Gyors melegítés, vicces ceremónia után tényleg lassú rajttal indultunk neki a 87 km-es távnak. Mivel a Kékesről lefelé nem a kedvencem, így számítottam rá, hogy sokan megelőznek.
A sípályán „kényelmes” tempóban középtányéron mászva, Kovács Andrissal váltottunk pár szót.
A lejtőn szokásos módon lassan ereszkedtem. Se defekt, sem egy bukás nem hiányzott. Így a parkhoz visszaérve Pisztácia előtt haladtam, és akkor elkezdődött a verseny! Folyamatos tempóban haladtam, ezzel elég sok embert sikerült befogni. A Szénégetőknél láttam újra Zsoltot, amint éppen a dinnyét ajánlotta. A hosszú aszfaltos szakaszon Pálosi Zoltánnal mentem együtt, majd jött a legutálatosabb rész számomra: a füves, gödrös „úton” folyton elakadt a kerék valamiben. Itt utol is értek páran, nem találtam a ritmust. Az én időm később jött el, a mátraszentimrei frissítőpont előtti erdős emelkedőn. Addigra még összeszedtünk pár embert, akik mellett viszonylag könnyen sikerült elhaladni. Végig arra figyeltem, hogy tartsam a teljesítményt, ne lassuljak be túlzottan. Úgy néz ki sikerült, mert akiket megelőztem, később már nem értek utol. A galyatetői mászás könnyebb lett a korábbiakhoz képest, a kilátótól lefelé most nem voltam túl jó. Látszik, hogy keveset járok terepezni. Kiértem az aszfaltos útra, innen már folyamatos volt a motiváció, az utolért középtávosok elég jó nyúlszerepet játszottak. Mindenki udvariasan félreállt. A 24-es út után következő, befejező szakasz már a jutalomjáték.
A célban mint a Dynamo Maraton után, nem éreztem túlzott fáradtságot. A verseny közben ügyeltem a frissítésre, nem volt sem görcs, sem hullámvölgy. Előbb-utóbb beletanulok.
Gratuláció minden csapattagnak jár, Gergőnek jobbulást!
Köszi. A legjobb eredményt új tagunk, P. Varga Zoltán érte el, kategóriájában (középtáv, master 2) első lett. Személyesen még nem is ismerjük. Kapott nagy BB tapsot a dobogón, csak így tovább!
Hegyi Gergő esett, kórházba került, jobbulást neki! Sram Gabinak technikai problémája volt, Szécsi Tomiék kisebb elkavarásról számoltak be, egyébként asszem mindenki elégedett volt a versennyel közülünk. Nekem is jól ment, a pályát szeretem és sikerült meglepni magam 3 órán belüli idővel.
Azért most már örülök, hogy jön az ősz. Szeretnék hinni valami magasabbrendű meteorológiai igazságosságban, miszerint az őszies nyár után nyárias ősznek kell jönnie. Végre nem kell versenyekre készülni, kellemesen kirándulva szeretnék élménybringázni és nem a pulzusmérőt bámulni folyton. Tele vagyok tervekkel - ezeknek persze a töredéke se fog megvalósulni, de azért tervezgetni jó. Hív a Börzsöny, vár a Vértes, el kéne végre jutni már a Mecsekbe is, fotózgatni a Spartacus-ösvény mentén az őszi kikericseket, sztrapacskát falni a párkányi krimóban. Az lesz a jó.
Sziasztok, gratula a Mátra Maratont teljesítőknek, a dobogósoknak! A sérülteknek jobbulást (az utóbbi versenyeken valahogy mindig végzi valaki a mentőben) ! Eredmények:
Volt szerencsém augusztus 20-át a Keszthelyi-hegységben tölteni. No nem sültkolbász-vattacukor zabálással, hanem zsírégetéssel. Méghozzá a 6. Dynamo Maratonon.
Előzmények:
Szinte véletlenül bukkantam az egyik bringás portál oldalán a kiírásra, idén újra megrendezésre kerül ez a verseny. Dynamo Maraton, bár lehetne Kompakt Maratonnak is nevezni, a megszokott 3 táv helyett itt kettő közül választhat a jelentkező. Mivel már korábban is ki akartam próbálni, nem sokat haboztam a döntéssel. Ide menni kell! A héten jól rá is készültem, közel 400 km országúti tekeréssel.
