Háromszor bőgött fel a vad sziréna - Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött, Tivornya-rongy idő az éj után szökött, Kopár az irgalom a Júdás hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel: Elégtek arcok, képek, holdas éjek, Szemek mögé hajolt a néma fájdalom, Nyilallt a Jaj, az alabástrom hajnalon.
Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang", Feltámadásra és halálra szánva, Jézust dicsérve ítél az Úr dörögve: Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja, Liliom eszmék estek sírt gyalázva, Keresztfa árnya mered már az égre: Reményünk függött rajta megfeszítve.
Ki hozta el nekünk a sárga csillagot? Ki szórja itt közénk a mammon írmagot? Pokoli mániák raknak reánk igát, Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
Háromszor hal meg értünk hajnalonta, Hatágú, stigma csillag jele éget, Zsiresztény templomok, Júdás pribékek Jézust körül metélve ünnepelnek.
Háromszor bőgött fel a vad sziréna - Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött, Tivornya-rongy idő az éj után szökött, Kopár az irgalom nagyszombat hajnalon.
Költők meséit ünnepelték éjjel: Elégtek arcok, képek, holdas éjek, Szemek mögé hajolt a néma fájdalom, Nyilallt a Jaj, az alabástrom hajnalon.
Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang", Feltámadásra és halálra szánva, Jézust dicsérve ítél az Úr dörögve: Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.
Égett az elme, mint a fáklya lángja, Liliom eszmék estek sírt gyalázva, Keresztfa árnya mered már az égre: Reményünk függött rajta megfeszítve.
Ki hozta el nekünk a sárga csillagot? Ki szórja itt közénk a vörös írmagot? Pokoli mániák raknak reánk igát, Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.
Háromszor hal meg értünk hajnalonta, Hatágú stigma csillag jele éget, Zsiresztény templomok, Júdás pribékek Jézust körül metélve ünnepelnek.
A Megamorf Petőfi Emlékbizottság 2015. július 17.-én rendezi a költő temetési ünnepélyét a Hősök terén, majd a temetési szertartást a Kerepesi temetőben.
„a Ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem a lélek erején nyugodjék… (Pál 1. lev. Kor.)
Kamat káröröm a mammon pénz teszt: Eltűnt lényéből a jóakarat – Körülveszik körülmetélt falak – Ahány nap, annyi kárhozat büntet. Gazdagságot, sikereket kerget, Dőre dicsőség, erőszak foglya, Az önzés lidérce fojtogatja, Lelkéből kihullik a szeretet.
Vad ellentmondás tépi életét, Kétségbeesés szedi szét eszét, Már nem érti az emberség szavát, Ferde ösztönök és hamis eszmék Csúfolják és szégyenítik nevét: Pokolravaló! – harsog rá a vád.
majd ha megkeresed azt a helyet azt az órát azt a percet a tanúkat ahol kivérezted a gyermeket ha már tudod bűn minden szenvedés de amíg az áldozatokért könnyet se ejtesz – nincs jogod éretlen ág pária vagy és futóbolond sajnálhat de megvet a világ inkább mentél volna a Föld bármely sarkkörére rászárad – kezedhez tapad féltestvéred ártatlan gyermekei vére – fuss! menekülj! – az idők végezetéig letörölhetetlen gyermekkönny freccsent hazád egére elkísér a bűn a rontás fertelmes fekélye...
Peng a méla csend – a tóbazárt jég szívén, az Úr pörölye felrian, maga az arc, héjában megfeszülve, duzzad, amíg repedni kezd –
A vad gólem Gigant’ szaggat, partot és hidat, kitörve jajong, sikolt visszhangosan – megfeszült jégfogak hegyei tépik az eget: Gigászok furcsa harca ez! A tájat zúzmara és köd borítja – fájó, torzó szülte, döbbenet démona liheg. Dörög a part – az ég alól csattanás zuhan a tó jegére: a fagyott tó meredt tekintete, az eget keresve, millió, szikrázó, szilánkra hasad – új eon jöhet, a régenvárt tavasz.
Újvilág vandáljai ante portas! És jön majd maga a részeg halál, Újra jön az Antikrisztus rémuralma? És a szentszék milyen szertartást kínál?
Pusztult Dante, Mózart, Jeanne D’Arc, Radnóti, Petőfi és annyi más - Ám, hiába volt a szenvedés, halál? Ha „szabadkőműves” lesz a világ.
Hol a trubadúr? Aki látta Róma pusztulását, A vakító szégyen tetanusz lázait? Ahol az ember-lét pokol, Esztelen kárhozat, és vad szadisztikum. 3 Kereszttől keresztig árad a lélek: Apró vércsepp rögök kövesednek Kálvárián Jelet róva, fel a Hegynek - Az infernóban új világ született: A bűnbak megismerte a fegyvert –
A máglyát, a jézusi szerepet,
A titkos szabadkőműves jeleket -
Novus ordó seclorum: Új világrend -
Truman, árnya hullt a Földre:
És két várost borított tűzözönbe -
Stigma tett az Emberárulása, trend:
A tébolyodott, majom új ragálya,
Atomhalált hozott a világra.
