nem nehéz ezeket elhelyeznem. miért lenne nehéz?? nem értem a kérdést... a világ a szellemen alapul, nem az anyagon. az anyag alsóbbrendű dolog mint a szellem.
én materialistaként sem kételkedtem abban, hogy lehetnek csodák. abból indultam ki, hogy nem ismerjük a világot teljesen. simán elhittem, hogy pl. keresztény közösségekben csodák történnek...
Nem, még nem beszél úgy, még az embereknek kicsit lejjebb kell hülyülniük. Mert még egy ember el tud mondani egy szép verset úgy, ahogy az AI sosem fogja. De ha az ember lehülyül és csak az üzlet meg a reklámok fogják érdekelni, akkor elmondhatjuk majd, hogy:
A mesterséges intelligencia ébredése... vajon hány ember világnézete fog összeomlani, amikor megsejti, hogy az ember is algoritmusokból áll, ahogy a testünk anyagból...
Egyébként elég vegyesek voltak a filmmel kapcsolatos élményeim. Talán ott volt a hiba, hogy mese helyett egy lélektani drámának jobban örültem volna. Teljesen jó erre az alaphelyzet, és talán Kubrick is a családon belüli konfliktusokat bontotta volna ki jobban.
Mivel a film végülis mese, nemigen számít, hogyan változik a tengerszint (jégszint). Valószínűleg jóval alacsonyabbnak kéne lennie, és a tenger felé tartó gleccserek morzsákká darálnák egész New Yorkot a gránittalapzatával együtt. Amúgy logikai baki volt még egy pár, pl. a kukásautó a használt robotalkatrészekkel. Szerintetek nem reciklálnának egy csomó titán, alumínium, ritkafém alkatrészt? Mert erre már ma kötelezik az autógyárakat.
Tegnap este én is megnéztem, az első fele olyan Kubrickos volt, felnőtteknek szóló, az tetszett de a második fele olyan nyálas amerikaias-Spielberges, dedósoknak való. Az nem annyira. Egy fél órával rövidebb film sokkal jobb lett volna.
Egy hibája volt a filmnek, hogy a befagyott tengerek szerintem elszívták volna a vizet Manhattanből.
Amúgy OK. De azért kíváncsi leszek, mikor jut el idáig a számítástechnika :)
En vegigneztem a filmet, es nagyon tetszett...Az ufok a vegen...hat...
Nos eloszor is azt mondanam, hogy ez nagyon nem sci-fi...az en felfogasomban ez inkabb egy "atlagos" csaladjabol kitett, orokbefogadott, majd onnan is kitett gyerek tortenete volt. Az, hogy gep volt, az csak azt mutatta, hogy kulonbozik a tobbi gyerektol. A vegen pedig, mint barmelyik intezeti gyereknek az volt a kivansaga, hogy lassa az anyjat, es orokre velemaradjon...
Lehet nagyon hulye vagyok, de en ezt lattam ebben a filmben
én még nem láttam, de szerintem a megfelelő érzelmi reakciók beprogramozása sokkal könnyebb, mint egy robotot úgy összerakni, hogy képes legyen beszédet felismerni, értelmezni, az alapján feladatot elvégezni.
Mit csinál egy dühös robot? Mit csinál egy szerető robot? Ha feljegyzed az érzelmekre adott válaszokat, akkor létre lehet hozni egy olyan robotot, "aki" érzőnek tűnik.
Annak kapcsán hozom fel a topicot, hogy tegnap szerencsétlenségemre megnéztem az A.I. Spielberg féle 2 és fél órás fantazmagóriát. Látta valaki?
Bár némi mondanivalója volt (tetszett, amikor azt mondta az egyik robot egy templomnál, hogy ez a hely, ahol alkotóink imádkoznak, alkotóink is keresik alkotójukat), de összeségében nem tetszett. Miért kell mostanában minden sci-fi filmnek idegenek látogatásával végződnie? Az ötlet jó volt, de valahogy Spielberg bácsi öregszik már.
