Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Kendo kiai. Hozzatartozik a kendohoz a kiai. Lelkierot ad, osszefogja a testet, biztositja a kilegzest, amikor kell. Lehet jol es rosszul is csinalni, tehat onmagaban nem csodaszer.
A folyamatos szirenazas nincs tiltva, de azert lehet vicces.
Egy jó vívót, aki tudja, hogy ilyenre is kell számítani, nem fogja különösebben megzavarni. Párbajban pedig errefelé nem illett, mert nem számított elegánsnak. Pont úgy, mint számos egyéb piszkos trükk. (Erről majd máskor.)
Elfogadom, hogy egy jó kiai kiválóan alkalmas saját magunk felspannolására. Viszont van egy sokkal fontosabb funkciója: egyes kezdő vívókat annyira leköti a sokirányú koncentráció (hol a kezem? hol a lábam, kardom? mit vágjak? hogyan védjek?), hogy egyszerűen nem veszenek rendesen levegőt. Pont mostanság van egy ilyen kezdőm, az utóbbi 2-3 edzésen már teljesen jól csinálja a sziszegős levegőkifujást, és már nem lilult annyira a feje :-) Igaz, csak akkor, ha előtte én csinálok egy ilyet, és akkor eszébe jut. Idővel, megszűnik a probléma.
1) A HEMA-s triatlon elbukott ebből a szempontból.
A többség a tatami molesztálást külön versenyszámként értelmezi, és arra külön tápol, vívásban meg csinál mást.
Persze sok dolgot felhasználnak a vágásból, de attól még ugyanúgy maszatolnak, ha jár érte pont.
2) A plüsskard mennyire H? :) Kb annyira, mint a kiai, a vívómaszk, a motoros protektoros izé, meg a tatami :)
Ezek eszközök, módszertanok, amik segítenek a munkában, megérteni a kontextus bizonyos szeleteit.
"Kiháromszögeljük" az eredeti kontextust.
3) Úgy látom, hogy megint a saját limitációid (pl nem szeretsz/tudsz rekeszizomból kiabálni, nálunk edzésen is van ilyen)
miatt felhozol minden lehetséges kifogást, ahelyett, hogy megpróbálnád megérteni, miért hasznos mindez.
Szakmai szempontból irreleváns, hogy a kiai esetleg illetlen dolog volt valaki szerint a XIX. században. Attól még hasznos validációs eszköz, ha már amúgyis COMBAT körülményeket szeretnénk szimuláni egy versenyen,
nem pedig valami úri murit.
A kendós példát azért vetettem fel, mert Sch maga is kendózott, így talán látja, hogy van helye a kiainak a combat-hema-ban.
Innentől az ő döntése, hogy beilleszti, szakmai érvek mentén elutasítja, vagy dacból leszarja, csak mert én mondtam.
Az, hogy te mit gondolsz róla, számomra innentől irreleváns, mivel engem a verseny érdekel. Csak arra kérlek, hogy ha nem tudod megkülönböztetni a kiait az ordibálástól,
soha nem gyakoroltad, nem ismered, stb ne ossz meg ezzel kapcsolatos bölcsességeket,
mert félrevezető a laikus számára.
4) A versenyzők kötelezése a bíráskodásra valóban jó ötlet, mi minden edzésen ezt csináljuk.
Sőt, egy olyan versenytől sem dől össze a világ, ahol egyszerre bíráskodnak meg versenyeznek az emberek,
legalábbis én már vettem részt ilyenen, és jó muri volt.
Csak ugye, már HEMAban is sok a verseny-primadonna :)
Olimpiai, profi szinten megértem, hogy a versenyző megköveteli a totális mentális burkot a verseny előtt-után-közben,
de egy hülye kardozós hobbinál ez tök nevetséges :)
"Gondolok olyanokra, mint a fokozott versenyhelyzet alatt fellépő magasabb sérülésveszély. (...) Hanem pl hanyag technika miatt szalagszakadás, ízületi gyulladások-húzódások, csukló sérülés, bokaficam, stb)"
8-9 verseny (AE Tornák, különböző barantás versenyek) alapján elmondható, nem volt: - szalagszakadásom, húzódásom, - komolyabb ízületi gyulladásom, - csuklósérülésem, - bokaficamom.