Azóta együtt él bennünk minden, Istenáldás, és bűnös szellem,
Fekete mágia és Lucifer, A mea culpa és a kegyelem - Rajtunk is múlik, ki jön fel a fényre, Kinek lesz erénye, reménye, újjászületése,
A végtelen szenvedés tengerén - Ha végül eljön közénk a Fény, A feltámadás Jézus-ünnepén.
Világok változnak, Az idő rombol, és eltemet, - Amit emlékezet őriz: pusztulás, rettenet, Özönvíz! Elsüllyedt mocsári árnyak, Emlékező, uszadék fák, gátak, Aranykori, idő-parti dárdák: Nimród, Jézus, Máni, Atilla és Árpád Történelmi királyi prédák! Micsoda mustra? Csak az élet őrzi a Teremtő édeni álmát, - Mikor meglopták bizalmát, És megrontották a Teremtés ajándékát, -
(Akik ma is a világot lopják, butítják?)
Akkor szűnt meg a halhatatlanság – Ám megmaradt a pálos kötés, Isten és a Nap fiai között, Akivel Nimród Király szövetséget kötött. Elveszett, vagy eltörött az ősi minta? Ki tudja, mi volt Jézus-, Nimród-király, szkíta titka? „Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt”, De aki lelkében őrzi a fénymag ragyogását, Birtokolja az élet adományát: Napját, lángját, égi mágiáját, - Nimród Király fény-koronáját.
Jöjjetek székely-magyar testvérek! Kössünk újra Pálos szövetséget! Őrizzük az ősi örökséget, a magyar földet, A legnagyobb kincset: szinte mindent - A beavató Szentkoronát, Országalmát - Álmos lelkes Magyar Áldást!
Turul madár szárnyával intett, szintet -
Íme, az Isten tudás rejtett hatalma, Ami csak Nimróddal teremthetett Aranykori Székely-magyar birodalmat.
Boldogasszony anyánk áldott népe, A világegyetem első keresztsége: Soha nem lehet más hátországa, Háttársa, és mányországa, Csak a székely-magyar testvériség Szülőföldi igazsága.
Máni testvérünk volt a fényhozó: Parakléta: Jézus 13. apostola, A pálosok főpapja, A Pártus birodalom fénymagja: Nála van a forrás, Amely a Magyar Élet Áldást szívünkbe oltja -
Gyermekei Boldogasszony anyánknak, Őrizzétek a pálos lángot! Est-hajnal csillagként ragyog az égen - Özséb lelke lángot fogott Árva fénymagja is kivirágzott – Vegyétek fel a Jézusi keresztet, A szeretet terhét, Amelyet a pálos atyák, A névtelen turul szentek, Romolhatatlan testükben őriznek, És ez a hűség, megtartja a nemzetet.
Íme, itt az óra és a Turulszállás, Magyarföldi: Égi Áldás: Megszenteli a Pálos közösséget: Mondjuk hát egy akarattal: Isten-Isten: Magyar hűségben: Pálos szerrel-tettel: Az ötödik elemmel.
Köszönöm a verseket, jó kezdet ez újévre a szellem munkásainak, én is ragaszkodom halhatatlan barátaimhoz, bennük nem kell csalódnom a vaskor miazmái között.
Áldott Újévet kívánok Kedves Olvasó topic látogatóimnak Eric Night Légy hű önmagadhoz zsínor mértéke szerint, de idézhetném Nietzsche gondolatát is: Parancsom csak egy: Tiszta légy!
A minap kaptam Erdély-országból, hiteles helyről az alábbi évköszöntőt, érdemes meghallgatni, azt hiszem, íme:
NTK HS: Az Úr zsámolyánál Rainer Maria Rilke: A kilencedik elégia karácsonyi parafrázisa - Mottó: Az igen, legyen igen, és a nem, nem! Kalapácsok közt sikolt agyunk, Szívünk, akár a nyelv is Fogunk közt, vérzik, szakad, De mégis, mégis, talán a megtisztult ember
Az Úr dicsérete marad.
