Nem mondom sárkányos történet, de mint tudjuk: Sárkány ellen sárkányfű! :)
Hallottam egy igen érdekes gondolatkísérletet (mert ugye beszélgetünk:)
Alapvetésként tudjuk, hogy a teljes adómentesítés nem lehetséges, de optimalizálható. Mi feladat lényege ilyenkor? Több évre, vagy több személyre szétosztani az adóalapot, vagy más jövedelem forrássá alakítani a ellenértéket.
A több személy –érzésem szerint- nem igazán járható út. 20millió forint jövedelem esetén a személyi jövedelemadó 7860ezer forint. Ha 10 felé osztjuk 2m forintjával, annak az adója 660ezer forint, összesen 6,6m forint, nem igazán nagy kaland. Ha húsz felé osztjuk, 1m forint adója 260ezer forint hússzor, ami összesen 5,2m forint. Még ez sem az igazi, és már igen bonyolult szervezést igényel. Bár használható a dolog, mert a rokonság nyugodtan összedobhatja a pénzt egy lakásra, csak kicsit sokan vannak, és ez bonyodalmakhoz vezethet később. (Családi perpatvarok öröklés, miegyéb)
A több évre szétosztás sem az igazi, mert az adójogszabályok változékonysága miatt, kiszámíthatatlan a jövő. Annyiban azért érdemes figyelemmel lenni a dologra, hogy az adóbefizetés szükségképpen elnyúlik több évre, nem pedig egyszerre kell befizetni, mint a több személy esetén. De ez is nehézkes ügy, mert egy bankot is bele kell vonni a dologba.
Ha ez az ellenérték árfolyamnyereségből származó bevétellé konvertálható át, -Szja 67.§(1)- ekkor válik érdekessé a kép. Ha nem megállapítható, hogy az értékpapír megszerzésére mekkora összeget fordított az adóalany, az értékpapír elidegenítéséből származó ellenérték 25%-a az árfolyamnyereség, ami teljes egészében bevétel. Az árfolyamnyereség 20%-os mértékű lineáris adókulccsal adózik, tehát: 20m forint 25%-a 5m Ft, ennek a 20%-a 1m forint, azaz ennyi az adója.
Tovább nem emlékszem a gondolatkísérlet részleteire, mert csak beszélgetünk.:)
Köszönettel megtisztelő érdeklődésedért, 10telettel:
A Dagotta
Hallottam egy tanacstalan programozorol, kivancsi vagyok, tudnal e ajanlani valamit a tortenetere.
Emberunk mindennapi szurke kis programozo eletet elt, nem nagyon torodve a mindennapi vilaggal. Egyszer azonban ugy hozta a sors, hogy kiderult, ismer olyan matematikai elmeletet, amire egy cegnek pont szuksege lenne. Programozo kollegank az elmeletet felhasznalva irt is egy kis programot, melyert a ceg hajlando lenne fizetni 20millio forintot. Ez azert volna szerencses, mert emberunk pont most szeretne lakast venni maganak, ahol meg a szokasosnal is kevesebb napfeny eri boret. Viszont ha az emlitett oszeggbol rendesen leadozna, akkor a maradek 10milliobol ma mar csak egy panelputrit tudna venni, amely annyira nem kedvez igenyeinek.
A fiatalember sem a multban, sem a jovoben nem nagyon akar foglalkozni ilyen maszek dolgokkal, jelenleg egy multinal dolgozik rendesen bejelentve kb brutto 500000/ho korul, es munkahelyet meg akarja tartani, nincs se vallalkozoija, se semmije, meg elegendo fantaziaja sem, hogy az ilyen uzleti/ados cuccokban magatol elevickeljen. Azt sem tudja, milyen cimen adja oda a termeket, mint program, vagy mint egyfajta oktatas az elmeletre, s program mint egy demonstracio gyakorlati megvalositasra.
Hogyan erdemes lepkedni ilyen helyzetben?
Legyszives probalj ugy valaszolni, mintha egy rendornek meselnel viccet, mert ha emberunk erre teved, s olvassa soraidat, az kb hasonlo esettel lesz egyenlo.
Igazán köszönöm érdeklődésed, és kedves kritikádat, igyekszem tovább.
A munkavállalókkal (bérből és fizetésből élők)kapcsolatban közvetlenül már alig-alig lehet trükközni. Ehhez feltétlenül kell a munkáltató -hogy úgy mondjam- pozitív hozzáállása. (Példa erre Kanga esete a szőnyeggel.:) Ha a munkáltatók is megismerik a trükköket, biztos vagyok benne, hogy ki is fogják aknázni az ebben rejlő lehetőségeket.
A nagylétszámú cégeknél sajnos még ezek a trükkök is alig-alig működtethetőek, mert legalább egy dolgozó okvetlenül akad, aki kevesli amit kapott, és elkezd kavarni, ami lássuk be komoly kockázati tényező.
Mindaználtal össze fogom szedegetni ezeket az infókat is.
Ürge alig egy nap alatt összehívta a haverokat. Mivel konkurrensek voltak, ezért egy semleges helyet választottak, ahol nyugodtan lehetett tárgyalni. Konkurrencia ide vagy oda, ha nagy baj volt szó nélkül segítettek egymáson. Ürge nem nagyon részletezte az alaphelyzetet, -szűk a szakma- tudta hát mindenki, aki számít. Hanem elhívta Baglyot is, mondja el a többieknek mit akar, mert ő nem nagyon értett a számvitel, meg a jog fortélyainak finomságaihoz. Bagoly szót kapott, –kissé meg is volt illetődve a sok nagyágyú között- és elmondta azt amit Ürgének felvázolt. Gondolkodtak egy darabig, majd megszólalt az Öreg:
-Bagoly barátunk nem is olyan hülye. –morfondírozott hangosan, mire Bagoly egy önelégült mosolyt próbált elfojtani, mert azt tudta, hogy az Öreg szájából ez egy Nobel-díjjal felérő bók. Észrevette az Öreg és folytatta:
-De azért látszik, hogy könyvelő, és fogalma sincs üzletről. Maga az alapötlet nem rossz, de csak annyit ér el, hogy kisebb nagyobb veszteségek árán Ürge megtarthatja azt, ami egyébként is az övé. Ez nem üzlet. –fűzte tovább gondolatait. Mindenki síri csendben hallgatott, mert az Öregnek vitathatatlan tekintélye volt a szakmában, már-már egyszemélyes intézményként tisztelték.
