Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Kopecsni Gábor ........... 291 küzdelem, 283 győzelem, 858 pont Katyi Bálint ................. 291 küzdelem, 183 győzelem, 658 pont Kiss Győző .................. 291 küzdelem, 104 győzelem, 502 pont Rózsás Dániel .............. 267 küzdelem, 72 győzelem, 436 pont Köböl Erik ................... 199 küzdelem, 113 győzelem, 426 pont Novák Barnabás ........... 231 küzdelem, 28 győzelem, 283 pont"
"“A nem mindennapi megmérettetésen hat elszánt barantázó vett részt. A teljesítményversenyt hárman fejezték be, az összeesés határán álltak csak le” – számolt be a Felvidék.ma-nak Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Szövetség.
Kifejtette, az ilyen alkalmakkor tapasztalhatjuk igazán a magyar hármasságot: test-lélek-szellem egységét. “Egy bizonyos pontig a testi erő dominál, gyors, pontos mozdulatokat hajt végre. Mindezt a lélek, a tudat irányítja, adja az utasításokat. Egy idő után a test elfárad, s érdekes tapasztalás, hogy a küzdelemben a lélek ugyanolyan éber a 20. órában is, mind az elsőben. De a test lelassul, az izmok nehézkesen akarnak mozdulni. Hihetetlen nagy ereje van a léleknek. A szellemi ébrenlét pedig megtanít, hogy a legnehezebb körülmények között se árts a társadnak, ugyanúgy óvd a sérüléstől, mint az elején” – fejtette ki."
"3. Nem állítottam, hogy a baranta történelmi rekonstrukció, hanem pont az ellenkezőjét, ahogy te is. Ráadásul nem csak szablyával foglalkozik."
Ahogy én se állítottam ilyet. Éppen ezért nem értem min megy a vita. Azt mondtam a baranta nem ősi, hanem hagyományos. Ősi lenne, ha tudnánk mit és hogyan csináltak a régiek és ugyanazt csinálnánk, amit ők. Ez természetesen nem így van. Ősi harcművészetként én azokat értelmezem, ahol vagy bizonyított a folyamatos tudásátadás, vagy van elegendő forrás a teljes rekonstrukcióhoz. Ebben az értelemben én a HEMA hosszúkard vívását (példának okáért a lichtenaueri tradíciót) ősinek tekintem, még ha maga a rekonstrukció "nemrég" is történt.
Hagyományosnak tekinthető egy rendszer, ha a megmaradt elemekkel egy fejlődő szisztémát hoznak létre. Mint a korai kyokushin karate, a vusu, vagy a cselgáncs...
De felőlem lehet modern is, ha attól jobban alszik valaki, hiszen a 90-es évek elején alkotta meg a ma ismert rendszert Vukics Ferenc. A hagyományosnak ez a lényege: hagyományon alapuló, de fejlődő. Mint maga a hagyomány. Éppen ezért mindig modern is. Csak az nem modern, ami nem fejlődik. Vagy mert lezártnak tekintett rekonstrukció, vagy mert a mozgásforma fejlesztői úgy tekintik, hogy a rendszer elérte teljességét. Ezzel lehet találkozni nagyon sok távolkeleti rendszernél.
Ezt már sok helyen elmondtam, elmondom ismét: a barantát konkrét történelmi korszak, fegyvertípus alapján megítélni téves dolog. A baranta nem rekonstrukció, hanem egy hagyományos alapokra épülő MOZGÁSMŰVELTSÉGET hozott létre. Például a gyakorlófegyverünk egy általános szablya paramétereivel rendelkezik, nem konkrét történelmi kor eszközének másolata. Aki barantázik, az az elsajátított mozgásformán keresztül tanul harcolni. A barantát mozgáskultúraként kell értelmezni - így pedig nincs értelme összehasonlítgatni sem Arlow rendszerével, sem adott korszakok vívásaival. Egész egyszerűen mert a mozgás célja már rég a testi nevelés, a személyiségfejlődés, a közösségformálás és nem pedig a pusztítás.
