Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Konkrétan a Lovasíjász c. filmre gondoltam, tavaly ez volt a 2. legnézettebb magyar film,
valami 80-82 ezres nézőszámot produkált, különösebb reklám nélkül.
"...leszámítva egy jól kürölhatárolható részt, az Obrusánszky Borbálával közös történelmi fejtegetéseket."
"...rendkívül romboló néhány másodpercnek éreztem."
Pontosan.
Szándékosan összemosni az európai és azsiai hunokat, megemlíteni egy kétségkívül érdekes várost, amit kínai munkások és kínai mérnökök építettek. És közben egy jót kuncogni azon, hogy "gonosz" MTA! Hát, inkább nem fejtem ki részletesebben, hogy mit gondolok...
(Főleg úgy, hogy elolvastam Borbála 4-5 könyvét - köztük a fordítását is, ami ízekre szedett a szakma -, meg belehallgattam pár netes előadásába.)
"Azon biztos több múlna, hogy ma hogyan viszonyulunk egymáshoz..." + ∞
Persze, ez teljesen igaz, Gerő Ernőné is volt az ELTE BTK történelem professzora ilyen direkt utasításra, én csak a "gonosz MTA eltitkolja az igazságot" gondolatra reflektáltam. :)
(és azt utólag hozzáteszem: mindenki szeret tudni, de még jobban szeret jobban tudni. )
Annyi realitás talán van az MTAzásban, hogy a tagság inkább káderség,
mint érdem mentén alakult az előző rendszerben, és ez a réteg még azért nem halt ki. (hozzáteszem, a korrupció, káderség szerinti kinevezés tetszőleges politikai berendezkedés esetén is igaz, mert az emberi természet, nem pedig egy mesterséges rendszer az oka)
De ez amúgy tetszőleges "tudományos" társaságra igaz, pl a globális felmelegedésre is
lehet 50 pro vagy kontra tanulmányt mutatni, aszerint, hogy épp melyik oldal "rendelte" :)
Ha a tudomány nem éppen egy politikától mentes, tiszta dolog, még fizika/biológia terén sem,
A téma ami miatt bizonyos társaságokban titkolni szoktam, hogy történelemből diplomáztam...
Sajnos ez sokaknál érzelmi téma, szinte ez a vallásuk, minden ellenérvet személyük ellen való támadásnak vesznek.
Egyébként nagyon sok dicsőséges és jobban dokumentált dolog van a (kicsit későbbi) magyar középkorban, arra valahogy sokkal kevesebben büszkék. Az valahogy nem menő, pedig lehetne.
Az MTA= gonosz ördögi idegen érdekeket szolgáló dolog egy régi elmélet, én úgy gondolom, hogy a történésztársadalom sosem volt annyira egységes, hogy egy ilyen nagy horderejű dolgot mindenestül eltitkoljon. (és nem, a szakbarbárokat, akik a legalapvetőbb módszertani szabályokat sem tartják be, nem tudom történésznek nevezni)
Az előző rendszerben politikailag senkit nem érdekelt se a magyar származástan, se a középkor, mert nem lehetett rendes osztályharcot kimutatni (kivéve a parasztfelkeléseket, amiket így szépen félre lehetett magyarázni), ráadásul tele volt "áltudományokkal", mint genealógia meg heraldika, amiket egy csapásra betiltottak és gyakorlatilag jegeltek a rendszerváltásig.
Ezen túl viszont a legtöbb szerző letudta a kötelező Marx/Lenint az előszóban, és viszonylag nyugodtan publikálhatott.
Az MTA = gonosszal kapcsolatban általában a Habsburgokat szokták vádolni, de erre sem tudok semmilyen írásos forrást, sem itthon sem Bécsben (aki mégis tud, szóljon, becsszó utánajárok), és arra a korra még inkább igaz, hogy egyrészt nem volt egységes a történésztársadalom, ráadásul sokkal könnyebb volt nevesebb folyóiratokba publikálni viszonylag névtelenül is. Ráadásul nem tudom, mennyiben ássa alá a magyar néplelket, ha nem sumér/török/akármilyen rokon, hanem finn.