Itt állok előtted Uram Atyám,
Azt kérdem, mi történt velünk? Talán már századokon át, Hamisan prófétáltak a nevedben, és égtek a máglyák! Népeket áldoztak a halálnak roppant óriások, Titkos Arám társaságok,
Valóságos, sátáni tervek veteménye – Trianon, Hirosima! Stigmás halálgyárak ölelése
Nyomán - végre elértünk az atomhalál küszöbére! Mindez csak azért, mert Jézust nem mentetted meg, Így lett világ ura, a hazugságok atyja:
Lucifer-testvérisége. Nem mentetted meg a galileai pártus Tanítót, Bár megtehetted volna, hisz rád bízta életét - De meghasonlott, amikor látta az árulás üszkét –
Keresztelő János megcsonkított testét –
Tálcán vitték fejét Salome udvarába,
Íme! Ez volt az ára egy szűzi éjszakára:
Heródest fátyoltánc készítette föl a bakugrásra,
És véres ember-áldozatban horgadt fel a vágya, Ami a bűn világát lobbantotta lángra –
A lucifer templomában -
Mindent tudva-látva, szánva, Óh mondd Uram, van-e oly Atya, aki elhagyja gyermekét? És nem pusztul bele bánatába? Apropó, Jut eszembe,
Hogy lehetett legenda József-ács története?
Végig ráng vele valami sötét titok árnya -
Jézus élete volt a stigma, a Jel, És ama baljós emlék örökké él a szívekbe zárva – Hogy harmadnapon feltámadt és felment a mennyekbe – És ott ül az Atyja jobbja felől, - azóta szeretet híján – Rád gondol minden, mostoha gyermek-zigóta árván - Az égen felhőket kutat egyedül, zokogva, némán, És nem tudja, hogy csak Egy-út vezet hozzád - A szeretet szűk ösvényén, időtlen időkön át –
Ezen felül minden merő posztulátum,
És a neve P.S: Saul-Pál képmutatás –
Egy pap átvedlése és arcátlan léte?
A pusztulás szellemi végterméke, Gyilkos fegyvert adott Lucifer kezébe - Minden hiába!
Megszületett a fekete pápa – halál virága –
Hány farizeus alak lopakodik nyomában a mába? És nem jön isteni gondviselés a világba! Minő jel lehetne az isten bizonyosság Gyermekeidnek egy életen át, De igen és nem között ugye nincsen semmi, Ami tetszene Neked Mindenható Atyám – A langyosat kiköpi az Isten, így tanítják -
Így jelölik ki az utat, a hamisak,
„Tűzpróba és Istenítélet”, Próbára szorítják az igazat?
A szeretet égisze alatt - Hiszen az élet nem ad bizonyosságot a hithez, A világ nem fogadja be a békét, csak az ihletett vétket, Hol a messiás, akivel új világ ébred? Mily’ groteszk csúfság Jób meghasonlott álma:
Az Úr fogadást kötött Jób hűségére - A hit-hű próba vallomása: farizeás álca - Ám hiába keresztezik platóni paradoxonok utam, Az egy-utat választom Hozzád Uram. Hogy meglássam fény-arcodat az út végén, Ahol szíved pitvarában fogannak, a székely szentek, Akiknek nem hal meg a szíve-lelke, Mert őrzik a teremtés egeit, a tettek - Mert minden nap köszöntenek Téged,
A szeretet Nimrud gyermekei, - A Nap kapujában Áldást kérve –
S amikor felzúg a hajnali fényorgona kékje: Szíveiken átsüt a felhők korona éke, a Béke, - Amikor kondul az erdeli, öreg harang a tájban,
Békét, életet és hódolatot hirdet Néked, a világban -
Mindenhez közel, már árad a lelkem, Lágy hegedű énekel a szélben, És megérint otthonod, a végtelen szellem -
Most mégis csak dadogok,
Mert méltatlan vagyok hozzád Nagyuram,
Elakad a szavam, hiszen ismered valómat:
Melyet a balsors kalapált merésszé, hogy színedet lássam -
Bocsásd meg Nagyuram, hogy hozzád intéztem szavam,
Mit útszélén magam szedegettem sötét sikátorokban -
Amit tudok, csak az ihlet fuvoláján játszva mondhatom el, Amíg még itt van a szellem? Ha megáldod ezt az órát - A pünkösdi ódát, és néhány, verses-strófát - Vissza az ős gyökerekhez - ahol eleink hazát teremtettek, Átadom üzeneted.
Int az Idő már, hull a java, sava-borsa a szónak. Így soha még nem múlott el az emberi szép, Fajtalan hidra emészti erőnk, férgek közt rothad a lét! Világhatalomra törne a pénz, mert semmi nem elég! Már minden egész: töredék! Eltörték az élet gerincét! Minden talmi, söpredék - Szívünk akár egy húsdarab, zakatol, A dal, meztelen vágy, pőre önzésen sarabol,
De a szív Még emlékezik az imára, Ahogyan köszöntötte a gyermek szüleit reggel – És betegségből szabadulván Az Úrnak ajánlotta életét az ember.