"akit fejen talál egy egyszerű egyenes fejvágás" - a vívás ott kezdődik, hogy ez nem talál :-)
A végvári penge a maga elől lévő súlypontjával egy nagyon nehezen gyorsítható eszköz. Próbáld ki! Én nem tudok megállításból akkora erőt generálni, ami átvinne mondjuk egy posztó dolmányt vagy sálövet, a láncingről nem is beszélve.
A lengyel versenyt elszúrták a szervezők, nem lesz :-( Most Zrínyi kupa lesz december 10-én. Kíváncsi leszek rá, főleg a két szablyára, meg a plüsi-hosszúkardra. Amióta kiléptem az AE-ből, kb két éve, azóta nem vívtam plüsivel :-)
Egyébként versenyen más az eszköz, és más a cél, tehát más a mozgásom is, meg a technikák, amiket alkalmazok.
Ha protektorban-federszablyával vívok, akkor inkább a XIX századi mozdulatokat csinálom, mert az a célravezető. A mozgástartomány szűk, a szablya könnyű és a súlypontja hátul van.
Ha plüsivel, akkor jóval lendületesebben, szabadabban és erősebben mozgok.
A barantás plüsi meg egy harmadik dolog, mert ott nincs kézvédelem, ellenben könnyű és gyors. No meg ott két kéztalálat instant győzelem, így a legoptimálisabb a kézvadásza.
Alapvetően az edzések során egy "küzdősport" / "harcművészet" irányba gyakorlunk, nem a kísérleti régészet felé. Emellett második-harmadik éve van együtt a csapat, és ideje volt új dolgokat is behozni.
A kísérleti/gyakorlati régészet (rekonstrukció) szerintem is jó elnevezés, így nevezzük azt is, amit az íjászat terén művelünk. Rendkívül gazdagok a mameluk meg perzsa írott források, pontosan fel tudtam építeni a lőtechnikát, talán könyvet is tudnék írni belőle, de én se nevezném a saját rendszeremnek.
A gyalogos vívás lábmunkájára egyébként abban a korban én is ezt a háromszögelő, természetes lépéshez közelibb "járást" tudom elképzelni, amit te és egyébként az eskrimások is használnak. Épp most nézem a videódat. Szerintem azért nem olyan gyenge a megállított penge sem, és bár a folyamatos támadás hatékonyságával kapcsolatban igazad van, nem vagyok benne biztos, hogy akit fejen talál egy egyszerű egyenes fejvágás, vagy egy oldal-, vagy hasvágás, riposztra fog törekedni. Persze nem is elképzelhetetlen.
Az elvárások az "interpretációval" kapcsolatban (agresszív, egyszerű stb.) jó, de szerintem nem véletlen, hogy a modern vívással is elkezdtetek foglalkozni.
A lengyelországi versenyen egyébként az általad oktatott technikákat fogod használni? Lesznek videók?
A párbajok jellemzően egyébként lovon és gyalog is zajlottak. Sokszor elkezdőtek lovon, és gyalog fejezték be. Lásd pl Tinódi megéneklésében Kapitán párbaját a törökkel.
Egyébként legalább annyiszor írnak hegyestőrről, mint szablyáról a párbajokban, és a buzogány is előfordul, pl a fentebb említett Kapitános sztoriban is.
A rendszer az, amikor te, a saját tapasztalataid alapján kitalálsz valamit. Ulrich szónokinak szánt kérdésére a válasz az, hogy ezeket a technikákat azok találták ki, akik szablyával öltek-haltak. Rendszerbe pedig azok a végvári kapitányok és német-római mesterek foglalták, akik a legényeknek először mutatták meg, hogy melyik a szablya éles fele.