Egy konkrét példa, ha már szóba hoztad a sok mozilátogatót:
A Lovasíjász című film nekem nagyon tetszett, leszámítva egy jól kürölhatárolható részt, az Obrusánszky Borbálával közös történelmi fejtegetéseket. És abban is volt egy momentum, ami rettentő káros volt szerintem: Lajos együtt kuncog Borbálával azon, hogy a gonosz MTA elhallgatja az igazságot és ferdíti a tényeket, és ezt még "hagyják" is.
Lehet, hogy ez régen így volt, fogalmam sincs az előző rendszerről.
De ezt így most, egy 2016-os filmben, ilyen lesajnálóan előadni, miközben az MTA ezt a könyvsorozatot adta ki (megemlítve Kassai Lajos munkásságát is), és amúgy is remek együttműködés kezd kialakulni az MTA és a kísérleti régészkedő "laikus" között, rendkívül romboló néhány másodpercnek éreztem.
Mennyi munka lehet ezt helyrehozni, mikor sok ember szemében már akkor hazaáruló leszek, ha egyáltalán megkérdőjelezem, vagy kifejtem, hogy a magyar nemzet nagysága nem igazán azon múlik, hogy van-e közünk a fehér hun városhoz, vagy nincs. Azon biztos több múlna, hogy ma hogyan viszonyulunk egymáshoz...
Azon vagyunk, lesz majd több videó is. (volt már egy videó pár hete)
Egyébként nagyon nehéz versenyezni a hangulatkeltő, érzelmekre építő, túlzó (éppen ezért tudománytalan kamu) elméletekkel. És őszintén szólva nem nagyon tudom hibáztatni azt, aki csak szórakozásképp veti bele magát pl. az őstörténetbe, és valami magasztosat vár, ami erősíti nemzettudatát, önbizalmát, kiemeli a szürke hétköznapokból, stb, de ezért csak a hangzatos kamu fogja meg, mert se ideje, se kedve mélyebben utánanézni a dolgoknak.
Ez lenne a miénkhez hasonló ismeretterjesztő csapatoknak a dolga, hogy hiteles információkat nyomjunk látványosan a népek arcába. De bármennyire is megfeszülünk, a befogadó részéről is kell egy minimális erőfeszítés, hogy átlásson összefüggéseket, megértsen dolgokat, és akarat, hogy objektíven tudjon vizsgálni egy kérdést. Már persze, ha felmerül kérdés egyáltalán...
A SG-fórumon hívta fel a figyelmem az egyik kollega a DuckDuckGo keresőre. A használatával el lehet kerülni a személyre szabott keresési eredményeket (filter bubble).
Érdemes összevetni, hogy mennyivel más találatokat kapunk a szablyavívásra egy szokásos keresővel, meg DDG-vel.
Amivel csak egyetlen gond van: Sudár Balázs és kollegái könyveit elolvassa pár ezer ember, esetleg, miközben a fura "elméletek" tartalmazó filmeket pedig megnézi 80+ ezer mozilátogató. Talán érdemes lenne felvetni a MTÍT-ben, hogy miért nem készül egy rövid videóklip, amivel népszerűsítve lenne a sorozat. A szokászos képi világ: nyargalászás, íjászkodás, jó zene, és utalás a könyvsorozatra.
Szerencsére Sudár Balázst a barátomnak mondhatom. Az MTA Őstörténeti Témacsoportjának vezetője, az MTÍT tagja, régóta gyakorló íjász, és 2-3 éve gyakorló lovas és lovasíjász is, szóval nem szobatudós. Az új könyvsorozatuk után már ne jöjjön egy turbószittya se, hogy a gonosz MTA el akarja titkolni az igazságot! ;)
"Maga a hagyományőrzés fogalma meglehetősen félrevezető, gyökerei a folklorizmushoz vezetnek, onnan öröklődtek át: a népművészek valóban még élő hagyományokat „őriztek”, tartottak életben vagy revitalizálták őket. (Jellemző, hogy az első magyar hadi hagyományőrző csapatok még lovagi- majd haditorna klub néven alakultak meg, és senki sem gondolt arra, hogy valamit „őriznének”.) A hagyományőrzés név régi korok felelevenítésére vonatkoztatva az 1990-es években terjedt el. Pedig meglehetősen egyértelmű, hogy például egy 10. századdal foglalkozó csoport „hagyományőrző” elnevezése abszurd szóhasználat: az akkori hagyományok már régen eltűntek, illetve mára gyökeresen átalakultak – minthogy a hagyomány sohasem statikus és természete a változás. (E tekintetben a honfoglaló harcosok „hadi hagyományának őrzői” napjainkban Magyarország hadseregének katonái.) Az újrajátszás – az angol reenactement magyar fordítása – vagy éppen a felelevenítés szó megfelelőbben írná le a tényleges helyzetet, de ezeknek magyarul koránt sincs olyan jó csengése, mint a hagyományőrzésnek, nem is beszélve arról az érzelmi-pszichés mozgósító erőről, amellyel ez utóbbi bír. Be kell látnunk, hogy bár a kifejezés tulajdonképpen értelmetlen, de annyira emblematikussá vált, hogy most már nagyon nehéz lenne megváltoztatni. Így viszont a szó értelmezési területét kell kibővítenünk: valójában ma már a múlttal való gyakorlati elfoglaltságot, céltudatos foglalatosságot is jelenti. Azt, hogy ez a gyakorlatban hogyan is alakul – vagyis mi a szó tartalma –, számos körülmény befolyásolja; a magyar helyzetet a „honfoglaló-íjászat” kapcsán tekintjük át."