Semmi komolyabb, pedig az első barantás versenyre úgy mentem el 2011-ben, hogy előtte nem volt a kezemben az akkori barantás vívóeszköz (BSz-1) - egy igen kellemetlen, kezdetleges vívószablya -, nem ismertem túl alaposan a szabályokat, és csak 40+ saját szervezésű edzésen voltam túl. És nem lett semmi bajom.
Az idei Bors Kupán pedig az ellenfél hárítólapja súrolta a mutatóujjam bütykeit, csak félórával később kezdtem érezni. (Valószínűleg összecsúszott a két keresztvas védés közben.) Gond nélkül elmúlt.
Kíváncsi lennék a többi - aktív, és már kevésbé aktív - versenyző tapasztalataira.
1. Versenyzés - először egy tanmese, amelynek a valósággal történő bármilyen egyezése kizárólag a véletlen műve: egyszer régen valahol Európában volt két kungfu iskola. Szegről-végről testvérek voltak, de igazából másféle stílust gyakoroltak. A más stílus mellett volt egy nagy különbség a kettő között. Az egyik iskola sokat gyakorolta a küzdelmet, más iskolákhoz is át-átnéztek egy barátságos pofozkodásra, versenyeken is indultak. A másik iskola bezárkózott. Meg volt győződve róla mindenki, hogy a technikáik rettenetesen jók, hatékonyak, de szabad küzdelmet szinte egyáltalán nem gyakoroltak, csak a magas szintű edzéseken (amik kábé titkosak voltak még iskolán belül is), de persze ezzel párhuzamosan ment a legendagyártás, hogy hű, de mennyire hatékonyak és menők és hajj de legyőznének bárkit, és X Y vagy Z annnnyira jó harcos, hogy olyat még könyvben se olvastál.
Aztán a két iskola kitalálta, hogy kellene egy ilyen közös kis küzdelmi eseményt tartani, mert az mennyire jó ötlet már. Persze ki-ki a maga elvei szerint készült rá, az egyik oldalon - ahol egyébként is csináltak hasonlót - volt olyan küzdő akit aznap délután az öltözőben válogattak be, a másik oldalon pedig jött az elit elitje, hogy Most Aztán Előléphetnek a Fényre a titkos-szuperhatékony technikákkal.
Szerintem nem kell részleteznem, hogy mi történt.
Persze az eset nem fekete-fehér, sok más tényező is szerepet játszott, amire most nem tértem ki, de a két fél közötti legnagyobb különbség a küzdelmi rutinban és a stresszhelyzetek kezelésében mutatkozott (különösen erős helyzetet teremtett, hogy a hosszú kivárással és legendákkal az egyik fél napról napra nagyobb arcvesztést kockáztatott akaratlanul is - és biztos vagyok benne, hogy ez bőven rápakolt a teljesítményükre aznap.)
Gondolom rájöttetek, miért mondtam el ezt - (azon túl, hogy grafomán vagyok).
2. Kiai - A kiainak ezer magyarázata van, és ebből csak egy (bár nem a legrosszabb) funkció az ellenfél megzavarása. Mert hiába nem illik, azért nem lebecsülendő az, hogy ha meg tudod törni még mielőtt a kardod célba érne.
Ezen túl nem rossz fókusz tekintetében sem, de szerintem az egyik elsődleges szerepe eredetileg az volt, hogy a törzs/has izmokat feszesen tartsa találat esetére (a boxban szerintem ezért használják máig a kifújásokat). Ez mondjuk vívásban annyira nem fontos, mert ha karddal kapsz be egyet gyomorszájra, akkor kábé tökmindegy, mennyire volt feszes.
"...bennem elég nagy gátlások vannak ilyen téren..." "...szóval a versenyzéssel kapcsolatban is gyötör egy csomó hasonló félelem."
Erre persze lehetne tahó stílusban is reagálni: "Öcsém, nem kell már annyi fo..i egy versenytől!!!", mert a felesleges udvariassági konvenciók ellen küzdő igazság-showmannek, az igazság bajnokának képzeli magát az illető.
És természetesen lehet normális hangnemben is tanácsokat, ötleteket adni, megosztani történeteket stb., mert egy normális közösség pont arra van, hogy mindenféle támogatást megadjon az érdeklődöknek, nem pedig arra, hogy ott kizárólag az egoproblémák manifesztálodjanak.
