Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Ez az 50 videó + 500 hiba kb. az a szint, hogy az ember gyakorlókardot sem mer majd a kezébe venni, mert folyton attól fog rettegni, hogy elköveti 286-ik vagy 499-ik hibát. ;-)
Értem, hogy fontos a vágások alapszintű gyakorlása, hébe-hóba gyakorolgatni is fogom, a környezetemben másokat is bátorítani fogok erre, de nekem egy darab occsó agyag (agyagkúp) is bőven elég lesz, hogy le tudjam mérni a behatolás erejét, illetve azt, hogy mennyire volt elfogadható a pengevezetés.
Érdekes volt társalogni a vágásokkal kapcsoltaban. Én lassan befejezem ezt a témát.
A hosszúkardvívásnak pedig egyszerűen időt kell adni, hogy letisztuljanak az irányzatok. Sőt, biztosan lesz ilyen is (modern Fechtschule), meg olyan is (trú lovagi gyilok-jutsu).
Vágás vs könyv: 1db kendós pdf-et olvastam eddig, ami elfogadható részletességgel tárgyalta a vágást, de az sem megy anélkül, hogy megnéznél mellé 50 videót, meg tudnád, milyen hangot kell kiadni a az adott fegyvernek jó vágás esetén. És még így is van 500 hiba, amit csak úgy tudok kijavítani, ha felveszem videóra, és megmutatom lassítva olyanoknak, akik sokkal jobbak nálam.
De biztos neked van igazad, és csak egy jó könyv kéne hozzá...
Nekem amúgy a hosszúkard sporttal van a bajom, ami nem tudja kitalálni, hogy modern fechtschole legyen, vagy igazi trú, halálos lovagi harcművészet (mert az jó marketing) Ahol tisztázott a kontextus, ott általában nincs bajom
Igen, ezzel a véleménnyel, mármint, hogy a szabálytalan találatok elfogadottsága miatt rossza versenyek minősége. És ezzel részben egyet is tudok érteni. Viszont továbbra is fenntartom, hogy a történelmi vívás előtt még hosszú fejlődés áll és van benne lehetőség, a mostani koordinációs hibák és egyéb problémák csak átmenetiek.
A vágások gyakorlása egyértelmű. A végrehajtás ismétlése akár levegőbe, akár vívóbábun, akár edzőtárssal úgy, hogy először inkább lassan, de a pengevezetés szempontjából pontosan, az éllel érintjük a találati felületet a használt rendszer kritériumai alapján. Szerintem addig küzdelemben nem lesz szép és valódi vágást megközelítő találat, míg az ember karjában nincs benne vagy 1000 vágás egyéni gyakorlásból.
1) Senki nem vitázik ezzel az állítással. Viszont az is egyételmű, hogy egy könnyű tőrkarddal, párbajfegyverrel stb. vívó embernek egyszerűen nincs szüksége erre.
2) Könyvmoly? Hm... Inkább netmoly! A sok szabadvívás, a mértékkel alkalmazott tesztvágások mellett a régi vívókönyvek a legmegbízhatóbb partnereink a történelmi vívás tanulása közben. Persze, hogy nem könyvekből tanultak vívni...
"...a könyvben csak a leírható dolgokat írják le. A vágás nem ilyen."
Tévedsz, nem is kicsit. Jól látszik, hogy a XIX. sz. folyamán miként lesznek egyre jobbak módszertanilag a könyvek. Biztos idővel a vágások minőségbiztosításával is foglalkoztak volna, csak addigra a harcmezőkről már kikopott a vívás.
Pl. foglalkozik a vágások oktatásával, és azok leírásával a lovassági szabályzat 3. kiadása (1917) [1]. Tudunk egy korábbi orosz könyvről is. Szóval, vannak ilyen könyvek, ahol már elég részletesen taglalják a témát. Simán leírható a vágás, és a vele szemben támasztott elvárások, meg az eszközök, amivel ez elérhető.
3) Leírtam, ha szervezők engedték, akkor nem lehet több kérdés.
4) "És ne a saját kontextusodból indulj ki."
