A valódi, elvégzett MM kísérletben a csíkok nem másztak el a vártnak megfelelően, éppen az el nem mászás jelentette a negatív kimenetelt.
Ha a fény az éterhez képest terjedt volna konstans sebességgel, és éterszél fúj, akkor a csíkok a szerkentyű forgatása közben eltolódtak volna. Elmozdult volna a zebraminta oldalirányban.
Ha a szerkentyű totál teljesen abszolut szimmetrikus lenne, meg még éterelmélet stb, akkor pont 90 foknál a karok pont szerepet cserélnének, és ugyanaz a minta állna be.
Az nem kristálytiszta, hogy ha érted, miért lovagolsz ezen a hülyeségen. A két M nem voltak hülye emberek, pontosan tudták, mire kell figyelni.
Csíkeltolódást meg mindenféle interferencia kísérletben lehet látni, ha ténylegesen elfordul valamelyik út fázisa. Pl. ha megtekernek egy állító csavart az MM interferométeren... :-) Vagy pl. áramló folyadékban végzett hasonló jellegű kísérletekben valóban van csíkeltolódás.
Lassan fordítod. Az egyik fázis szépen lassan nő, a másik szépen lassan csökken. Eközben a csíkok értelemszerűen tolódnak el.
Lassan fordítom el 90 fokkal. Az érdekel csak (első közelítésben), hogy 90 fokkal lassan elfordítva látsz e változást az interferenciacsíkok helyzetében. Nem közben, nem szélső esetben, nem értelemszerűen, hanem 90 fokkal elfordítva.
Szerinted milyen kísérletben lehet látni az általad jelzett csíkeltolódásokat, úgy értem ahol ez ténylegesen látható, mert a Michelson kísérletben ez általad leírt csíkeltolódás éppenhogy nem látható, mert nincs.
Másik fontos kérdés nekem együgyűnek, hogy a csíkok másznak közben, vagy csak kivilágosodnak ugyanazon a helyen, tehát nem másznak. Tehát pl 45 fokkal elfordítva szerinted egy csík ami fényes volt 0 foknál, az most sötét lesz, világos lesz, szürke lesz, arrébb ment, ugyanott maradt, pontosan mondd meg légyszíves ne értelemszerűen. 45 fokkal elfordítva csak egyszer változott a fényerő, félszer, vagy sokszor. Vagy mitől függ.
Mert értelemszerűen nem megy sehova. Legalábbis 90 fokkal elfordítva.
Tehát ha lenne is az éterszélnek valami hatása, az akkor sem látszana az interferométert 90 fokkal elfordítva. Jól értettem eddig ?
Most éppen a Cáfoljuk a relativitáselméletet topikban forrnak az események, csak sajnos ott gyorsan elsüllyed minden... a legérdekesebb eljárás a következő: Először írjunk fel egy képletet, pl FI=2*PI*L/l, és ha ebben egyetértünk, akkor második lépésként kezdjük el keresni az egyes változók (L és l) jelentését...
További példa: Írjuk fel a világegyenletet X=42 alakban, majd kezdjünk el töprengeni azon, hogy mi az az X.
Ez olyan egyszerű, hogy még én is el tudom magyarázni neked, Te pedig meg fogod érteni.
Azt ugye tudod, hogy az ernyőn egy csík ott a legsötétebb, ahol a két interferáló hullám közti fáziskülönbség pi, és ott a legvilágosabb, ahol a fáziskülönbség nulla.
Azt pedig mmormotától tudjuk, hogy ha forgatjuk az interferométert, akkor az egyik hullám fázisa a másikhoz képest sietésből késésbe megy. Mivel a dolog folytonos, ezért forgatás közben van egy olyan helyzet, amikor a fáziskülönbség 0. Ha tehát a képernyő közepe a kiinduló helyzetben nem volt maximálisan világos, akkor forgatás közben valamelyik helyzetben maximálisan világos lesz. Persze nem ezzel az egyetlen ponttal történik ilyen fényesség-változás, hanem az összessel, és ezt a csíkok eltolódásaként érzékeljük.
A végső állapot épp a tükörképe lesz a kiindulónak. Amire Te gondolsz, az szerintem az, hogy amennyiben kezdetben a középpontra szimmetrikus volt a csíkok elhelyezkedése, abban az esetben ez a tükrözés nem változtat semmit, vagyis a végső interferenciakép ugyanolyan lesz, mint a kiinduló volt. Ez igaz, de - mint láttuk - közben folyamatosan tolódik, tehát mozog. Másrészt, ha a kiinduló helyzet nem volt szimmetrikus, akkor a tükrözés nem önmagába viszi, vagyis ekkor a végső interferenciakép is más lesz, mint amilyen a kiinduló kép volt.
