Igazán köszönöm kitüntető figyelmed, és kedves invitálásodnak eleget téve, már be is jegyeztem magam a levelező listára. Majd este jobban körülnézek!
Cserébe olvasd hát el az alábbi mesét, a Mérlegképes Malackáról.:)
Tanmesék a Százholdas pagonyból III. rész
Malacka Bagolynál dolgozott igen rég óta, és nagyon unta, hogy a mufurcok dézsmaellenőrei hamar eligazodtak a könyvviteli rendszerben. Szokványos abakuszprogramokat használtak, és ezt bizony könnyű volt kezelni is, meg ellenőrizni is. Egyszer Malacka gondolt egyet, és elhívta Baglyot Micimackóhoz méznyalásra. Mivel Malacka egy igen kicsi állat, hát hamar megártott neki a méz, de ettől bátrabb is lett, és elmondta Bagolynak az ötletét:
Idefigyelj Derága Főnököm! Mi lenne ha megkérnénk Róbert Gidát, ugyan programozza már át az abakusz nyomtató modulját? Mert most minden jöttment dézsmaellenőr pillanatok alatt ellenőrizni tudja a könyvelésünket. Azért megtartanánk szigorúan belső használatra- a szokásos számviteli tükröt, de egy ilyen dézsmaellenőrnek egy kicsit trükkösebbet adnánk amikor meg akarja nézni. Arra gondoltam, hogy a számviteli törvény szerint az első számjegyet megtartanánk, de aztán a többit értékként kezelve, átkonvertálnánk római számokká. Ettől aztán szép hosszú főkönyvi számlaszámok kerekednének, mert ezt nem tiltja a törvény, ugyanis mindenki olyan számlatükröt alakít ki, amilyet csak akar. Mi meg röghetnénk a mufurcok dézsmaellenőreinek ábrázatján, amikor megpróbálják kisilabizálni, hogy melyik főkönyvi szám mit is jelent.
Szegény Malackának végképp megártott a sok méz, és elaludt. Bagoly meg még gondolkodott sokáig, és felhívta Róbert Gidát.
Bár nem én vagyok az Akta levelezési lista alapítója, de azért sok szeretettel meghívlak titeket, hogy vegyetek aktívan részt a levelzésünkben.
A listát eredetileg könyvelők hozták létre, hogy megbeszéljék egymás közt a problémáikat. Természetesen mindenkit szívesen vár a lista.
Szívesem olvasnám a hozzászólásaitokat a levelezési listán. Jelentkezés és bővebb info itt található .
Bagoly nagyon szomorú volt. Éppen saját dézsmabevallását töltötte ki, és nagyon nem tetszett neki amit látott. Igaz, hogy látszólag jól keresett, mert ő csinálta a pagony összes lakójának a könyvelését, de emiatt nagyon sok dézsmát kellett fizenie a mufurcoknak. Bagolyné meg otthon volt, nevelete a két rakoncátlan kisbaglyot, és csak a Bagolygondozási díjat kapta. Ott éldegélt velük Bagoly anyukája is akinek a mufurcok nyújtotta kegydíjtól fel is kopott volna a csőre. Bagoly ígyhát nappalt éjjé téve csak dolgozott, dolgozott és már nagyon unta. Elmorfondírozott magában:
Ha egyedül én keresek a családban, egyedül fizetem a dézsmát, és mert a dézsmatábla progresszív kulcsokat tartalmaz egy jövedelemhatár után minden pénzből a legmagasabb dézsmakulcs szerint fizetem a dézsmát. Ha mondjuk háromfelé tudnám osztani. Hoppá nézzük csak! Én most 2 millió pénzt kerestem összesen, ennek a dézsmája annyi mint: 660ezer pénz. Ja és az ispotályozási járulékok: 160ezer + 60ezer + 30ezer az összesen 250ezer pénz. A dézsmával együtt 910ezer pénz, marad tehát 1090ezer pénzem, és az ötünkre nem túl sok. A mama beteg, az asszonynak meg elég baja van gyerekkel, meg a mamát is ápolja. Meg kéne egy új abakusz is. Hoppá! Mi lenne ha a mama, meg asszony venné meg az abakuszt, én meg bérelném tőlük. Külön a gépet, külön a perifériákat. Dézsmát azt így is kell fizetni, de ispotályozási járulékot nem, mert ők, mint magánbaglyok adnák bérbe. Hmmm.. Aszongya 660ezer pénznek a dézsmája 158ezer pénz, meg az ispotályoási járulékok 53ezer + 20ezer + 10ezer összesen 83ezer, dézsmával együtt az 281 ezer pénz. Adjuk hozzá a többiek dézsmáját is 158ezer + 158ezer +281ezer az annyi mint az 597ezer, akkor a kétmillió pénzből marad nekem 1403ezer pénzem. Ez már jobban néz ki. Hoppá! És még a vállakozóként fizetett ispotályozási járulék is kevesebb lesz.
