Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Majdnem rákérdeztem, de visszakerestem a korábbi hozzászólásaidat és megtaláltam a fotókat az építésről, hogy az íves viaduktnál hol kellett csalnod, hogy a boltívek "szépen" nézzenek ki. Néztem valamelyik gyári íves viaduktot, ott nem sokat tököltek, a lábak oldalai maradtak párhuzamosak, így a felső boltív szűkül, gyakorlatilag nem henger, hanem kúp felületű a boltív. Én is arra jutottam, hogy jobb, ha a lábak szűkülnek felülnézetben, így a boltív szabályos marad. Szerencsés esetben, mint Nálad is, az ív külső oldala felől látszik az íves viadukt, így nem érzékelhető, hogy a lábak szűkülnek, belülről már sajnos elég feltűnő lenne. Incselkedek egy ilyen pici dupla-ovál pályatervvel, csak nem H0m-ben hanem H0-ban, nyilván enyhén növelve a méreteken és kicsit izgalmasabbá téve. Ennél sajnos a hátsó íves viadukt belülről látszik.
Nagyon tudom ajánlani a pentart soft gesso alapozó pasztát. Nekem bevált. Könnyen felhordható spatulával vagy szivaccsal és jól csiszolható. Különböző akril dekor festékeik és kréta festékeik ugyancsak jól használhatók vakolt felület elérésére vagy színezéshez. Nekem az egyik kedvencem a tojashéj szín.
Terepasztalomon lèvő èpületeket szeretnèm "újra dizájnolni" , s ehhez kèrnèk kis segìtsèget. Az èpületek falazatát szeretnèm bordás/fa/tèglamintásbòl sima felülettè alakìtani. Korábban már pròbáltam ilyet, s a REVELL tubusos tömìtőpaszta bevállt; de most lènyegesen több ès nagyobb felületről lenne szò, amit már ezzel a megoldással nem lenne tùl gazdaságos megcsinálni. Nos ehhez kèrnèk segìtsèget, milyen anyagokban kellene gondolkodnom ehhez.
Illetve egy hosszabb videó (sajnos csak franciául) a feltalálóval. https://www.youtube.com/watch?v=ZiIPOLcJVbo A Miniworld Cote d'Azure kiállításon már élőben is megtekinthető Toulonban
A terepasztalt bontsd szét modulokra és elemenként építsd meg. Így kevesebb sínanyaggal is neki tudsz állni és halad a munka. A többihez majd apránként beszerzed. És ha lakásfelújítás van vagy bármi okból vinni kell az asztalt, egyszerűbb lesz szétszedve elemenként. Én még a magasabb hegycsúcsokat is leemelhetőre gyártom, még könnyebb legyen kivinni az ajtón. Lényeg hogy alpakka I profilu sínanyagnál tedd le a voksot. Piko A teljesen jó rendszer én is használom. A váltóit viszont már nem. (Oda Váltógyáttó szokta építeni a kitérőket Piko A sínszálból. ) Ott a szívdaraboknál voltak problémák, a kerék pereme néha átlógott a másik pólusra és zárlatra rakta a rendszert. Ezt a sínkorona vékonyabbra reszelgezése a kritikus pontoknál megoldotta. A másik gondom, hogy a rövid kis gőzösök lassúmenetben torpantak a szívdarabnál, mivel nem polarizálható, hanem kiszigetelt, így ott áramellátás nincs. A hosszabb mozdonyoknál nem volt gond.
Nyilván, csak nálam ez védekező reflex lett. Annyian értették félre, vagy magyaráztak bele a mondandómba olyanokat, amire álmomban sem gondoltam. BOCS!
A sínrendszerek házasítását az ún. modulok találkozásánál gondoltam, ahol egyenesek találkoznak és volna is lehetőség a sínkorona magasságok igazítására.
Maga a "terepasztal" a régi sínekből állt volna, de mostanra már eléggé elbizonytalanodtam.
Mivel szerencsére nem a "kapkodó idegbetegek sportja" ez a "játék", ezért most visszavonulok a kapott információkkal és átgondolom a lehetőségeket.
Az egyik, hogy összefércelem egy részét a pályának (minden tereptárgy, kiegészítő, lámpa stb nélkül). Csak az alap, rajta a sínekkel. Esetleg még egy "modulnak látszó tárgyat" is csatlakoztatok. Pár hónapig játszogatunk és meglátjuk mit mutat.
A másik, hogy a Börzén látni fogtok eladóként (bár az eddigiek alapján ki venné meg a régi síneket...).
A Mehano (nem ch) szürke sínek borzalmasak, nekem ilyen volt az első kezdőkészletem. A sínpapucsok a síneken lötyögnek, csak a pontozás tartja őket a helyükön, kis műanyag kapcsokat adtak hozzá, hogy ne csússzanak szét, ezeket az első talpfaközbe kellett bepattintani, a sínszálak felülete pedig állandóan oxidálódott, a későbbi sárgás színű (alpakka?) már használható.