Gyenesdiás Nagymezőn volt a rajt-cél terület kialakítva. Nevezés csak a helyszínen, a verseny reggelén. Annak ellenére, hogy nem volt túlzottan reklámozva, szép számmal gyűlt össze a nagyobbrészt helyi erőket felvonultató mezőny. Semmi sallang a fő vezérelv, így nevezéskor kaptam rajtszámot, és egy kis ajándék hűtőmágnest.
Melegítésre nem sok idő jutott, de ez nem nagyon zavart. Majd az első hegyen megoldom. J
Pontban tízkor felharsant a Maraton-himnusz, régi arcoknak még ismerős a német révteknó együttes muzsikája. Úgy tudom, van belőle cimbalomra írt változat, most viszont az eredetit hallottuk. A felvezetés tényleg lassú rajt volt, az enyhén lejtős úton sem mentünk 30-nál gyorsabban.
Mikor kiértünk a faluból, megindult a hogyishívják, a verseny. Szerencsére eléggé hátrakerültem, így gyakorolhattam az előzést először a homokos szekérúton, majd a bitumenes mászáson. Most jött jól, hogy néztem a tévében a dzsirót, túrt meg hasonló műsorokat- akit utolértem, rögtön tempóztam is tovább, nem szakítottam meg a lendületet.
Első frissítőpont 12. kilométernél- kihagyva. Még be sem melegítettünk. Azért lassan elértük a terepet is, ami nem csökkentette túlzottan az addigi jó átlagsebességet. Lendületes mászások, hosszú egyenesek, ahol lehetett rakni nyélen. Az első halálfejjel jelölt lejtőnél óvatosan kezdtem, bár a nehézséget a fűcsomók miatti rázkódás jelentette. Mikor kiértem egy tisztás mellé, láttam is magam előtt úgy kétszáz méterrel egy néhány fős csoportot. A terep nemsokára aszfaltra váltott, és beértünk Vállus nevű faluba, ahol itató- és kontrollpont volt.
Innen kifelé már komolyabb emelkedőnek nevezhető mászás következett, tényleg kellett a középtányér. Időközben páran utolértek- hiába, egyedül nem tudok tempót menni- de bekapcsoltam a turbó módot. És lejtőből sem szenvedtünk hiányt, itt meglátszott az utóbbi időkben hanyagoltam a montit. Köves, gyökeres lefelé egy azt hiszem fenyőerdőben, gyűjtöttem magam mögé az embereket. Aztán akik megelőztek, azokat meg én hagytam el az emelkedőn.
Két óra menés után értem el a 45. km-nél lévő frissítőpontot. Hű, a 3 órásra tervezett versenyből már csak 10 kilométer, nagyrészt lejtő van vissza, akkor gyerünk húzzuk meg! A mezőny sűrűségére jellemző, mikor meg kellett állnom lánc leesés miatt. Noé Balázs húz el mellettem. Nem csak ő előzött vissza. Sebaj, még befoghatok párat belőlük- de mik ezek a szalagok, és a sok néző? Hallom a hangosbemondót is, akkor minden bizonnyal befutó lesz.
2:30 óra körüli idővel értem célba. Nem mondom, hogy túlzottan elfáradtam, bár sokkal gyorsabban sem tudtam volna menni. Az én tempóm (lassúságom) a hosszútávra való- vagy ott nem tűnik fel. Az 55 km-es pályán 22 km/h átlagot tekertem, hát, bennem maradt még egy körre való. Utoljára 2004-ben voltam ilyen rövid maratonon.
A pálya kilométerbeli hiányosságait viszont az ellátás maximálisan pótolta. A célbeli frissítőpont kifosztása után, mentem a rendes ételért. Eléggé meglepődtem, mikor gulyáslevest, ÉS krumplis tésztát is kaptam. Mindkettő finom volt! Ezután még ejtőztünk egy kicsit, fürödtünk a napsugarakban. Kellemes piknik hangulat alakult ki, családias volt a légkör.