Nna ezt majd egészen pontosan is kiszámolom, de már nem is olyan rossz.
És Bagoly a jól végzett munka után békésen elszenderedett.
Hiába no, aki keres az talál! :)
Újabb tanmese, ezúttal a százholdas pagonyból.
(Ha már unjátok, szóljatok!)
Nyuszi Kft-jének kellett volna új talicska, kapa, meg gereblye. Volt is pénze, csak még nem elég, mert még gyűjtögetnie kellet volna. Jött az évvége, az adóbevallások ideje. Nyuszi elment hát Bagolyhoz, ő csinálta nyuszi könyvelését. Rájöttek, hogyha Nyuszinak ekkora eredménye marad, akkor a mufurcoknak be kell fizetni a dézsmát, és szegény Nyuszinak nem marad pénze a gerblyére. Nyuszi elballagott Micimackóhoz, és méznyalás közben elmesélte neki, hogy mi a baj. Micimackónak volt egy betéti társasága, érezte ő is, hogy nagy a baj. Hát sajnálta is Nyuszit rendesen. Nyuszinak eszébe jutott valami.
-Micimackó! Ugye Bt-nek egyszeres a könyvvitele? kérdezte.
-Az bizony! válaszolta Micimackó, mert ezt nem felejtette el.
-Idefigyelj! mondta Nyuszi.
-Csináljunk úgy, hogy tőled veszem meg a talicskát, a kapát, meg a gerblyét. Adjál nekem egy előlegszámlát december 28-ával, én meg január 6-án át is utalom neked a pénzt. Nekem már az idén költség, neked meg csak jövőre lesz bevétel, de nem baj, mert majd elmegyünk megvenni mindent, és akkor neked is lesz költséged, és nem lesz adóalapod.
-Hát jó! mondta Micimackó.
Így is tettek, a mufurcok dézsmaszedői meg csak néztek nagyokat.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer cégecske. Ebben a cégecskében igen szorgos és takarékos emberek dolgoztak, ügyesen gazdálkodtak tallérjaikkal. Meg is lett az eredménye, kellet volna nekik nagyobb telephely, mert a mostani kunyhó már igencsak szűkös lett. Találtak is ínyükre való mézeskalács házikót, tallérjaik is ottan pihentek az eredménytartalékban. Mielőtt elszánták magukat, hogy megvegyék számolgattak ám olyan sokat, hogy még az abakusz is kikopott a kezük alól. De sehogysem tetszett nekik az eredmény. A gonosz kincstárnokok kitalálták, hogy a hosszú élettartamú szerkezetből készült mézeskalács házikókat 2%-os mértékű értékcsökkenési leírásaal lehet csak költségként elszámolni. Akárhogy is nézték ez bizony ötven évig is eltartana. Erre megszólalat az egyikük:
-Én azt olvastam, hogy a bérbeadott ingatlanoknál 10% százalékot is el lehet számolni értékcsökkenés gyanánt. mondta.
-Mi ebben jó nekünk? kérdezték a többiek.
-Alapítsanak egy céget asszonyaink, szüleink és és vegyék meg ők a mézeskalács házikót, mi majd tőlük béreljük pont annyiért, amennyi az értékcsökkenés meg az egyéb költségek. fűzte tovább gondolatait.
