Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Azt hiszem a HR-en msot előddel nagyot fogunk menni, mivel minden legyőzött versenyző sokkal előrébb van mint mi! Rengeteg mindent számol a rendszer, nagyon hasonlóan működik mint a sakk világrendszere. Ügyesség alapján osztályoz, nem pedig teljesítmény alapján+ számításba veszi hogy az adott versenyen kik, milyen eredményekkel, milyen nemzetiségből, hány év inaktivitás után volt jelen.
Úgy veszem észre, hogy a Magyar HEMA világ nem is kíván nagoybb versenyeket szervezni, ami szerintem nekünk jó hír, mert ha elkapunk pár olyan versenyt mint a Veszprémi messer, akkor azok tökéletes gyakolró versenyek tudnak lenni a nagy versenyek előtt. Nekem rengeteget tett az a tény, hogy a Veszprémi versenyen elhoztam az aranyat. Ez előtt soha életemben nem nyertem semmilyen versenyt, úgyhogy végre megtapasztaltam hogy oké ilyen érzés döntőig eljutni és ott nyerni. Ha ilyen kis versenyeken kapja meg az els tapasztalokat valaki, akkor a nagyobb verseny csak annyiban fog különbözni, hogy nagyobb.
"ott a rengeteg barantás, akik sokat és ügyesen vívnak barantás eszközzel, csak éppen az egész semmire nem
jó egy HEMA-versenyen"
A legnagyobb baj nem az eggyüttesekkel van. Az van itt is bőven hanem a fegyver nem megfelelő használatával. A mérgezett penge rendszere rontja a vívások minőségét. Ha az a feladatom hogy megérintsem a penge bármely felületével akkor a vívás elveszti a lényegét.
Sajnos azt tapasztalom, hogy ha lennének is konkrét HEMA csoportok akiket érdekel a dolog egymásra várnak hogy a másik csapat kezdje. Lehet jövőre nekünk viszont összejön egy konkrét HEMA verseny szervezése
"Magyarországon a szablya nagyon furcsa helyzetben van..."
Nem kicsit...
A fura helyzet megjelenési formája az a tény, hogy jelenleg a HEMA Ratings adatbázis szablyás rangsorának első 300 vívója között nincs egyetlen magyar!
Egy AE-s vívó a 317 (a legjobb eredménye: 253).
Utána van még 580., 932., ... a FSzI vívói: 1569., 1591. [ebben még nincs benne a Black Horns verseny].
Összesen 2262 szablyavívót ismer a rendszer.
Ha az inaktívakat is beleszámítjuk, akkor 3936 főre bővül a lista.
Ui.:
Korábban voltak már jobb magyar helyezések is, elég pl. Tibor rangsorolására gondolni.
Magyarországon a szablya nagyon furcsa helyzetben van, mert elég sok helyen oktatják, de nagyon különböző nézőpontú iskolák vannak, és speciel HEMA elég kevés. Szoktak versenyek lenni (azt hiszem a Szablya iskolája és a barantások is csinálnak nyílt országos versenyt, de mindkettő csak szivacskardos) és szerintem is lenne jópár jelentkező HEMA szablyára is, de sokkal kevesebb, mint ahányan szablyát tanulnak itthon. (meg persze a versenyt meg kell szervezni, bírókat találni, stb, ez nem kis meló, kevesen merik bevállalni)
Sokkal jobb volt minden szempontból számomra, mint a Fechtberg. Erre nagyon rátett, hogy már ismerősebb volt a szituáció, de rengeteg kellemes élménnyel gazdagodtunk.
Ami fura volt, hogy szinte mindenki azt kérdezte miért nem járunk inkább Magyarországra versenyre. nos mivel vagy nincs róla tudomásunk vagy nincs egyáltalán szablya HEMA verseny.
Erre több magyarázatot is hallottam már, de egyik se lenne megoldhatatlan és szerintem lenne elég jelentkező szerény kis hazánkban is.
Rangosrolásba 27.ként végeztem, de tekintve azt a felhozatalt,ami a versenyen volt sokkal rosszabbra számítottam. Úgy látszik ez fajta felkészülés, a heti 2 szablya -1 hosszukard + 3 kondi a tökéletes arány amivel lehet fejlődeni aránylag rövid idő alatt.
Az eredményem 3/5 volt a selejtező körben. Bejutottam a selejtezőbe, Filip Lakomy 5:0 ra vert el az első selejtező körbe. Most ez azért is érdekes, mivel senki nem tudott még így legyőzni versenyen, teljesen uralta az asszókat és gyönyörű technikával dolgozott, nyugodtan és precízen. Végül ő lett a bronz érmes. Egy teljesen más szinten vív, amit a jövőre nézve nagyon jó tapasztalat nekünk.
