Tudom, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb, és hogy vannak nálam elesettebb, szegényebb, rosszabb körülmények közt élő emberek, de én is kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy minden napom nagypéntek, a feltámadás reménye nélkül. Ahogy így visszagondolok, már az induláskor lehetett valami nálam, talán nem szerettem volna megszületni, előre tudván, mi vár rám, mert nagyon bömbölős újszülött voltam, megállás nélkül sírtam. Sajnos semmiben sem tűnök ki, nem lettem sem szép, sem erős, sem okos, sem ügyes ember: anyukám ugyan megtanított írni-olvasni már az iskola előtt, de a tanulástól az iskola teljesen elvette a kedvemet, nem szerettem a bunkó tanárokat, meg főleg a bunkó osztálytársaimat, akik a fülem, a rossz fogaim, meg a soványságom stb. miatt gúnyoltak. Azokból a tantárgyakból viszonylag jó voltam, amikkel kapcsolatban magamtól olvasgattam könyveket, mert érdekeltek, de amik nem kötöttek le, azokkal alig tudtam megbirkózni, és bár az iskolából nem lógtam sosem (hacsak nem számoljuk ide, hogy szimulált meg valódi betegségek miatt sokat hiányoztam), az eredményeim egyre rosszabbak lettek az évek előrehaladtával. Nekem sosem segítettek a szüleim az iskolán kívül, mert ők sem voltak valami lángeszűek. Bár szerettek engem, de nem foglalkoztak úgy velem, hogy együtt tanultunk volna valamit, ami nem ment nekem. Úgyhogy az is csoda, hogy az éretségiig eljutottam, de már a felsőoktatás szóba sem jöhetett, az túl kemény dió nekem, túl hiányosak a tudásom alapjai.
Aztán az egészségem is sok kívánnivalót hagy maga után, mert gyenge és fáradékony vagyok, a szívemmel is van valami és a bőröm is beteg, maximális fényvédelem van előírva, tehát fedetlenül nem mehetek napra, hacsak nem akarok apukám sorsára jutni, aki pár éve halt meg bőrrákban, melanóma miatt.
Anyagilag sem állok túl jól, minden fillért be kell osztanom, emiatt még autóm sincs, üdülni sem járok sehová, örülök, hogy megélek. Illetve nem örülök, mert gyűlölöm ezt az életet, hogy nap mint nap azt látom a képernyőkről, az újságokból, hogy mások milyen jól élnek, mit alkottak életükben, mekkora hatalmuk és vagyonuk van, milyen szép nőkkel vannak együtt, én meg itt vagyok szűzen 39 évesen. Meggyűlöltem emiatt nőket és férfiakat egyaránt.
Mindig a MÁSOKról szólt és szól ez a világ, én meg egy kis szürke senki vagyok, aki lebeg a lét és nemlét között. Az ilyenekből lesznek haláluk után a gonosz démonok? Mert én arra gondolok, hogy milyen jó lenne maradéktalanul megsemmisíteni ezt a világot a kezem által egy szempillantás alatt, ha ez a hatalmamban állna, és akkor nem lennének már MÁSOK, senki, még azt sem bánnám, hogy én sem. Vagy éljek én is jól vagy más se éljen sehogy! Pusztuljon ez az egész siralomvölgy! Így tengődöm én ember- és életgyűlölőként. Vajon mennyire egyediek ezek az érzéseim, és az örökségem a múltamból, amik mérgezik jelenemet és kilátástalanná teszik jövőmet?
A médiában sokmindent lehet látni és sokszor a média csinál senkiháziakból is gazdagokat. Amellett mutogatja ezt az életformát, mintha a sivatagban a szomjazóknak üdítőreklámos kijelzők lennének kirakva. Kb. annyira gyötrelmes és ezért nem is nagyon nézek én már filmeket, tv műsorokat, moziba sem járok, mert egyszerűen idegesítenek ezek az úgynevezett alkotások.
Képzelem, milyen alázatosak lehetnek azon újgazdagok gyerekei, akiknek már érettségire segge alá teszik a több milliós autót apuciék.
Persze voltak a múltban súlyos torzulások a közértelmezésben! De a tanítás ezzel szemben mindig ez volt.
