Sziasztok, nem tud valaki ajanlani a pesti oldalon modellboltot, ahol van raktarkeszlet (H0 vonatok es epuletek, kiegeszitok)? Koszonom szepen elore is
"TRIX EXPRESSZ rendszer egyenáramú, de háromsínes volt, ennél is szükséges volt a csúszka" - ez biztos? Mármint minden üzemmódban kellett? Nem pedig átkapcsolható volt, két- vagy háromféleképpen, egy vágányon való külön vezérelhetőségre:
- a két külső sínszálból;
- egyik külső sínszál + középső, csak áramot biztosító sínszálból;
- (áramszedős járműveknél) egyik külső sínszál + felsővezetékből
A féreértések elkerülése végett: A két kerék között lévő áramszedő csúszka nem a váltóáramú üzem tartozéka, hanem a sínrendszer következménye. A régmúltban az eléggé ismert és nagyszámban használt TRIX EXPRESSZ rendszer egyenáramú, de háromsínes volt, ennél is szükséges volt a csúszka.
Amint már írtam korábban, valóban voltak egyenáramú Marklin termékek. Néhány mozdony, ezek a váltóáramú tipusok 3xxxx cikkszámától eltérően 55xxx számot kaptak és egyaránt alkalmasak voltak egyen- és váltóáramú, Marklin digitál és DCC üzemre.
Nagyobb számú személy kocsi és szerelvény szigetelt kerekekkel, alkalmas volt a kétsínes egyenáramú üzemre, ezek a 3xxxx cikkszám helyett 42xxx vagy 43xxx számmal kerültek kereskedelni forgalomba. Azonban ezek gyártását a Marklin 2005(2006-ban befejezte, valószínűleg egyes kereskedések raktáraiban azonban még vannak elfekvő darabok.
Az említett példányok a Marklin honlapján az archívumban, a cikkszán beütése után megtalálhatók.
Van egy Märklin-Hamo DB BR24 -es gépem, 2,1mm sínen tényleg nem jól megy - mint azt a cikkben is írtad, de csíkos Mester ajánlására csak az öreg Pilz síneken futtatom, és azon gyönyörűen megy. Mivel több évi várakozás után sikerült beszereznem egyet, nyugodtan elmondhatom:Brawa E69 = Svájci óra.
Ezek már a gyár belső üzleti ügyei voltak, nem sokra mennél vele. Viszont ha a jövőben is érdekelnének a Marklin gyártmányai, ügyei, modellek részletes ismertetése, modellasztalok építésének ugyancsak részletes leírása, a nagyvasútak és azok múltja és még rengeteg egyéb dolog, számtalan kitűnő minőségű színes fényképpel, javasolnám a Marklin Magazin előfizetését. Ez a kéthavonta megjelenő 130 oldalas, szinte könyvszerű újság, még a német nyelvet csak egészen alapfokon ismerők számára is rengeteg értékes információt nyújt.
Sajnos Egri vagyok így nem tudok érte menni. Vásárolni meg elsőre nem akartam (Peco) 6 szálat. Nyomtáv ellenőrző etalon, és nyomtáv tartó érdekelne ha elküldöd emailben megköszönöm. Ha az ára is jó vennék is belőle és akkor pl: a csomagba beleférne a Peco sínszál. Természetesen azt is kifizetném. Köszi Norbi
A Marklin (Maerklin) korábban, hosszú időn át egyes (H0 méretnagyságú) mozdony- és kocsi típusait legyártotta egyenáramú kivitelben is Marklin HAMO gyártmány megnevezéssel. Ezeket azonban sohasem nevezték Trixnek, a Trix a Marklin és a Fleischmann mellett az egyik legrégibb német modellvasút gyártó volt. A korai Trix - a Marklinhez hasonlóan - háromsínes, de egyenáramú rendszer volt, amelyet később felváltott a népszerűbb és elterjedtebb kétsínes rendszer.
Miután a Marklin megvásárolta a Trixet, már nem volt szüksége a HAMO gyártására, ma már sok esetben egyidőben hoznak ki szinte teljesen hasonló mozdonyokat Trix és Marklin gyártmányként. Természetesen az előbbi kétsínes egyenáramú, a Marklin pedig továbbra is váltóáramú, de ma már nem háromsínes, hanem pontérintkezős vágánnyal működik.
A Marklin H0-t, a ponttérintkezős rendszert nagy üzembiztonsága miatt Nyugateurópában (és persze Németországban) még nagyon elterjedten használják.
Az igen népszerű kerti vasút gyártó LGB céget szintén néhány éve vásárolta meg a Marklin, de mellette tovább gyártja az igen népszerű 1-es méretnagyságú, hihetelen élethűségű (és csillagászati árú) modellvasútját is.
A Trix megvásárlásával a Marklin megoldotta az N méret gyártását is (Minitrix).
A két sín között középen lévő ívet jelenti (vágánytengely). A sínszálak belső fele ettől jobbra-balra 8,25mm-re vannak (+1,5mm oldalanként, ha tartják a NEM szabványt).
Egy olyan kérdésem lenne, hogy amikor megadják a sínek sugarát, az a sín melyik részén érvényes? (Lehet, hülyén hangzik a kérdés, de remélem kapok választ :)) Esetemben H0-ás Piko sínekről van szó, R 380.
Egyébként ha érdekel valakit. Az alábbi hsz.-ban említett régi kedves ismerősöm elmondta, hogy már jelenleg is egyre nagyobb kapacitással gyártják a Győri Marklin gyárban a Z mellett a Trix és Minitrix, valamint az LGB modelleket. További bővítéseket terveznek, folyamatban van egy újabb gyárépület létrehozása és a német központ tervezi a jelenleg még kínai beszállítás teljes megszüntetését, ill. Győrbe történő áthelyezését.
Sok egyéb érdekességet is említett, de ennek ismertetése itt nem lehetséges.
Most fejeztem be egy telefon beszélgetést a gyár egyik vezetőjével. Ennek során megtudtam, hogy a bolt csak időnként van nyitva és kezelője a gyár egyik női dolgozója, aki különben a Titkárság vezetője.
Igy az elérhetőség:
-Változatlanul hívni kell a gyár központi számát: 06 96434-780
-Kérni kell a Titkárságot, ill. Márkus Ibolyát. Ő a bolt kezelője is, ma nincs bent, de
holnaptól elérhető és minden felvilágosítást meg tud adni.
Szia Laci. Van még hasonló amit érdemes lenne kipróbálni. Találtam képet is róla. Egy kérdés. Melyik sinanyagot használod mostanában ( Peco v. Tillig ) és melyik boltban lehet megvásárolni. Megpróbálok én is elkészíteni egy kitérőt csak a Pecot rendelni kell és sok van egy csomagban. A Tillig tipust lehet darabra is venni csak ott a szállítás kerül sokba. Köszönöm a választ.
Keresnék az alábbi Roco BR-294-es kezdőkészletes H0-ás mozdonyhoz lépcsőt,ill.azt az alkatrészt,amin a lépcső
található.nekem a menetirány szeinti jobb oldali van letörve ha valakinek van olyan alkatrésze,aminek a bal oldala sérült,vagy van ilyen lépcsője megköszönném ha jelezné.e-mail cimem publikus.ill.:0670 534 63 55
Van 2db Fz1-es trafóm. Mind a 2tőnél azonos a hiba,nem add le feszültséget a trafó az pedig zúg. A ház ütőgetésére néha tőrténik vmi. vagy zárlatot jelez. A váltó kimenet az működik! Ebben kérnék a segítségeteket hogy lehet javítani, mit lehet tenni ilyenkor vagy kuka!?
Ha, valaki megtudja csinálni nekem az is mefelelne!
Engedd meg, hogy valamit ne értsek. Adva van egy kérdés, és adva van egy kérdező. A kérdezőnek több, mint 1600 hsz-a van regisztrálva, színvonalas vasúttal foglalkozó honlapot gondoz. Mint írja nincs itthon, ezért kérdez, de miután én is olvasom kérdését, arra gondolok, hogy bárhol is légyen most, internetet tud használni.
Ugyanis, ha beíromaz első keresőbe az első eszembe jutó modellboltot, és ott rákattintok a Fugi Csörgőre, megjelennek annak adatai, méretei. stb,stb.
Nem hossztorzított a Fuggerth, azért mertem az eredeti méretét írni. :-) Csörgő van kéznél, az ütközők közötti hossza 176 mm, tehát az is (nagyjából) méretpontos. Persze hozzá kell adni 2-3 centit a kuplungok miatt, azért írtam, hogy felfelé kell kerekíteni.
Írtad, hogy milyen méretarányban? A börze fórumon is szoktak pl. digitalizálásról kérdezni, már semmin sem csodálkozik az ember. :-)
A helyedben mindenesetre elővennék egy zsebkalkulátort vagy egy közönséges papírlapot meg egy ceruzát, és elosztanám az előző hozzászólásban megadott értéket 87-tel. Kicsit felfelé kerekítve meglesz a szükséges adat. Ha viszont tényleg milliméter pontosan kell, akkor várd meg azt, aki hajlandó lemérni.
Az eredeti kerekei bénák, mert esztergálás helyett lapolással készítették a csúcscsapágyakat, a nyomkarimái is kisebbek. Az eredeti forgóvázai bénák, mert nagyon magasak, és a Schicht kocsikhoz képest a leszorítórugók túl kemények, így a forgóvázak nem mozognak szabadon. A szekrény eredeti alja béna, mert nincs 3 pontos megtámasztás (bár a túl erős rugók miatt első sorban nem ez a probléma:). A berendezése béna, hülye a színe, és iszonyatosan elnagyolt. A szekrénye béna, mert elnagyolt, ronda a kidolgozása, hatalmas öntőcsonk van a tetején és anyagában szinezett. Öööö... van még valami alkatrésze? Ja, és az egészet úgy csavarozták össze, hogy megmelegítették a csavarokat, ezért majdhogynem lehetetlen szétszedni :)
Kicsit OFF itt, de a bizber nem a váltókkal játszik, amikor a kizáró meneteket ellenőrzi, hanem az átszelést figyeli: egy átszelésen egyszerre csak egy irány lehet beállítva és lezárva.
Ez a "beállítva" átszelések esetében érdekes kérdés. Logikailag minden átszelésnek van állása, először állítjuk, aztán vágányutat állítunk és lezárjuk. Fizikailag ez többnyire semmit nem jelent (eltekintve a ritkán előforduló mozgószíves átszelésektől). Logikailag viszont olyannyira kézenfekvő a dolog, hogy bizonyos bizberek még állítani is hagyják az átszelést. Pl. egy SpDrS60 pultján nyomkodva egy átszelést, azt dobálhatjuk ide-oda, és azt a tényt, hogy fizikai állítás nem történik, csak az jelzi, hogy az átállásról 0 idő alatt megjön a visszajelzés :)
Ami a 4. állapotot illeti (mind a négy váltó kitérőben), nem tudom pontosan az okát.Szerintem nem megengedet,
- mert a vágányútban nem érintett váltók oldalvédelmet adnak, és ha egy jármű megsértené a vágányutat, akkor minimum egy váltót is fel kellene vágnia, amit a bizber észrevesz;...
Ez a pontos ok biztber szempontból, hogy ne lehessen egyszerre két vágányutat beállítani egymást keresztezve.
Új vágányút állításához mindenképpen váltót kell állítni.
Mert ha minden váltó kitérőbe járna, egymást keresztező vágányutak lennének, ami tiltott egyidejű menetet engedne.
Lehet lenne jelző kezelve, de mivel távol a vonat, még tolatás lehetne a keresztező részen, ha nincs foglaltságellenőrzés, ami visszaverné a jelzőt...
Szóval egy hózentrágerbe ekkora korlátozást bevinni szerintem ölég nagy luxus.
Tökéletesen igazad van, erre van a négy állítóműves megoldás, ahol úgy állítanak, ahogy te mutattad, soha nincs mindkét út egyszerre kitérésre állítva, így az átszelés szívei szintén meghajthatók. Hátránya, hogy itthoni viszonylatban a váltó állítása annyiba kerül, mint maga a váltó (bár, ha egy sima váltót nézek, ez ott is igaz).
Hátránya, hogy párhuzamos közlekedéshez is állítani kell a váltót, hiszen egy állással csak egy irány szabad, mint az angolváltónál.
Hááát azért itt elég komoly különbségek vannak. Egy kettős vágánykapcsolatnál simán lehet egyszerre két vágányutat állítani egyenesben (mi több, általában ez az alapállás), míg egy kettős átszelési váltónál (angol, bázeli) ez fizikailag lehetetlen. Szóval egy hózentrágerbe ekkora korlátozást bevinni szerintem ölég nagy luxus.
Engem már a Locomotion játékban is az idegesített halálra, hogy egy hózentrágeren nem tudott két vonat elmenni egymás mellett :)
Néztem amcsi oldalakat, ott sem mindíg használják a ki-be megoldást, és a hózentróger megtáplálása is másképp van. Tk. ugyanúgy négy állásban kapcsolják két állítóművel, mint az angolváltót. Előnye, hogy az átszelés szívdarabjai külön kapcsolás nélkül, az állítóműről polarizálhatók, amire egy #10-es váltónál (5,7°) erősen szükség is van. Hátránya, hogy párhuzamos közlekedéshez is állítani kell a váltót, hiszen egy állással csak egy irány szabad, mint az angolváltónál.
