Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Nem vettem magamra, nem vagyok én ilyen sértődős! Tényleg értékelem a visszajelzésedet, mert "Nem szégyen attól tanulni, aki többet tud". Én igyekszem mindenki felé nyitott lenni.
Lábmunkáról is van pár videóm. Korábban volt is róla szó, hogy Szablyaútja szerint a barantás lábmunka túl van bonyolítva. Hát, erre azt tudom mondani, hogy igyekszünk sokrétűek lenni.
A Barantában az alapállások a technikák kiinduló helyzetét jelölik. Az alapállások azok a helyzetek, melyekből az adott támadást, vagy védést a legideálisabb módon - felesleges mozdulat közbeiktatása nélkül - hajthatjuk végre. Az adott állás ennek megfelelően tehát lehet[...] Bővebben!Tovább »
Az előző bejegyzésben két alapvetően védő állást néztünk meg, ma azonban támadó jellegű állásokra kerül a sor. A támadó állások jellemzője, hogy állásba rejtett lendülettel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az állás maga egy lendítési helyzetet ad, melyből a fegyver[...] Bővebben!Tovább »
Az állások bemutatásával foglalkozó cikksorozatunk újabb részéhez érkeztünk. A mai témánk a fordított alapállás. Az állás onnan kapta a nevét, hogy ez az egyetlen állás, melynél (jobb kezes harcost szemlélve) a bal láb kerül előre, tehát a fegyver tartó kéz hátrébb[...] Bővebben!Tovább »
A fordított alapállás egy igen vegyes megítélésű állás. Vannak, akik szerint kitűnő pozíció az ellenfél megtévesztésére, míg mások teljesen elvetik használatát, mondva: túl kockázatos. Nos, akik így vélekednek, azoknak is van igazuk, hiszen az alsó tartás csaknem[...] Bővebben!Tovább »
Egyszerű lépésnek nevezzük azokat a lépéstechnikákat, melyek fegyvernemtől függetlenül mindenhol jelen vannak és a felkészítés alapját képezik. Mindez tehát azt jelenti, hogy akár szablyavívásról beszélünk, akár lándzsavívásról, akár kard és pajzs vívásról, akár[...] Bővebben!Tovább »
A víváshoz kevésbé értő emberek úgy gondolják, hogy az eredményes vívás titka csupán csak a fegyverkezelésben keresendő. Aki járatosabb ebben a művészetben, az tudja, hogy sok képesség magas szintre juttatása együttesen adja az eredményt. Mégis, amikor kezdővel, vagy[...] Bővebben!Tovább »
Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy a videó vágása közben valószínűleg valamit igencsak elhibáztam, ugyanis minden mozdulat első 2-3 másodperce levágódott. Ezt nem szándékosan csináltam és mivel edzéstartás előtt készítettem a videót és edzés után[...] Bővebben!Tovább »
Hiába hajtunk végre tökéletesen egy mozdulatsort, ha rossz időben tesszük azt. A pontos időzítés a harc alapja, mely kitűnő ütemérzéket kíván a végrehajtótól. Mivel a barantában lábról vett tempót alkalmazunk, ezért a láb üteme minden esetben a viszonyítási alap.[...] Bővebben!Tovább »
Meg a mostani támadásokról szóló cikk. Most jön nemsokára az elhajlásokról szóló bejegyzés. Ebből az oktató/bemutató sorozatból a következő rész a különböző állásokból alkalmazott támadásokat tárgyalja majd. Különböző állásokból közvetlen csapások, szúrások, fokélcsapások, stb. Nagyjából ez várható. A jövő évben már alapgyakorlatok is sorra fognak kerülni, illetve rátérünk más fegyverekre is (kés, fokos, lándzsa, szablya-pajzs, stb.)
A bejegyzéssorozatnak két célja van: megismertetni a baranta technikai alapjait az érdeklődőkkel és az, hogy egy kezdő csapatnak technikai segítséget nyújtson. Kb. ezen a "Hogy is volt ez a csapás?" szinten.
Sem az irasaid, sem a videok alapjan nem tunsz kezdonek. Nagyon nehez lehet ugy fejlodni, hogy valaki nem jarta elotted az utat, nem jutott nagyon messzire/magasra es nem segit fejlodni, nem mutat iranyt. Nem bantasbol akartam irni, csak egy sommas "definiciot" olvastam, ahhoz akartam hozzatenni valamit.
Kerlek ne vedd magadra!
A labmunkarol nincs blogbejegyzes vagy video? Szerintem erdemes lenne arra (is) koncentralni.