Ez nagyon bölcs észrevétel!
5) "Ha ezt külön tiltatni kell, szerinted mennyit ér egy ilyen vágás???"
Annyit, hogy felrepedjen tőle a homlokodon a bőr. Hogy úgy megüssön / megvágjon egy inat (tapadási) pontot, hogy utána csak nehezen tudod majd mozgatni a kezed. És még számos változat... Természetesen ne csak cutlass-ra gondolj.
6) Nem a közkatonákra gondolok. A tiszturakra. A Monarchiának már a XIX. sz. 50-es éveinek közepétől volt saját vívómester-képző intézménye. Szóval nemcsak alaptechnikákat gyakorolhattak a tiszturak ;-) Sokkal magasabb szintű volt ez az oktatás, mint gondolnád. Sőt, ha belegondolsz a Theresianumban már 1804-ben külföldi vívómesterek oktattak (pl. a francia St. Martin).
7. "aki XIX századi párbajt tanul, annak nem kell vágnia, épp emiatt. Úri körökben nem volt cél." +1 "Fechtschole sportvívónak szintén nem ez volt a célja" +1
És még lehetne folytatni a listát.
Alakul ez ;-)) A többi pedig tanuljon meg jól vágni. _______________________
1. Érdekes lenne látni a 2. kiadás (1889) vonatkozó, teljes anyagát. Erről Vukics Ferenc közölt egy töredékes kivonatot. Konkrétan az érdekelne, hogy vágtak-e akkor - vagy korábban - agyakúpokat.
A vágásgyakorlás az interpretáció minősége miatt fontos.
Ha egy véres istenítéletre kitalált technikát interpretálok, igazából szart sem vág át, akkor újra kell gondolnom. Ha jól vág, de versenyen nem működik (ugyancsak hiteles technikákkal szemben), az megint rossz. De ha versenyen valaki gyors gagyi vágásokkal operál sportcélból, és miatta korábban kiesek a versenyből, akkor akadályoz abban, hogy teszteljem az interpretációmat, ergo kapja be ☺
1) amennyiben vágásra alkalmas, ölésre használt (tehát nem úri párbajfegyver) eszközre specializálódsz, meg kell tanulnod vágni.
2) Ne legyél már ennyire könyvmoly. Nem könyvekből tanultak vívni, mint mi, a könyvben csak a leírható dolgokat írják le. A vágás nem ilyen.
A katonai kiképzési anyagokban is csak azt írják, hogy egy tapasztalt kiképző felügyelje és korrigálja a vágókat, ha a hang, fogás, vezetés nem megfelelő.
És mint írtam, nem kell tesztvágni ha megtanítanak vágni. Tesztvágni nekünk kell, mert nincs aki megmondja, hogyan vágjunk jól, nincs külső feedback.
3) a hagyőrség alapvető szabálya a korhű felszerelés. Vívóversenyen sem tilos szembehugyozni az ellenfelet...
4) hasadt fel már a bőr a fejemen. Sisakban gyárilag is rosszabbul látok. Szerencsére ez vívás, nem lövészet.
5) igen, tilos megfogni a pengét. Ha ezt külön tiltatni kell, szerinted mennyit ér egy ilyen vágás??? Egy tisztes vágásba még tompa kard ellen sem nyúlnék bele.
És ne a saját kontextusodból indulj ki. A messer, vagy a hosszúkard nem XIX századi párbajt vagy sportversenyt kíván megjeleníteni, hanem történelmileg hiteles középkori/reneszánsz harcot.
Ha valaki forrás nélkül talál ki technikát egy fegyverhez, akár józanész, logika alapján. (pl tomahawk), az le lesz köpködve, hogy nem hema. Ha ugyanezt hema versenyen teszi, az hirtelen tök oké?
6) A katonák nem voltak az 1v1 párbaj mesterei, inkább csak egymással vívtak sokat. A katonai kiképzés nem szól magasabb szintű taktikáról. Alap technikák unalomig gyakorlása + sparring egymással. Egy vívómesterrel eltöltött iskolázás többet ér, mint mikor a cimbikkel vívsz a klubban. De aki egész nap alapozik, 3x akkorát vág majd rád, és sokkal jobban bírja szuflával.
