Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Megnéztük, mi történik, ha kevésbé vagyok visszafogott,
ami izgalmasnak ígérkezett, jelenleg ugyanis 110kg vagyok, és már egy hónapja pörgetjük
az új erőnléti edzésünket, ami a struktúrában résztvevő izmokat hozza fel.
Amikor én vágtam/szúrtam, mestervágás vagy blokk ellen, nyertem. Mestervágtam, vágás/szúrás vagy blokk ellen, nyertem.
Szegény padavanom értetlenül állt, mert átbaszták a gonosz olasz és német mesterek.
Hiába fogja meg a blokk papírforma szerint a vágást/szúrást, nem jött össze.
Hiába fogja meg a mestervágás a vágást/szúrást, nem jött össze.
Kijavítottam a hibákat a struktúrában, amit használt, kijavítottam az időzítését. És hirtelen működött a papírforma. Kivéve entrüsthaw-ban, ott sajnos még dolgozni kell a flexibilitáson. Mindenhol máshol már megvolt a kellő mennyiségű
izommunka, így a hibák kijavítása után, ha növeltem az erőt, max a lábujjai kezdtek elemelkedni a földről, de a kard maradt a helyén.
Tanulság. Nem azért kell jó struktúra, és jó időzítés, hogy szépen vágd a tatamit. Hanem azért, hogy egy 110kg-s állat ne hajtogassa a fejedre a blokkodat meg a mestervágásodat :)
Ha felteszed a blogom a blogodhoz akkor köszönöm viszont azt tudni kell hogy a blogban a kettlebellről, buzogányról (indian clubbell) és a régi idők erős embereiről írok főleg. Az említett újságokban is ezt kerestem de találtam mást is.... :)
Engemet érdekelne a lóról vívás is. Bár most éppenséggel nincs lovam....
A vitatokba nem tudok beleszolni, sem tortenelmi ismereteim nincsenek a korrol, sem a HEMAt, sem a konkret ur erenyeit/buneit nem ismerem..
Hosszukard vagy nem, volt hagyomanyosan vagas vagy nem volt, Ulrich kerdese a konkret kepre vonatkozott es a blog is elsosorban a kepre, mint egy gyarkan elofordulo hibara hivatkozott, ezert kerdeztem vissza.
Hugh zsírlovaggal egyszer már csúnyán összevesztem, mert szerinte sose volt régen tesztvágás. Most is írja ezt ebben a blogbejegyzésében. Bátorkodtam előjönni a mamelukokkal, hogy vágtak agyagra, nemezre, papírlapokra, arra is figyelve, hogy a célból mikor mennyi réteget vágjanak át.
Ezekre csak annyi volt a válasza, hogy vagy csak egy korabeli képen látjuk, amiről nem tudjuk, hogy mit ábrázol, vagy milyen körülmények között készült a kép, stb., tehát semmi bizonyító ereje sincs. Ha írott dolgot hoztam (Hassanein Rabie írását), akkor az volt a baj, hogy nem tudtam bemutatni az eredetit, csak az angol fordítást. Bocs, hogy nem tudok se oszmán-törökül, se kipcsák-törökül...
Ennyi erővel kardot se kéne a kezébe fognia, mert attól, hogy sok kódexben vívnak, attól még nem tudjuk, hogy az tényleg mit ábrázol. Lehet, korabeli mesekönyv. :D
De azóta is szajkózza, hogy a tesztvágás szar, mert tönkreteszi a technikát. Tehát ha sose vágsz el semmit, akkor jobban fogsz vágni. No comment.
És betesz egy képet egy szerencsétlenről, aki egy versenyen csak arra koncentrál, hogy tisztán vágja el a célt, mert azt pontozzák. De lehet, legközelebb már a lábmunkája is jobb lesz, Zsírlovagnak viszont csak a blogja lesz hosszabb. :)
"Közte és...Nagy Sándor között egy hosszadalmas hírlapi tollpárbaj folyt le, és csak azt kellett sajnálnunk, hogy vívómódszerüket és iskolájukat a karddal is össze nem hasonlították, mi tudtommal nem Sztrakayn mullott"
Akkoriban is ment már a standard harcművész pöcsméregetés, de FB hiányában ez kicsit körülményesebb lehetett :-)
Mielőtt kitérnék a kritikai észrevételekre, egy általánosabb megjegyzés. A gondok főforrása azt, hogy egy ideig nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi legyen az elkészült könyvvel. Legyen kinyomtatva vagy csak e-könyvként jelenjen meg? Kezdjem értékesíteni? Utánaszámolgattam és arra a következtetésre jutottam, hogy ~1 hónap küldözgetéssel esetleg nullszaldós lehetek. Szóval, az e-könyv sokkal egyszerűbb megoldásnak tűnt arra, hogy megtudjam mások véleményét az egészről, meg hozzáférhetővé tegyem a kezdő vívók számára.