Se kiabálás, se tagolatlan hangok, se értelmetlen szavak, semmi nem volt. Se magyar párbajokban, se korabeli versenyszabályzatokban.
Mert errefelé ciki volt. Akkor meg minek?
Ergó, ha valaki ilyet akar beletenni egy szabályzatba az egyszerre vét a H, meg az E ellen.
"...a találatok ölőerejének validálásához..."
Helyette lehet: - normális bíróképzés, hogy egyszerűen lássák a találatokat, [1] - ha valakinek fontos az "ölőerő" validálása, akkor legyenek a legváltozatosabb vágótesztek
(lásd HEMA-triatlon). _____________________
1. Kiváló külföldi ötlet: kötelezni kell a versenyzőket, hogy X %-ban ők is bíráskodjanak, mert megtapasztalják mennyire nem egyszerű a tiszteséges és minőségi bírói munka, tanulnak, nagyobb lesz a bevethető bírói létszám stb.
A hivatkozott források mondjuk nem a kiairól szólnak, hanem az artikulálatlan ordibálásról (nem ugyanaz a kettő), elsősorban. (másodsorban pedig más a kontextus, lásd lentebb)
De szerintem ők már azt sem tartották illendőnek, hogy nincs állj, hanem percekig megy a répázás, vagy hogy van 1 másodperc lökdösődni.
Szóval egy combat-hema versenyszabályzat szempontjából igencsak irreleváns, mit mond egy Arlow a párbaj kontextusában
a kiabálásról :)
Technikai szempontból valóban szükségtelen a kiai, mivel a jó légzéstechnika
esetén relatíve alacsony hangerőn is működik a dolog. A boxolók pl csak sziszegnek.
Nem kell kiaival bizonyítani, hogy erősek, az majd látszik az ellenfél arcán :)
Éles küzdelemben ugye a darabolás elég látványos kiai nélkül is, ezért ott amúgy valóban értelmetlen.
Ugyanígy, párbajban is eléggé látszik, hogy ki vérzik, ölni ill. végtagokat levágni meg többnyire illetlen dolog,
ezért ott is szükségtelen.
Uriemberek közötti hobbi-vívásban meg eleve illetlen dolog bántani a másikat,
így ott nyilván szintén nem szükséges.
Viszont egy komolyabb kontakttól mentes (jó, megütnek, de nincs igazi darabolás),
harci jellegű JÁTÉKBAN kiválóan alkalmazható bíráskodáshoz, a találatok ölőerejének validálásához.
A kendoban néha ezt kicsit túltolják, meg szirénáznak vele, gondolom ez valami taktikai izé, mert ha állandóan
vinnyog, nem tudod, mikor fog támadni (dezsoKE?) Na az speciel tényleg idegesítő, és személy szerint piros lappal
jutalmaznám, mert a szabályok kiforgatása valami röhejes baromsággá.
(de ez csak a személyes tippem, majd dezsoKE megmondja, hogy miért szoktak szirénázni)
"Nekem a kiaival aza bajom....hogy kifejezetten utálom xD Baromi idegesítő, elvonja a figyelmet..."
Nem tudom, hogy miként reagálnék a kiaira versenyhelyzetben, de amikor szabadvívtam kendósokkal nem zavart az ordibálás. Viszont kendóedzéséken kifejezetten idegesítő volt, igaz idővel hozzá lehet szokni.
A XIX. sz. magyar források alapján elmondható - egyértelműen rossz ötlet lenne a "kiai" beemelése a versenyszabályzatba.
Sebetic, huszártiszt (1886)
"Lehetnek, sőt vannak oly vívók is, kik, miután minden ügyességükkel hasztalanúl próbálták ellenfelüket találni, a kiabálást, beszédet, arczfintorítást és torzképekek vágását kisérlenek meg kisegítésképen használni, csak hogy ellenfelüket zavarba hozzák, vagy hogy a figyelmét mozdulataikról elvonják. Már a jó ízlés és illedelmesség tekintetéből is egy becsületes ember se fog akarni győzni ily eszközök alkalmazásával (...), mivel az önérzetes és öntudatos ember ellenfelének ilyes önviseletét csakis nevetségesnek tarthatja, s annál kevésbé fogja magát hagyni az által zavarba hozatni..." [SE, 148]
Murz, gyalogsági százados (1890)
"Vannak oly vivók is, kik találékonyságukban tagolatlan hangokat adnak ki, hogy ezáltal ellenfelüket megriasszák. Mivel e hangok csak az illető vivónak képzettségi fokáról szegénységi bizonyítványok, nem pedig mint személyünkre veszélyes támadásoknak tekinthetők, velök szemben a hideg vért megőrizni, s a küzdelmet folytatni kell. Mivel e tagolatlan hangok gyengeségük utolsó erőfeszítései, nevetséges viseletök jól megérdemelt büntetését hamarosan meg fogják kapni."