7) aki XIX századi párbajt tanul, annak nem kell vágnia, épp emiatt. Úri körökben nem volt cél. Egy Fechtschole sportvívónak szintén nem ez volt a célja, de ők nem is szúrtak, és igyekeztek lappal vágni. De aki katonai vívással, istenítélettel foglalkozik, vagy mindenhol leírja, hogy ez az igazi trú lovagi vívás (és használ versenyen szúrásokat, ergo nem fechtschole vívóversenyt szimulál, hanem halálig tartó küzdelmet), az igenis tanuljon vágni, vagy történelmi helyett hívja sportvívásnak, amit csinál.
VSZ a vágások gyakorlása nem az elméleti sebzőképesség tekintetében, hanem azért fontos, hogy a lehető legjobban csináljuk amit csinálunk. A szép vágást úgyis észreveszik a szakértő szemek.
"A HEMA-nak viszont papíron célja lenne a hiteles rekonstrukció..."
Nincs vita, de mindketten tudjuk, hogy a HEMA-ba minden belefér az I.33-tól Fairbairnig. Ergo számos olyan HEMA-szakág van, ahol egyáltalán nem fontos a tesztvágás. Ez kb. olyan, mintha elvben érteném és elfogadnám az úszás megtanulásának fontosságát, de mivel a Szaharában vagy Belső-Mongóliában élem le az egész életem, valahogy nem hoz annyira lázba, és nem fogok megtanulni úszni, mert az adott környezetben szükségtelennek tartom.
Konkrétan szinte az összes párbajozással foglalkozó magyar könyvet elolvastam, de még utalást sem találtam arra, hogy mennyire fontos a tesztvágás megtanulása, egyetlen vívómester sem oktatta a paukolásra jelentkezőket, hogy igen, a vívóóra után pedig tessék hazamenni és naponta 600 db gyéként stb. "levágni". Ettől ez még HEMA, meg hiteles is, mert abban az időben rengeteget párbajoztak az emberek, nem úgy, mint napjainkban.
"Rohadtul gáz egy HAGYŐR versenyen... A HEMA versenyen a modern..."
Versenyen az a gáz, amit a szabályok kifejezetten tiltanak, vagy ami a szabályok "szellemiségéből" levezethető, és amit a szervezők tiltanak. Minden más VSZ teljesen OK! Ha Balakoréknak a szervezők - a küzdelmek előtt - nem szóltak, hogy modern cipőben stb. nem lehet, akkor senkinek nincs oka a panaszra. Látták a nevezőket, és nem emeltek kifogást.
"...meg minimális tricepszből van odamaszatolva igen ritkán okoz sebet..."
Újra egy általánosító kijelentés. Tudjuk, hogy okoz, pl. konkrét felhasítja a homlokodon bőr, ömleni fog a vér (a hajszálerekből). Simán megtörténhet, hogy nem fogsz rendesen látni, és a következő vágás már kellemetlenebb helyre érkezhet.
"...konkrétan bőrkesztyűben bele szoktam nyúlni,..."
Konkrétan tudjuk- ez tilos! Sportversenyen, úri párbaj során, és még számos versenyhelyezetben, ahol csak a megállított pengére lehet ráfogni, ha engedik a szabályok.
"...meghalnál-e az igazadért,..."
Az esetek jelentős részében bőven elég volt a kiállás, nem kellett meghallni. Normális párbajsegédek nem mentek bele túl kockázatos feltételekbe: pl. háromszori golyóváltás 3-5 lépésről. Brrr...
A katonáktól azért tartottak, mert azok rengeteget gyakorolták a vívást és a lövészetet.
"...és még nem kötöttek belém karddal emberek"
Gondolom, ez egy ideig így is marad, talán a zombi apokalipszisig nem is fognak. :-)))
Nem azt mondtam, hogy egyáltalán nem számít, csupán annyit érdemes figyelembe venni, hogy nem mindenkinek ennyire fontos, hogy éllel, az él melyik részével, milyen erővel, pontosan melyik pontra stb.