A mesterek is nehezen tudnak errol beszelni. Egyreszt nem ertek japanul, masreszt ha beszel is mas nyelven a mester, nehezen tudja megfogalmazni. A legjobb megtapasztalni szerintem. Magas szintu mesterekkel kell vivni minel tobbet, es az ember megerzi, mit es hogy csinal. Mit lehet ellene tenni? Hogy lehet ilyet csinalni? Nehez dolgok ezek.
Ez vagyok én: egy lelkes kezdő. 10 év gyakorlás után Te sem várhatod komolyan, hogy a vívás lelki oldaláról nagy igazságokat fogalmazzak meg. Majd 20-30 év gyakorlás után bizonyára összefoglalom ezen irányú tapasztalataimat is, ha szükségesnek érzem. Fiatal vagyok én még ehhez. :)
Egyébiránt ez egy technikai jellegű bemutató/oktató cikksorozat. Nem is volt sose célja ennél többnek lenni.
"Ez egy jo kedzes, de nem teljes. Eros kezdo, mondjuk kozephalado hozzaallas. Megragad a technikai sikon."
Na engem meg ez érdekel leginkább, a lelki sík! Lehet erről valahol olvasni, akár angolul is? De akár te is írhatsz, ha egyáltalán megfogalmazhatóak ezek a dolgok írásban.
Eddig még csak Muszasi és Jamaoka Tessu könyveit ismerem, ami egyáltalán foglalkozik a vívás lelki részével. (mai modern sportpszichológia nem érdekel)
"A vívás során elengedhetetlenül támadnunk kell, hogy ártalmatlanná tudjuk tenni ellenfelünket."
Ez igy van. Tagabb ertelmben is igy van, vagyis nem helyes vedekezesre, visszavagasra, reagalasra berendezkedni. Elengedni a gyeplot.
"Csak az kerülhet ki győztesen egy összecsapásból, aki tudja, hogy melyik pillanatban kell támadnia, mivel kell támadnia és azt milyen módon kell helyesen végrehajtani. Aki ezen ismereteknek nincs birtokában, csak véletlenül nyerheti meg az összecsapást."
Ez egy jo kedzes, de nem teljes. Eros kezdo, mondjuk kozephalado hozzaallas. Megragad a technikai sikon.
Egyet értek veled. Annyit tennék csak hozzá, hogy a hagyomány az én felfogásom szerint maga az érték.
Akit nem érdekel a filozofálás, nyugodtan szkippelheti, de az elmúlt időszak után ez most kikívánkozik belőlem: Nem azért jártam/járok locsolkodni, mert el kell játszani, hogy régen hogy volt, hanem mert most is tartalommal van megtöltve. Azért csináljuk, mert jól érezzük közben magunkat és/vagy tapasztalunk, tanulunk. Ezt a legfontosabb megérteni: a hagyomány nem egy hátizsák, amit az elődeink cipeltek egy életen át, aztán letették, mi felvettük és cipeljük ugyanúgy tovább, míg a gyerekeinkre nem kerül a sor, hanem egy tudáskészlet, amit az adott generációnak mindig felül kell vizsgálnia. Ha ez nem zajlik le, akkor az adott hagyomány már nem az "élet tudománya" lesz, csak egy múzeumi kiállítási darab, egy megtekinthető darab a skanzenban.
A hagyomány annak a tudása, amit az eleink ránk hagytak abból, hogy szerintük hogyan érdemes élni. A szokások nem jópofa ad hoc rituálék, hanem olyan események, melyeken a régiek szerint keresztül kell menned, hogy egészséges személyiség legyél. Ha viszont az adott generáció elmulasztja élővé tenni a hagyományt, akkor az elidegenedik tőle és megszűnik tudáskészletként funkcionálni.
Egyik legszembetűnőbb példa a néptánc esete. A nagy gyűjtések idején ami táncokat felgyűjtöttek, azok alkotják ma az oktatott néptánc gerincét. Viszont a kutatók figyelmen kívül hagyták, hogy ez egy dinamikusan változó tudáskészlet volt és megmerevítették. Ha Józsibácsinak ízületi gondjai voltak, akkor bicegve kell táncolni, ha Pistabácsi 70 évesen nehézkesen mozgott, akkor nem lehet lendületesen táncolni.