Modell esetén biztosítóberendezésfüggő, hogy lehet-e csalni. Ha csak kapcsolókkal kapcsolgatsz, elég az egyenesen-keresztbe variáció. Ha vágányutakban gondolkdunk, már kell a négy állítómű. Ugyanez igaz egyébként az egy- és kétállítós angolváltókra is: játékra bőven jó az egy hajtóműves, de ha vágányutakban gondolkodunk, kell a két állítómű.
Ami a 4. állapotot illeti (mind a négy váltó kitérőben), nem tudom pontosan az okát. Szerintem nem megengedet,
- mert a vágányútban nem érintett váltók oldalvédelmet adnak, és ha egy jármű megsértené a vágányutat, akkor minimum egy váltót is fel kellene vágnia, amit a bizber észrevesz;
- vagy mert a vágányútban nem érintett váltók közelebb vannak az átszeléshez, mint a vágányútban lezárt váltókhoz, ezért az átszeléstől elterelnek;
- vagy mert az esetlegesen arra tévedő jármű vezetője így a váltójelzőkből egyből látja, hogy nincs beállítva neki vágányút,
Nem tudom egészen hova tenni az utolsó bekezdésedet. Amennyiben úgy gondolod, hogy az esetleges vásárlóidat én valamely meghatározott irányba akartam terelni, sajnos nagyot tévedsz. Cirka 10 perce tudom, hogy vannak 3D-nyomtatott kiegészítőid. Semmilyen érdekem nem fűződik a Te dolgaidhoz, ezen kár is morfondíroznod. Az pedig, hogy ki vagyok hát hajrá :)
Természetesen a többi pontodat sem fogom válasz nélkül hagyni, csak éhgyomorra nem tudok fogalmazni. Nem kell félni, bár a gúnyom mar, mint a kénsav, a fórumokon minden esetben higgadtságot és nyugalmat sugárzok :)
Fejből nem tudom, de a románok aligha voltak annyira fantáziadúsak, hogy a Schicht kocsi hosszától eltérjenek. Ugyanis a Schicht kocsikat lopták le. És csak olyan paramétereken változtattak, amitől élvezhetetlenebb lett (a hossz meg ugyebár nem ilyen).
Most, hogy nézegetm, egy szervóval is meg lehet csinálni, csak kell egy olyan szerkezet, ami a zöld és a piros rész egymáshoz viszonyított szögét tudja állítani.
Én úgy csinálnám, hogy a keresztezés közepébe tennék egy tengelyt, arra két rudat vagy csövat stb...amik keresztben lennének összekötve a csúcssínt állító műanyaggal és ezeket hajtanám meg egy-egy válóállítóval. Így egy motorral két váltót állíthatsz, ellentétes irányba.
Eléggé móricka rajz, de kevés időm volt rá és paint-ben amúgy is nehézkes... :)
Egyrészt csinálom a MŰ moduljának a szerkezetét és közben azon agyalok hogy lehetne értelmesen működtetni. Mert hogy elvileg ugye a hózentróger résznek 2 állása lehet: mikor minden egyenesben megy, illetve mikor mindegyik kitérőben áll. Nos mivel ehhez két kitérőt jobbra, kettőt meg balra kéne egyszerre húzni (váltani) még nem jöttem rá hogy lehetne ezt megoldani. Egy szervóval tuti nem menne (szerintem), kettővel már megoldható lenne: egy szervó a két jobboldalira, egy meg a két baloldalira és akkor egy kapcsoló kapcsolná a két szervót. éS akkor elvileg 4 szervó működtetni tudná az egészet (2 a trógerét 1-1 meg az angolok másik felét).
Közben meg megjött a szervóim első csomagja, ezeket is próbálgatom hol hogyan fér el alul (ugye lesz egy szint alatti hurok). Most hogy jött ma fizu megrendelem a szervóállítókat is hogy azzal is tudjak kísérletezni mit hogyan és merre :-)
Ha véletlenül egy felkerülne a börzére tuti 600 jelentkző csapna le rá akár egy jobb roco digitális kezdőkészletes áron is! Erre nagy összegbe mernék fogadni!!!
Nagyon szép lista, csak a "mesés" mozdonyokat igazán kivehették volna (Fleischmann meg a svédek). :) Ennyi erővel a Piko kéket is be kellett volna sorolni. :)
"Valamint a zöld festésű fantázia, mert 3.korszakos DR-ként adták ki, olyan meg nem volt."
A gép '38-tól tartozott a Deutsche Reichsbahn kötelékébe (persze ez még nem a keletnémet DR volt (vagyis hát... de ez egy másik, hosszabb történet, ti., hogy miért is volt "Reichsbahn" egy szocialista ország vasútja? :) ), ezért is hiányzik a DR felirat).
A 02-est is ilyen állapotban hagyták meg, a pályaszám felett látszik a felirat. Így az 5-ösnek is minden bizonnyal ilyen ruhája volt a DB bordó előtt.
"mindkét német vasut - a DB és a DR - főképpen könnyü tolatószolgálatra"
A többi persze már a "korszelem" terméke, nem a valóságé. :)
Valamint a zöld festésű fantázia, mert 3.korszakos DR-ként adták ki, olyan meg nem volt. Sőt a korabeli katalógus szerint "Az E69 sorozatu, igen megbizható kis villamos mozdonyokat mindkét német vasut - a DB és a DR - főképpen könnyü tolatószolgálatra és iparvágánykiszolgálásra használja, engedélyezett legnagyobb sebességük 50 km/óra"
Ha megengeded és nincs sértödés csak pár dologban nem osztom véleményedet. Itt emlited a homok fuvást ami a köznyelvben egy álltalános rosszul bevett fogalom!! Hisz szemcse szorásnál rengeteg anyagot használnak(dióhély, mü. anyag granulátum, drót vagdallék,acél sörét, stb. Egy biztos, hogy az éles határozott sarkokat éleket el mossa ill. lekerekiti. ( bár anyaga és a megmunkálás időtartama jelentősen számit.) Itt a megmunkállandó és a szemcse szórásra hasznánt anyagra gondolok. Pl. a gumi hossú ideig imunis a szemcse szórásra( még az acél vagdalék és sörétre is.)
Kösz, hogy leírtad a tapasztalataidat. Nagyjából megegyezik az én tapasztalataimmal és információimmal - de én jóval kevesebbet foglalkoztam ezzel a technológiával, tehát az ismereteim is hiányosabbak. Azért hadd adjak hozzá egy-két morzsát:
Ha jól értem, a leírásodban lényegében egy anyagfajtáról írsz. A gyártók felkínálnak több lehetőséget is. Ha azonban végignézzük a számtalan lehetőséget, előbb-utóbb ugyanannál kötünk ki. Ugyanis a tartósság-méretpontosság-ár követelmények egymásnak részben ellentmondanak. A szép felületű, erős anyagok igen drágák. Több cég is felajánlja az utólagos felületkezelést ("golyófúvatással" - olyan, mint a homokfúvatás, de nem homokkal, ami a műanyagot másodpercek alatt megenné, hanem apró acélgolyókkal). Az ilyennel kezelt tárgyaknak azonban lekerekednek a sarkai!
Én ugyan nem kísérleteztem forró vízzel, de valóban nem tapasztaltam deformálódást. A páka viszont megolvasztja - ez mondjuk várható volt.
Araldittal ragasztottam, eddig nem tapasztaltam, hogy nem tartana.
Úgy találtam, hogy az anyagot elég nehéz reszelni. Sokkal nehezebb, mint más műanyagokat! A reszelő szinte lecsúszik róla. Viszont pengekéssel, szikével jól lehet vágni. Mivel a vágást nem nagyon lehet nagy pontossággal végezni, a reszelés pedig bajos, úgy tapasztaltam, hogy a munkadarabokat elég nehéz feladat utánigazítani. Úgy kell őket megtervezni, hogy egyből jók legyenek.
Sok tonnánál egészen más, egyenletesebb és hosszabb a dolog kifutása, szebben gurul. Ilyen pici dolgoknál ez nem működhet szebben, ez ilyen. Darabos a mozgása meg életszerűtlenül gyors. Ezért használnak ilyen pici motoroknál is lendítőtömeget, hogy szebb legyen a járása.
Sajnos, ahogy több német internetes cikk megírja, a Piko E69-es nem 1:87-es méretarányban készült, hanem sokkal nagyobb. Nyilván, amikor tervezték az 1960-as években, csak így fért bele a motor.
Megszólítva érzem magam a 3D nyomtatással kapcsolatban!
Amit tudni kell rólam: 13 éve foglalkozom csomagolás és formatervezéssel, ezen idő alatt találkoztam már
sok 3D nyomattal, és voltak köztük egészen jó illetve nagyon rossz minőségűek is.
Sok modellt és prototípust terveztem már igaz nem vasútmodellezéssel kapcsolatban, de az alapja ugyanaz,
tehát több éves tapasztalattal a hátam mögött írok a témával kapcsolatban.
Sokféle 3D nyomtatás létezik, ennek megfelelően nem lehet általánosságokban beszélni róla,
minden technológia más felhasználásra lett kitalálva, és természetesen akad olyan is ami nem alkalmas modellezési célokra.
A 3D nyomtatás nem megváltó, hanem a többi modellezési technika mellett egy újabb lehetőség.
Nem kell elfelejteni a rézből készült dolgokat, a sztirol, vagy műgyanta modelleket,
ezekkel párhuzamosan itt egy újabb eszköz arra, hogy alkothassunk. És igen, bárki megteheti,
akinek van megfelelő kézügyessége, tudása, tapasztalata és látásmódja, mert ez mind kell a 3d nyomtatáshoz is.
Nem lehet csak úgy elhatározni, hogy én most kinyomtatok egy mozdonyt, aki így áll neki annak el kell áruljam,
évekbe fog telni, sok-sok ráfordított idő és pénz, mire tényleg lesz belőle valami.
És ugyan az elején azt mondtam, hogy bárki megteheti, és a lehetőség tényleg mindenki előtt ott van, de csak kevesen tudnak élni vele.
Pár napja egyik modellező társunk írt egy összefoglalást a 3D nyomtatás hátrányairól.
Amit leírt nagyon egyoldalú álláspont, és nekem úgy tűnik nem járta körül rendesen a témát,
ezért most szeretnék reagálni ezekre az állításokra:
1 Felületi minőség.
Ezt szerintem nem kell nagyon magyaráznom, mindenki látta a képeket, amiket készítettem a 3D nyomtatással készült modellekről, nyílván, ha nem lennének szépek, nem is foglalkoznék vele, illetve nem kellenének senkinek.
Nem azt mondom, hogy egy nagy egybefüggő sima felület szép lesz, mert sajnos ott még nem elég jó a 3D nyomtatás felbontása,
viszont egy apró modell esetében -ahol nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs nagy sima felület - a részletezettség miatt
nem is látszik a nyomtatásból adódó csíkozás, tehát erre a célra kiválóan alkalmas ez a technológia.
Más eljárásokkal és anyagokkal nem lehet kivitelezni ezeket az alámetszéseket, amik 3D nyomtatásnál gyönyörűen működnek, ettől a modellek még részletgazdagabbak "filigránabbak" lesznek.
2 Hőállóság.
A 3D nyomtató anyagának leírásában valóban szerepel egy 50 fok körüli adat, de ez nem arra vonatkozik,
hogy 50 foknál a modell szétolvad, sőt tapasztalataim szerint ennél jóval nagyobb hőmérsékletet is elvisel deformálódás nélkül,
ha nem éri valamilyen fizikai behatás is. Tehát, ha felmelegítem és meghajlítom, akkor visszakeményedéskor úgy marad,
de ha felmelegítem, és nem nyúlok hozzá, deformálódás nélkül hül ki.
Ezt le is teszteltem, forró vízbe tettem az általam készített egyik állítómű imitációt, és mikor kivettem, nem volt eldeformálódva,
illetve az asztalra ejtve jellegzetes koppanó hangot hallatott, ami azt jelenti, hogy visszakeményedett kb. 1-2 mp alatt.
Persze ennél tovább mentem, és betettem a mikróba a pohár vizet úgy, hogy benne volt az állítómű imitáció is, és így felforraltam.
Az állítómű imitáció hasonlóan viselkedett mint az előző kísérletben, itt is pár mp alatt visszakeményedett,
és deformáció nélkül túlélte a 100 fokos fürdőt. De tettem már bekapcsolt izzólámpa üvegére is 3D nyomatokat,
hogy lássam mi történik, és semmi, pedig az nem 50 fok. Persze ezek nagyon messze vannak a normális felhasználástól,
de kíváncsi voltam, és így legalább leírhatom nektek mint saját tapasztalatot.
A megmunkálással kapcsolatban csak egy dolgot említenék: MINEK? Megtervezem, kinyomtatom és kész.
Na jó, nem egészen. Persze meg lehet munkálni, én is számtalanszor dolgoztam már 3D nyomatokon, lehet csiszolni, fúrni,
csak a megfelelő technika kell hozzá, de ez igaz minden anyagra, pl. aki már dolgozott plexivel az tudja, hogy nagy sebességgel fúrva,
marva bizony megolvad, de ehhez kell a tapasztalat, hogy az ember tudja, mit szabad egy anyaggal, és mit nem.