-Ha ennyire kell nekik, hát kapják meg. –jelentette ki. Mielőtt kitört volna a hangzavar, folytatta:
-Arról majd gondoskodunk, hogy a többszörösét fizessék érte, mint amennyit ér az egész hóbelevanc, aztán majd jól pofára esnek, mi meg visszavásároljuk, és Ürge visszakapja azt, ami az övé, a hasznon meg szépen megosztozunk. Ürge komám! Vannak megbízható melósaid?
-Persze. Ott a hét törpe, az életemet is rájuk bíznám. –válaszolt Ürge.
-Vigyázz Ürge, mert lehet, hogy így is lesz! Fenntartod?
-Már mondtam.
-Akkor jó. Most nézzük az üzletet. Bagoly barátom! Meddig tudod húzni a felszámolást? –érdeklődött az Öreg.
-Ha kapok egy kis segítséget, két-három évig biztosan. –felelte Bagoly mostmár óvatosabban.
-Helyes, annyi idő elég. Kispocok, van még abból a nyers aranyércedből valamennyi?
-Akad.
-Jjo. Akkor a terv a következő: A hét törpe csöndben szétszór egy kis ércet, na nem túl sokat, csak annyit, hogy éppen kimutatható legyen. Ürge küld egy kis talajmintát, rétegmintát, szóval mindent amit kell, egy szokásos laborelemzésre. Abban biztos vagyok, hogy az eredményt tíz perc múlva tudni fogja a mufurc, és Ürgére még jobban rászállnak. A bányája már a miénk, nagy baj nem lehet. A felszámoló biztosan tudni fog a potenciális lelőhelyről, most csalódnék először, ha nem haver felszámolót jelölnének ki. Zsákszám fogja ömleszteni a pénzt a bányába, de olyan titokban ahogy csak lehet. A mi részvényeink értéke az egekig szökik, és szép lassan hagyjuk magunkat meggyőzni, hogy eladjuk nekik. El is adjuk, de visszavásárlási opcióval, amit az aktuális piaci értékhez kötünk. Amilyen marhák, szó nélkül belemennek majd, mert ha pénzt látnak elborul az agyuk. Aztán szép lassan pofára esnek, mert nincs ott semmi, és akkor már a felszámolónak meg kell szabadulni a cégtől. Ekkor jövünk mi, és visszavásároljuk a részvényeket. A mi cégünket végelszámoljuk, és ezzel vége. Benne vagytok? –érdeklődött az Öreg.
-Naná! –üvöltötték kórusban.
És nekikezdtek az ügyvitelnek. Bagoly meg azon morfondírozott, hogy ezekhez képest milyen kispályás cégecskére olyan büszke.
Az Ürge-bánya Kft fölé baljós fellegek gyűltek. Az új mufurc vezér rokonságának bányavállalkozási voltak, és szemet vetettek Ürge egy szem kőbányájára. Ürge már külön szobát adott az ellenőröknek, mert egymást váltották a dézsmaellenőrök, a munkavédelmi felügyelők, ÁNTSZ ellenőrök, a tűzoltók, a bányakapitányság mufurcai, és minden más ellenőr, aki csak létezett. Valamilyen szabálytalanságot mindegyik talált, és rögtön megbírságolták Ürgét, aki rutinosan fellebbezett, de előbb-utóbb fizetnie kellett.
-Idefigyelj Bagoly! Ha ez így megy tovább becsukhatom a boltot. Én már kerestem eleget, megélek már a bánya nélkül is. Főleg, hogy kaptam egy vételi ajánlatot: nem túl drágán de megvennék bányát. Gondolom sejted, hogy ki a vevő. Viszont a környéken ez az egyetlen munkahely. Ezek csak le akarják kaszálni a piacot, aztán tovább állnak, és ott marad egy csomó munkanélküli meg a családja. Nézd, nem vagyok egy romantikus alkat, ahhoz túl régen vagyok a pályán, de ezekkel a srácokkal együtt tanultam ki a szakmát, és be merek menni a kocsmáikba, tehát nem utálnak annyira. A hét törpe meg különösen a szívemhez nőtt, mert ilyen vagány társaságot ritkán találni. Arról nem is beszélve, hogy hozták Hófehérkét is, ő meg egy szervezőzseni, ezt már te is elismerted. Mit csináljak?
-Ürge komám! Itt már csak a nehéztüzérség segít. –vigyorgott kajánul Bagoly, mert nagyon szeretett a mufurcoknak keresztbe tenni.
-Ezt meg hogy gondolod? –hökkent meg Ürge.
-Ha meg akarod tartani a bányádat, gorombább eszközökhöz nyúlunk. Ehhez viszont komoly pénzmennyiség kell egy időre. Hogy állsz dohánnyal? –érdeklődött Bagoly.
-Ne törődj vele, neked se vallok be mindent. Ha nincs elég, kapok a haveroktól amennyi kell. A módszerednek viszont bombabiztosnak kell lennie, mert ha nem jön össze, engem kiherélnek, és ezt értsd szó szerint.
-Jól van na, nicht bessaren. –élcelődött Bagoly, mert végre kedvére való feladatot talált.
-Bízol annyira a haverjaidban, hogy akár a teljes vagyonodat rájuk mered bízni? –kívácsiskodott tovább.
-Idefigyelj! Annyiszor húztuk ki egymást a córeszből, hogy már azt se tartjuk számon, ki kinek a lekötelezettje. –háborgott Ürge.
