"Szerintem egyébként az ösztövér angol megfelelője az, hogy "a stewer". Ez sokkal jobban hasonlít rá, mint a "starver". A kútágas pedig jobban hasonlít a hússütő nyársra, mint egy éhező emberre."
Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban (1995, 7/33.) ezt találjuk: Kók 1. (bot- v. pálca) fej, 1791: Egy Szőllő venige páltza ezüst kokkal Más venike páltza ezüst kokkal ord. csont kokkal. Ugyanakkor e szótárban kérdőjelekkel jelenik meg a kóka ?kóka. Ezt követően megjegyzik, hogy személynévről van szó. Szn 1602: Kóka András (szabad székely).
Az Új magyar tájszótár (1992. 3/430.) viszont számos érdekességet megjegyez a kók, a kóka és a kókálni szavakkal kapcsolatosan. Itt olvasható, hogy a kók kifejezést a moldvai Bákó és Ónfalva magyarjai ismerték, mint a kontyba csavart hajat; Zilah környékén szőlőkacs jelentéseként jegyezték fel. E szótárban a kóka Ősiben (1694), Jászberény közelében (1357) a cseresznye összekötéséhez szükséges pálcika. Gyergyó vidékén (1402) egymásra merőlegesen rakott fahasábokból kialakított négyszögletes oszlop, építmény. Kókát is raknak [ ] a felrakott nagy fahasábokat toronyalakú magas építményt jelentést értettek alatta; sokszor két emelete is van, melyekbe bemásznak és játszanak s kettős is a haszna, mert ezalatt a nyers fahasábok száradnak. A kokaja kifejezés Erdélyben (1342) szolgafát jelent, az üstöt a tűzhely fölött tartó görbe karót értették rajta. A székelyek egy része ismeri és használja a kóka szót. A kóka az udvarhelyszéki és gyergyói székelyek között egy kis darab fát jelent, melynek hosszúsága a tenyérnyi mérettől, a néhány araszos vagy a még hosszabb méretig terjed. Kókát tesznek a kályhába, hogy melegítsék télen a szobát. Vagyis a kóka: egy kis darab tűzifa. Az általános kóka mellett van még: a bükkfakóka, fenyőkóka, nyírfakóka. A kókát nem csak a tűzre teszik, hogy melegítsék a kályhát és ezzel a lakást, hanem a kókadarabokkal a deszkákat, amikor egymásra rakják, azzal a céllal, hogy hamarabb megszáradjon a deszka , felkókálják. A deszkát a székely felkókálja. A kifejezés általánosan ismert a Gyergyói-medencében. A billegő gyermekjátékot, a libikókát érdekes módon szinte az egész magyar nyelvterületen mindenki ismeri, még a kókaiak is.
Kicsit mélyebben utánanéztem. Nem fogod elhinni. A steorfan szó szerint 'merevvé válik', és a szó eredetileg bőrre vonatkozott. Az ógörög στέρφος 'bőr'. A bőr úgy válik merevvé, ha elveszíti zsír tartalmát cserzés, vagy sütés következtében. A sült bőr neve pörc. Pörtsz átrendezve sztörp, ami megfelel a στέρφ- szónak, és az a fő poén, hogy a germánban tapasztalt jelentésváltozás is kimutatható nálunk: steorfan 'meghal' ugyanaz, mint a purcan.
It is the hypothetical source of/evidence for its existence is provided by: Greek stereos "solid," sterizein "to support," sterphnios "stiff, rigid," sterphos "hide, skin;" Sanskrit sthirah "hard, firm," Persian suturg "strong;" Lithuanian storas"thick," strėgti "to become frozen;" Old Church Slavonic trupeti, Lithuanian tirpstu, tirpti "to become rigid;" Old Church Slavonic strublu "strong, hard," staru "old" (hence Russian stary "old"); Old English starian "to stare," stearc "stiff, strong, rigid," steorfan "to die," literally "become stiff," styrne "severe, strict.""
Szerintem egyébként az ösztövér angol megfelelője az, hogy "a stewer". Ez sokkal jobban hasonlít rá, mint a "starver". A kútágas pedig jobban hasonlít a hússütő nyársra, mint egy éhező emberre.
- Történetszemléletünk nem támogatja a magyar-ingveón nyelvkapcsolatot, ezért az óvatosság. Úgy gondoltam a "röpke 1000 év" behatárolás kellő ráhagyásnak tekinthető. Meglátjuk.
A starver egy alkalmi képzett alak (aki éhezik), a szótöve a starve, ami ma valóban az éhezést jelenti, de az első évezredben még azt jelentette, hogy meghal, és úgy nézett ki, hogy steorfan. Rokona a német sterben, és szinte minden germán nyelvben megvan a szó.
A Czuczor-Fogarasi szerint összetett szó. Ösz-Tövér
Ösz: össze, összefele
Tövér: a töpér szó másik (régebbi?) formája. (A v, p, felcserélődése nem ritka a magyarban). A szó töve a 'töpe' lehetett, végső soron a törpe szavunk is innen ered.
A szóösszetétel jelentése tehát: összetöpörödött, megszikkadt, összeaszott. Jellemzően zsírját vesztett húsra használták.
Nem tudja valaki, mi van most az Új magyar etimológiai szótárral? Korábban ugye a http://nszt.nytud.hu/etimologia.html címen volt elérhető egy pdf változat, de az a jelek szerint megszűnt, a Nagyszótár főoldalára irányít át. Nyomtatott verzióról se hallani, és nekem a Nagyszótár címszavai alatt sem sikerült etimológiai részleteket találni. Mikor és hol remélhetjük, hogy újra fölbukkan?
Minden bizonnyal lehet. Akkor kicsit bővebben: a szláv nyelvekben a krásznü és társai azt jelentették, hogy 'szép'. (Cseh krásný, szlovák krásny, szlovén krasen ... )
Az általánosan használt szó a 'piros', 'vörös' jelentéssel pedig a csrüvenü volt. Utóbbi a szláv nyelvek többségében ma is így van, az ukránt (червоний) és a beloruszt (чырвоны) is beleértve.
Az orosz nyelv kivétel, ott a 'szép'-re használt красный szó az idők során felvette a 'vörös' jelentést, majd ez eredeti jelentést el is vesztette, ahogy a красивый alakváltozat ezt átvette.
(És bocs, hogy nincsenek lelkiismereti aggályaim a jerü átírása kapcsán :) ).
Nincs cirill írásom. A jerü miatt csak nőnemben vagyok hajlandó fonetikusan átírni. Krásznaja Plosságy (?), viszont "Majá Kraszívaja" (híres szerelmi vers és dal refrénje, nálunk Darvas Iván mondta el oroszul és magyarul is... jó régen...)
Ha lehet hinni a wikinek, akkor a красный szó régen mindkét jelentéssel bírt. Eredetileg csak a bazilika és torony közötti kis területre utalt, és később terjesztették ki a névhasználatot a teljes térre.