[MU, 184]
Arlow a párbaj közbeni kiabálásról.
""És "lehetőleg kerülni kell a vívónak: (...) 3. kiabálni, habár értelmetlen szavakat is." [AR, 232]" (4926. hsz.)
Gondolok olyanokra, mint a fokozott versenyhelyzet alatt fellépő magasabb sérülésveszély.
Nem csak a kontroll beli hiányosságokra gondolok, amiatt aggódjon az ellenfél. Hanem pl hanyag technika miatt szalagszakadás, ízületi gyulladások-húzódások, csukló sérülés, bokaficam, stb)
Ezeket az edzetlenség eléggé felerősíti.
Most olyanokba nem mennék bele, hogy ha nem tökéletes élszöggel, pengevezetéssel hajtom végre a vágást,
még lájti klubos szabadvívás közben is előfordulhat a rossz struktúra miatt csuklósérülés, teniszkönyök.
(én nem azért tanultam vágni, mert ez a fétisem, hanem mert a szarvágás miatti teniszkönyököm és a csuklósérüléseim miatt már
nem igazán tudok szarul vágni fájdalom vagy sérülés nélkül)
2) A "nem égetném magam" témát úgy értem, hogy bennem elég nagy gátlások vannak ilyen téren, és amíg nem maxifaszás valami,
addig nem feltétlen szeretem publikum elé rakni (kivéve ha csak ötlet-tesztelés).
Irgalmatlan mennyiségű agyalás, tervezés, rengeteg doksi, komplett koncepció, és 2 év konkrét meló/működési tapasztalat,
pedagógiai és módszertani tervezés után mertem először toborozgatni. És még mindig csak amolyan félpublikusan.
Mert ahhoz promóvideó kell. Azt meg nem lehet csak úgy. Mert még nincs rendes egyenruhánk, meg szép cuccunk, meg kalapunk, meg kendőnk.
Na szóval a versenyzéssel kapcsolatban is gyötör egy csomó hasonló félelem. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
"Fencers from the era of guilds did not like to be observed during training, and did not appear in public until they had attained full mastery."
És mondhatjuk, hogy HEMA-ban nem lehet full mastery-t tolni, ha nem nézel ki a külvilágba, ami félig igaz.
De amíg mondjuk -egy blokkot, kontrollált körülmények között nem sikerül 100/100x tökéletes struktúrával, és a kard erősével, kellő szélességben kirakni -szabad küzdelem közben, már egy sima edzésen is túlszalad egy blokk, vagy beleütök a földbe
-nem szúrok ki egy 10-5-bármennyi centis karikát, bármikor, gyakorlás közben, kitörésből, anélkül, hogy túlszúrnék -nem vágok meg egy 10-5-bármennyi centis karikát, bármikor, szárazon, úgy, hogy túlvágnék
Addig mégis milyen fejlődést várhatok egy versenytől? Mi van ott, ami nincs meg egy szabadküzdelemben, a kis klubomban?
És ezek az alaptechnikák. Most ilyenekről, hogy mikor, melyik kézzel, milyen kezes, mekkora ember ellen, milyen állásra milyen akciót csinálok nyitásnak,
és onnan utána mit kéne, még nem is beszéltem (mert rájöttem, hogy amíg nem mennek az alaptechnikák, addig ezeket a bonyolultabb dolgokat
esélyem nincs tisztességesen rekonstruálni, csak odakenek valami furcsát, aztán aztmondom, hogy zwinger, és örülök, ha talál)
Heti egy edzésünk van, ami 1 órás. Inkább ne számoljunk... ;)
Ennyi fér bele, ennyiből próbálom élvezni a dolgot per pillanat, olyan gondolatok meg nem tartanak fel, hogy égetném magam. Nekem is van egy ideálképem, hogy mit kéne még begyakorolni, mennyit kéne kardioedzeni, stb. De addig is "égetem magam".