Gondolom érthető, hogy rendkívül kedvemre való volt ennek a topicnak a végigolvasása.
Néhány kiragadott gondolatmenet és néhány hozzáfűznivaló
Ellustulás - emberi értelem csökkenése Az Ember, fejlődése során fokozatosan rendezte át fizikai és szellemi erőforrásainak felhasználását. A munkaállatok befogásával, rabszolgák alkalmazásával, erőgépek bevezetésével fizikuma a csökkenő igénybevétellel egyenesen arányosan változott. Ugyanez a folyamat játszódott le az értelem fejlődése során is. Csakhogy itt a szabaddá váló szellemi kapacitás nem sorvadt el, hanyatlott, hanem bizonyos értelemben "pótcselekvésbe" kezdett, melynek kialakultak produktív és látszólag improduktív áramlatai. A művészetnek - festészet, zene, szobrászat - olyan szellemi erőforrás terméke, melynek a túlélés szempontjából nincs relevanciája, de kielégíti más fajtársaknak olyan igényét, amely szintén a szabad kapacitásból ered.
A produktív az, amikor az Emberi értelmet nem terhelte le teljes mértékben a táplálékszerzés és a fajfenntartás feladata. Ez vezetett mind újabb és fejlettebb eszközök kutatásához, feltalálásához, alkalmazásához.
A technikai civilizáció egy pontján túl a szabad szellemi kapacitások teremtése másfelől viszont függőség kialakulásához vezet, melyben bizonyos vonásuk - kihasználatlanságuk révén - elsorvadnak, visszafejlődnek.
Ez mindaddig nem jelent veszélyt a fajra, amíg az általa ismert evolúciós piramis csúcsán áll.
"Újra felmerül a kérdés hol a határ, meddig lehet fejleszteni a gépeket és mennyi szabadságot lehet adni egy gépnek ?"
Ez az ún. Frankenstein szindróma. A mesterséges intelligencia fejlődése (nem feltétlenül evolúciója) el fog jutni egy olyan szintre, amikor megközelíti alkotóját. Függetlenül attól, hogy képes-e evolúcióra, azaz tapasztalatok útján önerőből fejlődni, az Emberben feltámad a saját teremtményével szemben táplált veszélyérzet, melyben egyeduralkodó státuszát fenyegetve érzi.
klón - android A mesterséges intelligencia szempontjából teljesen indifferens a "hardware". Az intelligencia ugyanaz lehet, különbség csak technikai szinten mutatkozik. Egy klón és egy android ugyanúgy mesterséges intelligenciát képvisel, a különböző hordozóanyagnak csak az Ember számára jelent jelentősége.
"HAL nem tudta mi az a félelem és belé azt programozták be, hogy a misszió teljesítése mindenek felet áll, még az emberi élet is feláldozható. Tehát nyilvánvaló számomra, hogy a hibát ott követték (követik) el, hogy a szupergépbe nem táplálnak érzelmeket "
Ez a probléma/veszély másként is feloldható. Lásd az Első Törvényt (még akkor is ha ez bizonyos szempontból lefojtást jelent)
Hogy nem vettem eszre eddig ezt a topicot? Nagyon jo a kerdes! De vajon vagyunk-e kozel vagy tavol attol a pillanattol amikor gepunk felteszi maganak a kerdest: Miert letezem?
Szerintem ez egyenlore nem fenyeget... Az ontudat nelkul pedig szerintem nem ertelmes leny a gepunk, csak bizonyos celokra kivaloan alkalmas eszkoz...
"Továbbrá azért hoztam ide a kérdést, mert a vallási szempontok ebben a kérdésben sem elhanyagolhatóak, így érdekelne a hívő emberek illetve az általuk képviselt egyházak véleménye a dologról."
Nos legyen! Én hívő vagyok, református. Nem az egyházam álláspontját, hanem a saját meglátásomat, mondom el. (Az egyházamé talán más hivatalosan.)
