Keresés

Részletes keresés

Tamas(Ottawa) Creative Commons License 4 napja 0 0 8769

Köszönöm, nagyon érdekes volt!

Előzmény: LvT (8768)
LvT Creative Commons License 4 napja 0 0 8768

Addendum: Kiss Lajos szerint Grúzia neve a magyarban elsőként 1632-ben bukkan elő írásban Gürczistán (azaz Gürcsisztán) alakban. Ez az újperzsa országnévből eredő régi oszmán-török Gürcistan (Gürdzsisztan) átvétele. Ezt követi a Georgia név 1757-től. Az Új magyar etimológiai szótár a Grúzia nevet elsőként 1816-ból adatolja.

Előzmény: LvT (8767)
LvT Creative Commons License 4 napja 0 0 8767

Pont az (volt) a grúzok problémája, hogy a grúz népnevet orosz eredetűnek vélik, és mivel egy idő óta (mostanáig?) rosszban voltak az orosz állammal, ezért a grúz elnevezést is sérelmesnek tekintették. Az amúgy igaz, hogy a grúz népnevet az orosz terjesztette el, tőlük vette át minden nyelv, melyik használja. A magyarba azonban vélhetően német közvetítéssel került be. Az orosz грузин (gruzin), óorosz гурзинъ (gurzin) népnév, melynek -ин (-in) vége orosz egyénnévképző, azonban maga is a perzsa گرج (gurdzs) etnonima átvétele. A perzsa név pedig elvonás a mai Kelet-Grúziában fekvő kaukázusi Ibéria államra értett óperzsa Vṛkāna (> középperzsa Wiručān :> újperzsa Gurjistan / Gurdzsisztán) névből, amelynek értelme ’farkasok országa’. – NB. A w ajakhang g-vé válása az újperzsa nyelv fejleménye; hasonló változás játszódott le az újlatin nyelvek germán jövevényszavai esetén is, vö. angol war ~ francia guerre (ger).

 

A középperzsa alakokat – némi félrehallással, illetve a már használt délkelet-európai területnévhez való igazítással – az ógörög is átvette egyrészt Ἰβηρίᾱ (Ibéria) alakban, másrészt egy hasonlón a farkasok által lakott erdőkről elnevezett, de délkeletebbi helynevet Ὑρκᾱνίᾱ (Hürkánia) formában.

 

A Bizáncot a Fekete-tenger partvidékén felváltó genovaiak a név újperzsa alakját vették át, mely elsőként 1320-ban jelenik meg térképen Jorgia formában, utóbb az olasz helyesírás változásával Georgia alakban rögzülve. Ebbe aztán Európában a görög Γεώργιος (Geórgiosz) ’György’ egyházi személynevet értették bele.

 

A kaukázusi Ibéria állam grúz neve a vélhetően törzsnévi eredetű ქართლი (Kartli) volt, melynek lakosát a ქართველი (kartveli) szó jelölte, és ez idővel minden grúz közös önelnevezése lett. Ez utóbbiból alkották később a sza-…-o területnévképzővel a modern საქართველო (Szakartvelo) ’Grúzia’ országnevet.

 

Ui. Szerintem, ha már szabadulni akarnak a derogálónak érzett Grúzia megnevezéstől, akkor jobban tették volna, ha a Georgia név helyett inkább a Szakartvelo átvételét kérik. Georgia alatt ugyanis mindenki már az USA tagállamát érti.

Előzmény: Tamas(Ottawa) (8766)
Tamas(Ottawa) Creative Commons License 5 napja 0 0 8766

Felmerült egyebütt a Grúzia - Georgia kérdés. Szerintem, szláv közvetítéssel érkezett a magyar szóvilágba a “grúz“ verzió. A Georgia eddig nem volt használatos. Pláne úgy, hogy ők magukat, Sakartvelo-ként ismerik.

Mit mond erre a szaki?

LvT Creative Commons License 2025.01.03 0 0 8765

Corrigendum: „olasz latin fīlius szóé”.