Szólj, ha ebből nem értettél valamit, vagy nem értesz egyet valamivel, én türelmes vagyok. (Annak is örülnék, ha azt is jeleznéd, ha megértetted, és egyetértesz. Tudod, nem árt néha egy kis sikerélmény).
Sajnos annyira nem érted a legegyszerűbb dolgokat se, hogy nem tudok mit hozzátenni.
Mialatt a másik út fázisa sietésből ugyanannyival megy át késésbe, tehát természetesen az ernyőn az interferenciacsíkok helyzete nem változik.
Na most ezen mi lehet amit szerinted én képtelen vagyok megérteni? Vagy talán azt gondolod, hogy az egyik sugár változik forgatás közben, míg a másik változatlanul marad?
Nem lehet, hogy ehhez csak egyszerűen nincs mit mondani (matt ?), függetelenül a képességeimtől vagy elmeállapotomtól ??
Ennyit azért még akkor is lehetne mondani: sajnos ez baj, ezért valóban, a Michelson interferométer az éterszél kimutatására nem alkalmas.
Ha az én 7-es hozzászólásomban levő gondolatmenet túl bonyolult számodra, túl bonyolult ahhoz, hogy megpróbáld megérteni, akkor nem neked való a fizika. Sajnos az a helyzet, hogy a dolgok megértése nem jár alanyi jogon.
Amiket leírtál, azoknak közük nincs az SR gondolatmenetéhez. Az MM negatív eredményéből közvetlenül csak annyi következik, hogy a fény nem úgy terjed, mint hang a szélben. (megjegyzem, Korom és ezek szerint te azt sem értitek, hogyan terjed a hang a szélben)
Az SR ennél sokkal többet mond, és sokkal szélesebb körben kellett ellenőrizni.
Ha Korom felveti egy fórumon a cikk gondolatmenetét, az teljesen rendben van. Valaki megmutatja neki a hibát, és ennyiben marad a dolog.
Ha viszont valaki ír egy vastag könyvet egy hülyeségből, ezzel másokat is behülyít, továbbá akkor se ismeri el a hibát, ha megmutatják neki, az már más eset.
Már amennyiben egy 7 darab egyszerű állítás hasonlóan bonyolult, mint 8 oldalnyi összevisszaság.
...nem derül ki, hogy miért kell, hogy megváltozzon az interferencia kép.
Mármint számodra. De kiderülne, ha a következőt tennéd.
1. Vedd észre, hogy mmormota (7)-beli 7 darab állításából az utolsó azt állítja, hogy megváltozik az interferenciakép.
2. Vizsgáld meg egyenként az állításokat, hogy igazak-e. Ha valamit nem értesz, kérdezz, mmormota felajánlotta, hogy válaszol neked.
Ha kiderül, hogy mind a 7 állítás igaz, akkor ezzel az is kiderül, hogy az interferenciaképnek meg kell változnia. Ez ilyen egyszerű.
Hogy lásd a különbséget mmormota és Korom fejtegetésének világossága, ill. homályossága között, próbálj hasonlóan egyszerű módszert adni Korom állításának az ellenőrzésére. Vagy például azt mondd meg, hogy Korom szerint mmormota 7 állítása közül melyik nem igaz.
Úgy látom a meccs döntetlenre áll. Miért gondolom ezt?
Korom Gyula hosszas fejtegetéséből számomra nem derül ki, hogy miért nem változik meg az interferencia kép.
A te hasonlóan bonyolult fejtegetésedből szintén nem derül ki, hogy miért kell, hogy megváltozzon az interferencia kép.
Azzal, hogy sikerült egy kicsit kötözködnöd Korom Gyulával, nem sokra mentél, mert úgy látom a többieket sem győzted meg.
De jókedvemben találtál, ezért tegyük fel, hogy neked van igazad. Tegyük fel, hogy az MM interferométerrel valóban ki lehet mutatni a fényterjedés sebességének eltérését a különböző irányokban.