-Ravasz vagy nagyon, de hogyan lesz rá pénzük? kérdezték.
-Mi sem egyszerűbb. válaszolta.
-Van nekünk eredménytartalékunk és azért csak a folyószámla utáni kamatot kapjuk. Mi lenne, ha lekötnénk 10 évre pénzünket? Aztán, hogy hogynem a bankunktól a másik cég hitelt kérne, és abból venné meg azt a szép mézeskalács házikót? Mi meg készfizetői kezességet vállalnánk értük?
-Nagyon jó! mondták a többiek, és így is tettek.
Elmentek hát a bankhoz, aki kapva kapott az alkalmon, mert így az ügyfele tallérjait helyezte ki, és ott maradt neki fedezetként a mézeskalács házikó. Olyan ügyesek voltak, hogy a szokásosnál jóval kedvezőbb kondíciókkal kaptak hitelt banktól. A kamat sem lett túl sok, mert a lekötött tallérokért ők is kaptak kamatot, így hát csak a kamatkülönbözetet kellet megfizetni, de ez eltörpült a nagyobb értékcsökkenési leírás miatt megspórolt adók miatt.
Ez itten nem tanácsadó topic! Viszont hallottam hasonló történeteket, hát elmesélek egyet. :)
Az unokaöcsém második feleségének a volt osztálytársától hallottam. Az illető azt csinálta, hogy pontosan ugyanannyiért eladta az ingatlan-tulajdonrészt a testvérének, mint amennyi a hagyatéki végzésben szerepelt, és így nem keletkezett jövedelem. Fizetni meg ráért a testvér akkor, amikor eladta a mostmár saját- ingatlanát. Jövedelem itt sem keletkezett, adókötelezettség sincs. Az illeték meg kevesebb, mint az adó ugyebár.
Köszönöm megtisztelő érdeklődéseteket, 10telettel:
A Dagotta
Egy tanácsot szeretnék kérni tőled, a lakásvásárlással kapcsolatos forrásadó-fizetés miatt.
Hugommal ketten örököltünk egy kertes házat 1/2 - 1/2 részben. Most eladtuk az ingatlant 8,2 millióért és én 4,9 millióért veszek egy lakást. A fennmaradó kb. 3 millió Ft után a hugomnak adóznia kellene. Hogy lehet kiszámolni, hogy mennyi lenne az ehhez kapcsolódó adó, és hogyan lehetne ezt lecsökkenteni minél jobban?
Annyit tudok, hogy ha lakáscélú vásárlásra költi, akkor mentesül az adó alól, de ő nem erre szeretné költeni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymama. Élt, éldegélt az Óperenciás tengeren innen, a mi kis Kárpát-medencénkben. Volt neki egy aranykezű ezermester unokája akit elsöpört munkanélküliség szele. Az unoka ment, mendegélt nap mint nap valami munkát keresve. Ahol adtak neki munkát, hát olyan kevés krajczárokat kapott érte, hogy abból biz még a kosztra kvártélyra sem futotta. Mondták neki, hogy ha ÁFÁ-s pergament tudna adni, hát még jó dénárokat is kapna, mert igencsak szorgosan és jól dolgozik, de így a gazdának túl sokat kell fizetnie az adószedőnek. Törte is a kobakját mitévő legyen, mert ha egyéni vállakozásba fog, hát igaz jó dénárokat kap, de akkor meg annyi mindent kell a kincstárnak fizetnie, hogy akkor is csak krajczárok meradnak néki. Összeült a családi kupaktanács, és elhatározták, hogy elmenének egy prokátorhoz. Nna ott aztán megvilágosodtak. Alapítottak egy betéti társaságot, és a nagymama lett a beltag. Az unoka meg minimál-krajczárokért dolgozott a cégnél, mint egyszerű kültag. A nagymama kapta a jó dénárokat jövedelem gyanánt azért, mert a nyugdíjas után nem kellett ispotályozási járulékot fizetni. A nagymama meg eltartotta szorgos unokáját. És boldogan élnek, míg meg nam hal a nagymama.