Előzmény: LvT (8764)
LvT Creative Commons License 2025.01.03 0 0 8764

A summa lemaradt: ez is azon esetek közé tartozik, ahol a hangalaki hasonlóság véletlen egybeesés eredménye az egyező jelentések mellett is. Sokszor idézett ilyen példa a magyar fiú és a román fiu szavak esete. A magyar az északi vogul пыг (pi̮γ), finn poika rokona, a román pedig az olasz figlio, olasz fīlius szóé. Tehát az egyik végéről a -γ (< -k) kopott le, a másikéról pedig a -ľ (< -l).

Előzmény: LvT (8763)
LvT Creative Commons License 2025.01.03 0 0 8763

Az említett szónak a pontos újgörög alakja πατσάς (pacász) ’pacal, aprólék’, a πατσά (pacá) ennek függő (tárgy-, birtokos, megszólító) eseti alakja a dimotikiben. Igaz, van, hogy a magyarban a függő eseti alak honosodik meg, vö. a Sina (< újgörög Σίνας / Színasz) családnevet. Az irodalom szerint a görög szó az oszmán-török paça ’lábszár (apró állaté); nadrágszár; kocsonya (étel)’ átvétele, az pedig az újperzsa پاچہ (pácsa) ’láb (juhé, marháé vagy más állaté, különösen ételként elkészítve)’ szóé, amely pedig a پا (pá) ’láb, comb’ továbbképzése a چہ (-csa) kicsinyítő képzővel. Az óperzsa pādah szót folytató újperzsa پا (pá) indogermán alapnyelvi örökség, vö. ógörög πούς (pusz) > újgörög πόδι (pódi), latin pēs > olasz piede, angol foot stb.

 

Az etimológia felállításakor a szólakok minden elemét meg kell magyaráznunk. A fentiek szerint csak a magyar vehette volna át a szót az újgörögből, mert utóbbinak világos saját etimológiája van. az elmondottak értelmében magyarázható lenne az, hogy görög szó -sz végződése az átvételkor elmarad, de nincs magyarázat a magyarban az átvételt követően a szó végi -l megjelenésére. Az újkorban (a görög-oszmán kapcsolatok kezdetét követően) ilyen névszóképző már réges-rég nem volt produktív a magyar nyelvben. A törökben létezik a paçalı ’lábat fedő (alsónemű, tollazat stb.)’ melléknév, de ebben az esetben a probléma háromszoros: nem illenek össze a jelentések, nem egyeztethető a török ç /cs/ hang a magyar c-vel és az -ı /i/ lekopása is magyarázatra szorul. Ha a hangtani és jelentéstani problémák el is hárulnának, akkor is tisztázni kellene az átvétel körülményeit: mi az a helyzet, kultúrtörténeti körülmény, amikor a szó átkerülhetett a magyarba: azt is várnók, hogy más, hasonló jelentéskörbe eső szavak is átkerülnek a pacal-lal együtt.

Előzmény: 3x_ (8762)
3x_ Creative Commons License 2025.01.02 0 0 8762

Görög dalesten hallottam, hogy a görög patsa szó pacalt jelent. A magyar etimológiai szótár szerint "ismeretlen eredetű". Érdekes. 

LvT Creative Commons License 2024.12.29 0 0 8761

A szóban forgó vogul тагил (taγil) ’folyóág’ szót a déli (azaz tavdai) nyelvjárásban lehet kimutatni. Ez a nyelvjárás már gyakorlatilag kihalt, és kevés a nem specialisták számára elérhető forrás ebből a dialektusból. Az irodalmi nyelv az északi szoszvai nyelvjáráson alapul, és nekem innen vannak anyagaim. Úgy gondolom, hogy a kérdéses szó megfelel a szoszvai тов (tow) ’ág’ szónak, minthogy a szoszvai в (w) hangnak egyes nyelvjárásokban г (γ) felelhet meg, vö. obi (északi) taγ ’ág’, szoszvai (északi) tūw ’jön’ ~ jukondai (keleti) tūγ ’ua.’ (ez utóbbi szónak a magyar megfelelője a már csak avat, árt, ?olt származékaiban élő av[ik] ’behatol; beivódik’ ige). Ahlquist az 1891-ben kiadott vogul szótárában Tavda (illetve az északi Szoszva) folyó vogul nevét Tai̮t ~ Taut lakban adja meg, és a tai̮t szót köznévként is hozza ’ruhaujj’ jelentésben, miközben az ’ág’ szót tai̮ alakban szótárazza. Itt tehát a ’ruhaujj’ az ’ág’ szó -t képzős származékának látszik*, míg a déli nyelvjárásban ugyanez lehet az ottani taγ ’ág’ formához járuló -(i)l képzős alak. És látni, hogy a ’ruhaujj’ jelentésű szó egyben folyóneveket is ad. az orosz рукав szó is, amely рукав реки ’folyóág’ kifejezésben található, ’ruhaujj’ jelentésű.