Amit én csináltam, arra a helyes kifejezés a rekonstrukció vagy interpretáció. Valóban nem hangzik olyan szépen, de ez fedi a valóságot.
Az anyag önmagában - a források szűkössége miatt - nem túl sok. Úgy voltam vele, inkább legyen kevesebb, de szakmailag jobban megalapozhatóbb. Az edzéseinken is év elején megbeszéltük, hogy idéntől nem csak a végvári rekonstrukcióval fogunk foglalkozni, hanem modernebb technikák is bekerülnek. Nem tiltakozott senki. De azoknak is megvan a forrása. Huttontól a modern vívásig.
Nem gondolom azt, hogy nem lehet ma vívómester senki. De a vívás különböző aspektusaiból egy-kettőben lehetsz az. Plüsivel sosem vívott régen senki, ergo ma simán lehetsz a plüsi mestere, sokkal jobb, mint a régiek. Szerintem federrel is lehetsz, mert voltak mesterek, akik sohasem vettek rést éles harcban.
Amivel én foglalkozom, az egy letűnt kor fegyvere, amiben nem azért nem lehet mesterré válni, mert hiányzik a tudásom, fizikai képességeim vagy valami efféle, hanem mert nem azonos a környezet. A jelenlegi politikai -társadalmi rendben nem tudom úgy használni a szablyát, ahogy ők. Triviális példa: sosem öltem szablyával és engem sem akartak megölni vele. Ha kitör a zombiapokalipszis és/vagy a nagy migránsháború, akkor lehet, hogy változik a helyzet, de addig nincs sok esély rá. Rendszert meg a mesterek tudnak kreálni.
TL;DR: Nem rendszer, hanem egy rekonstrukció interpretációja, amit azért tanítok, mert van, akit érdekel.
1. Neked van rendszered! Te foglaltad össze a tapasztalataidat és a kutatásaid eredményét és még könyvet is megjelentettél róla. Alkalmazod is. Mi ez, ha nem rendszer? Egyszerű, de rendszer.
2. Legyen. Akkor a HEMA is újhullámos.
3. Nem állítottam, hogy a baranta történelmi rekonstrukció, hanem pont az ellenkezőjét, ahogy te is. Ráadásul nem csak szablyával foglalkozik.
4. Nem állítottam, hogy minden magyar lovas volt. Azt állítottam, hogy túlsúlyban voltak a magyar lovaskatonák a gyalogosokhoz képest, tehát inkább lovas párbajt tudok elképzeli a török korban.
5. Ezzel nem vitatkozom. Egy kérdést tettem fel, választ kaptam, ennyi.
Számomra hihetetlen, hogy milyen következetességgel tiltakozol, ha a Te rendszerednek nevezzük a szablyaharcot. Még tavaly novemberben írtam:
"Komolyan nem értem, hogy miért tiltakozol, ha rendszernek nevezik azt az ismerethalmazt, ami te - gyűjtőttél össze, - rendszereztél, - kísérleteztél ki, - és végül írtál le (blog, videók stb.)" [2100. hsz.]
Sch... válasza: "Rendszernek rendszer, ezt nem tagadom, hiszen a cél is ez volt. De nem az enyém, nem én találtam ki. Ez egy rekonstrukció, ha úgy vesszük, gyakorlati régészkedés inkább."
(Csak egy csendes szónoki kérdés: Akkor ki találta ki?)
Tehát rendszernek rendszer, és mivel senki másról nem tudunk, aki hasonlót hozott volna létre, vagy komoly részt vállalt volna a rendszer kidolgozásában, akkor nemileg jogos a nevedhez kötni. Ugyanakkor tiszeletben tartom a tiltakozást, és igazán mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövöben ne használjam a számodra láthatóan zavaró kifejezést.
Szóval, hogy lehet(ne) röviden elnevezni a fenti ismerethalmazt, hogy mindenkinek megfeleljen. X-rendszernek?! ;-)) Szablyaharc-rendszernek?