1) Nana! Volt és lesz is 3-4 nyílt verseny évente. Ez az évzáró gála volt csak meghívásos. ;)
Értelemszerű, hogy csak akkor hagyom abba a nemversenyzel picsogást. De én nem keménykedni akarok, nem legyőzni akarok valakit, hanem tanulni, ellesni dolgokat, meggyőződni arról, hogy ellenállás esetén is működik az a koncepció, stb. Egy sima szeminárium se rossz, de ott mégsem úgy zajlik egy vívás.
A másik verseny szabályzatát nem felejtettem el, csak nekem se küldték még el.
Kukivédő mindenkin volt. Nekem a 6000 forintos Shaman jól szuperál.
"Azért láttunk már olyan HMB 1v1 döntőt, ahol úgy vágják egymást, mint a fát"
Bezony....mikor még az orosz crossfitterek domináltak le mindent :))))
Emiatt volt szabálymodosítás is ( hosszúkardnál bevezették azt, hogy a fej duplát ér....így már nem mész vele semmire sem ha belépsz, lehajolsz, és szétvered a másik lábát. )
Mióta ez így megy + különszedték a kategóriákat, a döntők mind szép technikásak(technikásabbak mint anno).
--- A kisebbek ellen is technikából. kb 2 éve kezdtem el azt, hogy annyit spórolok amennyit lehet ( sokat védek) és az energiát direktbe csak vagizós mozdulatokra lövöm el ( forgó vágás , levitelek , hoszabb kombók) illetve a dőntőben. Régebben voltak durvulós, agyon verős meccsek azt elismerem...dehát felnő az ember xD
Zsiga meg nem "kicsi" és egy igazzy állat xD
---- Nekem a kiaival aza bajom....hogy kifejezetten utálom xD Baromi idegesítő, elvonja a figyelmet....és ha gyorsan kell reagálni, még le is maradsz mert a célpont ordításával foglalkozol. Na meg Isten óvjon a fejhangon sikitozó férfiaktól(nem mindenkinek van szép mély hangja) xD
1) Mondjuk kezdjük ott, hogy meghívásos verseny, nincs kint a szabályrendszere, és a csapatom nem kapott meghívót :)
Egy másik meghívásos versenyen, mint ahogy azt veled is beszéltem privátban, tervezünk indulni (oda hívtak is).
Nem mintha én személy szerint alkalmasnak, felkészültnek tartanám, akár magamat, akár a csapatomat (akár más,
kevesebb önkritikával rendelkező versenyzőt), de ha ez kell, hogy végre abbamaradjon a "nemversenyzel" picsogás, hát legyen.
2) A maszkban plüsizést már nem tartom jó ötletnek. Próbáltuk, nem jött be.
Még edzés közben, kontroll mellett is túl nagy találatok mennek be fejre, amik hosszú távon nem tesznek jót az ember agyának a tudósok szerint.
Igazából maszk nélkül ugyanaz a találat sokkal kevésbé rossz az agyamnak, így érzésre, szerintem azért, mert reflexből jobban féltem a fejem,
ha pucérnak érzem magam. Maszk nélkül fáj a pofim, esetleg vérzik is picit, de az agyam nem kalimpál annyira közben.
590 Ft a fehérvári OBI-ban egy egész korrekt védőszemcsi, én most vettem úgy 15-öt a csapatnak.
A merev nyakvédőt és a kukivédőt viszont kötelezővé tenném. Előbbire kéne vmi gazdaságos és jó megoldás (a hemashopban most van reddragon, szerintem az plüsihez elég jó, és olcsó),
a kukivédőnél meg igazából a kompressziós nacis-betétes megoldás az egyetlen, ami működik, az meg ultra drága (15 rugó egy shockdoctor)
1) Azért láttunk már olyan HMB 1v1 döntőt, ahol úgy vágják egymást, mint a fát :)
Viszont. Ami fontos különbség, hogy egy plüsit lehet folyamatosan agy nélkül lóbálni.
Páncélban, 1-1.5kg acéllal a kezedben ez már nem megy, még extrém kondi mellett sem.