Egyik ismerősöm keresztanyjának a sógora (a továbbiakban: illető) egy jobb iskolába óhajtotta küldeni csemetéjét. Eszesebb ivadékról lévén szó, csont nélkül fel is vették. A tanintézmény viszont nam átall tetemesebb összegű tandíjat szedni a nebulók szüléitől. Az illető számolgatni kezdett, és megdöbbentő eredményre jutott: tandíj, kollégium, kirándulások, könyvek, zsebpénz alig valamivel több 1m Ft évente. Ez, még nagyon nem is riasztotta meg az illetőt, hanem tovább számolgatott, mert ugye ő is okos felmenő. Ahhoz, hogy csak ezt a összeget ki tudja fizetni, valamivel több mint 1,8m Ft bruttó jövedelemre van szükség. És akkor még a család többi tagjának megélhetésére,mi több sajátjára sem- nem gondolt. Rendületlenül tovább számolt. A végeredmény már megdöbbentette: feleség, másik 2 gyerek, rezsi minimum még 1,5m Ft nettó. Ez már 2,5m Ft nettó jövedelem évente ami bruttóban majdnem 5m Ft. (Persze beleszámolta az SZJA-t, egészségügyi hozzájárulást, nyugdíjjárulékot is.) Próbálkozott persze optimalizálással is, hogy a jövedelme egy részét osztalékként vegye ki, de nem lett sokkal jobb a kép. Álmatlanul forgolódott, és kipattant az isteni szikra. Elballagott hát a tanoda vezetőjéhez, aki fogénykony volt az ilyen jellegű kérdésekre és összehívtak hát szülői (válság)értékezletet.
Itt az illető felvázolta saját sanyarú helyzetét, és mint kiderült több szülő is hasonló cipőben jár. Nna, erre ismertetett egy hadicselt. Idézek a felszólalásból:
Kedves Szülők, Tanárok, Sári néni!
Mi lenne, ha alapítanánk egy közhasznú társaságot, (a továbbiakban: kht), és az állná gyerekeink taníttatásának költségeit? Ugye a kht egyidejűleg vállalkozhat és közhasznú tevékenységet is végezhet. Ráadásul adóznia sem kell, ha a vállalkozásából származó eredményt a közhasznú tevékenység végzésére fordítja. Az oktatás márpedig közhasznú tevékenység. A kht tagjai az oskola, a tanerők, meg a gyerekek lennének oly módon, hogy a gyerekeket a szülők képviselik a kht-ban. Felmerül a kérdés, hogyan és főleg honnan lesz pénze a kht-nak. A megoldás viszonylag egyszerű. A kht elsősorban kereskedni fog. Mindennel. És mi a szülők a vállalkozásainknak anyagot, meg mindenféle egyéb szükséges dolgot a kht-tól veszünk. Jó drágán. Ez nekünk költség, a kht-nak meg bevétel, amiből haszna van és azt elkölti a gyerekekre. Ugye a kapcsolt vállalkozás kérdése nem merülhet fel, mert egyikünk révén sem lesz akkora tulajdoni hányad ami elérné ezt a mértéket. A többi már csak kis szervezés kérdése. Ha valamire szükségünk van -az egyébként normál üzletmenethez-, a kht nevére vásároljuk meg, aztán majd jóval drágábban vesszük meg tőle. Így az utódainkra szánt összeget költségként el tudjuk számolni.
A megbizás -még ha folyamatosan megújítják is- nem alapoz meg munkaviszonyt. A megbízás legfeljebb munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, ahogy én hallottam.:)
Semmi sem kötelezi a egyik felet sem arra, hogy munkaviszonyt létesítsen. Ehhez egyező akaratnyilvánítás szükséges, ennek hiányában nem létesül munkaviszony.
No, akkor minnnnenkinek: milyen jogai vannak annak az emberkéne, akit már évek óta alkalmaznak háromhavonta megújított megbízási szerződéssel. Legális ez egyáltalán?