Jövőre mindenképpen visszatérünk ide, és ajánlom Nektek is! Remek csapatós pálya, kevés szinttel, és technikai kihívással. A rendezés is kiváló volt szerintem. A jelölések megfelelő helyen, sokszor megerősítve, a kereszteződéseknél lelkes irányító emberek, és az egész hangulata olyan magával ragadó.
Érmekkel, élményekkel, szuvenírekkel, plusz kilókkal gazdagodva... :) Azt hiszem egyetértetek, ha azt mondom a tegnapi este volt a legjobb!!! :D Szeretnék gratulálni Mindenkinek, aki részt vett a versenyen! :) A dobogósainknak triplán! Nagyot mentetek!!! Ismételten olyan versenyen vagyunk túl, ami összébb kovácsolta kis csapatunkat!
Szeretném megköszönni a segítséget: Monti, Adri, Linda! Csajok nélkületek nehéz lett volna! :)
Véget ért a Trans Hungária Maraton, az első 4 napos MTB magmérettetés.
Buzsóval megnyertük a Master1 páros kategóriát közel 1,5 óra előnnyel. Az I. etap-on Buzsó 17perc előnyt szerzett, az abszolút 2. helyes befutóval. A következő napok hasonló eredményei és a jó csapat taktika, valamint a jól kontrollált MERIDA CST Masters Team ezt folyamatosan 1,5 órára duzzasztotta.
Szécsi Tomi 2. helyen zárta a szóló Felnőtt férfi összetett
Köszönet a Bringabanda SC Top frissítő és Cél csapatának a szupportért!
Külön köszönet Adrinak, Montinak és Jimmynek, hogy fáradtásgot nem kímélve nap, mint nap több száz kilómétert levezetve biztosították számunkra az időbeni frissítéstaz itatópontokon és a célban. Volt mikor életmentő volt az éltető nedű.
Örsnek, Katinak és gyerkőcöknek, a fergeteges bíztatást Erdőbényén, a megfestett molinóval! KIRÁLY VOLT!!!! Még könny is csordult a szemembe ;-)
Juditnak és Gabinak a célba érkezési fogdatatást! Minden nagyon klappolt!
270-nel számolva a nevezés 4320 Ft, a szállás reggelivel 5400 Ft és az a másfél kiló frissen szedett áfonya, amit hazafelé az út mentén vettem 1800 Ft - nem volt szívem tovább alkudni a kis roma fiúcskával, aki árulta. Az út szélén több helyen vödrökben árultak még gyönyörű vargányákat és rókagombát is, de visszafogtam magam.
THM-eseknek nagy-nagy hajrá, a visszaszámlálás megkezdődött! Zemplénben találkozunk.
Nagyon nem szeretek hosszú beszámolót végigolvasni...de most kivételt tettem! :) Gratulálok Kati! Kemény csajszi vagy!!! :) Élményekben gazdag verseny volt úgy tűnik! Hajrá-hajrá!:)
Gratuláció Horváth Zsoltnak, aki helytállt a csehországi xterra versenyen. Kérünk szépen részleteket, beszámolót! Én is írtam egy kisebb regényt a szlovák MTB versenyről, amin a hétvégén részt vettem, hamarosan fönt lesz a honlapon.
Inkább kísérletezgettem, sok beállítás nem jött össze, de ez is egy külön műfaj…
Csapateredmények (amit tudok, a teljesség igénye nélkül):
Buzsó: „profi” 2. (pár másodperc lemaradással)
Sram Gabi „hobbi 2” 4. (elején beragadt, 10. hely környékéről jött vissza)
Volt még Geoff, és Szabó Peti is, utóbbi defektelt, így egy fél versenytávot a hátsó kerekem is megtett helyettem.:)
Illetve Wooky és Jimmy segédkezett a szervezésben.
Hangulatot nem ecsetelném hosszasan, mint a képeken látszik, volt mivel elütni az időt, vagy mi elől fedezékbe húzódni (nem csak a morcos cowboy elől)!:)