Szerintem sok ember a játék, a sport öröméért gyakorolja a vívást, és közben nem foglalkozik különösebben azzal, hogy egy konkrét támadása mennyire lenne sebzőképes, esetleg azonnal megölné-e ellenfelét. Nekem a vívás elsősorban játék. A páromnak is. És még sok ismerősömnek is.
A Baranta célját már egyre inkább nem értem, ahogy itt olvastam róla, így abba nem megyek már bele.
A HEMA-nak viszont papíron célja lenne a hiteles rekonstrukció,
különben csak történelmi alapokat nélkülöző fantasy kaszabolás.
Amennyire tudom, minden komoly húzónév egyetért a tesztvágások fontosságában (még Axel Petterson is, bár versenyen sajnos nem vív túl hitelesen, inkább hatékony sportvívással dolgozik)
A HEMA verseny elvileg arra szolgál papíron, hogy teszteld az amúgy hiteles és alátámasztott rekonstrukció hatékonyságát, nem arra, hogy megnézzük, kinek hosszabb. Legalábbis erre szokás hivatkozni, mikor basztatják aki nem versenyzik.
Rohadtul gáz egy HAGYŐR versenyen modern, nem korhű felszereléssel előnyt szerezni, még ha a kolléga nem is értette a problémát.
A HEMA versenyen a modern, nem korhű, nem hiteles technikai repertoár szerintem pont ugyanez a kategória.
Amúgy maszatolás volt a téma, nem az, hogy egy vágásban mennyire jól áll az él. Lehet szarul vágni úgy is, hogy nem szerzel vele előnyt egy.versenyen. De egy vágás ami 135 fokban álló könyökből indul, és alkarból-csuklóból, meg minimális tricepszből van odamaszatolva igen ritkán okoz sebet (hacsak nem Bruce Leenek hívnak minket, de az is inkább tolás volt, mint ütés ) , konkrétan bőrkesztyűben bele szoktam nyúlni, és jelezni, hogy ez fos. Ijeszteni persze lehet vele, de én belelépek az ilyesmibe inkább. Egy versenyen ilyesmire nem kéne pontot adni.
Az úri párbaj vágókarddal (hulladék pisztollyal) arról szól, hogy meghalnál-e az igazadért, persze a halál azért ritka. Benne van a pakliban, de nem az ölésről szól, azt akarni kell általában (vagy pechesnek kell lenni) Okkal fosott mindenki a katonáktól, akik valószínű nehezebben álltak át az első vér szabályra ☺
Én már ontottam elég vérem kard által, bár csak hobbiból, nem párbaj okán. Manapság már nem divat ennyire kiállni a véleményünkért és még nem kötöttek belém karddal emberek ☺
Ne haragudj, de akkor mi az istennek gyakorlunk bármit is ha a vágás mibenléte nem számít? Ennyi erővel csapkodjon mindenki lapjával mert úgyis csak a pont számít.
A vágásgyakorlatok hasznossága már ki lett tárgyalva. Nincs olyan épeszű vívó, aki ne látná be ezek hasznát.
Neked viszont azt kellene belátnod, hogy rengeteg vívót egyszerűen nem annyira érdekel a dolog, mert ha egy versenyre - HEMA, hagyományőrző, barantás stb. - készül, akkor általában nincs szüksége arra, hogy ennyire precízen odafigyeljen a vágásai minőségére.
Igen, véletlenül. (Lásd a fenti példákat: véletlenül eltalálták a tiszthelyettes hónalját, elvérzett, és nem hajszálerei miatt; Gárdonyi barátja véletlenül megcsúszott a vívóterem padlóján, az író pedig elkezdte szabdalni a földön fekvő ellenfelét, még a párbajsegédek is kaptak egy adagot. Szóval egy ilyen helyzetben komoly szerephez jut a véletlen (is).)
"...csípőnél..." Köznapi értelemben? Artéria??
Persze lehet nevetgélni ezeken az úri párbajokon, de gondolom a topikba írógatok közül senkinek nem volt ilyen jellegű vívása. Tévednék?