-A melósaid mennyire rugalmasak? Már úgy értem, hogy a trükközések terén?
-Nem téma. Néhány korsó sör után arról is meggyőzöm őket, hogy a Föld banán alakú. –dicsekedett Ürge.
-Hát akkor most figyelj Ürge komám!
Elsősorban a haverok összeütnek egy céget, lehetőleg Rt-t. Adnak neked egy nagy rakás kölcsönt, hogy ásványkincsek után kutass. A haverok cége meg ugye óvatos, és mindenedet zálogjoggal terhel meg. A bányádat, a gépeidet, a házadat, a nyaralódat, a kocsidat, egyszóval amid csak van. Te meg nem fogsz fizetni a mufurcoknak semmit az évilágon. Hangsúlyozom semmit, még amit eddig fizettél dézsmákat, ispotályozási járulékokat sem, egyáltalán semmit. Az intenzív érdeklődést elnézve, igen hamar felszámolási eljárást fognak kezdeményezni ellened. És itt jön a trükk lényege. A felszámolási eljárásban az a szép, hogy egyrészt sokáig tart, másrészt a felszámolónak működtetni kell a céget. Jóval a felszámolás előtt módosítod a melósaid munkaszerződését, és szépen megemeled a fizetésüket. Ettől versenyképtelen lesz a felszámoló, és nem tudja működteni a céget. Pénze nem lesz a fizetésekre, ígyhát a melósok vadul sztrájkba lépnek a biztonság kedvéért, no meg a fizetésükért. Attól nem kell tartani, hogy elbocsát mindekit, mert a végkielégítéseket nem fogja tudni kifizetni. Még hitelt sem fog kapni, mert mindenedet zálogjog terheli, és olyan őrült bank nincs amelyik csak úgy adna pénzt. De ha van is nem érdekes, legfeljebb a melósaid járnak jól. És most figyelj nagyon! A csődtörvény szerint először a felszámoló költségeit kell kifizetni, és rögtön utána a zálogjoggal biztosított követeléseket. Arra kell csak vigyázni, hogy a felszámolási eljárás előtt hat hónappal kössétek ki a zálogjogot. A többi részletkérdés, úgyhogy egy darabig fizetgess még, -azért csak módjával- hogy a hat hónap kijöjjön.
Mifog történni? Elkezdik felszámolni a cégedet, de a legrosszabb esetben is a haverjaid kezébe kerül mindenestől. Onnan meg majd visszaszerzed valahogy, azon ráérünk később is gondolkozni. Inkább abban bízom, hogy ha a mufurc vezér észreveszi, hogy mi a pálya, és nem fog sokat akadékoskodni, mert mire meg tudná szerezni a bányádat, addigra okafogyottá válik a dolog.
Ürge gondolkozott egy darabig, aztán elkezdte hívogatni a haverokat, mert az idő sürgette.
Bagoly búslakodva ücsörgött a sokadik whiskije előtt. Nem nagyon szokott inni, -mert észnél kell lennie- de most útálattal vegyes bámulattal gondolt az egyik mufurc vezérre, és ilyenkor -biztos ami biztos- leissza magát.
-Hogy ezt nem én találtam ki! -motyogta.
Miért akadt ki Bagoly? Ezt Malacka mesélte el.
Közeledtek a mufurc-választások, és az egyik mufurc vezér érzete, hogy itt már babér nem terem neki, vissza kell mennie dolgozni. Igen ám, de megszokta a mufurc életet, meg az ezzel járó kiváltságokat, nem igazán volt kedve dolgozni. Meg egyébként is, ki vette volna fel őt, és főleg ennyi pénzért? Annyi információt összegyűjtött, hogy tudja: a szülőfalujában a csókatenyésztés nagy üzlet. Érteni nem értett hozzá, -állítólag nem tudott megkülönböztetni egy csókát egy fókától- de ez nem zavarta. Volt annyi pénze, hogy egy másik csókafarmot létesítsen, ám tudta azt is, hogy nem versenyezhet a már bejáratott, jól működő céggel. Egyféleképpen ütheti ki a piacról a konkurrenciát, ha alámegy az áraknak. (No éppen csak annyira, hogy a Versenyhivatal ne üsse bele az orrát az ügymenetbe.) Ez csak úgy lehetséges, ha az összes dézsmát valahogy elcsalja. Kockáztatni nem akart, mert akkor végleg odavész a maradék nimbusza, ezért mást eszelt ki. Meghívta magához felcser ismerősét, aki kezét-lábát törte volna, azért ha előléptetnék. Annyi befolyása volt még a mufurc vezérnek, hogy ezt elintézze. Az előléptetésért cserébe csak azt kérte, hadd nézzen bele az ispotály betegnyilvántartó rendszerébe. Meglepetésére a felcser kinyomtatta neki az egészet. A mufurc vezér kizárólag a halálos betegeket kereste, akiknek néhány hónapja, legfeljebb egy éve van még hátra. Azt találta ki ugyanis, hogy nagyobb fizetésért átcsábítja a konkurrencia vezető dolgozóit magához, és ők tenyésztik majd a csókákat, amit ő olcsóbban fog adni. Tudta, hogy ez veszteség, de nem törődött vele. A szegény sorsú betegeknek ad egy kis pénzt, és ők meg alapítanak egy céget. Aztán mire kiderül, hogy mennyi dézsmatartozást halmoztak fel, addigra úgyis meghalnak. A konkurrens cég meg tönkremegy, és ő fölvásárolja krajczárokért. Így is történt, a konkurrens csődöt jelentett, a mufurc vezér meg fölvásárolta. A holtakat meg Isten nyugosztalja!
Alanyi adómentes (ÁFA) adóalany esetében az adóalany nem számít fel, és nem is von le általános forgalmi adót, ezért bruttó módon számolja el mind bevételeit, mind költségeit.
Az adóalap esetünkben a személyi jövedelemadó alapja és valóban ÁFÁ-val növelt értkében számolja el a költséget, tehát nincs szükség a bonyolult számításokra.