Eredetileg nyomtatott változatot akartam, elkezdtem tömöríteni a szöveget. (Ennek esett áldozatul pl. a női edzőtársakról írott alfejezet, a Google Drive-ra feltöltött változatban még szerepel; majd kiteszem a blogra.)
Az edzésleírásokat tényleg jobb lett volna mindig új oldallal kezdeni. A nyomtatott változatba mindenképp kell egy részletes tárgymutató. E-könyvnél nem szükséges, hiszen egy pdf-ben minden szóra rá lehet keresni. Az Arlow könyvből pont a tartalomjegyzéket nem fényképeztem át, de majd alaposabban átnézem.
A félig-meddig kritikával kapcsolatban. Így utólag végiggondolva az e-könyv címéből ki kellett volna hagyni A történelmi kardvívás alapjai részt. Ez eredetileg a nyomtatott változat címe lett volna, hisz a grundvívás nem igazán ismert dolog.
Másfelől persze simán azt lehet mondani, hogy minden HEMA, meg történelmi vívás, ami 1290 és a II. vh közötti időszakból való, és van hozzá írott forrás. Így a századforduló párbajvívása teljesen történelmi, de garantáltan nincs benne pusztakéz, meg vágás. Egyszerűen nincs a forrásokban, és nem is kell vele foglalkozni. (Meztelen felsőtest ellen egy közepesen éles, nem túl nehéz vívókard is bőven elég a pontos találat "érzékeltetéséhez".)
Az nem kérdés, hogy a pusztakezes dolgok jelentős mértékben változtatnak a vívásképen, de az első évben én nem erőltetném a dolgot. A kezdő tanulja meg rendesen a vonali vívás, utána szokja meg a nagyobb támadási felületet, közben lassan ismerje meg a térvívás lehetőségeit, és majd később jöhetnek - fakultatív módon - az egyes pusztakezes elemek. (Ha fontosak a hm szempontok, ha olyan versenyre készül, ahol van ilyen, vagy, ha olyan a tanuló lelkülete, hogy egyszerűen érdekli.)
És itt jön a képbe az grundvívás unisex alapgondolata. Jó dolog nőkkel vívni, de nagyon oda kell figyelni, hogy ne erőből vívjunk velük szemben. A ráfogások, lökések stb. már túl sok nekik, pedig nincs is 20-30+ kg súlykülönbség köztem és párom között.
Nagyon jó, hogy feltetted a kérdés. Már napok óta kész a fejemben a válasz, de arra gondoltam, hogy esetleg mások is bekapcsolódnak majd a társalgásba, így kivártam.
Annyi biztos, hogy egy klasszikus kitörésnél nem megengedett a hátúl levő talp emelkedése. (Jelen esetben átbillenése a talp belső peremére). Az is biztos, hogy bal lábszár szép függőleges, a felsőtest is, a fejét is szépen tartja. Nem tudom, hogy miért történt a jobb talp emelkedése. Elképzelhető, úgy érezte, hogy plusz lendületre van szüksége.
Nem igazán értek a hosszúkardvíváshoz, de nekem a kéztartás miatt úgy tűnik, hogy valami speciálisabb vágást végez, nem egy sima jobb felső vágást.
Jelentem én találtam a mestervágás és egyéb cikkeket a régi magyar sportújságban. A blogomban tettem közzé. Érdekes amit a magyar stílusról ír- vágásra épül. Vagy amit a jó kardról ír hogy nem csorbulhat ki - ma vannak ilyen kardok? -elnézést amatőr vagyok ebben a témában. Említi a földesurat aki 240 font -kb 108 kg- vasból egy jó kardot tudott készíttetni.
Labmunka hiba. A kard viszi a felsotestet, ami viszi a labakat. Forditva kellene. A vagas egy kontroll nelkuli suhintasnak tunik. Nem a celra vag. Hogy legyen jo is: elvagta.
Hamarosan ez a szöveg lesz olvasható a Wikipédia kezdőlapján.
„Gerentsér László (1873. január 26. – 1942. január 12.) magyar vívómester, atléta, testnevelő pedagógus és sportszakíró. A Testnevelési Hivatal munkatársaként és fővárosi testnevelési igazgatóként megreformálta az iskolai testnevelést, új alapokra helyezte annak oktatását.