Épp ezért nem tud mindenki modelleket készíteni, mert híján van a megfelelő tapasztalatoknak.
3 Alaktartósság, időtállóság.
Ezt a két dolgot én egyben kezelném. Meg kell hogy cáfoljam az 1 évet, sőt több éves viszonylatban sem tapasztaltam, tapasztaltunk alakváltozást,
tudok 6 éves modellről, ami a mai napig eredeti állapotában van. Az említett modellekkel kapcsolatban persze ilyen tapasztalatom nincs,
mert még frissek, pár hete készültek, de korábbi munkáim alapján nem aggódok az alaktartósság és az időtállóság miatt.
Ez is egy műanyag, nem úgy tervezték, hogy csak prototípus lesz, és ezért szét kell esnie egy éven belül, hanem egy ellenálló anyag,
amiről senki nem tudja, mennyi az élettartama lehet hogy 5-6 év, lehet, hogy 25, szerintem ezalatt az idő alatt a vasútmodellezők többsége
2-3 terepasztalt elfogyaszt, és nem ezek a 3D nyomatok fognak először tönkre menni, ráadásul az említett másik technológiákkal szemben
van pár hatalmas előnye a 3D nyomtatásnak: gyorsan és pontosan reprodukálható, és sokkal kedvezőbb áron, mint pl. egy réz, vagy egyéb műanyag modell.
Az általunk készített 3D nyomatokat a felhasználók minden esetben lefestik, a festékréteg pedig megvédi őket az UV sugárzástól, és az egyéb káros
behatásoktól. És tegye fel a kezét az aki kitenné a kedvenc mozdonyát sugárzó hő hatásának, vagy dermesztő hidegnek...
nem sok kezet látok, szerintem az élettartam nagyban függ attól, hogyan bánunk az adott anyaggal.
Összefoglalásként szerintem a technológia -annak ellenére hogy még gyerekcipőben jár- igenis alkalmas kis szériás modellek készítésére.
Sőt néhány helyen sokkal jobb mint a réz vagy a műanyag, jó pár helyen viszont azok előnyösebbek.
És még pár apróság a végére, nem tudom te ki vagy, és mi bánt, de had döntsék már el az emberek, hogy mi kell nekik,
és milyen termékeket szeretnének megvenni. Én eddig kizárólag olyan dolgokat terveztem és gyártottam, amikre megkértek,
nem kívánok senki konkurenciája lenni, sőt tudatosan kerülöm azokat a dolgokat amiket mások már kitaláltak és gyártanak,
ez eddig egyetlen egy esetben nem sikerült a váltóállító imitációnál, de ez is megrendelésre készült, és arról nem tehetek,
Értem, kösz. Akkor nem megfognia kell a kocsit, hanem ledobnia a vágányról - ezt minden további nélkül meg tudja tenni, csak méretezés és időzítés kérdése. :-)
Csakhogy az nem fékezősaru, hanem siklasztósaru. Az igaz, hogy azt a valóságban is hajtómű mozgatja. Hogy valósághű kiképzéssel megfogja-e az elguruló kocsit, az jó kérdés.
Hát, ha csak analóg módon képzelünk valamit, tényleg kell P. Ignác, ha viszont el tudunk vonatkoztatni, és keresünk modellvasutas párhuzamokat, akkor van megoldás:
Magát a sarut még el tudom képzelni egy terepasztalon - "működő" dekorációként egy tárolóvágányon, hogy ne szaladjanak szanaszét a leállított kocsik (pl. kiállításon, ha valaki véletlenül meglöki az asztalt). Valami webshopban láttam is kisszériás sarut.
Meglepően szép dolgokat és precíz munkákat láthatunk. Ez is azt bizonyítja, hogy talán alig van olyan szeglete a világnak, ahol ne lennének vasútmodellezők.
Azt kérdezném a T. Uraktól hogy a Rocci 10727 menetszabályozóban táp céljából alkalmazható általános (pl hálózati router, stb) tápként használt tápok? sajnos nem tudom mennyi a bemenő fesz. köszi
Ma már minden nehézség nélkül (nálunk is) beszerezhetők a nagyobb Z mozdonyokba beépíthető digitálikis, kisméretű dekóderek. Ha nem vállalkozol rá magad, vannak akik elvállalják.
Miért kell olyasmit tesztelni, ami a legalapvetőbb fizikai törvényszerűségekből kifolyólag soha az életben nem fog még megközelítőleg sem úgy működni, mint a nagyvasúton?
Nagyon meggyőző - lenne. Ha nem egy pár grammos kocsi gurulna neki egy pár milliméteres alkatrésznek. A rapid manufacturingre rákeresve találtam egy kicsit régi Wiki szócikket, ami csúful lehúzta, de a legfrissebb dátum 2009-es. Azóta eltelt egy kis idő, fejlődött a technika. A másik, elöl lévő találat egy amerikai intézmény rövid összefoglalója volt, ami kissé az amerikai ízlést figyelembe véve íródott. Igen alacsony volt az információtartalma, cserébe fellistázott kismillió céget, akik használják. Öntöttvas csapágytokokat és ragasztott biztonsági üveg szélvédőket is sokan használnak, nekünk modellméretben mégsem az a legideálisabb :)
Ha már itt tartunk, kinek van tudomása 3D-nyomtatással sorozatban gyártó cégekről? Kikötés: csak, mert Gipsz Jakab nyomtatott magának 5 db. M44-est, még se nem gyártó, se nem cég. Én történetesen tudok egyet, de megvárom, hátha más is írja :)
OFF
Nem Te szoktál sorozatokhoz feliratokat készíteni?
Szeretném felhívni a figyelmeteket arra a tényre, hogy a 3D nyomtatás manapság már nem csak rapid prototyping néven fut. Akit érdekel nézzen utána a következőnek: rapid manufacturing. Lehetséges, hogy kezdetben csak és kizárólag prototípusok gyártására használták, de mint azt mindenki tudja a technika napról napra fejlődik. Ezzel a fajta technikával igenis lehet szép, aprólékos dolgokat nyomtatni, amik tartósak és időtállóak. Szeretnék pár videóval rácáfolni arra a tényre, hogy könnyen eltörhetnek 3D-s nyomtatással készülő dolgok, amik szépen ki vannak dolgozva, és kisebb méretűek. Véleményem szerint nem kell megijedni az újtól, csak azért mert új.
(Amellett, hogy lassan fotóművészi adottságod is felszínre tör :-)
Ez így igaz! Mikor megkaptam a kétangolos hózentrógert az istennek se tudtam olyan fénybeállítást összehozni hogy úgy csillogjon mint az ő fotóin (mondjuk a mennyezeti nálam messzebb volt mint egy asztali, de attól még jók a képek!!!!) :-)
A HGD-n kívül tudnátok egyéb romániai modellboltok weboldal elérhetőségében segíteni? Már próbáltam keresni, de ezek szerint rossz keresőszavakkal próbáltam, mert nem igazán sikerült találni normális weboldalakat. előre is köszi a segítséget!
No most méginkább úgy vagyok mint Józsi bácsi, aki az állatkertben életében először látott zsiráfot és kijelentette...."ilyen állat pedig nincs is!"..... :-)
(Amellett, hogy lassan fotóművészi adottságod is felszínre tör :-)
Bezzeg N-es méretben csak most kezdesz tervezni mikor már meg csináltál minden váltómat.:-)))) Pedig 10db ilyen jobban mutatott volna és már nem is kellett volna mellé csak 20db flexi sín.:-)
1. Én is belefutottam ilyen sínekbe. Az sajnos már nem tudom megállapítani, hogy 25 éves vagy később vásárolt sinekről van szó. A válasz engem is érdekelne.
Köszi, de megmondom őszintén, ennek nem sok értelmét látom. A váltó leginkább attól a felülettől függ, amire lefektettik. Ha az egyenes, a váltó is az, főleg ha az ilyen hosszú. Fontosabb, hogy a csúcssín megfelelően legyen illesztve, és a szívdarab ugyanolyan magas legyen, mint a könyöksín.
Tőled vagy a témához még hozzáértőktől kérdezném: ez a synolite 0328-A-1 alkalmas pl. kocsiablakok öntésére is? Nem vagyok otthon műgyantában, de szeretnék, ha erre alkalmas lenne, érdekelne is egyből.
Igen, az egyik forgóváz egy ütött-kopott PIKO, a másik egy NEM szabványos LIMA. Ha mindkettő szépen fut, akkor jó. Tk. a keskenyebb PIKO-val azt tesztelem, hogy a vezetősínek nem túl szélesek e, a másikkal, hogy a szíveken az átfutás a lehető legzökkenőmentesebb legyen. Ha kicsit döccen, akkor lecsiszolok egy kicsit a magasabb vágányból. Persze a 24 fokos átszelésen mindíg döccen, mivel az már túl nagy szög, hogy a kerék szélessége átérje.
Hadd kérdezzem a hozzáértőket, hogy a már digitális előkészítéssel rendelkező Deák Bzmot-ba vajon hová és hogyan lehet betenni a dekódert? Nem merek hozzányúlni, főleg anélkül, hogy elképzelésem lenne arról, mivel kéne kezdeni.
Mind a hungarocell, mind a habosított sztirol lap ragasztásához használható:
- egyik oldalon fa felület esetén faipari ragasztó, mivel ki tud száradni,
- minden körülmények között Decosa sztirol ragasztó (csak kenni borzalmas és nem olcsó),
- és a sokféle kartusos ragasztóból illetve tömítőanyagból is jó néhány féle alkalmas hozzá, a leírásokat kell elolvasni (árban 600 Ft-tól 4000 Ft-ig). Alapveőten tömítőanyaggal is be lehet ragasztani az elemeket, csak a nagyon erős terheléseket nem bírják, de az meg nem üzemszerű egy terepasztalnál...
1, Nagybátyám régi vasútja hozzám került javításra. A sínek jelentős része U-profilú, műanyag talpfás, de az aljára nem PIKO, hanem "R. Beck KG" van írva? Ez micsaoda? Valami, a Fuggerthhez hasonló kis cég, akik észrevették, hogy a Piko nem tud elég sínt gyártani, és betömték a piaci rést? De hogy kerültek ezek Magyarországra?
2, A régi startszettes BR80-nál normális, ha a kerék és a sín érintkezésénél szikrázik?
Jajj, majd elfelejtettem a polikarbonátnál az 1 cm-esel kísérleteztem. (a 4mm-es az szívás igen..)
A boltban néztem egy táblát... egész jó tartása volt neki. Vannak vastagabbak is (2-3cm) ezekben még több a kereszt irányú merevítő szál (az 1 cm-ben is van). Önmagában nem elég stabil az 1 cm-es, de valamihez hozzáragasztva, vagy léckereten egész jó lehet :)
És ugye nem vetetemedik, nem érzékeny nedvességre, könnyű!!!
Használt már valaki esetleg polikarbonátot alapnak? :)
A polikarbonát lemeznek vízszintesen semmi tartása - volt otthon maradék 4 mm-est próbáltam, tapasztalatból mondom (vízszintes kitöltésnek gondoltam, aztán a sokkal praktikusabb habkarton lett helyette). Szabni rettenetes, a merevítő bordák ellenállnak. És ha épp a bordánál kéne belefúrni, csavart belehajtani, ott félremegy mindkettő. Úgyhogy terepasztalépítéshez szerintem nem való.
TÉVEDSZ!!! Csupán egy felírat kell ill. piktogram (dötűvetés hiánya!) Munkaeszköz máris mesziről elkerülik a tűcskök, bár azok zenélnek inkább a másik fajta a veszélyes a (fémezök).
Ehhez az alternatív terepasztalnak való dologgal kapcsolatban és is beleszólnék, ha lehet.
Munkahelyem szigetelése során kicsit körüljártam a hőszigetelős cuccok lehetőségeit, némi modellezésbe áttehető lehetőségeket is szem előtt tartva :))) Nem vagyok szigeteléstechnikai szakember!
Amikkel én találkoztam:
hungarocell (golyós, expandált) rendszerek fehér lapok. Eps 30-tól 200-ig (keménység). A 100-as a legelterjedtebb, ezt lépésállónak is titulálják. Nagy méretben nem túl alaktartó, sok réteg kellene belőle átlapolva. Úgy már elég erős öntartó lehet.
Extudált polisztirol hab. EPS ezek álatlában 200-as erősségűek (praktikerben zöld, baumaxban sárga, és van a roofmate, styrofoam ezek kékek a DOW-tól). Előnyük, hogy jóval keményebbek, mint a hungarocell. erősebbek, öntartók is. Viszont kb 2,5ször drágábbak (4-5 cm-es már jó lehet)
Ragsztásuk nem egyszerű. Vannak pur hab ragasztók (dow, tytan stb). Ezek úgy néznek ki mint a purhab, de összenyomva ragasztók lesznek, és iszonyat erősek, miközben hőszigetelnek, és minden rést kitöltenek...
