EGY ÉLET A KEZEDBEN
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?
Dorothy Law Holtz
:))) Most, hogy a legkisebb családtag már alszik (nagy meccs volt, mert egy 3 és fél hónapossal elég nehéz egyezkedni), elgondolkodtam az eredeti kérdésen, és rájöttem, hogy erre a kérdésre nem lehet helyes választ adni. Ugyanis normális szülő a saját tapasztalatai és tudása szerint a legjobbat szeretné nyújtani a gyerekének. Tehát azt hiszi, hogy minden rendben van. A gyerek meg rosszabbnak érzi a helyzetét, mint amilyen, mert ugye valószínűleg nem teljesül minden kívánsága, és minden osztályban van olyan, akinek jobb. Független "szakértő" meg ugye nincs a családdal egész nap, hogy meg tudja ítélni - nem csak a látszat alapján - a helyzetet.
De bizony! :) És mit érdemel ez a bűnös? Második gyereket, akivel kezdheti előlről. Hátha most sikerül. Bár már vannak problémák, pl. nem tudom napi 24 órában folyamatosan etetni meg ringatni.
Az én fiam két és fél éves korában a háromkerekű biciklijével úgy elporzott, hogy hiába futottunk után átrobogott a szerencsére közepesen forgalmas kereszteződésben megállás és szétnézés nélkül, azt hitte örörmünkben futunk és ordítozunk. Na, amikor utolértem megmondtam neki, hogy most meg fogom fenekelni, mert le kell vezetnem a mérgem, s aztán beszéltük meg dolgokat. Ekkor kapott ki először, s azt a helyet a mai napig emlegeti, de úgy hogy ott veszekedtünk.
Azóta még egyszer volt ilyen helyzet, de remélem több nem lesz.
Hát, akkor velünk is baj van. Nem tudom, hogy a nyugodt megbeszélés hívei mit tettek volna, amikor a 3 éves lányom fennakadt szemekkel, ordítva rohant az úttest felé... Pedig akkor még egyke volt.
Amikor én két éves voltam megszületett a kishúgom. Állítólag a legelején arra kellett vigyárni, hogy ne jusson a babáim sorsára.. A "möme" és a végtagjai a helyükön maradjanak.. Azután hamar megértettem, hogy vigyáznom kell rá..
Onnantól velem sem volt gond az utcán, vagy akárhol is voltunk. Mert mindig és mindenütt "vigyáztam a hugicámra".
Később, kamaszkorunkban inkább arra kellett figyelmeztetni, hogy ezt a vigyázást ne vigyem túlzásba..
Persze ez is egy minta.. Én ilyet kaptam. Amikor az öcsénk megszületett, akkor már ketten vigyáztunk rá, mindenütt.
en nem is vagyom a turelem es a nyugalom mintakepe lenni,hiszen akkor teljesen ki kellene vetkoznom magambol.Nekik ilyen anya jutott,aki neha turelmetlen,nem magyaraz,neha meg kenyerre lehet kenni.
Azzal nem neveled félőssé, ha megbünteted, mert az útra kiszaladgál. Azzal neveled félőssé, ha nem engeded, hogy felmásszon a mászókára egyedül, és aggódva figyeled minden egyes lépését, és jajveszékelsz, hogy jaaajj, leneessél.
A valódi veszélyforrásoktól igenis tartson. DE ezt ne testi fenyítéssel érd el nála. Persze néha egy jól irányzott popsiracsapás adott helyzetben sokat lendít a dolgon.
Lehet, hogy rokonok vagyunk? Lelkileg mindenképp. :-))
Gezoo.
Tudod, egészen más dolog egy gyerekkel lenni, mint többel. Én kettővel szoktam egyszerre az út szélén menni, és amikor a kicsi már járó korú volt, a nagy meg még nem volt elég nagy ( amúgy is figyelmetlen, anyjától örökölte) akkor nem volt ám egyszerű megoldani azt, hogy mindketten szépen sétáljanak a járdán. Mire hazaértem velük, már nem voltam nagyon nyugodt.
Egy gyereknek könnyű mindent elmagyarázni, de mit teszel, ha több többirányból duruzsol ( vagy üvölt) és minde egyszerre akar választ. És hiába mondod el, hogy állj, egyszerre csak egyfelé tudok figyelni, kb 2 perc múlva újrakezdik.