Mindenki tudja, hogy a táncelemeket egymásról lesték el (akár egymásközt, szomszéd falu táncosairól, de az együtt élő románok és magyarok sokszor egymásról) és átalakították saját ízlésük szerint. Az annak idején felgyűjtött táncelemek közt lehet olyan, amit a gyűjtést megelőző hónapban, vagy héten alakított ki a táncos. De manapság már nem alakíthatod "önkényesen" a táncot, mert az "hiteltelen". Ilyen téren a néptánc jelen állapotában sokkal inkább hasonlít egy rekonstrukciós tevékenységre, mint valódi hagyományőrzésre.
Itt válik az élő tudásból gyűjtemény. Pedig a magyar kultúra mindig annyi, amennyit abból a magyarok birtokolnak. Ha az átlag magyar egy csárdást tud lépni jobbra-balra, szigorúan elvétve az ütemet és vonaglani, meg rángatni a táncospárját - akkor akármennyire szomorú, de ez a mai magyar NÉP-tánc. Lehet azt mondani, hogy gyomláljuk ki a nem idevaló elemeket, emeljük magasabb szintre a dolgot, de ahhoz élővé kell tennünk az elszigetelt tudást. Az esküvőn a násznépnek is ismernie kell a magyar táncokat (hogy egy magyar lakodalomban legalább nyomokban legyen magyar kultúra), nem csak a táncosoknak a színpadon. De ehhez az kell, hogy az emberek kezébe adjuk ezt a tudást és ne féljük attól, hogy jajj mit kezdenek vele.
Ezt a folyamatot nagyon fontos lenne megérteni, mert sokszor zajlik vita arról, hogy "mi hiteles és mi nem az". Hitelesen táncol valaki? Hitelesen vív? De azt kéne látni, hogy a hitelesség alanya mindig csak kívülálló lehet. Én hiteles Balakor vagyok? A kérdést se lehet értelmezni, hiszen én vagyok Balakor. Hiteles XV. századi katonának lehet lenni- mert nem vagy az. Lehetsz hiteles római gladiátor - mert nem vagy az. De magyar harcművész lehetsz hiteles? A baranta lehet hiteles? Szintén nem lehet értelmezni, hiszen a baranta a leghitelesebb baranta... A baranta a hagyományokból megalkotott magyar mozgásműveltség, s mint ilyen, ma is élő dolog, hiteles meg csak olyan dolog lehet, ami nem az, amire vonatkoztatják. Például a baranta nem hiteles honfoglalás kori hadi rekonstrukció.
Persze a hitelességet sokan más értelemben is használják. Például, hogy mennyire harcszerű. Vagy hogy mennyire az, aminek állítja magát, mennyire szavahihető. De szerintem ezek nem szerencsés kifejezések...
Szokás hagyománynak mondani pl a "test-lélek-szellem" egységét, bizonyos érzelmi kötődéseket (hazaszeretet, bátorság, emberség stb)
Pedig ezek szerintem nem hagyományok, hanem értékek. És mint olyanok, kortalanok, pontosabban mindig az adott kor szellemében kell, hogy megnyilvánuljanak. A hagyomány egy régi, kissé anakronisztikus felhanggal bíró szó. Hordozhat értéket, de igazából szerintem nem más, mint az értékek korábbi megnyilvánulási formája.
Ergo én nem úgy fogalmaznám, hogy "hagyományokon alapuló" hanem "hagyományos értékeken alapuló". Mert az értékrend megőrzése a cél, ehhez a választott eszköz pedig a mozgáskultúra. Fontosabb, hogy jó ember legyen a tanítványból, mint az, hogy jó vívó.
A blogon áttekintettük a barantában alkalmazott legfontosabb vívólépéseket, így áttérhetünk a fegyverkezelésre. A mostani írás az alapfogalmakat tisztázza.
A vívás során elengedhetetlenül támadnunk kell, hogy ártalmatlanná tudjuk tenni ellenfelünket. Csak az kerülhet ki győztesen egy összecsapásból, aki tudja, hogy melyik pillanatban kell támadnia, mivel kell támadnia és azt milyen módon kell helyesen végrehajtani. Aki ezen[...] Bővebben!Tovább »
Kopecsni Gábor ........... 291 küzdelem, 283 győzelem, 858 pont Katyi Bálint ................. 291 küzdelem, 183 győzelem, 658 pont Kiss Győző .................. 291 küzdelem, 104 győzelem, 502 pont Rózsás Dániel .............. 267 küzdelem, 72 győzelem, 436 pont Köböl Erik ................... 199 küzdelem, 113 győzelem, 426 pont Novák Barnabás ........... 231 küzdelem, 28 győzelem, 283 pont"
"“A nem mindennapi megmérettetésen hat elszánt barantázó vett részt. A teljesítményversenyt hárman fejezték be, az összeesés határán álltak csak le” – számolt be a Felvidék.ma-nak Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Szövetség.