(Ja, Bay Béla visszaemlékezései szerint - aki mellesleg keresett párbajsegéd volt, mert jól ismerte a vonatkozó szabályokat - elég sokat inkább bocsánatot kértek, de nem vállalták a vívást, főleg miután meglátták az asztalokra kihelyezett orvosi felszerelést. Ha jól emlékszem, akkor ~1000 esetet említ, amiből ~800 visszalépés lett. Elképzelhető, hogy ebbe beleszámította a folyamat korábbi stádiumain történt meghátrálásokat is.)
Korábban írtam vágásgyakorlásról, erről írnak a a hatvágás gyakorlása kapcsán, ezt mutatja Meyer,
erről írnak a cutlass oktatása kapcsán, stb.
Ezért vannak a lendítési gyakorlatok. De ezt nem lehet leírni, ezt hallani kell. Nem arra gondolnak lapvágás alatt, hogy full telibe lappal megvágom. Ha minimális eltérés van, már nem fütyül szépen a penge, nagyobb légellenállás miatt lassabb lesz, és becsapódáskor csavarodik, lecsúszik. Ergo még egy erős vágás sem ér majd semmit, nemhogy egy stuktúra nélkül odalegyintett maszat.
"Véletlenül". Ja, meg véletlenül pont szemen szúrhatom. De ha nem jön össze, elcsúszik a penge a homlokán és semmit nem értem vele, de kockáztattam egy talánért.
Nézd meg, hol futnak artériák. Odáig egy maszatolás nem fog leérni. A hónaljban, csípőnél el lehet csípni ahogy kilép a végtagok felé, ha épp marhanagy mázlid van, de amúgy nem jellemző hogy komolyabb szövetek átvágása nélkül összejönne. Az artériák többnyire izmok által fedve futnak, ahol komolyabban kitapinthaó a pulzus, ott lehet átvágni őket, de az baromi kis terület, ember egyen a talpán aki szándékosan becélozza vívás közben. Persze a hajszálerek, vénák is tudnak szépen vérezni, de abból nem lesz másodpercek alatt eszméletvesztés.
És nagyon más a XIX századi úrfi segés párbaja, ahol "jajistenem, ez nagyon vérzik" címszóval megáll a meccs.
(Ebbe nem szamítottam bele Sch....t, mert vele szablyáztam, GoNow eszközzel.)
"...hanem a kivitelezés minősége."
Ismerem a kendós vágás követelményeit (lásd a korábban linkelt ábrát), a hozzászólásomban pedig említettem: csak az első ~20 cm, 0 lapvágás stb. Ahhoz, hogy szablyavívóként kipróbáljam milyen érzés egy kendóssal vívni nem kell, hogy a találataim minden szempontból megfeleljenek a kendós követelményeknek, bőven elég, ha az ellenfél elismeri azokat.
Számomra a régi könyvekből csak annyi derült ki, hogy akkori vívómesterek igyekeztek rávezetni a tanulókat a laposvágások elkerülésére, főleg a párbajok során volt ez fontos.
"És az iskolák először vágni tanítottak meg, mielőtt vívni tanultál."
Ezt az infót konkrétan honnan veszed?
Nem akarlak semmiről sem meggyőzni, csak ismert példákat hoztam fel arra, amikor nem túl képzett vívók komoly sérüléseket okoztak. Az egyik - Balakornak címzett - hozzászólásban írod, hogy egy gyenge vágás nem fogja átvágni a bicepszed. Nem kell teljesen átvágni egy 40 cm-es bicepszet ahhoz, hogy másik harcképtelen legyen, VSZ bőven elég véletlenül eltalálni az izom tapadási pontját. (Nem teszteltem.)
"A vágás? Talán, ha pont baromi jó helyre megy, és akkor sem azonnal..."
Nem tudom. De valami azt súgja, hogy már egy komolyan megvágott - és nem átvágott - ártériával, amiből sugárban ömlik a vér, az ellenfél nem nagyon fog tovább vívni, főleg akkor, ha első vérig vagy harcképtelenségig párbajoztak. Nem hinném, hogy a XIX. sz. túl sok életre-hálra párbajt vívtak volna. (Herczeg ellenfele pár perc alatt elvérzett.)