Az ÁFA levonás (visszaigénylés) egészen más rendszer. A magyar tarka logikája többé-kevésbé helytálló, de egy másik adóalap, az SZJA vonatkozásában. Ugyanez a helyzet a kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végző, vagy szolgáltatást nyújtó adóalany esetében is.
Ha tárgyi adómentességről is szó van, kissé más a helyzet.
Köszönettel megtisztelő érdeklődésedért, 10telettel:
A Dagotta
Áfa-mentes körbe tartozó kényszerszámlatkibocsájtó, vállalkozónak titulált magyar tarka kérdezi, hogy az ÁFÁ-val növelt értékű számlát ÁFA-tartalommal együtt írhatja-e le adóalpajából, vagy pedig bonyolult számításokat kell végeznie egy villanykörte esetében. Mert magyar tarka logikája azt diktálja, hogy ha a teljes ÁFÁ-s számla összegét írja le, akkor az formálisan olyan, mintha visszaigényelte volna az ÁFÁ-t.
Csacsi lihegve nyitott be Bagolyhoz, aki csodálkozott is rajta, mert nem az a hír járta Csacsiról, hogy túl fürge lenne, így hát kíváncsian nézett ki abakusza mögül.
-Baj van Bagoly komám! –lihegte Csacsi.
-Az egyik buszvezetőm megbetegedett, és úgy néz ki sokáig lesz betegállományban. Neki is nagy a családja, most volt nálam a felesége és kérdezte, hogy mi lesz velük? Adtam neki egy kis pénzt, aztán jöttem is hozzád.
-Van róla papír? –érdeklődött Bagoly.
-Látod azt elfelejtettem! –rémült meg Csacsi.
-Kivételesen nem baj, mert így legalább letagadhatod. –jegyezte meg Bagoly.
-Nem értem. –mondta Csacsi.
-Gondolom a szokott módon fizetted a fiút ugye? Minimálbéren, a többit meg úgy számoltátok el, mintha az utasoktól kapná borravalónak.
-Hát persze, mert csak így tudtam viszonylag olcsón utaztani.
-Nna, majd valamit kitalálunk, de kicsit sokba fog kerülni, arra készülj fel öreg hátas barátom!
-Nagyon kérlek segíts nekem Bagoly, mert ha nagy a baj, akkor jön a felesége az újságírókkal, a síró gyerekekkel, aztán jönnek a dézsmaellenőrök és úgy megforgatják a céget, hogy semmim se marad! –kérlelte Csacsi.
-Menj most haza, majd kigondolok valamit. -mondta Bagoly, és belemerült a jog tanulmányozásába.
Eltelt néhány óra, és Bagoly Malackához fordult:
-Hát nem mondom nehéz ügy, itt mindenki vesztes lesz. –morogta.
-Miért? –érdeklődött Malacka.
-Tudod kis barátom azért, mert a mufurcok úgy számolnak, hogy az előző évi ispotályozási járulék alapját képező jövedelme lesz a táppénz alapja és ennek a 70%-át folyósítják. A minimálbér utáni 70% meg hát annyi, mintha nem is kapná. Mondjuk ezen még tudok segíteni egy kicsit, mert benyújtunk egy tavalyi évre vonatkozó önrevíziót és megemeljük az alkalmazott munkabérét annyira, hogy valami épkézláb pénzt kapjon a mufurcoktól. Mondjuk azon az alapon, hogy évvégén kapott jó sok prémiumot, én meg elfelejtettem lekönyvelni és bevallani. Aztán Csacsi fizetheti a többletdézsmát, az ispotályozási járulékot, a táppénzhozzájárulást, az önellenőrzési pótlékot, késedelmi kamatot, a bírságot talán megússza. És ez még semmi, mert a mufurcok nagyon meg fogják a céget vizsgálni.
-De Bagoly, hát miért van akkor olyan nagy baj? –értetlenkedett Malacka.
-Tudod a mufurcok se egészen hülyék, sejteni fogják mire megy ki a játék, és nagyon nem szeretnek fizetni, ahogy mi sem. Ezt a békát még valahogy letolom a torkukon, de mi lesz, ha nagyobb a baj, és leszázalékolják a sofőrt? Mert a kegydíjalapja az olyan kevés lesz, hogy mindenképpen szerezniük kell valahonnan jövedelmet. És mit csinálhat? Pereli Csacsit, hogy dézsmát csalt, mert nem jelentette be a valós pénzét. Ezzel ugyan saját magát is fejelenti, de neki már nincs mit veszítenie, és ez a legrosszabb. Tudod ez a legrémísztőbb az egész mufurc rendszerben. Egy bizonyos határig hajlandó engedni, hogy csaljál, mert élni akarsz, de ha bajban vagy ezen az alapon megtagadhat minden segítséget, és azt mondhatja együtt csaltatok, hát verjétek le egymáson, hogy ki fizessen, és még bűnbakokat is tud kreálni. Most csak azért imádkozhatunk, hogy mihamarabb gyógyuljon meg a fiú! Szólok is Csacsinak keressen valami ismerőst a felcserek között, hátha tud segíteni.
Zavartan pislogott Malacka Bagolyra. Egy szép summával kibélelet boríték feküdt az asztalán.
-Tedd csak el Malacka, a tiéd! –kukkakontott ki Bagoly az abakusza mögül.
-Nem lesz ebből baj? –kérdezte Malacka, akiről tudjuk, hogy igen kicsi és éppen ezért félős állatka volt.
-Ha gondolod, add vissza a kétharmadát, úgyis holnap kell kitöltenem a dézsmabevallásokat, és majd befizetem a mufurcoknak a te dézsmádat is. –vetette oda kissé ingerülten Bagoly.