Ezen hőszigetelő felületekre nem lehet dolgozni. Sem csavar, sem szög nem marad meg bennük. Valami ráragasztott habosított pvc, vagy valami kell, amihez lehet a terepdolgokat, síneket csavarozni, ragasztani.
Ami itt nem fordult elő, az a cellás polikarbonát lemezek. Ennek felülete erős, csavarozni, ragasztani közvetlenül lehet rá, és a pur ragasztó is fogja szépen.
(Egy léckeretbe foglalt polikarbonát lemez hihetetlenül könnyű, és szerintem stabil is - ezt csak gondolom).
Amit kicsiben kipróbáltam, az a polikarbonát hungarocellel összeragasztva pur ragasztóval. Ez kis területen nagy stabilitást adott. Kérdés hogy egy 3-4 m hosszú terepasztalnál mennyire stabil. Viszont erre is egy léckeret szerintem elegendő lenne, viszont könnyű maradna, ha a hordozhatóság is szempont...
Még egy kérésem lenne. Ha valakinek van a Fleischmann 6380-as DB ICE 1-es start szethez kis leírása,és eltudná juttatni a részemre valamilyen formában(pdf,fénymásolat),azt megköszönném.
A keretnek és az alatta lévő tartósínnek azért kell rézből lennie, hogy a mozdony kerekéhez oda tudja vezetni az áramot. A keret alul keresztben persze szigetelő, hogy ne zárja rövidre. Azért kell a tartósín, hogy a kereteket hosszában el lehessen tolni a mozdony keréktávolságának megfelelően.
A csapágyak külső átmérője 6mm. Ez egy kompromisszum eredménye. Így a legkisebb tengelytávolság kb. 13mm (2 csapágy átmérője plusz 1mm). Ha ennél nagyobbak a csapágyak, kis mozdonyokat nem lehet tesztelni. Ha nagyon kicsik a csapágyak, rosszul gurul.
Aukciós oldalako néha egész szépeket lehet kifogni, egész jó áron. Igaz ezek BTTB gyártmányok túlnyomó részt. Viszontáramszedés szempontjából jobbak, mint a Tillig. Bár azt hallottam, a cég orvosolta a hibát.
Igen,ilyenre gondoltam,csak nekem nem fontos,hogy rézből legyen maga a keret,a befoglaló méretek,csapágy méretek kellenének. Illetve kocsi alváz,és egyéb kiegészítők műgyantából való öntésére keresek valakit aki vállalja,vagy tanácsot tud adni az otthoni kezdéshez.
Még egy kérdésem lenne. Valaki készített már "görgö-futtató" padot? Esetleg ebben tudna segíteni? Még egy,műanyag alkatrész öntést vállal valaki,vagy magam próbálkozzam,ebben is tudna valaki segítséget adni? Előre is köszönöm szépen a válaszokat.
Én háromféle anyagot használok a modellek kenéséhez:
1.) Műszerolaj, alias varrógép olaj.
2.) Jó minőségű szilikonyzsír.
3.) Grafitpor.
A mozdonyokban a siklócsapágyakat (pl. motorcsapágyak, és minden olyan helyet, ami nagy szűk), olajozom, de nagyon ésszel. A fogaskereket a szilikonzsírral kenem, illetve ha vannak a tágabb siklócsapágyas részek (kerékpár tengelye és a forgóváztest között), akkor azt is.
A kocsik csapágyait (és a szorosabb amerikai knuckle rendszerű kapcsolók tengelyét) pedig grafitporral "kenem". Mozdonyban nem alkalmaznám.
"...egy katona, aki még ejtőernyős is, az biztos hülye..."
Ép ember, ép ésszel, ép gépet nem hagy el! Vallottuk mi, egyszerű repgép szerelők, vagy klgs műszerészek.
:-)))))
/Nem megsértődni!:-)))/
Nos a WD40-ről.
Mivel ez egy általános kenőanyag (is) sok mindenre jó. Csakhogy két baja van, az egyik adódik abból, amire kitalálták: túl "vékony", nagyon híg anyag, így nagyon hamar kiverődik a modellből, és az szépen szétkeni a pályán az egészet. Az WD40-nel kevert port meg nagyon nehéz lepucolni bárhonnan is.
A másik az, hogy spay formában van kiszerelve, így aztán - tisztelet a kivételnek - mindenki fújja ész nélkül a modell mechanikáját vele. Egy darabig szépen, és halkan is megy a modell, lehet menni a börzére, vagy a macerára nepperkedni egy öreg modellel, jó sokat kérni érte, hogy lám, milyen szépen megy. Aztán pár óra használat után a modell egyre jobban melegedik majd, aztán lassulni kezd, majd motorzárlat miatt meg is fog állni. Ugyanis a WD40-nel ész nélkül telibe fújt modellben a nagy nyomással kifújt kenőanyag szépen bejut a motorba is a kefékhez (nyitott motorok: egy-két ROCO, vagy N-es Fleischmann, Minitrix), és a szénkefeport szépen megköti, aztán bedolgozza a kommutátorok légréseibe, rövidre zárva azokat. A Bühler motorok szinterbronz tengelycsapágait meg tönkreteszi, és lehet a motort cserélni.
Én ezért a WD40 spray-t vaútmodellezési célokra nem ajánlom. Ez nem az az anyag, amire nekünk szükségünk van.
A mi szakmánkban(Hegesztő) is használjuk a WD40-et és jó tapasztalataim vannak vele kapcsolatban. A CO2 pisztolyok áram átadó(huzal vezető) részát és a gázterelőt szoktuk vele befújni, hogy jobb legyen az áram átadás a huzal és a huzal vezető között és meg gátolja a pisztoly el tömődését. Az autómata pajzsomat is be fújom vele és elég szépen meg lehet tisztítani, pedig műanyag és soha nem marta meg, sőt a fény érzékelők is jól működnek.
Tudom ez nem modell de itt is sok elektromos kütyü van.
Köszönöm. A lomb az Auhagen kemény szivacsból van. Cikkszámot nem tudok írni, egy falusi készletből maradt meg (egy templom 3 házzal és 4 fával), ott is lombanyag szerepet játszott.
A legegyszerűbb technokollal felrakni a vázra, könnyen megmarad és hamar, keményre szilárdul, tartósan rögzül.
A drót váza, azaz a fatörzs pedig több rétegben van sima makettfestékkel (revell) átkenve.
A WD40-ben a ráírt tájékoztató szerint is található rozsdaoldó adalék is. Valószínüleg nem erős, mert azért nem olyan a hatása, mint az "igazi" rozsdamaróké, de ettől függetlenül én nem használnám modellek kenésére...
Az utolsó rendelkezésemre álló drótokkal és szivaccsal végre sikerült megtalálnom a tökéletes fa receptjét :) (mohával nem szép a lomb, de szivaccsal gyönyörű)
Az a sok ember nem indexről való, hanem baráti társaságomból (a "sok" kifejezés a baráti körömben vasútmodellezéssel foglalkozó emberek közt értendő - bár ez valóban nem jön le az előző hozzászólásomból, ezért elnézést kérek.) Köszönöm a válaszokat, és csak ismételni tudom önmagam: nem vita és nem veszekedés alapnak szántam a kérdést.
A WD40 szerszámok forgácsolás közbeni kenésére szolgál, nem másra. Agresszív anyag, ne kenjetek vele ilyen finom cuccokat. Aki megteszi, magára vessen!
Hadd halljuk azt a sok embert, aki WD-40-et használ. Addig maradok a bevált, a műanyagot kímélő kenőanyagoknál - még ha drágábbnak is tűnnek elsőre.
Van egy ó-Gützold Szergejem, annak adtak valami nem odavaló kenőanyaggal - annyira, hogy szinte fehérre fakult a forgóváz, és ha akarnám, el tudnám két ujjal morzsolgatni az egészet. Persze ez csak az én kísérletezőkedvemet vette el, a máséba nem szólok bele. :-)
A WD40 egy univerzális szerelőknek való kúszóolaj-spray, ami mindenre jó csak arra nem ami rá van írva. A vízkőoldástól a fegyvertisztításig mindent ráírnak, de annyi adalékanyag van benne, hogy azok idővel besűrűsödnek és kitapadnak a felületen. Ezzel a lerakódott dzsuvával megszorulnak a fogaskerekek fogai, tengelyei. Mivel csak egy-egy csepp kell a modellek kenésére a WD40-et nem is lehet ilyen finoman adagolni, kúszóolaj mivoltából széterjedhet az egész modellen. Így akár a modell festését is bánthatja.
Erre a célra kiváló anyag a műszerolaj, vagy másnéven varrógépolaj. Minden barkácsboltban árulnak, még áruházakban is (Tecsó). Ezt lehet tűvel, vagy fogpiszkálóval felvinni minden tengelyre, fogaskerék fogaira. Ez is kúszóolaj, egész kevés is elég. Az elektromos érintkezésekre nem szabad tenni belőle, mert az oljba ragad a piszok, és rontja az áramszedést.
WD-40, tisztító és kenőanyag. Általában fémhez ajánlják, zár, fegyver, varrógép, kerékpár, és elektromos érintkezés javításához használható. Én a zárakat, autózsanérokat, bowdeneket fújok be vele. Modellhez nem próbáltam. Ha neki bejött, elképzelhető, hogy jó. Rizmajer
A honlapjukon pedig ezt írják: "A WD-40 egy multifunkciós nedvességkiszorító, korróziógátló, csavarlazító, tisztító, kenőanyag..." (Félreértés ne essék, nem vitatkozni akarok, csupán megérteni a dolgot, mivel sok embertől hallottam, hogy Ő is WD40-et használ a vasútjánál, és neki is bevált. Befújtam én is, és a Piko Tau határozottan jobban ment tőle. A másik része a modellezőknek ugyan akkor azt mondja, hogy az nem jó.)
Szép estét mindenkinek! Egy olyan kérdéssel fordulnék felétek, hogy: a mivap a Börze topicba beraktam egy TT-s V200-ast, és írtam, hogy adok neki majd WD40-et. Aki végül megvette kérte, hogy ne adjak neki, illetve csíkos-mesTTer is írta, hogy csak elcseszném vele. Kérdem én, miért? A Piko H0 Taurusom is kapott, és szépen megy tőle, se a festésnek, se a kasztninak, se semminek nem lett baja. Miért mondják ennyien, hogy nem tesz neki jót?
Rosszul fogalmaztam,mert a leírás alapján megtudnám csinálni,csak az nem világos a számomra,hogy a porvédőt le kell-e szedni,vagy próbáljam eltolni a tengelyt egy picit,és elég az a kis olaj ami oda folyik? Illetve az olaj nem hígítja majd fel a zsírt? Még annyit kérdeznék,hogy valaki tudna-e ajánlani jó minőségű forrasztó pákát,mert a nyákot is le kéne vennem,egynéhány Roco gép zsírzásához. A hőfokot is megtudnátok adni,mert nem szeretném szét égetni,sem a vezetéket,sem a nyákot. Köszönöm előre is.
Remélem jó helyen teszem fel a régi motorosoknak nevetséges kérdésemet. Most tudtam eljutni arra szintre,hogy normálisan tudom "szervizelni" a mozdonyaimat. Hogyan,és mennyi kenő zsírt vihetek fel a fogas kerekekre,anélkül,hogy gondot okoznék az áram felvételben? Illetve a fogas kerekes tengelyeket hogyan tudnám olajozni,amit a leírások mutatnak. A válaszokat,segítséget előre is köszönöm szépen.
Igen, így néz ki. Nagyon tetszik az Atlas, nemcsak a szeg, hanem a keskeny, az igazihoz jobban hasonlító talpfa is. De az érzékenysége komoly akadály. Ha a modulon beleakad valamibe és felszakad, akkor kuka. Próbálkoztam azzal is, hogy visszaragasztom a sínszálat, de a müanyagot nem igazán fogta meg az Araldit sem.
Megjegyezném, hogy a Tillig talpfarácsba nehéz vagy lehetetlen más gyártó sínszálait berakni, mert a Tillig Elite sínszál profiljának nemcsak a teteje keskenyebb a szokásosnál, hanem a talpa is. De az itteni megjegyzésekkel ellentétben nem törik könnyen a sín leerősítő darab, mert elég robusztus kivitel. Az Atlas sokkal filigránabb, az nagyon könnyen letörik. (Tillig - Atlas)
Én a Tillig Elite flex sínről írtam. Az ezoterika nem a kenyerem. (ha magyar konnektorba amerikai dugót akarsz bedugni, ahhoz is kell legalább fél óra - meg egy nagy kalapács :-)))
Tudnál segíteni abban, hogy ez a habosított sztirol milyen néven keresendő itthon?
A Roofmate és a Styorofoam a DOW termékei, ezek egyébként beváltak. Nem tudom kéken kívül más szín van-e (illetve, hogy a szín csak a gyártóra jellemző-e vagy a felhasználási területre), mi mindig azt vettünk.
De vannak más gyártók is, érdemes körülnézni, lehet lesz, ami olcsóbb, bár valószínűleg kevésbé jó a modellezéshez. Vicces módon a piros-sárga barkácsáruházban (...aumax) nem ismerték régebben.