 

És végül: a vogul tow ~ taγ szónak a magyar etimológiai megfelelője az ág szó. Sok szó van, mely a vogulban t- kezdetű, ugyanakkor a magyarban az ennek megfelelő hang hiányzik, vö. magyar ősz ’évszak’ ~ vogul таквс (takws) ’ua.’, magyar egér ~ vogul таӈкыр (taŋkər) ’vakond’.

 

* A magyar (ruha)ujj szónak az irodalmi vogulban a та̄йт (tājət) szó felel meg, amelynek та̄й- (tāj-) töve van közvetlen kapcsoltban a magyar szóval. Lehet tehát, hogy a -j-re végződő ’ruhaujj’ és -w ~ - γ végű ’ág’ tövek közt eredetileg különbség volt, csak egyes vogul nyelvjárásokban egybeestek, így a nyelvérzék már a ’ruhujj’-at az ’ág’ származékának érzi. A keveredés jele lehet az is, hogy a mai irodalmi vogulban a Tavda folyó nevében már γ hang van: Тагт (Taγt).

Előzmény: 3x_ (8760)
3x_ Creative Commons License 2024.12.29 0 0 8760

Egy kis agymenés:

Véletlenül kerültem (virtuálisan) az oroszországi Nyizsnyij Tagil városába, és furcsának találtam a nevét.

Az orosz Wikipedia szerint ismeretlen eredetű, de egy nyelvész szerint a manysi nyelvből származik és folyóágat jelent. 

Ami érdekes, az az, hogy ez oroszul рукав реки és ugye a рука az kéz, ami egy végTAG. Ide lyukadtam ki. 😎

Törölt nick Creative Commons License 2024.12.06 0 0 8759

Új Testaccio Creative Commons License 2024.11.24 0 0 8758

Köszönöm a kutatást.

Előzmény: LvT (8757)
LvT Creative Commons License 2024.11.18 0 0 8757

A spanyol szótárom szerint két szót is használnak ’skorpió’ jelentésben: escorpión és alacrán. ez utóbbi az arabból való: al ᶜaqrab ’a skorpió’. Ahogy az arab megszállók által használt szó megjelenhetett szinonimaként a korábbi latin eredetű elnevezés mellett, úgy a latin szó is lehetett kezdetben alternatíva, amely idővel kiszorította az őslakos kifejezést. Szempont lehet, hogy az Ibériai-félszigeten legalább három őshonos nyelvet feltételeznek: a tartesszoszit, a ibért, valamint az aquitániait (ez utóbbi folytatása lenne a baszk), nem is szólva a rájuk rétegződő keltákról. Ezzel szemben a római hódítók egységes nyelvet adtak a területnek, és ez az egységesség előnyt biztosíthatott a területenként eltérő helyi eredetű szavakkal szemben. Ha a baszkot nézzük, akkor maga a Wikipedia is három elnevezést ad a skorpióra: az eskorpio (a spanyolból), a lupu (a latin lupus ’farkas’ szóból!) és az arrabio (ez utóbbi jelentése a spanyolban, de mellékjelentésként a baszkban is: ’öntött vas’). A baszkban az arrabio ’szalamandra’ jelentésű is, a spanyol alacrán szót pedig a ’lótücsök’-re is használják. Ez azt a további lehetőséget is felveti, hogy az a szó, ami helyébe a spanyol escorpión lépett, szintén többjelentésű volt, és az új szóval voltaképpen specifikusabban tudták leírni a világot. Szicília is romanizálódott, sőt előtte görögösödött, így ott is az Ibériai-félszigethez hasonló lehetett a helyzet.

