Általában a koriander mennyisége a fele szokott lenni a borókáénak, de sok olyan receptet látni, ahol azonos mennyiségben használják (ö-m receptjei közt is akad ilyen)
Nem tudom elképzelni, hogy ilyen hatalmas minőségkülönbségek lennének két gyógynövény/fűszer árú között, végülis csak egy gyantás fenyőillatú bogyó az egész... ha öreg a fűszer akkor megértem, mert elvesztette az aromáját. Különben felbontva elég erős és kellemes illata szokot lenni, a nyers áztatmányban is az dominált, aztán a főzetben meg elveszett. Persze lehet hogy együttfőzve teljesen mást adna.
Majd megkóstoltatom egy laikussal, kíváncsi vagyok más is érzi-e az ürmöt. Lehet hogy a sok abszinttól üröm immunitásod van?
Ismerem azt a törkölyt, jópár családtag kapott már ilyen ajándékba :) A tokaji aszútörköly hasonló árkategória, és szerintem jobb is.
Valamennyire biztosan édesíti, mégiscsak cukor az egész. A szeszeken színezőanyagként az E150a van feltűntetve, ami ammóniától és szulfitoktól mentes karamell, legfeljebb savakat és sókat tartalmazhat, tehát annyira talán nem feltűnő. Más kérdés, hogy a gyártó talán így próbál csalni, mivel egyes italoknál az édesítés tiltott, a karamellel való színezés viszont nem, tehát adott a lehetőség egy kics lágyítsára.
A síma cukorkaramell édesíti is! A szeszkaramell (E150) előállítása során használnak még más vegyszereket is (szulfitokat, ammóniát), amelyek a hevítés során reakcióba lépnek a cukorral és nem lesz édes a termék.
Ha cukrot vízhez keverve más segédanyag nélkül melegíteni kezdesz, akkor az egészen addig édes lesz, amíg annyira fel nem melegíted, hogy a cukor elégjen :-((
A koriander szerintem erősebb a borókánál, nem hinném, hogy a nagy márkák ilyen sokat használnának. Mondjuk valószínűleg a gyógyteának való boróka sem egy aromabomba... a Beefeaterben (vagy bármelyik ginben) egyébként nem érezni több gabonát, mint egy vodkában. Elég szárazak is, nem véletlenül találták ki az amerikaiak a martinit:)
Ez a fekete üröm olyasmi lehet nálad, mint nálam az egyen- és ragasztóíz:P Én egyáltalán nem érzem benne, szóval a következőben direkt erősebbre hagytam (a bolti rossóban viszont lényegesen kevesebb van). Nem száraz vermut egyébként, sőt, a rosso édes szokott lenni, csak most kevesebb cukrot tettem bele. A mentolíz a hozzáadott borsmentaolajtól van, mert az áztatott borsmentát túl fűízűnek találtam, de az olaj meg aromátlan, szóval asszem a kettő együtt lesz a legjobb.
A törköly az 1300-1800 között mozgó alsópolcos szekszárdi bikavér, fekete-piros címkével.
Forralj fel 60 ml vizet, majd tegyél bele egy bögrényi (kb. 250 ml) cukrot. Innentől nagyon lassan melegísd az edényt, mert könnyen odaéghet. Folyamatosan kevergetni kell, addig amíg a cukor teljesen fel nem oldódik.
Amikor a cukorszirup sötétbarnává vált, vedd le az edényt a tűzhelyről, és hideg vízzel hűtsd le. Amikor teljesen kihűlt, adj hozzá 70 ml forró vizet, és keverd addig amíg a sűrű masszából híg folyadék nem lesz.
Amint kihűlt rögtön használható, vagy zárt edényekbe töltve (pl. befőttes üveg) tárolható.
A jó színezőkaramell nem ad ízeket a párlatnak, tehát nagyon figyelni kell, hogy meg ne égjen, különben kellemetlen égett ízt adhat az italnak.
A pálinkánál majd csalok egy kicsit, átfőzöm egy kis gyümölccsel az aromakosárral, aztán mivel van belőle elég nagy mennyiség, hordóba teszem. Remélem a szilvapálinkás hordóból nem veszi át nagyon az ízeket...