Pilz: A régi Pilz és a mostani Tillig Standard eltérő sínszálakból van, a Pilz sínszál vaskosabb, szára, feje szélesebb, talpa magasabb is, a mostani olyan mint az Elite, csak a sínszár magasabb. Sokminden már nem kapható (7,5°-os kítérő, Y-váltó, angolváltó), ha ezek közül kéne valami, akkor teljesen esetleges, hogy mit találsz és milyen áron.
Lehet, hogy nem leszek népszerű, és Te se haragudj meg!
Ebből csak tákolás lesz, és rengeteg munkád lesz vele, kétséges eredménnyel, ami majd az üzembiztonságot jelenti.
Kevered a sínek profiláját, és a geometriáját is. Arról nem is beszélve, hogy az Általad felsorolt széles választékból az eltérő elemek elektromos összekötését, és a sínkoronák egy szintbe hozását is meg kell oldani. Az eltérő sínfej szélességeket meg már nem is említem.
Az lesz a baj, hogy tetemes munkát, időt fogsz beáldozni a pálya felépítésére, és a végén a játékból idegbaj lesz, mert akadozni/siklani fognak a vonatok, meg lépten-nyomon szétakanak majd. És ettől meg mindenkinek elmegy az életkedve, és hagyja a fenébe az egészet, elpazaroltnak érezve a sok pénzt és időt, amit a kisvasutakba ölt bele.
Ezt meg kellene előzni, mert a végén nem az lesz a drága, hogy szerzel egy egységes, új/másik sínrendszert Maghadnak, hanem az, amit az előbb leírtam.
Látom diginewl már megírta azt amit én is írtam volna a rozsdáról :) Még annyit tennék hozzá, mint saját tapasztalat, hogy nekem is voltak olyan vágánymezőim, amik végig szépek, és rozsdamentesek maradtak. Arra kell nagyon vigyázni, hogy sehol ne sérüljön a nikkelezett réteg, mert a legkisebb sérülésén szinte azonnal megindul a rozsda, és onnan nincs visszaút. A sok szétszedés-összerakást nem szeretik, mert a kis nyelvecskék ahogy becsúsznak a sínbe előszeretettel viszik magukkal a bevonatot, és akkor ott rögtön megindulnak a folyamatok, amikből nagyon hamar kontakthiba lesz. Nem lehetetlen a jókat kiválogatni, vagy vágánymezőnként biztosítani a tápellátást, de picit orosz rulett lesz mindig. Az idő meg ezek ellen a sínek ellen dolgozik még álltukban is.
Ami költséghatékony megoldás lehet, az a használt piac, akár a startszettekből bontott sínek, akár az egyéb jó minőségű, de használt vágánymezők (a Geoline-t viszont kerüld, mert törik mint a ropi).
Azért ne állítsd be úgy, hogy én konzerválni szeretném a régi rossz megoldást, most erre van lehetőségem. Megnézem az ebay-es használt beszerzési lehetőséget is, köszönöm a tippet!
Még mindig csodálkozom, hogy az akkori szükségmegoldásokat (rosszabb, mint a Trabant hasonlat) többen konzerválni szeretnék. Annó a lemezsín (papíron, vagy műanyag rácson) egy szükségmegoldás volt, hogy valamivel lehessen játszani. Olcsóbban állították elő, mint a tömör sínt, így VOLT, lehetett használni.
Gond vele:
- a csatlakozók bizonytalansága. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy minden sínszálat forrasztani a másikhoz (ez történhet diszkréten egy-egy alsó lefogató fülre való vezeték forrasztással.
- a nikkel réteg védelme. Erős dörzsivel tilos tisztítani. Benzinnel lehet. A vonatforgalom több koszt tesz rá, mint a profilsínre, mert ez valamivel rosszabb érintkezést ad, és több lesz a miniszikra, ami gyorsabban koszolja a sínt.
(- nálam DCC-ben kb 3-4 hét után a sínanyag fele magától elrozsdásodott. Az okát nem tudom. Év tizedekig semmi nem volt vele...)
- ha a nikkel réteg lekopik ott marad a vékony fém lemez. Gyorsan rozsdásodik akár a szoba páratartalmán is.
- ha terepépítés lesz a kavicságyazat lerakása közben óhatatlanul fogja víz érni, ezzel szinte biztosan elindulnak rozsdásodások (akár az U profil belsejében is).
Ha ennyire vonz a régi világ sínrendszere, akkor mérföldekkel jobb választás a PILZ akkori rendszere. A régi acélszálas rezes galvanizátumot - sárgaréz színű sínek, is mérföldekkel stabilabb megoldást adnak. Az újabb alpaka verziók meg életfogytig kiszolgálnak. És ezek is olcsók, mert nyugati modellező barátainknak a 2,5mm magas sínkorona már snassz, így nagy mennyiségben adják el bontva is az e-bayen.