Egyszerűen takarékoskodni kell a powerrel, illetve ebből van elég komoly taktikázás,
mikor robbansz rá a másikra (látod hogy túltámadta magát, és nincs már kondi),
mikor színlelsz "out of stamina"-t, stb.
Ezért javasoltam a "kiai" jellegű, üvöltözős pontozást.
Aki sokat kaszabol, kidöglik, mert nem fogja bírni levegővel.
A győzelmeidbe szerintem azért bejátszik, hogy a méretedhez képest kiemelkedik a kondid, technikád
(meg a taktikád, látszik hogy sok bunyót nézel) a mezőnyből.
Amúgy a Zsiga, meg úgy általában a "kicsik" ellen is technikából szoktál nyerni, vagy inkább agyonvered őket? :)
(nem genyózásból, tényleg érdekel)
2) Az irány szerintem is jó. Finomhangolás kell.
A véleményem azért ennyire negatív, mert rajtam kívül elég ritkán mond bárki negatív kritikát.
Mi is hasonló rendszerben gyakorlunk (koreót nem akarok, a szabad küzdelmekbe meg kell a látvány, mi ezzel akarunk haknizni ugye).
Nem azt mondom, hogy vessük be sóval, csak azt, hogy néhány módosítással pont ugyanennyire lenne gyilok,
meg látvány, meg agresszió, viszont több köze lenne a víváshoz.
Ami difi:
-Kiai -Az időlimit picit nagyobb
-Időlimit mellett van egy kapott találati limit (3). Nem leszel tőle kevésbé agresszív (lásd az előző hsz-em) -Klincsből tetszőleges mennyiségű találat vihető be. Akinek van erre igénye (és képzettsége), azokkal van földrevitel,
amúgy csak kézre szabad ráfogni. Ha nincs földrevitel, rövid klincs, ha eredménytelen, akkor szét. De általában varrógépezés van :)
3) Szerintem az, hogy csak a kiabálós találat ér pontot, sokkal egyszerűbbé teszi a bírózást,
mert nem kell sok dologra figyelni.
Még találati zónák se kellenek, ha bonyolult, csak legyen kiabálás a találat mellé :)
A "tiszta találat" már most is pontozva van, az nem difi.
Az, hogy a kapott találatokat tartod nyilván, és egy bizonyos mennyiség felett mindenképp bukta a meccs,
szintén nem befolyásolja a bíráskodást, csak a pontozást a végén.
Nálunk edzésen mindig van 1-1 pontozóbíró, aki számolja a találatokat 1-1 versenyzőn. Ehhez nem kell túl nagy külön képzés.
Hallottál üvöltést? Ült a támadás a kis testén? Akkor pont. Kétségeid vannak, hogy volt-e vagy nemvolt találat? Nem pont.
Úgy kell találni, hogy a bírónak ne legyenek kétségei :)
Jól látod a lényeget. Ez a döntő volt, az utolsó menetben ki voltam fulladva, remegett a lábam, a szablyát kb. az izomgörcs és a PBT-s kesztyű tartotta a kezemben, közben 100 ember ordításától zengett a terem. Egy csomó vágást és feltartó szúrást bekaptam, amit tudom, hogy nem kellett volna.
Simplex, a körmérkőzésekben volt olyan meccs, ahol szépen, tiszta találatokkal nyertem.
Gyökeresen más hozzáállású nem öngyilkos rendszerekben is versenyzek, de ezt élvezem a legjobban. És a döntőben igenis jár mindenkinek egy kis testet-lelket felüdítő répázás.
A kritikádat nyilván árnyalná az, ha elmennél BÁRMELYIK versenyre is...
De erre mi a bizonyíték? Ilyen tempó mellet is lehet jól védekezni. Én csak azért vagyok még mindig bajnok itthon, mert buhurtban is eröltetem a "vívást". Csak ezzel tudok megállítani nállam jóval nagyobb és jobb kondival rendelkező favágókat.
Egyszerűen kikell próbálni. Ebből a versenyből csak ezt az egy videót láttam, én ebből nem vonnék le ilyne messzemenő következtetéseket.
2:
Nekem nem ez a meccs tetszik hanem a szabályrendszer(én is hiányoltam azt, hogy kevés volt a tiszta találat)
MERT: a: látom benn a potenciált b: sokkal intenzívebbnek tartom mint a klasszik hema rendszereket c: itt a medvedisznó termetemmel sem lennék hátrányba, szemben azokkala rendszerekkel ahol csak a gyorsaság jelent előnyt, mert egy combosabb vágás után már megy is a hiszti
Külsőségekben persze, hasonlít egy soft-buhurthoz de a pontozása nagyon más.
3:
Minnél bonyolultabb/ összetettebb a szabály annál nehezebben találsz hozzá bírót ;)
1) "Nem egy szép, kontrázós, védekezős meccs is szokott lenni ebben a szabályrendszerben is."
Sok mindent lehet csinálni. Attól még nem fogsz nyerni.
Konkrétan a répázás a célravezető jelen rendszer szerint.
Mi is szoktunk hasonló rendszer szerint vívni néha, azért jó, mert megtanulsz nyomást gyakorolni az ellenfélre.
Aki rá tudja erőltetni a másikra az akaratát, az nyer.
2) "Átlag néző számára egy ilyen folyamatos bunyó sokkal látványosabb..."
Igen. Ezért mondom, hogy ez nem HEMA, hanem HMB soft, szablyákkal, pajzs nélkül, némi szúrással :)
Ezért tetszik neked is annyira :)
Ha tisztázottak a célok, akkor nincs gond. A gond, hogy HEMA versenyként van eladva.
Nem hiszem, hogy egy HEMA verseny célja a nézettség kéne, hogy legyen, a történelmi technikák rovására.
(Hozzáteszem, szerintem az átlag, pontokért menő HEMA vívás is szuicid, de ez még kettővel rosszabb életvédelmi szempontból)
3) "hozza elő a harcost/vadállatot a vívóból" + "legyen látványos" + legyen HEMA is kicsit
Kipróbáltunk egy "kendós" szabályrendszert (majd dezsőKE megköpködi) ami arról szól, hogy csak azok a találatok számítanak, amik:
-tiszták (nem ér bele a másik kardja, nincs utánütés/dupla)
-a célterület támadás közben (nem előtte, inkább úgy landolás környékén) rekeszizomból bekiabálásra kerül,
hangosan (head!-neck!-guts!-arm!-leg!, ezek az érvényes célpontok)
-van mögöttük struktúra úgy szemre, "ül" a vágás/szúrás (nem feltétlen erős, csak ott marad a célon, nem csúszik/pattan le)
Nagyon hasonló látványban, hangos-pörgős, fun.
Viszont sokkal több a tudatosság a támadásokban.
Illetve kijön az egyszerűbb technikák dominanciája a maszatolós-trükközős vívással szemben,
le tudsz "darálni" másokat, anélkül, hogy esélye lenne közbevágni.
Mindezt úgy, hogy elvileg a meghalásokat számoltuk, nem a találatokat. De érezted, hogy támadnod kell, agresszívnak kell lenned,
vagy meghalsz. Átjött az a feeling, amiről a forrás beszél.
Úgy 5000x könnyebb bíráskodni, mert pontosan hallod, mikor van egyáltalán rendes akció, arról meg el tudod dönteni, hogy dupla-e volt. Eleve ritkább a dupla, mert senki nem áll bele egy jó légzéstechnikával végrehajtott akcióba szívesen :P
Ha nincs kondid, rossz a légzéstechnikád, 1 perc után meghalsz tüdőben kb, szóval a sportérték is megvan gazdagon.
Viszont nem ejted el a kardot folyamatosan, és megmarad a forma, mert nem vágsz annyit, hogy lerohadjon-szétizzadjon a kezed.
"A verseny vívókra vonatkozó szabályai változatlanok, a bíráskodás viszont valószínűleg a felülvizsgált "Harcszerű" szabályzat alapján kerül lebonyolításra. Erről részletek hamarosan."
Ez van a szablyaharcos oldalon... A kardazelet-en szintén nincs semmi az épp aktuális szabályokról.
Facebookon dettó nem találtam semmit.
Szóval arcoskodás helyett esetleg belinkelheted a szabályokat, akkor talán el is tudom őket olvasni ;)
Egy régi verziót találtam, de amiatt a múltkor is le lettem ugatva.
Konkrétan arra, hogy miképpen lehet udvariasan, elegánsan, stílusosan megfogalmazni építő szándekú kritikát észrevételeket. (Hiába Buffon ezt már 1753-ban tudta.)
