A Mars kis holdjait át lehetne alakítani állandó bázissá, jól ki kellene fúrni össze-vissza, és ott lehetne készleteket is felhalmozni.
És onnan kezdődhetne aztán bolygó "belakása", amikor már van a közvetlen közelben egy biztos bázis, ahonnan szükség esetén készleteket lehet kapni, vagy éppen sürgős segítséget, kimentést.
Csak valahogy a pöcsöm nagyságú műholdakhoz képet egy Mars nagyságú test mégis csak más kategória... Bár igazából eltérést, valami újat már valóban inkább a fekete lyukak viselkedésének a tanulmányozásából várhatnánk, főleg azoktól, amelyek a galaxisok középpontjában vannak... És mondjuk ha két ilyen galaxis ütközik.
Einstein egyenletei is lehetnek csak egy szűkebb tartományban érvényesek, amiben eddig mozogtunk...?
Most meg nemrég állítólag találtak valami galaxist sötét anyag nélkül?
Még érhetnek meglepetések a gravitációval kapcsolatban is minket, a XIX. században is azt hitték a fizikusok, hogy már pontosan értik a világ működését.
"Szépen le lehetne mérni a testek mozgásából, hogy hogyan is működik a gravitáció."
Szerintem ezen már túl van a tudományunk.
Több komoly kísérletet is végeztek már ezzel kapcsolatban, relativisztikusakat is.
Elég jól ismerjük, hogy hogyan működik a gravitáció ahhoz, hogy a GPS műholdak pozícióját meg tudjuk pontosan határozni, pedig azok mozgását, pályáját még a Föld belső tömegeloszlása (kontinensek, hegyek, tengerek, de pl. sűrűbb helyek is a kontinensek lemezében) is befolyásolja.
Érdekes lett volna ott lenni, és megfigyelni, amikor az a Mars-méretű bolygó a Proto-Földbe csapódott (ha így történt), és a kidobódott anyag végül összeállt a mai Holddá.
Szépen le lehetne mérni a testek mozgásából, hogy hogyan is működik a gravitáció.
Mivel alakváltoztatásra képes test vagy, meg tudod változtatni a tömegközéppontod elhelyezkedését a hintához kapcsolódó pontjaidhoz képest.
Erről már volt szó az alakváltoztató testeknél, ahogyan egy macska talpra esik.
(Ki kell keresnem azt az előadást, ahol az űrhajósok mozgásáról van szó. A kezüket mozgatják körbe?)
Nemrég láttam egy videót valami robotról.
Elfordította a törzsét, aztán felugrott, majd visszafordította a törzsét - de a lábai fordultak jobban.
Az effektust lendkerékkel lehet fokozni.
Lebegsz az űrben. Megpörgetsz két lendkereket egymással ellentétesen.
Ez mintha egy fix pont lenne, amire támaszkodhatsz fordulásnál.
(Esetleg a precessziót kompenzálni kell merőleges másik lendkerék párral. Lehetséges, hogy a robot hasában is volt ilyen trükk.)
Azért engem még nem hagy nyugodni a gravitációs hullámok terjedése.
Két nagy tömeget ellökünk egymástól. Vagy pedig két bolygó összeütközik - ez talán gyakoribb.
Nemton szerint a gravitáció terjedése instant. Retardált potenciállal már nem az.
Legyen egy alma az ütközés síkjában, semleges helyzetben. Tehát egyik bolygó felé sem zuhan.
Ha igaz lenne, hogy dipol sugárzásra nem képes a gravitáció, akkor az alma észre sem venné, hogy a két tömeg összeütközött közvetlenül mellette? Vagy már az ütközés előtt tudná, hogy neki oda kell zuhannia?
(Mozgassuk fiz lépésekben a két tömeget, és minden távolságnál ejtsünk egy másik almát.)
(Kisebb képet akartam, de azt csak mozaikként rakta be. A szélességhez magasság is dukál?)
Hirtelen eszembe jutott, hogy a hintán nem csak ülve lehet hintázni. Lehetséges állva is. Megfelelő ütemben kell gugolni.
(Na így szakadt le alattam a hinta úgy 7 éves koromban. A csapágyakat nem olajozták, viszont olajfestékkel az egészet lefestették. Nem a csapágyakon gördült, hanem a karabíner súrlódott, és elkopott. Aztán nekicsapódtam a korlátnak. (Olvastam évekkel ezelőtt, hogy EU normatíva miatt valami gumiszőnyeget tesznek a hinták alá. Emiatt gyakoribbak lettek a szilánkos csonttörések.))
"(Ha elég nagy lenne a hinta, még a szökési sebességet is elérhetné.)"
Egy hosszú hintát sokkal nehezebb belengetni. Így jártam, amikor 5m hosszút csináltam, de azt nem tudták a gyerekek maguktól hajtani. Egyszerűen, mert túl kicsi a tömegük, és kicsik a méreteik is, amennyire ki tudják lendíteni a lábukat és a felső testüket. Még két 8-10 éves egymással szemben ráállva se tudta jól felhajtani. Egy ekkora gyereknek meg már uncsi, ha nem tudja magától hajtani.
Belső erőkkel nem lehet egy rendszer eredő perdületét megváltoztatni. A hintán is csak a rendszer egyik részének perdületét változtatod a másikhoz képest. A magadét a Földhöz képest. Akkor is, ha közben a lábad se ér a földre. Mivel alakváltoztatásra képes test vagy, meg tudod változtatni a tömegközéppontod elhelyezkedését a hintához kapcsolódó pontjaidhoz képest. Magyarán mondjuk a fenekedhez és a kezedhez képest. Úgy, hogy a tömegközéppontodra ható súlyerő ezeken a pontokon keresztül egy kitérítő nyomatékot vigyen át a hinta lengőkarjára. Ami erre szöggyorsulásba kezd. De a felső csukópontján az állványzat támasztja a Földhöz képest. Ezzel az állványzatra adott vízszintes erővel kényszeríted perdületre a Földet, s ezáltal szerzel ellenkezőirányú perdületet magadnak.
A klasszikus fizikán túl is igaz, hogy belső erőkkel nem lehet egy rendszer impulzusát vagy perdületét megváltoztatni, másrészt ez a dolog független a gravitáció vagy egyéb erők terjedési sebességétől is. Ha pl. két rugalmas vasdarabot összerántok egy közéjük tett elektromágnes bekapcsolásával, bármilyen kiterjedtek is a vasak, vagyis bármennyi késéssel jutnak is el mágnestől a legtávolabbi részekig a rugalmas erők, a 3 darabból álló rendszer eredő tömegközéppontja nem kezd el gyorsulni.
Másrészt, ha elektromágneses mezők is részei egy rendszernek, akkor az egyenlegbe azok impulzusait is bele kell számolni.
Próbálj meg hintázni egyedül a világűrben lebegve, minden mástól távol.
Ha a Föld felszíne periodikusan emelkedne-süllyedne, a bolygó kicsit tágulna-összehúzódna, azt nyilván lehetne befolyásolni azzal, ha a megfelelő időzítéssel ugrálunk rajta.
Csak nem a teljes zárt rendszert mozgatná el, mint a Föld rendszert a felugrálásos kísérletnél, hanem a rendszeren belül változik a komponensek egymáshoz viszonyított állapota.
