közül, és nem szeretnék úgy járni, hogy (véletlenül) találok kiadót, aki (mondjuk 1 fejezet bemutatása után) vállalná a kiadást, aztán kapok egy határidőt, és csináljam.. Mert mi van, ha nem boldogulok vele, vagy lefordítom, de elégedetlen vagyok, és mégsem akarom kiadni? Érdemes így nekiállnom (lefordítani az egészet, aztán nézni lehetőségek után), vagy csak az időmet vesztegetném, és így semmi értelme nem lenne? Hálás lennék tanácsokért.
Hogy most mi a helyet, ismétlem nem tudom, de amikor én kezdtem az évtized elején, elég nagy volt a zavar a körül, hogy milyen tevékenységgel lehet fordítani. A kiadók se voltak egységesek, és a hatóságok se mindig tudták helyesen.
Akkoriban két féle fordítás létezett, legalábbis számlázási szempontból. A Fordítás nevű, ami a szakfordításnak felelt meg, és amit csak szakfordítói papírral vehetted fel a vállalkozásod tevékenységei közé. És volt az író-költői fő tevékenység alá tartoóó műfordítás. De mivel ez csak egy altétel volt, sokan nem is tudtak róla.
A Gabóban például rendre a Fordítás tevékenységet kellett számláznom, míg rá nem világítottam előttük, hogy azt csak szakfordítói vzsgával lehet felvenni.
Hivatali részről pedig az fordult elő több esetben, hogy a sima műfordítást nem akarták megadni szakfordítói papír nélkül. Mindezek miatt kértem anno írásos állsáfoglalást a minisztériumtól.
A kiadók szempontjából egyébként tök mindegy, mi van a számlán, valóban a fordítás minősége a lényeg.
a lektor a könyvkiadóban az olvasószerkesztőt jelenti. hogy a könyv eredeti, vagy fordítás, ebből a szempontból lényegtelen. de ha neked a kontrollszerkesztő jobban tetszik, azt is megértik.:)
Én is így tudtam sokági, de például a Belügyminsztérium másképp tudja. Néhány évvel ezelőtt ugyanis (hogy változott-e azóta a helyzet nem tudom) a lektorálás tevékenységhez épp úgy szakfordítói papírt követeltek, mint a szakfordításhoz. Én kértem tőlük írásos állásfoglalást, hogy akkor most hogy van ez. A válaszukban olyasmit írtak, hogy amit én csinálok (eredeti könyv elolvasása és vélelmezése) az nem lektorálás, lektorálás az az elkészült fordítás helyességének ellenőrzése (nem tudom, erre miért nem jó nekik a korrektúra kifejezés). És végül azt javasolták, az eredeti könyv elolvasását "egyéb irodaiszolgáltatás"-ként számlázzam. Ezt a tevékenységet nem vettem fel. Úgyhogy a mai napig a lektorálást én próbafordítás címen számlázom.
Lektorálni az általam ismert terminológia szerint) az eredeti könyvet szokás. A kiadó megbízza néhány megbízható emberét, hogy véleményezzék a beérkező műveket, és írjanak róla lektori jelentést. A lektor által kiadásra javasolt könyvet a kiadói szerkesztő átadja a fordítónak; a fordítás elkészülte után a kéziratot megkapja a kontrollszerkesztő, aki az eredetivel összehasonlítva olvassa-javítja végig, majd a szerkesztő, aki már túlnyomórészt csak a magyar szöveggel foglalkozik.