Századokon át Hulltak a mélybe a le nem írható vétkek – Öklüket rázták a megtévedt nemzedékek – Métely rágja szívüket, - a dogmák, Fekete mágia, rontás, bank-kamat, hamispénz Feledteti a búcsújáró, ünnepi misét - Átélhető dolgainkat kilúgozza az érdek - Nincs, ami pótolná őket,
Részvét helyett bábszínház az élet -
Ész és jellem nélküli test, amivé vedlünk, Férgek közti túlélők vagyunk – félünk - Orwelli tervek mesterei szívják a vérünk – Szétroncsolt népeket kreál a titkos gépezet, A pusztulás sikátoraiba vezet, Nyomor, bűn és árulás, -
Kísérleti farm lett a szapora világ,
Hol tébolyult egó tenyészete nő – Szemben a félelmes denaturált jövő Apokalipszise fenyeget, és sző
Mögötted Teremtő Atyám tengernyi intrikát
A háttér hatalom, - Az isten nélküli, sátán-földje birodalom, Ahol média gőg klóónozza a rabszolgaságot, Ami nem ember, és nem állat, csak degenerált
Amorf zárlat, hibrid-párlat Gerjeszti a szolga vágyat, - Íme a végzet, amit Nostradamus írt a falra: Ember, embernek lesz farkasa,
Oly háború jön, Mely megoszt családot, népeket –
És elsodorja az emberiséget,
Hiába fél, Eljön, és öl a vasököl,
Rákos pusztulást hoz tűz-, és vízözön,
Amikor vérgőzben Isten helyén, A téboly felszámolja önmagát! Fuss, menekülj Testvér, Mondj értünk egy imát!
Farkasok közt sikolt agyunk, Szívünk, akár a nyelv is A fogunk közt, vérzik, szakad, De mégis, mégis, talán a megtisztult ember
Az úr dicsérete marad.
Az óra közel, a Föld már alig élhető hely! Nem tartogatja magát az idő,
- Nem szól közbe, változni kell! Nincs haladék, zakatol a szív, dübörög a vád, Dadogna a nyelv is, jaj-veszélyt mormol a száj! A jövő segítségért kiált,
- Kimentené magát? Könyörögve mondana imát? Ám senki sem várja tétlen már a csodát, Az ember önnön kezével döfi szíven magát, Tudja, irgalom Istene nélkül nincs tovább -
Piros vérben áll a tarló s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyúl. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyúl.
Adventi várakozás Áldott legyen, aki az Úr nevében jön –
Mit kerestek jóemberek? Karácsony itt van köztetek – Tél közepén vár a Templom - Ajtaja most is sarkig tárva, szinte hallom, Így szól a Harang: jöjjön el mind, aki árva – Térj be Vándor egy halk fohászra - Lépjünk be reggel, vagy esthajnalon, Várhatunk együtt a betlehemi Jézuskára.
Ó karácsony, hű szeretet - Csillognak a gyermekszemek: Kondul a harang, szól az ének – Áldás a Magyarok Istenének.
Az öregek keresztet vetnek, A harangok szinte hívnak, integetnek Nagaszaki gyermek kezek – Gomba felhő lángviharban Ölelnének, – segítsetek!
Visszatért az istenérzés, Emléke a fájó múltnak, Nem puszta szó a megidézés, Isten nélkül sok éven át, A világ nem ismerte Nimród királyt,
Jézus királyt: Üres szívvel rosszra pártolt, Sokkra majmolt, az újvilági ifjúság.
Vártuk egyre karácsony csillagát, És most ELJÖTT végre - Szent Karácsony ünnepére – Gyújtsunk gyertyát, Mondjunk áldást, Énekel az egész világ – Aki gyengéd, gyermeki lény, Áldása lesz az éjféli fény, Mert a hun-csillag ma útra kel- Boldogan énekel minden ember. Táncol a Hold, a Föld – s az ég: Megtörik az önzés szellemét -
De csitt… Égig érnek a sóhajok, A bánatok hulláma csapkod, Szomorú napokon – Elaggott Betegek tördelik kezeiket, most, Annak is örülnek, ha az ünnep Égi jele tárja az elgyötört világot, Szomjas szemeik elé –
Jöjj el Jézus-király a pünkösdi vigasszal, Mely előtted jár, éjjel és nappal, Mint szelíd őz, és a húsvéti bárány, Aki parti füzek alján oltaná szomját – tavasszal, Akit kín vallat, és bűnbakká tesz a világ, Ahol magát védi a hazugság Júdás stigmájával a kárhozat -
Ki neveli fel a remény sólymait holnap, Ha korhad a test és elvetél a lélek? Ha vérvirág nyílik a szív koszorúiban – oh élet! Feledhetjük-e a keresztfát? Az utolsó vacsorát?
Ki vigasztalhat meg más? Mint akit gyertyafénnyel vár a világ - Aki megbocsátást hoz a születés Betlehemi-ünnepére -
