Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Igazából az istenítés csak egy kis poén volt. Viszont Sir William Hope könyvének első és második fejezetét igyekszem értelmezni a gugli transzlét segítségével és kicsit összevetem Arlow szekondról írt soraival. De ez a poszt csak a könyv megfelelő részéhez érve kerül majd ki. Igyekszem kicsit alaposabb bejegyzéseket írni.
Ezenkívül szinte semmit nem tudok a rendszerről. Van pár töredék, adatmorzsa, de előbb rendesen kutatni kellene, utána tudnék valami értelmeset írni.
Nagy valószínűséggel nem érdemes "isteníteni" egyik hárítási rendszert sem (vonali = prím-szekond-kvint, háromszögelő = terc-kvart-kvint). Csupán alaposan ismerni kell mindkettőt, meg jól használni ;-) egy adott szabályrendszer, vívóeszköz stb. által behatárolt vívástechnikai mozgástérben.
Érdeklődve várom az új bejegyzést.
__________________________________
1. A szöveg annyiban félreérthető, hogy úgy tűnik, hogy az Igálffy-rendszer prím-szekond alapú volt, pedig inkább magas terc és prím valami volt az alapja a fellelt töredékek szerint. (Át kell írni a blogbejegyzés szöveget.) (VSZ idővel egész jól ki lehet majd deríteni dolgokat erről a rendszerről.)
Szó sincs róla. Csupán szép csendesen folyik a háttérmunka ;-) Sok mindenről tudnék írni... Pl.:
- reagálni a blogod indulásával kapcsolatos bejegyzésre, - beszámolni arról, hogy elkészült az első GSZ-0 (pár adat stb.), - érdekes fejlemények a női vívásoktatással kapcsolatban (helyi hagyományőrzők, közös edzés), - Balakor blogos videója (pl. keresztező lépés), - és még lehetne folytatni.
Per pillanat gyakorlom az önmegtartóztatás erényét, plusz ma voltunk egy hosszabb túrán a Bükkben. (A hétvége sem volt túl unalmas: pénteken táncoltam egy-két igen lendületes legényest egy bálban, szombaton vívás, vasárnap szintén.)
Az egészet úgy lehetne elképzelni, mint egy piramist, amit három szintre osztunk.
A piramis alapja - a legszélesebb rétegek számára elérhető vívás, párnázott eszközökkel. Saját ízlésvilága szerint mindenki választhat, hogy BSZ-4-el barantás vívás művel, grundvív vagy GoNow szablyákkal csinál valami egészen mást. Az itteni szabadvíváshoz gyakorlatilag csak fejvéd kell.
A következő szint - itt már műanyag eszközökkel folyik a szabadvívás. Komoly választék áll az érdeklődök rendelkezésére. (Pl. lásd Tibor fejlesztését.)
Végül a harmadik szintre csak a legelkötelezettebbek jutnak el, mivel a HEMA vívószablyák és a megfelelő védőfelszerelés beszerzése már komoly anyagi áldozattal jár.
Igen, Gerentsér László könyvéből, saját jelölés: [GE].
Előbb befejezem a könyvem, és utána majd kitalálunk valamit. (Időpontot nem igérek.) Mindenképpen azt szeretném, ha november végéig az érdeklődők már olvashatnának a grundvívásról szóló könyvet.
Közben pedig egész jól halad a grundvívó gyakorlóeszköz fejlesztése. Eredetileg azt terveztem, hogy GSZ-0 prototípus tesztelése már a héten megtörténik, de sajnos ezt a jövő hétre kell halasztani. Igen kíváncsian várom, hogy milyen érzés lesz szabadvívni vele. Egy ideális világban rögtön párban próbálná ki az ember az új vívószablyát, de a mi tesztünk során egy barantás eszköz (BSZ-4, pontosabban egy picit átalakított változat) lesz az edzőtárs kezében.
A könyvben leírom, hogy eddig milyen eszközökkel gyakoroltuk a grundvívást (PK-8, BSZ-4).
A 2. sz. melléklet viszonylag részletesen foglalkozik a gyakorlóeszközökkel, egy picit a barantás vívószablyák fejlődését is bemutatja.