Vérzés, és más semmi (föld ön fekvő ellenfelet azért más darabolni, mint egy mozgót, vágódeszkára téve kicsit könnyebb húst darabolni, mint röptében) Arra, hogy a másik vérzik, és nagyon optimális esetben (nyaktalálat) talán meghal majd, nem lehet küzdelmet alapozni. Minden támadással kockáztatod saját magadat, ergo minden emberre menő támadásnak illene harcképtelenné tenni az ellent. Minden támadásban ott van, hogy kapsz egy riposztot, esetleg elhajol és visszavág, vagy duplát ad, ha ilyen mély célpontra vágsz, a kezedet simán elérheti visszavágásból. Megkockáztatnád ezeket a következményeket egy "talán, ha pont ultrajó helyen találom el, majd valamikor elvérzik"-ért? Én nem.
Amúgy akkoriban nem nagyon kellett tesztvágni, mert még voltak vívómesterek akik szemre megmondták ha szarul vágtál.
És az iskolák először vágni tanítottak meg, mielőtt vívni tanultál.
Nem tudom, hogy pontosan mikortól, de Magyarországon a XIX. században derékig meztelenül folytak a kardpárbajok. (Talán csak akkor viselhetett valaki inget, ha valami ronda bőrbetegsége volt.) Megállapodás szerint vagy volt bandázs, vagy nem. Bandázs nélkül, nehezebb lovassági szablyákkal, még borotvára kifent él nélkül is komoly sérüléseket lehetett okozni. Bandázsnál azt tanácsolták, hogy a támadó ne vágjon ilyen részre, mert teljesen esélytelen több réteg selyemmel - és az alatta levő vattával - szemben.
Kapásból három példa: - Wesselényi egy akkora nyakvágást kapott, hogy amennyiben az ellenfele nem annyira udvarias,
hogy megáll, időd adva a seb bekötözésére, akkor a párbaj közben esetleg elvérzik a zsibói bölény; - Herczeg Ferenc párbájában egy db hónaljvágás okozott olyan vérzést, ami miatt az ellenfél nem
tudta folytatni, és az orvosok tudatlansága miatt elvérzett; - Gárdonyi Géza, aki nem volt túl jó vívó - mellesleg izomkolosszus sem -, mégis úgy összekaszabolta
a földön fekvő ellenfelét, hogy az majdnem elveszítette a karját. (Gondolom, nem sok tesztvágáson
vett részt az író.)
Szóval, minimális gyakorlattal, szinte véletlenül is lehetett komoly sérüléseket okozni egy élesebb karddal. Erre érdemes emlékezni.
Naiv dolog azt feltételezni hogy egy maszatolás átvág egy bicepszet. Amíg az ember nem túl reális célokkal dolgozik tesztvágásban (vizes üveg, fellógatott disznóláb), hajlamos túlbecsülni a vágások erejét. Nem véletlen, hogy kendoban csak a kurvajó találatokat fogadják el...
Elég sok éleskardos gyakós videót néztem, az eredmény maszatból többnyire bőr+zsír, és vérzik gazdagon.
Még egy inat sem feltétlen visz át (már ha egyáltalán eltalálja)
Nemrég raktam fel egy Arma videót ahol odamaszatol a tatamira,
hosszúkarddal. 0 eredmény, pedig az nem mozog, és nincs rajta bőr.
Az hogy levernek a sportvívók, kb annyira releváns, minthogy lelőnek pisztollyal (bár mi pisztolyozunk vívásban). Ha érvényes, hiteles találatokkal kapok ki, az persze más.
VSZ alapvető udvariasság, ha valakivel szeretnék vívni, akkor előtte egy kicsit tájékozódók: mit vív, mik a szabályok stb. abban a rendszerben. Aztán a fair play elvét figyelembe véve próbalnék javasolni egy olyan keretrendszert, amiben viszonylag értelmesen, és mindkét fél számara élvezhető módon tudnánk vívni.