"II. Az egyes cégformák bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges további okiratok:
1. korlátolt felelősségű társaság esetén:
a) a tagjegyzék,
b) a hitelintézet igazolása a pénzbetétek befizetéséről,
c) ügyvezetői nyilatkozat a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról,
d) ha a társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli hozzájárulás értékéről adott könyvvizsgálói vélemény;"
Szvsz egyértelmű a bankszámlára történő befizetés kötelezettsége, legalábbis ahogy itt olvasgatom.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
Pont az előző beszélgetésben idéztem a a Mtv. 76.§ (3) bekezdését, és szvsz ez lehetőséget nyújt az általad említett kikötésre.
Az ilyen jellegű kikötések többnyire felső vezetők ún. manager szerződéseiben szoktak előfordulni. Amikről hallottam, azok viszont mindig egy előre meghatározott intervallumban tiltották a hasonló tevékenységet folytató cégeknél -konkurrenciánál- történő munkavállalást. Ez egyébként méltányolható érdeke lehet egy munkáltatónak.
Tehát elvben minden további nélkül kiköthető ilyen feltétel ahogy hallottam.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
Hol is kezdjem? Hallottam valamilyen hasonló esetről, a hibák is szinte ugyanazok. A Te ismerősöd esetében úgy tűnik, azért van egy kis esély, mégpedig a régi cégtől származó papírokon. Van egy olyan érzésem, hogy ebből inkább kártérítési per lesz, ha lesz. Ha eddig nem fizetett az új cég, lehet, hogy nem is akar.
Nekem úgy tűnik, hogy a munkaviszony megszüntetése (elbocsátás) komoly kockázati tényező, semmiképp sem hagyható figyelmen kívűl, azonkívül nagyon nehéz lesz bizonyítani hogy a pereskedés volt az igazi oka az elbocsátásnak.
Nna, ha az új munkáltatóval megkötött munkaszerződés előfeltétele volt ismerősöd részéről, hogy az őt emiatt ért anyagi hátrányok kompenzálása (esetleg kártérítés) akkor nem szükségszerűen kellett ezt a munkaszerződésbe foglalni, de jobb lett volna. Ha jól értem, ezt a kompenzációt -nevezzük így- nem a munkavégzésért kapná ismerősöd, hanem azért, mert egyáltalán munkaszerződést köt az új munkáltatóval. Ahogy hallottam, érdemesebb polgári jogi irányba elvinni az ügyet, mert ami nincs a munkaszerződésben -és még le is tagadják- az nincs, azonkívűl a Mtv. elég pontosan rendezi a felek egymásközti jogviszonyát, tehát csak korlátozott lehetőségei vannak ismerősödnek a követelés érvényesítése során.
Ami nagyon fontos: Alaposan meg kell vizsgálni, hogy azok a bizonyos papírok mennyire tekinthetőek okirati bizonyítéknak. Érzésem szerint bármilyen jogi eljárást jóformán csak erre lehet alapítani.
Ha az ismerősödet elbocsátja jelenlegi munkáltatója, akkor további kártérítési igénnyel is felléphet, ameddig az ezt megelőző munkaviszonyához hasonló jellegű munkaviszonyt tud létesíteni.
Szvsz ha a siker reményében akar indulni ismerősöd, akkor feltétlenül tanácskozzon egy munkajogban járatos ügyvéddel, de ne felejtse el megemlíteni a polgári jogi vonatkozásokat.
Nna, nézzük a konkrétumokat.
A Mtv. 76.§ (3) bekezdése szerint: "A munkaszerzodésben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. A felek ezen túlmenoen más kérdésekben is megállapodhatnak".
Az a baj, hogy a más kérdésekben nem állapodott meg és ez nehézkessé fogja tenni a bizonyítást.
A Mtv. 174.§ (1) bekezdése szerint: "A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel."
Ezzel talán lehet valamit kezdeni, mert a munkaviszony létesítésekor a munkáltató tévedésbe ejtette és tartotta a munkavállalót. (De nem hiszem, hogy ez túl erős lábakon állna.)