Zöld és sárga lapokat már vettünk más márkából a klubba régebben, késsel nagyon pocsékul vágható, reszelővel (Stanley rácsos) nehezen formázható, a melegvágó viszi, de ronda kéreg lesz rajta tőle. Rózsaszín lapot még soha nem használtunk.
Eddig az a tapasztalat, hogy a DOW cuccai mindenben jobbak nekünk.
Nemigen divat az amerikai asztalokon nagyon a motoros váltóállítás... [...]
Szerintem meg nagyon változó, hogy ki(k) mit és hogyan csinálnak...
Sokan építenek az eredetinek szinte teljesen megfelelő interlocking berendezést, amihez kapcsolókat is kapni. De létezik bowdenes kézi váltóállításhoz termék, amit nyilván a kereslet hívott életre. És állítóműből is sokfélét kapni, ami nem lenne, ha nem lenne jellemző mégiscsak a használatuk. Oké, nagy piac, ha a modellezők 0,001%-a használ valamit, az is nagy számú eladást jelent, de alapvetően ugye mindenki a nagy darabszám eladására törekedik...
Másrészt, ha mindenképp elektromos váltót akarsz a habanyagra, akkor alulról a hablemezre ráragasztasz egy féltenyérnyi rétegelt lemez darabot, és arra csavarozod az állítóművet. Bontható lesz, és megfelelő ragasztóval a rétegelt lemezt lerobbantani sem lehet a habról.
Ez egy 2, esetleg 4 centis habanyagra igaz. De egy 12+ cm-s anyag(vastagság)ra? Persze, megcsinálható, de elég hosszú lesz a csúcssínösszekötőt mozgató fém szál, ami rugalmas anyagból (rugóacél) van. Ez pedig nem feltétlenül előnyös minden további magyarázat nélkül...
Sajnos a héten eddig nem sokat tudtam hozzátenni a készülő hózentrógerhez, ma is épp csak el tudtam készíteni a csúcssínek mozgó részeit.
Azért ilyen csúcssín illesztésnél elég valószínűtlen a siklás! :-)
Azt be kell látnom, hogy rézgaras nem ok nélkül preferálja a Tillig síneket, tény, hogy nagyon szép ez az alacsony keskeny profil. Hottó angolja is nagyon szépre sikeredett, és ezen is látszik már, hogy nagyon szép lesz, amikor kész lesz. Ha egyszer én is eljutok oda, hogy nekiálljak a saját asztalomnak, megcsalom a PECO-t, és Tillig szálakból fogom megépíteni a vágányzatot.
És ez nem vicc. Tavaly estem át mindkét szememmel egy lézeres szürkehályog műtéten, azóta szemüveg nélkül is tökéletesen olvasom a monitort, valóban vannak csodák. :-)
Én is tervezek majd egyszer Z-re váltani, már csak helytakarékossági okokból is. A jelenlegi TT asztalom úgyis hamarosan befejeződik. :) Aztán már csak el kell sózni valahogy.
Köszi!:-))) Jó őtlet van kapaszkodó is. (92710. szép dolog a szerénység, mi tőbb óriási erény.) Bátorságom oka, hogy hason szörü ill. korú vagyok és szintén több tiz éve hódolok ez általm "nemesnek" hitt mániának. Igaz csak magányos farkasként.
"És ha szamár sincs?" Akkor marad a kecske, de talán mégis jobb nagy türelemmel lenni és közben spórolgatni. Az én jelenlegi (és azért nem óriási) gördülő állomámyom 40 év alatt állt össze.
És ha szamár sincs?:-)) Szivessen meghallgatok, meg nézek mindent. Mert az nagyon jó! Mindegyik példára láttam nagyon szép müves kiállitásu asztalokat. Nyilván a körülmények szabják meg miböl és hogy remekel a tájfestő, urbánus vasutimádó. Jó hogy itt félreértés harag nélkül lehet véleményeket ütküztetni egymástol tanulni.
Most vasárnap próbáltam. Hozattam MicroEngineering Code70-es flexit, és Code55-ös meg Code70-es sínszálakat. Ez utóbbiakat fűztem be kisérletképpen Pilz talpfarácsba.
A befűzés egyenes talpfába a két sínszálat felváltva "tuszkolva" kb. 10-15 perc volt 4 talpfaráccsal (kb. egy fél kellene még hozzá, azt nem fűztem be).
A Pilz azért nem az igazi, a Code70-esnél egyes kocsik (pl. Mehano), a Code55-ösnél mindegyik számolta a talpfákat.
Néztem az ME flexit, hát abból több perc lenne kifűzni a sínt, annyira szoros, a visszafűzést nem tudom (itt is több darabból áll). Pláne ívbe hajlított sínszál esetén.
Azt elismerem, hogy a rutin is számít (itt én kb. fél órára saccolnám - ja, és kezem belefájdult. :-)), de az tuti, hogy nem 2x2 másodperc egy ki- és befűzés.
Értem, így világos, miért a rétegelt lemez a megfelelő számodra. Mozgatható modulnál és sem használnék mást. Nem hurcolt asztal borítására nekem megtette az olcsóbb.
Azt hiszem, a sztirollemezt hab alaplemeznél említette a kolléga, mint rögzítésre alkalmas köztes anyagot. Az 1 mm-est közönséges ollóval lehet vágni - de tény, mivel a hablemezben, mint tartószerkezetben nem hiszek (nekem több a hátránya, mint az előnye), ezért nem használnám.
Jól emlékszel, a Tillig rácsozata több darabból van, és további óriási előnye más flexibilis vágányokhoz képest, hogy könnyű lehúzni, ezáltal a hajlított sínszálra könnyebb visszatolni.
(De azt is hozzátenném, ez relatív, kellemetlen babramunka még egyenes szállal is, hiszen vigyázni kell, nehogy eltörjük a leerősítő fület, vagyis erővel nem lehet tolni. Amilyen másik flexibilis vágányokat használtam (Lima, GT - eleve félflexik; Roco), egyiknél sem tudnám elképzelni se a szétszedést-visszafűzést, annyira merevek voltak.
Kereskedelmi forgalomban vajon kapható ilyen csapágyas hajlító? Biztosan szívesebben alkalmaznák, ha így lenne.
Esetleg előre kimérve és leszabva a sínszálakat, elég lehet a toldások-csatlakozások környékén, vagyis a sínszál végén, mondjuk 5-10 cm hosszan hajlítani - amennyiben van mihez rendesen rögzíteni a talpfarácsot.
Fölösleges a sikó. Nehéz ívben pontosan vágni. Úgysem tart semmit (hajlik), csak viszi a hangot, és nehéz kezelni. Vagy parafa, vagy polifoam. Amerikaiak imádják a polifoamot a habalapú asztalokon, de van aki parafázik.
A parafacsíkot, ha a szélénél bevagdosod, simán ívbe tudod hajlítani. Szikével simán vágod, nem kell küzdeni, mint a sikóval.
@madárfogás: a modul rétegelt lemezből készült, és a lemezek élével vannak egymáshoz illesztve. A felső lap felől szöggel összelőve (ha kinagyítod, látszik két légyfing a felső felület szélén - azok a szögek), úgy, hogy a homloklapnak az élébe megy a szeg. Én az ilyen elegáns, filigrán szerkezeteket szeretem. Ezért nem tartom alkalmasnak az OSB-t terepasztal építésére.
Még annyit tennék hozzá, hogy a Tillignél (amivel dolgoztam) a 960mm hosszú flex sín talpfarácsa nem egy darabból van, hanem - ha jól emlékszem - négyből. Így könnyebb is visszarakni bele a sinszálat.
A hajlított ívnek nem kell milliméter pontosan a kívánt körsugárban állnia. Ha van egy pár milliméter eltérés, az már nem húzza el a flexet. Ugyanez érvényes az átmenetekre.
A dologban annyi a trükk, hogy a sínszál utolsó 10-15mm-e persze nem hajlik, hiszen az a két utolsó csapágy mögöt marad. Azt le kell vágni.
Próbáltad, vagy elméleti vasútmodellezés eredménye a kijelentés?
A kihúzás két másodperc, a visszarakás is kb. annyi idő alatt van meg, mint ahogy ezt itt leírom. Az első szál egy kicsit nehezebb, a második könnyebb. Utána ellenőrizni kell, hogy valóban minden talpfánál bement-e a sínleszorító alá.
Tekintettel, hogy a lépésálló hungarocel egyben zajcsőkkentö a vágányok alá parafa helyett 2-3mm-es siko lemezböl lehet a kivánt vonalvezetést kialakitani amit le lehet ragasztani az alapra majd erre a vágányzatot, persze 1mm-es furóval kifurva és az ágyazat száradásáig rögziteni. Természetesen az igy készült asztal alá is kell egy stabil teherhordó keret ami elég merev a mozatásokhoz.Úgy gondolom jelentös súly csökenést lehet elérni a mozgatni kivánt asztaloknál.
Nem mozdonyhoz, hanem kell majd íves modul, ahol lesz siding vagy iparvágány is. Az ívsugarat még nem tudom, csak írtam valamit. Csak arra utaltam, hogy 1000 mm sugár felett nincs íves vágány, max. egy-két kitérő ellenív horribilis árért. Code 83-ban is, ez alatt csak flexi létezik...
"nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez"
Alapvetően igaz. A jó minőségű, tartós munkához mindenképpen. Az igazán ügyes, fantáziadús, csomó téren tapasztalattal és tudással rendelkező és időmilliomos valaki sok költséget meg tud takarítani, de az átlag modellezőre ez többnyire nem igaz. Persze kis költséggel is szép eredményt lehet elérni, de az igazán színvonalas végeredményhez bizony jó nagy kalap kell...
Van klf. rádiuszú sablon amit a két sinszál közé lehet berakni (cca. 2mm vastag az N-es méret), de H0-st is lehet kapni. Igy elöre meg lehet hajlitani a vágányokat. AZ Én tapasztalatom, nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez, de kettő-három még jobb! Ja és nem kis lakás valamint megértő, elnéző család ANYUNAK sok-sok új cipő,stb.
Tegyük hozzá, csak a mindkét sínszálával a talpfarácsban elmozduló teljesen hajlékony (vagyis a nem félflexi) vágányzathoz használható technológia a hajlítás.
Hogy kell-e használni, az másik kérdés. Szerintem nem, embertelen pluszmunka, ívenként, sőt, ugye illendő ívátmeneteket alkalmazni, még sűrűbben úgy kialakítani, hogy az épp lefedje a kívánt geometriát - ezt kevesen csinálják, és értem őket. :-)
De tény, úgy lenne tökéletes.
Ellenben remek kész elemek kaphatók R1-től R nagyon sokig, nem kell piszmogni az ellenkező, visszarúgó flexivel, és mégis csodás lesz a pályaív. Vagy épp igen, vacakolni, csavarozni be és ki, mire épp jó lesz a hajlékony.
Kemény habanyagnál azt is el tudom képzelni azt (de nem próbáltam soha), hogy beleszúrt szeggel vagy erős acéldróttal megtámasztható a flexibilis vágány addig, amíg az ágyazat nem lesz leragasztva, és az meg nem tartja.
Ez a habosított polisztirol akár alapnak is jó anyag, de a vastagsága normál esetben egyszintes asztalokhoz megfelelő.
Máshogy: a két emelet között van a szükséges belső magasság (nálam ez alul, a -2 és -1-es szint között 72, a -1 és állomásszint között - az asztal alatti állítóművek miatt - 92 mm), és ezen kívül a vágányt tartó lemez vastagsága. Ha ez nem 6-8-10 mm, hanem 6-8-10 centiméter, akkor éppen ennyivel magasabbra kell felhozni a vágányokat.
Sőt, a magam szerény módján igyekeztem is követni. De egy 6+1 vágányos állomáson, a 6-7 vágányos, egybefüggő tárolóknál azért muszáj csak alattuk teli borítást alkalmazni, nemde?
Az alapszintnél (nálam ez a -2-es, az egyetlen látható állomáshoz képest) viszont azért borítottam be teljesen (kibúvónyílások kivételével), mert 1. a nagyját elborítják a rejtett tárolóvágányok, 2. a maradék kis felület fölött meg nem akartam centizgetni a ráépítésnél. Innentől ezek olyan kötöttségek, amit a nehéz figyelmen kívül hagyni.
De feljebb természetesen már csak a vágányok alatt van fabázisú lemez. Ahogy említettem, a sík felületekre habkartont használtam (a fehér sokkal olcsóbb, amit füvesítés előtt bevontam közönséges barna csomagolópapírral):
A meredek oldalú pálya nem tartó, tehát borítóelemei is ebből vannak:
A terep pedig maradék habosított polisztirol, papírrétegekkel borítva:
A ragasztó, vagyis a benne lévő víz aztán össze-vissza hullámosítja a papírt, a valószírűtlen simaságot eltüntetve. Aztán pár réteg finom kvarchomok, egyéb alapanyagok, némi piszmogás, és kész a szőlőhegy:
A használt anyagok lehetnek nemesebbek (a morzsálódó hungarocell helyett szebben faragható kemény hab, közönséges papír helyett fémszállal erősített stb.), de a végeredmény nem ezen múlik.
Összességében: itt is látszik, hogy csak a vágány alá muszáj masszív felületet építeni. A többire - ha nem akarunk taposni rajta - nyugodtan használjuk a barkács- és hobbiboltokban kapható könnyű anyagokat.