Kifejtette, az ilyen alkalmakkor tapasztalhatjuk igazán a magyar hármasságot: test-lélek-szellem egységét. “Egy bizonyos pontig a testi erő dominál, gyors, pontos mozdulatokat hajt végre. Mindezt a lélek, a tudat irányítja, adja az utasításokat. Egy idő után a test elfárad, s érdekes tapasztalás, hogy a küzdelemben a lélek ugyanolyan éber a 20. órában is, mind az elsőben. De a test lelassul, az izmok nehézkesen akarnak mozdulni. Hihetetlen nagy ereje van a léleknek. A szellemi ébrenlét pedig megtanít, hogy a legnehezebb körülmények között se árts a társadnak, ugyanúgy óvd a sérüléstől, mint az elején” – fejtette ki."
"3. Nem állítottam, hogy a baranta történelmi rekonstrukció, hanem pont az ellenkezőjét, ahogy te is. Ráadásul nem csak szablyával foglalkozik."
Ahogy én se állítottam ilyet. Éppen ezért nem értem min megy a vita. Azt mondtam a baranta nem ősi, hanem hagyományos. Ősi lenne, ha tudnánk mit és hogyan csináltak a régiek és ugyanazt csinálnánk, amit ők. Ez természetesen nem így van. Ősi harcművészetként én azokat értelmezem, ahol vagy bizonyított a folyamatos tudásátadás, vagy van elegendő forrás a teljes rekonstrukcióhoz. Ebben az értelemben én a HEMA hosszúkard vívását (példának okáért a lichtenaueri tradíciót) ősinek tekintem, még ha maga a rekonstrukció "nemrég" is történt.
Hagyományosnak tekinthető egy rendszer, ha a megmaradt elemekkel egy fejlődő szisztémát hoznak létre. Mint a korai kyokushin karate, a vusu, vagy a cselgáncs...
De felőlem lehet modern is, ha attól jobban alszik valaki, hiszen a 90-es évek elején alkotta meg a ma ismert rendszert Vukics Ferenc. A hagyományosnak ez a lényege: hagyományon alapuló, de fejlődő. Mint maga a hagyomány. Éppen ezért mindig modern is. Csak az nem modern, ami nem fejlődik. Vagy mert lezártnak tekintett rekonstrukció, vagy mert a mozgásforma fejlesztői úgy tekintik, hogy a rendszer elérte teljességét. Ezzel lehet találkozni nagyon sok távolkeleti rendszernél.
Ezt már sok helyen elmondtam, elmondom ismét: a barantát konkrét történelmi korszak, fegyvertípus alapján megítélni téves dolog. A baranta nem rekonstrukció, hanem egy hagyományos alapokra épülő MOZGÁSMŰVELTSÉGET hozott létre. Például a gyakorlófegyverünk egy általános szablya paramétereivel rendelkezik, nem konkrét történelmi kor eszközének másolata. Aki barantázik, az az elsajátított mozgásformán keresztül tanul harcolni. A barantát mozgáskultúraként kell értelmezni - így pedig nincs értelme összehasonlítgatni sem Arlow rendszerével, sem adott korszakok vívásaival. Egész egyszerűen mert a mozgás célja már rég a testi nevelés, a személyiségfejlődés, a közösségformálás és nem pedig a pusztítás.
"akit fejen talál egy egyszerű egyenes fejvágás" - a vívás ott kezdődik, hogy ez nem talál :-)
A végvári penge a maga elől lévő súlypontjával egy nagyon nehezen gyorsítható eszköz. Próbáld ki! Én nem tudok megállításból akkora erőt generálni, ami átvinne mondjuk egy posztó dolmányt vagy sálövet, a láncingről nem is beszélve.
A lengyel versenyt elszúrták a szervezők, nem lesz :-( Most Zrínyi kupa lesz december 10-én. Kíváncsi leszek rá, főleg a két szablyára, meg a plüsi-hosszúkardra. Amióta kiléptem az AE-ből, kb két éve, azóta nem vívtam plüsivel :-)
Egyébként versenyen más az eszköz, és más a cél, tehát más a mozgásom is, meg a technikák, amiket alkalmazok.
Ha protektorban-federszablyával vívok, akkor inkább a XIX századi mozdulatokat csinálom, mert az a célravezető. A mozgástartomány szűk, a szablya könnyű és a súlypontja hátul van.