Még az is lehet, hogy az az előgörög szó, amelyet a görög ’skorpió’ jelentésben adaptált, a szóban forgó területeken beszélt őshonos nyelvek rokonából származott, így voltaképpen kerülő úton kapták vissza.

Előzmény: Új Testaccio (8756)
Új Testaccio Creative Commons License 2024.11.18 0 0 8756

Hát még Hispániában.

Előzmény: LvT (8753)
Új Testaccio Creative Commons License 2024.11.18 0 0 8755

Sziciliában nyilván nagyon régen is volt skorpió.

Előzmény: LvT (8753)
Új Testaccio Creative Commons License 2024.10.17 0 0 8754

Köszönöm!

Előzmény: LvT (8753)
LvT Creative Commons License 2024.10.17 0 0 8753

A magyar skorpió szó a latin scorpiō főnéven keresztül a görög σκορπίος (szkorpiosz) ’skorpió (pókszabású méregtüskés állat, Scorpio spp.); mérgező szúrású tengeri halfajta (skorpióhal, Scorpaena spp.); különböző tövises, illetve mérgező növény neve: tövises ágú rekettye (Genista acanthoclada), keleti zergevirág (Doronicum orientale), méregölő sisakvirág (Aconitum anthora); Skorpió csillagkép; skorpió (rögzített torziós számszeríj); egy asványfajta’ szóra megy vissza.

 

A görög szót a hagyományos etimológiai irodalom a protoindoeurópai *(s)ker- ’levág, elvág; elválaszt, megoszt’ tő *-p tőképzős származékára vezeti vissza. Vö. az angol sharp ’éles, hegyes’ szót mint távolabbi rokont.

 

Újabban azonban inkább ún. „előgörög” eredetűnek vélik, azaz a görög félsziget görögök betelepedése előtti nem indoeurópai népességének tulajdonítják, akik szubsztrátumként beolvadva a szókincsük egy részét is átadták a görögségnek. Ennek oka az, hogy az indoeurópai népek feltételezett őshazájában nem fordultak elő skorpiók, és ennek megfelelően a görögön kívül nincs másik indoeurópai nyelv, amely ezt (vagy idevonható) az állatnevet ebből az indoeurópai tőből származtatná. Ugyanakkor a görögben van több olyan szó, amely végső soron ugyanannak a *karaᵐp- formában rekonstruálható kiindulási szónak a különböző görög tájszólások szerinti továbbélése lehet. Ilyen pl. a κάραβος (karabosz) ~ καράμβιος (karambiosz) ’szarvasbogár, orrszarvú bogár vagy cicérféle bogár; egy fajta rák’, *σκαραβαϊος (szkarabaiosz) > latin scarabaeus ’galacsinhajtó bogár’, κεράμβυξ (kerambüx) ’cincérféle bogár’ ~ κεράμβηλον (kerambélon) ’madárijesztő; fügefán a kártevő rovarok ellen tenyésztett bogár’ ~ κηραφίς (kéraphisz) ’sáskaféle’, γραψαϊος (grapszaiosz) ’rák’. Ilyen környezetben az ún. mozgó szigmát (azaz a szókezdő sz-es és sz nélküli variánsok egymás mellett élését) szintán az előgörög szubsztrátum hatásának tartják.

 

Az előgörög szubsztrátum etnicitása kérdéses és vita tárgya. Az biztosnak látszik, hogy nem indoeurópai nyelv volt, és bár történtek kísérletek azonosításra ismert nyelvekkel (minószi, tirrén-etruszk, kaukázusi), ezeknek nincs széles körű elfogadottságuk. Azt vélelmezik, hogy a mükénéi görög lejegyzésére használt lineáris-B írásrendszer eredete az előgörög nyelvre megy vissza, és ez a nyelv a görög félszigeten kívül Kis-Ázsiában is jelen lehetett, de mint görög szubsztrátum, európai etnikumnak minősül.