Malacka –mint minden kicsi és félős állatka- igen fejlett szociális érzékenységgel bírt. Nem mintha nem jött volna jól a pénz, -volt annak helye ezernyi is- de attól tartott, hogy a mufurcok egy alaposabb ellenőrzéssel kideríthetik, hogy malac létére hogyan élhet viszonylagos jólétben. Tépelődött egy darabig, aztán eltette a borítékot. Lelkiismeretét megnyugtatandó megfogadta, hogy befizet egy jelentősebb összeget az Elárvult Malackák Alapítványába. De csak furdalta tovább a dolog, hát megkérdezte:
-Bagoly! Szerinted helyes amit csinálunk? Mindent elkövetünk azért, hogy a mufurcoknak minél kevesebb dézsmát kelljen fizetnünk. Ha mindenki így tenne, nem maradna pénz a pagonybeli öregekre, árvákra, utakra, csatornákra meg mindenfélére és akkor sokkal rosszabb lenne. –hadarta el Malacka egyszuszra.
-Hagyd ezt az idealista vakert Malacka! Hallottam már eleget, nekem sem tetszik túlzottan a dolog. Gondolod, hogy a mufurcokat egy percig is érdekli, hogy te hogyan élsz? Vagy, hogy élsz-e egyáltalán? Mert mi történik amikor új mufurcokat választunk? Egy-két ezer hájfejűt seggberúgnak, kicserélnek, de a többi a helyén marad, és nekik ez a legfontosabb. Aztán minden marad a régiben. Ha mindent befizetnénk nekik, amit követelnek, legfeljebb nekünk maradna kevesebb, mert hogy nem jutna több semmire, az is biztos. Idefigyelj te együgyű Malacka! Láttam, amikor meglested a dézsmabevallásomat. Ugye igaz? –Erre elpirult Malacka.- Láttad, hogy mennyi jövedelmet vallottam be ugye? Ennyi pénzt azért nem osztanak csak úgy minden helyen. És mennyi marad belőle a családomnak? Alig valamivel több, mint a létminimum. De lássuk a számokat! Kétmillió pénzből a dézsma után 1090ezer pénzem maradt. A feleségem, meg a mama összesen kapnak még a mufurcoktól összesen 700ezer pénzt. Az összesen 1800ezer pénz. Osszuk már el egy hónapra! Az 150ezer pénz ugye? Mennyi jut egy főre? Öten vagyunk, mindössze 30ezer pénz! Meg lehet ebből élni? –Fakadt ki Bagoly, és gyorsan rágyújtott, mert már nagyon ideges lett. Aztán folytatta:
-Ez a büdös bagó is! Csak ez kerül az asszonynak meg nekem havi 30ezer pénzbe. A rezsi is van vagy 50ezer, mert van közös költség, villany, gáz, fűtés, telefon, TV, miegyéb. Aztán ott van tankolás. Amennyit furikáznom kell, hát az is van vagy 40ezer, meg a súlyadó, meg a kötelező. Aztán a kölykök. Mind a kettő tanul nyelvet, a fiú sportol, a lány zeneórákra jár, az is vagy 30ezer. Ez már most több, mint 150ezer, és még nem ettünk egy falatot se, nem ittunk egy kortyot se, nem vettünk ruhát, nem vettünk könyvet, nem szórakoztunk. Ja, és a mama gyógyszerei is vagy 20ezer havonta, meg az orvos.- füstölgött Bagoly.
-Hát ide figyelj Malacka! Ha a mufurcok eleve olyan helyzetbe hoznak, hogy szükségképpen éhen kellene halnod, akkor a puszta létezésed a bizonyíték arra, hogy dézsmát csalsz! Érted már? A kérdés csak az, hogy be tudják-e bizonyítani? Hát ezért vagyunk mi, hogy ezt megnehezítsük. És hidd el, ezt tudják ők is, és nem veszik túl komolyan a dolgot. Csak akkor néznek utána valakinek, ha túl sokat, vagy túl hülyén csal. Vagy ha az illető nem tetszik valamelyik mufurc vezérnek. És ez a lényeg. Ha valamennyit fizetsz azért nekik, többnyire békén hagynak, vagy valamilyen elviselhető büntetést kiszabnak a látszat kedvéért. Mert ez a látszatok országa. A mufurcok úgy tesznek mintha ellátnák a rájuk bízott feladatokat, mi meg úgy teszünk, mintha örülnénk neki. –magyarázta Bagoly, és visszafordult az abakuszához.
Malacka kissé riadtan elgondolkozott, aztán megfelezte magában az árva malackáknak fizetendő adományt.
Kanga idegesen tépelődött Csacsi utazási irodájában. Nem tudta, hogy kérjen Csacsitól egy kis pénzt, mert már régen megígérte Zsebibabának, hogy az idén nyárony elmennek nyarlani a Nagy Pocsolyához. Régen dolgozott már Csacsinál, és tudta, hogy lehet rá számítani, csak a dézsma miatt szokott kicsit csökönyös lenni. Csacsi látta Kangán, hogy valami nyomja a lelkét, meg is kérdezte Kangát:
-Mi a baj?
-Tudod Csacsi szertnék elmenni nyaralni, de nincs rá elég pénzünk. –válaszolta Kanga
-Adnék én szívesen, most jól is ment a bolt egy kicsit, lenne is rá pénz, de hát tudod a dézsma, meg az ispotályozási járulék elvinné ezt a kis pénzt is, ha csak úgy adnék. –mondta Csacsi.
-De azért kérdezzük meg Baglyot, hátha tud valamit. –tette hozzá.
Csacsi fel is hívta Baglyot, beszélgettek hosszasan míg végre Csacsi kibökte, hogy a nyáron új szőnyegeket, meg bútorokat akar venni, mert igen kopottak régiek.
-Hoppá!-kiáltott fel Bagoly!
-Idefigyelj csökönyös barátom, megvan a megoldás Kanga gondjára is. Küldd el Kangát, hogy vegye meg a szőnyegeket! Van nekem egy használcikk-kereskedő barátom, aki szívesen segít. Kanga jó drágán eladja neki a szőnyeget, -mint magánkenguru-te meg megveszed tőle.