És hozzáteszem azért, alapvetően ismerem magam, és jó a tűrőképességem, de a temperamentumomból kifolyólag ( amit a gyerekeim is örököltek mindkét oldalról) nem én vagyok a türelem és nyugalom mintaképe, bármennyire is próbálkozom vele.
Valóban, számomra ez talán a legnehezebb, mert néha nem is olyan rossz amit tett, de esetleg veszélyezteti magát.
Sajnos félőssé sem lehet nevelni. Nálunk zokszó nélkül tudomásulveszi és nem tudom mi jár a fejében. Sajnos, ha megbántják azt sem szokta elmondani, csak alkalomadtán kiderülni.
ez a buntetes-dolog is olyan nehez...Ugye mindegyeiknel meg kell talalani azt,ami szamara tenyleg buntetes.Az egyik gyerekem megrantja a vallat,ha megbuntetem,a masikat orakig vigasztalom:)
Nos szerintem Gézoo a lelkével, te pedig a gyakorlatoddal neveled a gyerekeket szép sorban. Ettől mindkét családban normális gyerekek nőnek fel.
Hát a nádpálcát sosem alkalmaznám. Én a büntetést is meg szoktam beszélni, hogy mi legyen és mekkora súlyú volt az ügy. Lehet választani: ebben a hónapban kimarad a McDonalds, nem uatzik el velünk valahova, esetleg szobafogság. De valahogy mostanában nem volt bünti nálunk.
Sziasztok! Bocs, hogy beleszólok, de ti mindketten jól nevelitek - szerintem - a gyerkeiteket, csak eltérő módszerekkel, ami valószínűleg a TI neveltetésekből ered, de valószínűleg az eredmény ugyanaz lesz.
nem,egy gyerek nem ertelmesebb,mint egy felnott ,miert is lenne?? Gyereke es felnottje valogatja:)
Pedig mi sem vagyunk gépek.."
persze,csak mogottunk mar van 30-40 tapasztalatokkal teli ev,meoldottunk mar par problemat,es egy csomo dologtol megprobaljuk megkimelni a kolykoket,amikbe annakidejen mi magunk beleszaladtunk...Pedig lehet,hogy nem kellene.Ha 1x beveri a fejet,nem felejti el,de azt,hogy te elmondtad 50x,konnyebben:)
mi is megbeszeltuk,csak ugyebar egy gyerek nem gep.Elterelheti a figyelmet egy kukasauto,egy labda,akarmi,es mivel o altalaban osztonbol cselekszik eloszor,elofordulhat a megbeszeles ellenere,hogy elszalad,vagy akarmi...
ezert,bar tudom,hogy az eneym is szepen fegyelmezetten at tud menni az uttesten,a jarda szelen szepen nyujtja a kezet ,en pedig olyan szorosan fogom,hogy el tudjam kapni,ha megbotlik,vagy barmi tortenik....ez nalam eletveszely kategoria,es nem benne nem bizom ,hanem nem bizom a sok hulye autosban,akik belehajtanak a gyalogosok koze ezerrel,stb.......Neki meg nincs olyan problemamegoldo kepessege,illetve a meretebol adodoan nem latja ugy at a dolgot,mint egy felnott,tehat en iranyitok....
megjegyzem,eppen tegnap kozoltek az oviban,hogy a gyerek mennyire kiegyensulyott mind testileg,mind lelkileg.Ebbol azt a kovetkeztetest vontam le,hogy talan megsem csinaljuk rosszul ezt a gyerekneveles cimu projectet...
Én sem szeretném, ha a fiam tökéletes, kiváló tanuló lenne, de azért 6,5 év alatt 2-szer fenekeltem el. Az utóbbi időben pedig rájöttem, hogy szép szóval, elmagyarázva a dolog helytelenségét többre megyek. Tudom, tudom egy gyerek (ha másként alakult volna az életem legalább 5 lenne), de ez az elmagyarázósdi rendesen kéri az energiát, viszont legközelebb már ő mondja mit miért nem teszünk. Olyankor kicsit büszke vagyok magamra, hogy akkor volt türelmem hozzá.
nem tudom,en akarnam-e,hogy az enyem osztalyelso legyen az orvosin,es egyszeruen tokeletes legyen....Nekem azt hiszem jobban tetszenek ilyen tokeletlenul /velem egyutt:)/