Kimondottan kár érte. Így lesz tranzit az a gloria mundi...
"We opened Encased in Steel on the 17th of February 2011, meaning that the blog has been running and posting on a weekly basis for slightly more than six years. However, we are now going to draw the blog to its conclusion, and will no longer be posting on a regular weekly basis. There may still be some new updates from time to time, but it will not be a regular thing.
We will continue to host the blog, and the better quality articles will remain accessible and free of charge, although we may take down some of the older, less relevant and lower quality articles.
I fully intend to keep writing my own thoughts and articles on my own personal blog, over on my new www.keithfarrell.net website. Again, it may not see regular updates, at least not in the near future, but I will be continuing to write and to make my thoughts on martial arts available to the community.
It has been a pleasure writing for the community over the last six years, and thank you to everyone who has engaged in discussions resulting from our articles. It has helped us come to terms with our own understanding of HEMA and history, and we hope the blog has helped others in their own journey too."
A Hódmezővásárhelyen lebonyolított X. Balassi Kupa kapcsán beszéltünk erről. Érdekes, új változat, de a videó alapján úgy tűnik, hogy a keresztvasa nem túl strapabíró.
Nekem úgy tűnik, hogy Bence valami különlegeset szeretett volna mondani a riporternek. Természetesen semmi felelősségvállalásról, semmilyen százalékban szó sem volt. :-)
Hogy egy verseny mennyire tudja modellezni a valós küzdelmet, legyen az párbaj, vagy csatatéri szablyaharc (hadivívás), arról VSZ akkor lehetne érdemben nyilatkozni, ha lenne a kezünkben egy 200-300 oldalas, jó kis monográfia a témában, ami alaposan feldolgozza a kérdéskört pl. korabeli beszámolók, korabeli sebészeti tankönyvek segítségével. (A napóleoni háborúk idejéből garantáltan vannak ilyen tankönyvek.)
"A versenyzőnek teljesen mindegy, hogy X vagy X+25 együttes mellett éri el az 5 pontot vagy a két kéztalálatot."
A szabályból kikerült a kényszerítő elem, de azért szerintem nem azonos a két eset. Nekem nem mindegy, hogy fél percig kell "élesnek" lenni, vagy 5 percig. Az se mindegy, hogy ha tisztes ellenfelem van, hogy hurkásra vernek, vagy két gyors találattal "behúztam" a küzdelmet. Ha elfáradok és/vagy elvernek, akkor a következő küzdelmemben kisebb eséllyel indulok el.
"Némileg szokatlan harctéri cselekményekkel kapcsolatban olvasni azt, hogy önvédelem."
A harc legfontosabb szempontja az önvédelem. Hogy másik példát mondjak: ha lőharcról beszélünk, akkor mindenki próbálja magát összehúzni, kis célfelületet mutatni, fedezékbe bújni, nem pedig széles mellkassal "ide lőjetek" felkiáltással rohamozni. Ez önvédelem.
Én úgy értelmeztem Bence nyilatkozatát, hogy kardokkal vívunk és vannak a szabályrendszernek olyan jellegzetességei, amik összességében a valódi harcra való felkészítésre szolgálnak. Ne menjek messzire a példával: úgy kell megütnöd a másikat, hogy ő ne találjon el. De az is lehet, hogy mellélőtt a dologgal. Mások nyilatkozataiért nem tudok teljes mértékben felelősséget vállalni.