(Ezt pont ugyanazok értik félre, akik pl. nem hajlandók megérteni, hogy az ősrobbanás előtti időről fizikailag értelmetlen beszélni. Ahogyan az északi sarkra jutva sem tudunk még északabbra jutni. A túlvilági lét, amelyben a megváltásunk már megtörtént, egy másik idősíkon zajlik. A miénkből mindenki kilép).
Én csak olyan életet akartam, mint ami normális egy XXI. századi embernél: saját házikó, szép feleség, gyerekek, autó, vagyon, jó munkahely és hasonlók. Amiket - sajnos - látok mindennap a médiában és esz a méreg miatta, hogy én ezt miért nem tudom elérni. Mások meg igen. Legyek bankrabló, vagy mit csináljak? Bűnözni nem akarok, becsületesen meg nem tudok egyről a kettőre jutni. És magamat tekintve is csak önmagam akarok lenni, csak éppen azokat a hibákat kijavítva, amiket a természet vagy isten vagy a genetika vagy tudomisén mi ejtett rajtam, de nagyon rossz, hogy vannak, pl. a beteg bőr, rossz fogak, stb. Nem tudtam, hogy mindezért egy láthatatlan lény előtt kell játszanom a csúszómászót, de hülyét sem szeretek csinálni magamból.
nehogy már baj legyen hogy ebben az is benne volt, hogy megtanított olvasni.
Ha én azt mondom, h benne volt akkor benne volt.
Egy részét elmondtam h miért, csak nem érteted meg.
Hiába élsz a zöldben ha nem mozdulsz ki. Óvodáskorban lehet megalapozni h milyen életed lesz felnőttként. Még a szexualitásod is. De ezt most nem akarom részletezni. Mert erről már lekéstél, ha lesz gyermeked elmond mit csinálj és mit ne.
Másik része h megtanultál idő előtt olvasni, h társaid és a tanáraidnál eleve egy nagyfokú utálattal indultál. Nem mondták ki, de óra közben magukban roppant utáltak ezért. Stréber szindróma, amit ráadásul nem tudtál hasznosítani. Nem tettél szert vele semmilyen előnyre, hogy könnyebb lett volna tanulni vagy jobban haladtál volna az anyagban. Hanem pont ellenkezőleg a már megszerzett olvasási képességed lustává tett. Még a többiek kezdettől fogva küzdöttek és megtanulták hogyan tanuljanak. Addig te csak ásítoztál mert már tudtad a betűket formálni. Ez mély pszichológia, ne menjünk bele.
Következményét leírtad, hogy csak azon tárgyakban haladtál melyek külön érdekeltek.
Osztálytársaid pedig nem csak utáltak ezért órán, de a szünetben se keresték szívesen a társaságod. Így maradtál el az emberi kapcsolatokban.... Nem voltak ők gonoszak nem is tudatosan csinálták, ez szintén tudat alatti pszichológia.
A tanárok is dühösek voltak mert nem úgy és nem abban formáéban tanultál ahogyan ők elképzelték. Biztosan ismered az üres és teli pohár esetét. A teli pohárba már nem lehet tölteni, te pedig így érkeztél a suliba.....
Apukád? Róla nem beszélsz, csakhogy pár éve halt meg, tehát nem gyerekkordban. Csak anyukád nevelt? Nagyon anyás vagy. Az apa példa hiánya, aki nem visz el horgászni, sátorozni, hegyet mászni stb nem mutatja a férfias viselkedést, az később a nők szemében csak mimóza papucs, aki legfeljebb barát lehet, de társ nem.
Azt pedig írtam h az immunrendszer kisgyermekkorban fejlődik ki. Ha szobában ülsz olvasni tanulni akkor nyápic maradsz, megannyi betegséggel és hiányossággal.
Ezért sokkal egészségesebb a régebbi generáció felnőve, mint a mostani beteges, hogy 50-től már hullanak mint ősszel a legyek.
A labda a te térfeleden van!!! Isten hív a Vele való szövetségre.
Ehelyett mit teszel? Elfogadás helyett vádaskodsz, hogy miért ilyen a szervezeted miért nem nyersz a lottón.
Én se nyerek :-) De mégis nagyobb hatalmam van mint bármelyik milliárdosnak. A tudás is hatalom....