Mechano: alumínium. Puha fém, könnyebben koszolódik, többet kell pucolni. Amúgy sokáig jó lesz, mert tuti nem rozsdásodik, viszont sűrűbben kell pucolni.
A sínek minek a hatására kezdenek rozsdásodni? Némelyik már több mint tíz éve van nálam. Több évtizedes koruk ellenére még nem látok rozsdát (dobozban és szekrényben várják a beépítést). Onnan indul, hogy áram megy át rajtuk? Vagy a fizikai behatás, ami a hőtágulástól való "reszelés" az érintkezőknél?
Mechano sínekről van valakinek infoja? Made in Slovenija. Furcsa anyagból vannak, azokkal is baj lesz?
Szia! Én anno minden vágányt szétszedtem és a belsejébe vezetéket forrasztottam, a talpfát át fúrva vezettem el az asztal alá. Fentről semmi nem látszott. A koszolódáson kívül nem volt más áramellátási probléma.
Nem akarlak lebeszélni a kalandról, csak szóltam, hogy kaland lesz... Az, hogy mekkora kiderül majd. Kívánom neked, hogy sikerüljön élvezni a régi modelleket és az évtizedes gyűjtőmunka gyümölcsét.
Az én kedvencem a 36-os terv volt, az 50-es lett volna, de a gyerekszobám nem volt olyan széles. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy akkoriban még a standard vágányok beszerzésére sem volt esélyem.
Egyébként én is a gyerekkori vágyaimat elégítem ki, csak rám már az 1987-88-ban először látott Roco katalógus hatott így. ;-)
És onnan indultunk, hogy el akartak nekem adni 3 pár elektromos váltót akkor több mint egy havi fizetésemért... ;-))
A régi Piko síneknél a gondok nem feltétlen rögtön fognak jelentkezni. Összerakás után még minden jó is lehet, aztán majd elkezd dolgozni a rozsda, elsősorban a sínek összeeresztéseinél bent (nem kell nagy páratartalom vagy nagyobb sérülés a bevonaton, hogy elinduljanak dolgok). Én építettem ilyen sínekből asztalt mert gimisként nem volt pénzem másra. 1-2 év alatt már minden is fel volt szedve majd cserélve és újra cserélve, mert folyamatosan keletkeztek a gyenge pontok. Egy idő után elkezdtem összeforrasztgatni a síneket, de akkor meg a hőtágulástól kezdtek el deformálódni. A vége az lett hogy 2006-ban felszedtem a vágányokat és viszonylag jó áron beszerzett roco 2,5-ös sínre cseréltem.
Nem lehetetlen összeválogatni jó állapotú vágánymezőket, de egy jó adag szerencse is kell hozzá. Aztán azt is érdemes figyelembe venni hogy ezeket a vágányokat nem lehet sínradírral vagy tisztítókocsival pucolni (mert az szépen leszedi a nikkelezést). Cserébe viszont nagyon tudnak koszolódni.
Mostanra mondhatjuk, hogy több mint évtizedes gyűjtögetés követően elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjem tervezni a terepasztalt.
A sínek igen változatosak. Van rengeteg papírtalpfás is, műanyag talpfás régi PIKO, I profilú Mechano(?) és kéz alól PIKO A is. Vadabbnál-vadabb ötleteim vannak, de a lényeg az, hogy volna egy "hagyományos" terepasztal, amihez megvan régi sínekből minden (régi PIKO 33-as vágánytervből kiindulva). Ezt lecserélni túl húzós lenne anyagilag. Ez van, ezen nem tudok változtatni.
A Mechano (ezek mennyire használhatóak???) és a PIKO A sínekből pedig "házi szabványú" modulokat képzeltem el, amiket a terepasztal két végén lévő csonkákon keresztül szeretném majd bevonni a játékba.
Nagyon fontos, hogy játék a cél, nem a valósághűség.
Gyerekkori vágyak késői kielégítése a cél. Nem dőlök a kardomba, ha néha megáll a játék egy kis kontakthiba miatt. Persze ha ez percenként lesz, akkor át kell majd gondolni. A terv az, hogy magát a vágányokat lefektetem és elkezdek vele "játszani". Amennyiben számomra elfogadható mértékű lesz a "szarakodás", akkor mehet. Majd azt játszom, hogy egy gyenge rendelkezésre állású vasutat üzemeltetek. :)))
A kérdésre a válasz: amennyiben van pénzem, akkor veszek egy Golfot és azzal megyek Hamburgba, de ha nincs pénzem és menni szeretnék, akkor bepróbálom a Trabit. Maximum hazavontat egy IFA, vagy hazajövök stoppal. :)
Én ezt használtam. 