"Lehet látni egy érdekes gyerekszablyát. 1-2-szer az is látszik, hogy a szablya keresztvasának egyik vége hiányzik."
Világos. A könyv csupán azért lett megemlítve, mert a honlapok jönnek-mennek, átalakulnak, a könyvek pedig évtizedekig megmaradnak (néha tovább is).
Az is érthető, hogy ezzel a módosítással bezártatok egy kiskaput, amit egyáltalán nem élek meg "visszalépésnek". Az is jó, hogy versenyzői visszajelzések alapján "finomhangoljátok" a szabályrendszert.
De mitől lesz kevesebb együttes?
A versenyzőnek teljesen mindegy, hogy X vagy X+25 együttes mellett éri el az 5 pontot vagy a két kéztalálatot. (Korábban háromféleképpen lehetett nyerni: a) 5 pont, b) 2 db kéztalálat, c) 5 db folyamatos együttes után (az aktuális pontszám alapján vagy a "hirtelen halál").)
"Az általad felvetett ötlet nem rossz..."
Alapvetően nem saját ötlet, korábban már számos HEMA-fórumon olvasható felvetés, illetve alkalmazott szabály, gyakran már 3 db együttes után.
0:52: "...Igyekeznek a régi harcot szimulálni...", "...Ez a pontrendszer hasonlít egy régi, igazi küzdelemre, nemcsak a pontok szerzése a lényeges, de a harc modellezése..."
1:19: Lehet látni egy érdekes gyerekszablyát. 1-2-szer az is látszik, hogy a szablya keresztvasának egyik vége hiányzik.
Hogy ez a benne maradt annak köszönhető, hogy a könyv szövegi része bőven 2015-ben készült (meg az előtte lévő években) és ekkor még nem tisztázódott le, hogy az együttesek szabálya most akkor kikerül, vagy marad-e.
Kísérletezünk folyamatosan. Erről szól a munkánk nagy része. :) Az általad felvetett ötlet nem rossz, edzésen próbálgattunk már hasonlókat.
"A mostani változat abban tényleg jó, hogy nem lehet "ráülni" a vezetésre és együttesekkel befejezni a csörtét (párbajtőrös taktika). Azt viszont nem nagyon látom, hogy ez miként fogja csökkenteni az együttesek számát."
A régi-új szabály bevezetését elsősorban versenyzői visszajelzésekre alapoztuk. Az volt a megállapítás, hogy a vívások általános fejlődést mutatnak (gyakorlatilag az edzők elvégezték azt a munkát, amit a szabálynak kellett volna), viszont van 1-2 vívó, aki kihasználta a szabály előnyeit. Magyarul a további fejlődés érdekében többet ért egy "visszalépés".
A nagyobb vívóversenyeinken (pl Balassi kupa) nem 4 fős csoportok vannak, hanem 6-7 fős csoportok. Ha összetett versenyről van szó, mint amilyen a Zrínyi kupa (3 fegyvernemben való vívás), akkor szintén nincs gond a vívóidővel. Ha az összetett versenyben csak egy szám a vívás (pl. Wesselényi kupa), akkor pedig a birkózós és egyéb versenyszámok viszik el a versenyidőt és azért jön jól, ha valahol tudunk időt megtakarítani.
"Szerintem el kellene donteni, mi a verseny, illetve a versenyvivas celja."
Ez a kérdéskör teljesen el van döntve, szerencsére az idők során kiforrta magát a dolog. A verseny nálunk a felkészülés mérőpontja. Megmutatja, hogy az adott felkészülési időszakban a társaidhoz képest mennyire sikerült előre lépned, vagy ők mennyivel húztak el melletted. Emellett pedig egy tanulási/fejlődési lehetőség, ahol az edzésekétől eltérő körülmények közt próbálhatod ki a tudásod. Nem értelmezzük túl a dolgot.
"Ha onvedelem a kardtechnikak celja, akkor ne legyen vivas."