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori oklevelet 1904-ben. Fiatal atlétaként a kontinens legjobb rövidtávfutójának számított. A magyar olimpiai atlétaválogatott edzőjeként vett részt az 1908. és az 1912. évi nyári olimpiai játékokon.
Korának egyik legnevesebb vívómestere és szakírója. Az első magyar nyelvű atlétikai szakkönyv szerzője (1911), a párbajtőrvívás egyik magyarországi úttörője és az első magyar párbajtőr tankönyv írója (1930). A magyar kardvívás egyik megreformálójaként Borsody László és Italo Santelli mellett a modern magyar kardvívás egyik megteremtője. Univerzális vívómesternek számított, hiszen magas szakmai színvonalon oktatta az vívás mindhárom olimpiai fegyvernemét (kard, tőr, párbajtőr). Egyik legismertebb műve A modern kardvívás, amit tanítványai – Bay Béla és Rajczy Imre – két évvel a szerző halála után, 1944-ben rendeztek sajtó alá. Számos cikket is írt a vívásról.
Az Országos Testnevelési Tanács előadójaként, majd később fővárosi testnevelési igazgatóként (1913–1924) jelentős szerepe volt a testnevelő tanárok magyarországi képzésének átalakításában. A Testnevelési Főiskola egyik szellemi atyja. Jelentős a vívómesterség szabályozását, oktatását szolgáló tevékenysége, aminek részeként sokat tett a női tőrvívás elterjesztéséért.
Híresebb tanítványai: Pósta Sándor olimpiai bajnok kardvívó, Bogen Erna olimpiai bronzérmes tőrvívó, Elek Margit ötszörös világbajnok tőrvívó. A Farkasréti temetőben álló síremlékét, aminek talapzatán párbajtőrt fogó, tógás vívó áll, Dabóczi Mihály szobrászművész készítette. Halálának 75. évfordulójára készült el egy olyan vívókönyv, amely a történelmi európai harcművészetek hagyományai szempontjából dolgozta fel főművét, A modern kardvívást.”
A szövegben több kék link lesz, csak az érdekesebbeket húztam alá. ___________________________________________________________
1. Egy jóindulatú szerkesztő kollega átírta, "rövidítette" az eredeti szövegemet:
"...oktatását szolgáló tevékenysége, aminek részeként sokat tett a női tőrvívás elterjesztéséért."
A vívómesterség szabályozásával kapcsolatos ténykedésének nem sok köze volt a női tőrvívás magyarországi elterjesztéséhez, de ez már tényleg szőrszálhasogatás ;-)
Nézegettem a Bajzát Attila által berakott két képet, és azon tűnődtem, hogy vajon honnan vette át azokat az újság. (Látom erről is írsz.) Igen furcsa egyenes kardokat láthatunk, penge felé aláhajló keresztvas stb. A cikkíró neve - Háry János (?) - sem volt túl "bizalomgerjesztő".
Ettől függetlenül egy érdekes adat.
Ui.:
Számomra a mestervágás túlságosan kapcsolódik a hosszúkardvíváshoz.
Ezekre a sword feats jellegű dolgokra szívesebben használnám a kunsztstikli kifejezést ;-)
Először arra gondoltam, hogy nem írok a hozzászólás laudációs részéről, de lenne pár apró megjegyzés.
A segítőkész teljesen jó meglátás, egyértelműen segíteni szerettem volna, mert igen jól emlékeztem arra, hogy milyen érzés volt "visszapattanni" Szabó László kiváló könyvéről. (Ez nem a szerző hibája volt, hanem csupán az akkori felkészületlenségem egyenes következménye.) Szóval a kezdő vívókkal szembeni empátia mindenkép fontos, és ezt érezhetted, aminek kimondottan örülök.
Még több szabályrendszerről akartam írni, de aztán töröltem a bajvívós szabályokat. Úgy voltam vele, ha a szervezők nem kívánják feltölteni egy honlapra, akkor én sem fogom publikálni, pedig kimondottan hasznos lett volna. A jelenkori magyar vívótarsadalom bemutatása egy külön tanulmányt is megérdemelne, bár, akit érdekel, az szinte minden fontos információt megtalál a topikban.
Fontos kérdés a vívással kapcsolatos szaknyelv ismerete, használata.
Ha már - legalább 120 éve - van ilyen szaknyelvünk, akkor érdemes megismerni, akár hagyományőrzés céljából :-)). Ugyanakkor jól felhasználható egy-egy specializált vívórendszer leírásákor is, minimális kiegészítésekkel. VSZ nem érdemes újrakitalálni egy létező és láthatóan kiváló szaknyelvet, meg a hozzá kapcsolódó elméletet.