Az SR gondolatmenete akkor is hibás. Ez így hangzik:
1. Az álló éterben halad a Föld
2. Ha ez így van, akkor a Földről mérve a fényterjedés sebessége irányfüggő
3. Mivel az irányfüggőséget nem sikerült az MM kísérlettel kimutatni, ezért éter nincs
4. Vagyis: a fénynek nincs vezető közege
5. A fénysebesség állandó
Ezzel szemben szerintem a helyes gondolatmenet a következő:
1. Tételezzük fel, hogy az álló éterben halad a Föld
2. Ha ez így van, akkor a Földről mérve a fényterjedés sebessége irányfüggő
3. Mivel az irányfüggőséget nem sikerült a MM kísérlettel kimutatni, ezért hibás az 1. feltevés
4. Vagyis: a fénynek van vezető közege, de ez nem olyan, mint amilyennek elképzelték
5. A fényterjedés állandóságáról az MM kísérlet nem mond semmit, hiszen itt fénysebességet nem is mértek csak irányfüggőséget (fizikatanárok kedvéért izotrópiát)
Ezek után nem értem, hogy mire fel ez a lenéző hangnem Korom Gyulával szemben. Ha mást nem, legalább azt tisztelni kellene benne, hogy elgondolkodik a fizika megoldatlan kérdésein, ha már a hivatásos fizikusok nem képesek erre.
Talán tegyük félre a "fázis" kifejezést, lehet hogy az zavarja a zavarosfejűeket, és tekintsük a foton-modellt: a forrás T időközönként egy egy fotont bocsát ki, amelyeket a splitter kettévág és kétfelé továbbít. A két fél útja különböző ideig tart, ezért nem is egyszerre érnek a találkozási helyre. Ez az eltérés, amely az interferencia oka függ c,v,L1,L2-től. Ha a készüléket szépen lassan forgatjuk, az eltérésnek változnia kellene, azaz az interferenciaképnek is változnia kellene... ha ez nem teljesül, akkor kell arra gondolnunk, hogy "v"-nek, vagyis a készülék éterhez képesti mozgásának nincs szerepe.
- egyenlő hosszuságú karok esetén a fény éterben megtett útja mozgó MM interferométerben nem egyenlő a sebesség irányában és arra merőlegesen (elemi számítás, csak akkor írom le, ha ezzel problémád van)
Nekem sajnos van.
Egyenlő hosszúságú karok esetén a fény karokban megtett útja legalább egyenlő ?
- ha az MM készüléket lassan elforgatják, a karok fokozatosan szerepet cserélnek, egyik út fázisa késésből fokozatosan, a forgatással arányosan sietésbe megy át
Míalatt a másik út fázisa sietésből ugyanannyival megy át késésbe, tehát természetesen az ernyőn az interferenciacsíkok helyzete nem változik.
Akkor a gravitációs rel. elm. helyes, összefüggően konzisztens -hézagmentes- logikai láncot alkot, ergo Korommentessége miatt €Uro5-ös minősítésű, környezetbarát.. :-) Az éter marad a szerveskémikusoknak, ill. az orvostörténészeknek, vagy esetleg még klinikailag haxnájják? A kloroformot épp Viktória királynőnél kezdték alkamazni, de már/a/ elavult /mellék6ásos/, at see on digi/c/sat's.
A beidézett résszel ugyanaz a baj. KIválasztja a távoli forrás frekvenciáját, aztán ezt fixre véve megmutatja, hogy a szakasz fáziskülönbsége érzéketlen az eltolásra. Ez triviálisan igaz.
Csakhogy más éterhez képest mért sebesség esetén más távoli forrás frekvenciával kell kiváltani az együtt mozgó forrást ahhoz, hogy a vizsgált irányban egybeessenek a hullám maximumok. Igaz ez a sebesség nagyságára és a választott iránnyal bezárt szögére egyaránt.
Más frekvenciájú forrás terében pedig más lesz a szakasz végeinek relatí fázishelyzete. Ez is érzéketlen lesz az eltolásra, de más lesz, mint az előbb, mikor más éterhez képest mért sebességhez választottunk távoli forrásokat.
És ez a lényeg. Más éterhez képest mért sebességnél más lesz a relatív fázishelyzet.
A 14. hozzászólásomban beidéztem Korom cikkéből egy bekezdést. Abban leszögezi, hogy csak az "optikai távolság" számít, és ezt a cikk további részében már bizonyított tényként használja.