Boltban én még sosem láttam akvavitet, de mégis sikerült találnod nagyon érdekelne :) Örülök hogy ízlik, nekem a kettő közül a köményes változat jobban bejött, mert annyira nem vagyok oda a kaporért.
A gint egy alap recept alapján kevertem, a koriander mennyisége fele volt a borókának, de mégis dominánsabb. Lehet hogy rossz minőségű volt a boróka (a piros tea feliratos változat volt), vagy nem tudom. 3 nap 65-70%-os ázatás után szűrtem és úgy főztem, egész biztos ez van a aromaszegénység mögött. Különben az alapszesz mennyire van jelen? Egy Beefeaterhez képest sokkal erősebb a gabonaszesz jellege?
Én is kóstoltam, a vermut valóban elég mentolos, ezt melyik gyógynövény okozza? A fekete üröm erős itt is elég erős, akrácsak az enyémben. Ilyen lenne az igazi száraz vermut? Nekem nagyon vagyok otthon vermut téren, úgyhogy nagyon nem tudom megítéli.
A törköly elég furcsa, az illata és íze nekem kicsit dohosnak tűnik. Leginkább egy évek óta üresen álló dohos boroshoró belséjére emlékeztet az egész... Egyeníze nincs, és az alapanyag is jól érződik, de nekem úgy tűnik mintha egy kicsit penészes törkölyből lett volna főzve. Ez a klasszikus teszkós bikavértörköly volt?
Tisztelt cloaked, Kormoss' és öreg-muslica! Tisztelt Nagytudású Szaktársak!
Egy kérdéssel fordulok hozzátok! Létezik állítólag olyan karamell, amelyet nem cukor pörköléssel készítenek, így íze semleges. Kérdésem, hogy az mi? Hol lehet beszerezni, mert színezéshez kellene. Ha nem fárasztalak Benneteket, kérem válaszoljatok!
Boldog Újévet Kívánok Nektek, Családotoknak és minden desztillálónak!
A párolt gin pont az az ital, ahol talán többet számít, mi van a fogyasztó fejében, mint hogy milyen íze van. Nem lepődnék meg, ha 1-1 márka rajongói vakteszten nem tudnák megkülönböztetni őket:) Az mondjuk tény, hogy nekem eddig a Beefeater tűnt a legjobbnak, illetve legkarakteresebbnek.
A kóstolókról: a körtét én a helyedben gyorsérlelném, amúgy nem rossz, de tényleg aromátlan (már el is fogyott:) Az akvavit talán még jobb mint az előző, asszem' veszek már valami eredeti akvavitet is, valamelyik hyperben árulják olcsón. Semleges szesszel biztos rosszabb, mert pont az a jó benne, hogy nem száraz, viszont a fűszerezés kinullázza, a köményíz pedig kellemes és enyhe. Nem tudtam elképzelni, hogy egy fűszerköményes szesz jó legyen, de szerintem sokkal jobb a vodkánál:) A gin tényleg korianderes, és úgy összességében kicsit aromátlan (nagy adag boróka ráférne), de ezek után mindenképp a jenever-vonalat követném a helyedben a gin-vonal helyett, mert az eredmény ugyanaz lesz, csak kevésbé száraz. Nem beszéltek hülyeséget a homedistillersen:)
A hagyományosok biztosan, de ahogy egy-két gyártó oldalán böngésztem azt vettem, ki hogy az legfeljebb olyan gabonapárlat lehet, mint amennyire a gin alapja az. Igaz, hogy az EU törvény nem követeli a semleges szeszt, mint ahogy a ginnél... nekem is jobban tetszik a gabonás akvavit, szerintem vodka alappal sokkal unalmasabb és szárazabb lenne.
Én orvosi gézlapból varrattam össze egy kis kosarat, azt hiszem az is jó, bár még csak kétszer főztem vele. Drágának nem drága és elég egyszerű is.
Az első cefrémnél valami olcsó konzerv paradicsomsűrítményt használtam, a másodiknál pedig konzerves paradicsomlevet benne 3 egész paradicsommal. Talán tényleg a paradicsommal lehetett a baj, majd egyszer újra próbálkozom.