-Nem értem. –mondta Csacsi.
-Ugyanmár ne szamárkodj! A megánkenguruknak évi 200ezer pénzig nem kell sem bevallania, sem dézsmát fizetnie az ingóságok értékesítéséből származó jövedelme után. Te kapsz egy számlát egy jó drága szőnyegről, az én használtcikk-kereskedő barátom, meg eleve drágán vette a szőnyeget, ő sem fog dézsmát fizetni.
Így már Csacsi is megértette, és Kanga örömmel újságolta Zsebibabának, hogy nemsoká mennek a Nagy Pocsolyához.
Ha az illető a dézsma-jóváírásra gondolt, hát minden elismerésem! Ámbár az ispotályozási járulékok kérdését is meg kellene vizsgáni, mert az olyan mint a Duna. Jön!
Egy rokonom rokona által ismer személyben fogant meg az alábbi ötlet, mikoris azon merengett, hogy neki, mint egy aprócska, gyakorlatilag egyszemélyes BT beltagjának, miért kell jövedelme után oly sokat fizetnie a dézsmaszedőknek ... lévén az adótáblán ugye nem mindegy, hogy vállalkozásból származó jövedelem vagy munkabér . Szóval állítólag ekkor jutott eszébe, hogy neki inkább a cimborája BT-jének a titkárnőjét (vagy magát a cimboráját ) kellene foglalkoztatni, ő pedig elmegy segédmunkásnak a cimborája BT-jébe...
Hogy mik vannak ... [ És még igazolt munkaviszonya is lesz, ami akkor jó, ha mondjuk áruhitelt akar pld. a helyi hiperszukermarketben, lévén alkalmazottként nem kérnek tőle a munkaviszonya igazolásán kívül ezernyi olyan furmányos irományt, amivel vállalkozó ügyfeleik létét keserítik meg a hitelelbírálással foglalkozó banki mufurcok ... ]
Igazán köszönöm kitüntető figyelmed, és kedves invitálásodnak eleget téve, már be is jegyeztem magam a levelező listára. Majd este jobban körülnézek!
Cserébe olvasd hát el az alábbi mesét, a Mérlegképes Malackáról.:)
Tanmesék a Százholdas pagonyból III. rész
Malacka Bagolynál dolgozott igen rég óta, és nagyon unta, hogy a mufurcok dézsmaellenőrei hamar eligazodtak a könyvviteli rendszerben. Szokványos abakuszprogramokat használtak, és ezt bizony könnyű volt kezelni is, meg ellenőrizni is. Egyszer Malacka gondolt egyet, és elhívta Baglyot Micimackóhoz méznyalásra. Mivel Malacka egy igen kicsi állat, hát hamar megártott neki a méz, de ettől bátrabb is lett, és elmondta Bagolynak az ötletét:
Idefigyelj Derága Főnököm! Mi lenne ha megkérnénk Róbert Gidát, ugyan programozza már át az abakusz nyomtató modulját? Mert most minden jöttment dézsmaellenőr pillanatok alatt ellenőrizni tudja a könyvelésünket. Azért megtartanánk –szigorúan belső használatra- a szokásos számviteli tükröt, de egy ilyen dézsmaellenőrnek egy kicsit trükkösebbet adnánk amikor meg akarja nézni. Arra gondoltam, hogy a számviteli törvény szerint az első számjegyet megtartanánk, de aztán a többit értékként kezelve, átkonvertálnánk római számokká. Ettől aztán szép hosszú főkönyvi számlaszámok kerekednének, mert ezt nem tiltja a törvény, ugyanis mindenki olyan számlatükröt alakít ki, amilyet csak akar. Mi meg röghetnénk a mufurcok dézsmaellenőreinek ábrázatján, amikor megpróbálják kisilabizálni, hogy melyik főkönyvi szám mit is jelent.
Szegény Malackának végképp megártott a sok méz, és elaludt. Bagoly meg még gondolkodott sokáig, és felhívta Róbert Gidát.
Bár nem én vagyok az Akta levelezési lista alapítója, de azért sok szeretettel meghívlak titeket, hogy vegyetek aktívan részt a levelzésünkben.
A listát eredetileg könyvelők hozták létre, hogy megbeszéljék egymás közt a problémáikat. Természetesen mindenkit szívesen vár a lista.
Szívesem olvasnám a hozzászólásaitokat a levelezési listán. Jelentkezés és bővebb info itt található .
Bagoly nagyon szomorú volt. Éppen saját dézsmabevallását töltötte ki, és nagyon nem tetszett neki amit látott. Igaz, hogy látszólag jól keresett, mert ő csinálta a pagony összes lakójának a könyvelését, de emiatt nagyon sok dézsmát kellett fizenie a mufurcoknak. Bagolyné meg otthon volt, nevelete a két rakoncátlan kisbaglyot, és csak a Bagolygondozási díjat kapta. Ott éldegélt velük Bagoly anyukája is akinek a mufurcok nyújtotta kegydíjtól fel is kopott volna a csőre. Bagoly ígyhát nappalt éjjé téve csak dolgozott, dolgozott és már nagyon unta. Elmorfondírozott magában:
Ha egyedül én keresek a családban, egyedül fizetem a dézsmát, és mert a dézsmatábla progresszív kulcsokat tartalmaz egy jövedelemhatár után minden pénzből a legmagasabb dézsmakulcs szerint fizetem a dézsmát. Ha mondjuk háromfelé tudnám osztani. Hoppá nézzük csak! Én most 2 millió pénzt kerestem összesen, ennek a dézsmája annyi mint: 660ezer pénz. Ja és az ispotályozási járulékok: 160ezer + 60ezer + 30ezer az összesen 250ezer pénz. A dézsmával együtt 910ezer pénz, marad tehát 1090ezer pénzem, és az ötünkre nem túl sok. A mama beteg, az asszonynak meg elég baja van gyerekkel, meg a mamát is ápolja. Meg kéne egy új abakusz is. Hoppá! Mi lenne ha a mama, meg asszony venné meg az abakuszt, én meg bérelném tőlük. Külön a gépet, külön a perifériákat. Dézsmát azt így is kell fizetni, de ispotályozási járulékot nem, mert ők, mint magánbaglyok adnák bérbe. Hmmm.. Aszongya 660ezer pénznek a dézsmája 158ezer pénz, meg az ispotályoási járulékok 53ezer + 20ezer + 10ezer összesen 83ezer, dézsmával együtt az 281 ezer pénz. Adjuk hozzá a többiek dézsmáját is 158ezer + 158ezer +281ezer az annyi mint az 597ezer, akkor a kétmillió pénzből marad nekem 1403ezer pénzem. Ez már jobban néz ki. Hoppá! És még a vállakozóként fizetett ispotályozási járulék is kevesebb lesz.