A Ptk. 339.§ (1) bekezdése szerint: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelosség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
Remélem ismerősöd tudja bizonyítani, hogy előző munkaviszonyát épp jelenlegi munkáltatójának ígéretére szüntette meg.
Szóval az a helyzet, hogy nem vagyok járatos a munkajogban, csak épp annyira, hogy az ügyfeleimet az alapvető dolgokról tájékoztatni tudjam valamelyest. Őszintén szólva még azt sem tudnám eldönteni, hogy melyik bíróságnak van hatásköri illetékessége, mert keverednek a munkajogi és a polgári jogi elemek. Remélem azért jót beszélgettünk.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
nekem is van egy offtopic kérdésem munkaügyből:
hogyan lehet kikötni egy területi képviselő/üzletkötő munkaszerződésében, hogy ne menjen el a konkurenciához dolgozni? Milyen legális formája van ennek? Ismereteim szerint erre a MT nem ad lehetőséget, marad a megbízási szerződéses konstrukció. Ezzel meg az a gond, hogy esetleg minősülhet bújtatott munkaviszonyank vagy minek. Ha valakinek van valami használható ötlete, szívesen venném
üdv
ks
A tőkeemeléssel kapcsolatban végeztem egy gondolatkísérletet.
Adva vagyon egy kis kft, eleddig 1mFt jegyztett tőkével, amit ugye a törvény erejénél fogva fel kell emelni. Ez a cégecske legyen teljesen átlagos, 3 tag és 4-5 alkalmazott. Az üzletmenet olyan amilyen, hol megy hol nem, ezért időnként komolyabb összegű köztartozások keletkeznek, amiket a társaság rajtaütésszerűen azért fizetget, mert olyan rosszul azért nem megy a bót. Nincs túl sok pénzük, -apportálni nem nagyon akarnak és nem is tudnának- de megszerzik a tőkeemeléshez szükséges pénzmagot. Ügyvédnél már jártak, hát elballagnak a bankjukhoz és fájó szívvel de beköhögik a pénzüket. Az igazolást erről megkapják, vissza az ügyvédhez, hogy -a Ctv. Mellékletének II.1.b) pontja alapján- az igazolást csatolják a cégiratokhoz. Eleddig szokványos eset, árnyaljuk hát kicsit a képet. Van nekik némi köztartozásuk majdnem annyi, mint a tőkeemeléshez szükséges minimális összeg. Tudják ezt ők is, sietősen intézik az ügyet. 1-2 nap sajnos mindenképpen eltelik, és mit ad Isten, az APEH pont most nyújtott be egy azonnali beszedési megbízást a pénzintézethez, pénz van a számlán ezért teljesítik is az átutalást. Alanyaink hiába mennek a pénzükért, az már nincsen. Mit lehet tenni? Ha fogcsikorgatva is de belenyugszanak, legalább most már nincs köztartozásuk. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a nagy sietségben hibáztak, és a cégbíróság valamilyen okból elutasítja a tőkeemelés bejegyzését. Először fellebeznek, de itt is elutasítják. Nincs más hátra, kezdik elölről. És itt, ezen a ponton derül ki, hogy nem tudnak mégegyszer hitelintézeti igazolást beszerezni, ugyanis pénzt nem tudnak mégegyszer befizetni, tehát a bank nem ad ki újabb igazolást. Ha nincs igazolás, nincs változásbejegyzés. Így hát delikvenseink szert tettek egy ügyes kis betéti társaságra.
Elnézést, ha hosszú voltam, remélem nem történt senkivel sem hasonló baleset.
10telettel:
A Dagotta
Kedves illus!
Az enyhe túlzás, hogy értenék hozzá, de estére megpróbálom összeszedni az infókat.
Bár topicnyitódban adózással kapcsolatos válaszokról beszélsz, én megkockáztatok egy fél OFF-ot, hátha értesz egy kicsit a munkajoghoz is.
Ha nem, vagy nincs hozzá kedved, nyugodtan hajts el.