Aki nem hajol meg Isten előtt az kiborul. Csak egy Igazság van mégpedig Isten Igazsága. Minden más csak hiábavaló okoskodás.
Izabellee tanácsait 100% -ban megfogadhatod, ne tévesszen meg ha kritizálom. Őt is kell, nehogy bűnbe esve fejébe szálljon a dicsőség :-)
A hajléktalanon való segítés rámutat, hogy nem önmagadért élsz hanem másokért. Önmagdért létezni nem csak unalmas de roppant haszontalan és meddő.
Ezt elsőnek Isten bizonyította be, amikor közösségre hívta Önmagához az embert.
Amúgy hiába vagy morcos, nem vagy te buta gyerek. De még mennyire h nem! Csak ezt a morcosságot kellene felváltani alázatos elfogadásra és megengedned Istennek hogy beléphessen az életedbe, hogy Ő vezethesse azt....
Isten mindenkinek ad lehetoseget, csak elni kell vele.
Azt kell megnezni, hogy mi az, amid van. Pl. van egeszseged? Akkor maris jobban allsz, mint azok, akiknek nincs. Ha pedig nincs egeszseged, akkor el kell gondolkodni, hogy Isten mit akar az eleteddel, hoyg mire hasznald a fogyatekossagodat.
Szerintem mindnyajan panaszkodhatnank, hogy "milyen rossz nekunk" - mert mindig vannak akik nalunk valamiben jobban allnak.
Kezdjel el valamit csinalni, tuzz ki valami celt. Pl. tanuljal, vagy keressel egy hobbit, stb.
Pl. azt is elhataroznad, hogy elolvasod az egesz Bibliat. Legalabb adj egy eselyt, hogy a benne leirtak hatha igazak. Ha nem olvasod el, akkor nem fogod megtudni.
Bizonyára arra gondolt, hogy mi van azok megváltásával, akik Krisztus előtt éltek? Azok valami hátrányt szenvednek, csak mert rosszkor, túl korán születtek? Majd kijavít, ha rosszul gondoltam.
Anyukámat nem kell hibáztatnod, ő mindent megtett értem, az nehogy már baj legyen hogy ebben az is benne volt, hogy megtanított olvasni. És eléggé közel laktunk a természethez, úgyhogy voltam ott is eleget, de ez mégsem volt elég hogy valami vasgyúró legyen belőlem. Viszont csecsemőkoromban sem volt étvágyam, nem sokat szoptam valamiért, lehet, hogy ez is a baj forrása.
Szóval innentől már a "tisztelt" isten bácsi térfelén van a labda, hogy miért volt ilyen a szervezetem, meg később is, a mai napig is miért nem segít rajtam? Mert MÁSOKon bezzeg igen, én például soha nem nyertem a lottón milliókat-milliárdokat, pedig játszom néha, de nekem nem jön össze. Vagy akkor legalább tudatná velem, hogy nézd te hülye, teneked ez sosem fog megadatni, úgyhogy legalább a heti 250 Ft-ot spórold meg. Az a főnyeremény úgyis MÁSÉ lesz, mert valakié lesz, de az nem te vagy! No mindegy, legalább az "vigasztal", hogy szegényként enyém a mennyeknek országa, a gazdagok meg a pokol tüzén fognak pörkölődni. Vagy mégsem, mert összeül egy zsinat és kijelentik, hogy izé, ez már nem is így van? Mert ugye ez így megy hogy pap bácsik rágják az isten szájába, hogy mi hogy van és történik? Van a nőknek is már lelkük meg az indiánok is emberek? Kicsit következetesebbnek kéne ám lenni, hogy a magamfajták is eligazodjanak ezeken a vallásokon.
Leírtam a valóságot. Talán nem ez? De, pontosan ez, ha nem változtat.
Istentől megkapta a sokadik hívását, azért van itt. Ha nem szembesül a valósággal miért fogadná el?
Persze jó kezdés h levisz egy tál lencsét a hajléktalanoknak, de ha önmagáért teszi semmit nem ér. Szeretetből kell tenni ahogyan ezt az apostol tanítja.
Kérdés, h elfogadja e Isten hívását. Ha nem fogadja el tudja mi vár rá.
morcos!
Nem kell egyből azt mondanod, hogy jaj Istenem úgy szeretlek, de imádlak.