"Hogy a reális mozdulatokat tudjuk továbbvinni és továbbadni a tanítványoknak..."
Szóval, alapvetően olyan dolgokra érdemes kihegyezni az oktatást, melyek jól működnek versenyeken, mivel az ilyen rendezvények szinte az egyetlen (legális) lehetőség a vívótudás tényleges tesztelésére.
A vége felé [15:20] kiderül, hogy a tatai vármúzeumban (Kuny Domokos M.) megnyílt egy izgalmas kiállítás:
"A Kuny Domokos Múzeum idén rendkívül színvonalas szakmai programmal csatlakozik a Tatai Patara Törökkori Fesztiválhoz. A vár toronytermében az ország egyik legkvalitásosabb magán-fegyvergyűjteménye kerül bemutatásra. László Tibor nyugalmazott főépítész fiatalkora óta gyűjti a militáriákat, kollekciója mára több mint kétszáz darabot számlál.
E gyűjtemény XVI-XVII. századi darabjai kerülnek most kiállításra: magyar, nyugat-európai és török kardok, szablyák, szúró- és vágófegyverek, melyek jól reprezentálják a végvári háborúk korának hadászatát."
Mondjuk nem teljesen világos milyen részletekre gondolsz?
Alapvetően egy ~20 éve meghalt ember esetében mi lehet abban "titkos", hogy a múlt században pontosan hol szolgált, mikor és hogy lépte át illegálisan a határt, ki segített neki stb.?
Egy kis kiegészítés Keresztessy Loránd élettörténetéhez visszaemlékezései alapján
Keresztessy Loránd 1936-ban érettségizett, majd október 4-én bevonult tényleges katonai szolgálatra Budapestre, az 1. honvéd gyalogezredhez. Ezt követően elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, majd tovább szolgálóként folytatta katonai pályafutását.
1937-ben páncélos alakulat állományába került. Részt vett a Felvidék, Erdély és a Délvidék visszacsatolásával kapcsolatos hadműveletekben. Később a keleti fronton, a Szovjetunió területén teljesített szolgálatot, ahol csendőrtisztként, valamint zászlóalj- és századparancsnokként különböző harci cselekményekben vett részt a Vörös Hadsereg ellen. Budapest ostromakor zászlóaljparancsnokként a főváros védelmében is harcolt.
Hadifogságba nem esett. 1945. február 7-én visszakerült a demokratikus honvédség állományába, és Mosonmagyaróváron a 6. határportyázó század parancsnokhelyetteseként folytatta szolgálatát.
Az 1956-os forradalom leverését követően családjával együtt elhagyta Magyarországot. A Mosonmagyaróvár környéki határvidéket korábbi szolgálata révén jól ismerte, ami nagy segítséget jelentett a szökés megszervezésében. November közepén, Andau irányába indultak útnak éjszaka, feleségével és nyolcéves kislányukkal. A mocsaras, hideg terepen többórás gyaloglás után, más menekülőkkel együtt, sikeresen átkeltek a határon, még mielőtt a kis fahidat a szovjet csapatok felrobbantották volna.
Ausztriában a Vöröskereszt fogadta őket, majd menekülttáborba kerültek, ahol megkezdték új életük első lépéseit. Innen rövid időn belül Kanadába vándoroltak ki, ahol letelepedtek, és új otthonra találtak. Bár az országot el kellett hagyniuk, mindvégig törekedtek arra, hogy megőrizzék magyar identitásukat, hagyományaikat és a hazulról hozott értékeket.
Gyermekeik nevelésében fontos szerepet kapott a magyarságtudat, a tanulás iránti elkötelezettség és a tisztességes munka becsülete. Keresztessy Loránd életét mindvégig meghatározta a katonai fegyelem, a bajtársiasság és a családi összetartás ereje.
A Hentaller idézet - Mi nem adtuk át a németnek a zászlót, — mondá Józsi bácsi. Szétvágtuk s felosztottuk magunk közt.- és K.Loránd sorsa úgy kapcsolódik össze, hogy a családi relikviák között örzött, zászlódarabot Lolo bácsi annak rendje és módja szerint felajánlotta, katonaként és hazafiként kötelességének tartotta, hogy a nemzeti kincsek méltó helyre kerüljenek.. (Keresztessy Sándor obsitlevelével, 48-as kardbojttal, és 48-as karszalagokkal egyetemben)
"On the 9 th of November 1456, at the fortress of Belgrade, a group of Hungarian noblemen led by Ladislaus Hunyadi deceived and isolated him, making hostile accusations against him, after which weapons were drawn. Ulrich is said to have drawn his sword and fought his opponents bravely, but was overpowered and finally beheaded."
