Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
A 220 cm az sok, ahhoz hogy tekeredés nélküli legyen. A bordák magasságán lehetne növelni, ami csökkentené ezt a jelenséget, de megszüntetni nem tudja. Esetleg próbáld meg még ezt a méretet megfelezni, ( a modul rendszer, se véletlenül ily méretekkel dolgozik), tehát 110*110 re.
Az illesztések ragasztva is vannak, és csavarozva is. Amíg szereltem, addig rendkívül masszívnak tűnt. De amikor felállítottam az élére, akkor simán meg lehet tekerni annyira, ami a leendő tereptárgyak repedéséhez vezetne. Szerintem.
MDF-nél olcsóbb a gyalult fenyő deszka, (rétegeltnél meg főleg). Ha van közeledben ERDÉRT-fatelep ott kapsz ilyen deszkát, 100 x 20 mm-es kb. 200 ft métere. 5 méteres hosszban árulják de méretre is vágják. Lehetőleg egyenesszálú anyagot válassz.
Szerintem amit csináltál az tökéletes. De - a fedő rétegelt lemez talán egy kicsit vékony, de kellő rögzítettség esetén untig elég. - a merevségen lehet javítani, ha összeszereléskor az elemeket ragasztással és csavarozással együttesen rögzíted, esetleg még csapolni is lehet a rácsozatot. Ha költözést is figyelembe kell venni, akkor az egyéb bútor lapokat felejtsd el, nehezek. Egyébként meg egy kis mozgása biztos lesz, ekkora fesztávon.
Sziasztok! Egy olyan kérdéssel fordulok hozzátok, ami már egy elég lerágott csont. Valószínű 10000 hozzászólásban szerepel már, de alig van időm, hogy végigolvasgassam a fórumot. Szóval... Az asztalom tervek szerint 3 különböző méretű részből fog állni. Így jön ki egy U-alak. A méretek átlagban 110 X 220 cm. Elkezdtem összeállítani a keretet cseréplécből, kb.: 40 centinként rácsozva. A lapja 7mm-es rétegelt lemez. Merevnek tűnt amíg a földön volt, de ha megemelem azért tud tekeregni. Mivel nálam megvan a költözés esélye, félő, hogy mozgatásnál repedne rajt a berendezés. Úgy döntöttem újból kezdem. Miből csináljam a keretet? Néznem kell az árat is! Mit szóltok az MDF, vagy rétegelt lemez 10-15 cm-es felcsíkozásához, majd ebből állítani össze a rácsot? Ha valakinek jó ötlete van megköszönném! Üdvözlettel: Péter
Egyenlőre 0,2-es acéldrótból van készítve erősen nyújtott C alakú határoló. Persze minden mozdonyhoz szinte különböző hossz kell. Fénykép nem készült, mert még túlzottan látható, így megpróbálom vélonyabb rugóacélból elkészíteni. Sajnos egyik mozdonyom palettája valamiért iszonyatosan nyikorog, ha fel van engedve a vezetékre. Nem találom az okát.
Értem. Mondjuk elég sokféle szedőt használok, némelyiknek sajnos elég kemény a rugózása, a gyári 360-as drótot is kissé feljebb tolja, pedig igyekeztem elégé meghúzni. Az ACME Csauruszának meg kifejezetten keskeny a palettája, így annál az a veszély is fennáll, hogy oldal irányban kiléphet a drót alól, főleg, ha nagyobb tempónál esetleg billeg. Majd ha tartok ott, hogy az ágyazat kész az állomási vágányokon, akkor fogok tesztelni...
Én nem korlátoztam az áramszedők magasságát, a vezetéken csúsznak. Drót kopásról egyáltalán nem lehet beszélni, néhány évi használat után az áramszedők csúszó felületén is csak max. fényesedés látható. Ha jól van megépítve a felsővezeték, akkor abszolút üzembiztos!
Az igazság az, hogy az első próbálkozásnál túl kevés forrasztóón került a vezetékre, és nem nagyon bírta a hajlítgatást (oldalirányban soha nincs baj, de a függőleges hajlítás bajos volt, márpedig az áramszedő pont ezt csinálja). A másodiktól már ráéreztem a forrasztásra, és ezek már jók, kibírják a hajlítgatást, és így is nehezen lehet megkülönböztetni a gyári vezetéktől, vagyis a pontheggesztéstől. Az üzemi körülményeket simán bírják. Az acél, amit kaptam nem annyira merev, mint a Viessmann, de nagyon megközelíti. Nálam az összeszerelést kibírták a drótok, és talán ekkor kapta a legnagyobb kellemetlen irányú terheléseket. Azóta egyszer szétszedtem és megint összeraktam. Működik. Az áramszedőket majd csak ezután kezdem kipeckelni, hogy ne érjenek hozzá a vezetékhez. Idáig hozzáért, de nem volt baleset emiatt. (Elég sokat teszteltem, javarészt Piko Taurusszal, és Br185-tel. A Herkules ment a drótok alatt a legsimábban :) )
Amúgy ez a házi sufnituning módszer különösen ott hasznos, ahova nem lehet gyári elemeket betenni, mint pl a Faller híd, amit a fotón próbáltam bemutatni.
Én is ilyen trükköt fogok bevetni, hogy a szedők ne érjék el a drótot. Egyrészt nem kopik sem a drót, sem a szedő, másrészt el van kerülve a beakadásos baleset, ami elég sok kárt tudna okozni. Vannak fotóid, hogy hogyan akasztottad ki a különböző szedőket?
Ez annyit jelent, hogy a Wiessmann árának a tizede. Már csak a tartósság kérdése marad abban az esetben ha hozzáér a paletta (nálam kirögzítettek a paletták, a munkavezeték alatt suhannak 0,5-1 mm-el). Hogyan viseli el a forrasztás a hajlítgatást? A gyári ugyebár ponhegesztett.
Én sínszeget használok, a kalapács és a szeg közé beteszek egy lapos fogót, védi a sínt, lehet irányítani a szeget, ha elmozdul. Be nem ütöm teljesen, hagyok egy kis rést alatta, így ha bontani kell, akkor egy harapófogóval ki tudom húzni...
El ne bontsd azt a szép terepet! Baromi munka, de inkább állj neki lecserélni normál vágányzatra a síneket még akkor is, ha a töltést újra kell építeni...megérné.
Lehet hogy hülyeséget mondok, de mondjuk hőragasztóval is leragaszthatnád. Vagy sziloplaszttal. Aztán később egy szikével alányúlva vissza tudod bontani. A sínek alá meg tehetsz fekete, vagy sötétszürke kartont. A szomszéd szobából úgy fog kinézni mint a valódi töltés:-))