Ha valakit esetleg érdekel, további rendszerelméleti fejtegetéseket talál a wikis Rendszer szócikkben.
A HEMA-n belül is vita tárgyát képezi pl. a kérdés, hogy vajon a viking kori pajzsos vívás az HEMA vagy sem? Vannak puristák, akik csak az HEMA, ami írott forrásokon alapul. Aztán vannak megengedőbb vélemények. Én csak érdeklődve figyelem az ezzel kapcsolatos társalgást.
Pár fogalomtisztázás (mert a válaszom nagyrészét Simplex leírta)
Az első: Nekem nincs rendszerem! Csináltam egy rekonstrukciót, aminek az elméleti alapja olvasható a könyvben. Mind a rekonstrukció, mind a levont következtetések simán vita tárgyát képezhetik.
A második: A HEMA egy gyűjtőfogalom. A hosszúkardos technikák interpretációja, illetve a rekonstrukciós folyamat két dologban különbözik attól, amit én csináltam a magyar szablyával: Több az írott anyag, és minimum 20~25 éve folyik. Ettől függetlenül az alapállásokban sincs sokszor megegyezés az egyes kutatók/oktatók között, a bonyolultabb, víváselméleti és lábmunkás kérdéseket nem is említve! Ergo a te meghatározásod szerint pont olyan újhullámos az is.
Harmadik: A Baranta nem történelmi rekonstrukció, soha egyetlen komolyan vehető barantást sem hallottam így hivatkozni rá.
Negyedik: urban legend, hogy minden magyar lovas volt. Voltak gyalogos katonák is vastagon, szép számmal.
Öt: azoknál az állásoknál, amikor a szablya azon az oldalon van, ahol a láb hátrébb esik mindig egy fél tempóval messzebb állsz, mint akkor, amikor a klasszik távolságban (jobb láb elöl+szablya elöl) Ez a fél temponyi táv (kb 20 cm) borzasztó sokat számít. És ahogy Simplex is írja, már a közepesen erőszakos plüsis vágások esetében is igencsak kijön az erő,amit így tudsz generálni. Egy könnyű szablyánál teljesen felesleges ez az erő, de a XVI századi eszközöknél ez elengedhetetlen, mert azok túl nehezek ahhoz, hogy finom mozdulatokkal dolgozz velük. Kis távon fel sem tudod gyorsítani.
Újhullámosnak nevezek minden, a 19. századi vívást megelőző rekonstrukciós kísérletet, kísérleti és hiányos források alapján felállított teóriát, amit vívórendszernek neveznek el. A baranta is ilyen, Schundi rendszere is, csak azok közül, amiket ismerek valamelyest. Ja, meg a Hidán-vonal is. A HEMA ha jól tudom, írott forrásokon alapszik.
Van különbség az újhullámos és új rendszer között?
Jól értem, hogy nálad az újhullámos rendszer(ek) = HEMA, a baranta pedig egy teljesen új rendszer...
"Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére..."
Jelen tudásunk szerint nincs ilyen magyar forrás. Gerentsér lelkes kutatója volt a témának, hatalmas vívókönyvtárral rendelkezett, amit a TF-re hagyományozott, és ami Budapest ostromakor sajnos megsemmisült. (Esetleg szétlopták, és később az ostromra fogták?!)
"...És a török-magyar bajviadalok lefolyásáról vannak némi feljegyzéseink, de mindezek annyira hiányosak, hogy belőlük még homályos képet sem tudunk alkotni arról, hogy milyen volt a régi magyar vívás, hol és milyen módon tanulták ifjaink a kardforgatás mesterségét és volt-e egyáltalán valamilyen egységes vívórendszer. A magyar vívás régi nyomait kutatva, több magyar történetíróval ismerkedtem meg. [1] Kérdéseimre semmi, vagy nagyon kevés felvilágosítást kaptam tőlük." [GE, 289]
Van még egy másik rész is, de azt majd máskor.