Az MM interferométer működésének elemzésekor ugyanez a hiba ugyanebben a formában ismét megjelenik:
Abban az esetben, ha a rendszerben a lézert (helyesebben a splittert) és
M 2-t az F1 és F2 virtuális fényforrások helyett valóságos forrásokkal helyettesítenénk be, az elforgatás hatására az M1 és M2 megfigyelők optikai útkülönbsége (forrástól való távolsága) megváltozna. Helyezzük hát gyorsan vissza fényforrásainkat az őket megillető eredeti helyzetükbe. Forgassuk az interferométert most körbe. Az OT – következésképpen a fáziskülönbség – ezúttal már azonos marad. Csak a fényterjedés adott irányában keletkező frekvencia, és ennek megfelelően a behelyettesítő virtuális forrás paraméterei fognak változni a Doppler effektusnak megfelelően, amelyeket minden irányban egy második, de ellenkező irányú és nagyságú Doppler-effektus ezúttal is kiolt. Ezért a másodlagos fényforrások – legyenek azok bármilyen térbeli helyzetben – az elsődleges fényforrással azonos frekvenciával és ahhoz képest állandó fáziskülönbséggel (ugyanakkor egyazon mértékben folyamatosan változó fázisállandóval) fognak rezegni, és fogják rezegtetni – Doppler-effektus közbejöttével – az étert.
A fenti gondolatkísérlet alapján bizonyítást nyert, hogy a Michelson-féle interferométer optikai elemei között a fáziskülönbséget kizárólag az elemek egymástól való térbeli távolsága határozza meg.
Én úgy látom, hogy ezeknek a szerzőknek leginkább módszertani problémáik vannak, az esetleges konfúz gondolataikon túl. Pl. fanatikusan meg szeretnék fúrni a Michelson-Morley kísérletet, imádják megmutatni,hogy rosszul mértek, tévesen számoltak volna, vagy félreértették az eredményt. És utána azt hiszik, hogy ezzel "megdöntötték" a relativitáselméletet. Mintha nem volna mindegy, milyen mérés történt 120 éve.......A elmélet, mint modell, nap-mint-nap sok ezerszer ellenőrzésre kerül, dolgozik. Szóval nincsenek tisztában azzal, hogyan is érvényesül egy tudományos elmélet.
Aztán persze vannak berögzült filozófiai-pszichológiai gondjaik is.
A lényeg az, hogy gratula mmormota kitartásához, amiért ilyen szépen és egyszerűen rá tudott mutatni, hol hibázik a Korom-féle érvelés.
Sajnos én még nem értem, ez a gond...
Mivel a megfigyelő-pár F1-től folyamatosan távolodik, ill. F2-höz folyamatosan közeledik, mindkét nyugvó forráshoz képest folytonosan változik a távolságuk, azaz eltolódnak a rezgésekhez viszonyított fázisaik is, azonban nem változik a fáziskülönbségük.
Miért változna? Épp arról beszéltünk, hogy nem függ a helyzettől, csak a sebességtől és a forrás frekvenciájától FI1=2*PI*f*L/(c-v), FI2=2*PI*f*L/(c+v). Az igaz, hogy ez a kettő nem egyenlő egymással (számpélda a 17-ben), de kifejezetten ezt nem is állítja... (illetve nem tudom, hogy állítja-e a sok szöveg között).
Nézd, teljesen mindegy, hogyan mutatod meg, hogy tévedett, mindig elő fog jönni egy újabb egy oldalas körbemagyarázással, amiben teljesen lényegtelen dolgokat fog felsorolni, amiknek semmi érdemi közük az egészhez. Egy csomó más áltudós is ugyanezt csinálja.
A lényeg az, hogy gratula mmormota kitartásához, amiért ilyen szépen és egyszerűen rá tudott mutatni, hol hibázik a Korom-féle érvelés.
Negyedik oldal: A fáziskülönbség nagyságának alakulásában nincs jelentősége annak, hogy mekkora a hullámterjedés sebességének a vektora...
Szerintetek ez azt jelenti, hogy szerinte a FI=2*pi*f*delta/(c-v) nem függ c-től? Mert ha igen, akkor ez talán olyasmi amiről képes megérteni, hogy tévedett... főleg ha azt írom neki, hogy "a fazor elmélet alapján a FI=2*pi*f*delta/(c-v) fáziskülönbség igenis függ c-től"
Ahogy nézem az OT 'optikai távolság' mindig delta=L-l, az 'útkülönbség' viszont a fény útja a mozgó szakasz közelebbi és távolabbi végpontja között megtesz, azaz delta*c/(c-v).
Na ez rövid topik volt, hála mmormota alaposságának. 17 hozzászólás után nyilvánvaló, hol vétett hibát Korom. Érdemes ezt összevetni a relativitáselmélet-cáfoló topik hosszával :)
A gond az, hogy a sok hablaty között nem derül ki, hogy miről is van szó... van például egy "optikai távolság" (OT), amely mindig a két végpont távolsága (delta) és van egy "optikai útkülönbség" (ds), ami talán a fázisszög/(2*PI).