Ha plüsivel, akkor jóval lendületesebben, szabadabban és erősebben mozgok.
A barantás plüsi meg egy harmadik dolog, mert ott nincs kézvédelem, ellenben könnyű és gyors. No meg ott két kéztalálat instant győzelem, így a legoptimálisabb a kézvadásza.
Alapvetően az edzések során egy "küzdősport" / "harcművészet" irányba gyakorlunk, nem a kísérleti régészet felé. Emellett második-harmadik éve van együtt a csapat, és ideje volt új dolgokat is behozni.
A kísérleti/gyakorlati régészet (rekonstrukció) szerintem is jó elnevezés, így nevezzük azt is, amit az íjászat terén művelünk. Rendkívül gazdagok a mameluk meg perzsa írott források, pontosan fel tudtam építeni a lőtechnikát, talán könyvet is tudnék írni belőle, de én se nevezném a saját rendszeremnek.
A gyalogos vívás lábmunkájára egyébként abban a korban én is ezt a háromszögelő, természetes lépéshez közelibb "járást" tudom elképzelni, amit te és egyébként az eskrimások is használnak. Épp most nézem a videódat. Szerintem azért nem olyan gyenge a megállított penge sem, és bár a folyamatos támadás hatékonyságával kapcsolatban igazad van, nem vagyok benne biztos, hogy akit fejen talál egy egyszerű egyenes fejvágás, vagy egy oldal-, vagy hasvágás, riposztra fog törekedni. Persze nem is elképzelhetetlen.
Az elvárások az "interpretációval" kapcsolatban (agresszív, egyszerű stb.) jó, de szerintem nem véletlen, hogy a modern vívással is elkezdtetek foglalkozni.
A lengyelországi versenyen egyébként az általad oktatott technikákat fogod használni? Lesznek videók?
A párbajok jellemzően egyébként lovon és gyalog is zajlottak. Sokszor elkezdőtek lovon, és gyalog fejezték be. Lásd pl Tinódi megéneklésében Kapitán párbaját a törökkel.
Egyébként legalább annyiszor írnak hegyestőrről, mint szablyáról a párbajokban, és a buzogány is előfordul, pl a fentebb említett Kapitános sztoriban is.
A rendszer az, amikor te, a saját tapasztalataid alapján kitalálsz valamit. Ulrich szónokinak szánt kérdésére a válasz az, hogy ezeket a technikákat azok találták ki, akik szablyával öltek-haltak. Rendszerbe pedig azok a végvári kapitányok és német-római mesterek foglalták, akik a legényeknek először mutatták meg, hogy melyik a szablya éles fele.
Amit én csináltam, arra a helyes kifejezés a rekonstrukció vagy interpretáció. Valóban nem hangzik olyan szépen, de ez fedi a valóságot.
Az anyag önmagában - a források szűkössége miatt - nem túl sok. Úgy voltam vele, inkább legyen kevesebb, de szakmailag jobban megalapozhatóbb. Az edzéseinken is év elején megbeszéltük, hogy idéntől nem csak a végvári rekonstrukcióval fogunk foglalkozni, hanem modernebb technikák is bekerülnek. Nem tiltakozott senki. De azoknak is megvan a forrása. Huttontól a modern vívásig.
Nem gondolom azt, hogy nem lehet ma vívómester senki. De a vívás különböző aspektusaiból egy-kettőben lehetsz az. Plüsivel sosem vívott régen senki, ergo ma simán lehetsz a plüsi mestere, sokkal jobb, mint a régiek. Szerintem federrel is lehetsz, mert voltak mesterek, akik sohasem vettek rést éles harcban.
Amivel én foglalkozom, az egy letűnt kor fegyvere, amiben nem azért nem lehet mesterré válni, mert hiányzik a tudásom, fizikai képességeim vagy valami efféle, hanem mert nem azonos a környezet. A jelenlegi politikai -társadalmi rendben nem tudom úgy használni a szablyát, ahogy ők. Triviális példa: sosem öltem szablyával és engem sem akartak megölni vele. Ha kitör a zombiapokalipszis és/vagy a nagy migránsháború, akkor lehet, hogy változik a helyzet, de addig nincs sok esély rá. Rendszert meg a mesterek tudnak kreálni.
TL;DR: Nem rendszer, hanem egy rekonstrukció interpretációja, amit azért tanítok, mert van, akit érdekel.