"Ami azt illeti eddigi olvasmányaimban a magyar (gyalogos) vívást inkább statikusnak, a lábmunkát mellőzőnek tekintették a múlt század elején, ők meg azért csak közelebb éltek a régebbi időkhöz mint mi."
Ez simán magyarázható azzal (is), hogy mit tanítottak a hazánkba érkező külhoni vívómesterek, aki gyakran nem is voltak hivatásos oktatók, sehol nem szereztek képesítést, csupán kinevezték magukat mesternek, aztán tanítottak valahogy, valamit, közben szép történetekkel etették a nagyérdeműt: pl. "Gárdatisz voltam Napóleon seregében!!!", pedig csak egy káplár volt az illető az osztrák (!) császári seregben. (Császár császár alapon.) _______________
"Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is?"
Próbálj kesztyű nélkül, kosár nélküli karddal vívni, úgy, hogy az ujjak valid találati felület.
Hamar rájössz, mi értelme ;)
A messernél még elég szépen kijön ezeknek az állásoknak az értelme,
ott még nagyobb divat volt hátul tartani a kardforgató kezed.
Variációk:
-bal láb elöl -jobb láb elöl, de a csípő/sarok befordulva (a Dürer-féle vívókönyvben jól láthatóak ilyen messer állások pl) -jobb láb elöl, de a kard hátul, a hegy hátrafelé néz.
A másik történet, hogy nem mindegy a távolság. Ha tercben állok, pontosan
látod, milyen messzire érek el, de ha pl a bal láb van elöl és csípőnél van a kard,
vagy ha a hegy hátrafelé néz, már sokkal kalandosabb felmérni a távolságot.
A harmadik vágásmechanikai dolog, egész egyszerűen több power van abban,
ha a kard hátulról indul. Ez egy hevesebb plüsis küzdelemben már szépen kijön,
ha egy ilyen vágásba/szúrásba állsz bele, azt megérzed, épp ezért tiszteletet parancsol.
A negyedik, nagy kedvencem pedig az, hogy a hátul tartott kardból elég jól elő lehet készíteni
half-sword illetve birkózós technikákat.
Nagyon más kontextus a ló és D hárítókosaras kard,
Természetesen ha nincs szükség extra powerre (mert lóról csapatod a népet), lábmunkára,
nincs birkózás/half-sword, és van kosár valóban nincs sok értelme a bal láb elöl, illetve kard hátul jellegű állásoknak.
Ugyanígy akkor sem, ha csak pontokra mész, és a kéz védett, vagy kevés pontot ér (plusz nincs birkó+half sword),
lásd modern vívás.
"És emiatt nem tudom elfogadni a dussack=szablya feltevést és a török kori küzdelmek rekonstruálását nyugati források alapján."
Van egy feljegyzés, amiben II Károly osztrák főherceg 700 dussackot (complex-hilt kosaras változatot) rendelt,
kifejezetten a török ellen, végvári harcokra, tetemes lóvéért, igen sietősen.
Szerintem ez elég konkrét forrás pl ;)
Török-kori magyar gyalogos lábmunka tekintetében szerintem a messer-dussack vonal a mérvadó,
konkrétan a kosaras dussack a török ellen lett kitalálva kb. Ott ló nélkül, a vár fokán nem igazán lehetett szálfegyverekkel meg kétkezes hülyeségekkel vidámkodni, meg hiányos lábmunkával elkaristolni.
