Tegnap jöttem Szeged felől az IC-vel és eszembe jutott, ahogy kijött az "állomásfőnök" meneszteni a vonatot hogy a bakter szó honnan jön (mármint a nyelvünkbe).
Gondolván arra, hogy a magyar vasút kb cca 160 évre tekinthet vissza (1842ben indult a Bp-Vác vonalon az első)
Ivor, le a kalappal, ez a gyűjtemény a legmerészebb reményeimet is felülmúlta. A durusról még csak nem is hallottam, azt meg aztán végképp nem gondoltam volna, hogy a palócok voltaképpen kunok. (V. ö. Mikszáth figuráit és a Kodolányi-féle kun ábrázolásokat...) A stóc eszembe sem jutott, mert így még sosem láttam leírva. Tényleg használják már így magyarul?
kóc: ómagyar kori szláv jövevényszó, a többes alakot vettük át (szlovák klk 'bolyh', orosz клок 'nyaláb, cafat') gombóc: gomb + -óc kicsinyítő képző (vö. gömböc) vadóc: ua. a képző daróc: nincs ennek semmi köze a durushoz? kanóc: ezt eredetileg állítólag kanót formában vettük volna át a németből (knot, tsz. conoten 'kanóc', vö. Knoten) az -ócra végződő helységnevek gyakran szláv átvételek, párhuzamos mai -vice (szlovák) vagy -vci (délszláv) alakkal a stócot nyilván tudod a palóc a kunok szláv elnevezéséből (polovci, plavci) a lápi pócot és a góc ismeretlenek
Ez éppenséggel nem nyelvújítás előtti, hanem nyelvújítás kori szóalkotás. A téma klasszikus összefoglalása Tolnai Vilmostól A nyelvújítás, amely megérdemelné, hogy újra kiadja valaki.
A németnél viszont a Duden ezt is megemlíti az általános használatnál: "Zustand (rauschhaft) gesteigerten überschwänglichen Gefühls". Az orvosi/pszichológiai jelentésre pedig külön kitér: "dem objektiven Zustand nicht entsprechende gesteigerte Gemütsstimmung:" Euforizálni pedig (igaz, hogy "bes. Med."): "durch Drogen in Euphorie versetzen."
Vagyis főként, de nem kizárólag orvosi kifejezésnek tartja.
Az angol megfelelőnél (euphoria) a Merriam-Websterben nem is jelenik meg semmilyen ilyen színezet, egyszerűen csak "a feeling of well-being or elation" a görög euforosz "egészséges" szóból.
Hát ez jó! A vicc kedvéért a marconát elkezdtem a latin szótárban keresni, és mit ad isten, azt találtam, hogy:
marceo = erőtlen
marcesco = elfonnyad, elernyed
A szótő tehát itt is megvan, csak éppenséggel az ellenkezőjét jelenti.
Erről jut eszembe:
Emlékeztek, mivel buzdították ünneplésre a népet az EU-s csatlakozás előtt? Akkoriban a hivatalos propaganda szerint az egész ország olyan boldog volt, hogy azt uraink és parancsolóink illőnek látták egy állami ünnepségsorozattal is megerősíteni. A rendezvényt összefoglaló néven (örömükben) EU-fóriának nevezték. Ez nagyon jól hangzott, csak az volt a szépséghibája, hogy az eufória:
"betegesen felfokozott, megokolatlan jókedv; kellemes közérzet, amelyet valamilyen idegbaj vagy kábítószer okoz"
(a Bakos-féle Idegen szavak szótára szerint).
Máig sem tudom, hogy ezt (ön)kritikának szánták-e, vagy egyszerűen elfelejtettek utánanézni...