 

Bár a csiullagjegyként való azonosítás Az asztrológusi jelentéseket nem én fogom itt ecsetelni.Bár a csillagjegyként való azonosítás is az ókori görögökre meg vissza (egyrészt egy skorpió marta halálra Oriont, ezért megy le ez utóbbi csillagkép, amikor a Skorpió jegy felkel; másrészt az égi Skorpitótól bokrosodtak meg a Nap lovai, amikor egy időre Phaethón átvette a Nap szekerének vezetését), de az egyéb anekdotákat és asztrológusi jelentéseket nem én fogom itt ecsetelni.

Előzmény: Új Testaccio (8752)
Új Testaccio Creative Commons License 2024.10.17 0 0 8752

Más: a skorpió szó érdekel: görög vagy ázsiai eredete, és asztrológusi jelentései. Itt (mint az állatnál is) rengeteg az anekdota.

FASIRT Creative Commons License 2024.10.14 0 0 8751

Köszönöm. Bevallom, a keceficét még életemben nem hallottam, már ebből is gondolható volt, hogy ő az idősebb, tehát ha van közöttük etimológiai kapcsolat, az ilyen irányú.

Előzmény: LvT (8750)
LvT Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8750

A kence szó a XIX. sz.-i nyelvújítás terméke. A kencefice az elmúlt évszázad városi népetimológiájának a terméke: a tájnyelvi kecefice szót, amelynek jelentése már nem volt tiszta, a kence szó beleértésével próbálták értelmezni. Annyi szemantikai kapcsolat lehet, hogy a feltűnő, környezetéből kirívó szépségápolás („kencefice-használat”) felkeltheti a közösségben a rátartiság („keceficeség”) vélelemét.

Előzmény: FASIRT (8748)
LvT Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8749

A hozzászólásomban oda szerettem volna konkludálni, hogy nem tudni, a dalban mit jelent a kece, és szerintem neme is állapítható meg: minden csak tipp. (A cikket a kece szó dokumentált jelentései miatt idéztem be.) Ebből a szempontból viszont a ’ficánkoló’ is egy lehetséges tipp, hiszen a dal további részei táncra utalnak: „fordulj ide”, „elmennék táncba”. Ami a mai tájszótárakban ’ficánkol’-ként lett rögzítve, az adott környezetben ’jó mozgású, táncra kész’ értelmű is lehetett. Ugyanakkor, hogy míg igeként a keceficél a tájnyelvben ’ficánkol stb.’ értelmű, a kecefice melléknévként ’rátarti’. A mozgásforma megnevezése egyben a jellem megragadására is szolgál (a rátarti szó is ilyen). A kece itt akár ’rátarti, magabízó, büszke’ értelmű is lehet. Persze ez is csak egy tipp.

Előzmény: 3x_ (8747)
FASIRT Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8748

Vajon a kencefice a kecefice félrehallásából/félreértelmezéséből származik, vagy a kence önállóan is magához vonzhatta a ficét?

Előzmény: LvT (8746)
3x_ Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8747

Ezt a cikket megtaláltam, de én nem tartom valószínűnek / életszerűnek, hogy "ficánkol" jelentésű szó lenne ott.

Előzmény: LvT (8746)
LvT Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8746

A „kis kece lányom” dalszövegben előforduló kece szó hapax legomenon, azaz csak ezen az egy helyen előforduló kifejezés. A dalt Tolna megyében gyűjtötték a XX. sz. elején, de a tolnai nyelvjárásokban sincs olyan kece hangalakú szó, amely a jelentésénél fogva ide illene. Valami korábbi, talán kiavult szó helyett állhat, amelynek hangalakja elkopott, és ritmustartó töltelékszóvá vált (vö. „hej, regő rejtem”). A kevés adat hiányában a korábbi szóalak vagy vált jelentés sem állapítható meg.