Különben a reflux tornyos főzőm is lassacskán összeáll (nyár óta már illő is lenne neki, de sajnos időm és kedvem se van mindig foglalkozni vele). Most karácsonykor főztem vele először élesben hitvány bort, a működés kifogástalan, egy menetben 82%-ot főztem vele (20-25 cm dörzsi ment a toronyba). Ugyan egyenlőre durva tömítési hibái vannak, de legalább tudom működik. Ha a tömítés is megoldódik, kicsinosítom egy kicsit, és teszek fel képeket róla.
Cloaked:
Ezt a lepárlót carterhead still-nek nevezik (elvileg a gömb alakú üst és a rajta lévő rektifikáló torony miatt hívják így, azt nem tudom mit akar jelenteni, magyar fordításról pedig nem tudok). Hagyományosnak nem merném nevezni, mivel nem túl elterjedt, a Bombay Sapphire szeret vele dicsekedni, hogy ezt az egyedülálló lepárlót ők kezdték először gin lepárlásra használni. Mára persze már annyira nem egyedülálló, de nem is annyira elterjedt...
Hogy a gin minősége szempontjából mi a legésszerűbb azt nem hiszem hogy ilyen könnyen el lehetne dönteni: a legnagyobb gin markák mind a saját módszerűket tartják a legtöbbre, a Playmouth és a Gordons a rövid áztatás hívei, a Beefeater hosszabb ideig áztat, a Bombay Sapphire pedig csak átfőzi a párlatot egy aromakosárral. A legegyszerűbb és legolcsóbb a BS megoldása, de gondolom a Beefeater sem csináltatná meg előbb külön lepárlón a gabonaszeszt, és nem áztatná 1 nap hosszat, és főzné újra, ha nem hinné hogy ezzel tényleg jobb minőségű gin lehet csinálni. Ez mennyivel több idő, és mennyivel több energia, mint a Bombaynél, aki csak beteszi a cefrét és a kész gin folyik ki neki...
Úgy tudom a legtöbb akvavit csak kétszer van lefözve, hagyományosan és nem cél a vodka tisztaság.
Régebben hallottam, valaki orvosi mütös sapkából varrt aroma-zsákot és nagyon sokáig használta sikeresen….Eleve ritka szövésü, hogy szellözzön és ellenáll gözöknek, fertötlenítö- és mosószereknek, igazán hosszú életü és strapa biró……..
Szerintem Cloakednek igaza van, attól még a módszer kisüsti……
Valamit nem szeret az élesztö…..mivel a többi hozzáadott anyagot ismered, nekem a paradicsom a gyanús…..lehet, mégis tartalmaz valamit amit a cimkére nem írtak rá…..
Próbáld kihagyni és csak csírázott gabonát használj……
A törvényben említett „hagyományosan a ginhez használt kisüsti rendszer” lehet, hogy pont ez. Ez lenne az ésszerű konstrukció, mivel áztatni nem kell. (A kisüsti rendszer elve sem sérül, mivel magát a tisztaszeszt nem kisüsttel kell készíteni, csak „egybe van építve” a szeszrektifikálóval az aromásító.)
Legközelebb mindenképpen valami semlegesebb párlatot adó gabonával próbálkozok. Gondolom a kereskedelmi akvavitok is csak annyira gabonapárlatok mint a gin alapja, vagy a vodka. Vagyis inkább vodka, mint gabonapárlat...
A teatojás nekem sajnos kivitelezhetetlen, túl kicsi az üst nyílása, nem fér át rajta (1 colos). Annak idején persze nem ilyesmikre lett ez az üst tervezve, tehát csinálnom kelle egy teljesen új üstöt ahhoz hogy ilyeneket tudjak párolgatni. De azért találtam megoldást: kis pamut zsákot teszek az üstbe, és így bele tudom tölteni amit akarok, a zsák pedig az üstben lóg főzés közben. Űríteni kicsit macerás, de megoldható. Arra is gondoltam, hogy előbb 1-2 napot áztatom, aztán kiszűröm a fűszereket, és úgy lógatom felé finomításkor. Azon is gondolkoztam, hogy össze lehetne szerkezteni egy különálló aromakosarat a páracső egy szakaszában elhelyezve, ahogy ennél:
(Különben nem tudom mikori ez a lepárló, vagy hogy ilyet használnak-e, de az EU törvényben az áll, hogy a gin csak kisüstben lehet újrapárlolva, ez pedig a rektifikáló torony miatt nem tudum minek minősül.)