Az -oc, -óc valóban képző, és hosszabb rövidebb munkával, meg egy kis szerencsével szinte valamennyiről kimutatható, hogy milyen alapon képződött, milyen - tulajdonság - alapján lett először melléknév, majd a gyakori használat, vagy egyszerűsödési nyelvhasználat során főnév. A nyelvérzék nem csap be. Igaz ez a martalóc-ra is, mely az eredetileg a "martalék"-ban (a csapatok azon részében, melyet csalétekül kis létszámban az ellenség elé küldtek, s legtöbbször igen kevesen maradtak, így csak a legkeményebb harcosok kerültek közéjük) "szolgáló"-k mellékneve volt /:látod: az alap a "martal" ami valószínűleg az alapkérdezési mar számazéka:/. Az, hogy később az ugyanilyen keménységű rablókra, vagy "szervezett csapatokra" átragadt, s így negatívvá vált, az egy másik történet. (: marcona: ez sem az olasz/latin "marconi" leszármazottja).
daróc: mint tudjuk egy igen-igen durva szóvésű kelme. Mivel ismeretlennek tudjuk eredetét, semmi sem áll útjában annak a logikus magyarázatnak, hogy először a durva nyomán duróc lehetett, majd daróc-cá vált
árbóc: nyugodtan végiggondolható a sud-ár indulás
Az, hogy mi mikortól adatolható nem tudom, s ezért ilyennel nem is vitázhatom. Az egy másik logika.
Vagyis ahány -óc, annyiféle... Ez meglepő, nem? Viszonylag kevés szavunk végződik így, azt hinné az ember (na jó, nem általánosítok: én hittem eddig), hogy valami közös van bennük. Hogy pl. a nyelvújítás eredménye ez is. De ezek szerint nem. Köszi a segítséget!
Nem baromság a kérdés; úgy emlékszem, a szóvégi c kialakulásában lehetnek azonosságok, ha eredetben nem is. Azt hiszem, az árboc szót említette a szótár.
Vadóc, gombóc, daróc, kanóc, póc (mármint a lápi, az Umbra krameri)... Rimócot és tsai-t azért nem is kérdezem, mert ezeknek a szláv eredetéről olvastam valahol a Fórumon (alighanem a helységneveknél).
Különben forrást tudok mondani, csak azért el kéne menni a könyvtárba. Kakuk Zsuzsa: A török kor emléke a magyar szókincsben. Bp., 1996 (ebben minden szó történetéről részletesen olvashatsz, hiszen nincs sok szavunk az oszmán-törökből és többnyire csak történeti használatúak, a "martalóc" is benne lehet).
Azt találtam a "DEX online"-ban (több különböző román szótár összevont netes változata), hogy a török "martoloz" keresztény dunai hajóst jelentene (mint Koncz Gábor?:)), a román "martalog" szó pedig földesúri szolgálatban álló határőrt vagy vámszedőt jelentett.
Milyen "-óc" végű szavakra gondolsz?
kóc, bohóc - ezekkel biztosan nem rokon - a bohóc egyébként olasz eredetű (a "paiazzo" vmilyen ÉK-itáliai nyelvjárási alakja, vö. még pojáca)
(Csak annyit tudok segíteni, hogy részletesebben másolom ide a TESz-ből, de én se értek hozzá.)
Martalóc: Oszmán-török eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel. Végső forrása egy 'tévelygő, bűnös' jelentésű újgörög szó, amelynek 'fegyveres katona' jelentése is fejlődhetett. Bekerült több más kelet-európai nyelvbe is (vö. román martalóg).
1. 1494 (az első fellelt írott előfordulás éve): 'keresztényekből szervezett török gyalogsági csapatnem katonája'
2. 1578: 'útonálló, emberrabló'
3. 1673: 'zsákmány, préda'
Az 1. és 2. jelentésnek pontos megfelelője van az oszmán-törökben, a 3. jelentés a 'martalék'-kal való részleges összecsengés alapján keletkezhetett.
(M. Milla most csüggedten néz maga elé, mert igazából többet is szeretett volna megtudni ennek a szónak a történetéről.)
És tudsz róla esetleg valami közelebbit is? Eredeti jelentés, fejlődéstörténet, ilyesmi... És hogy vajon egy kalap alá lehet-e venni a többi -óc végű szóval? (De lehet, hogy ezzel iszonyú nagy baromságot kérdeztem....)