 

Amúgy van kece szó a nyelvjárásokban, csak teljesen más jelentésben, erről vö. itt: https://e-nyelv.hu/2012-07-23/kece/ Az idézett cikkben foglaltak mellett még érdemes megemlíteni a kecefice ikerszót, amelynek jelentése ’túlzottan önérzetes, rátarti’, illetve a keceficél ’ficánkol, kalimpál, rúgkapál; járás közben a két bokáját összedörzsöli, s a sarat a térdéig felfröcsköli; akadékoskodik, alkalmatlankodik; <kecskebak> párzik’ igét. A CzF (Czuczor-Fogarasi) szótár által említett kecebece szó a mai tájszótárakban a kecebecél ’négykézláb mászik; <kisgyerek> minduntalan elesve járni tanul; jön-megy; hadonászik’ igében köszön vissza.

Előzmény: 3x_ (8745)
3x_ Creative Commons License 2024.10.13 0 0 8745

Eléggé ritkás lett ez a fórum. Ma Snétberger Ferencet hallgattam és van a nagyon ismert Kis kece lányom feldolgozása.

Azon filózok, hogy mi az a "kece" a kis kece lányomban. Mivel semmi konkrétat nem találtam, azonkívül, hogy bizonyára valami "kedveskedő" gyermeknyelvi szó, az jutott eszembe, hogy talán a "kecses"-sel lehet rokon. Vélemény?

3x_ Creative Commons License 2024.06.24 0 0 8744

Hogy egy lexikonban latin szavak vannak? Hát, ez tényleg hallatlan! 

Előzmény: Bölcs Árnyék (8743)
Bölcs Árnyék Creative Commons License 2024.06.24 0 0 8743

belenéztem a online magyar  Pallasz lexikonba (1900, MEK), tele van latinos szavakkal, annyira, hogy az már röhejes

LvT Creative Commons License 2024.05.19 0 1 8742

Aki tanult anatómiát, annak a latin tő a foramen ’nyílás, lyuk’(< ’furat’) szóból lehet ismerős, pl. foramen vertebrale. Ha a latin forō ’átfúr, átbök, átlyuggat’ szónak  van kapcsolata a magyar fúr igével, akkor az csak közvetett, az uráli és az indoeurópai alapnyelvek szintjén értelmezhető.

 

A latin forō szónak ugyanis olyan indoeurópai megfelelői vannak, mint az angol bore ’(ki)fúr, váj, vés’. Mindkettő mögött a proto-indoeurópai *bʰerH- ’éles vagy hegyes eszközzel megmunkál’ tő o-fokú változata áll. A latin f- < ieu. *- > germán b- fejleményhez vö. még latin ferō ’hord, visel, visz’ < ieu. bʰer- > angol bear ’hord, visel, visz’.

 

Az köztudott, hogy a korai ősmagyarban még nem volt f hang, szókezdeten ez a *p hangból alakult ki. Ennek megfelelően a magyar fúr igét az uráli *pura ’fúr, fúró’ nomenverbumra vezetik vissza, vö. finn pura ’véső, feszítővas, fúró’, puraa- ’lyukakat vés’.

 

Ugyanakkor az uráli és az indoeurópai tő hasonlósága sem jelenti feltétlenül azt, hogy köztük etimológiai kapcsolat van (korai átvétel, vándorszó vagy esetleg a közös nosztratikus előzmény folytatása), mert szó lehet a fúrás hangját mímelő hangutánzó tőről is, ekkor pedig hasonló hangtest egymástól függetlenül is kifejezhet hasonló jelentést.

Előzmény: 3x_ (8740)
3x_ Creative Commons License 2024.05.19 0 0 8741

*latin forare

Előzmény: 3x_ (8740)
3x_ Creative Commons License 2024.05.19 0 0 8740

Van egy érdekes sziklaképződmény Brazíliában, egy hatalmas szikla, a közepén egy nagy lyukkal. Ennek az a neve, hogy Pedra furada, ami magyarul "Fúrt kő". Megnéztem a fúr szó etimológiáját, és tényleg említi a latin furada szót, ősi szó lehet, ha még a magyarral is közös eredetű. 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!