Mondjuk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, volt egy olyan tételem is, hogy alaplemezre nincs is szükség. Ha a keret elég merev, - ezt CanGuru is írta - erre rá kerülnek a sínek alá a merevített csíkok, máshol pedig vagy hab, vagy gipsz (fúgázó-anyag) héj, ami már a terep vonalát követi. Ezt az eljárást írja le Dave Frary is több könyvében (hogy valami amerikai is legyen ;-)))
Jellemzően 2 habosított polisztirol lapot használnak az építőiparban:
EPS: fehér szín, nagyobb gyöngyszemek
XPS: zöld, kék, rózsaszín, kisebb gyöngyök, kevesebb vizet tud felvenni az EPS-hez képest.
Az XPS-t hívják még lépésállónak, jóval nagyobb a szilárdsága. Megnéztem a cseh (?) oldalt és ők szemre EPS-t használnak. Én XPS-t használnék :-) . Drágább, de szerintem sokkal jobban tartana akár egy 2 cm vastag darab, mint egy 4 cm vastag EPS, de egy 4 cm-es biztosan.
Paksinuti 3 vágányos diorámájában is XPS van alul, zöld felületi mintás.
Tudnál segíteni abban, hogy ez a habosított sztirol milyen néven keresendő itthon?
Nekem egy kis, szétszedhető, könnyen elpakolható megoldásra lenne szükségem, amit néha modulszerűen összerakok a földön. Erre ideális megoldás lehet ( könnyen lehet, hogy elég lenne hozzá egy vastagabb hungarocel lemez is, bár az nagyon sérülékeny ).
Nemigen divat az amerikai asztalokon nagyon a motoros váltóállítás, nem probléma nekik a váltóállítómű elhelyezése. Mindig rácsodálkozok, hogy milyen piszok nagy vasútüzemeket képesek üzemeltetni kézi váltóállítással. Amikor ilyen habból készült, Woodlands-alapú asztalokat néztem, mind kézi állítású váltókkal operált.
Nemrég kezdett divatba jönni a töltésbe rejtett állítómű. N-ben a Kato, H0-ban a Bachmann nyomja ezerrel. Ez utóbbinak még DCC dekóderrel egybeépített váltója is van.
Másrészt, ha mindenképp elektromos váltót akarsz a habanyagra, akkor alulról a hablemezre ráragasztasz egy féltenyérnyi rétegelt lemez darabot, és arra csavarozod az állítóművet. Bontható lesz, és megfelelő ragasztóval a rétegelt lemezt lerobbantani sem lehet a habról.
Pardon, félreérthető volt, igazad van. Tehát a 8-10 mm-es alaplemeznél szükséges a léckeret. Azt, hogy nálad 18 mm-es van merevítés nélkül, természetesen nem felejtettem el, mélyen belém ivódott, a herdálás képletes példájaként. :-)
A súlyra visszatérve: nálad nem gond. A többségnél viszont tényleg indokolatlan. Csak képzeld el, amikor idén kiviszed a tiédet Gödöllőre, a kiállításra, hány hórukkembert kell majd hívnod. :-)
A másik, ami a túl vastag alaplemez ellen szólhat, a különbségével növekvő terepszint: épp annyival, a tiédet és az enyémet (18-8 mm) hasonlítva, 10 mm-re kellett volna magasabbra vinnem a következő szintet. Ez azt jelenti, hogy a kaptatóim egyenként 25 helyett 28, 35 helyett 40, 40 helyett 50 ezrelékesek lettek volna. A számos, részben egy forgóvázon hajtott motorkocsijaimnál ez megakadályozta volna az üzemet.
Természetesen ahol sem magasság-, sem súly-, sem árbeli korlátok nincsenek, ott optimális a 18 mm-es rétegelt lemez.
Azt írtad, hogy a 18 mm-es rétegelt lemez "értelmetlen súlytöbblet", a következő mondatban pedig azt, hogy "lécszerkezet nélkül az OSB és a rétegelt lemez is vetemedni fog."
Az írás a te kenyered, nem az enyém... :) Ennek ellenére továbbra is úgy érzem, hogy ha én azt állítom, hogy nálam a 18 mm-es rétegelt lemez nem vetemedik, akkor az nem "értelmetlen súlytöbblet", ergo megcáfoltam az állításod.
Igen, elkerülhetetlen habanyag esetén az, hogy az állítóművek alulról legyen egy lyuk, ha a habanyag a talpfák alsó síkjától lefelé - is - vastag.
Viszont a szintalatti állítóműveket célszerű (illik) rögzíteni, amire általában függőleges irányú csavar a lehetőség, kivéve a Peco állítóművét, ami a keresztaljakra csatlakozik. Egy fél-egy centire elvékonyított habanyag erre (csavarozás) nem alkalmas, még ha a legkeményebbet is veszi az ember! Oké, ragasztani is lehet az állítóművet, de ha cserélni kell, akkor a vékonyka habanyag is kiszakadhat.
Tehát csinálnom kell egy átmenő lyukat, amit fentről lefedek egy 6 vagy 8 mm vastag lappal (mondjuk rétegelt lemezzel), amibe a csavarokkal rögzítem az állítóművet. Macerás síkba illeszteni a lapot, főleg, hogy a habanyagok csak az egyik irányba vághatóak jól késsel. Oké, van melegvágó is, ami jó eszköz tényleg. És utána szembesül az ember azzal, hogy mekkora nem kis szívás egy akár 8-10 cm mélyen lévő állítóművet alulról vagy oldalra fordítottan szerelni (ha kell)!
Az amerikaiak gombostűkkel rögzítik a pályát a ragasztás előtt, de ez csak darab síneknél illetve puha flexnél megy. Egy kemény, mondjuk Roco HobbyLine 2,5 mm-es vágánynál esélytelen szűk ívek esetén, mivel annyira tiltakozik a vágány, hogy kinyomja a gombostűket.
Mármint a 8-10 mm-esre értettem, léckeret nélkül. Én erről beszélek, hogy a rétegelt lemez (uram bocsá', az OSB) borítóanyag, nem önálló szerkezeti elem. Nálad igen, mert ahová építetted, ott nem probléma a 18 mm vastagság szörnyű tömege, és nem is ezen spóroltál. :-)
Amerikában nagyon elterjedt a habosított sztirol táblára való terepasztal építés. Még nem próbáltam, van néhány kétségem a dologgal kapcsolatban, hogy felszín alatti váltóállítóműveket hogyan helyez el 6-12 cm vastag anyag esetén, illetve hogyan rögzíti az olyan flexvágányt, ami tiltakozik a behajlítás ellen? Amúgy - az árát leszámítva (itteni árak alapján) - nem rossz megoldás.
A terepasztal famunkájához:
Bármilyen anyagból is épül (faléc, deszka, pozdorja, rétegelt, OSB), le kell kenni lakkal vagy festékkel a terepasztal teljes felületét, amikor elkészült (kívül-belül-alul-felül, kivéve ott, ahol a fára közvetlenült terep kerül faipari ragasztóval). Lakknak megfelel, sőt tökéletes egy vízbázisú parkettalakk (Quick Floor), amit jelen esetben jelentősen hígítva is elég felhordani, mivel nem az esztétika a cél, hanem a pórustömítés. (Két réteg azért nem árt, plusz az illesztéseknél némi itatás.)
A terepasztal/modul keretének kell legalább 10 mm-es rétegelt lemez kell, de a sín alá elég 6 mm is, amit egy élére állított, egyenesre vágott csíkkal kell merevíteni. Ha száraz anyagból készült, feszülésmentesen van összerakva, meg van lakkozva és szándékosan csavaró erőhatásnak nincsen kitéve később sem (egyik sarka feltámaszt, felülről megterhel), akkor soha nem fog tönkremenni, legfeljebb összetörni szállítás közben.
Szeretem olvasni e topkokat, mert sok érdekes használható információhoz lehet hozzá jutni. Amit már egyszer kitalátak nem kell mégegyszer, legfeljebb onnan lehet tovább lépni. A rosszbol is lehet tanulni. A srofnak mag méretü furatot kell késziteni és érzéssel meghúzni a csavart. Valahol itt láttam egy Cseh v. Szlovák modellezö hungarocellre épitette a pályát. A terepasztalok zöme zárt esőtöl védett helyen szokot lenni, a mi butoraink még silányabb anyagból készülnek (pozdorja v. mi a frász) Végül is kinek a papné kinek lánya.
Nem, az a butaság (vagy inkább a mindenáron vitázhatnék?) jele, ha indifferens információt vagy érvet hozunk fel. :-) Egyébként ha már te hoztad fel, tekerj bele egy csavart a rétegelt lemez oldalába, és mutasd meg fotón az eredményét, ha kérhetem.
Itt semmi jelentősége az általad egyébként joggal említett kisebb helyi szerkezeti szilárdságnak. Nincsenek akkora erők, amik indokolnák az említését is. Mondom úgy, hogy az 5,3 négyzetméteres asztalon annyi síncsavart hajtottam be, hogy második dobozért kellett visszamennem. Vagy a töméntelen Conrad állítómű és szervó alulról felszerelése. Egyáltalán, a szerkezet összeállítása. Hidd el, elég csavar van benne, és egynél sem éreztem a kiszakadás vagy -lazulás veszélyét.
"Nagyon nem volt tartós" - ha átvenném a stílusodat, azt írnám: akkor valamit alaposan elszúrtál. :-) De én nem vagyok ilyen, ezért azt kérdem: miben nyilvánult meg az, hogy nem volt tartós? Ne (csak) nekem magyarázd el, hanem azoknak, akik innen informálódnak.
Próbálj meg behajtani egy csavart egy 10-es rétegelt lemezbe, és egy OSB-be. De...! ne a lapirányban, hanem a széle felől. Ott fogod látni, hogy az OSB-t a csavar szétnyomja, és nem is tart a csavar benne rendesen, nincs ilyen irányú tartása, mint a rétegelt lemeznek. Burkolásra való, nem szerkezeti anyagnak.
Az is elég, ha megnézed a barkácsáruházakban a gyárilag nútolt lemezeket. A nútolt oldalával szemben, másik oldalon, ahol csaposra van kialakítva a szél, nézd meg, mennyi a sérült ebből. A legkisebb erőhatásra törik, foszlik.
Béla volt az, aki úgy másfél évtizede bevezetett a digitális vasútmodellezésbe. Ezek az átalakított, egykor analóg modellek is a nevéhez fűződnek, munkáját dicsérik. A Blauer Blitz az üzletéből származik.
8-10 mm-esnél vastagabb alaplemez (néhány különleges kivételtől eltekintve) indokolatlan, mechanikailag és kiadásban egyaránt. Ezt bizonyítja rengeteg itt és a hasonló topikokban bemutatott terepasztal. A 18 mm-esnek négyzetmétere kb. 10 kg - értelmetlen súlytöbblet.
Szükséges keresztmetszetben sem a rétegelt lemez, sem az OSB nem fog vetemedni megfelelő lécszerkezet esetén. Nélküle mindkettő.
Az én tapasztalataim ezt nem támasztják alá. Az tény, hogy a vékony és a gyenge minőségü rétegelt lemez megvetemedik, de 18-as jó minőségu nem annyira. Szerintem a saját súlyától sem hajlik le, mint az OSB és a farostlemez. Egyszerüen azért, mert ezekben nincsenek hosszú szálak, a ragasztó adja meg a tartását. Igaz, a vastag rétegelt lemez is elég nehéz lehet.
A próbapályámhoz ragasztott falapot használtam, eddig még nem vetemedett. Nem sokkal drágább, mint az OSB. Igaz, ez valami dél-amerikai származék (irtják az esőerdőt :-(((, meglehetősen könnyü. Nagyon gyors növekedésü fa lehet, mert az évgyürük egész távol állnak egymástól. Feltehetőleg emiatt igen puha is, körömmel be lehet nyomni, a szeget alig tartja meg. De ezt leszámítva használható.
"ugyanúgy tud vetemedni" - plusz a nedvességet a szélén beszívni... Épp egy nagy tételű irodagép-szállítás közepén épült az asztalom, és már előre elkértem a rengeteg (kb. 50 db) egyedi méretű (kb. 60*60 cm-es), de konvencionális anyagokból (fenyő+rétegelt lemez) raklapot. Nos, mire megérkeztek Magyarországra, az alaposan becsomagolt, érzékeny elektronikai eszközt tartó faanyag a rétegelt lemez felpúposodott széle miatt legfeljebb tűzrevalónak volt használható. A peremén kb. 1,5 mm-vel dagadt fel. Kettőt hoztam haza, de ahogy ezt az agyonajnározott anyagot megláttam, mérgemben megvettem a 8 mm-es OSB-t... Hát ezért van kispénzűeknek való fautánzatból az asztalom szerkezete. :-)
Természetesen továbbra is úgy gondolom, ha ugyanabból a száraz raktárból hozzák ki a rétegelt lemezt, ahonnan az én OSB-met, akkor azzal szebben és könnyebben dolgoztam volna. Csak akkor már nem volt kedvem a többszörös költséget kifizetni.
