:) Jogos.
Egy nagyvadas területen tényleg bajba kerülhet a fotós. Nekem az évek alatt azért már előfordult egy-egy kellemetlen "élményem", persze leginkább a vaddisznóval, de szarvassal is. Amikor egy határon belül van a vad(annyira közel kerül), akkor már nem a fotózásra figyelek, hanem arra, hogy most mitévő legyek. Az aztán egy furcsa helyzet. Mindennél jobban szeretem a közelség határait feszegetni, de van egy pont.
A szorult helyzetben vagy a malacait védő koca, ha nem tudja biztonságba terelni az övéit, igen agresszív tud lenni, ilyenkor egyértelműen neked megy. A szarvasbika bőgéskor az éppen akkori túlfűtött állapota szerint, szintén veszélyes lehet. Pont az idén jártam így, írtam is róla. Amikor megmozdultam és kézfelemeléssel felfedtem magam, még akkor is hezitált egy kicsit és egyértelműen látszott, hogy nem fél. Pár métert hátrébb ment, majd megfordult és nézett. Rá is szóltam: héé, na most már elég lesz! Látni kellett volna, hogy ment el. Nyugodtan, pedig futva jött. És akkor jön az aranysakál, igaz az is, hogy én hívtam, hát mi a bajom vele? Az, hogy ismét kellemetlenül éreztem magam - emlékszem és bevallom libabőrös lettem. Szintén meg kellett mozdulnom, mert átlépett egy vonalat. A fotók időben meglettek, utoljára maradt ez a portré. Ideges voltam, ő persze megugrott.
Jobb lesz a spray, persze azért inkább a kóbor ebek ellen, a közelharctól pedig félek, még valami baja lesz a gépnek. ;)