Szerintem nem véletlen, hogy mikor érkezett pár elég nagy rendelés ilyen (amúgy meglehetősen drága,
de ha a török épp lenyom, belefér a költségvetésbe) kard beszerzésére a határon szolgálók számára,
hirtelen megjelent egy tonna vívókönyv, hasonló témában, illetve a legalapabb vívóiskolás fegyver egy széles pengéjű
ívelt kard lett, és a semmiből hirtelen azonos szinten oktatták, mint az addig rendkívül népszerű hosszúkardot. (miközben azelőtt pár évvel a messerrel/egykezesekkel alig foglalkoztak páran érdemben)
Szóval Sch rendszerének szerintem van elméleti alapja gazdagon, bár én inkább nagy vonalakban értek egyet vele,
"A gyalogos katonák kiképzési anyagára én még nem találtam példát, a bajvívás során pedig szerintem csak akkor nem harcoltak lovon, ha nem volt, vagy ha leestek róla. Emiatt sincs forrás a magyar vívó lábmunkáról a török korból. Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére, szívesen kiegyezek döntetlenben."
Csak ehhez szólnék hozzá, mint kísérleti régészeti alapvetéshez. Gyalogos párbajokról is olvastam, de attól függetlenül is biztos vagyok benne, hogy párbajoztak gyalog. Annyira azért nem voltak lóhoz nőve. Az, hogy nincs forrás a török kori lábmunkáról, az még nem jelent semmit. Az íjhasználat technikájáról sincs semmilyen magyar forrás, egyik korból sem. Pedig tuti volt, biztos tanították is egymásnak, csak nem írta le senki.
Onnantól meg bármilyen rekonstrukciós módszerrel próbálkozik valaki, a te meghatározásod szerint csak újhullámos lehet. Az viszont nem függ össze azzal, hogy jó-e, vagy sem. Egy hiteles, századokon átívelő iskola is elkorcsosulhat.
"Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is?"
Pl. a kis keresztvasú eszközök (középkori kardok, törökkori szablyák, de akár a katana is) sokkal kevésbé a pajzsod, mint egy zárt kosarú szablya. "Hiteles" kenjutsu iskolákban is van hátsó tartás. Más az egész hozzáállás, küzdőstílus, meg a környezet. Ne csak 20. századi vívóstílus ismeretében értékelj egy teljesen más kort! Mert akkor egyből fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért nem tettek zárt kosarat minden szablyára, ha azt már egy ókori kovács simán meg tudta volna csinálni.
Én nem akartam sem passzív agresszív, sem agresszív agresszív lenni, csak tényleg nincs értelme, hogy megint vitába bonyolódjam egy olyan dologról, amiben felszínes a tudásom. A bonyolultságot pl. a Máté blogján látható lépések sokaságára értettem, hiszen számomra vannak teljesen értelmetlenek benne, mint amikor a bal láb van elöl. Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is? Válaszokat is tudnék írni erre a kérdésre, mint hogy talán a haladás közbeni, a dinamikával és az aközbeni magatartáshoz szoktató összefüggő gyakorlat, de ez sem elég elfogadható magyarázat számomra.
A te rendszereddel is vitatkoznék, de egyrészt tényleg nem vagyok kompetens a dologban, másrészt a vita helyett inkább eszmét cserélnék. Annak több értelme van ebben az esetben, mint a Balakorral folytatott beszélgetéseimből is megtanulhattam. Majd ha a kérdés-válasz megoldás elvezet oda, hogy tudom mit, miért, akkor vitatkozhatunk.
Először is megnézem a youtube-on a két részes előadás-videódat, aztán kérdéseket teszek majd fel. Aztán meglátjuk.
De hogy ne maradjunk vita nélkül: újhullámos vívásnak tekintek minden, a 19. sz. vége, 20. sz közepe előtti vívást rekonstruálni igyekvő rendszert, sokszor téves következtetések mentén.
És itt vissza is térhetnék a barantás lábmunkára, amit azért tudok elfogadni, mert ÚJ rendszernek tekintem.
Ismereteim szerint a magyarok a szablyát két módon használhatták. Egyrészt lóháton, amikor is a lábmunkát max. a ló irányítása jelentheti, tehát ez nem igazán lehet kiindulási alap. Ez volt szerintem a leggyakoribb.