Nna ezt majd egészen pontosan is kiszámolom, de már nem is olyan rossz.
És Bagoly a jól végzett munka után békésen elszenderedett.
Hiába no, aki keres az talál! :)
Újabb tanmese, ezúttal a százholdas pagonyból.
(Ha már unjátok, szóljatok!)
Nyuszi Kft-jének kellett volna új talicska, kapa, meg gereblye. Volt is pénze, csak még nem elég, mert még gyűjtögetnie kellet volna. Jött az évvége, az adóbevallások ideje. Nyuszi elment hát Bagolyhoz, ő csinálta nyuszi könyvelését. Rájöttek, hogyha Nyuszinak ekkora eredménye marad, akkor a mufurcoknak be kell fizetni a dézsmát, és szegény Nyuszinak nem marad pénze a gerblyére. Nyuszi elballagott Micimackóhoz, és méznyalás közben elmesélte neki, hogy mi a baj. Micimackónak volt egy betéti társasága, érezte ő is, hogy nagy a baj. Hát sajnálta is Nyuszit rendesen. Nyuszinak eszébe jutott valami.
-Micimackó! Ugye Bt-nek egyszeres a könyvvitele? –kérdezte.
-Az bizony! –válaszolta Micimackó, mert ezt nem felejtette el.
-Idefigyelj! –mondta Nyuszi.
-Csináljunk úgy, hogy tőled veszem meg a talicskát, a kapát, meg a gerblyét. Adjál nekem egy előlegszámlát december 28-ával, én meg január 6-án át is utalom neked a pénzt. Nekem már az idén költség, neked meg csak jövőre lesz bevétel, de nem baj, mert majd elmegyünk megvenni mindent, és akkor neked is lesz költséged, és nem lesz adóalapod.
-Hát jó! –mondta Micimackó.
Így is tettek, a mufurcok dézsmaszedői meg csak néztek nagyokat.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer cégecske. Ebben a cégecskében igen szorgos és takarékos emberek dolgoztak, ügyesen gazdálkodtak tallérjaikkal. Meg is lett az eredménye, kellet volna nekik nagyobb telephely, mert a mostani kunyhó már igencsak szűkös lett. Találtak is ínyükre való mézeskalács házikót, tallérjaik is ottan pihentek az eredménytartalékban. Mielőtt elszánták magukat, hogy megvegyék számolgattak ám olyan sokat, hogy még az abakusz is kikopott a kezük alól. De sehogysem tetszett nekik az eredmény. A gonosz kincstárnokok kitalálták, hogy a hosszú élettartamú szerkezetből készült mézeskalács házikókat 2%-os mértékű értékcsökkenési leírásaal lehet csak költségként elszámolni. Akárhogy is nézték ez bizony ötven évig is eltartana. Erre megszólalat az egyikük:
-Én azt olvastam, hogy a bérbeadott ingatlanoknál 10% százalékot is el lehet számolni értékcsökkenés gyanánt. –mondta.
-Mi ebben jó nekünk? –kérdezték a többiek.
-Alapítsanak egy céget asszonyaink, szüleink és és vegyék meg ők a mézeskalács házikót, mi majd tőlük béreljük pont annyiért, amennyi az értékcsökkenés meg az egyéb költségek. –fűzte tovább gondolatait.
-Ravasz vagy nagyon, de hogyan lesz rá pénzük? –kérdezték.
-Mi sem egyszerűbb. –válaszolta.
-Van nekünk eredménytartalékunk és azért csak a folyószámla utáni kamatot kapjuk. Mi lenne, ha lekötnénk 10 évre pénzünket? Aztán, hogy hogynem a bankunktól a másik cég hitelt kérne, és abból venné meg azt a szép mézeskalács házikót? Mi meg készfizetői kezességet vállalnánk értük?
-Nagyon jó! –mondták a többiek, és így is tettek.
Elmentek hát a bankhoz, aki kapva kapott az alkalmon, mert így az ügyfele tallérjait helyezte ki, és ott maradt neki fedezetként a mézeskalács házikó. Olyan ügyesek voltak, hogy a szokásosnál jóval kedvezőbb kondíciókkal kaptak hitelt banktól. A kamat sem lett túl sok, mert a lekötött tallérokért ők is kaptak kamatot, így hát csak a kamatkülönbözetet kellet megfizetni, de ez eltörpült a nagyobb értékcsökkenési leírás miatt megspórolt adók miatt.
Ez itten nem tanácsadó topic! Viszont hallottam hasonló történeteket, hát elmesélek egyet. :)
Az unokaöcsém második feleségének a volt osztálytársától hallottam. Az illető azt csinálta, hogy pontosan ugyanannyiért eladta az ingatlan-tulajdonrészt a testvérének, mint amennyi a hagyatéki végzésben szerepelt, és így nem keletkezett jövedelem. Fizetni meg ráért a testvér akkor, amikor eladta a –mostmár saját- ingatlanát. Jövedelem itt sem keletkezett, adókötelezettség sincs. Az illeték meg kevesebb, mint az adó ugyebár.