Ha pl. egy kendóssal szeretnék vívni, akkor biztosan kivenném a lábat mint érvényes támadási felületet. Valószínűleg azt javasolnám:
a) az egész fej támadható, nem csak a fejtető, tehát pluszban megjelenik külső, belső arcvágás,
nyak, esetleg óvatosan a szúrás lehetősége;
b) jobb és bal oldalvágás (nem támadható a has, a mell);
c) mindkét alkar (csuklótól könyökig).
Aztán ki lehetne próbálni az egészet, és tovább finomítani a keretrendszert (pl. kendósabb változat: csak fejtető, csak az egyik csukló stb.)
"...ami egy kendos szemeben maszatolas, a masik rendszerben gyoztes talalat."
Simán lehet kaliblárni. Odatártja az alkarját, én pedig beviszek egy találatot - "megvágom", a kendós pedig visszajelez: "Ez semmi... Ez simogatás...", egészen addig fogom növelni a találat erősségét, amíg nem mondja: "OK!"
Meg lehetne állapodni, hogy csak penge első 20 cm-vel bevitt vágás jelent pontot, lapvágás 0 pont.
És számtalan apróságra is lehetne figyelni...
Az egész egy játék. Nem akarnék semmit sem bizonyítani, csupán kíváncsiságból próbálnám ki.
"Pl hacsak nem a strandos kaszabolást imitálunk, feltételezhetjük, hogy lesz valami textil az ellenen,
amin keresztül már baromi nehéz maszatolással megölni (lásd amit Sch írt a végvári penge vs posztó viszonyáról pl)"
Kivéve, a félmeztelen párbajoznak. Egyébként a "maszatolás" azért van értékelve nálunk, mert a szabályrendszer nem a valós harc szimulációja, hanem egy segédeszköz az oktatásban. Ez a szabály azt tanítja meg, hogy hogyan semmisítsd meg az ellenfeled úgy, hogy hozzád se tudott érni. Én például nem szívesen mennék bele egy olyan szituációba, ahol én keresztül szúrom az ellenséget, ő meg csak "maszatolt", de azért húzott a könyökhajlatomba egy 10 centi hosszú 3 centi mély vágást, amitől leszakadt a bicepszem...
"Arra meg nem alapozhatunk hogy talán megszédül a fejestől (feltételezve, hogy nincs rajta sisak vagy turbán pl, vagy csak egy sapka),
legalábbis elég felelőtlen dolog nyitni a védelmemen egy talánért."
Megint kontextusba helyezed a dolgot. A baranta mozgásműveltség, nem egy konkrét szituációra készít fel. A megült találat nem "talán". Nem feltétlenül kell, hogy minden találat öljön. Sokszor a figyelem elterelése már pont elegendő.
"És az így kialakult stílusunkkal viszonylag jónak lenni, bármilyen szabályrendszerben."
Ha egy kontextusra készülsz, akkor nem leszel jó. A stílusodnak is alkalmazkodóképesnek kell lennie. Ha te lezúzós csatavívást gyakorolsz csak, akkor versenyen megesznek a sportvívók. Ha csak sportvívást gyakorolsz, akkor meg fogsz lepődni, mikor hurkásra verik a hátad.
"Nem egy irreális technika, egy jobb cipő, egy "héliumosabb" kard, vagy némi dopping által kívánok nyerni egy küzdelemben, az én célom az, hogy magamhoz képest legyek jobb harcművész."
Megint a kontextus. Ha Te nem veszel normális cipőt és ezzel vállalod a csúszkálást az legyen a Te döntésed, de ezt elvárni mástól is szerintem irreális. Nem vagyok XVII. századi céhmester, se végvári katona, se huszár, se katonatiszt. Én egy XXI. századi harcművész, vagy ha úgy tetszik sportember vagyok, aki a szabadidejéből szeret áldozni arra, hogy kutassa a magyar mozgásműveltséget és élvezi, ha elverik egymást fegyverekkel meg pusztakézzel. Nekem az a célom, hogy ebbe jó legyek és nem több.