Gondolom ezt viccnek szántad. A kardtechnikák célja természetesen az önvédelem. Ha olyan világot élnénk, ahol az emberek karddal az oldalukon járnak, akkor alap esetben nem azért tanulnék vívni, hogy én legyek a főg*ci, aki mindenkit terrorizál, hanem azért, hogy ne én legyek az, akit terrorizálnak. Ez önvédelem. Ha csatába kéne mennem szálfegyverekkel, nem az lenne a célom, hogy 3 mukit vigyek magammal a túlvilágra, miközben kiáll belőlem egy törött lándzsa, hanem az, hogy élve hazajussak a családomhoz. Ez önvédelem. Ha párbajoznék az lenne a célom, hogy sérülés nélkül ússzam meg. Ez önvédelem. A fogalmi zavar ott lehet, hogy az önvédelem lehet offenzív is, mert sokszor a biztonság csak úgy biztosítható, ha az életünkre törőt megsemmisítjük. Sokszor csatában az ellenségen keresztül vezet az út. Alkalomadtán küzdeni kell, mint egy oroszlán és ha kell, hát meg kell halni - hogy lássa az ellenség, hogy ha minket le is győznek, nem lesz könnyebb dolguk az utánunk jövőkkel. Nem ezzel van a gond, hanem azzal, ha valakinek az az alapbeállítás, hogy megy előre "mindegy hányszor csapnak agyon, csak én is megsebezzem a másikat" mentalitással.
Ez nem lehet alap hozzáállás, mert mi nem olyan embereket akarunk képezni, akik egy ilyen szituációban 5-7-10 év gyakorlás után belerohannak a hülyeségbe és 3 másodperc alatt agyonvágják őket. A mi hozzáállásunk az, hogy ha nem muszáj, légyszíves ne pusztulj már el a csatamezőn, mert akkor holnap nem lesz kivel az oldalamon megvívni a csatát. Lehet furán hat, de ez van.
"Ha reflexbol, valamennyi ido elteltevel egyenerteku talalatot lehet adni..."
Hát igen, ebben igazad van. De nálunk nincs találati erősorrend az értékelésnél. Ha valakit fejen kólintottak, míg neki csak a térdét csapták meg, az együttes. Akkor is, hogy ha tiszta találat esetén a fej nálunk 3 pont, a láb meg csak 1. Azért, mert én kisebb rendű találatot se szeretnék elszenvedni. Mert ha fél lábamra lesérülök, akkor a következő 20 ellenfelemnél egy csöpp hátránnyal indulok. Nem egy párbajra készülünk egész életünkben, így nem fogadható el az, hogy legyőzöm az ellenfelem, de lenyomorodok. Legalábbis a felkészítés során nem lehet ez a cél.
"A gond lehet az, hogy tul gyenge talalatot is megadnak."
Nálunk sokszor éri kritika ezt a részt. Nem tökéletes a szabályrendszer, de ezzel egyet tudunk élni, mivel nem az a célunk, hogy rekonstruáljuk, hogy éles fegyverekkel mi történt volna. A szabályrendszereink mindegyike tanító jellegű, mely a felkészítés során vezérfonal. A jelenleg alkalmazott szabály pl. azt tanítja meg, hogy úgy semmisítsd meg az ellenfeled, hogy az hozzád se tudjon érni. Emellett még mindig fenntartom azt az állításomat, hogy a küzdelem teljes rekonstrukciója lehetetlen. Lehet törekedni arra, hogy egy szabályrendszer minél jobban leképezze a valóságot - de ez soha nem fog sikerülni. Hiába lenne rajtunk olyan egész testes érzékelő, mely méri még a találatok erejét is, akkor se tudnánk teljesen leképezni, hogy mi történt volna. Van, aki egy csontig hatoló csapásból annyit venne észre, hogy kicsit furcsán mozog a bal karja, de tenné tovább a dolgát, más meg leblokkolna és a következő másodpercben a tarkóján jönne ki az ellenfél kardja.
"A lerohano jellegu talalat is lehet sikeres. Az is lehet, hogy elo volt keszitve es teljesen rendben van."
Ez nálunk (mármint a lerohanás) teljesen valid megoldás. A gond akkor van, hogy az ellenfél közbe tud vágni/szúrni. Akkor együttes találatnak számít és elrontott technika.
Még a Huszárvágás (2016) könyvben is benne van a szabály (valahol a 286. és 291. o. között).
Csak a háromrovásos böllön szabályai vannak meg.
"Minden küzdelemnél egymást követő 5 együttes találat esetében, körmérkőzéses küzdelem során mindkét fél leléptetésre kerül. Egyenes kieséses szakaszban 5 együttes találat esetén az addigi végeredmény áll be, egyenlő állás esetén a következő tiszta találat dönt!" [LI, 293]
Simán elképzelhetőnek tartottam volna egy olyan változatot, hogy az "öt folyamatosan elért együttes találat" megfogalmazásból kikerült volna a folyamatosan kitétel. [GV, 85] Ekkor a vívóknak az egész asszó során fejenként összese 5 db együttese lett volna, utána vége a küzdelemnek. (Akár büntetni is lehetett volna az ilyen befejezést, vagy csak kihírdetni a döntetlent; igen sok változattal lehet kísérletezni.) Ezzel arra lettek volna ösztönözve, hogy jobban figyeljenek oda az együttesekre.
A mostani változat abban tényleg jó, hogy nem lehet "ráülni" a vezetésre és együttesekkel befejezni a csörtét (párbajtőrös taktika). Azt viszont nem nagyon látom, hogy ez miként fogja csökkenteni az együttesek számát.
A lebonyolításról most nem szólnék, ugyanis mint írtam, bevált, működő konstrukció,
FSNY-n és olimpián öttusában pl. Amúgy én még nem láttam olyat, hogy csoportmeccsek után
egyből jött a váltás, de legyen.
A párhuzamosíthatóság kimaradt, ugyanis egyszerre több pást fér el egy tornateremben
általában. Minél többen tudnak vívni szimultán, annál hamarabb kijön a körmérkőzés előnye. Mind öttusánál, mind FSNY-n téglalap alakú a pást, utóbbinál ~3m széles, ami vívni elég, az értelmetlen, és unalmas körözést meg megszünteti.
Egy átlag tornaterembe 9 pást fér el, ez 32 induló esetén 82 percet jelent,
ami már nem kifejezetten vészes, kb 2x annyi idő, cserébe 2x annyi vívóidő.
Ha az idő még mindig probléma, lehet pl svájci rendszerű versenyt is csinálni,
ami még mindig sokkal jobb, mint a körmérkőzés.
A lényeges rész viszont az, hogy nem 3db ember ellen vívsz, hanem az összes jelenlévő ellen. És mondjuk lényegesen igazságosabb, és jobb képet ad arról, hogy ki a jobb vívó.
Milyen jó, hogy van keresőfunkció! A HM topikban rákerestem az aiuchi kifejezésre, és rég elfeledett dolgokat találtam.
Wazull (3668): ""Magyarnyelvű irodalmat tudnál esetleg ajánlani?"
>Sajnos, nem ismerek magyar irodalmat. A volt Mesterem irt magyarul (meg ot eve) egy >segedkonyvet, de az nem volt kaphato kereskedelmi forgalomban. Valami 300 peldanyban keszult, >es a magyar kendosok kaptak..." (2000-ben írta.)
Wazull (42215): ""1. Kamae Masayuki "Kendó segédkönyv", 1996, 77 old. (abszolút kezdőknek lehet érdekes, mellesleg a szerző Wazull mestere volt, 1993-tól 1996-ig tanított Magyarországon). Könyvtárközi kölcsönzés."
> Nem tudtam hogy konyvtarakban megvan.
"2. Oshima Kotaro, Ando Kozo "Kendo Lehrbuch des japanischen Schwertkampfes", 2000, 230 old. Simán megrendelhető. Kendós körökben pedig fellelhető a könyv magyar nyelvű fordítása (nyomtatott változat és CD)."
>Ando mester par eve halt meg (4), a lengyelekkel volt nagyon jo kapcsolata..." (2005-ben írta.)
Teljesen elfelejtettem, hogy ő írta a Kendo Lehrbuch des japanischen Schwertkampfes.
Nagy valószínűséggel majdnem minden magyar kendós ismeri a könyv magyar fordítását (agyonfénymásolt változatban). Ő vívott a lengyel kardvívóval.
Segédkönyv. Szerző: Kamae Masayuki Cím: Kendó segédkönyv [kiad. Bp., Japán Külföldi Önkéntes Szolgálat] Dátum: [1996] Terjedelem: 77 p. : ill. ; 20 cm (fekete-fehér képekkel)