Én sem így kezdtem.... hanem amikor már Isten minden irányból hívott és pofám szakadt le h mindig visszautasítom, miközben Ő nagyon gyengéden csak jött és jött, akkor csak annyit mondtam megadólag, hogy oké, mutasd meg mit szeretnél!
Visszadobtam Neki a labdát, hogy lássuk mit tudsz, mit akarsz én figyelek. És Ő megmutatta Dicsőségét az életemben.....
Probalj keresni valakit a kornyezetedben, akinek segiteni tudsz, akinek szuksege van rad. Ez a segitseg barhol es barmi lehet, es az emberek barkik lehetnek. Lehet a csaladodon belul, munkahelyeden, szomszedsagban, az utca hajlektalanjai kozott, stb. A segites barmi lehet. Egy beszelgetes, etel adas, stb.
Amikor segitesz masokon, akkor megfeledkezel a sajat problemaidrol. Es lassan rajossz, hogy te is egy nagyon-nagyon ertekes ember vagy - hiszen van valaki, vagy vannak valakik, akiknek szuksege van rad.
Anyukád ott követte el a hibát, hogy iskola előtt megtanított írni, olvasni. Inkább játszott volna veled, korodnak megfelelően, vitt volna kirándulni, hogy legyen étvágyad, fejlődj és ne legyél sovány vézna. Kialakult volna a rendes immunrendszered. Ha akkor tanulsz olvasni amikor ideje van, nem utáltad volna meg a tanulást se.
Most ez miatt szívsz..... testileg, lelkileg roncs vagy, magán és társadalmi életed gyötrelem.
Másik nagy hiba, hogy megveted Istent.
Ez esetben sátáné vagy. ő pedig kedvére kínoz és jót röhög rajtad. Ne várj jutalmat, hogy majd szolgája leszel. Áldozta vagy és nem a beosztottja :-)
Isten megmenthetne, helyre tudná hozni anyukád hibáit, de te nem engeded meg Neki hanem visszautasítod. Így maradsz a gonosz játékszere még elnem veszejt. Aztán majd a pokolban mindez folytatódik örökkön öröké csak szorozva millióval.
A vallások -általában- elmondják azt, amit azok gondolnak az Istennel kapcsolatban, aztán - általában - azt is elmondják, hogy neked mit illik gondolnod az Istennel kapcsolatban ahhoz, hogy te is az "x, vallás" részese, tagja lehess, - valahogy így látom ezt én. Ez hülyítés?
A vallások elmondják, hogy szerintük mit mond az Isten. Kérdezzed meg az Istent arról, hogy Ő mit mond neked a vallásokkal kapcsolatban,- ehhez mit szólsz?
Te egy vallásokkal foglalkozó fórumon írtad le azokat a dolgokat, amik nyomasztanak téged, - és talán már nem is csak téged. Igazából mit szeretnél? Valamit, ami segít? Vagy valami konkrét dolgot?
Van néhány segítő kéz vagyis inkább segítő szó, de az én helyzetem szerintem nekik is túl kemény dió. Az a baj, hogy életem során túl sok indulatot és frusztrációt fojtottam magamba és soha nem tudtam kiadni. Félek is kiadni nyíltam magam, mert a végén még tekjesen hülyének néznek. Néha azt érzem magamról, hogy olyan gonosz vagyok, hogy egyenesen az antikrisztus vagyok. Holott nem is vagyok vallásos, megvetem a vallásokat is, mert többek között semmi kérdésemre nem adnak választ, csak hülyítik az embereket.
Mi lesz így? Van még remény, hogy jobbra fordulnak a dolgaim? Egyre inkább a bosszúállást képzelem a legvonzóbbnak ezen a gonosz világon, amiben nekem a startvonal sokkal hátrébb húzódott és több akadállyal kell megküzdenem, mint másoknak. Jó, ha az ilyesmit legalább kiírja magából az ember, de gyanítom, nem vagyok ilyen érzésekkel egyedül. Biztatom én is magam sokat, hogy ne adjam fel, de aztán jön a kiábrándulás, hogy minek, mit akarsz te elérni, te senki! Talán a világ megsemmisítését, hogy ha én senki vagyok, hozzam el rá a nagy SEMMIt, ami nyugalmat és jóvátételt jelentene nekem?