A következő szupermarket cefrével is megjártam, pedig az igéretesnek tűnt, de főzéskor nem sok mindent adott... Fogalmam sincs mi lehetett a gond.
Nem voltam internet közelben két hétig. Továbbképzés……..
Gratulálok az akvavithez, pláne elsö nekifutásra ! Remélhetöleg mindent leírtál a kockás füzetbe és csak azokon kell változtatni, amiken finomitani akarsz.
Az ilyen italokhoz általában savanyú búza ( búza-árpa ) cefrét használok . Mivel nem az ízek erösítése, hanem az élesztö jó közérzete a lényeg, csak 15-20% beckset-et használok.
Persze erösebb alkoholban áztatni jobb.(60-65%)
Az aroma kosár valóban másabb ízeket ad, én a ginnél leginkább a citrom- és narancshéjnál vettem észre a különbséget az átfözés és átgözölés között.
A legegyszerübb aroma kosár a rozsdamentes tea-tojás, többet is lehet összeakasztani egy kampóra igény szerint.
( Az elözö szupermarket cefrénél valami tényleg félremehetett…….)
Na nekem a Macnish minden volt, csak csípős nem:) Amúgy nem egy igazán tipikus Scotch ez, bár tényleg finom, meg is érte, de nem hiszem, hogy megint veszek. A varázst sajnos 6-7 fölött kezdik (ahogy értelmes pálinkát se adnak 1000 Ft/dl alatt), de az igazi varázs inkább 16 környékén vár...
Lehet hogy elromlott a fokolóm :) Én nekem is erősnek tűnt, de találkoztam már hasonlóval kereskedelmiek közt is. Itt van például ez a Macnish, a 40%-ához képest elég torokmaró (most végeztem ki az utolsó kortyot is). Egyébként a skótwhiskyben valahogy nekem még mindig nem sikerült megtalálnom a varázst, pedig ez a példány azért nem egy rossz whisky. Lehet hogy csak egyszerűen nem az ízlésem :)
A japánbirs jellege valóban elég idegen a pálinkától, nem is nagyon tudnám mihez hasonlítani, legalábbis a megszokott barack, körte, szilva, stb. pálinkák között kakukktojás. Ez persze szerintem kicsit se baj, nekem így is ez az idei legjobb pálinkám, sőt a legjobb párlatom :)
A szilvát azért kérdeztem, mert az érleltségéhez képest feltűnően csípett (a 42%-hoz képest szintén), de nem igazán karcos volt, szóval nincs ötletem a jelenségre. Egyébként az utóbbi napokban kóstoltam igen jó házi szilvát, amin nem éreztem meg az 51%-ot... (csalás kb kizárható:) Sokkal tisztább íze és utóíze volt, mint bármilyen eddigi szilvának.
Most én is kaptam egy olyan brandyt („Élysée Napoleon”), amin leginkább a borízt érezni, még karamellezve is nagyon fakó, az íze alapján meg 3 hónapos is lehetne. A hordó az lehet, hogy Napoleon korából származik...... Az 1700 Ft-os érlelt aszútörkölyt juttatta eszembe, bár most meggondolva ez jobb annál (vsz. olcsóbb is).
A japánbirsnél nem igazán ragasztóíz jelent meg, inkább a gyümölcsnek van olyan jellege, ami nekem rosszul harmonizált a pálinka alapjellegével, és kicsit hígítóssá állt össze a kettő.
Na az akvavitban én semmit nem tudtam kivenni a köményen kívül, ezt beismerem:) De valószínűleg nem is az összetettség, hanem a teltség miatt kell bele ennyi minden.
Örülök, hogy minden ízlett. A szilvánál én is el tudnék képzelni egy hosszabb érlelést, a türelem meg is lenne hozzá, de egy félig töltött hordóban érlelni nem annyira gazdaságos (párolgással szerencsére nem volt gond, de ahhoz képest, hogy 55%-kal tettem be, 50%-kal vettem ki 3 hónap múlva). A hordó jellegét egyébként én se nagyon érzem benne (pedig én nem vagyok immunis a hordóra), én a lecsengésnél vettem észre a kissé fanyar faízt. Az viszont a fajátjaimhoz viszonyítva feltűnt, hogy sokkal lágyabb, mint a többi érleletlen szilva.