Szóval egy ismerősöm nemrégiben munkahelyet váltott, mégpedig olyan szóbeli megegyezéssel (munkaügyes kontra ő), hogy az új cég fizet számára egy bizonyos összeget "lelépési" pénz címén. Ezért cserébe azt kérték, hogy korábban jöjjön át hozzájuk a tervezetnél (ezzel jelentős anyagi juttatásoktól eset el a régi helyén, ezt kívánták kompenzálni).
Azóta cirka 4 hónap telt el és nem történt semmi, mindenféle kifogásokkal és hallgatásokkal elodázták az ügyet.
A régi cégtől vannak papírok az ígéretekről, az új cégnél csak az ő és a munkaügyes szóbeli megállapodása van.
Milyen jogi lehetősége van az ismerősömnek arra, hogy a pénzt megkapja és mekkora az esélye?
Köszönettel: illus
U.i.: ha beperli a jelenlegi cégét és elbocsátják, akkor lehet-e ezért újra perelni őket.
Kérlek pontosítsuk egy picit a kérdést, természetesen csak általánosságokban! Mert hallotam sok-sok ilyen történetet. :)
Ugyanis ha X csak megőrzésre adta át a vasmadár fedőnevű tárgyi eszközt, abban az esetben nem repülhet vele Z.
Ha X a vasmadarat üzletszerű kölcsönzés céljából vette, akkor ugye bérleti díjat kell felszámolnia a vasmadár használata után, mint az meg is történt.
Az adás-vétel vétel tárgyát képező vasmadár piaci értékét valóban átértékelheti az APEH, de ezt csak alakszerű határozatban teheti, amivel szemben fellebbezésnek van helye.
Hogy az Y bevallotta-é vagy sem, befizette-é vagy sem, nem releváns körülmény. (Ugye nem vagyunk okmányszakértők, és egyébként is honnan tudhatja ezt X, mivel Y adatai ugyebár adótitok tárgyát képezi. Imígyen felmerül a jogosulatlan adatkezelés kérdése is!!!)
X vásárol Y-tól 1 db vasmadarat 10 ft+áfa pénzért. X a vasmadarat kedves Z ügyfelének megörzésre átadja, természetesen nem ingyen, hanem 1 ft+áfa pénzért, 1 repülésnyi időre. Ezekután X a bevallásában szerepelteti a vasmadarat az állóeszközökre vonatkozó sorokban és visszaigényli a neki járó pénzt ami példánk alapján 2,5 - 0,25 = 2,25 forint. Természetesen a nagykassza szigorú örei megvizslatják a kérdést és ugy döntenek, hohy a madár nem ér 10 ft-ot, ezért jogtalanul kérte X a törvények idevonatkozó paragrafusai alapján az általa megfizetett 2,5 áfát.
Nagykassza örei azt mondák neki, hogy a vasmadár csak 0,15 ft-ot ér és különben is Y nem vallota be és nem fizette meg a nekik járó támogatást.
Természetesen X nem elégedet meg ezzel a válasszal és utána járt hogy a nagykassza öreinek állítása megálja e a helyét sajnos valótlanak minősültek és ....
Na tessék! Világszégyene esete forog fenn! Ezt már én sem értem. :(
Kedves bubus kartácsunk kérdése kapcsán eljutottam az érthetelnségig.
Az Art. 15.§ (1) bekezdéséből levezethető a bejelentési kötelezettség, mivel az Szja tv. 66.§ (2) bekezdés a.) pontja szerint a gazdasági társaság saját tőkéjének -értékelési tartalékkal csökkentett- részéből kell kiszámítani a magánszemélyre jutó osztalék értékét.
Hmmm.... Úgy hallottam, hogy a saját tőkének része a jegyzett tőke, ami -a jegyzett tőke változásakor- megváltoztatja az osztalék után fizetendő 20-, illetve 35% mértékű adó egymáshoz viszonított arányait.
Szvsz ez adókötelezettséget érintő változás. A Ctv. nem rendelkezik arról, hogy ezt a változást a cégbíróság jelentené az adóhatóság felé. Ebből következőleg az adóalanynak kell megtennie.