Olyan tudattal rendelkező gépet, mely "öntudatra ébred" nem leszünk képesek létrehozni. Szvsz nagyon-nagyon messzire juthat el az emberiség a robot technikába, kommunikáló, igen gyorsan racionális döntést hozó gépeket biztosan létre fogunk hozni. Következtetéseket boszorkányos gyorsasággal levonó gépeket is. De öntudattal (nem tévesztendő össze az önismerettel!!), intuicióval, érzelmekkel, rendelkező gépeket nem. Miért nem? Mert mi a gépeinket materiális környezetből tudjuk csak létrehozni. Mint (majdnem) mindenki tudja, az ember (és véleményem szerint minden élőlény -most tagad ki az egyházam-) több mint puszta matéria, ami igen trükkös módon működik. Igen, van egy jelentős része az embernek ami működik. De van egy nem materiális része, ami volt, van és lesz, ami csak átmenetileg van ebben a tér-idő dimenzióban. Nekünk megadatott minden a földön, és bizonyára amit létre lehet hozni itt, azt az emberiség létre fogja hozni (ha elöbb ki nem írtja magát). De nincs ezközünk és lehetőségünk annál többet létrehozni, mint amit itt "össze tudunk rakni". Az élet "Teremtése" Isten kezében van!
Na itt egy "megáltalkodott hívő" számítástechnikus véleménye elsőnek.
Kedves Zsolt!
Mostani tudásunk szerint, az ember matematikailag nem létrehozható szerintem sem, így marad a jól bevált módszer!
De azt hiszem egy mesterséges tudattal rendelkező "gép" lehetősége már egyre valószínűbb. Engem is pont ez érdekel a legjobban, hogy ettől, mármint a tudattól, a gép milyen minőségi változáson fog átesni. Magyarán: élőlénynek tekintjük e majd, a "neki" megjáró jogokkal, vagy továbbra is eszközként. Továbbrá azért hoztam ide a kérdést, mert a vallási szempontok ebben a kérdésben sem elhanyagolhatóak, így érdekelne a hívő emberek illetve az általuk képviselt egyházak véleménye a dologról.
Én, személy szerint, azt hiszem, hogy a tudatnak bármely megnyilvánulása, legyen az C vagy Si alapú formába ágyazva is, szent a szó legnemesebb értelmében, tehát megilletik a minden tudatos életformát illető jogok és kötelezetségek.
Jogok? Ez bonyolult, de a tudat kioltása mindenképpen tilos lenne. Lehet, hogy más analógiák szerint a karbantartást végző emberek és/vagy gépek orvosi-papi státuszt kell, hogy kapjanak (titoktartás, stb.).
Kötelezetségek? Azt hiszem a Mózesi parancsolatok eléggé jó kiindulási alap.
vito
Írod:
"- kizarhato-e a tarolt program elven mukodo intelligencia letrehozasa"
Szerintem (mint azt már sokszor írtam) az intelligencia egy bizonyos rendszerre van kitalálva (hogy megoldjon egy feladatot), ebből következik, hogy kell előre tárolt program minden intelligenciához. Az más kérdés, hogyha ez elég bonyolult, akkor olyan feladatokat is meg tud oldani, amelyek látszólag nem is voltak beleprogramozva (analógiák). De ez a bonyolultságból fakad szerintem. Tehát szerintem csak tárolt programos i. van.
Érdekes, most a "cél" jut eszembe a legalapvetőbb tárolt programnak. Ezt úgy értem, hogy minden intelligenciának van célja. Hmmm... lehet, hogy butaságokat írok...
"- ha nem zarhatok ki, mik azok a tenyezok amik jelenleg a legnagyobb akadalyok?"
Ez is attól függ, hogy milyen rendszerről van szó. Emberi i. esetén eleve az a probléma, hogy nem ismerjük a rendszert, amelyben működik (csak kb.). Ott van a sakk, ott ismert a rendszer, mégsem ismert minden helyzet legjobb megoldása. Az a rendszer pedig, amiben mi élünk (a világ) sokkal bonyolultabb, mint a sakk picike világa.
A sakk esetében teljesen ismert:
1. a világ (a tábla)
2. a világ részecskéi, anyaga (bábuk)
3. természeti törvények (a bábuk kockánkét léphetnek, egy kockában egy bábu lehet + lépési szabályok bábunként)
Tehát a dolog paraméterei tökéletesen ismertek, mégis a belőlük összerakható variációk olyan nagy számúak, hogy a cél éléréséhez (a játszma megnyerése) nem mindig tudjuk végigvenni az összes lehetőséget.
A mi világunkban az előbb említett három pont egyike sem teljesen tisztázott, sőt ha pl. a emberi, társadalmi jelenségeket vesszük, még bonyolultabb (és ismeretlenebb) rendszerekhez jutunk.
Érdekes lenne azonban a sakkos példában lévő "célt" (megnyerés) átvonatkoztatni a valós világra. Vajon a világban pl. a részecskéknek van-e céljuk? Ha a sakk világában természeti törvénynek vesszük a cél érdekében való lépkedést, akkor a sakk rossz analógiája a világnak, mivel itt nincs cél.
Huh, elkalandoztam. Valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy minden intelligens rendszernek van célja, feladata. Ettől függöen dolgozik az adatokkal stb. Na kezdem elveszíteni a saját fonalamat...
Nem tudom elképzelni, hogy matematikai úton létrehozható egy ember! Összefoglalva, ennyi ami a véleményem, és nem az ember biológiailag értett létrehozására gondolok, hanem ami azon túl van. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem e dimenzióból származunk, és így érthető okokból nincs és nem is lesz erre alkalmas ezközünk.
Egy kicsit lassu a felfogasom, azt szeretnem kerdezni hogy
- kizarhato-e hogy letre tudunk hozni tisztan matematikai uton egy eljarast intelligencia letrehozasara;
- kizarhato-e a tarolt program elven mukodo intelligencia letrehozasa
- ha nem zarhatok ki, mik azok a tenyezok amik jelenleg a legnagyobb akadalyok
Ezt azert kerdem mert a vita elment a biologiai rendszerek imitalasa/megbuheralasa fele, amihez velemenyem szerint meg nem tudunk eleget (jo, mindenki magabol indul ki :-). Egyedi szinten a tanulas, gondolkozas tudatos es tudat alatti folyamatai meg nincsenek kellokeppen felterkepezve, az erzelmi vilaggal valo kapcsolatanak fiziologiaja ha jol tudom meg nincs tisztazva. Genetikai kiserletekkel letrehozni intelligensebb embereket, ez talan meg razosabb feladat, az erkolcsi reszetol el is tekintve. De mondjuk kutyabol sakkvilagbajnokot csinalni meg razosabb. Azt hiszem, meg nem vagyunk abban a helyzetben hogy at tudjuk gondolni a biologiai utat, legfeljebb spekulalhatunk. (Persze ezt is kell).
Addig is, amig a kello tudas a rendelkezesunkre all, probaljunk meg a programozasi paradigmakbol kiindulni es a biologiai rendszereket csupan a parhuzam es hasonlosag miatt emlegetni. Esetleg a szimulacio szempontjabol (bar megfelelo tudas hianyaban nyilvan annak sem lenne sok eselye). Attol felek azonban, hogy ez meg remenytelenebb vallalkozas.
(Ugyhogy talan meg mindig a biologiai ut a jobb??)
Az intelligencia feltetelezett elemi alkotoreszeivel kapcsolatban: szerintem nem csupan egyfajta epitoelem letezik, ha van ilyen, hanem eleve igen nagy szamu, pl valtozo alaku, szamu es komplexitasu kapcsolatok, illetve feldolgozasi modok. CNN-ek segitsegevel jol modellezhetok az elobbiek, viszont a feldolgozas modja kotott. Ezert a tobbi alkotoelemet egy-egy komplex halozattal lehetne modellezni (azaz halozatok halozataval). Az elemi CNN-ek masik hatranya hogy a topologia is kotott es a kolcsonhatasok csupan lokalisak. Ez viszont kikerulheto hagyomanyos "neuron"-elemek halozatba kotesevel.
Vagy talan szerencsesebb lenne haromdimenzioju CNN-ekkel kezdeni, amelyekben pl a fuggoleges iranyu template-ekkel a topologiat is programozni lehetne bizonyos fokon.
A cel egy olyan (esetleg valtozo) topologiaju rendszer letrehozasa lenne, amely kepes lenne valos esemenyeket konzekvens modon de nem determinisztikusan modellezni, tomoriteni, tarolni, asszocialni es lehetseges valaszmintakat produkalni. A modellek lehetnek pl ter-ido aram/feszultsegtranziensek, mint a CNN-ek eseteben, amelyek tomoritesebol tarolhato informaciot tud alakitani a rendszer (aktiv) memoriaja. A mintak kulonbozo "erzekszervekkel" lehetnenek kapcsolatban, amik lehetnek vizualisak vagy auditivek vagy kemiaiak, de akar felig feldolgozott es klasszifikalt adatok (pl emlekfoszlanyok). Az emlekezes persze tobb mint erzekszerv, es az intelligens entitasok eseteben mindenkeppen aktiv hardvert igenyel.
Az elore beprogramozott viselkedesmintak csupan azt kellene lehetove tegyek hogy beindulhasson a kiegyensulyozott onallo elemzes lehetosege (ez azert szamszeruleg eleg sok lenne).
Nagyon erdekes lenne egy analitikus es egy szintetizalo, innovativ modul megfelelo merteku laza osszekapcsolasa, mint az az emberi agy eseteben feltetelezett.
Az erzelmekkel bajban vagyok. Ezek nelkul szerintem semmikeppen nem tudunk emberi tipusu intelligenciat letrehozni. Talan meg lehetne probalni eloprogramozott mintakkal modellezni oket, de ezek csupan azt modelleznek, amit mi gondolunk az erzelmek szereperol egy bizonyos kontextusban.
Egyelore gondolom ennyi eleg lesz megtargyalni.
OFF
hat amoba programmal volt szerencsem meg a 80as evekben a sztakiban jatszani , nem volt egy nagy durranas
azota nyilvan vannak jobbak, mert azert, egyszerubb jatek, mnt a GO
OFF OFF
erdeklodoknek ajanlom a playsite.com http-t ahol gomoku neven amobazni, renju neven profi-amobazni lehet (GOzni meg nem, de arra tudok masik cimet ;-))
Kérdezed:
"De akkor mi volna szerintetek az az elemi rendszer, amire már azt mondhatnánk, hogy intelligencia."
Azt figyeltem meg, hogy nemcsak egy, de akár több határt is jogosan lehetne húzni az elemi és az emberi intelligenciák között. Ráadásul erősen valószínű, hogy nem is az emberi intelligencia jelenti az intelligenciák non plus ultráját. Ezért aztán, ha csak a legmagasabb rendű intelligenciát fogadnánk el intelligenciának, akkor mi magunkat sem tekinthetnénk intelligensnek (vagy legalábbis nem minden alappal). Amikor egy fogalmat bevezetünk, azt érdemes úgy tenni, hogy lehetőleg takarjon is valami olyat, ami gyakorlati haszonnal jár. Ennek megfelelően olyan intelligencia-fogalomra van szükségünk, ami lehetővé teszi, hogy különböző komplikáltságú (intelligenciájú) rendszereket is jellemezzünk vele.
"az intelligencia sejtje":
Mint azt egy korábbi üzenetemben már írtam, az idegsejtek egyúttal az intelligenciának is sejtjei (vagyis bizonyos értelemben vett elemi moduljai). Talán nem feltétlenül kellene, hogy így legyen, de történelmileg (evolúciósan) így alakult ki. E modulokra jellemző, hogy ha elég sok van belőlük, akkor általuk anélkül lehet lényegesen magasabb rendű intelligenciához jutni, hogy közben merőben másfajta modulokat is igénybe kellene venni. Vagyis e modulok éppen eléggé univerzálisak, ellenben ha ilyen modulok nem lennének, akkor csak sokkkkkalta körülményesebben lehetne magasabb rendű intelligenciára jutni. Hasonló problémába az elektronikai ipar is többször beleütközött már, ezért az IC-k belsejében pl. igyekeznek mindent tranzisztorokból (mint univerzális építőelemekből) készíteni, még a diódákat és az ellenállásokat is. Magasabb szinten is ismétlődik a dolog: pl. az analóg elektronika kedvelt univerzális moduljai a műveleti erősítők, a digitális elektronikáé pedig a logikai kapuk. Van azonban egy probléma mindkét fajta modullal: klasszikus formájában egyik sem bírja az intelligencia szempontjából szükséges tulajdonságok teljes készletét, ezért ha egy igazán intelligens rendszert akarnánk előállítani, akkor vegyítenünk kellene a jellegüket tekintve egészen különböző modulokat, ami egyáltalán nem egyszerű feladat, és főleg: nem jól automatizálható. Jól automatizálható viszont az egyetlen fajta modul sokszorosítása, ezért különösen fontos, hogy az a modul megfelelő legyen. Visszjutottunk hát oda, hogy meg kell tudnunk fogalmazni, mire kell képesnek lennie a modulnak ahhoz, hogy az intelligencia univerzális modulja lehessen. Tudjuk, hogy az idegsejt megfelel, de nyilván nincs minden tulajdonságára szükség. A már emlegetett CNN modellek az idegsejtek egy egyszerűsített modelljéből indulnak ki, ahelyett, hogy az intelligenciához szükséges általános képességek rendszerét próbálnák megtippelni. Ezért valószínűleg működő modellt eredményeznek, ha talán nem is a legegyszerűbbet. Az "elvibb" megközelítésű úton járva meg valószínűleg egyszerűbb modellekhez jutunk, de nem biztos, hogy megfelelőkhöz. Konkretizálva a dolgot, szerintem a következőket kell megkövetelnünk az intelligencia univerzális moduljától:
1/a.) Tudjon problémát felismerni,
2/a.) megoldani,
3/a.) és a megoldást megjegyezni! Itt felhasználtam egy nem magától értetődő fogalmat. Hiszen mi is az a "probléma"? Erre a kérdésre különböző szintű válaszokat lehet adni, de talán nem megy túlzottan az általánosság rovására, ha azt mondjuk:
A probléma az, amikor megfelelő választ kell adni egy kérdésre. Tehát adott az ok ("a kérdés"), de még nem következett be az okozat (ti. "a válasz" kiválasztása), aminek értéke majdan lényegesen befolyásolja a továbbiakat. Tudjuk, hogy az információ alaptermészete, hogy egy forrásból származva, majd továbbterjedve elősegíti a fogadó fél valamely lehetséges állapotának a kiválasztását. Ez a szintű "információkezelés" az élettelen és primitív természetre is jellemző. Az intelligens modultól ennél többet várunk el, éspedig:
1/b.) egy kérdésre ne csak egyféle választ tudjon adni, hanem
2/b.) addig tudja változtatni a válaszait, ameddig rá nem talál a megfelelőre (amit valahogy a külvilág jelez vissza),
3/b.) majd a megfelelő választ jegyezze is meg magának (és legközelebb hamarább próbálkozzon vele).
Belátható, hogy míg az idegsejtek képesek a felsorolt kunsztokra, addig a fentebb emlegetett elektronikai modulok legfeljebb csak közülük egyesekre. Ez azonban még nem akadálya annak, hogy az 1-2-3 pontok szerinti "intelligens" elektronikai modult is alkossunk.
Az "öntudat=intelligencia" megközelítés szerintem tévútra visz, minthogy az öntudat meghatározása nem tűnik könnyebbnek, mint az intelligencia meghatározása, másrészt sokszor a kisebb intelligencia párosul a nagyobb öntudattal.