Japánbirsből most főztem először, de nekem nagyon tetszik. A ragasztóíz nekem nem tűnt fel, lehet hogy ez nálad már reflex, nem? :) Élég érdekes ez a japánbirs, eredetileg tulajdonképpen dísznövény lenne, a termése nem túl számottevő. A kihozatala egyébként nagyon rossz, nekem 40 literből lett 1,2 liter 50%-os, de az íze miatt mindenképp megérte.
Az akvavitról én se hittem volna, hogy ilyen jól sikerült, eredetileg csak a fölösleges gabonapárlatot akartam valamire elhasználni, aztán ez lett belőle. A köményen kívül más fűszer is van benne, a kapor aránylag még érezhető is benne, és az ánizs is egy kicsit (a többi nekem nem tűnik fel, pedig van még benne nagyon sok minden). Aránylag tényleg jól elfedi az alapszesz ízét, pedig a kukorica-rozs kombinációt nem könnyű legyőzni. Legközelebb kipróblok egy desztillált változatot aromakosárral. Azon gondolkozok hogy vajon a ginnél beválna-e, ha ilyen alapszesszel dolgoznék. Tényleg megkóstolok már egy minőségi gint, a Beefeater is nagyon reklámozza, hogy 100% gabonapárlat...
Végeztem én is a kóstolással. A szilváról nem sokat tudok mondani azon kívül, hogy korrekt, és én ennél sokkal hosszabb érlelést is el tudnék képzelni (hála a faízzel szemben szerzett „immunitásnak”:), szerintem beszerzek majd egy szilva-ópálinkát. Egyébként 45 fokra állítottad be a pálinkákat?
A japánbirs finom, csak mintha lenne magának a gyümölcsnek egy olyan jellege, ami ragasztós (ez valami mániám lehet:) hatást kelt, de ez ellen sokat nem lehet tenni, gondolom. Esetleg ha megpróbálnál neki lekváros jelleget adni, ki tudja.
Az akvavit szerintem nagyon jól sikerült, elsőre nekem semlegesebbnek hat a vodkánál (nem száraz, nem vodkaszagú), és maga a köményíz inkább csak a lecsengésben jelenik meg. Ez ilyen „takarófűszer” lehet, aminek inkább a hiánya lenne feltűnőbb, mint a jelenléte.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Cserhát és Börzsöny találkozásánál lakom, hegy, domb, rét, erdő, mocsár minden megtalálható. ezen belül rengeteg vadon termő gyógy és fűszernövény. Amiket vásárolnom kell, azok a náunk nem termő, vagy általában nem termesztett fűszerek. Ezzel az előállítási költségeim csökkenek, és én magam is termesztek jó pár féle fűszert.
Az iránt érdeklődnék, hogy valaki készített-e már Jager Maister-t, milyen tapasztalatai voltak.
Szerintem is a negyed marék fűszer soknak tűnik, a cukor mennyisége meg brutális, a kálmosgyökér dózisa is rettenetes.
Valamit mindenképp megpróbálok összehozni belőle. Szerintem még a 12 db. zöld dió is enyhén túlzott, mert az is eléggé kesernyés ízt adhat.
Tavasz környékén feltettem a Benedictin likőr és az Angolkeserű receptjét, ezeket többször is elkészítettem, ízlett másoknak is.
A utópárlat savanyú fazékízű, kis alkoholtartalmú és általában opálos folyadék. Ha 55-57%-ra hígítod vissza lepárlás előtt, akkor én erre már 60-65% környékén elkezdenék figyelni. Dehát elvileg a legnagyobb gondot a takony jelenti, nem a kalsszikus értelemben vett utópárlat... Talán támpont lehet az is, hogy a Fritsch receptek megadják hogy mennyit kell ledesztillálni, én abból indulnák ki. Az sem könnyíti a dolgod, hogy kis mennyiségekkel dolgozol, tehát a szeszt nem igen tudod méregetni közben.