A másik, amikor gyalogosan harcolhattak vele, ez két esetben lehetséges szerintem. A gyalogos katonák esetében és a párviadalok alkalmával. A gyalogos katonák kiképzési anyagára én még nem találtam példát, a bajvívás során pedig szerintem csak akkor nem harcoltak lovon, ha nem volt, vagy ha leestek róla. Emiatt sincs forrás a magyar vívó lábmunkáról a török korból. Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére, szívesen kiegyezek döntetlenben.
Ami azt illeti eddigi olvasmányaimban a magyar (gyalogos) vívást inkább statikusnak, a lábmunkát mellőzőnek tekintették a múlt század elején, ők meg azért csak közelebb éltek a régebbi időkhöz mint mi.
Indult egy nagyon jó podcast rádióműsor Régi vitézeknek címmel. Van egy adásuk, ami a régi harcosok edzését vizsgálgatja. Ebben egy nagyon fontos megállapítás elhangzik (legalábbis számomra fontos). Mégpedig az, hogy a régi harcosoknak nálunk nem volt erre külön edzésük, meg gyakorlataik, mert a mindennapokban tanulták meg a harcot, pl. a végvárakban és nem volt idejük sportként, testedzésként használni a küzdelmet, nem úgy mint nyugaton. És emiatt nem tudom elfogadni a dussack=szablya feltevést és a török kori küzdelmek rekonstruálását nyugati források alapján. Ez persze megint betudható az én egysíkú gondolkodásomnak és ismerethiányomnak.
Remélem eddig senki személyét nem támadtam, mert ezután sem áll szándékomban.
"...de én nem érzem, hogy bármit is megreformáltam volna."
Erről nem tud(hat)ok semmit, de annyi biztos, hogy a 2013-as cikk - A hétvágás (8, 9, 11 vágás) nyomában - egy vízválasztó. Előtte azt éreztem, hogy a barantában szinte kizárólag a népi elemek domináltak.
"A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követő időszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegű tudásanyag." (OBSZ honlap)
A cikkben - számomra legalábbis - az alábbi rész a legfontosabb:
"A Baranta a népi vívómozgások kutatása mellett ennek az időszaknak (1840-1920) a vívóiskoláit is jogelődeinek tekinti. Nem véletlen, hiszen annak a kutatómunkának, amit a Baranta jelenleg végez az egyik jogelődje az a Svédországban szintén szereplő Schenker Zoltán volt, aki a LASE (Ludovika Akadémia Sportegyesület) vívótanáraként először gyűjtött népi bot és fokoselemeket. Ő lesz az, aki a régi vívásformákat újból beépíti a tisztjelöltek képzésébe és kilép a kortársak “vívóvonal” elképzeléséből."
Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megszületett a könyved.
"Rövid, magyar és leíró. Nem akartunk nyelvészkedésbe belemenni, és főleg nem gondoltuk, hogy a tartalom helyett az elnevezés fogja a nagyobb felháborodást kiváltani."
Nálam garantáltan nem váltott ki felháborodást.
"Nos, én úgy érzem az én könyvem is túl hamar érkezett, mert túl sok mindent nem írtam le benne, vagy nem elég szemléletesen/hangsúlyosan és lehetett volna sokkal teljesebb is."
VSZ pont időben érkezett! :-)))
Az pedig szinte alaptézis, hogy mire 1-1,5+ év munkájával elkészül egy könyv, addigra a szerző szinte rögtön kezdheti újraírni az egészet, mert közben ennyivel tapasztaltabb lett az adott témában, jobban átlat dolgokat, sőt - egy kis szerencsével - még írni is megtanult ;-)
Simplex! 2011-ben kerültem fel Budapestre, a Zrínyi Baranta SE-hez, ahol Vukics volt az edző. Az oktatás valóban úgy zajlott, hogy Ferkó mondta, hogy ezt meg azt kell csinálni és csináltuk. Nem könyvből oktatott. De amikor odamentem hozzá edzésen kívül, hogy érdekel a téma és szeretnék utána nézni, ő adta a forrásokat, hogy ő ezekből dolgozott és kiindulásnak ez jó lesz. Amikor elkezdtem írni a könyv vázát képző foglalkozásvezetői leadandó szakdolgozatot, akkor szintén tőle számíthattam segítségre források tekintetében.