Hogy még bonyolultabbá tegyem a kérdést, egyetlen joghelyet sem találtam, amelyik közvetlenül rendelkezne a jegyzett tőke emelésének APEH felé történő bejelentésének kötelezettségéről. Arról nem is beszélve, hogy ilyen adattartalmú rovattal rendelkező APEH formanyomtatványt sem találtam.
Egészen véletlenül egy ismerősöm barátjának a sógórának a másodunokatestvére (a továbbiakban: illető) valami hasonló helyzetbe keveredett, tőle hallottam, hogy mi történt.
(Mert ugye beszélgetünk.:))
Elég nagy a zűrzavar ezügyben. Képzeld el: a Ctv. 29.§ (1) bekezdése általános szabályként a változástól számított 30 napon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő a cégbíróság felé. Hogy bonyolítsuk a helyzetet a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok számára a jegyzett tőke változásának bejelentési kötelezettsége -a Ctv 29.§ (4) bekezdése alapján- a változástól számított 60 nap.
A változások -a Ctv. 30.§ (1)-(2) bekezdések kivételével- csak a bejegyzéssel és a bejegyzés időpontjával jönnek létre, tehát nincs visszamenőleges hatálya a cégbírósági végzésnek.
Nézzük mit ír elő az Art.:
"Art. 15. § (1) Az adózónak az adókötelezettségét érintõ olyan változást - a megváltozott természetes azonosító adatok, és a 14. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyrõl a cégbíróság, illetve a gazdasági kamara külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétõl számított 15 napon belül az elõírt nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie."
Az illető az általa önkéntes és jogkövető eljárásban azt tette, hogy a cégbírósághoz benyújtott változásbejegyzési kérelem iktatóbélyegzővel ellátott példányának csatolásával, a területileg illetékes adóhivatal ügyfélszolgálatán be óhajtotta adni az APEH által rendszeresített változás-bejelentési formanyomtatványt. Azt hallottam, hogy nem jött neki össze a dolog, mert az ügyintéző elhajtotta. Na de az illető sem volt egészen kezdő, ezért körmönfont módon, ajánlott, tértivevényes küldeményben a királyi postára bízta az iratok célbajuttatását.
APEH reagálásról nem hallottam, és meg sem bírságolták.
Tanulság: A cégbíróságon duplán kell az iratátvételt igazoló változásbejegyzési kérelem iktatását eredeti bélyegzővel ellátatni, és ebből az egyiket megküldeni az APEH-nak, ha kell a posta útján, mert így nincs helye mulasztási bírság kiszabásának. Sőt, ha továbbmegyünk még a cégbírósági okiratra sincs szükség.
Ugyanakkor fennmarad a jogharmonizáció kérdése. A cégbíróságnak 30, illetve 60 napon belül kell a változást bejelenteni, míg az APEH-nak 15 napon belül. Érdekes.
Ügyédet, vagy ügyvédi irodát perelni az álmoskönyv szerint baljós vállalkozás szvsz.
A kézbesítési kérdésedet illetőleg: ha gondolod belemászhatunk -hallottam ilyen történetet is :)- de az igen-igen hosszú lesz, mert sok-sok jogszabály rendelkezik a témáról.
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
Mivel a beszélgetéseink során többször is jogszabályokra fogok hivatkozni, ezért egy rövidítés-szótárat mellékelek a legsűrübben használtakról:
Alk. : 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya
Art. : 1990. évi XCI. törvény az adózás rendjéről
Áe. : 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól
Áfa. : 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról
Be. : 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról
Btk. : 1978. évi IV. törvény a Büntető törvénykönyvről
Btké.: 1979. évi 5. törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról
Büsz.: 123/1973. (IK 1974.1.) IM utasítás a bírósági ügyvitel szabályairól
Ctv. : 1997. évi CXLV. törvény a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról
Gt. : 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról
Hatv.: 1990. évi C. törvény a helyi adókról
Itv. : 1990. évi XCII. törvény az illetékekről
Mtv. : 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
Pp. : 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
Ptk. : 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről
Szám.: 1991. évi XVII. törvény a számvitelről
Szja.: 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
Tao. : 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
Tbj. : 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelettel
