Végre egy értelmes hsz. a sok rasnya fírög meg työtyű meg értelmetlen posványdúló véglény után!
Vasat vasra!
Kérlek, írj a szövetelemekről is egy kicsit!
(Teó, most alhatsz egy sort, majd felhívlak ha végeztünk.)
...
Sajnos én adósotok maradok az ígért fotókkal, mert a fényképezőm felállt az asztaltól és ellentmondást nem tűrve közölte, hogy azonnal nyugdíjba vonul és mától csak a pecázásnak él.
Nem tudtam ettől eltántorítani, úh. most együtt hűtik a levet a telefonommal...
Ismét zaklatlak benneteket kis fémipari ismeretekkel.
Most egy öntvény gépalkatrész darabja került a vallatópadra, csiszolás és polírozás után ilyen képet mutatott 25x plánakromát objektív és mf k3.2:1 projektív társaságában:
(fekete-fehérre alakítva)
Aztán egy enyhe nital maratás után már érdekesebb alakzatok jöttek elő:
Ez pedig egy sötétlátóteres:
Végül még két átnézeti kép 4x objektív és 3.2:1 projektív párossal:
"A valóság és a megjelenítés között időcsúszás ebben a felhasználásban megengedhetetlen (SZERINTEM!). Teljesen mindegy,hogy hány frame a sebesség,a "time shit" benne van a rendszerben."
A digitális mikroszkópról megpróbálnálak lebeszélni: ÁLLÓ tárgynál jó lehet.
De az eszterga,munka közben nem áll. A valóság és a megjelenítés között időcsúszás ebben a felhasználásban megengedhetetlen (SZERINTEM!). Teljesen mindegy,hogy hány frame a sebesség,a "time shit" benne van a rendszerben. A sztereó kép esetén meg még több,mert a két kamera jelét még össze is kell fésülni....
Nyilván így kéne, csak ez egy pici esztergapad. Nem nagyon fér rá a szánra egy olyan állvány, ami elbír egy rendes mikroszkópot, meg nem is igazán lehet rögzíteni oda.
a tartóban a binokuláris rész szintén elfogatható, vagyis be tudod állítani az irányát.
Ha az egészet rászereled az eszterga keresztszámnra, akkor a mikroszkóp követi a kést - csak 1-szer kell beállítanod. Ha pedig útban van, akkor félrehajtod. Ha még egy ütközőt is kap, akkor egy mozdulattal ugyanoda tudod visszahajtani.
Sajnos ebből még egy szabadságfok nagyon hiányzik: az eszterga-ágy mentén (tengelyirányban) szeretném, ha párhuzamosan tologatható lenne. Illetve az nem baj, ha csuklós a mechanizmus, de az fontos lenne, hogy a munkadarab különböző részeire is oda tudjak állni úgy, hogy a mikroszkóp nem áll ferdén.
kékesszürke féktárcsa :) iszonyú jó anyag, valami gömbgrafitos szürkeöntvény, jól megmunkálható. szoktam felőle ki-flexelni sík darabokat. Utána egy homokszórásos megmunkálás: tiszta high-tech.
Sokat segítene a probléma megoldásán,ha -lehetőleg részletesen- leírnád,hogy mire is akarod használni azt a leendő mikroszkópot!
Mert,mint látod,nagy lendülettel az összes fegyvert felsorakoztatjuk, amit csak csatasorba lehet állítani, csak azt nem tudjuk PONTOSAN(!),hogy mire is kellene lőnünk: verébre vagy elefántra. :-)
"Egy 50-es objektív 100mm tárgytávolsággal 100mm-re képez, ezt megkeresi az okulárral, és nézi. Leképezési arány 1:1."
Az a baj, hogy azt nem nagyon lehet tudni, honnan kell mérni azt a 100mm tárgytávolságot.
Ha elolvastad, amit írtam, ott viszont elmondtam, hogy hogyan kell a képtávolságot pontosan 100mm-re belőni.
Ez akkor lehet fontos, ha pl. az okulárban van egy skála és mérni akarunk vele.
Érdekességképpen megjegyzem, hogy az ilyen mérés pontossága korlátozott, mert ha nem pontosan a fókuszban van a tárgy, akkor a leképezési arány is változik.
A hagyományos mérőmikroszkópokon nem is így kell mérni kritikus dolgokat, hanem az okulárban csak szálkereszt van. A tárgyat mozgatjuk a két mérendő pont között és az elmozdulást mérjük.
A modern mérőmikroszkópokon viszont már tárgyoldali telecentrikus objektívokat használnak.
Ennek ortografikus a leképezése, vagyik a tárgy mérete nem nő/csökken, amikor a tárgyat közelíted/távolítod az objektívtól.
Igy igen pontos méréseket lehet végezni a kameraképen.
Cserébe viszont jó drága konstrukció, bazi nagy lencsékkel.
Az, amiről beszélek még kísérleti stádiumban van. Ez nem a bolti UV ragasztó, hanem egy olcsó, elterjedt anyag. Ha beválik, akkor úgyis adok belőle. És utánanézek hol lehet beszerezni a későbbiekben.
Hogy miért nem adják a boltit két komponensűként? Szerintem igény inkább arra van, hogy azonnal felhasználható legyen. Többnyire nagyobb mennyiséget szokták használni (üvegezők, gyöngyözők, modellezők) és kevésbé szempont a hosszú eltarthatóság.
"De minek? Nem kell előkezelni, abból teszed bele, amiből csak akarod, erről beszélek. Lehet vízből, alkoholból, toluolból például.
Nem lesz benne oldószer, csak a monomer, ami beköt. Ez az előnye. Annyi csak a dolgod, hogy az eredeti löttyből átteszed a lefedőbe és a biztonság kedvéért még egyszer átteszed, hogy a maradék kiindulási oldatból ne maradjon benne. De ha akarod akár ki is párolhatod belőle, mert a lefedő monomer alig párolog. Ha meg pl. némi glicerin maradna benne, az a törésmutatót csak kicsit befolyásolja."
Oké, nagyjából egyről beszélünk, l. 28766. hsz. legalja.
Csak az az egy fenntartásom van, hogy mennyire rentábilis ez a módszer azon földi halandóknak, akik aki pár milliliteres flaskákban veszik az UV ragasztót.
"A monomer sokáig eláll, amennyiben felhasználás előtt kevered bele a fotokatalizátort."
Ez elgondolkoztatott. Vajon miért nem így (két komponensben) árulják ezeket a ragasztókat?
Persze, hogy nem ugyanolyan okból nincsen -- ezt nem is írtam egyébként --, de szintén nincsen.
Úgy gondoltam, hogy legyen egy oldószer, amire ez igaz, mert akkor azt lehet használni a minta előkezelésére.
A minta ázik valamilyen folyadékban, mielőtt betesszük a beágyazóba. Az szokott a probléma lenni, hogy ez keveredik a beágyazóval. Erről beszéltem.
De minek? Nem kell előkezelni, abból teszed bele, amiből csak akarod, erről beszélek. Lehet vízből, alkoholból, toluolból például.
Nem lesz benne oldószer, csak a monomer, ami beköt. Ez az előnye. Annyi csak a dolgod, hogy az eredeti löttyből átteszed a lefedőbe és a biztonság kedvéért még egyszer átteszed, hogy a maradék kiindulási oldatból ne maradjon benne. De ha akarod akár ki is párolhatod belőle, mert a lefedő monomer alig párolog. Ha meg pl. némi glicerin maradna benne, az a törésmutatót csak kicsit befolyásolja.
Nagyon régóta szeretnék egy ilyen tartót csinálni egy kolkoszkópnak az esztergapadomhoz, de sehogy se tudtam olyan konstrukciót kitalálni ami kellően merev
Kérdés, hogy megéri-e, vagy egyszerűbb két merev rúd hosszában az eszterga fölött (levehetően, nyilván), azon meg egy keresztszán. Az esztergálás során mindig a kés síkjába kell fókuszálnod, magasságállításra tehát elegendő a mikroszkóp eredeti magasságállítása. Még akár a rendes eszterga keresztszámra is felerősíthető lenne, hogy pontosan a kést kövesse - kérdés, mennyire fog berezegni.
Ha maradna a csuklós megoldás, akkor pl a kidobott autó vízpumpák csapágya lenne alkalmas a csuklópontohoz, mert kétsoros csapágy, egészen nagy távolsággal a két sor között, a tengely meg 12-es edzett acél.
"Vagy egy gördíthető állvány( lásd kolposzkóp: se hölgy hasán,se az orvos kezében,mégis ott használható,ahol szükség van rá.... ).
Nyilván,János meg fogja találni a Neki legalkalmasabb megoldást! :-)"
János, ha ilyet forgatsz az eszedbe, társuljunk!
Nagyon régóta szeretnék egy ilyen tartót csinálni egy kolkoszkópnak az esztergapadomhoz, de sehogy se tudtam olyan konstrukciót kitalálni ami kellően merev, minden irányban mozgatható/forgatható, és amit meg is tudtam volna valósítani.
(Ez most nem élcelődés, tényleg szeretnék egy ilyet.)
Azt azért megemlítem,hogy itt nem a két azonos kamera + optika a legszűkebb keresztmetszet,hanem a szoft.,ami a két kamera jelét szetereó módra alakítva teszi ki a monitorra...
történetesen 3 darab binokulárom van otthon, mindenféle stádiumban. Az egyszerűbbek eljesen jó képet adó Lidl binokulárok - csak mechanikailag nem bírnak ki semmit.
"Kicsit kiegészítem az információt, bár a mondandó lényegét nem érinti: a sztereomikroszkóp objektívje módosított Tessar (4 tag / 3 csoport) rendszerű és önmagában síkra korrigált képet ad. Legalábbis az SM XX és a PZO MST-é ilyen."
Az igen, de szerintem itt nem ilyen sztereóról van szó, hanem a "kétszemű", Greenough rendszerű mikroszkópról. Abban sima akromat van.
A CMO mikroszkópokban sokkal bonyolultabb konstrukcióra van szükség az objektívban, (többek között) mert az egy nagy fényerejű objektív, aminek a szélét használjuk.
"Ez nem gond, mert 1,51 a törésmutatója kikötve, annyi, mint az üvegé."
A gyári ragasztók elsődleges felhasználása a (szélvédő) üveg javítása, ezért persze olyan is a törésmutatója.
Nem értek ennek a kémiájához-fizikájához, de azt láttam, hogy árulják mindenféle törésmutatóval ezeket 1.3-tól 1.7-ig, szóval elég jól szabályozható az összetétellel, hogy mennyi legyen.
"Természetesen nem, mint ahogyan negatív természetes szám se létezik."
Biztos, hogy nem úgy. Negatív természetes szám nem azért nem létezik, mert valami törvényszerűség lehetetlenné teszi, hanem mert így definiálták. Szóval az maga a definíció, és nem valami abból (és másból) következő dolog.
"Miután nem lehet minden számba jövő oldószernek ugyanaz a törésmutatója, hogyan lehetne a keverék állandó törésmutatójú?"
Úgy gondoltam, hogy legyen egy oldószer, amire ez igaz, mert akkor azt lehet használni a minta előkezelésére.
"De nem is kell neki. Nem kell bele oldószer."
A minta ázik valamilyen folyadékban, mielőtt betesszük a beágyazóba. Az szokott a probléma lenni, hogy ez keveredik a beágyazóval. Erről beszéltem.
A sztereomikroszkóp objektívje általában egy sima akromat lencse, itt "belépő pupilla átmérője" = átmérő.
Kicsit kiegészítem az információt, bár a mondandó lényegét nem érinti: a sztereomikroszkóp objektívje módosított Tessar (4 tag / 3 csoport) rendszerű és önmagában síkra korrigált képet ad. Legalábbis az SM XX és a PZO MST-é ilyen.
Ez a link arról szól, hogy jó minőségű nagy tárgytávolságú / kis nagyítású mikroszkópot lehet úgy csinálni, hogy egy monokuláris távcső elé odateszel egy lencsét.
A tárgytávolság kb. a lencse fókusztávolsága lesz. A nagyítás pedig nagyon durván számolva 250mm/flencse*távcső_nagyítás.
Szerencsére a kanadabalzsamot (és pl. az Eukittot is) nem toloulban, hanem xilolban oldják.
Nem tudom hogyan vagy vele, de a xilolt se szagolgatom szívesen sokáig.
Minden más esetben az a jó, ha minél közelebb van az üvegéhez.
Ez nem gond, mert 1,51 a törésmutatója kikötve, annyi, mint az üvegé.
Ami fontosabb, hogy ne fluoreszkáljon!
És nem is fluoreszkál.
És: oldószerrel keverve majd UV-vel kikúrálva is maradjon átlátszó, és az eredetivel egyező törésmutatójú.
Lehetséges ez?
Természetesen nem, mint ahogyan negatív természetes szám se létezik. Miután nem lehet minden számba jövő oldószernek ugyanaz a törésmutatója, hogyan lehetne a keverék állandó törésmutatójú? De nem is kell neki. Nem kell bele oldószer. Ez a lényege fényre kötő ragasztóknak.
Ha az utolsó pont ("ne legyen drága.") teljesül, akkor szerintem nem olyan fontos, hogy ezt a fentiekkel együtt ugyanaz a beágyazó tudja.
Pedig teljesül és még tudja is :)
+1: Álljon el sokáig!
A monomer sokáig eláll, amennyiben felhasználás előtt kevered bele a fotokatalizátort. Belekeverve azt az üvegbe bejutó fény mennyiségétől és hullámhosszától függő ideig áll el.
"eredetileg úgy számoltam, hogy ha 1x a nagyítás, és mondjuk 150 mm-es tárgytávolságot szeretnék, akkor f=1/(1/150 +1/150) és akkor az 75 mm fókusztávolság.
Ezek szerint a logika jó volt :)"
Igen, jó volt, de - mint mondtam - arra számíts, hogy a frontlencsétől mérve pár centiméterrel kevesebb lesz a távolság.
50mm-es optikám valóban több is van. Mondjuk fényerőben nem lesz hiány- feltételezem le kell rekeszelnem, hogy értékelhető képet kapjak - a szetereomikroszkóp okulárok milyen rekeszűek lehetnek? A méretükből ítélve elég F8-F11-re saccolnám. Jól gondolom, hogy annyi a különbség, hogy ott a méret eleve kizárja a perifériáról jövő sugarakat?
Igen, F=fókusztáv / "belépő pupilla átmérője".
A sztereomikroszkóp objektívje általában egy sima akromat lencse, itt "belépő pupilla átmérője" = átmérő.
Leginkább a mélyélesség miatt nem csinálják fényerősebbre, meg azért se, mert akkor sokkal bonyolultabb konstrukció kéne.
Ha nem mérésre használod, akkor én a helyedben elgondolkoznék, hogy egy sztereómikroszkópot applikálok oda. Sokkal jobb azzal nézni, mert plasztikus a kép.
eredetileg úgy számoltam, hogy ha 1x a nagyítás, és mondjuk 150 mm-es tárgytávolságot szeretnék, akkor f=1/(1/150 +1/150) és akkor az 75 mm fókusztávolság.
Ezek szerint a logika jó volt :)
50mm-es optikám valóban több is van. Mondjuk fényerőben nem lesz hiány- feltételezem le kell rekeszelnem, hogy értékelhető képet kapjak - a szetereomikroszkóp okulárok milyen rekeszűek lehetnek? A méretükből ítélve elég F8-F11-re saccolnám. Jól gondolom, hogy annyi a különbség, hogy ott a méret eleve kizárja a perifériáról jövő sugarakat?
160-as tubushosszal számolva 2.2x-es lesz a nagyítás és 72mm a képtáv (a szabad tárgytávolság ennél kisebb, mert az első fősík valahol bent van az objektívban.
A tubust 100mm-re(*) csökkentve lesz 1x-es a nagyítás és 100mm a képtáv.
(*) Ez a 100mm az okulár látómezőrekesze és az objektív hátsó fősíkja közötti távolság. Ez utóbbit úgy tudod megkeresni, hogy a fókusztávolságból levonod a csatlakozó illesztési távolságát. Pl. az M42-es Praktika menet illesztési távolsága 45.46mm, szóval a hátsó fősík a csatlakozó felfekvési felületétől számítva 50mm-45.46mm=4.54mm-re van.
"És még a közbiztonság is jobb :) <-- (nem OFF, ugyanis nem bűzöli tele a szobát toluolszaggal)"
Szerencsére a kanadabalzsamot (és pl. az Eukittot is) nem toloulban, hanem xilolban oldják.
A kanadabalzsamnak kimondottan kellemes illata van!
"Egyébként a következő követelményeket támasztanám egy jó UV lefedővel szemben:
- legyen színtelen és lehetőleg ne színeződjön el az idő múlásával,"
Ha nem túl vastag a minta, akkor szerintem ez inkább esztétikai kérdés (bizonyos határokon belül)
"legyen a törésmutatója 1,5 fölött, persze itt a céltól függ menyi legyen az annyi,"
Ez meg a felhasználástól függ.
Kovamoszatok esetén a "minél nagyobb annál jobb" elv érvényesül.
Minden más esetben az a jó, ha minél közelebb van az üvegéhez. Immerziós vizsgálatnál, ha nem a fedőlemezen van a készítmény, akkor ez nagyon fontos.
"eressze át az UV-t, hátha fluoreszcenciára is használnám (az UV katalizátor megvilágításra lebomlik, a jelenléte nem zárja ki az UV áteresztést kötés után),"
Szerintem ebből nem nagyon lesz gond. Még ha el is nyeli valamennyire, vékony rétegben nem fog nagy gondot okozni.
Ami fontosabb, hogy ne fluoreszkáljon!
"oldódjon jól oldószerben és alkoholban; sőt, mit alkoholban, akár vízben is, ne kelljen pacsmagolni oldószercserével beágyazásnál,"
És: oldószerrel keverve majd UV-vel kikúrálva is maradjon átlátszó, és az eredetivel egyező törésmutatójú.
Lehetséges ez?
"lehessen másra is használni, például Rheinberg- vagy polárszűrők laminálásához,"
Ha az utolsó pont ("ne legyen drága.") teljesül, akkor szerintem nem olyan fontos, hogy ezt a fentiekkel együtt ugyanaz a beágyazó tudja.
+1: Álljon el sokáig!
"ez az anyag ott van a labor hűtőjében már két éve. Úgy hívják, hogy hidroxietil-metakrilát"
Na, ha ez még működik, akkor a +1 máris kipipálva.
Lelkes kanadabalzsam hívőként had egyrészt-másrésztezzek egy kicsit.
"állandó viszkozitás"
Ez vagy előny vagy hátrány. A kanadabalzsam viszkozitása remekül szabályozható az oldószer mennyiségével. Ez nagy előny.
"nem párolog ki belőle az oldószer"
Ez valóban remek, de pont ez teszi nehézzé a beágyazószerként való használatát. L. lentebb.
Másrészt az, hogy oldható, előny is, pl. ha valamiért újra akarod beágyazni a készítményt.
Harmadrészt, elvileg lehet oldószer nélkül is használni a kanadabalzsamot. Az lencséket így ragasztják vele, és a wikipédia szerint először pont így használták lefedésre, csak később kezdték el oldószeresen használni:
"From about 1830 molten Canada balsam was used for microscope slides, then Canada balsam in solution was introduced in 1843, becoming popular in the 1850s".
"nem sárgul"
Nekem ebből nem volt problémám. Kellően vékony rétegben gyakorlatilag láthatatlan az elszíneződés.
A naphrax sokkal rosszabb ebből a szempontból is, annak erős sárgásbarna színe van. Megjegyzem: mikroszkópon keresztül nézve egyáltalán nem zavaró.
"nem hetekig szárad"
Másnap már nyugodtan használhatod a preparátumot akár immerziósan is, ha óvatosan tisztogatod le a végén.
A (lassú) száradás meg azért fontos, mert közben folyamatosan diffundál bele a beágyazott tárgyba, folyamatosan cserélve le annak a fürdővizét (ami jelen esetben xilol = a kanadabalzsam oldószere). L. lentebb.
Van sok más modern oldószeres kanadabalzsam helyettesítő, ezek általában azzal hirdetik magukat, hogy sokkal gyorsabban száradnak és hogy teljesen színtelenek. Én az Eukitt-et használtam, de valamiért a kanadabalzsamot jobban szerettem. A gyors száradás nekem inkább hátránynak tűnt, mert sokkal jobban kell sietni. Emellett azt vettem észre, hogy a kanadabalzsam valahogy jobban "összenő" a mintával. Még olyat is tapasztaltam, hogy a bent maradó légbuborékok hajlamosak eltűnni idővel. A lassabb száradás miatt van esélyük kimászni az üveg alól. Néha meg a kanadabalzsam "megeszi" a buborékot. Valahogy feloldja a benne levő gázt és eltűnik.
"nem kell keretezni"
Szigorúan véve a kanadabalzsamos készítményt sem szükséges keretezni. Legtöbben nem is szokták.
A keretezésnek esztétikai oka van, illetve az, hogy elfedjük a fedőlemez éles szélét - ez nagyban megkönnyíti a tisztítást. Ezek a szempontok ugyanúgy érvényesek az UV ragasztóra is.
"bármelyik bokorban megkapod"
Szerencsére kertemben pont van egy bokor, ahol kanadabalzsam terem. Ha gondolod tudok adni belőle.
"másra is jó, nem csak mikroszkópozni"
Utána néztem, rengeteg más felhasználása is van neki. Pl. illatosítókba teszik, meg köhögés elleni szer (és úgy általában csodaszer mindenféle nyavalyára).
"Szerintem erre tökéletes lehetne, csak meg kéne találni az intermedier fürösztőszert az alkohol, meg a ragasztó közé."
Az lenne a jó, ha a fürösztőszer maga az UV ragasztó lenne. Tehát kellene valami oldószer, ami jól keveredik a ragasztóval, ebből csinálni oldószer-ragasztó sort egyre kevesebb oldószerrel, aztán sorban ezekben áztatni a mintát. Szerintem működne, de elég pazarló megoldás.
Esetleg lehetne azt csinálni, hogy vákuumban kiszárítjuk a mintát, és szintén vákuumban bemerítjük a ragasztóba. Ezután szép lassan növelve a nyomást, átitatja a ragasztó.
van esetleg valakinek egy eladó nagy munkatávolságú, 1x nagyítású objektíve? Nagy munkatávolság: >= 100 mm
Olyanra gondolok, mint ami a szetereomikroszkópokban van, tehát pl egy olyasmihez való objektív is jó lenne, legfeljebb 2 darabot lehet készíteni belőle. A köszörűgépemhez szeretnék egy egyszerű, pl 10x nagyításút építeni, sztereomikroszkóp okulárom van.
- És még a közbiztonság is jobb :) <-- (nem OFF, ugyanis nem bűzöli tele a szobát toluolszaggal)
Én acetont ajánlok látatlanban. Azért látatlanban, mert nekem ez a két fajta ragasztóm nincs.
Egyébként a következő követelményeket támasztanám egy jó UV lefedővel szemben:
- legyen színtelen és lehetőleg ne színeződjön el az idő múlásával,
- kicsi legyen a viszkozitása, hogy a mintát gyorsan átjárja és a buborékokat se legyen nehéz kiűzni,
- legyen a törésmutatója 1,5 fölött, persze itt a céltól függ menyi legyen az annyi,
- eressze át az UV-t, hátha fluoreszcenciára is használnám (az UV katalizátor megvilágításra lebomlik, a jelenléte nem zárja ki az UV áteresztést kötés után),
- tapadjon jól az üveghez, ne váljon csak úgy le róla,
- ne legyen büdös, mert zavaró hosszas munkánál,
- ne zsugorodjon nagyon sokat kötés során (egy kicsit mindegyik fog),
- lehetőleg ne legyen mérgező,
- kémhatásra legyen semleges, hogy a preparátumot ne támadja meg,
- ha kiöntöm bomoljon le minél gyorsabban, ne szennyezze a környezetet,
- oldódjon jól oldószerben és alkoholban; sőt, mit alkoholban, akár vízben is, ne kelljen pacsmagolni oldószercserével beágyazásnál,
- lehessen másra is használni, például Rheinberg- vagy polárszűrők laminálásához,
- ne legyen drága.
Jó hosszú lista, és ennek mind nem lehet megfelelni -- gondolkodtam ezen tegnapelőtt. Aztán a fejemhez kaptam és egy gyorsteszt után rájöttem, hogy ez az anyag ott van a labor hűtőjében már két éve. Úgy hívják, hogy hidroxietil-metakrilát és ebből vannak a kemény kontaktlencsék.
Maradjatok vonalban, mert a kullancs már ázik benne.
"Másik hátrány, amit a Micscape cikk is említ (ott emlős szőrszállal), hogy a nagy törésmutató miatt"
Ezt nem egészen értem. A teszteidből az látszik (és a szokásos felhasználási kör alapján is tűnik logikusnak), hogy a törésmutató kb. megegyezik a kanadabalzsaméval (=üvegével), szóval éppenséggel nem "nagy". A kovamoszat beágyazókhoz viszonyítva kimondottan alacsony, a szokásos beágyazókhoz (kanadabalzsam, Eukitt stb.) pedig hasonló.
"nem látszanak jól a kitinszőrök, meg a test körvonalai."
Szerintem itt kicsit közrejátszik a régi vesszőparipám, a térbeli kiterjedésű, kis nagyítással vizsgálandó tárgyak megvilágítása.
Mikor legutóbb ezt felhoztam, le lettem hurrogva, hogy nálam okosabb emberek ezt már régesrég kitisztázták-megoldották.
Csak az a baj ezekkel a "szokásos", megoldásokkal, hogy az Köhler megvilágítás jellemzőit próbálják megvalósítani nagyobb objektumon, nevezetesen (i) az objektív apertúrájának megfelelő (nem nagyobb és nem kisebb) fénykúppal világítják meg (ii) egyenletesen (iii) a vizsgálandó területet (és nem többet). Emögött az az elmélet, hogy (a) használjuk ki az objektív feloldóképességét és (b) csökkentsük minimálisra a szórt fény mennyiségét.
Ezek nagyon fontos dolgok: az (a) leginkább nagy nagyításnál fontos, a (b) pedig 100 éve különösen fontos volt, mert akkor még nem voltak tükrözésmentesítő bevonatok.
Másrészt viszont kis nagyításnál és térbeli kiterjedéssel bíró objektumoknál ebből bajok vannak. Ilyenkor az objektív apertúrája kicsi, így a fenti módon (pl. lupekondenzorral) megvalósított megvilágítás is kicsi apertúrájú, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag párhuzamos fénynyalábbal világítunk. Ilyenkor pedig - mint a tűző napsütésben - nagyon erős árnyékok keletkeznek. Nagy méretű, de síkbeli tárgynál (pl. egy egérembrió metszet) ez nem gond; ilyenkor jól használható a lupekondenzoros megvilágítás.
De pl. egy hangya esetében már nem jó ez.
Ezekben az esetekben az objektívénél lényegesen nagyobb apertúrával kell megvilágítani, úgy plasztikusabb és részletgazdagabb lesz a kép. Ehhez barkácsolni kell, mert a gyári kondenzorok vagy kis területet világítanak ki vagy kicsi az apertúrájuk. A barkácsolás pedig azt jelenti, hogy valahogy szórjuk a fényt. Az ideális megoldás egy egyenletesen megvilágított pingponglabdaszerű valami volna a tárgylemez alatt, felette pedig - közvetlen a tárgylemez alatt - egy, a látómezőnek megfelelő rekesz.
"Nem annyira, mint a Naphrax / PPM, hanem kb. annyira mint a kanadabalzsam."
Nekem is kb. ez jött le a képekből.
"Régen volt, aki megélhetésből gyártott kanadabalzsamos kovamoszat-preparátumokat, szóval a semminél bőven jobb."
Ok, de miben jobb, mint a kanadabalzsam?
(Egyébként én még nem láttam profi kanadabalzsamos kovamoszat készítményt)
"Itt van jó leírás a rovarpreparáláshoz:"
Jó részletes leírás, kösz. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy ezeket leírni sokkal egyszerűbb, mint megcsinálni. Jó sok gyakorlat kell hozzá, meg pl. egy szúnyog esetén már az első lépés (tisztogassuk meg teveszőr ecsettel) se tűnik egyszerűnek.
Mindenesetre szúnyog elő-elő fordul mostanság, fogok vele próbálkozni. Tök jó lenne, ha más is próbálkozna, akkor cserélhetnénk tapasztalatot is.
Mindenesetre szerintem ilyesmit céloz meg ez az írás (eBay képek):
Én viszont ilyesmire gondoltam az UV ragasztó kapcsán:
Vagyis, amikor nem lehet vagy nem akarjuk 0.1mm-nél vékonyabbra összenyomni a tárgyat.
Ilyenkor jól jönne az anyagában kötő és nem nagyon zsugorodó beágyazó.
A "meglepően jó lett" ez esetben csupán annyit tesz, hogy a Berek-prizmás megvilágítás (főleg kis nagyításoknál) jelentkező mizériájától sokkal kevésbé sújtott.
Nem annyira, mint a Naphrax / PPM, hanem kb. annyira mint a kanadabalzsam. Régen volt, aki megélhetésből gyártott kanadabalzsamos kovamoszat-preparátumokat, szóval a semminél bőven jobb.
Szúnyoglárvát próbáltam belerakni. Teljes rovar, nem előlúgozott, alkohollal dehidrálva. Ugyanaz lett, mintha a kanadabalzsamba raktam volna a terpentines / szegfűszegolajos öblögetés nélkül - kissé felhősödött. Kéne találni ide is valami öblítőt, ami az alkohol - UV ragasztó közé illeszthető. Másik hátrány, amit a Micscape cikk is említ (ott emlős szőrszállal), hogy a nagy törésmutató miatt nem látszanak jól a kitinszőrök, meg a test körvonalai.
Ha Robinak megvan még a teleshoppos verzió, az lehet jó lenne erre a célra :)
Tegnap elkészült egy régóta tervezett alkatrész, végre (köszönet érte mrobesnek és az Apokromát KFT-nek).
Régebben sikerült szereznem egy Jenapolt amin Lumar felső megvilágító volt (hidak beton szerkezeti elemeit vizsgálták vele).
Az egyik csúszkából kiszedték az 560 nm-es reflektort, helyére került egy félig áteresztő tükör.
Hiányoltam azonban belőle a Berek-prizmát...
Erős kételyekkel indultam neki a kísérletnek. Ritkán kendácsol az ember otthon olyan kiegészítőt, ami megüti a gyári alkatrészek szintjét - ami nincs az általában nem véletlenül nincs.
Több technikai akadály is adott; a Berek prizma rendesen a lehető legközelebb van az objektívhoz. A Lumaron a csúszkába helyezett reflektorok ezt a követelményt képtelenek kielégíteni. Ha ragaszkodom a beépítéshez - ami a prizma optimális helyzetét biztosítja - lemondhatok a csúszkák használatáról ami nem elfogadható opció.
Ráadásul a beépítést csak a JenaPol-U vagy az Amplival Pol-U prizmája tette volna lehetővé.
(Előbbiből a bayen egy darabot adtak el vagy 6 éve, szabad liciten, kb 12 000 F-nyi összegért. Azóta verem a fejem a falba, hogy nem licitáltam rá "ÁÁÁ, ez úgyis k. drága lesz..." alapon.
Akkor tanultam meg, hogy a bay olyan, mint a külvárosi talponfetrengők; üss amekkorát bírsz, legfeljebb nem te nyersz! ...mondjuk az szignifikáns különbség, hogy ott talpon amúgy se marad senki.
Amplival Pol-U Berek-prizmát meg nem is láttam még külön sehol.)
Robi prizmájával tettem egy próbát, sajnos az egyik sarka ebbe bele is nyekkent a megfelelő foglalás nehézségei miatt.
Szerencsére Sárdy Gábor kisegített egy régi Epignost prizmával aminek a háza minimális átalakítással megfelelt.
A prizma kb 2 cm-rel van az objektív fölött de a képen nem tapasztalható az a fajta árnyék hatás ami az összes Auflichtkondensor variációnak és az Amplival Pol U-nak is sajátja.
A végeredmény meglepően jó lett még 3,2x objektívvel is.
"Úgy látszik nekem szerencsém volt ! 2 évvel ezelőtt a beragadt mechanikájú ergavalt egy huszasért rendbehozták az egyik szervízben."
Attól függ, mit kellett csinálni, és hogyan csinálták.
Pl. egy beragadt fókuszáló mechanizmus tisztességes javítása kijön ennyiből - még úgy is, ha számlát a szerviz.
De egy komplett generálozás, a revolver, meg az összes állító- és szorítócsavar tisztogatásával, újrakenésével, a pankratikus kondenzor szétszedésével, újrakenésével, centrálásával ... hát, azért a 20eFt inkább jelképes összeg, mint olyan fizetség, amire üzletet lehet alapozni.
Persze lehet ügyeskedni. Nem kell mindent szétszedni-kitisztítani-újrakenni-beállítani. A WD40 csodákra képes. Főleg, ha nem az enyém az a mikroszkóp.
Nekem inkább az jön le, hogy pont kovamoszatra nem annyira használható.
Viszont másra esetleg nagyon jó lehet. Például atkák/rovarok/lárvák beágyazására gondolok. Ezek általában vastag készítmények. Ha csak simán ráteszed a fedőlemezt, általában úgy összenyomódik a szegény teremtés, hogy kijön a bele. Elvileg ki lehet azt oldani onnan, hogy csak a kitinváz maradjon, de nekem még sose sikerült, meg még a kitinváz is össze tud törni. A B-terv az, hogy vastag készítményt csinálsz: egy gyűrű alakú alátéttel csinálsz egy kis medencét abba rakod a dögöt és azt feded le. Ilyenkor a beágyazással van a gond, mert ahogy köt a beágyazó, úgy zsugorodik, és gigantikus buborékok jelennek meg. Erre nem lehetne használni ezt a ragasztót?
Láttam a neten egészen nagy törésmutatójú verziókat, a kovamoszathoz lehet, hogy azzal kellene próbálkozni.
"az UV ragasztók alkalmasak kovamoszat beágyazásához"
Általánosságban nem biztos, hogy így kijelenthető. Én korábban próbáltam a teleshopos verziót és azt hittem, hogy rossz oldalra ragasztottam a fedőlemezt. :)
Majdnem teljesen eltűntek a vázak, alig találtam meg őket. lehet, hogy írtam is régen.
Ettől függetlenül a teszt frankó, ez a típusú ragasztó tényleg használható.
Most így hamarjában csak egy dologra reflektálok: ha kinyitod a lámpaházat, akkor a higanygőzlámpa sok 254 nm-es sugarat bocsát ki, csak ne maradj sokáig mellette! A kollektorlencse miatt nem sugároz alap felállásban ennél a hullámhossznál, de maga a kisülési cső kvarcból van és mindet átengedi. Ja, és mindez a HBO típusú lámpára érvényes, a kis körte alakú OSRAM külső burka szerintem üvegből van.
- Gábor megragasztotta a PZO bino fejem prizmáját frankón az általam biztosított ragasztóval, amit ez úton is köszönök - az UV ragasztók alkalmasak kovamoszat beágyazásához - 2 fajtát vettem, még fogom tesztelgetni
A sikeres prizmaragasztás után kezdtem el utánanézegetni jobban a részleteknek.
Ez a 3301 típus elvileg 365nm-es hullámhosszra köt, legalábbis én erre következtetek ebből a képből: https://imgaz2.staticbg.com/thumb/large/oaupload/banggood/images/BB/71/9d82631d-f1a3-4404-8eb2-3e30ae87ded1.JPG Merthogy ez a címke az én példányomról lemaradt... A gagyi UV zseblámpám tuti nem bővelkedik ebben a hullámhosszban, de másodpercek alatt megköti a ragasztót úgy nagyjából. Azaz mozdítani nem lehet, de ragacsos marad a széleknél, ahol nem egy vékony rétegben van csak. Ahogy böngésztem a netet, ez általános jelenség ezeknél a ragasztóknál. Amikor egy fél napra kiraktam a napra, megkötött teljesen, nem volt ragacsos.
Csináltam tesztképeket, amikkel nem volt időm sokat foglalkozni, meg nem is akartam a szépségre kihegyezni. Csak azért vannak, hogy látszódjon, hogy a kovamoszatvázak mennyire látszanak az egyes beágyazókban, mennyire tűnnek ki a környezetből. Vannak jobb preparátumaim temészetesen, de kanadabalzsamos csak 1 van, ahhoz társítottam a többit is. A képek 50-es plánakromáttal készültek, sima Köhler, teljes képkocka. Sorrendben: 3301 Locttf Kanadabalzsam Naphrax PPM
Nekem úgy tűnik, hogy a 3301 kb. a kanadabalzsam szintjén van, a Locttf törésmutatója némileg alacsonyabb. Naphrax - PPM sokkal jobb, de ha valaki nem akar ezekkel vacakolni, nem tud/akar venni, akkor a 3301 használható, egyszerű alternatíva diatóma beágyazáshoz. Amúgy a törésmutatójuk nem változik a kötéskor, legalábbis nem venni észre.
Még pár apróság: - mind ugyanolyan büdögében van
- több helyen írják, hogy évekig jó, főleg ha hűtőben van tartva - nálam szobában is megkötött 2 nap alatt, nem tudom, hogy a beszűrődő napfény, vagy az akváriumok LED-je miatt
Sziasztok! Van egy eladó Carl Zeiss Jena mérőmikroszkópom. Örökségből maradt,abszolút nem értek hozzá, de működik. Van egy két tartozéka, fa szekrény hozzá stb. Szerintetek hol hirdessem meg, ahol nagy eséllyel új gazdára találhat? Akit érdekel írjon. joci101@gmail.com Ára: 350.000Ft
- bár a kórházban sokan "használnak" rutin szerűen mikroszkópot, még az életben nem láttam olyan embert közöttük,akit érdekelt volna az optikai tubushossz...
Ez a "használnak" nagyon helyesen van idézőjelek között :)
A rutin felhasználók jelentős része ugyanis egyáltalán nem ért a mikroszkópokhoz. Nekik csak arra kell, hogy lássák amit akarnak és nem törekszenek optimális teljesítményre. Ezért nem szeretik a korrekciós foglalatú objektíveket sem, ugyanis azoknál muszáj rendesen beállítani a képet.
Az első ponttal se lehet vitatkozni. Az NU2-ben van egy beépített formátumlemez fotózáshoz. Azt élesre állítani a dioptriaállítóval kell és lehet. Ha csak az egyik tubuson van, akkor a másikban nem lesz éles. Emiatt van az NU/NU2-höz direkt két állítható csonkú tubus.
- bár a kórházban sokan "használnak" rutin szerűen mikroszkópot, még az életben nem láttam olyan embert közöttük,akit érdekelt volna az optikai tubushossz...
Még olyannal sem találkoztam,aki nem tudta volna mind a két csőben látott képet élesre állítani,noha csak az egyiken volt dioptria állítási lehetőség.
- nyilván élnek olyan emberek,akiknek olyan nagy a két szemük közötti dioptria eltérés,hogy az egyik csövet teljes mínuszra,a másikat teljesen pluszra állítva látja élesen a két csövet. Ilyennel még nem találkoztam. (ekkor viszont garantálta helyére kerül a tubushossz!)
- a harmadik érved az cáfolhatatlan (de segíteni,SAJNOS nem tudok!). :-)
1. A formátumlemez így csak az egyik csőben állítható élesre.
2. Optikailag jobb, ha a rövid/távollátó ember nem a mikrocsavarral, hanem a dioptriaállítóval állítja a szeméhez az élességet az emmetrop szeműéhez képest. Mert akkor nem változik az optikai tubushossz.
Van-e valakinek felesleges (akár roncs) szürke binokuláris Zeiss tubusa? Igazából nekem csak 1 darab dioptriaállítós okulárcső kellene belőle. Az NU2-höz ugyanis olyan fej járna, amelyiken mindkét okulártubus állítható , az enyémen azonban csak az egyik.
1, tartalomjegyzék txt. :a txt-t nevében benne van a htm filekban található utolsó hsz. sorszáma, valamint a szöveges kereső száma;
2, 6 db sorszámozott és utolsó sz.számát tartalmazó megnevezésű txt kereső file. Ezek mindegyike 1000 db hsz szöveges tartalmát tartalmazza: hozzászóló neve, hsz. sorszáma,maga a hsz., ha volt előzménye, akkor a hozzászóló neve és az előzmény sorszáma.
Képek,külső hivatkozások nem érhetők el belőle,ellenben bármilyen szövegszerkesztővel gyorsan kereshető benne. Ha megvan a keresett hsz,akkor a sorszáma alapján a tartalomjegyzékből gyorsan kiválasztható az a htm,amelyben a keresett hsz szerepel. (ott megtalálhatóak a képek és a hivatkozások)
Biztos lenne ennél jobb megoldás,tőlem ennyire futotta!
(Van egy kollégám, aki szinte mindent javít hulladékidőben. Megveszi, megjavítja, eladja. De csak akkor foglalkozik vele, ha éppen más dolga nincs. Órabérben nem érné meg manapság. A teljes foglalkoztatottság idején még más volt a helyzet, az időráfordítás nem számított. Manapság a gyártási selejt javítgatására is limitált időkeret van általában. Ha nem tudják pillanatok alatt megtalálni és kijavítani a hibát, akkor kuka.)
Nem tudom egyébként mennyire mennek pl. az Elektro-Optika használt és szervizelt mikroszkópjai, de az általad írt 121000 Ft-nál drágábban hirdetik az Amplivalokat.
Magánember ha eladja nem viszi előtte felújítani, felújítást csak akkor végeztet ha megtartja magának. Itthon lakást se szokás eladás előtt felújítani, mert annyival nem megy el drágábban, mint amennyibe van és az új tulajnak úgyis más elképzelése lesz. Amerikában fordítva van, ott inkább felújított lakást adnak el.
Ha a szervizesre gondolsz, mármint hogyan lesz meg ebből a bevétele, akkor szerintem a mikroszkópot nem innen veszi, hanem selejtezésen anyagárban szerzi meg (értsd pár ezerért), esetleg még fizetnek neki, hogy elvigye. Vagy eleve szervizelt mikroszkópot vesz meg (amit addig pl. ő szervizelt) és sok dolga nincs vele.
Mindig érdekelt, hogyan lesz rentábilis egy ilyen átnézés-felújítás.
Mondjuk itt van ez az Amplival, érjen mondjuk így "fellelt állapotban" 50eFt-ot, ezért "gyorsan elmegy".
Elvisszük egy szervizbe. Tegyük fel semmi komoly baja nincs, csak be van ragadva az összes állító, ahogy az lenni szokott.
Ha ezt tisztességesen akarják megcsinálni, szét kell kapni az egészet, tisztogatni, kenegetni, összerakni, végállásokat beállítani, centrálni.
Minima calcula 8 órát elszöszöl vele egy gyorskezű szervizes is. A rezsióradíj 7000Ft alatt nem igazán jön ki, ha nem adócsaló a vállalkozó (ha pedig az államot átveri, akkor engem vajon miért nem?).
Szóval áfával fizetünk neki 71120Ft-ot.
Nehezen hiszem, hogy a végén 121eFt-ét el lehetne adni.
Nem lehet sajnos látatlanba megmondani a tutit. A használtpiacon ráadásul nagyon nem mindegy, hogy éppen ki mennyire keresi a konkrét műszert, mennyire kell neki hirtelen. Szerintem Jófogáson - Vaterán kb. 50.000 HUF környékén gyorsan elkel egy Amplival még hibásan / hiányosan is. Ha át van nézetve, fel van újítva, akkor 100.000 HUF fölé is mehet az eladási ár, de ehhez tényleg biztosan jó állapot kell és az, hogy valakinek konkrétan egy ilyen kategóriás használt műszer kelljen. Az sem mindegy, hogy milyen kiegészítők vannak hozzá (a román okuláros doboz nem minősül sajnos annak...), akár alkatrész, akár könyv, akár preparátum.
Maga a típus jól bővíthető, örök életű ha a felhasználó nem gyilkolja meg, munkára is meg hobbira is kiváló, de nem mindig van olyan, aki ezt így is gondolja.
Bikonvexet nem lehet, annak mindenképpen aszférikusnak kell lennie. A meniszkusznál is úgy működik, hogy a kép ilyenkor virtuális, a sugármenet széttartó (csak kevésbé), még kell egy plusz lencse ahhoz, hogy valós legyen.
Nehéz árat mondani, mert sok mindentől függ. Pl. az összes kezelőszerv akadálytalanul mozog-e, nincs-e beállva a zsír. Az objektívek között sima akromátok (is) vannak, az okulárok pedig nem hozzá valók.
Elolvastam, csak indulnom kellett és erre nem tudtam fél mondatban válaszolni.
Hogy kicsit összefoglaljam a mondandómat, pontokba írom. Talán így jobban látszik a lényeg: miért az a véleményem, hogy a 3 lencsés aplanatikus Zeisst se fogod elég aplanatikusnak tartani.
- Azzal egyetértek, hogy valószínűleg nem véletlenül volt drágább a nem aplanatikusnál, és hogy az alsó lencse valószínűleg aszférikus. De a későbbi kétlencsés verzió is aszférikus alsó lencséjű, felette pedig a félgömblencse immergálva aplanatikus. Ha az alsó aszférikus tag tényleg aplanatikus és úgy van elhelyezve, hogy a képe a félgömblencse egyik aplanatikus pontjába esik, akkor az a másik aplanatikus pontjába aplanatikusan képezi le, az egész rendszer aplanatikus lesz. A háromlencsésnél természetesen ez úgy néz ki, hogy az aszférikus tag a meniszkusz egyik aplanatikus pontjába képez le, a meniszkusz pedig a félgömblencséébe. Ebből a szempontból tehát mindegy két vagy három lencsés az Aplanat kondenzor, is-úgy is aplanatikus, ha az aszférikus tag jól tervezett és a mezőrekesz a számított helyen van.
- Miután azt találod, hogy a kétlencsés szintén Aplanat nevű sem tökéletesen az pedig szintén aszférikus az alsó tagja, ezért gondolom, hogy ugyanúgy csalódnál a háromlencsésben. Hacsak régebben nem aszferizáltak jobban, mint később.
- Szerintem (de ez nem bizonyíték, csak vélemény) a háromlencsésről azért tértek át a kétlencsésre, mert eredetileg a háromlencséshez a meniszkusz miatt nem kellett az alsó lencsét annyira aszferizálni és időközben jobban kiforrott a technológia. Elég lett két lencse. Optikai szempontból -- ha jól aszferizálják az alsót -- a meniszkusz jelenléte nem követelmény. (Eleinte azt hittem az alsó rész nagyobb apertúrája miatt volt a meniszkusz, de mint írod az a frontlencsével együtt jön le és nem marad a vázon mint a 3D-nél.)
- Írod, hogy a tárgylemez vastagság nem fontos de ez csak abban az esetben igaz, ha a légrés kicsi a lemez vastagságához képest. Immergálva természetesen mindegy, ha tényleg homogén az immerzió. Egyébként nem teljesen homogén, a tárgylemez kicsit nagyobb törésmutatójú az immerziós olajnál. Mindegy, az a kis különbség nem oszt nem szoroz itt. Viszont a megfelelő metszési távolság továbbra is fontos, mert csak egy pontra lehet teljesen aplanatikus a rendszer. Ha a lámpa nem jó helyen van, akkor a légrés és ezáltal a metszési pont megváltozik. Mondhatnád nem sok az. Én a Lomo 1,4-es aplanatikus kondenzornál azért nem így látom, végtelen és 20 cm lámpatávolság között azért van egy jó 0,6 mm metszéspontbeli különbség 11 mm-es fókusztávnál. Az a tárgylemezvastagság kb. 60%-a.
- Egy jó akromatikus-aplanatikus kondenzor nem csak aplanatikus, hanem a szinuszfeltételnek is eleget tesz és asztigmatizmusra is jobban javított. Tehát egy véges kiterjedésű tárgyat/fényforrást képez le helyesen, nem csak egy pontot, mint az aplanát. Tehát mindenképpen jobb lesz a képe egy ugyan aplanatikus de nem akromáténál. Egy hullámhosszra lehetne persze hasonlóan javított nem akromátot szerkeszteni, de az a régi monokromát objektívekhez hasonlóan egy csomó meniszkuszból állna és használhatatlanul hosszú felépítésű volna.
Ha jól értem, amellett érvelsz, hogy szerinted se a 3 lencsés Gamma se a Zeiss Aplanat nem tartalmaz aszferikus lencsét.
Akkor viszont mivel magyarázod, hogy az Zeiss Aplanat bő kétszeresébe került a gyakorlatilag ugyanúgy kinéző lencsés 1.4-es Abbe kondenzornak?
"Ez érdekes, mert az én 3D kondenzoraim második lencséje erős meniszkusz."
Visszavonom. Megnéztem, tényleg meniszkusz, bár szerintem kisebb a görbülete és messzebb van a frontlencsétől, mint a Zeiss rajzán.
"Valóban az alsó részben van, de a frontlencse ráhelyezése után ez mindegy."
Azért nem mindegy, mert a kupakot leszedve egy kisebb apertúrájú kondenzort kapsz, nem mindegy, hogy az egy- vagy kétlencsés.
A Zeiss doksiban szépen le is szokták írni az alsó rész apertúráját és a fókusztávolságát
"Az aszférikusság természetesen nem feltétele az aplanatizmusnak,"
Teljes általánosságban tényleg nem az, de te magad írod alább, hogy a szóban forgó esetben ez nem valósítható meg gömbfelületekkel.
"[...] Pont azért néz ki úgy a háromlencsés kondenzor, bár a legalsó lencsetag miatt nem is lehet tökéletesen aplanatikus, [...]"
Hacsak nem ... aszferikus az a fránya alsó lencse.
,,Az immerzió miatt tárgylemez vastagság nem számít, csak annyiban, hogy ha túl vastag, akkor nem tudsz fókuszálni.
Nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy ha pl. végtelenre van aplanatizálva vagy ha vastagabb a kelleténél a tárgylemez, akkor a mezőrekesz élesre állítása után nem az aplanatikus pontba fog leképezni.''
Én meg azt mondom, hogy mindegy milyen vastag a tárgylemez, mert éles mezőlemezkép esetén amennyivel vékonyabb a fedőlemez, annyival vastagabb az olajréteg.
"Ez viszont azért érdekes konstruktőri szempontból, mert homorú lencsefelülettel lehetne aplanatikus szárazon; olajjal viszont homogén félgömbként ismét aplanatikus csak kissé más tárgytávolsággal."
Szerintem ez nem nagyon megy. Méghozzá azért, mert a levegőréteg vastagsága nagyon függ a fedőlemez vastagságától. Így a görbületnek is erősen függnie kellene.
Másrészt meg nem nagyon van rá szükség, mert a levegőréteg a szokásosnál is kisebb itt. Emiatt az ebből eredő hiba még annál is elhanyagolhatóbb, mint más kondenzor esetében.
,,Tehát ez esetben nem értem minek akkor homorítani ha ezt nem használják ki. A többi frontlencséje nem homorú ezért az olajmegtartás nem hinném, hogy komoly szempont lenne.''
Más márkák újabb immerziós kondenzorai esetén szokás a homorú frontlencse, és ott az a mondás, hogy ezért csinálják.
Jelen esetben más lehet az ok: amint mondtam, ez egy igen rövid fókusztávú kondenzort, emiatt vékony tárgylemezzel lehet csak fókuszálni.
Szerintem konkrétan a fókusztávolságot akarták megnövelni száraz használatnál. Nyilván jobb lett volna, ha még az tökéletes aplanat is marad, de nem sikerült. (Nem olyan rossz egyébként szárazon se.)
A 3 lencsés Gamma nem aszferikus, és a konstrukciója is más: A Zeiss-ben a középső lencse a kupakba van szerelve és egy erős menikusz, a Gammában pedig az alsó részben van és plan-konvex.
Ez érdekes, mert az én 3D kondenzoraim második lencséje erős meniszkusz. Valóban az alsó részben van, de a frontlencse ráhelyezése után ez mindegy. Pont ugyanolyan felépítésű a kondenzor, mint ahogyan a Zeiss mikroszkóp átmetszeti rajzokban ábrázolni szokták.
Az aszférikusság természetesen nem feltétele az aplanatizmusnak, a meniszkusznak és a homogén immerziós félgömblencsének is van aplanatikus pontpárja. Pont azért néz ki úgy a háromlencsés kondenzor, bár a legalsó lencsetag miatt nem is lehet tökéletesen aplanatikus, ahhoz negatív korrekciós tag is kellene más üvegből és akkor már inkább akromatizálják az egészet :)
Az immerzió miatt tárgylemez vastagság nem számít, csak annyiban, hogy ha túl vastag, akkor nem tudsz fókuszálni.
Nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy ha pl. végtelenre van aplanatizálva vagy ha vastagabb a kelleténél a tárgylemez, akkor a mezőrekesz élesre állítása után nem az aplanatikus pontba fog leképezni.
Van egy érdekes kivétel: az háború utáni Zeiss 1.4-es Achr.-Apl. kondenzor. Ennek a frontlencséje ugyanis homorú, így a kondenzor és a tárgylemez közötti levegő- v. olajréteg nem egy plánparalel lemez, hanem egy "lencse". És valóban: szárazon láthatóan rosszabbul korrigált, mint immerziósan.
Ez viszont azért érdekes konstruktőri szempontból, mert homorú lencsefelülettel lehetne aplanatikus szárazon; olajjal viszont homogén félgömbként ismét aplanatikus csak kissé más tárgytávolsággal. Tehát ez esetben nem értem minek akkor homorítani ha ezt nem használják ki. A többi frontlencséje nem homorú ezért az olajmegtartás nem hinném, hogy komoly szempont lenne.
"Nem akarlak elkeseríteni, de a háború előtti Aplanat szerintem nem aplanatikusabb a kétlencsés aszférikusnál. A Gamma 3D kondenzor is háromlencsés és az kevésbé aplanatikus."
Én nem vagyok ebben biztos. Amint írtam, volt 1.4-es háromlencsés Abbe kondenzor (ilyen van egyébként az FZ-men) és a szintén háromlencsés Aplanat. Ez utóbbi viszont rettentő drága volt. Kellett, hogy legyen ennek valami oka. Az a tippem, hogy aszferikus lehet a legalsó lencse.
A 3 lencsés Gamma nem aszferikus, és a konstrukciója is más: A Zeiss-ben a középső lencse a kupakba van szerelve és egy erős menikusz, a Gammában pedig az alsó részben van és plan-konvex.
Szóval jó lenne látni - és kipróbálni - egyet.
"Még azt nagyon fontos tudni, hogy a kondenzort pontosan milyen mezőrekesz távolságra és tárgylemezvastagságra aplanatizálták."
Az immerzió miatt tárgylemez vastagság nem számít, csak annyiban, hogy ha túl vastag, akkor nem tudsz fókuszálni.
"(és hogy immergáljuk-e vagy sem)!"
Egyszer csináltam erre számításokat (le is írtam itt valamikor). Az a vékony levegő vs. olajréteg nem jelent számottevő változást a korrigáltságban 1-nél kisebb apertúra esetén (szárazon nem lehet 1 fölé menni).
Van egy érdekes kivétel: az háború utáni Zeiss 1.4-es Achr.-Apl. kondenzor. Ennek a frontlencséje ugyanis homorú, így a kondenzor és a tárgylemez közötti levegő- v. olajréteg nem egy plánparalel lemez, hanem egy "lencse". És valóban: szárazon láthatóan rosszabbul korrigált, mint immerziósan.
"A Lomo kondenzorok esetében ez a Szkvorcov könyv szerint általában 300 mm, de nem mindegyik kondenzornál írja meg."
A háború előtti Zeiss kondenzorok végtelenre vannak korrigálva, három kivétellel:
1. Az 1.4-es Achromat kondenzor
2. Cardioid kondenzor.
3. Leuchbild kondenzor.
Ezek 30cm-re korrigáltak.
A prospektusok szépen leírja ezt, és még egy -3 dioptiás korrekciós lencsét is árult optikai padon való használathoz.
Először is tökéletesen egyetértek veled abban, hogy a szuper és nagyon drága felszerelés nem szükséges feltétele a sikeres mikroszkópozásnak. Elég csak Jeff barátunk által posztolt kitűnő első szárpróbálgató fotókra/videókra utalni, amiket egészen alap felszereléssel készített (aztán persze őt is elkapta a gépszíj, mint oly sokunkat...)
Magam is írtam itt arról, hogy szinte filléres (régi) felszereléssel is lehet hatékonyan mikroszkópozni.
De.
Nem tudom értelmezni azt, hogy "átlagos amatőr". Ez természetszerűleg egy sokkal tágabb fogalom, mint egy tipikus profi, pl. egy petrológus vagy egy kórházi patológus vagy bőrgyógyász. A legtöbb amatőr számára a mikroszkóp nem csak egy segédeszköz, amivel vizsgálni tudja azt, ami különben is érdekli (pl. algák), hanem szeret magával a mikroszkóppal is játszani, minél több területen kipróbálni. Nézd meg Bálint képeit - van ott minden a vérkenetektől és atkáktól a kristályokon át a kőzet vékonycsiszolatig minden. Ilyet egy "profi" sose csinál.
Az "amatőr" versus "profi" felhasználó szembeállításnál sokkal jobban szeretem a (régi) prospektusokban szereplő rutin- vs. kutatómikroszkóp megkülönböztetést. A "profi" mikroszkóphasználók döntő többségének elegendő a rutin mikroszkóp, míg a haladó amatőr igényeinek (legalábbis a vágyak szintjén) a kutatómikroszkóp felel meg inkább. Az a nagy szerencse, hogy - szemben egy profi felhasználóval - egy amatőrnek nem okvetlen van szüksége egy modern mikroszkópra, egy 50-70 éves top kutató mikroszkóp pedig egyáltalán nem elérhetetlen álom.
A másik, amit nem tudok értelmezni, hogy "nem áll arányban az ára a minőség javulásával". Egyrészt ezek az eszközök nem okvetlen vannak aranyárban (mármint a régiek). Példának okáért az 1.4-es Achr.-Apl. kondenzorom felébe se került a távcso.hu-n kapható (a képek alapján elég gagyi) sötétlátótér kondenzornak (pedig egy ismert mikroszkóp-szervizestől/kereskedőtől vettem, szóval nem azért került ennyibe, mert fogalma se volt mit ad el). Ebben persze benne van, hogy legalább öt évig keresgéltem, mire találtam egyet. Ez az, amit egy profi nem engedhet meg magának.
Másrészt az, hogy kinek milyen "ár áll arányban", nagyon relatív. Főleg, hogy nem tudjuk mivel. Ezért mondtam, hogy nem tetszik a cikk: sokkal jobban örültem volna, ha képekkel, tesztekkel megmutatja, hogy milyen előnyökkel jár egy jobb kondenzor, és akkor majd én eldöntöm, hogy megéri-e nekem a befektetést vagy nem. A "jó lesz neked az olcsó is" állítás nem túl informatív.
"Továbbá: a cikk is hangsúlyozza a kondenzor és a fényút pontos beállításának fontosságát."
Csak éppen azt nem mondja el, hogy az Abbe kondenzort nem lehet "pontosan" beállítani. Sajnos a szakirodalom nagy része ugyanígy hallgat erről. Igen precízen, lépésről lépésre leírja mind a Köhler beállítást, csakhogy azt nem tudod megcsinálni egy sima Abbe kondenzorral. Ettől még kompromisszumokkal lehet használni, csak éppen extra trükkökket kell bevetni, amire nagyon kevés írás tér ki (a magyar szakirodalomban például egy árva szó nincs erről).
"Más kérdés,hogy a Te tudásoddal és eszközparkoddal,hány "amatőr" rendelkezik?"
Eszközpark: Valószínűleg kevés. Nincs is szükség ekkora felszerelésre, nem áll szándékomban ezt sugallni. Ez gyűjtemény, de igyekszem használni is, amim van.
Azért tegyük még hozzá, hogy az én felszerelésem is elég limitált, egyrészt a márka (szinte csak Zeiss Jena eszközöm van) másrészt az kor szempontjából.
A legutóbbi kondenzor tesztben szereplő eszközök például 80-90 évesek.
Én azt kutatgatom (és arról írogatok itt hébe-hóba) hogy mi az a maximum, ami ezekből a régi - a saját korában a csúcstechnológiát képviselő, de manapság nem elérhetetlenül drága - eszközökből kihozható.
Néha meglepően sok.
Tudás: Na ez viszont ingyen van. Olvasni kell, morfondírozni, kísérletezni, meg kérdezni, pl. itt a fórumon.
Nem akarlak elkeseríteni, de a háború előtti Aplanat szerintem nem aplanatikusabb a kétlencsés aszférikusnál. A Gamma 3D kondenzor is háromlencsés és az kevésbé aplanatikus.
Még azt nagyon fontos tudni, hogy a kondenzort pontosan milyen mezőrekesz távolságra és tárgylemezvastagságra aplanatizálták. A Lomo kondenzorok esetében ez a Szkvorcov könyv szerint általában 300 mm, de nem mindegyik kondenzornál írja meg. Mint látszik az achr-apl kondenzor felépítése egy immerziós lencséének felel meg. Ilyen nagy nyílású sugárkúpnál ezek fontos paraméterek, ugyanannyira mint a helyes képtávolság és fedőlemez-vastagság egy nagy apertúrájú objektívnek (és hogy immergáljuk-e vagy sem)! Aplanatizmust mindig szigorúan csak ezeknél az optimalizált paramétereknél kapsz. Elméletileg lehet több távolságra vagy tartományra aplanatizálni, de ehhez nagyon bonyolult felépítésű rendszer szükséges.
Nekem is lenne egy -két észrevételem az értékeléseddel kapcsolatban! :-)
A konklúzió azzal kezdődik,ha jól értem: hagy az átlagos amatőr munkához elég az Abbe és vagy aplanatikus kondenzor. Számomra ez nem azt jelenti,hogy a két kondenzor azonos minőségű (csak azt,hogy megfelel ezeknek a céloknak).
Ezekre a munkákra komolyabb kondenzorra beruházás nem ne áll arányban a minőség javulásának arányában (a szerző szerint,ha jól értem a leírtakat ). Mert ahogy imáshol is,itt is a leggyengébb lánszem fogja megszabni az eszköz használhatóságát. Az pedig az amatőr cuccokat ismerve,nem a hiányzó Aplanat (SAJNOS!).
Továbbá: a cikk is hangsúlyozza a kondenzor és a fényút pontos beállításának fontosságát.
Éppen ezért írja,hogy egy jól beállított Abbe/aplanat jobb,mint egy rosszul beállított akromát.
Ebben szerintem igaza van! :-)
Más kérdés,hogy a Te tudásoddal és eszközparkoddal,hány "amatőr" rendelkezik?
Szinte el sem hiszem,hogy létezik még olyan Zeiss termék,ami ne lenne a fiókodban.
Megmondom őszintén,ha lenne a fiókomban csak agy kicsit is igazinak tűnő Aplanat,már küldeném is Neked!
ui.: pont az ilyen hsz-eid alapján (is!) mondtam,hogy meg kell csinálni az archívumot,hogy ne vesszen feledésbe ez a tudás!
Ismerem ezt a cikket, de szerintem nem túl jó. Kb. az van benne, ami minden mikroszkópos könyvben is megtalálható, és vannak benne pontatlanságok.
Néhány random észrevétel a cikkel, az idézett konklúzióval kapcsolatban, meg úgy általában:
A cikk, de főleg a konklúzió nagyjából egyenlőségjelet tesz a sima Abbe és az Aplanatikus kondenzor között. Márpedig nagy különbség van közöttük.
Használat szempontjából nagyon fontos az apertúra nyíláshibától mentes kivilágítása, fontosabb, mint legtöbben gondolják. Például itt a fórumon is sokszor előkerül, hogy a különféle ferde megvilágításkor célszerű egy mattüveget tenni a szűrőtartóba, hogy egyenletes legyen a megvilágítás. Általában az szokott lenni a magyarázat, hogy a szűrőtartó nem az ideális helyen van. A tapasztalatom szerint ez tévedés. Az igazi ok, hogy a kondenzor valójában nem aplanatikus.
Az írások szerint a háború előtt a Zeiss árult: - 1.2-es kétlencsés Abbe kondenzort 30RM-ért és - 1.4-es három lencséset is 36RM-ért. És árult (három lencsés) 1.4-es Aplanat kondenzort. A rajzok alapján tök ugyanúgy néz ki, mint a sima Abbe kondenzor, viszont 72RM-be kerül(*). Ez elég durva árkülönbség (az ötlencsés Acromat 1.0-ás kondezor került 78RM-be). Szóval valami trükk kellett, hogy legyen benne. Talán aszferikus valamelyik lencse?
A háború utáni 1.4-es Zeiss Aplanat kondenzorok viszont csak kétlencsések. Nem is igazi Aplanatok, ahogy már sokszor panaszkodtam volt emiatt. (Egyébként találtam egy metszetrajzot egy 1.4-es Nikon Aplanat kondenzorról, abban 5 lencse volt.)
A cikk megemlíti a száraz ill. az immerziós Achromat kondenzorokat rajzzal. Azért azt is picit árnyalni kell. A rajzok valójában a háború előtti Zeiss kondenzorokat mutatják. Az első Zeiss Achromat kondenzor 1.0-ás volt (Ára 78RM) Ez van a "száraznak" titulálva a cikkben). Ennek a frontlencséje sík, és azt írja a doksi, hogy nagy apertúránál célszerű immerziót használni ezzel is. A '27-es prospektusban jelent meg egy lábjegyzet, hogy +20RM-ért lehet 1.3-as verzióban is rendelni. A '34-es prospektusban már külön szerepel az 1.0-ás és a (most már) 1.4-es verzió, ez utóbbi 6 lencsés és mindkettő frontlencséje sík.
Aztán a háború után az Nf-hez már csak 1.4-es Achr.-Apl. verzió létezett. Ez szintén hatlencsés. A frontlencséje sokkal nagyobb, mint a háború előttieké, és enyhén homorú. Talán azért, hogy jobban megüljön benne az immerziós olaj, de az is lehet, hogy azért, hogy szárazon használva kicsit nagyobb legyen szabad tárgytávolsága (immeziósan nem lehet vastagabb tárgylemezekkel használni). Cserébe viszont szárazon nem tökéletesen aplanatikus.
Csak később - a szürke korszakban, az Amplivalhoz - jelent meg a valódi száraz 0.9-es Achr.-Apl. kondenzor. Ennek az a jellegzetessége, hogy a frontlencséje erősen homorú, hasonlóan a nagy apertúrájú száraz objektívokhoz. Nagyon-nagyon jó kondenzor, mindenkinek csak ajánlani tudom. Sajnos barbár módon le kell fűrészelni belőle egy darabot, hogy az Nf-hez használni lehessen, de megéri.
Nagyon érdekes volna egy Aplanat versus Acromat-Aplanat kondenzor összehasonlítás. Ott vagyok elakadva, hogy nem találok igazi Aplanat, de nem Achromat kondenzort. Talán a háború előtti 3 lencsés ilyen lehetett. Nincs valakinek ilyen a fiókjában?
(*) Ezek a rekeszes kondenzorok árai. A rekesz nélküliek sorban 18RM-et, 24RM-et illetve 60RM-et kóstáltak. Az Achromat kondenzorok rekesz nélküli verzióban nem készültek.
A réteg előélete is nagyon fontos. Általában nagyon jól bevált retkes rétegekre (felületi tükrökre is) az alkohol-éteres kollódium. Távcsőtükrökre is ajánlják, száradás után a filmet le lehet húzni és ha öntöd rá hozzá se kell érni a felülethez. Mégis egyes tükrözésmentesítő rétegek lejönnek vele. Ugyanazon gyár másik hasonló eleméről meg nem. Van olyan plánakromátom, amelyikről a T-réteg óvatos leheléses-összehajtott zsebkendős tisztítás közben simán leradírozható. Az ilyet semmivel nem lehet tulajdonképpen tisztítani, mert megszűnt a tapadás a bevonat és a lencse között. Ámbátor egy leradírozott T-réteg tiszta lencsén még mindig jobb, mint meglévő egy retkesen.
Elvileg azok már védóbevonatos tükrök, de ettől függetlenül azt javasolják, hogy ne tapizzuk. Én találkoztam már olyan Amplival talptükörrel, hogy ahogy mostam le róla nagyon finoman a mocskot, ami látszólag nemis volt olyan vészes, lehetett érzékelni, ahogy a kosszal együtt az aluréteg is fogy vele. Mire tiszta lett a felület, addigra fény felé tartva már átlátszott egy kicsit.
Nekem egy Amplival talptükréről agyagréteget (!) sikerült locsolócsővön keresztül kútvízzel lemosnom és nem sérült meg láthatóan. De mivel amúgy nagyon gondosan lezárták a házát meg mindenféle figyelmeztetés van a leírásban azt hittem, hogy csak én vagyok baromi ügyes :)
A tükörreflextükör (de szép szó) jó erre, csak a befoglalás a kérdés.
Az általam mutatott prizmában az volt a szerencsés, hogy nem csak a mérete stimmelt, hanem egy kocka alakú foglalatban van, így egyszerűen be lehetett fogni az átlója mentén elforgathatóan.
Szerintem fedőlemez se kell. A manapság (azaz <50 éve) készült felületi tükrökön szokott lenni valami bevonat, ami elég ellenálló. A múltor mutatott fényosztós kondenzor tükréről hihetetlen vastag retket pucoltam le úgy, hogy semmi baja nem lett. Pedig az egy féligáteresztő tükör.
A prizmának az a fő előnye, hogy könnyen/olcsón beszerezhető. Az eBayen árult 90°-os prizmának az átfogó lapját ráadásul tükrözni is szokták, megfordítva felületi tükörnek is jó.
a tükörreflexes gépek pentaprizmája nem jó nektek erre a célra? Vagy maga a főtükör azokból a gépekből, amikben még nem volt segédtükör? Az szerintem felületen tükröz.
Azon gondolkodom, hogy prizma helyett egy felületi tükör egy ráragasztott nagy fedőlemezzel hogyan muzsikálna? Igaz többszörözne a képe, de olyan vastagság mellett talán nem volna zavaró és nem kellene félni a réteg kopásától sem.
(Ismerősöm egy idegsebész szemüveggel járt így. Nem gondolta, hogy több típus is létezik. Azóta is dobozban van neki az új. Inkább megjavíttatta a régi töröttet. Aztán vett két mikroszkópot, hogy "térben" lásson. Azokat is csak egyszer használta, mert kényelmetlen két képernyőt nézni.)
Letépsz egy darab algát, vagy valami annak látszó növényt és berakod egy kis tálkába, vízbe. Mihelyst nincs hullámzás, elkezdenek kimászni belőle a mindenféle jószágok, vagy ami nem mászik ki, csak a helyén mocorog, azt is könnyen észre lehet venni.
Fénycsapda:
2 éve csináltam először ilyet, csak valahova elástam az akkori mintát. Akkor asszem még utána is néztem kicsit, hogy kell csinálni.
Fontos, hogy az Adria nagyon szegény szabadon lebegő planktonban, így moszatban/növényzetben dús helyre kell helyezni a csapdát, mert ott lakik mindenki, aki számít.
A csapda maga ilyen:
Egy kislámpát (1) - most UV lámpát használtam, előtte simát, nem tapasztaltam nagy különbséget - bekapcsolt állapotban berakom egy Levente féle csőbe (2) (nem tudom, mi a hivatalos neve). A csövet berakom egy nehezék kővel (nem szerepel a képen) egy közepesen nagyobbacska büdögébe (3), aminek a teteje (4) lyukas és egy darab pillepalack van hozzáerősítve tölcsérként. A nagyobb jószágokat egy darab függönnyel (5) tartom kinn, amit postásgumi (6) tart a büdögén. Ezt a miskulanciát sötétben jól bedobom a vízbe, persze előtte kötök rá kötelet. 15 - 30 perc alatt rengeteg állat belemegy.
Lepkét én még így nem fogtam, majd Halmos Feri elmondja, lehet-e :)
Fénycsapda módosítva:
A planktonhálóba rakom a lámpát, de akkor nem dobálom, hanem csak szolidan belemerítem a vízbe.
For much amateur work in microscopy, the Abbe/aplanatic condenser is quite adequate. The achromatic versions produce cleaner, more faithful imaging of the illumination's light source, but the differences depend much on the quality of the condensers used. The simple fact as I have found is that the most profound effects on the quality of low to medium power brightfield imaging, assuming proper substage adjustments, depend very much on the quality of the objective /eyepiece combination, and less so on the condenser type. (The iris, if used incorrectly by closing too far down, is counter productive as it will ruin the image from the very best objectives and condenser combinations)
As power and resolution increases, as with the x40 apochromats and achromatic x100 oil objectives, so does the need to very accurately focus and precisely centre the condenser, but here the differences between an achromat and aplanat condenser, and even some Abbes will be subtle, and difficult to notice in some circumstances. Without doubt it is far better to be able to focus and accurately centre an Abbe/aplanatic condenser on your 'scope than to possess a more sophisticated achromat and be unable to centre it properly.
The " Law of diminishing returns " applies here, because the superiority of the more costly condensers brings about only very marginal increases in image quality, and so the less costly Abbe or aplanat condenser in a centerable mount will serve the amateur microscopist extremely well for most visual and photographic applications. The swing or flip up top element form is probably the most effective and convenient condenser of all."
Körbe akarom járni itten előbb-utóbb, hogy mi fán terem az akromatikus kondenzor. Meg hogy van-e értelme jó (Apl, achr-apl) kondenzort használni, látszik-e valami a kondenzor minőségén a kész képen.
A színhiba vizsgálatához szerencsére a normál képsíkot kell vizsgálni, megspórolunk egy absztrakciós szintet.
Cserébe jön más probléma.
Nekem úgy alakult az életem, hogy már kívülről fújtam az "Ismerd meg a BASIC nyelvet című könyvet", mikor először számítógép billentyűzetéhez ért az ujjam (már, ha a ZX81 "gombjait" billentyűzetnek lehet nevezni).
Hasonlóan, legalább 15 éve tudtam elméletben, hogy mi az a "Köhlerezés", mire végre a kezem ügyébe került egy mikroszkóp, ahol ezt a valóságban kipróbálhattam.
Életem egy nagy csalódása volt. Szépen le volt írva, meg rajzolva, hogy élesre kell állítani a mezőrekesz képét. Ehhez képest ilyesmit lát az ember:
(Zeiss Jena Lu mikroszkóp, 1.2-es Abbe kondenzor, viszont Apochromat 10x-es, 20x-os és 40x-es objektívok):
Kis nagyításnál rekeszkép helyett sorminta van, rengeteg a szórt fény, nagy nagyításnál a rekesz képe inkább csak sejlik: életlen a határ és alig sötétebb a rekeszen kívüli rész, mint a benti.
Az életlenség oka a múltkoriban tárgyal nyíláshiba, a szórt fény és a sorminta viszont a nem felületi tükör miatt van.
(Jópofa gondolkodtató feladat, hogyan jön ki ez a minta.)
Miért nem felületi ez a tükör? Elsősorban azért, mert a régen előtt nem tudtak tartós felületi tükröt csinálni.
Ez sokaknak volt fájó pont az életében.
Simon Henry Gage a könyve 1936-os kiadásában pl. így lelkendezik az újonnan felfedezett alu tükrökről (más kontextusban):
,,Most gratifying advances are being made in microscopical knowledge every year and it is a pleasure to add from time to time a part at least of the improvements in successive editions of this work. In this edition therefore have been added the simplified means of reflecting ultra-violet radiation by mirrors coated with aluminum by the vapor method, which promises so much for the future of optics and astronomy.''
John Belling (The Use of the Microscope - A Handbook for Routine and Research Work, 1930) hosszan értekezik arról, hogy milyen előnyökkel jár a mikroszkóp-tükör lecserélése prizmára, de gyakorlatilag minden szerző megemlíti ezt.
Természetesen a Zeiss katalógusában is szerepel ez az upgrade (Zeiss Microscopes and Accessories, 1934 edition):
Persze meg lehet ez házilag is csinálni, ha az embernek van Bálint nevű lódoktor ismerőse/barátja, aki megajándékozza egy megfelelő méretű prizmával:
Mindjárt jobb az eredmény:
Így már végre nekiállhatunk a színhiba elemzésének.
Úgy néz ki,hogy 500 db hsz van egy oldalban. Olyan formában,mint ahogy az most is megjelenik:
a hsz-ek a berakott képekkel együtt jelenek meg. A képre kattintva letölthető a nagy méretű kép. A hivatkozások,linkek élnek (már ami elérhető még a NET-en!). Az előzmény klikk működik.
Az hsz-ek fejlécéből kiszedtem,amit csak feleslegesnek tartottam (csicsák,kitt-katt,blabla. stb)
Így1/3-ára összement a hsz-ek hossza.
A végeredmény: egy tetszőleges könyvtárba kicsomagolható 112megás zip. Benne a 57 oldal htm. Sorszámozás a legelső hsz-től , 57-ig időrendben. Továbbá -szintén a zipp-ben- a hsz-ekben megjelenő 5600 kép állomány (112mega).
Ha érdekel valakit a dolog,szívesen megosztom. Csak egy kérdés van: a hogyan? :-)
Az idén a Reiseval helyett a Jenamedet sétáltattam meg az Adrián. A partra ugyan nem vittem le, de azért elmondhatja majd szerintem így is magáról, hogy nyaralt a tengernél.
Sok időm nem volt fotózni, mert egyrészt nyaraltam, másrészt sok volt az újdonság a mintákban, harmadrészt hamar döglenek ezek a sósvízi jószágok. Ezért a képek olyanok, amilyenek. Ez a kitétel sajnos különösen vonatkozik az utolsó, panorámaképre.
Azt sem figyelgettem nagyon, hogy mit milyen nagyítású objektívvel fotóztam (GF Plan 3,2x, Apo 6,3x és GF Plan 12,5x voltak leginkább használva). A DF képeket is csak a fényútba félig bebillentett kondenzor segédlencsével csináltam. A mintákat algaáztatással és fénycsapdázással gyűjtöttem, ha van rá érdeklődés, ezekről tudok mit mesélni.
PZO Biolar biological research microscope with Polarization Interference Contrast device (DIC / DIK / ICT), eyepieces and five objectives. Price is 800,- EUR
Szervizkönyve szerintem itt nem nagyon van senkinek. Amelyik szervizesnek esetleg van az meg jól eldugja mert nagy kincs, és nagy előnyt jelent a szerviznek ha van szervizkönyve a többinek meg nincs.....
HDD-csapágy: a motor is benne maradt, ezért ha nagyon akarom, 7200-zal simán meg tudom forgatni, mert megvan még a HDD alaplapja, ha kap 12v-ot és 5V-ot, működik. Egyelőre kézzel forgatom.
Kisebb fordulathoz át kellene alakítani a kontrollert. Ötlet ehhez?
Elkészült a lencsetag-központosító asztal, HDD-házból (rferi ötlete alapján választott csapágy, de akkor már maradt a ház is). A csaágy tengelyén keresztül 2 mm-es furat, azon kapja a vákuumot az aztalban lévő 10mm-es furat. Az eredeti agyra esztergáltam egy tányért. ütése 0,01 mm alatt van. Ha ráteszek 1 bar vákuumot, akkor kb. 0,75 kg súlya szorítja a lencsét, még sok is, áll, mint Juciban, le is kell szabályoznom a nyomást.
Az alsó lencse plán-konkáv, ezt a forgatás közben rávetített fénysugár (kép?) imbolygása alapján addig tologatom, amíg a sugár nem mozdul - optikai tengelyben forgatom. Utána ragasztó, második lencsetag (konvex-konkáv), majd forgatás, pöcögtetés, végül UV fény.
A kérdés: mit vetítenétek rá? Távolba tett pontszerű fehér led? Vagy szabályozható erősségű lézerdióda fénye?
Mivel kövessem? OK, rászerelem egy állványra. Valami mikroszkópszerű tubusra gondoltam - ami tulajdonképpen inkább távcső, mert a fényforrás messze van.
Konkrét ötlete valakinek?
Egyszerűsítés: egyelőre ezt az EGYETLEN ragasztott lencsét akarom javítani (ebből többet), tehát 2 lencsefelülettel kell számolni, az alsóval meg a felsővel.
Ahogy mondtam, pont ugyanez miatt az objektív is tudna ugyan hasonló életlenséget generálni, de nem a képmező-görbület, hanem a szferikus aberráció okán. Ez utóbbira viszont az objektív nagyon jól korrigált (a kondenzorhoz képest, meg úgy különben is, lévén többé kevésbé diffrakció-limitált optikai rendszer).
"még mindig nyitott kérdés, hogy a videó körkörös zóna életlensége miért a kondenzor hibája"
Ha jól értem, akkor azért, mert ott nem azt a képet látod, amit a mikroszkóp rendes használata közben, mondjuk egy légyszárny nézése közben látnál, hanem azt a képet látod, ami az objektív hátsó fókuszsíkján megjelenik. Ez nem a mikroszkopizált kép, hanem a Köhler beállításban az izzószál konjugált képe.
Ha ez mind így van akkor még mindig nyitott kérdés, hogy a videó körkörös zóna életlensége miért a kondenzor hibája mikor ő ( jól - rosszul) csak a megvilágítás egyenletességéért felelős a kontraszt hibáért (életlenségért) pedig az objektív. Márpedig ott kontraszt hiba van, nem megvilágítás egyenetlenség.
De hagyjuk - Levente mindjárt szól, hogy már túltoltuk a témát, és talán igaza is van.
Azért nem számít a képmezőelhajlás, mert amikor a nyíláshibát vizsgáljuk, akkor nem a képsíkot nézzük (ahol a képmezőelhajlás jelentkezik), hanem a fáziskontraszt beállító távcső segítségével a konjugált képsíkot.
Kérdezted azt is, hogy miért nem kell az objektív nyíláshibáját figyelembe venni. Azt figyelembe kell, de arról van szó, hogy az objektív hibája elhanyagolható a kondenzoréhoz képest, még olcsó objektív esetében is. Az objektív fókusztávolsága tizede a kondenzorénak, ezért még akkor is tízszer kisebb aberrációt okozna a kondenzorhoz képest, ha pont ugyanolyan (egyszerű) felépítésű volna. Emellett az objektívnek - képalkotó elemként - nagyságrendekkel jobban korrigáltnak kell lennie, hogy valamennyire használható legyen.
Az ilyen vita már egyszer terítékre került 2017-ben lásd: Alpár 17151 hsz-ét (A Plan objektívok a képmezőgörbületet küszöbölik ki) és én éppen azt nehezményeztem most 28605 - ös hsz, hogy a mostani vita kiinduló pontját képező Abbe 1,2 es kondenzoros kísérlet miért nem veszi figyelembe az objektív képmező hajlását.
A képmezőhajlás kiküszöböléséhez a lencsék görbületeinek és törésmutatóinak kell bizonyos -- itt most nem részletezett -- feltételeknek megfelelniük. Akit érdekel utánanézhet a Petzval-összegnek. Leegyszerűsítve a gyűjtőlencsék általában pozitív, a negatív lencsék általában negatív hozzájárulásúak a Petzval-összeghez, de a vastag lencsékre már ez nem feltétlenül igaz. Boegeholdnak úgy sikerült síkba hozni a képet, hogy nagyon vastag "negatív" meniszkuszt alkalmazott a szokásos lencséken kívül, amelyik azonban már gyűjtő hatású ilyen vastagság mellett.
Képsimításhoz nem szükséges aszférikus felület (a régebbi plánakromátokban nincs is olyan lencse, a modernekben esetleg igen, de akkor sem elsősorban a képmezőhajlás miatt).
Elismerem , hogy a gyakorlati "gömbi hiba (szférikus aberráció)"szóhasználat nem szerencsés - fére értelmezhető.
Amiről én beszéltem nevezzük akkor képmező hajlásnak ha így korrektebb.
Azonban kitartok amellet egyenlőre, hogy ha a lencsék felülete nem gömb felület lenne, hanem az ideális paraboloid ,hiperboloid vagy egy más negyedrendű felület a képmező hajlás kiküszöbölődne.
Na várjál, a fényképezőobjektívek között vannak aszferikus lencsével szereltek is. Mondjuk nem mondom, hogy a komplett objektív aszférikus, de lencse létezik ezzel névvel, nem?
,,Ha lencsék felületét parabolizálni tudnák (ami jelenleg technikailag nem megoldott) nem lenne gömbi hiba.''
Ez alapvető tévedés. A (1) forgásparaboloid felületű (2) tükör a (3) végtelenból jövő (azaz párhuzamos) sugarakat valóban egy pontban egyesíti, vagyis mentes a nyíláshibától. De ehhez minhárom feltétel szüséges.
A mikroszkóp kondenzoroknál/objektívoknál se a (2) se a (3) nem teljesül, szóval önmagában a paradoloid felületek alkalmazása nem oldja meg a nyíláshiba problémáját.
,,Mivel a lencsék felülete gömb felület, a nevében is benne van, hogy a hiba gömbi hiba.''
A fentiek alapján pont ezért mondom (és már mondja Feri is), hogy a gömbi hiba (szferikus aberráció) egy félrevezető, rossz elnevezés - használata kerülendö. A nyíláshiba, szép és egyértelmű elnevezés, különösen, ha mellétesszük, hogy axiális/tengelymenti.
Akinek ez az elnevezés eretnekül hangzik, gondoljon arra, hogy az e hibától mentes objektívokat aplanatikus-nak és nem aszferatikus-nak hívják. Vajon miért?
Ha lencsék felületét parabolizálni tudnák (ami jelenleg technikailag nem megoldott) nem lenne gömbi hiba. Mivel a lencsék felülete gömb felület, a nevében is benne van, hogy a hiba gömbi hiba.
Nem, Feri az más volt. Én direkt kisarkítottam, hogy csak a gömbi hibával foglalkozom. Ha nem lenne a lencséknek színi hibájuk csak gömbi,akkor el kell fogadni, hogy az éles kép egy gömb felület mentén
jelentkezne. Ezt kivetítve sík felületre, fotólemezre, szenzorra - körkörös zóna életlenséget tapasztalunk. Nekem ez egyértelmű.
Megint vissza fogunk jutni oda, ahol már jártunk pár héttel ezelőtt én, és Lesi fotós - és ahogy most nézem Te is ...
Alpár nem a képmező görbülésével foglalkozik itt, hanem azzal a hibával, amikor az okoz életlenséget, hogy a lencse közepén és szélén átmenő fénysugarak nem ugyanabba a pontba futnak össze.
Ez a nyíláshiba, vagy a - most már szerintem is elég félreérthetően - gömbi hibának nevezett hiba.
Ez utóbbi név félreérthető, mert hajlamosít arra asszociálni, hogy a fókuszfelület ettől gömb. De itt most nem erről van szó.
Nem csináltam végig a javasolt procedúrát de egy gondolat kíséretet igen.
Tehát:
Minden lencse rendszer amelyik nem aplanatikus az egy görbült felületen képez le élesen (most a
szín korrekcióval nem foglalkozom csak a gömbi hibával)
A kondenzor, csak a megvilágítás egyenletességéét felelős a kép élességéért nem. A kép élességéért az objektív felelős.
Esetünkben az Abbe 1,2 -es kondenzor tehát nem világítja meg egyenletesen a sík tárgylemezt mert nem plán ezért lennének körkörösen sötétebb és világosabb részek a képen ha a kondenzor apertúrája ki van használva (bár ez nem nagyon látszik)
Az objektíved egy 0,95 -ös apochromat amelyik szintén nem plán.
A videón a kép zóna életlensége a kondenzor hibájának van felróva,ha jól értem.
Gondolatban zavar viszont, hogy az objektív gömbi hibájáról nem esik szó ami a videón látható életlenségi anomáliát szintén okozhatja.
Furcsálom, hogy erre nem tértél ki, és a kísérleteddel akkor nem lenne bajom, ha az objektíved plánapochromat lenne.
A "flexture" olyan konstrukciókat jelent, amikben a mozgó/forgó elemek vezetését nem a hagyományos módon tengelyekkel, csapágyakkal, csúszó felületekkel oldják meg, hanem flexibilis, rugalmas elemekkel.
Mostanában nagyon divatos konstrukciós megoldás, nem csak olcsó műanyag termékekben és (3D nyomtatott) hobbi-projektekben, hanem high-end precíziós műszerekben is.
Nagy a csönd, gondoltam bemásolom újra, azzal a (nem) titkolt szándékkal, hátha valaki kipróbálja ezt a saját mikroszkópjával/kondenzorával - lehetőség szerint egy immerziós objektívvel - és elmondja mit tapasztal:
*************************************
Arra gondoltam, elmesélem, mi az az Aplanat kondenzor. Pontosabban azt, hogy mi az a nem Aplanat kondenzor, és hogyan lehet ezt észrevenni.
Röviden azt jelenti, hogy nincs korrigálva a nyiláshibára/gömbi eltérésre - ki hogy szereti hívni.
Ez pedig azt jelenti, hogy a ferde fénysugarak - azaz azok a sugarak, amik a kondenzor szélén érkeznek be a kondenzorba nem ugyanolyan magasságban metszik egymást a kondenzor felett, mint a középen levők.
Ez egy csomó gondot okoz: pl. a - amint azt lentebb látni fogjuk, a kondenzor apertúrájának kihasználásához a lámpa mezőrekeszét nagyobbra kell nyitni a kelleténél van mattüveget kell a kettő közé tenni. Mindkettő növeli a szórt fényt, rontja a kontrasztot. A másik gond, hogy az összes ferde világításos technika sokkal problámásabb egy ilyen kondenzorral.
Csináltam egy videót erről a jelenségről. Otthon mindenki kipróbálhatja ugyanezt a saját mikroszkópján:
A videó egy 1,2-es Abbe kondenzorral készült, az objektív egy 0,95-ös apertúrájú Apochromat volt, tehát a kondenzor teljes apertúráját bőven nem használtuk ki.
Először is élesre állítottam egy tárgyat, azután olyan helyre egy üres helyre mozgattam a tárgylemezt. Ezután a kondenzor apertúrarekeszét közepesen kicsire vettem, a lámpát meg egész picire. A kondenzor magasságát úgy állítottam, hogy a mezőrekesz képe élesen megjelenjen. A lámpában az izzót - ami most egy fénykábellel odavezetett LED fénye (l. 22174.hsz) - úgy mozgatom a lámpában, hogy az izzószál képe a kondenzor apertúrarekeszére fókuszálódjon.
Ezután kinyitottam mindkét rekeszt.
Végül pedig az okulárt kicseréljük a beállítótávcsőre (vagy egyszerűen csak kivesszük az okulárt és nem túl közelről belenézünk a csőbe) és megnézzük a lencsét apertúráját.
A videó innen kezdődik, azt mutatja, hogy mit látunk a beállítótávcsőben:
0:00:
Itt tehát teljesen nyitva van mindkét rekesz. A képen megjelenik az izzószál (ami itt most a fénykábel mintázata). Az már itt feltűnik, hogy ez csak középen éles. A középtől távolodva életlenedik a kép és még színes minták is megjelennek. Az előbbi már most mutatja, hogy ez a kondenzor nem korrigált a nyíláshibára, a második pedig, hogy nem korrigált a színhibára. Egy jó Achromat-Aplanat kondenzor esetén az egész apertúra teljesen éles, l. 22164.hsz.
Ehhez persze az is kell, hogy a világító felület sík legyen - ezért használtam a fénykábelt - izzóval, LED-del kevésbé látványos a nyíláshiba ezen a ponton. Meg végülis kit zavar, ha nem éles? A tárgyan kell élesnek lennie, nem lámpaképnek.
0:00-0:14:
Most lehúzom majd kinyitom a kondenzor apertúrarekeszét. Jól látszik, hogy azt nézzük, amit kell a konjugált síkot. Megint észrevehetjük, hogy a rekesz képe csak középen éles, ahogy nyitjuk eléletlenedik.
Nagy baj azért nincs.
0:14-0:25:
Most kezdődik a gixer.
A kondenzor apertúrarekesze teljesen nyitva. Elkezdem szép lassan becsukni a lámpa mezőrekeszét. Ettől a képnek egyenletesen sötétednie kellene. Ehelyett valami egész más történik: megjelenik egy fekete gyűrű, végül pedig középen egy foltban és körben gyűrűben világítja ki a kondenzor az apertúrát. Ez a jelenség nagyon egyértelmű jele annak, hogy a kondenzor alulkorrigált a nyíláshibára.
Ha véletlen túlkorrigált volna, akkor azt látnánk, hogy az mezőrekesz szűkítésekor az apertúra széle kezdene sötétedni és egyre kisebb lesz a kivilágított folt.
Lehet, hogy csak nem volt jó a kondenzor magassága? Nem lehet, de azért megmutatom, mi van, ha mozgatom.
0:25-0:31:
Most elkezdem emelni a kondenzort. A a középső folt és a külső gyűrű és egyre kisebb, ez utóbbi végül el is tűnik.
0:31-0:36:
Most lefele mozgatom a kondenzort, míg el nem érem a kiindulópontot.
0:36-0:47
Mozgatom tovább lefele a kondenzort. A belső folt nő, a külső gyűrű pedig egyre kisebb lesz, már nem világítja ki a peremet.
Szóval az a konklúzió, akárhogy mozgatom fel-le a kondenzort, soha se lesz teljesen kivilágítva az apertúra. Pedig bőven nem használtuk ki a kondenzor elvi maximális apertúráját
Ha a kondenzor túlkorrigált volna, akkor a fel-le mozgatásra ellentétesen reagálna.
Egy jól korrigált kondenzor esetén pedig azt látjuk, hogy a kondenzor optimális pozíciójában egyenletesen ki van világítva az apertúra csontra lehúzott mezőrekesz mellett is, a kondenzort felfele és lefele mozgatva pedig egyaránt azt tapasztaljuk, hogy a kivilágított folt mérete csökken.
Például a Zeiss Achr.-Apl.1.4-es kondenzor remekül tudja ezt.
A Zeiss Apl.1.4. már nem igazán. A fenti 1,2-es Abbe kondenzornál mindenesetre nagyságrendekkel jobb a helyzet. A fenti felállásban - 0.95 apertúrájú objektívvel tesztelve - alig jelentkezik a gömbi eltérés.
De immerziós objektívokkal már kimondottan zavaró a hiba.
******************************************
Hogy ne beszéljek annyira rébuszokban, itt egy ellenpélda:
Ugyan nekem PZO MST 130-am van eredeti átvilágító talppal, de az tükrös rendszerű és nem adíilyen egyenletes fényt. Szerencsére az SM XX átvilágító pont beleillik a 95 mm-es furatba az én vázamon is. Én is elkészítem majd az Alpár által bemutatott sötét látótér inzertet, de van még egy kérdésem: világos látótérhez mindig átlátszó üveglap szükséges, vagy szokás homályosat is használni? A PZO-hoz van mindkét féle.
,,Pont az a lényege, hogy úgy kiegyensúlyozatlan, ami ellensúlyozza a szív - ami átveszi a forgást attól a pöcöktől, és a munkadarabra van szorítva - kiegyensúlyozatlanságát.''
Nem a szívet kell kiegyensúlyozni, az jó esetben ki van egyensúlyozva, hanem magát a tárcsát, illetve leginkább az azon levő pöcköt.
Egy szokásos/hagyományos menesztőtárcsa így néz ki:
Figyeld meg itt is a lukat (miből egyébként a pöcök alatt van egy másik), ami a pöcköt egyensúlyozza kifele.
A félősebbek (na jó, az értelmesebbek) be szokták festeni valami élénk színre a pöcök meg a szív végét, mert különben forgás közben olyan, mintha ott se lenne. Marha veszélyes, oda kell figyelni.
Pont az a lényege, hogy úgy kiegyensúlyozatlan, ami ellensúlyozza a szív - ami átveszi a forgást attól a pöcöktől, és a munkadarabra van szorítva - kiegyensúlyozatlanságát.
Ráadásul a nagy tömege mellett eltörpül a menesztés - a forgás átadása - körüli alkatrészekből adódó kiegyensúlyozatlanság, és ezért kevésbé rázkódik a pad. Kábé semennyire sem éreztem.
A feladat az, hogy amikor két csúcs közé fogjuk be a munkadarabot, akkor valahogy átkerüljön a hajtás rá a főorsóról. A két csúcs között ugyanis a munkadarabot viszonylag könnyen el lehetne forgatni, tehát kell valami menesztés, hogy a kés alatt ne álljon meg. Ebben a lavórban van egy kiálló pöcök, ami beleakad a munkadarabra szorított szívre, és ezek átadják a forgást.
"A magas hőmérsékleten izzó szilárd és folyékony testekből kibocsátott fényben a fehér fény összes színárnyalata megtalálható. Színképük folytonos. A folytonos színkép független a fényt kibocsátó test anyagi minőségétől.
A folyadékok és szilárd anyagok atomjainak külső elektronjai egymáshoz közel vannak, a kvantumfizika törvényei szerint nem tudnak egymástól függetlenül viselkedni, esetükben nem jön létre vonalas színkép."
A kérdésem az lenne, hogy az atomok vonalas színképéből hogyan lesz folytonos színkép, amikor kondenzált anyagokról beszélünk. Ezt a kérdést már sok embernek feltettem. A fizika könyvemben a sárgarépa színét elmagyarázzák.
(Egyébként vizsgáltuk lézerrel elpárologtatott anyagminták spektrumát. Főleg az izotópok előfordulását kerestük.)
Szemmel csak a magasabb hőmérsékletekhez tartozó hőmérsékleti sugárzást látjuk (lásd vörös-, vagy fehér izzás). A legtöbb anyag ver vissza valamennyi fényt, nem csak a delokalizált elektronnal rendelkezők. A víz is, hiszen mindig van visszaverődés eltérő törésmutatójú közegek határán. És a fényelnyelés is szerepet játszik a láthatóságban (pl. korom) vagy akár a fényszórás (pl. tej).
Néhány érdekes statisztika következik a fórumról. Az adatokban vannak pontatlanságok (pl. a képeknél csak a jpg-ket számoltam, meg kavarásokat okoznak a törölt posztok és törölt nickek, de nagyságrendileg jó a dolog)
Mik voltak a legérdekesebb posztok? Megszámoltam, hogy egy poszt mekkora válasz-lavinát indított. Ebbe a versenybe tehát úgy lehetett indulni, ha valaki nem válaszolt valamire, de őrá sokan válaszoltak vagy az őrá adott válaszokra sokan válaszoltak stb.
Először a válaszok száma, utána a szerző, végül pedig maga az írás:
Itt pedig a top tartalomszolgáltatók jönnek. Az első szám a posztok száma, utána a posztok össz karakterszáma, majd a fenti módon számolt válasz-posztok száma, végül maga a szerző:
A gázok vonalas spektrumát értem. És azt is értem, hogy a fémekben dekokalizált elektronok vannak, ezért átlátszatlanok, visszatükrözik a fényt. De a többi nemfémes anyag miért látható? Olyankor a molekulák rezgését látjuk, a hőmérsékleti sugárzást? A víz például átlátszó, de mégsem válik teljesen láthatatlanná.
Nem az a legfontosabb, hogy mekkora az energiája a fotonnak, hanem az, mi lesz belőle. Az IR foton energiája jellemzően a molekularezgések tartományába esik. Tehát termikus mozgás lesz főként belőle. A látható fény már inkább bizonyos elektronokat gerjeszt, az UV méginkább. A röntgen és gamma pedig már a magokat gerjeszti. A mikrohullám az infránál is jobban melegít (de csak a dipólusos anyagokat), pedig az IR-nél is kisebb az ilyen fotonok energiája. Ezért nem UV hullámú sütőt használumk, pedig de szépen világítana benne sok anyag.
Annak a "hot mirrornak" köze nincs a melegedéshez. A vizuálisra korrigált képet rontja el azáltal,hogy túlvezérli a vörös csatorna jelét. Ezért van az,hogy a kiherélt szenzorú gépet csak úgy tudod vizuális módban használni,ha utólag egy IR vágó szűrót teszel a fényútba.Teházt melegedés, mint előtte.
Ha pedig IR-be akarsz fotózni,akkor IR felülátersztő szűró kell,ami pedig a látható és kék tartományt vágja.
Ha valaki a teljes spektrumot akarja fotózni,az belefut abba,hogy mielőtt észrevehetően melegítene az IR,már régen telítésbe van minden csatorna.....
Zár nélküli gépet meg csak igen hülye ember fordí a Nap felé (akár hot mirroral,akár nélküle) ! :-)
előbb le kell forrasztani a flex-kábelről, aztán oldószszerkoktélba áztatni, végül a felpuhult réteget nagyon jól tapadó kétoldalas ragasztószalaggal lefejteni róla.
Ez már a stackelt. Csak épp a kis kijelző miatt nem láttam rendesen, hogy hol maradt ki a kullancs szája a léptetésből. Az okulárban ugyanis természetesen egy hangot sem lehet látni :)
Itt a fórumom is láttál ilyet, pl. az Ehringhaus-Drehkompensator, 6564.hsz.
Már nem emlékszem annyira, mivel akkoriban nem érintett a dolog. A dokumentumokban is csak akkor szembeszökő, ha direkt figyeled. Mivel máshol már csomó téglalaposat láttam, nem is fordult meg a fejemben, hogy nem mindegyik olyan.
Metódus 1.: Ráklikkelsz a képre és megmutatja nagyobban.
Tudom, ismerem és használom ezt, de a benti gépen kicsi maradt rákattintás után is, a képernyő közepén egy SVGA-nál nem nagyobb képpel. Érdekes, hogy az itthonin kinagyítja. Utána nem próbálkoztam mással, hiszen ezzel is meg szokta az egész képet mutatni.
Nagyobbat is elfogad, az általad lekicsinyelt kép például 2000x1500 pixeles.
Ez valószínűleg az állománymérettel lehet összefüggésben, mert nekem ekkorát sose sikerült feltöltenem, visszadobta.
Na, basszus, ha nem mondod el ilyen pontosan észre nem veszem egyébként. Most az enyémet is forgattam jobbra-balra, le-fel, de csak nem tudtam olyan szögbe beállítani, hogy így lássam. Zavaró, hogy hozzá kell képzelnem a hiányzó csúszkás részt és a takarását.
Nekem van egy másik, az trapéz, láttam egy másikat élőben (az Elekto-Optikánál, sok-sok évvel ezelőtt), az is trapéz volt, amiket az eBay-en láttam, emlékeim szerint mind trapéz volt.
A doksiban is trapéz van.
Nem állítom, hogy nincs téglalapos (már csak azért se, mert nekem is van egy ilyen), de azelőtt sose láttam.
"És szerintem az általam betett képen is téglalap szelvényű a kompenzátor."
Nem az, nézd csak meg jobban a luk bal oldali végét. Tisztán látszik, hogy trapéz.
Nagy hülyeség is lenne, mert akkor a Wright okulár kvarcékét nem lehetne betenni (Bild 14, ott van benne a trapéz alakú kvarcék)
,,Nagyon régóta téglalap a kompenzátor,''
Igen, mondom, hogy már a Polmi dobozában a képen is ott van az átalakító. Közben visszaolvasva az Ehringhaus-Drehkompensatoros posztomat, (6564.hsz.) Ott azt írom, hogy ez a téglalap forma DIN szabvány. Nem emlékszem, hogy honnan jutottam erre hat évvel ezelőtt, de az biztos, hogy nem az ujjamból szoptam.
,,a Wright okulárokhoz még átalakító is volt a dobozban.''
Én látom a lukat. Te is, csak nem veszed észre. A jobb alsó élét figyeld a luknak, ott fut ki a 45 fokos horony-él-bemarás a túlsó végéig. NA ott látszik az asztal, mint háttér, csak életlenül.
Lehetőség szerint azért maradnék az Olympus-nál, mert (kisebbik ok) nagyon jó gépek, másrészt (fontosabb ok) mert erre vagyok felszerelkezve. Remek objektívok, konverterek stb.
"(Nem is tudtam, hogy létezik trapéz keresztmetszetű inzert, szóval ki se találhattam volna.)"
Nagyon is létezik. A POLMI-A-ban is trapéz az inzert, ugyanilyen van a Wright okulárban is.
Itt a fórumom is láttál ilyet, pl. az Ehringhaus-Drehkompensator, 6564.hsz.
Az NU doksiban is jól látható, pl. ha megnézed a Feri által posztolt képet (Bild 13), akkor a luknak a kvarcékkel ellentételes oldalán szépen látszik, hogy trapéz alakú.
A Wright okulárt mutató képen (Bild 14) még jobban látszik.
Jobb ez a trapéz forma, mert szélesebb, a kicsi téglalap szerintem több gyártó által is elfogadott méret lehetett. Legalábbis már POLMI-A-hoz is járt egy konverter közdarab - a tartozékdobozban jobb felül van a helye.
Egészen pontosan járni járt, de jutni nem jutott. Sose láttam élőben ilyen konvertert.
"Máskor nagyobb képet rakjál be, mert ezt nem lehetett kinagyítani"
Dehogynem lehet:
Metódus 1.: Ráklikkelsz a képre és megmutatja nagyobban.
Metódus 2.: Jobb gombbal klikkelsz rá és a menüben kiválasztod a "View image" opciót. Ezután a link-ben a MED szócskát kicseréled BIG-re, vagy még inkább IMG-re. Ez utóbbi az eredeti feltöltött képet mutatja meg.
"(1280 pixel szélest elfogad a fórum)."
Nagyobbat is elfogad, az általad lekicsinyelt kép például 2000x1500 pixeles.
Általában igen, de ha nem tartasz rá pont a tengely irányában vagy ferdén van a menet el szokott csúszni és inkább oldalt fordul a csavarhúzó végén. Szenvedtem sokat így.
Egyébként a lyukméret-változtatgatásért egy gyomrost érdemelnének. Ha például a Nomarski prizma csúszkájának a keresztmetszete a kompenzátoréval egyező lenne, nem kellett volna (annyira) szétberholni és adaptálni. Eredetileg így terveztem, csak amikor megjött rádöbbentem, hogy nem megy bele (Gábor jól emlékezett).
Mármint ezen nem trapéz keresztmetszetű? Mert a képről ez téglalap keresztmetszetűnek tűnik. Az enyém is téglalapos. (Nem is tudtam, hogy létezik trapéz keresztmetszetű inzert, szóval ki se találhattam volna.)
A zsákutca viszont zsákutca, csak nekem: jobban megnézve tényleg nyitott az a vége, csak a fekete perem a monitoron kiemelkedésnek látszik.
Máskor nagyobb képet rakjál be, mert ezt nem lehetett kinagyítani (1280 pixel szélest elfogad a fórum).
A Bayer szűrő levétele nélkül is infrás lesz a gép. Elég azt a két szűrőt kibontani.
Ez így részben igaz.
A Bayer szűrő az egyes pixeleken - ráadásul különböző mértékben - nyilván csökkenti az áteresztett infra mennyiségét is, vagyis leveszi a fényerőt is. Nézd meg a neten található diagramokat.
Canon 40d cmosról tudtam eddig levenni a Bayert, mert ilyen gépem volt kéznél, illetve ilyen még van is. Emlékeim szerint azon van liveview.
Nikonnal nem szeretnék foglalkozni, mert semmilyen gyakorlatom nincs benne.
Az antialias szűrő levétele érdekel még engem. A lépcsőhatástt szoftveresen is remekül lehet korrigálni, viszont feleslegesen lágyítja a képet a szűrő.
"A polarizációnak nagy jelentősége van bizonyos betegségek /pl. silicosis/ diagnosztizálásában is."
Csudálkoznék, ha szilikózisra teszelték volna a disznókat, de a ,,...harántcsíkos izomrostok myofibrillái és a kötőszöveti rostok szerkezetének tanulmányozásá''-ban lehet ráció.
A Bayer szűrő levétele nélkül is infrás lesz a gép. Elég azt a két szűrőt kibontani. Visszarakni meg nem kell feltétlenül másik szűrőt a helyére, elég az objektív elé.
"Ezen morfondíroztam, hogy szerintem ilyen van nekem is,"
Eltartott egy darabig, amit összeraktam a mondandódat.
Először azt hittem, hogy négyszeres DNS-ed van neked is.
"és rommá kellett szedjem, mert úgy be volt ragadva bele a kompenzátor is, az analizátort meg sem lehetett mozdítani."
Ez egy külön történet. Az alján (vagy tetején), ahonnan nézzük van egy kb 1cm mély luk:
Ez arra való, hogy a kihajtható részen van egy egészen pici (talán M1-es) csavar, ami ütközőként szolgál, azt be kell forgatni ebbe a lukba, és ott kicsavarni. Eddig rendben is van, de összeszereléskor ezt fordítva kell csinálni.
Beleejted oda a csavart, ami elég kicsi ahhoz, hogy simán eldől a lukban. Próbálod óvatosan mozgatni a kihajtható részt, erre teljesen eltűnik az a mákszem méretű csavar valahol belül, beleragadva a zsírba.
Szedheted szét az egészet. Aztán az az ötletem támadt, hogy megpróbálom levegővel kifújni. Ez sikerült. Büszke vagyok rá, hogy annyira okos voltam, hogy először beraktam az egészet egy nejlonzacskóba, így a csavar is megkerült.
Másodikra a csavarhúzót belenyomtam jó erősen a vágatba, ez megtartotta annyira, hogy a helyére tudjam tenni, de elég necces volt.
Oké, ez leírja, hogyan cseréljem ki az infra szűrőt másikra a szenzor előtt.
De itt mi most a szenzor Bayer szűrőjéről beszélünk, ami közvetlenül a szilíciumlapkán van, és nagyon ragaszkodik hozzá. Ehhez inkább egy tapasztaltabbat kérnék meg.
Ezen morfondíroztam, hogy szerintem ilyen van nekem is, és rommá kellett szedjem, mert úgy be volt ragadva bele a kompenzátor is, az analizátort meg sem lehetett mozdítani.
De olyan rég volt, hogy már nem is voltam benne biztos,megtörtént-e...
Eljutottam az olvasással, csak épp elvoltam kicsit nyaralni. Ahogy elnézem az elmúlt nap forgalmát, nem is baj.
Szóval dr. Túry és dr. Kótai eképp nyilatkozik a polarizációs mikroszkópiáról az 1983-as Szövettani gyakorlatok c. jegyzetben:
" A polarizációs mikroszkóp felhasználható a biológiai membránok, a harántcsíkos izomrostok myofibrillái és a kötőszöveti rostok szerkezetének tanulmányozására, és bizonyos kémiai anyagok /pl. koleszterin, kálcium-oxalát/ kimutatására. A polarizációnak nagy jelentősége van bizonyos betegségek /pl. silicosis/ diagnosztizálásában is."
Én megcsináltam a D90-esemen, ami már nem volt hajlandó egy másik típushiba miatt elektronikával rendelkező objektívekkel tisztességesen együttműködni, de sajnos a konverzió után pár nappal már kiterjedt a hiba az elektronikátlan objektívere is. Most várok, hogy legyen időm még egyszer, még jobban szétkapni.
Azért, mert Kínából szokás vásárolni és nem biztos, hogy originál a LED. Vagy a LED originál, csak házilag forrasztják rá tetszőleges lapkára. Emiatt látsz az e-bayjen egy csomó Cree feliratút, amelyik igazából mondjuk Seoul Semiconductor emitteres. De éppen Cree lapkája volt a kínainak.
Van egy Philips LEDem és annál a csillag alakú lapkára ráírták rendesen.
"Érdekes amúgy ez a lambda lemez Jenáéknál, mert mint látjuk és mondtad többször, Nálad ilyen kékesmályva színű a háttérszíne. Nekem szintén echte jénaiból van kettő és azok pedig pirosas mályvák diagonális állásban (mint a Pritt cellux)."
Szerintem nem a lambda lemez az oka - van nekem több is, mind ilyen - hanem a LED.
Ki kéne próbálni rendes izzóval, csak lusta vagyok rá. Meg az az igazság, hogy tetszik is ez a szín.
Engem érdekelne ez, főleg, ha az UV szűrőt is le tudnád szedni (ha van ilyen), meg az infrát.
Régóta szeretnék egy igazi monokróm mikroszkóp kamerát
Csak az a bajom, hogy nincs gépem, ami alanyul szolgálna egy ilyen operációhoz.
Kb. mennyiből lehetne egy alanygépet szerválni ehhez? És milyet?
Olyasmi elvárásaim lennének, hogy legyen Live-view, amibe bele lehet nagyítani (saját LCD, vagy külső monitor, mindegy), és lehessen vezeték nélkül elsütni.
Meg, ha véletlen full-frame lenne... De annyi pénzem biztos nincs.
Ha meg nem full-frame, akkor az M43 lenne a legjobb, mert ahhoz vannak mindenféle objektíveim, ha nem a mikroszkópon játszadozom, az jól jön (néha a mikroszkópon is).
Ezt is ritkán használom (nem kell a munkámhoz). Nyilván ezt "szoktam meg",ezért nem zavaró számomra a dolog. Kipróbáltam az interferenciás szűrővel való beállítást egy szövettani mintán (patológusoktól kértem). Nekem nem okozott gondot az élesre állítás. Jól lehet nem olyan kemény a kontraszt a képnek,mint a full spektrumban,de ez nem annyira zavaró,hogy zavarna a munkában!
Kértem kölcsön egy apot: után ég és föld. De ez egy percig sem volt kérdés.
ui.:
Egy zenész haver próbálta egyszer elmagyarázni,hogy két hegedű hangja között mi a különbség. Nem sikerült Neki. Aztán volt alkalom,hogy a két hegedűt egymás után meghalllgassam. Bár akkor már hallottam különbséget,de hogy azt hogy tudnám bárkinek elmagyarázni,az más kérdés! :-)
"Közben utánanéztem az Alpár által használt objektívnek (ha nem ez készítette a teszt képeket,az infó akkor is érdekes lehet! :-) ) Pentacon 50 F/1.8 képességeinek DSLR vázon."
Édes jó istenem! Nem tudom, megfigyelted-e, a szferikus aberráció, másnéven a nyíláshiba, nagy nyílással jelentkezik, rekeszeléssel javul.
Ez egy F/1.8 fényerejű objektív, leegyszerűsítve 0.26-os numerikus apertúránaknak felel meg.
A szóban forgó Achromatok numerikus apertúrája ö.65 (40x) ill. 1.25 (100x immerziós). Ez kb. olyan, mintha F/0.58 ill. F/0.33 fényerejű fotóobjektív lenne. Keress teszteket ilyen fényerejű fotóobjektívekről, és hozd ide őket.
"Továbbra is azt kérem, ha van valakinek olyan módszere, amely kétséget kizáróan bizonyatja, hogy VIZUÁLISAN a szférikus aberráció miatt(!), kékre szarabb a fókusz,az ossza meg velen!"
A gondolat szabad, azt hiszel el, amit akarsz.
Elmondta Levente, hogy így van, elmondtam én is, hogy így van, elmondta a Zeiss Jéna saját ismertetője 1891-ben, hogy így van. Mindhárman elmondtuk, hogy miért van így.
Ezek után eldöntheted, hogy elhiszed-e. De az nem megy, hogy most már a harmadik vagy negyedik totál irreleváns érvet, abszolút hibás gondolatot hozod fel ahelyett, hogy alaposan elolvasnád, és megpróbálnád megérteni, amit írtunk.
u.i.: Ezen kívül megteheted, felteszel a mikroszkópodra egy-egy ugyanolyan öreg - és szinte ugyanakkora numerikus apertúrájú - Achromat 100/1.25-ös illetve Apochromat 100/1.3-as objektívet, egy monokróm kék interferenciaszűrőt, és megnézel velük egy kovamoszatot vagy baktérium-kenetet. És elgondolkozol, hogy vajon miért jobb sokkal az Apochromat képe ,,VIZUÁLISAN''.
Zoli, egy objektív tesztje nem mond sokat arról mikroszkópon hogyan viselkedik. Annyira kicsi a sugarak nyílásszöge, mint ha f/16 alá rekeszelnéd. Ekkora nyílásviszony mellett egy sima kéttagú akromát is megfelel. A Zeiss West egyébként pont olyat használt a feltétkamerájában, amelyiket vizuális Kpl okulárokkal kell használni.
Közben utánanéztem az Alpár által használt objektívnek (ha nem ez készítette a teszt képeket,az infó akkor is érdekes lehet! :-) ) Pentacon 50 F/1.8 képességeinek DSLR vázon.
Továbbra is azt kérem, ha van valakinek olyan módszere, amely kétséget kizáróan bizonyatja,hogy VIZUÁLISAN a szférikus aberráció miatt(!), kékre szarabb a fókusz,az ossza meg velen!
Érdeklődéssel követtem a beszélgetést. Sajnos egy 20 megapixeles szenzoron tényleg csak 20 millió szenzorelem van és abból kettő zöld, egy piros és egy kék: a színfeloldás kisebb a pixelszámnál (persze azért általában valamennyi fény a szomszédos szűrőn is átmegy és akkor a luminanciaértékekhez hozzájárul). Viszont ha azt a speciális esetet vesszük, hogy az adott szín csak a neki megfelelő szűrőjű képelemre hat és a két másik típusúra nem, akkor az általános feloldás is kisebb lesz, hiszen a luminanciaértékek csak azokon a pixeleken lesznek nullától különbözőek. Na most az az érdekes, hogy ha csak pl. kék fényt használunk és annyira rövid hullámhosszút, amelyik a zöld szűrőn se megy át, akkor tulajdonképpen van egy 5 megapixeles gépünk a 20 megapixeles helyett. Ugyanez a helyzet a mélyvörössel. Emiatt jó mégis, ha nagyobb a pixelszáma a gépnek, mint amennyi elég lenne fehér fényben. Ez vonatkozik az infra- és UV fotózásra egyaránt.
Egy 20 megapixeles szenzoron 80 millió monokróm érzékelő van.
Úgy gondolom, egytlen esetben van majdnem igazad: a Foveon szenzor az valóban minden pixelhez 3 (és nem 4) darab szenzort tartalmaz - egymás FÖLÖTT. A többinél meg Bayer szűrő, illetve a pixelszámmal azonos szenzorszám.
Nem egy pixelhez ad ennyit, hanem a Bayer maszk négy darab pixeléhez."
Nem.
A Bayer maszk négy pixeléhez 4x1 számot fog adni. Ezt magyarázom. De ez is csak addig létezik, amíg nézhető képpé nem konvertálódik valahogy a sok szám, mert akkor már a négy Bayer pixelhez már majd csak 3x1 szám fog tartozni R-G-B szinten.
"Egy 20megapixeles szenzoron 20 millió monokróm érzékelő van, a belőle kijövő JPEG képen 20 millió színes képpont lesz. Ezt mondtam"
Nem.
Egy 20 megapixeles szenzoron 80 millió monokróm érzékelő van.
"Én csak azt mondtam, hogy simán előfordul (üzemszerűleg, nem ritkaságszámba menően), hogy a bemeneti képen megváltoztatod a zöld színhez tartozó számokat és a kódolás-dekódolás után a kék színhez tartozó számok is meg fognak változni."
Nem egy pixelhez ad ennyit, hanem a Bayer maszk négy darab pixeléhez.
Szóval a kész képben nagyságrendileg annyi színes képpont lesz, ahány monokróm pixel van a szenzoron.
Egy 20megapixeles szenzoron 20 millió monokróm érzékelő van, a belőle kijövő JPEG képen 20 millió színes képpont lesz. Ezt mondtam
Annyi interpoláció van közben, hogy nyugodtan lehetne kicsit több vagy kicsit kevesebb (vagy akár lényegesen több vagy kevesebb), de ennyi szokott lenni.
"A fényképben egy pixelhez már csak három elemi pixel tartozik, ahhoz mindegyikhez 8 bites szám, szóval ez szerintem csak 3 számérték, ha a jpeg rgb módban beszél. Ezt nem tudom, ha CMYK-ban van kódolva, akkor lesz 4 számérték, de akkor sem 4x3, csak 4x1, vagyis 4x8bit."
JPEG belül nem RGB-ben kódol, de még csak nem is pixelekhez tartozó értékeket tárol. A lényeg, hogy beadsz neki egy RBG képet (Egy négyzetrács, minden kockába be van írva 3 szám), abból a kódoló csinál egy meglepően kicsi file-t, a dekódoló pedig visszacsinál ebből a file-ból egy RBG képet, ami "hasonlít az eredetire.
Én csak azt mondtam, hogy simán előfordul (üzemszerűleg, nem ritkaságszámba menően), hogy a bemeneti képen megváltoztatod a zöld színhez tartozó számokat és a kódolás-dekódolás után a kék színhez tartozó számok is meg fognak változni.
Ne sértődjetek meg, de egyszerűen fáj olvasni ezeket az elmélkedéseket.
Elindultunk a szferikus aberrációnak egy kevéssé közismert ámde ismert és jól dokumentált tulajdonságától, és hatalmas bakugrásokkal és abszurdabbnál abszurdabb gondolatokkal, most a JPEG tömörítésnél tartunk (éppen).
Ez a JPEG tömörítés nagyon bonyolult dolog. És nem csak bonyolult, hanem a megértéséhez egy csomó minden elméleti hátteret kell ismerni. Kezdve a különféle színterek alapos ismeretétől (RGB, YCbRb, luma, luminence, gammut, stb nem is tudom ezeknem a magyar neveit), mély matematikai elméletekig, mind a Fourier transzformáció, információelmélet, kódelmélet, stb.
Ezek nélkül isel lehet mesélni, hogy mi is ez a dolog, de fontos óvakodni attól, hogy valaki ilyen szintű megértésen alapulva következtetéseket próbáljon levonni, mert abból ezekhez hasonló sületlenségek jönnek ki.
Ami a szép: a bayer dekódolást úgy tervezték,hogy az emberi szem által látott képhez átszámolják a pixel értékeket. Van ugye 4 adatunk a 3 színből és így számolunk. De mi történik akkor,ha a csak színnek van adata,mert a másik kettő érték vagy nulla,vagy elhanyagolhatón kicsi (monokróm kép). Borul a matek....
Valójában azt sem tudjuk megmondani, hogy egy teljes pixelen belül van-e külön kék és külön piros folt a szenzoron, ha az kiad nekünk a kékre és a pirosra is valamilyen számértéket. Nem tudjuk, mert simán lehet, hogy
1: kevert volt a szín, kékből és pirosból, és nagyobb volt a foltja, mint egy-egy elemi pixel a szenzoron, ezért kétfelé szűrve a két elemi rész is ad rá választ
2: volt egy irinyó pirinyó kék, és egy ugyanakkora piros egymás mellett, pont a nekik megfelelő elemi pixelen.
Ha tudnánk, akkor a fizikai felbontás elemi szenzorszinthez lenne köthető, de nem tudjuk, ezért nagyobb annál.
Az, hogy a fényképezőgépek hogyan számolják a képet a szenzoradatokból, tulajdonképpen rengeteg megfigyelésen alapuló matek, amit nem is egyformán végeznek a klf gyártók gépei, emiatt lehet, hogy annyira más a jellegük pl a Nikonnak és a Canonnak. Másképp számolnak.
-
"JPEG módban - nagyon leegyszerűsítve(*) - pedig 4*3 számértéket, azaz 4 db színes pixelt ad vissza. Megint nagyon leegyszerűsítve(**) egyik színkomponens jön a pixelből, a többi szín a szomszédosakból van interpolálva."
Ez szerintem sántít. egy pixelhez nem fog 4x3 számot adni a jpeg. A fényképben egy pixelhez már csak három elemi pixel tartozik, ahhoz mindegyikhez 8 bites szám, szóval ez szerintem csak 3 számérték, ha a jpeg rgb módban beszél. Ezt nem tudom, ha CMYK-ban van kódolva, akkor lesz 4 számérték, de akkor sem 4x3, csak 4x1, vagyis 4x8bit.
,,Ha a négy elemi pixel egy 5x5 mikronos területen helyezkednek el, akkor a felbontás ehhez a területhez rögzített. Egy ekkora területre fog vonatkozni az a számérték, amit a gép kiad neked, mint színinformációt.''
Ez tévedés. Ehhez az 4 elemi pixelhez 4 számértékéket az meg a gép RAW módban.
JPEG módban - nagyon leegyszerűsítve(*) - pedig 4*3 számértéket, azaz 4 db színes pixelt ad vissza. Megint nagyon leegyszerűsítve(**) egyik színkomponens jön a pixelből, a többi szín a szomszédosakból van interpolálva.
(*) A jpeg egy veszteséges tömörítés, és teljesen összekutyulja az RGB komponenseket. Először is áttér róla YCbCr-re, aztán tömörít, és a színkomponenseket sokkal jobban, mint a világosságértéket.
(**) Ez sokkal-sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy Móricka elképzeli - vesszük a négy szomszédos kék pixel átlagát és az lesz a kék komponens.
Ehelyett egy nagyon komplex kalkuláció történik, és a kék komponens értékeinek kiszámításakor a többi komponens értékeit is figyelembe veszik.
Tehát a zöld vagy kék pixelekben levő információtartalomnak egy részéből világosságérték információ lesz. A zöldnek nagyobb részéből, a kéknek kisebb részéből. Itt egyenlítődik ki a különböző pixelszám.
Kockás papíron igazad is lehet (ha olyan méretet választasz,ahol a bayer mátrixnak megfelelő a színek száma!).
De azért fogj egy fehér papírlapot.Ragassz rá átlósan egy fekete csíkot. Fényképezd le fehér fényben. Nagyítsd fel a képet és nézd meg az él színeit. Aztán ismételd meg színszűrővel.
Ha van a kamerádon RAW mód és a CFA képeket ki tudod szedni,az hamarabb megmutatja a valót.
Nem keverem. Azzal, hogy két pixelnyi területről szed adatot a szenzor, majd összeolvasztja őket eggyé, mindjárt meg is szünteti a lehetőségét is annak, hogy dupla legyen a felbontása.
Ha a négy elemi pixel egy 5x5 mikronos területen helyezkednek el, akkor a felbontás ehhez a területhez rögzített. Egy ekkora területre fog vonatkozni az a számérték, amit a gép kiad neked, mint színinformációt.
Az, hogy ezen belül _pontosan_ milyen területi eloszlásban vannak az egyes színek, nem is kapsz pontos információt, hiszen arról semmi infód nem lesz, hogy mennyi kék érte mondjuk a piros blokkot.
"Az egyszerűség kedvéért maradjunk a vizuális tesztnél!"
Ugye az adatokat és a belőlük számolt értékeket nem kevered össze? :
"Ha egy fotoszenzor mondjuk 3000x2000 pixeles, akkor az általa közölt kép is csak 3000x2000 zöld pixelt fog tartalmazni, meg ugyanennyi kéket, és pirosat."
"Tényleg ne feszegessük, mert ez úgy hülyeség, ahogy van"
Valóban irreleváns ez a részlet, de talán fontosabb arra hivatkozni, hogy a konkrét szenzor felbontása - ha csak a kékérzékeny pixeleket nézzük, akkor is - messze nagyobb, mint akár a legjobb Apochromatok-é.
1:"Inkább olyan tesztet és konfigot javasolj,amit mindenki el tud végezni és egyértelműen bizonyítja,hogy kékben nem lehet fókuszálni."
Ilyen nem lesz, mert ezt senki nem mondta. Azt mondjuk, hogy nem lesz akkora a felbontása a képnek, mint más hullámhosszon.
2:"Azt a megint csak nem elhanyagolható kijelentésemet,miszerint a szenzorok bayer maszkja eleve fele feloldást ad kék színre,mit a zölsdre (Alpár képeire volt magyarázat ), ne is feszegessük,mert ennek köze nincs ahhoz,hogy vizuálisan tudok-e kékre fókuszálni vagy sem."
Tényleg ne feszegessük, mert ez úgy hülyeség, ahogy van. Attól, mert a Bayer maszkban két elemi pixelnek van zöld szűrője, még nem kétszer akkora a felbontása zöldre, mivel a gép abból FÉNYESSÉG adatot produkál, és nem külön pixelt. Ha egy fotoszenzor mondjuk 3000x2000 pixeles, akkor az általa közölt kép is csak 3000x2000 zöld pixelt fog tartalmazni, meg ugyanennyi kéket, és pirosat.
Az, hogy ti levakarjátok a Bayer maszkot, egy külön történet, és onnantól a színekről meg már ne is beszéljünk - sőt, az egészet ide se hozzuk, mert teljesen érdektelen.
Ha kékben annyira szar a fókusz,akkor a full spektrumú képeken minden kék halóban úszna...
De mint tudjuk: az apokban minden szín egy pontban éles.
A "minden szín"-ben a kék is beletartozik. (SZERINTEM!)
Inkább olyan tesztet és konfigot javasolj,amit mindenki el tud végezni és egyértelműen bizonyítja,hogy kékben nem lehet fókuszálni.
Az egyszerűség kedvéért maradjunk a vizuális tesztnél!
Ha erre van valami jó tipped,azt megköszönöm!
ui.:
Azt a megint csak nem elhanyagolható kijelentésemet,miszerint a szenzorok bayer maszkja eleve fele feloldást ad kék színre,mit a zölsdre (Alpár képeire volt magyarázat ), ne is feszegessük,mert ennek köze nincs ahhoz,hogy vizuálisan tudok-e kékre fókuszálni vagy sem.
Asszem nagy butaság volt ezt a kondenzoros leírást éppen most megírnom.
Az a baj, hogy elég sokat dolgoztam vele és mikor elkezdtem elkezdtem írni még nem gondoltam, hogy elindul ennek ez az elmélkedéscunami közben magával rántja a mélybe ezt az irományt is.
Kár, mert a kondenzor egy méltánytalanul elhagyagolt alkatrésze a mikroszkópnak, már ami a finom részletkérdéseket illeti.
Láttam ezt a képet, de ez CSAK az optikai tengellyel párhuzamosakról beszél, miközben minden irányból érkezőknél ugyanaz a hiba lesz: egy térbeli vonalszakaszra illeszkednek majd a klf sugarak, és ezekből a térbeli vonalakból egyrészt végtelenül sok darab van, másrészt nem csak a lencse optikai tengelyében lesznek.
Ezt próbáltam érzékeltetni a mórickaábrámmal.
Ez a kép jó, de már továbblépnék a felvilágosításod felé.
Szóval a "fókuszálás" a fekete téglalapban fog előállni, mégpedig a teljes terét elfoglalva (ez itt csak kétdimenziós rajz, de egy henger formájú a tér, aminek az oldalát nézzük):
Nézd a rajzot! A keresztező sugarak az optikai tengely mentén, annak egy szakaszát foglalják el.
De nem csak az optikai tengellyel párhuzamos sugarak érkeznek a lencsébe, hanem ferdék is, tehát ez a "szakasz" megvan náluk is, csak ezeket nem szokták rajzolgatni nekünk, amikor ezt a hibát írják le.
Szóval képzeld el a sok-sok ilyen szakaszt a kép helyén, a tengellyel párhuzamosan.
Mit adnak ki összesen?
Egy teret, nem egy síkot. Ezért nincs fókuszsík, inkább egy "fókusztér", szóval elmosódott a kép.
"Szóval a SZFÉRIKUS ABERRÁCIÓ NEM azt jelenti, hogy görbült lesz a fókuszsík, hanem azt jelenti, hogy kábé NEM LESZ fókuszsík! A sík igazából egy vastagsággal bíró tér lesz."
Ezt nem értem!
A szférikus hibával terhelt képen is lesz Airy korong.És lesz olyan pontja a rendszernek,ahol a legtöbb fény kerül a korongba. DE! szar lesz a korong kontrasztja. Ettől a ponttól bármerre eltérve egyre több fény kerül a korongon kívül.
Na, akkor ez a jelenség máris magyarázza az eredeti kérdést.
Mivel az AKROMÁT kékre nagyon gömbi hibás, ezért a kék fény használatával annyira elromlik a fókuszálás, hogy bár elvileg jobbnak kéne lennie a felbontásának, de a hiba miatt csupa elmosódott Airy korongból áll össze a kép, vagyis nem nyerünk vele mégse semmit.
Arra gondoltam, elmesélem, mi az az Aplanat kondenzor. Pontosabban azt, hogy mi az a nem Aplanat kondenzor, és hogyan lehet ezt észrevenni.
Röviden azt jelenti, hogy nincs korrigálva a nyiláshibára/gömbi eltérésre - ki hogy szereti hívni.
Ez pedig azt jelenti, hogy a ferde fénysugarak - azaz azok a sugarak, amik a kondenzor szélén érkeznek be a kondenzorba nem ugyanolyan magasságban metszik egymást a kondenzor felett, mint a középen levők.
Ez egy csomó gondot okoz: pl. a - amint azt lentebb látni fogjuk, a kondenzor apertúrájának kihasználásához a lámpa mezőrekeszét nagyobbra kell nyitni a kelleténél van mattüveget kell a kettő közé tenni. Mindkettő növeli a szórt fényt, rontja a kontrasztot. A másik gond, hogy az összes ferde világításos technika sokkal problámásabb egy ilyen kondenzorral.
Csináltam egy videót erről a jelenségről. Otthon mindenki kipróbálhatja ugyanezt a saját mikroszkópján:
A videó egy 1,2-es Abbe kondenzorral készült, az objektív egy 0,95-ös apertúrájú Apochromat volt, tehát a kondenzor teljes apertúráját bőven nem használtuk ki.
Először is élesre állítottam egy tárgyat, azután olyan helyre egy üres helyre mozgattam a tárgylemezt. Ezután a kondenzor apertúrarekeszét közepesen kicsire vettem, a lámpát meg egész picire. A kondenzor magasságát úgy állítottam, hogy a mezőrekesz képe élesen megjelenjen. A lámpában az izzót - ami most egy fénykábellel odavezetett LED fénye (l. 22174.hsz) - úgy mozgatom a lámpában, hogy az izzószál képe a kondenzor apertúrarekeszére fókuszálódjon.
Ezután kinyitottam mindkét rekeszt.
Végül pedig az okulárt kicseréljük a beállítótávcsőre (vagy egyszerűen csak kivesszük az okulárt és nem túl közelről belenézünk a csőbe) és megnézzük a lencsét apertúráját.
A videó innen kezdődik, azt mutatja, hogy mit látunk a beállítótávcsőben:
0:00:
Itt tehát teljesen nyitva van mindkét rekesz. A képen megjelenik az izzószál (ami itt most a fénykábel mintázata). Az már itt feltűnik, hogy ez csak középen éles. A középtől távolodva életlenedik a kép és még színes minták is megjelennek. Az előbbi már most mutatja, hogy ez a kondenzor nem korrigált a nyíláshibára, a második pedig, hogy nem korrigált a színhibára. Egy jó Achromat-Aplanat kondenzor esetén az egész apertúra teljesen éles, l. 22164.hsz.
Ehhez persze az is kell, hogy a világító felület sík legyen - ezért használtam a fénykábelt - izzóval, LED-del kevésbé látványos a nyíláshiba ezen a ponton. Meg végülis kit zavar, ha nem éles? A tárgyan kell élesnek lennie, nem lámpaképnek.
0:00-0:14:
Most lehúzom majd kinyitom a kondenzor apertúrarekeszét. Jól látszik, hogy azt nézzük, amit kell a konjugált síkot. Megint észrevehetjük, hogy a rekesz képe csak középen éles, ahogy nyitjuk eléletlenedik.
Nagy baj azért nincs.
0:14-0:25:
Most kezdődik a gixer.
A kondenzor apertúrarekesze teljesen nyitva. Elkezdem szép lassan becsukni a lámpa mezőrekeszét. Ettől a képnek egyenletesen sötétednie kellene. Ehelyett valami egész más történik: megjelenik egy fekete gyűrű, végül pedig középen egy foltban és körben gyűrűben világítja ki a kondenzor az apertúrát. Ez a jelenség nagyon egyértelmű jele annak, hogy a kondenzor alulkorrigált a nyíláshibára.
Ha véletlen túlkorrigált volna, akkor azt látnánk, hogy az mezőrekesz szűkítésekor az apertúra széle kezdene sötétedni és egyre kisebb lesz a kivilágított folt.
Lehet, hogy csak nem volt jó a kondenzor magassága? Nem lehet, de azért megmutatom, mi van, ha mozgatom.
0:25-0:31:
Most elkezdem emelni a kondenzort. A a középső folt és a külső gyűrű és egyre kisebb, ez utóbbi végül el is tűnik.
0:31-0:36:
Most lefele mozgatom a kondenzort, míg el nem érem a kiindulópontot.
0:36-0:47
Mozgatom tovább lefele a kondenzort. A belső folt nő, a külső gyűrű pedig egyre kisebb lesz, már nem világítja ki a peremet.
Szóval az a konklúzió, akárhogy mozgatom fel-le a kondenzort, soha se lesz teljesen kivilágítva az apertúra. Pedig bőven nem használtuk ki a kondenzor elvi maximális apertúráját
Ha a kondenzor túlkorrigált volna, akkor a fel-le mozgatásra ellentétesen reagálna.
Egy jól korrigált kondenzor esetén pedig azt látjuk, hogy a kondenzor optimális pozíciójában egyenletesen ki van világítva az apertúra csontra lehúzott mezőrekesz mellett is, a kondenzort felfele és lefele mozgatva pedig egyaránt azt tapasztaljuk, hogy a kivilágított folt mérete csökken.
Például a Zeiss Achr.-Apl.1.4-es kondenzor remekül tudja ezt.
A Zeiss Apl.1.4. már nem igazán. A fenti 1,2-es Abbe kondenzornál mindenesetre nagyságrendekkel jobb a helyzet. A fenti felállásban - 0.95 apertúrájú objektívvel tesztelve - alig jelentkezik a gömbi eltérés.
De immerziós objektívokkal már kimondottan zavaró a hiba.
A diagrammokon csak középre mutogatják a hibát, de ugyanezek a hibák megvannak a kép minden pontján, mert a kép minden pontjához mennek a fénysugarak a lencse közepéről és a széléről is.
Szóval a SZFÉRIKUS ABERRÁCIÓ NEM azt jelenti, hogy görbült lesz a fókuszsík, hanem azt jelenti, hogy kábé NEM LESZ fókuszsík! A sík igazából egy vastagsággal bíró tér lesz.
"Because the light cones of the rays cross through each other as they come in and out of focus, spherical aberration produces some defocus at every point along the optical axis. The best available focus, in which the rays that appear brightest to the eye (hues cyan to orange) are contained within the smallest area, is usually (in undercorrection) extrafocal from the circle of least confusion, where the diameter of all the intersecting light cones is at a minimum.
As the diagram (above) shows, at an extrafocal position (with the eyepiece focal plane closer to the observer than the least circle of confusion), the core of the image displays more of the peripheral rays; at an intrafocal position (the least circle of confusion closer to the observer than the eyepiece focal plane) it displays more of the central rays.
In many instances, spherical aberration produces a "best focus" or "least confused" image of a star that is only marginally larger than the Airy disk produced by diffraction: most of the out of focus light appears as a brightening of the rings around the disk. For this reason, spherical error does not significantly degrade the resolution power of a telescope in double stars of similar magnitude, but brightening of the rings does impair resolution for binaries of unequal magnitude, as the rings of the brighter star will mask the fainter. Spherical aberration also significantly impairs the resolution of low contrast detail, for example in planetary and deep sky objects."
Van egy kék fényünk. Az optika leképezi valahová, és mivel az akromátok rosszul vannak szférikus hibára korrigálva, ez a leképezési "sík" valójában egy gömbfelület.
Ebből adódóan több ponton is fogok tudni éleset fogni. Ha a kép közepe éles, akkor a gömb búbját kaptam el, ha megyek lejjebb, akkor karikákat fogok elkapni élesen, haladva kifelé a széle felé.
"Az apokromatikus lencséknél azonban a létrejövő képek szinte azonosan élesek a spektrum minden színére, azaz a kép minősége széles határok között független a megvilágító forrás jellegétől, amely lehet fehér vagy összetett, vagy a spektrum bármely szakaszából kilépő monokróm fény."
Ugyan én akromátokról írtam,az apokromátok valóban a fent írt módon vannak korrigálva.
Ezek után még most sem értem,hogy a kék színre fókuszált képet hogyan rontja el a szférikus hiba? Honnan tudja,hogy most nem egy teljes spektrumú kép van élesre állítva (amiben fentiek miatt minden szín éles ),hanem egy monokróm kék kép és azt el lehet rontani?
Vagy esetleg arról lenne szó,hogy ha két színre a szférikus hiba korrigálva van,akkor a harmadik hibája már nem okoz észrevehető képromlást?
Az azért nagyon érdekes lenne,ha Zeiss szakemberek elmentek volna egy olyan hiba mellet,ami a leképzésben ekkor hibát okoz...
Más (vagy mégsem :-) ):
Volt Neked régebben egy Airy korongos tesz képed. Ha egyszer megismételnéd a teszt tárgyaddal, R-G-B monokróm színekre , azt nagyon szívesen megnézném.
Itt a google fordítás (átírtam, hogy magyarabbul legyen):
Ezek az objektívek alapvetően különböznek a korábban konstruált mikroszkopikus objektívektől abban, hogy két feltételt egyidejűleg teljesítenek, nevezetesen: 1) a spektrum három különböző színének egyesítése a tengely egyik pontjában, azaz a korábbi akromatikus lencséknél jelentkező úgynevezett másodlagos spektrum kiküszöbölése és 2) a gömbi eltérés kijavítása két különböző a színre, szemben az akromatikus objektívekkel, amelyek csak a spektrum legfényesebb részén található színre korrigált.
Az összes eddig tervezett optikai rendszerek - mikroszkópokat is beleértve - a létrejövő kép élessége a sugárzott fény egy adott színére korlátozódott (azaz zöld-sárgára a vizuális megfigyeléshez használt lencsék esetében, és a kék-ibolyára a fotólencséknél), míg a a többi sugarak többé-kevésbé zavaros képet adnak, részben színes rojtokként, részben általános elmosódásként. Az apokromatikus lencséknél azonban a létrejövő képek szinte azonosan élesek a spektrum minden színére, azaz a kép minősége széles határok között független a megvilágító forrás jellegétől, amely lehet fehér vagy összetett, vagy a spektrum bármely szakaszából kilépő monokróm fény.
Emellett, a régebbi sorozatok a teljes színjavítást csak az objektív egyetlen zónájánál érik el, a szélső zónák és a rekesz középpontja felé a markáns romlást lehet megfigyelni; míg az apokromatikus lencsékben minden zónára egyenletesen korrigálódnak. Következésképpen, Abbe tesztlapjának használatakor alig érzékelhető erősebb elszíneződés a legferdébb megvilágítás esetén, mint központos fényt használva.
Végül, még a szokásos akromatikus termékek legteljesebb színjavításának zónájában is csak két szín képe egyesül egy pontban. A különféle színű képek tehát csak páronként eshetnek ugyanazon a pontba, a két szín közötti [hullámhossz] tartományban jelentős különbség van a fókuszban. Az új sorozatban azonban három szín kerül fókuszba - a spektrum különböző szakaszaiban a fókuszbeli különbség nagysága a látható színtartománytól a a kémiailag aktív [azaz UV] tartományig 1/7--1/10 nagyságrendű csökkenést mutat, azaz gyakorlatilag ki van küszöbölve, és ez, mint már korábban megállapítottuk, az objektív minden egyes zónájára igaz. Az egyes színekből adódó, így önmagukban korrigált képek tehát egybeesnek, és így alkotják a végző képet.
Szerintem olvasd el még egyszer alaposan, amit Levente meg én írtunk, meg azt a Zeiss angol ismertetőt (ha nem tudsz angolul, a google translate tűrhetően lefordítja).
Ezek után fenntartom az állításomat,hogy Jalpár színes képei közül, a kék kép életlenségéért a kamera kékben mutatott kisebb felbontása a ludas és nem a szférikus aberráció.
Tisztelettel kérdéznék,mert nem szégyen a tranulás! :-)
Szóval: tegnap sikeresen összekeveredtek a fogalmak,úgy mint kromatikus aberráció és szférikus aberráció.
Történt mindez azért,mert a valamilyen véletlen folytán feledésbe merült a kiindulási állításom azon része,hogy MONOKROMATIKUS fényről,MONOKROMATIKUS szenzoról beszéltem.
Namármost:
- az állításom az volt,hogy BÁRMELYIK színre van egy legélesebb pont az optikai rendszerben,amire fókuszálni lehet,de ez a pont színenként változó helyen van.
- Mire jött a válasz,hogy a kékre nincs szférikus korrekció,tehát sehol nem lesz éles a kép.
Jól feltúrtam a NET-en,de sehol nem találtam arra utalást,hogy BÁRMELY SZÍRE létezne szférikus korrekció! Nem is lehet, mert szférikus korrekció minden színre egyformán hat (nem függ a hullámhosztól,a NET-en található infók szerint!).
Az achromát valóban két színre korrigált. De ez nem azt jelenti,hogy kékre ne lenne fókuszálható a rendszer,hanem azt,hogy a 3 színből,2-nek van egy helyen a fókusza (a harmadik, pedig még elfogadható mértékben közel van ehhez a ponthoz).
A szférikus aberráció miatt viszont egyik szín sem egy pontban lenne éles,hanem egy szük tartományban. Ebben a tartományban viszont az Airy képben változik a fény eloszlás attól függően,hogy alul vagy túl főkuszált a rendszer. Ebben a tartományban lehet megtalálni azt a pontot,ahol a "legélesebb" a kép. Hogy ez mikor hol van,azt leginkább a megfigyelt tárgy struktúrája szabja meg.
Remélem jól értettem a következő linkekben leírtakat:
Amikor a nyolcvanas évek elején a szakközépiskolánkban látogatást tett Losonczi Pál államfő, az Elnöki Tanács elnöke, akkor már hetekkel előre le volt szervezve, hogy a laborokban mindenféle látványos dolgokat kell csinálnunk. Az összes oszcilloszkópnak mennie kellett, rajtuk a látványos - bár nagyon ritkán használt - Lissajous ábrákkal.
Ezeken a fotókon is hasonlóan lehettek az alanyok.
Mellesleg az összes filmekben, ahol valami baromi tudományosat akarnak mutatni, a Lissajous ábrák szinte mindig játszottak, Amerikától Izlandig.
Ezzel szemben a focista állatorvos éppen az immerziós olajat keni a (szerintem töküres) tárgylemezre, és még immerziós objektív is van feltéve a polarizációs mikroszkópjára.
Az 1891-es Zeiss katalógus ezt írja az újonnan bevezetett Apochromatokról:
These objectives essentially differ from all other microscopical lenses hitherto
constructed by the simultaneous realisation of the two following conditions: viz. 1) the union of three different colours of the spectrum in one point of the axis, that is to say, the removal of the so-called secondary spectrum inherent to the older achromatic lenses, and 2) the correction of spherical aberration for two different colours in contradistinction to that for one in the brightest part of the spectrum only.
With all optical systems hitherto constructed, microscopes included, the sharpness of the image projected is limited to one particular colour of the light transmitted (i. e. green-yellow in the case of lenses used for ocular observations, blue-violet in photographic lenses), while the other rays give more or less confused images, appearing partly as colour fringes and partly as a general blur. With the apochromatic lenses, however, the projected images are nearly equally sharp for all
colours of the spectrum, and the quality of the projected image is, therefore, within wide limits independent of the nature of the illuminating source, which may be white or compound, or monochromatic light emerging from any section of the spectrum.
In the older series again complete colour correction is obtained for one zone of the objective only, a marked deterioration being observable towards the margin and the centre of the aperture, whilst in the apochromatic lenses it is corrected uniformly for all zones. Consequently, in using A b b e s test-plate, scarcely more colour is perceived with the most oblique illumination than with central light.
Finally, even within the zone of the most complete colour correction of the ordinary achromatics, only two colours can be united in one point. The various coloured images therefore can only fall on the same spot in pairs between which there is a considerable difference in focus . In the new series, however, three colours are brought to a focus, whereby the amount of focal difference for the various sections of the spectrum, from the visible to far into the chemically active portion, is reduced to 1/7 , to 1/ 10 of its original magnitude i. e. practically eliminated,
and this, as has been stated before, equally for each zone of the objective. The images due to each single colour, thus individually corrected, are rendered coincident and collectively form the final image
,,Szóval -javíts ki ha rosszul tudom: a szférikus abberáció korrekciója azt jelenti,hogy az RGB...''
Amiről te beszélsz, az a kromatikus aberráció.
A szferikus aberráció másnéven a nyíláshiba, vagy gömbi eltérés.
Ez azt jelenti, hogy a (monokróm) fénysugarak nem egy pontban találkoznak. Az erre a hibára javított lencserendszert aplanatnak hívják. Ezt a (mikroszkóp) objektívokra nem írják rá, mert azok mind aplanatok.
A kutya a részletekben van elásva.
Mert abból, hogy a szferikus aberráció korrigálva van valamelyik hullámhosszra, abból nem következik, hogy egy másikra is.
Az akromatok esetén a nyíláshiba egy hullámhosszra van korrigálva, általában a zöldre. Vörösben és kékben sokkal rosszabb lesz a felbontása, az UV-ről nem is beszélve.E
Ezzel szemben az apokromátok nem csak a kromatikus hibát javítják jobban (nem két, hanem három hullámhosszon esik egybe a fókuszsík), hanem a szferikus aberrációt is, mert (némileg leegyszerűsítve) nem egy, hanem két hullámhosszon korrigált és ezektől távolodva se romlik olyan drasztikusan, mint az akromatok esetén.
Aztán ott vannak a monokromatok, amelyek nincsenek színhibára javítva, emiatt csak monokromatikus fényben használhatók. De nem akármilyenben! Éppen azért, mert a szferikus aberráció ezekben is csak egy hullámhosszra (általában UV-re) van korrigálva.
Nem, amiről írsz az a kromatikus aberráció és az az akromátoknál két színre javított, a szférikus viszont csak egyre (általában zöldessárgára). A szférikus aberráció egy színben is fellép, a lencse széle és közepe nem ugyanoda képez le élesen. Tehát sehol nem lesz igazán éles, csak valamennyire éles vagy még kevésbé éles.
Még egy fontos dolog kimaradt: az igaz teszt az lenne,ha egy monokróm,mindne felesleges leképzést torzítő optikai elemtől megszabadított érzékelőjű ka,erát használnánk!
"nem csak arról van szó élesre tudod-e állítani, hanem arról is, hogy szférikus aberrációra kékben nincs javítva."
Ezt már -így egyben!- meg végleg nem értem! :-)
Szóval -javíts ki ha rosszul tudom: a szférikus abberáció korrekciója azt jelenti,hogy az RGB (az egyszerűség kedvéért!) ,hogy mind a 3 szín az optiakai tegely azonos pontján legyen éles (fókuszban). Ilyen persze nincs,csak közelíteni lehet úgy,hogy egy kompromisszumos helyen, elfogadható nagyságú hiba legyen.
ETTÓL függetlenül,ha szétbontjuk a színeket,mind a 3-nak lesz egy saját pontja az optikai tengelyen,ahol a legélesebb képet rajzolja.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel,hogy fogom a DSLR-met. Teszek elé egy színszűrőt (pl a kéket). Ráfókuszálok egy teszt képre (külön fejezet lenne,hogy mi legyen rajta). Amikor élesnek látom (mert szerintem lesz ilyen pont(!),akkor exponálok. Ez után kék szűrő csere pirosra. Nem nyúlok a fókuszhoz,hanem leexponálom. Ez után ráfókuszálok és ismét exponálok. Következik a zöld és mindezt megismétel.
Egy trükk: rá kell klikkelni a nagyítóra, és utána a képre jobb gombbal klikkelve kiválasztani a "View Image" v. "Kép megnézése" vagy hasonló menüpontot, akkor egész nagy felbontásban mutatja a képeket.
Pár érdekességet mutatok. A linkek az egyszerűség kedvéért egyből a nagy felbontású képre mutatnak.
Rengeteg Gamma mikroszkóp kép van. Nekem ez a kedvencem, erről még nem is hallottam. Gamma utazó mikroszkóp, 1960:
Életkép a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékéről, 1964.
Van itt minden. Az előtérben a Gamma 3D kondenzor, mögötte egy Gamma mikroszkóp Zeiss lámpával. Mögötte egy Zeiss POLMI A polarizációs mikroszkóp. Mögötte pedig egy Zeiss SMXX sztereó mikroszkóp. A jobb oldalon két régi stílusú mikroszkóp, az elsőn a méltánytalanul kihalt "6-szoros csavaros kondenzorállítóval:
Országos Agrobotanikai Intézet, Tápiószele, 1963. Ilyen, amikor a fotós hülyét csinál az alanyából. A képen egy Zeiss Nf van. A kutató éppen rátesz egy tárgylemezt a - hova is? Tárgyasztal nincs a mikroszkópon:
Pécs, 1965. március 18. Dr. Pácsa Sándor mikroszkóppal vizsgál sejttenyészeteket és fényképeket készít róluk.
A fényképezőgép (egy Exakta Varex) a binokuláris tubus egyik felére van gyutacsolva. Érdekes, hogy fordítva áll a mikroszkóp, a lámpával Sanyi bácsi irányában:
Budapest, 1965. május 10. Résztvevők a Zeiss művek, a Metrimpex Magyar Műszeripari Külkereskedelmi Vállalat és a MIGÉRT Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat által szervezett Zeiss Mikroszkópkezelő kurzus gyakorlati foglalkozásán:
Dr. Béres József még 1990-ben is egy Zeiss Lumipan-t használt. Már ha használta valamire - lámpa ugyanis nincs a mikroszkópban. Meg különben se tudom, okos dolog-e 5 literes vegyszeres üvegek előtt tartani a mikroszkópot.
Érdekes módon viszont van egy fotó-toldat rögzítő binokulár egyik felén:
Budapest, 1962. április 9. Dr. Fenyvesi Máté negyvenszeres válogatott labdarúgó, a Ferencváros balszélsője állatorvosként dolgozik munkahelyén, a sertésvágóhíd laboratóriumában.
Zeiss Lg mikroszkóp a régi típusú polarizációs feltéttel (vagy alátéttel) és egy immerziós Apochromat 60x/1.0-ás objektívval. Nagyon jó objektív ez, de nem tipikusan polarizációs lencse.
Bálint, ha elértél idáig az olvasásban, mondd el légy szíves, mit polarizál egy állatorvos:
Sajnos tényleg nem mindegy, mert nem csak arról van szó élesre tudod-e állítani, hanem arról is, hogy szférikus aberrációra kékben nincs javítva. Azaz semelyik pozícióban nem lesz tökéletesen éles.
,,És még igazából a fluoreszcenciáról se kell lemondania: királykék vagy UV LED és a Soóstól pár 60 Ft-os sárga-narancssárga szűrő. Egy is elég lenne, de hátha csak többedjére talál pont jó karakterisztikájút.''
Ha ki nem folyik a szeme az UV-től az első sikertelen próba után.
Jómagam nem szívesen nézek bele a mikroszkópba, ha UV lámpát használok. Akkor se, ha gyári a blokkolószűrő.
Mindenkinek a fotózást ajánlom inkább, a fényképezőgépnek nem árt az UV. Ha meg árt neki, akkor lehet venni másikat. Szemben a szemmel.
Most persze gyorsan letolom magamat a high-end miatt, hiszen egy mai csúcskategóriás nagy látóterű mikroszkópokulár látómezejéhez legfeljebb 28-35 mm-es objektív kellene.
Ja, és még annyi, hogy az afokális fotózás ahogyan bemutattad még high-end mikroszkópiában is nagyon jól használható. Például a PK 8× okulár + 50 mm alapobjektív páros remekül kirajzolja APS-C szenzoron -- diagonálisan, persze -- az okulár látómezejét. Gondolom a PK 6,3× meg a Micro 4/3-hoz jó ugyanezen objektívvel.
Nagyon jó összefoglaló. Talán egy éve küldtem direkt low-end akromátos képeket ide a fórumba (csak nem ilyen alapos cikkben és kevesebbet). Nekem is az jött le (amit persze már tudtam), hogy nagyon sok mindenre jó egy ilyen mikroszkóp. Megkockáztatom vizuális használatra gyakorlatilag mindenre, amit egy kezdő-középhaladó amatőr nézegethet. Ehhez tartozik még a 3D szemüveg polárszűrők + Pritt cellux kombó, amellyel további távlatok nyílnak meg a delikvens előtt. És még igazából a fluoreszcenciáról se kell lemondania: királykék vagy UV LED és a Soóstól pár 60 Ft-os sárga-narancssárga szűrő. Egy is elég lenne, de hátha csak többedjére talál pont jó karakterisztikájút.
Mit lehet kezdeni, ha az embernek nincs sok pénze mikroszkópra?
Lehet olcsó mikroszkóppal is érdekes dolgokat látni? Ne adj isten fotózni?
Példának okáért itt van ez a Zeiss Jena Lg mikroszkóp:
20-40eFt-ért hozzá lehet jutni ilyenhez használható állapotban. Ennél olcsóbban nem nagyon lehet mikroszkópot szerezni szerintem.
Fontosak az objektívok:
Legegyszerűbb 40x-es és 90x-es Zeiss Jena Achromatok. Jó eséllyel kaptunk ilyeneket a fenti mikroszkóphoz, de ha nem, akkor darabja 2000-3000Ft-ért közzen beszerezhető.
Sokat hallunk a hiperszuper kondenzorok fontosságáról, ezen a mikroszkópon ilyen van:
Ez is egy low-end Abbe kondenzor.
Kell még egy okulár, ezen ez volt gyárilag:
Van még egy nehezebb kérdés, a lámpa:
Ez szintén egy Zeiss Jena mikroszkóp lámpa. Valójában nem drága dolog ez se, csak mostanában nagyon ritkán forog a használtcikk-piacon. Ha ilyen nincs, akkor barkácsolni kell valamit. Szükség esetén egy asztali lámpa is megteszi, ami elég egy pauszpapírt teszünk.
A fenti képen az izzó le van cserélve szintén barkács LED-re. Az előtérben látható szabályozó a kínai ipar remeke.
A lámpa előtt egy mélykék szűrő van (ráadásul egy nem túl olcsó 380nm-es interferenciaszűrő). De ezt csak azért tettem oda, mert a későbbiekben meg fogom mutatni, hogy na erre aztán nem lesz szükség.
Jól jön, ha az embernek vannak ilyen foltrekeszei, amiket a kondenzorba lehet tenni:
Tehát így néz ki a teljes felállás:
Na ezzel már neki is állhatunk mikroszkópozni.
Jó lesz ez, vagy csalódni fogunk?
Én már tudom a választ, de, hogy nektek is megmutassam, ahhoz fotózni is kellene valahogy.
A legegyszerűbb módszert választottam: A sima okulár képét egy fotóobjektívon keresztül fotóztam.
Ehhez valahogy fel kell gyutacsolni az objektívot a mikroszkópra, a fényképezőgépet pedig az objektívra:
Ez itten egy NDK-s Praktica alapobjektív (Pentacon 1,8/50), mögötte egy kínai M42->digitális kamera átalakító, de bármilyen 50mm-es objektív jó ide.
A mikroszkópra a szorítós közdarabot a Soósnál vettem 990Ft-ért. Szintén 570Ft volt a "fordító-gyűrű", és még vettem két M42-es menetes valamit, ezekből fűrésszel és epoxival gyártottam le a hiányzó láncszemet, a mindkét végén M42 anya közdarabot.
És még egy valami kellett. A fenti okulárnak a nagyítása sok a fotózáshoz, ezért szintén a Soósnál 1999Ft-ért vettem még egy 7x-es okulárt:
Valamennyire kiegyengettem, de nem lett jó - éppen csak annyira, hogy amikor a kezembe fogtam a fűrészeléshez, éppen ne tűnjön fel, hogy nem a rosszat fogom meg.
Mivel ti is biztos szerettek röhögni a hülyéken, elmesélem, megcsináltam szépen ezt a tekerőt, raknám össze, keresem a párját, megtalálom, kezembe fogom, megnézem, és szépen, ütemesen elkezdem verni a fejem a falba.
A ragasztókról azt írja, hogy elég viszkózusak és célszerű a készítményt melegíteni. Ez az én tapasztalatom is, de mivel megvilágítás előtt nem kötnek meg, nem tartom akkora problémának. Lehet sokkal kevésbé viszkózus ragaszót készíteni/venni, de általában azoknak nagyobb a kötési zsugorodása -- hiszen a viszkózusabbak már előpolimerizáltak a zsugorodás csökkentésére.
Csak most egész alacsonyan van. Onnan látszik, ahol északra a látóhatárig rálátni. Ha jó idő lesz hét végén jobban jársz akkor, a Göncölszekér alatt lesz már.
Most már igazából egész éjjel látható, mert cirkumpoláris és egyre jobban fog a következő napokban. Este 22 óra után eleinte alacsonyabban, majd fokozatosan egyre inkább a Göncölszekér irányában látszik észak-északnyugaton. De hajnalban is, csak akkor észak-északkeletre.
Köszönöm és Péternek szintén. Kicsit gondolkodtam betegyem-e mert mégse mikroszkópos (bár mondhatom nulla kihuzatú lupefotónak), de gondoltam légifotó meg sündisznó hordó sztori mellett elfér.
Csak vicceltem. Egyébként ennek inkább az akutanciája jobb, mert amúgy a maximális hasznos nagyítás határán van. Belenagyítva jól látszik. A Bausch & Lomb 16 mm lupeobjektívnek csak 0,11 a maximális NA-ja (mint a hosszabb gyújtótávolságúaknak). A hasonló Mikrotaré nagyobb.
Ez furcsa. Az önleltár ilyen nálunk is, de ha szeretnénk selejtezni, akkor mehet. Inkább az van, hogy sokan olyat se akarnak leselejtezni, ami nem kell már mert hátha egyszer jó lesz valamire. Aztán mindenki nyugdíjba megy, aki tudta mire volt jó.
Most egy leltári szám nélküli kacatok turkáláson sikerült szereznem M42-es végű fekete fotótoldatot, meg Exaktást, sőt Leicást és Robot-ost is. Fogalmuk sem volt eszik-e ezeket vagy isszák.
Ha a kondenzor metszési távolsága jó (márpedig nem nagyon lehet rossz, a tárgylemez mindegyik cégnél cirka ugyanolyan vastag), akkor miért lenne máshol a mezőrekesz képe? Illetve a kondenzorsüllyesztővel csak lehet annyit rajta mozgatni fel-le. A rés az másik kérdés, ott tényleg lehet elvileg eltérés. De nem hinném, hogy olyan nagy különbség volna, azért kábé hasonló felépítésűek a kondenzorok.
Persze, hogy le van szabályozva. Rendes leltár van, a titkárnők évente végigmennek rajta és új cetlit ragasztanak mindenre (ha valami nincs meg, akkor megy a sumákolás).
Csak éppen selejtezés nincs. Lehet kérvényezni, csak nem engedik. Egy kitört lábú széket se.
Aztán, ritkábban mint tízévente, egész váratlanul jön egy körlevel, hogy selejtezés jön, és akkor jön az amit leírtam. Meg olyak sztorik, amiket inkább le se írok.
Mert ha szemfüles vagy közvetlenül az épület elől ingyen el tudod vinni a cuccot -- amit egyébként úgyis bezúznak. Nálunk külső raktár van és onnan viszik el megsemmisítésre. Tehát az elszállítókkal kizárt, hogy találkoznál (hacsak nem ólálkodsz mindig a raktár közelében).
Elvileg lennie kéne leltárfelelősnek, és neki kéne menedzselnie a selejtezést. Az SZMSZ-ben központilag egészen biztosan le van szabályozva a kérdés, mivel ez törvényi előírás.
Úgy értem, hogy amikor állítanám be a Köhlert, nem tudnám élesen látni a mezőrekesz képét. Vagy még az is lehetne gond, hogy a rés, ahova megy a DIK prizma, az nem lenne a kondenzornak megfelelő pozícióban. Vagy még valami, amire nem is gondolok előre.
Nehezen megy már így késő este a fogalmazás, de biztos érted, mire gondolok.
Nálunk nem lehet leselejtezni semmit. Kerülgeti mindenki a mindenféle szemetét, hegyekben állnak a polcokon az ezeréves monitorok, floppy-meghajtók meg olyan leharcolt bútorok, hogy egy hajléktalanszállón is kínos lenne. Kidobni nem lehet, mert rajta van a leltári cetli.
Aztán tizenpárévente van egy selejtezés, akkor meg mindenki dobál ki mindent ami a keze ügyébe kerül (és van rajta leltári cetli. Ha meg nincs akkor ragaszt rá egy olyan számot amihez tartozó tárgy elkallódott valamikor a két világégés között). Mert ha most nem szabadul meg tőle, akkor újabb tizenpárévig a nyakán marad.
Kedves történet, hogy volt az intézetben egy évtizedek óta rossz IBM gömbfejes írógép. Aki elég öreg, vagy érdeklődik a technikatörténet iránt, annak ismerős lehet. Szóval ezt a használhatatlan masinát 3 költözésen keresztül hurcoltuk magunkkal, mire bőven a 2000-es években sikerült végre leselejtezni.
Volt egy nagy selejtezés és kidobáltak egy csomó mindent, kb. mint a lomtalanításkor belvárosban. Elkerítettek egy részt a parkolóban, oda hurcolták le a cuccokat. Közte voltak ezek is. Az NU2-est már pakolták fel a kocsira elszállítani amikor észrevettem, amit tudtam leszedtem róla. De valamiért visszatették és ott volt még másnap is. Én meg pont a Berlingoval voltam, megkértem az egyik rakodót és ketten beemeltük a kocsiba. Az asztal ott maradt.
Igen. Gondolkodtam, hogy kiesztergáljam az eredetiből a pöcköt vagy csináljak egy újat ezüstacélból és megedzem, de megláttam egy csomag 1.5mm-es fúrószárat a polcon. Gyorsacél, legalább olyan jó, mint az eredeti.
1.4mm-es fúróval fúrtam elő, a koncepció az volt, hogy majd belepréselem. Ahogy Móricka elképzeli! Az 1.5-ös csap szép passzentosan ki-be járt az 1.4-es furatban. Úgyhogy beragasztottam Loctite 638-call. Nem fog kijönni.
A menetes rész szintén Loctite 638-cal van beragasztva a szárba. Nem tudom ismeritek-e ezt a ragasztót, nagyon jó. Irgalmatlan erős, fémionokra köt, pár perc alatt. (Egy egész család van ebből különféle viszkozitással, hőtűréssel kötési idővel)
"Ott azért nem volt szempont a régi függesztőbe akadás, mert a hetvenes évek második felében jött ki ha jól tudom. Az Amplival függesztőjén pedig a gomb más elhelyezésű (meg mindkét oldalon van)."
Tudom, de akkor is genyaság így tervezni. Bár végül nem velem csesztek ki, hanem a kondenzorral, amiről levágódott a segédlencsetartó (csináltam helyette egy másikat, ami a szűrőtárcsa nútjába kapaszkodik).
"Mégis csak hazavitted az NU2-t?"
Nem. Illetve kicsit bonyolultabb a történet, mert végül a guberálásom során sikerült rátenyerelnem egy - előzőleg már elveszettnek hitt - NU2 vázra is.
Ezeket láttam én is, a csávónak elment az esze, nem véletlen, hogy nincs kép az optikáról. Ez gyakorlatilag kampec. Volt nálam is ilyen állapotú ház, abban bizony az üvegeknek is annyi.