A barantás eszközökkel bővebben a blogon szeretnék foglalkozni (képek, leírások), mert eddig nem jelen még meg olyan cikk, amiben ezekről lehetett volna olvasni.
A múlt héten megvolt az 500-ik vívóedzésem (7,5 év). Ilyenkor az ember örül egy kicsit, hogy legalább ennyi összejött, de egy picit szomorú is, hogy akár több is lehetett volna, ha egy kicsit korábban kezdem el, mondjuk 2002-2003 környékén. <Sóhaj>
Az is jó volt, hogy pont a párommal közösen hoztuk össze ezt a jubileumi edzést. ;-)
(Utána elmentük sütizni egy jót!)
Más. Jól haladok a könyv utolsó javításával. Eddig a 188-ból a 106. oldalig néztem át a szöveget, és javítottam ki az apró hibákat. (Ha jól számolom, ez a 4. ellenőrzés: saját ellenőrzés (1.), korrektor (2.), vívómester (3.), és végül újra a saját átolvasás és ellenőrzés (4.)). Ennyi bőven elég lesz.
1896 előtt sok magyar vívó komolytalan játéknak vélte az egész olasz vívást. Aztán némileg meglepődtek, főleg azok, akik korábban még nem vívtak talján "komédiásokkal". Hogy a millenniumi verseny előtt Arlow mit gondolt az olasz vívásról - nem tudom. Annyi biztos, hogy utána villámgyorsan elkezdte tanulni, később képesítést is szerzett.
Az is biztos, Arlow már 1896 januárjában találkozott és vívott Barbasettivel.
A Magyar Athletikai Club "1896. január közepén meghívta Barbasettit egy az ő tiszteletére rendezett szűkebbkörű vívóakadémiára, minthogy az olasz mester többször úgy nyilatkozatt, hogy szeretné pengéjét a magyar kardvívókkal összemérni. A középtermetű, rokonszenves, úri megjelenésű, inkább izmos és ruganyos, mint erős férfiú, nagyon jól festett fehér selyem tőrjelmezében [1], amelyet a kardvívásnál fekete selyem vívóruhával cserélt el. Tőrrel Kerékgyártó Gyulával és Krisch Aladár festőművésszel, továbbá lovag Arlow mesterrel vívott, karddal Fery Oszkárral, Balogh Bódoggal és Iványi Gyulával mérkőzött. Tőrrel természetesen nagy fölénnyel dolgozott és az olasz tőriskola klasszikus szépségeit általános tetszés mellett mutatta be. De már kaddal nem volt olyan könnyű dolga, mert ha Balogh-gal és különösen Fery-vel szemben valamicske fölényt mutatott is, Iványi Gyula nyugodt parádjaival, jól alkalmazott kézelővágásaival teljesen egyenlő erősségünek mutatkozott a kitűnő olasszal szemben." [GE, 335-336] _________________________________________________
Arlowval kapcsolatban teljesen korrekt módon leírtad: "Vitathatatlan, hogy a mester a korabeli vívóélet elismert és prominens alakjának számított, amelyet csak fokozott a keze alól kikerült vívókönyv, amely kompromisszumot jelentett a régi magyar iskola és az új, "talján komédiának" tartott olasz vívóiskola közötti szembenállásban."
A túlságosan nagyarcú vívók csak 1893-95 környékén, a nagy beégés (1896) előtt nevezték komédiának, meg ugrabugrának az akkori olasz kardvívás. (Volt ott még "gyerekkardocska" piszkálódás is.) Az értelmesebb magyar vívók - ha jól emlékszem, pl. Iványi Gyula - szépen elmentek Olaszországba, és testközelből megismerték az ottani "komédiát". Ez meg is látszott az 1896-os versenyen nyújtott teljesítményén, Iványi csak komoly vita után lett második az amatőrök kardversenyében.