Na, hozzászólok én is sakkhoz.
Minden számítógépes sakkprogram nem a logikát, hanem a brutális mennyiségű kalkulációt használja. Ebben nincs vita, ugye? De számoljunk (csak durván, úgyhogy semmi szőrszálhasogatás!!!): ha a gép fehérrel kezd - ez 20 lehetséges lépés. Utána következik a fekete - az megint 20 (20*20) stb. Egy húsz lépésből álló parti olyan cirka 10^24 lehetséges lépést jelent - nincs az a számítógép amely ezt ki tudná számolni!!! Összehasonlításképpen: a Nagy Bumm óta olyan cirka 4,7304*10^17 másodperc telt el!
Egy ember max. hat (lesz ellenpélda!) lépésig tudja átnézni a partikat (ezek a nagymesterek), és ezt utánozza a program is. A progi különböző szempontok szerint értékeli minden egyes lépést, és ha a 20 közül kiválasztja azt a 3-4-et, amely finom a számára. Ez a 'minimax' algoritmus. Van egy ennél jobb (fejlettebb, gyorsabb, egy kicsit más az értékrendszere) is program (alfa prune), de az már magas nekem. Tehát elvben endinek igaza van - ez valamelyest intelligencia. Ami viszont számomra érdekesebb, hogy ha jól tudom Kaszparov visszavágott (senki nem beszél róla, de lehet, hogy igazad van endi) és kihasználta azt, hogy ő mint ember jobban képes alkalmazkodni, mint a számítógép. Ha jól tudom nagyon izgalmasan semmit sem "csinált" a számítógép által belátott lépéseken belül (8-9 lépésre előre kifundálta a cseleket) és a számítógép nem tudta követni és bukott.
NagyAnd kimondta: mi mindig valamivel többek leszünk, mint a mesterséges intelligenciával megálldott gépek.
Minden lehetőséget megvizsgálni, az a tipikus "favágó" módszer. Ezzel csak az a baj, hogy néha kivihetetlen. Például akkor, amikor nincs elég "vizsgáló kapacitás" (illetve idő). Intelligensebb módszer, ha a "vizsgáló kapacitást" átirányítjuk az eleve reménytelennek tűnő helyzetekről a reményteljesebbekre. (Lásd a kapcsolatos viccet(:-))).) Ha az intelligens megközelítéshez sincs elég idő, akkor marad a próba-szerencse módszere.
Nemcsak az ember, de a jobb sakkprogramok sem erőltetik azt, hogy mindent kiszámoljanak. A Deep Blue sem. Egyébként a Deep Blue nem olyan fantasztikusan kiváló sakkozó. Az 1995-ös számítógépes sakkvilágbajnokságon pl. csak második lett a Fritz 1.0 mögött, ami egy 90 MHz-es Pentiumon futott! Ettől függetlenül a Deep Blue-t egyre fejlesztik (hardware+software), mégpedig sokkal gyorsabb ütemben, mint ahogy egy felnőtt ember volna képes okosodni. (Ezért aztán nem is a Deep Blue birtokosai, hanem Kaszparov tartózkodik az újabb összecsapásoktól.)
A GO játék számítógépesítéséről nem sokat tudok, de szerintem csak idő kérdése.
Kérdezed:
"mit értesz az alatt, hogy "igazi véletlengenerátor"? Valami természetből vett jelsorozat?"
Előrebocsátva, hogy nem ismerek olyan jelsorozatot, ami nem a természetből látszana eredni, az "igazi" véletlengenerátor szerepére a részecskék kvantumfluktuációja a legjobb példa (de jó közelítést jelent a hőmozgás is).
Kérdezed:
"Shannon információs tételéről mi a véleményed?"
A nevezett úrnak több fontos tétele is volt az információval kapcsolatban. Melyikről kérdezel?
Írod:
"A tömörítéskor egyre növekvő infótartam csak vicc vót."
Hadd tegyem hozzá, szerintem rossz vicc.
