A kávé, kávéfőzők és -darálók tudománya és művészete.
Szeretettel várunk kérdéseiddel és véleményeddel, de előbb nézz szét a www.kavekorzo.hu weboldalon, ahol már sok elméleti és gyakorlati tudnivalót összefoglaltunk.
A Koffein káros hatását mai napig nem tudják egyértelműen bizonyítani. Az tény, hogy túladagolása ölhet, mint bármié. Még a víz túladagolása is. A benne lévő antioxidánsok jótékony hatása közismert. A szív és érrendszerre gyakorolt hatása pedig igen érdekes kutatási terület. Összeségében tekintve mind a mai napig nem sikerült bizonyítani hogy káros lenne a KV mértékkel történő fogyasztása. Vannak megfigyelések, hogy milyen elfogyasztott mennyiség általánosságban milyen hatással lehet a szervezetre, viszont mivel embert, mint komplex szerkezetet tápolnak be a koffeinnel, nem elhanyagolható a többi bevitt anyag hatása sem a kisérleti alanyra, esetleg a bevitt anyagok összhatása. Mindezt tetézi a kisérleti alany a genetikai örökségével. Tehát nem jelenthető ki, hogy ha Józsi minden nap megiszik 4 espressot, és meghal 51 évesen szívtrombózisban/infarktusban, agyvérzésben, hogy azt a "sok" KVval bevitt koffein okozta. Leggyakoribb okai ezeknek ugyanis a stressz, a genetikai hajlandóság, és csak ezek után jön a nikotin, koffein, cukor és zsír komplex hatása.
Addiktológiai szempontból kevésbé veszélyes, mint a csoki, az alkohol vagy a nikotin.
És mint mindenre, a KV-ra is igaz, hogy tudni kell fogyasztani, és akkor nem okoz semmi problémát.
Elnézést az OFFért, de nem árt tisztábban látni dolgokat ahelyett, hogy hülyeségeket szajkózzunk. ~ : (
Kaptam ajándékba egy Mukka Express-t, használ valaki itt ilyen szerkezetet és esetleg tudna adni jó tanácsot a használatához mert az első három próbálkozás nem nagyon sikerült vele. Nagyon érdekes ízű "kávé" kerekedett belőle, először gumi ízű, másodszor égett gumis ízű, harmadszor egy meghatározhatatlan ízvilágú barna lötty jött le.
Ez bennem is felmerült, mert emlékszem, hogy H_G hat órát említett a Peugeot-n (Molinari és Lucaffé 3 és 4 körül van, a nagyobb szám itt durvábbat jelent). Csak az a baj, hogy momentán az automata darálója a legdurvábbon áll, ennél már nincs feljebb... Nem olyan zavaró a keserűség egyébként, azóta már ittam többször; megállapítottuk, hogy ez is egy kiváló kávé (már nem abszolút értékben, az sosem volt kétséges, hanem, hogy alapvetően ízlik). Valószínűleg nem lesz az abszolút kedvencek egyike, de rögtön utána jön. Meg majd a Vergnanóra is kíváncsi leszek itthon, magamnak főzve.
sztem túl finomra darálod. azt tapasztaltam nála, hogy a többi kv-nál élesebb az a határ, amikor kibomlik a teljes karaktere, és megmutatja magát. Viszonylag kis különbség az őrlési finomságban jelentős változást eredményez nála. nem jó, nem jó, nem jó, aztán egyzer csak bumm, és akkor aztán semmi keserűség nincsen benne.
Azért az igazi veszély mégis csak a dihidrogénmonoxid. Weboldal is van róla, www.dhmo.org , csak nem elég alapos, elfelejteni megemlíteni, hogy az eszpresszó is tele van vele...
A hölgy kiváló, szinte mintaszerű kávét főzött. Elmondása szerint a gépet "Manuelék" rendszeresen karbantartják, beállítják és bizony az első alkalommal időt szenteltek arra is, hogy megmutassák a gépet használónak és elmagyarázzák, hogy miként lehet vele jó kávét főzni (tömörítés, stb.)
Az ár is piaci volt, 180-200 Ft volt egy eszpresszó.
Sajnos, igen, akkor nyilván elsiklottam felette, most meg csak utólag, már ott jutott eszembe, hogy rá kellett volna kérdezni utazás előtt, hátha tud valamelyikőtök valami jót... :-(
A Gugli csak fórumokat talál, ahol beszélnek róla (nem kávéügyben, persze). Pontosabb címet nem tudsz?
Apropó, a reakklimatizálódásom már tegnap kora este elkezdődött egy Vergnano 80/20-assal. Az is tetszik. Yeahhh, mivel kilós, egyszer lehetne szó valamiféle felezésről, ha megint beszereznél esetleg, hogy ne legyen azért egy egész kiló egyszerre? Nem most azonnal, mert egyelőre a Manuel eltart egy darabig, de majd valamikor a nem túl távoli jövőben.
Ma kezdtem a Manuel Dolce Vitát, eddig ígéretes. Kesernyésebb az eleje, mint az eddig megszokottaknál (Molinari Espresso, Lucaffé Classico, meg még egy pár), de a végére kezd tetszeni. Majd később még beszámolok róla részletesebben, kell egy kis idő, amíg visszaszokom a rendes kávéra három nap miskolctapolcai kiruccanás után... :-))) Amúgy nagyszerű volt, leszámítva a kávét... Érdekes módon egy Segafredo volt a legjobb a lillafüredi Tókert étteremben, a tó végével szemközt, a kastélyszálló mellett; szép sötét crema, bár nem tigrises, de az előtte-utána ivottakhoz képest kész felüdülés. Volt például Miskolcon a Művészetek Házában egy IO kávézó, Dallmayr kávé, ECM-gépek, gyatra minőség. Egy másik étteremben láttam Rancilio gépeket Segafredo kávéval, de este volt, már nem kávéidő. Az összes többi a borzalmastól az éppen elviselhetőig terjedő skálán mozgott.