Igazából most megrekedtem. A pvc amit melegítéssel akartam formázni még elég deformált és nem elég merev. Tehát vagy teszek közé egy réteg egyéb, szilárdabb anyagot, vagy keresek valami vastagabb műanyagot, ami viszont az előállítás költségét növeli. Ennek a kardnak viszont pont az lenne a lényege, hogy minél olcsóbban, otthoni körülmények között is előállítható legyen. Most irány a google és keresek megfelelő alapanyagot. Hacsak neked nincs javaslatod. :)
Majd teszek fel képet az én új gyakorlóimról, én csőből csinálom, aminek az az előnye, hogy talán biztonságosabb. Rendes "lap" (mint a lengyel csodák a blogbejegyzésedben) pengével viszont reálisabb lenne, bár kicsit veszélyesebb, mert éle van, akkor is, ha tompa. Te hogy tervezed, rendes lap profilú pengével?
Onnan, hogy 1887-ben végezte el a tanfolyamot, és kapta meg a vívómesteri képesítését, ami feljogosította arra, hogy a hadseregben vívást is oktasson. (Megtaláltam a végzősök listáját, majd felkerül a blogba.) Mellesleg abban az időben civileknek gyakorlatilag bárki oktathatott vívást, semmilyen képesítéshez nem kötötték. Pont ezért alakultak meg a későbbi vívómesteri egyesületek. Az első civil vívómesteri vizsga Magyarországon 1905-ben volt, a kérdést véglegesen csak 1929-ben (?) szabályozta egy miniszteri rendelet.
Azt nem tudom, hogy a képesítés megszerzése és az 1894-es kilépés között oktatta-e a vívást.
"Military und Fechtkurs". Nálad nincs ez a rész, mert elegánsan megoldottad ;-) Viszont Miklauzic könyvében szerepel és több más helyen. (A Google is látja.) Egyértelműen hibás megnevezés.
"Lytomirsky kapitány" kb. olyan, mint a híres, 1849-es "hős" Guszev kapitány. Egyszerűen elírták a nevét, meg nem is kapitány, inkább százados lenne, de konkrétan 1894-ben még csupán Oberlieutenant (pontosan látszik a könyv címlapján).
A Miklauzic könyv szerint 1894-ben kezdi meg a vívásoktatást egy átalakított körúti lakásban, innen számoltam a 8 évet. A kérdés az, a másik 7 hogy jön össze? Elképzelhető, hogy katonaként is oktatta a vívást? Mert az vitathatatlan, hogy 14 évet ír. Minden bizonnyal igazad van
"Military und Fechtkurs". Ezt nem találom a szövegemben. A bécsújhelyi iskola neve a wiki szerint inkább: Theresianische Militärakademie, ha jól tévedek. :)
"Litomyský csak főhadnagy volt (újra megnéztem a könyv címlapját). (1894-ben Arlow már százados volt.) Az is biztos, hogy nincs Lymomirsky névvariáns, viszont Litomyski-nek is írják a főhadnagy nevét."
Litomysky és Lytomirski névvariánsokat találtam.
Összegezve köszönöm a helyreigazítást, módosítom is a blogbejegyzést- :)
Litomyský csak főhadnagy volt (újra megnéztem a könyv címlapját). (1894-ben Arlow már százados volt.) Az is biztos, hogy nincs Lymomirsky névvariáns, viszont Litomyski-nek is írják a főhadnagy nevét.
Nincs "Military und Fechtkurs". A military angol szó, némileg üti a német folytatást. Miklauzic hibásan vette át egy másik forrásból. Gondolom, számára ez egy ápró, jelentéktelen segédadat volt, és nem ellenőrizte.
"...a hangsúlyt a vívómester fő művére teszem át, amelyet 1902-ben írt, 8 évnyi vívómesterkedéssel a háta mögött, 41 évesen..."
Nem egészen. A könyv megjelenésekor már 15 éve volt vívómesteri oklevele.
"...de különösen saját tizennégy évi vívómesteri működésem alatt szerzett tapasztalataimat... [AR, XII, Előszó] Arlow könyve "...kelt 1901 december havában", így kiszámolható: 1901-14 = 1887.
És tényleg, a lovag úr 1887-ben végezte el a bécsújhelyi tanfolyamot, ami abban az időben egyéves volt (egészen 1894-ig). (A papa kapott lovagi címet (Ritter) Ferencjóskától, valamikor a 1870-es évek közepén. Pontos adat Miklauzic könyvében.)
Egyáltalán nem biztos, hogy Arlow annyira kedvelte a katonai pályát. A halála évére is kíváncsi vagyok, mert eléggé ellentmondóak az adatok.