Köszönöm megtisztelő érdeklődéseteket, 10telettel:
A Dagotta
Egy tanácsot szeretnék kérni tőled, a lakásvásárlással kapcsolatos forrásadó-fizetés miatt.
Hugommal ketten örököltünk egy kertes házat 1/2 - 1/2 részben. Most eladtuk az ingatlant 8,2 millióért és én 4,9 millióért veszek egy lakást. A fennmaradó kb. 3 millió Ft után a hugomnak adóznia kellene. Hogy lehet kiszámolni, hogy mennyi lenne az ehhez kapcsolódó adó, és hogyan lehetne ezt lecsökkenteni minél jobban?
Annyit tudok, hogy ha lakáscélú vásárlásra költi, akkor mentesül az adó alól, de ő nem erre szeretné költeni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymama. Élt, éldegélt az Óperenciás tengeren innen, a mi kis Kárpát-medencénkben. Volt neki egy aranykezű ezermester unokája akit elsöpört munkanélküliség szele. Az unoka ment, mendegélt nap mint nap valami munkát keresve. Ahol adtak neki munkát, hát olyan kevés krajczárokat kapott érte, hogy abból biz még a kosztra kvártélyra sem futotta. Mondták neki, hogy ha ÁFÁ-s pergament tudna adni, hát még jó dénárokat is kapna, mert igencsak szorgosan és jól dolgozik, de így a gazdának túl sokat kell fizetnie az adószedőnek. Törte is a kobakját mitévő legyen, mert ha egyéni vállakozásba fog, hát igaz jó dénárokat kap, de akkor meg annyi mindent kell a kincstárnak fizetnie, hogy akkor is csak krajczárok meradnak néki. Összeült a családi kupaktanács, és elhatározták, hogy elmenének egy prokátorhoz. Nna ott aztán megvilágosodtak. Alapítottak egy betéti társaságot, és a nagymama lett a beltag. Az unoka meg minimál-krajczárokért dolgozott a cégnél, mint egyszerű kültag. A nagymama kapta a jó dénárokat jövedelem gyanánt azért, mert a nyugdíjas után nem kellett ispotályozási járulékot fizetni. A nagymama meg eltartotta szorgos unokáját. És boldogan élnek, míg meg nam hal a nagymama.
Egyik ismerősöm keresztanyjának a sógora (a továbbiakban: illető) egy jobb iskolába óhajtotta küldeni csemetéjét. Eszesebb ivadékról lévén szó, csont nélkül fel is vették. A tanintézmény viszont nam átall tetemesebb összegű tandíjat szedni a nebulók szüléitől. Az illető számolgatni kezdett, és megdöbbentő eredményre jutott: tandíj, kollégium, kirándulások, könyvek, zsebpénz alig valamivel több 1m Ft évente. Ez, még nagyon nem is riasztotta meg az illetőt, hanem tovább számolgatott, mert ugye ő is okos felmenő. Ahhoz, hogy csak ezt a összeget ki tudja fizetni, valamivel több mint 1,8m Ft bruttó jövedelemre van szükség. És akkor még a család többi tagjának megélhetésére,–mi több sajátjára sem- nem gondolt. Rendületlenül tovább számolt. A végeredmény már megdöbbentette: feleség, másik 2 gyerek, rezsi minimum még 1,5m Ft nettó. Ez már 2,5m Ft nettó jövedelem évente ami bruttóban majdnem 5m Ft. (Persze beleszámolta az SZJA-t, egészségügyi hozzájárulást, nyugdíjjárulékot is.) Próbálkozott persze optimalizálással is, hogy a jövedelme egy részét osztalékként vegye ki, de nem lett sokkal jobb a kép. Álmatlanul forgolódott, és kipattant az isteni szikra. Elballagott hát a tanoda vezetőjéhez, aki fogénykony volt az ilyen jellegű kérdésekre és összehívtak hát szülői (válság)értékezletet.
Itt az illető felvázolta saját sanyarú helyzetét, és mint kiderült több szülő is hasonló cipőben jár. Nna, erre ismertetett egy hadicselt. Idézek a felszólalásból:
Kedves Szülők, Tanárok, Sári néni!
Mi lenne, ha alapítanánk egy közhasznú társaságot, (a továbbiakban: kht), és az állná gyerekeink taníttatásának költségeit? Ugye a kht egyidejűleg vállalkozhat és közhasznú tevékenységet is végezhet. Ráadásul adóznia sem kell, ha a vállalkozásából származó eredményt a közhasznú tevékenység végzésére fordítja. Az oktatás márpedig közhasznú tevékenység. A kht tagjai az oskola, a tanerők, meg a gyerekek lennének oly módon, hogy a gyerekeket a szülők képviselik a kht-ban. Felmerül a kérdés, hogyan és főleg honnan lesz pénze a kht-nak. A megoldás viszonylag egyszerű. A kht elsősorban kereskedni fog. Mindennel. És mi a szülők a vállalkozásainknak anyagot, meg mindenféle egyéb szükséges dolgot a kht-tól veszünk. Jó drágán. Ez nekünk költség, a kht-nak meg bevétel, amiből haszna van és azt elkölti a gyerekekre. Ugye a kapcsolt vállalkozás kérdése nem merülhet fel, mert egyikünk révén sem lesz akkora tulajdoni hányad ami elérné ezt a mértéket. A többi már csak kis szervezés kérdése. Ha valamire szükségünk van -az egyébként normál üzletmenethez-, a kht nevére vásároljuk meg, aztán majd jóval drágábban vesszük meg tőle. Így az utódainkra szánt összeget költségként el tudjuk számolni.
A megbizás -még ha folyamatosan megújítják is- nem alapoz meg munkaviszonyt. A megbízás legfeljebb munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, ahogy én hallottam.:)
Semmi sem kötelezi a egyik felet sem arra, hogy munkaviszonyt létesítsen. Ehhez egyező akaratnyilvánítás szükséges, ennek hiányában nem létesül munkaviszony.