Az egy dolog, hogy egy átlagos barantásnál mennyire tudatos az, hogy amit tanul, az honnan van. Leginkább semennyire, mert valamiért az oktatás során korábban ez nem volt szempont. Egyébként én se úgy oktatok, hogy megmutatok egy technikát és akkor ez honnan van, meg az honnan van. Számomra fontosabb rendezőelv a mozgások egymásba köthetősége és a taktikai elv mentén szerveződés - ebből a szempontból lényegtelen, hogy az adott mozdulat a huszárszabályzatból van, vagy botoló elem. De a fentiekből, valamint számos beszélgetésből úgy szűrtem le, hogy Ferkónál tudatos volt az összeállítás.Legalábbis 2011 után ,mikor én a keze alá kerültem.
A 2011 előtti időkről nem tudok nyilatkozni, mert előtte egy vidéki csapatnál edzettem (erről beszéltünk már Tibivel is, igaz, más téma kapcsán...), de én nem érzem, hogy bármit is megreformáltam volna. Amikor fölkerültem én már találkoztam a taktikai rendszerekkel, azokkal a mozgásokkal, amik a könyvben szerepelnek. Edzésen ezeket már mind gyakoroltuk korábban. A hozzáadott érték abban nyilvánult meg, hogy ezt összeszedtem és egy helyen közzétettem. Talán kissé tudatosabb lett a felkészítés a vidéki csapatoknál is, mert van egy vezérfonal, ami mentén elindulhattak.
A nevezéktanról pár szót... Részemről ez a legkevésbé lényeges szempont. A sallang, ami a tartalmat jelöli. Az volt a szempont, hogy magyar legyen és leíró jellegű. Nálunk a gyakorlatok mindig rendelkeznek egy viszonylag tömör névvel. Aki barantázott, vagy utána nézett az tudja, hogy a számmal rendelkező gyakorlatoknak is van rövid leírása, vagy neve. Az ötös iskolagyakorlat a fej-nyak-nyak-láb-láb. Az ostorcsapások "csikós", "gulyás", "hajtós", "kanász" nem csak azért lettek így elnevezve, mert csak ezen foglalkozás űzői használták, hanem mert valahogy KELLETT elnevezni őket. A terc (harmadik) álláshoz leginkább hasonlító állásunk a középső védekező tartás. Mert a penge középmagasságban van és defenzív az állás. Ennek "tükrözött" változata a fordított védekező tartás. Amikor meg felső vonalban van a penge, az a felső védekező tartás. Amikor hátra néz a kard hegye akkor hátsó tartásról beszélünk, amikor lent van, az az alsó tartás. Amikor meg a bal láb van elől, az a fordított alapállás. Rövid, magyar és leíró. Nem akartunk nyelvészkedésbe belemenni, és főleg nem gondoltuk, hogy a tartalom helyett az elnevezés fogja a nagyobb felháborodást kiváltani.
Mindenki mondja, hogy milyen jó lenne, ha már 2005-ben publikáltunk volna. Nos, én úgy érzem az én könyvem is túl hamar érkezett, mert túl sok mindent nem írtam le benne, vagy nem elég szemléletesen/hangsúlyosan és lehetett volna sokkal teljesebb is.
MÁS: Az eddig beérkezett szakdolgozatokat (foglalkozásvezetői képzés feltétele) szeretném 2017-ben ismételten átnézni és az arra érdemesek egy megújult baranta honlapon bárki számára elérhetővé válnak majd.