Tekintve, hogy az OSB lap egyre inkább kiszörítja a rétegelt lemezt (ami legalább ugyanúgy tud vetemedni, cserébe sokkal drágább) egyre több terepasztal készül belőle.
Egy kis szakirodalom OSB-lap kontra rétegelt lemez témában:
Köszi; valóban folytatásos, még egy harmadik lesz - köszönhetően a készséges topiktársaknak, akik voltak szívesek elővenni némely kincsüket a kedvünkért. :-)
Azért érdekes dolgokra képes a Trabi. Én lenyomtam a Bp-Marosvásárhely távot 8 óra alatt a Király-hágón át a Körös-völgyén át autópálya nélkül. Nagyrészt a sebességkorlátozás betartva volt. Pedig 500 km felett van. Mondjuk Párizs nem férne bele a 24 órába, de lehetne kacérkodni a közelével...
A szerkezeti képen hiányzó terepfelületet pedig - ahogy rezgaras is találóan javasolta - sokkal könnyebb anyaggal, én konkrétan 10 mm-es, megfelelően alátámasztott habkartonnal töltöttem ki.
2,5 mm sínkoronájúval, ez az egyetlen közös bennük. :-) Sok Tillig flexi (talpfás és betonaljas), aztán Tillig sínszállal átfűzött Roco betonaljas, félflexi Lima és GT, kevés Piko, lentebb még Peco is akad, sőt, Mehano is, ahol nem látszik. A kitérők legalább ennyire sokszínűek: a látható szinten van Roco, Piko, Tillig (építőkészletes - nekem nem nagyon vált be) és Peco; alant ezek mellett még Fleischmann is.
Megfelelő sínpapuccsal, és ha kell, némi köszörüléssel bármit össze lehet hozni.
Egyébként mondhatom, a sínanyaggal dolgoztam, múlt időben. :-) Most itt tartok:
Nem ázik. De halálosan egyszerű beütni a keresőbe, hogy "OSB lap", és mindent megtudhatsz róla. Ha viszont nem szimpatikus, vegyél rétegelt lemezt, csak a gipaszkartont hanyagold. :-)
Semmi köze a farost- vagy natúr faforgácslemezhez, de ezt hadd ne ebben a fórumban kelljen kifejteni. Mielőtt felhasználtam (vagy nyilatkoztam :-) volna róla, a megfelelő helyeken utánanéztem - jobb úgy használni (és tanácsokat osztogatni :-), hogy ismerjük a legfontosabb tulajdonságait. http://www.erdert.hu/termekvalasztek_l5_1.php
A legfontosabb: nem nedvszívó, csak a szélein.
A rétegelt lemez pedig mitől lenne öntartó (vagy öntartóbb)? Lemez az is.
Mindezek mellett természetesen a rétegelt lemez sokkal alkalmasabb a terepasztal építésére, csak kb. két és félszeres az ára.
Abban viszont tökéletesen igazad van, hogy felesleges telibe burkolni az asztalt. (Kivéve, ha mondjuk az az alaplemez, ami két további szintet tart - nálam a legalsó ilyen. Természetesen masszív léckeret van alatta, mivel ráadásul plafonra húzható. De mivel még két szintet tartania kell, úgy, hogy azokhoz is alátámasztás szükséges, így nem volt más választásom.)
De sík felületek így is vannak, ha máshol nem, a vágányok alatt, nemde? :-)
Összességében: erős kompromisszumokkal, de megfelelő ("jó" :-) terepasztal építésére. Ellentétben a gipszkartonnal.
Tisztázzuk! Nem azt írtam, hogy nem lehet, hanem azt, hogy nem jó. (Trabanttal is el lehetett menni egy nap alatt Párizsba ;-)))
Az OSB szerintem nagyjából hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a farostlemez. Nehéz, a saját súlya alatt is megvetemedik, szivja a nedvességet. Ráadásul ugye a legtöbb terepasztal végülis nem az Alföldet ábrázolja, hanem dombokat, hegyeket, amit rá kell építeni a lapra. Ha a vetemedés ellen amúgyis fakeretet kap, a felszín pedig amúgysem a lap lesz, akkor minek a lap, nehezéknek? :-))
Ellenben OSB-ből azért már sokan építettek terepasztalt (különösebb következmények nélkül*), gipszkartonból pedig igen kevesen - legalábbis nem kérkednek vele. :-)
*Tény, hogy az OSB-vel igen kellemetlen dolgozni, vágásnál szívesen szakad, szálkás lesz. Az eltérő beledarált alapanyagok miatt keménysége centiméterről centiméterre változhat. Nedves környezetben használhatatlan - igaz, oda terepasztalt se tegyünk. Normális, a rétegelt lemezhez is szükséges léckerettel, vállalva az utómunkálatokat (szélezés), némi fogcsikorgatással (néhol nehéz belehajtani a srófot) azért lehet használni.
Így igaz. A legtöbb 3D bérnyomtatást vállaló cég egymaga is többféle alapanyagból dolgozik. Megfigyelésem szerint a cégek között is vannak különbségek aszerint, hogy milyen anyagokat preferálnak. Ezek az anyagok különböznek szívósságban, a felület kidolgozottságában és természetesen az árban. Sajnos nincs ideális technológia és alapanyag, ami szívós, méretpontos, sima felületű, részletgazdag és még olcsó is. Amik vannak sok feladatra alkalmasak, de nem ritkán az ár lehet a korlátozó tényező - lehet olyan drága, hogy a modellt más technológiával kedvezőbb elkészíteni. A legtöbb cégnél az ár egy alapárból és egy köbcentinkénti anyagárból tevődik össze, plusz a csomagküldés díja. A köbcentit azonban nem minden cég számolja egyformán! Van, ahol a lyukak, kikönnyítések nem vonódnak le teljes mértékben. Van olyan is, ahol a befoglaló méret is belejátszik az árba. Aki a Keleti pályaudvar nagycsarnokát akarja így modellezni, annak nagyon vastag pénztárca kell. :-)))
Emellett a legtöbb esetben a modellezőnek bele kell tanulni a számítógépes 3D modellezés rejtelmeibe. Ez, a modelltől függően lehet egész komoly feladat is. Mondjuk egy kockát könnyű megmodellezni... :-((
Egyetértünk, ahogy írtad, van lehetőség a felhasználására, de alapnak alkalmatlan. Elég, ha nekikoccan valami a toldásnak, már el is repedt. Továbbá nehezebb is, mint pl. az OSB.
Nem ázik annyira, hogy a stabilitását veszélyeztesse. Esetleg le kell előtte kenni egy kis Falfix-szel :D Alapvetően felejtős. Alagútkapunak, hasonlóknak kiváló alapanyag, de nem érdemes _rá_ építeni. Amennyi energiát beleölne abba, hogy kimerevítse a gipszkartont, annyiból korrektre is meg lehet építeni. Nem érdemes túl mélyre ásni az építési törmelékbe. Most jó ötletnek tűnik ugyanúgy, mint a 3D-nyomtatás , de nem tudjuk, mi lesz belőle 2-5-10 év múlva.
Igazából nem elképzelhetetlen. A méretétől függően viszont mindenképpen kell kreálni alá egy léckeretet, amire gyorsszerelő csavarokkal tudod rögzíteni.
Ments' isten, hogy jutott az eszedbe? :-) Pl. hogyan fogatnád hozzá a vágányt? Váltógyártó elmondta a fő ellenérveket, de ráadásul még át is ázik, ha pl. füvesítesz vagy ágyazatot ragasztasz.
Még emberi időben értem haza, úgyhogy befejeztem a vágányzat fix részeit. Már csak a csúcssínek mozgó részének elkészítése van hátra. Tillig profilból könnyen lehetne folyamatos csúcssínes verziót készíteni, de ezt csuklópontos megoldással kell elkészíteni, mert egyenlőre csak tesztvágányzatban lesz, felülről, kézzel állítva.
Nekem csak amolyan hosszabbitásnak (toldásnak) kell most,a meglévő (OSB) asztalomhoz,nem fúrok bele és nem is akarok csavarozni csak sint rakok rá meg utat és ágyazatot ragasztok ennyire kell,ezért kérdem!?
A Lego valóban nagyon időtálló, nekem is majdnem tökéletesen funkcionálnak az első, vagy 30 éves legóim. Az tény, hogy az igazán régiek (40-50 évesek) bizony vetemednek keményen (PECSA bolhán látni néha). Azonban bizony az újabbak is kopnak (asszem 1000 összerakás-szétszedésre tervezték, nálam lehet elérték ezt a számot anno?), viszont igen puha, de rugalmas anyagból készülnek. Körömmel is könnyedén meg lehet sérteni, nem is kell hozzá foggal-szétszedés.
Na de ON:
Nemrégiben én is fellelkesültem a 3D-nyomtatás előretörése kapcsán. Beszéltem is pár emberrel, akik nyomtattak már vasútmodellekhez alkatrészeket. Hasonlókat hallottam, mint amiket hubsch és Váltógyártó említ. Sajátot nem készíttettem (még), de fogtam már a kezemben különböző minőségű és eljárással készített nyomatokat, és a technológia hibái szembetűnőek voltak. Persze lehet, hogy ez egyeseket nem izgat, pl. a rétegződés láthatósága (különösen íves felületeknél) vagy a viszonylag körülményes megmunkálhatóság. Több 3D-nyomtató céget is felkerestem anno és kiderült (ellentétben azzal, hogy a honlapokon rendre hiper-szuper tartósságot említenek), nem mertek "örök-garanciát" vállalni. Kicsit olyan ez, mint az e-cigi, még nem derült ki, hogy milyen káros hatásai is vannak hosszútávon...Annyit tudtam még meg, hogy már kisebb hő hatására is (ha jól emlékszem, 45-50 C fok) meglágyulnak és torzulhatnak különösen a vékonyabb, 1 mm-nél kisebb átmérőjű/vastagságú alkatrészek. Sőt, felvilágosítottak, hogy már a támaszanyag eltávolításakor is sérülhetnek a nyomtatások. Az is kiderült, hogy annyira nem is UV-állók, ahogy egyébként a Lego sem...
Szóval elképzelhető, hogy egy 3D-nyomtatott gépészeti alkatrész (pl. fogaskerék) mutogatásra, próbálgatásra alkalmas, de hogy üzemi terhelésnek kitéve hogyan viselkedne, az már necces. Ugyanez vonatkozik a miniatűr dolgokra is. Szerintem.
Nemrég pont 3D nyomtatás témában keresgéltem, és ahogy így olvasgattam, 3D nyomtatásból is sokféle technika létezik. Vannak egészen gagyik, és vannak rendkívül jó minőségűek. Ez utóbbiak jellemzője a horror ár, tényleg csak a prototípusok lemodellezésére szolgálnak, tömegtemelésre (és így modellezésre) nem alkalmasak. Mondom mindezt úgy, hogy sok cég ismertetőjét elolvastam, bár személyes tapasztalatom nincs.
A Lego nem 3D nyomtatással készül, hanem fröccsöntéssel erre a célra kifejlesztett anyagból. Ha megvizsgálunk egy 50 éves, vagy egy napjainkban készült Lego kockát, érezhetőek különbségek. A régi kockák még nem ABS-ből készültek. Olyan vetemedettek és ridegek, hogy már össze sem stimmelnek az elemek. A technika fejlődésével ezt most úgy tűnik kiküszöbölték.
A gyógyászatban sem használnak 3D nyomtatott alkatrészeket. Ezzel a technikával csak előgyártmány készül, melyről valamilyen önthető műanyaggal másolatot készítenek ami már megfelel a szükséges igénybevételeknek.
Én már láttam olyan 3d nyomtatást amit fénytől és hőtől védett helyen tároltak, mégis közel egy év múlva vetemedett volt. Utána már nem lehetett használni az alkatrészt.
Szerintem nem is olyan egyszerü a válasz, mint az első pillanatban látszik...
Ha a modell festve van, nagyon óvatosan kell hozzálátni, mert a legtöbb rozsdamaró megtámadja a festést! Az egyszerü rozsdamarók úgy tudom, valamilyen higítású foszforsavat tartalmaznak. Eddig ahányszor próbálkoztam vele, ahova odacseppent, ott kifakult a festék (még Zsigulival kezdtem sok-sok évvel ezelőtt :-))
Ha óvatosan egy iskolai ecsettel viszed fel és ha lecseppen, azonnal feltörlöd, akkor müködhet. De a helyén foszfát marad (fehéres bevonat), azt le lehet kaparni. De egy modell esetében szinte ugyanannyi munka a rozsdát lekaparni (lecsiszolni) :-(( Kivéve persze, ha valami eldugott helyen van.
Az utóbbi időkben nem tudtam figyelmen kívül hagyni a fórumokon terjedő 3D-láz áldozatainak munkáit. Ezek az emberek a rapid prototypingra, mint megváltóra tekintenek. Elérkezni látszik ugyanis az az idő, amikor már nem kell kézügyesség, tapasztalat és látásmód modellek megalkotásához. Mondhatnám úgy, hogy Gipsz Jakab Iklód-Bördőcéről is képes lesz reprodukálni egy Micrometakit-mozdonyt, kizárólag azért, mert elfogadható 3D-rajzokat készít és a technika ezt lehetővé teszi számára.