1. Neked van rendszered! Te foglaltad össze a tapasztalataidat és a kutatásaid eredményét és még könyvet is megjelentettél róla. Alkalmazod is. Mi ez, ha nem rendszer? Egyszerű, de rendszer.
2. Legyen. Akkor a HEMA is újhullámos.
3. Nem állítottam, hogy a baranta történelmi rekonstrukció, hanem pont az ellenkezőjét, ahogy te is. Ráadásul nem csak szablyával foglalkozik.
4. Nem állítottam, hogy minden magyar lovas volt. Azt állítottam, hogy túlsúlyban voltak a magyar lovaskatonák a gyalogosokhoz képest, tehát inkább lovas párbajt tudok elképzeli a török korban.
5. Ezzel nem vitatkozom. Egy kérdést tettem fel, választ kaptam, ennyi.
Számomra hihetetlen, hogy milyen következetességgel tiltakozol, ha a Te rendszerednek nevezzük a szablyaharcot. Még tavaly novemberben írtam:
"Komolyan nem értem, hogy miért tiltakozol, ha rendszernek nevezik azt az ismerethalmazt, ami te - gyűjtőttél össze, - rendszereztél, - kísérleteztél ki, - és végül írtál le (blog, videók stb.)" [2100. hsz.]
Sch... válasza: "Rendszernek rendszer, ezt nem tagadom, hiszen a cél is ez volt. De nem az enyém, nem én találtam ki. Ez egy rekonstrukció, ha úgy vesszük, gyakorlati régészkedés inkább."
(Csak egy csendes szónoki kérdés: Akkor ki találta ki?)
Tehát rendszernek rendszer, és mivel senki másról nem tudunk, aki hasonlót hozott volna létre, vagy komoly részt vállalt volna a rendszer kidolgozásában, akkor nemileg jogos a nevedhez kötni. Ugyanakkor tiszeletben tartom a tiltakozást, és igazán mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövöben ne használjam a számodra láthatóan zavaró kifejezést.
Szóval, hogy lehet(ne) röviden elnevezni a fenti ismerethalmazt, hogy mindenkinek megfeleljen. X-rendszernek?! ;-)) Szablyaharc-rendszernek?
Ha valakit esetleg érdekel, további rendszerelméleti fejtegetéseket talál a wikis Rendszer szócikkben.
A HEMA-n belül is vita tárgyát képezi pl. a kérdés, hogy vajon a viking kori pajzsos vívás az HEMA vagy sem? Vannak puristák, akik csak az HEMA, ami írott forrásokon alapul. Aztán vannak megengedőbb vélemények. Én csak érdeklődve figyelem az ezzel kapcsolatos társalgást.
Pár fogalomtisztázás (mert a válaszom nagyrészét Simplex leírta)
Az első: Nekem nincs rendszerem! Csináltam egy rekonstrukciót, aminek az elméleti alapja olvasható a könyvben. Mind a rekonstrukció, mind a levont következtetések simán vita tárgyát képezhetik.
A második: A HEMA egy gyűjtőfogalom. A hosszúkardos technikák interpretációja, illetve a rekonstrukciós folyamat két dologban különbözik attól, amit én csináltam a magyar szablyával: Több az írott anyag, és minimum 20~25 éve folyik. Ettől függetlenül az alapállásokban sincs sokszor megegyezés az egyes kutatók/oktatók között, a bonyolultabb, víváselméleti és lábmunkás kérdéseket nem is említve! Ergo a te meghatározásod szerint pont olyan újhullámos az is.
Harmadik: A Baranta nem történelmi rekonstrukció, soha egyetlen komolyan vehető barantást sem hallottam így hivatkozni rá.
Negyedik: urban legend, hogy minden magyar lovas volt. Voltak gyalogos katonák is vastagon, szép számmal.
Öt: azoknál az állásoknál, amikor a szablya azon az oldalon van, ahol a láb hátrébb esik mindig egy fél tempóval messzebb állsz, mint akkor, amikor a klasszik távolságban (jobb láb elöl+szablya elöl) Ez a fél temponyi táv (kb 20 cm) borzasztó sokat számít. És ahogy Simplex is írja, már a közepesen erőszakos plüsis vágások esetében is igencsak kijön az erő,amit így tudsz generálni. Egy könnyű szablyánál teljesen felesleges ez az erő, de a XVI századi eszközöknél ez elengedhetetlen, mert azok túl nehezek ahhoz, hogy finom mozdulatokkal dolgozz velük. Kis távon fel sem tudod gyorsítani.