Azonban amit Gipsz Jakab nem tud, az az, hogy a 3D-nyomtatást miért is hívják rapid prototypingnak. A nevében benne foglaltatik minden, amire ki fogok térni.
Rapid. Gyors, azonnali. Ez a fele az egységsugarú felhasználót nem foglalkoztatja, annyi csak, hogy nem kell heteket-hónapokat várni.
Prototyping. Ez már egy súlyosabb kifejezés. Prototípusról, egy sorozat első, a későbbiek során mintául szolgáló darabjáról van szó. Itt le is szögezhetjük, hogy a rapid prototyping nem alkalmas gyártásra. Az eljárással egy, a későbbiek során mintául szolgáló alkatrész készíthető. De semmiképp nem tekinthetjük a 3D-nyomtatással készült alkatrészt véglegesnek, használhatónak.
A technológia alapjainak ki-ki igényeinek megfelelően utánanézhet az Interneten. Ami engem aggaszt a folyamatban, az a technológia nyújtotta lehetőségek félreértelmezése. Az elmúlt pár hónapban többször találkoztam olyanokkal, akik kis szériában gyártott/átalakított modelljükre 3D-nyomtatott alkatrészeket szeretnének/fognak szerelni. Amit ezeknek a modellezőknek a fejébe még kalapáccsal sem lehet beleverni (pedig ajj, de szerettem volna!), az a 3D-nyomtatás mindennemű hátránya.
Előnye ugyanis csak egy van, amit az elején írtam, hogy Gipsz Jakabnak is lehet Micrometakit mozdonya, ha meg tudja rajzolni.
Térjünk már a lényegre! A hátrányai! Az egyszerűbb megértés végett kilistáznám:
1. Felületi minőség. A 3D-nyomtatott alkatrészek felülete meg sem közelítő a réz- vagy műanyaglemezekből, esztergált és mart testekből összeállított modellekét. Ha ezen segíteni szeretnénk, jól fel kell szerelkezni csiszolópapírokkal és glettanyagokkal, mert kemény kör következik. Ráadásul a felület kivitele sok esetben lehetővé sem teszi a megmunkálást (lásd szegecselt/csavarozott, vagy éppen hűtőlamellákkal teletűzdelt járművek).
2. Hőállóság. Az csapnivaló. A gyártókkal történt egyeztetéseim során egyesek jóindulatúan 50oC-ot mondtak, mások a reálisabb 40 fele tendáltak. Negyven Celsius-fok. Érezzük? Az ember 36oC környékén üzemel. Ha kicsit megcsiszolod, meglágyul a kezedben! Nagyobb sebességű megmunkálására (pl. Dremel) esély nincsen, azonnal megolvad és eltömi a megmunkáló eszközöket. Az ilyet én teljesen egyszerűen szarnak szoktam hívni.
3. Alaktartóság. El lehet felejteni. Láttam jószándékú próbálkozásokat MÁV vízdarura, meg váltójelzőre, de amit a felhasználó még csak nem is sejt, hogy ezek a nyomtatások 1, azaz egyetlen éven belül olyan maradandó alakváltozásokat szenvednek, hogy lehet őket a kukába dobni. Ezzel szembeállítanám a réz- és műanyagmodelleket, ahol ilyen probléma fel sem merülhet.
4. Időtállóság. A legbőkezűbb ajánlat 2, azaz kettő év garancia volt. Ez több, mint nevetséges. Beleölöm az energiát egy modell megrajzolásába, kifizetem a nyomtatást, dolgozom vele heteket-hónapokat és három év múlva elporlad az egész?
Konklúzió következik. Arra kérem a T. Modellező társakat, hogy gondolják át párszor, mennyire szeretnének 3D-nyomtatott modellekkel foglalkozni. Amire a technika számunkra alkalmas: komoly, átgondolt utómunkálás után réz- és műgyantaöntő mesterminták készítésére. A többit egyelőre élből el is felejthetjük.
Nyugtával dícsérd a napot! A Tillig profil sokkal vékonyabb, mint a CODE 100, könnyebb ugyan megmunkálni, de elrontani is sokkal könnyebb. És ha egy egyenes részt véletlenül meghajlítasz, az már kuka, mert egyenesre vissza nem hozod, at tuti!
Nekiugrottam egy sima H0 hózentrógernek. Tillig profilból, Tillig geometriába készül, vágánytengely-távolsága 59mm, a hossza 2 db EW2-nek felel meg. Az EW2 15 fokos kitérésű átmenőköríves váltó (rézgaras kedvence :-), de abból elég nehéz lenne hózentrógert faragni, ezért ez hosszban megegyező, de 12 fokos egyenes váltókból lesz.
A másik öltel az volt, hogy lámpatest kivesz, kapaszkodók be, egy kis ragasztó, felesleg lecsíp, kis reszelés, aztán lámpatest vissza. Csak nálam a technikai feltételek nem nagyon adottak, ezért nagy az esélye annak, hogy egy ügyes kezű emberre bízom a dolgot.
Amúgy szerencsére az enyém áramvezető kuplungos, ezért a szétszedése sokkal könnyebb, mint sima verziónál a kis pálcika két fecskefarokkal.
Hát, ha rajtam múlna, én biztos, hogy inkább a kapaszkodót próbálnám kicsit megrövidíteni, majd egy lehelletfinomaprókicsitűhegynyimindezzárójelbenperkettő adag ragasztóval próbálnám azt a helyén tartani.
Ez a Roco railjet az elcseszés mintapéldánya - bár én a kupplungkinematikákat tartom katasztrófálisnak. Semmi se szabványos benne: se a magassága, se a kettő közti távolság, nehogy sima Kurzkupplungot tehess bele, és esetleg könnyű legyen szétkapcsolni a vonatot. De ha már így van, legalább a végkocsi lehetett volna Kurzkupplung kinematikás, szabványos kulisszamagassággal - de ott se az, hogy csak azzal a bepattintós kiegészítőelemmel kapcsolhasd össze a vonatot a mozdonnyal, amit szétszedni pokol, és így a mozdonyt se tudod egyszerűen lekapcsolni, és felhasználni máshol. Tehát amellett, hogy abszolúte nem praktikus, nehezen kezelhető, még a játékélményt is minimalizálják.
És ezen ők dolgoztak!
Mérnökök, technikusok, stb. rengeteg munkájába került az, hogy az általuk is gyártott, tökéletesen működő egyéb ingavonatok megoldásai helyett kifejlesszenek egy ekkora baromságot!...
A kapaszkodó fém. Viszont egyik modellező ismerősöm azt ajánlotta, hogy egy mini kézi fúróval egy 0,3 vagy 0,4mm-es fúrószárral bele kellene fúrni a lámpatestbe. Mivel csak a fényvezetőknél világít a lámpatest és a háttér eléggé sötét, valamint a tamponált fekete keret is takarná.
Az az ütközésig, az kb. 1-1,5mm, mert annyi a kaszni vastagsága, a kapaszkodónak meg van legalább 3-4mm hosszú a szára. A képek alapján az a gyanúm, hogy nem ugyanolyan méretű kapaszkodók valók a két vezérlőkocsihoz. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyik ismerősömnek az original festéső szerelvénye van, ő a kapaszkodót simán be tudta dugni rendesen a helyére, míg az enyémen csak ilyen elefántfülek jöttek össze, ami ormótlan és ráadásul könnyen ki is esne a helyéről. De nem leszek rest összehasonlítani két vezérlőkocsit.
Ha a 1016/1116 de legfőképp a 1216 ( mivel annak is ilyen lámpateste van ) esetén sikerült nekik hiba nélkül a lyukakat oda tervezni, ahol nem ütközik bele a kapaszkodó a lámpatestbe, akkor kicsit had legyek már morcos, hogy ezt meg sikerült igényesen elcseszniük!
Csak kérdezem. Mégis, hova kellett volna rakni? A tetőre? Ott valóban nincs útban a lámpatest. Szerintem nem ők találták ki, hogy ide kerüljön. Itt meg így tudták megoldani.
Úgy terveztem, hogy az Es kocsikba keresztbe teszem bele a rönköket, az kb. annyi amit mondasz. A rakoncásokba talán vastagabb és hosszabb rönkök kerülnének, olyan épületgerendának valók :)
Akácfa oldalhajtásait javasolta valaki itt az egyik topicban. Az akácot biztos, hogy nem kell lekezelni, mert szabadtéren is simán kibír 20 évet. Én még nem próbáltam, de ha jobb idő lesz utánanézek...
Mi a klubban bokrok elszáradt ágaiból szoktuk az ilyet csinálni. Ha sikerül megfelelőt találnod, akkor nem kell festeni. Egy tapétavágó késsel megfelelő hosszúságúra darabolod és beragasztod a vagonba. Javaslom, hogy ne az egész kocsit töltsed meg vele. A kocsi oldalfal magasságánál néhány mm-rel alacsonyabb nikecellt rakjál bele és erre ragaszd a rakományt.
A farönköket általában 2,5m hosszúságban rakodják. Ez H0-ban kb 2,5-3 cm között van!
A mellékelt képen nem kocsirakomány van, de jól látszanak a "farönkök":
Egy Roco Tauruson szeretném kicserélni a vezetőpultokat színhelyes verzióra. Az eredeti pultok kiszerelésénél viszont problémákba ütköztem - eléggé össze vannak gyógyítva a fényvezető prizmákkal és a lámpák belső alkatrészeivel. Ragasztás nincs, de a szerelési sorrend elég meghatározónak tűnik. Szumma szummáron: nem szeretnék letörni semmit, ezért ha van esetleg tapasztalat, hogy mit és merre csináljak, hogyan kezdjem, szívesen olvasnék róla! :)
Elképzelem a mérnök urat, aki előtt egy rakás más gyártó által készített váltó hever, a feladata csak annyi, hogy olyan tervezzen, ami működik, de más termékével semmiképpen se legyen használható :-) .
Ez már a designváltás utáni Roco, szerintem ekkor már nem voltak nem KKK-s kocsijai. Nekem még régi ROCO International korszakból is van KKK-s kocsim - bár az igaz, hogy az az egyik legelső volt, a "nullszériás" Kurzkupplunggal :)
Konkrétan ezen gondolkozom, de csak akkor lenne érdekes, ha NEM foglalatosak. Meg lehet ezt állapítani? Az eladó nem tudja megmondani, mert máshol tárolja a postázásig.
Talán laikus a kérdés, de meg tudnátok mondani, hogy a Roco 44002-es szet-ből létezhet-e olyan, régebbi verzió, de ugyan ezen a típuszámon, ahol a kuplungok nem NEM foglalatban vannak?
Köszi, akkor nem keresek tovább hiábavalóan. :-) Schichtnél (Pikonál) sem volt, ugye? Csak DR, PKP, CSD, MÁV (meg SNCF, és tán SBB is, gondolom, fantázia).
Ez így nem teljesen igaz,de......... :D:D Most már kész az összes kiegészítő szerszám s most már még profibb váltókat fog tudni készíteni!!!! Sőt már a legújabb fejlesztését is láttam!!!!! pazar!!!!! Kisfaludy meglátja... rögtön kér majd tőle!!! (bocs Laci,hogy lelőttem a poént!! :D:D))
Sziasztok! Roco M62es szereléssel kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. A kasztniból szeretném eltávoltítani a vezetőállást tokkal vonóval, viszont nem akarom szétbarmolni. Tudnátok tanácsot adni, hogyan lehet sérülésmentesen szétszedni?
Én gépem három hónappal ezelőtt fertőződött meg, "minden eltünt a szemem elől".
Informatikus ismerősöm 16 órás (!!!) munkával újból előszedett mindent. Talán Sopronban neki is tudnak segíteni hasonlóképpen, bizzunk a szerencsében :-))))))
Felhívás:akinek van valamilyen rendelése a soproni Szemafor modellboltnál az próbálja felhívni a boltot,mert egy vírusfertőzés miatt törlődött az összes rendelés (meg egyébb dolgok is).Ma beszéltem a Pilsits Úrral és ekkor mondta el.Igaz,nem kért meg rá de megpróbálok így segíteni neki,hátha sikerül valami.
Most már tényleg elmondhatom, hogy kész a szerkezet, de nem volt egyszerű menet. Természetesen a saját figyelmetlenségem volt az oka. Befejeztem az elektromos átkötéseket, azután, ahogy illik, ellenőrzés. Persze zárlatos. Ó, semmi baj, biztos a takarításnál egy kis cin került valamelyik szigetelt rész közé. Nagyító (kösz Totya), nézelődés, semmi... Áttisztítani az összes szigetelést, semmi... BakkeR, másfél órát küzdöttem, mint disznó a jégen, de nem találtam semmi hibát. Végezetül lementem alfába, és átgondoltam, hogy minden helyen átvágtam e ahol kell, lelki szemeim előtt összehasonlítottam az előzővel, és megtaláltam a hibát! A keresztezési résznél a három középső talpfát nem vágtam át az egyenes szakasz és az átszelés között. Miután ott ellentétes polaritásnak kell lennie, még szép, hogy zárlatos volt, mint állat!!! No, de most már minden szép és jó, nyílnak a virágok, és a madarak dalolnak, úgyhogy Tomi, hamarosan útbaindítom a kicsikét!
