Szénássy, Szénási: Magyar (közrendűeknél a család előző származására, nemeseknél a birtokra utaló) lakosnév egy Szénás nevű településről. Ez lehet, többek közt: Szénás (Senica, Szlovákia; ma Besztercebánya [Banská Bystrica] része), Nagyszénás (Békés m.)
Nagyváthi, Nagyváthy: Magyar (közrendűeknél a család előző származására, nemeseknél a birtokra utaló) lakosnév. A névadó település vlsz. azonos a Baranya megyei Nagyváty-tyal.
Csinger: Magyar ragadványnév, amelynek alapja a mai csiger ’rossz, savanyú bor; áztatott törkölyből készült ital’ szavunk csinger alakváltozata. Az első elnevezett ilyet termelhetett.
Séra: Még utána kell néznem. Mindenesetre megköszönném, ha valaki kisegítene a Kázmérból származó adattal (ha van).
Kulcsár: Magyar foglalkozásnév. Az első elnevezett foglalkozása kulcsár ’uradalomban, nagyobb háztartásban a gazdasági épületekre, a cselédségre felügyelő alkalmazott; az éléstár és a pince kulcsainak őrzője’ lehetett. (E foglalkozásnév szláv eredetű, vö. szb.-hv. ključar ’kulcsár; kulcsgyártó, lakatos’ <: szb.-hv. ključ ’kulcs’.)
Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani nektek a sok hasznos infóért, és minden jó tanácsért. Köszönöm szépen. Elnézést, hogy csak most válaszolok, de egész héten a MOL- ban ültem és kutakodtam.
Tehát egyet gondoltunk, mert azt írtad:"Íróasztalnál ülve veszélyes, ott a kutatóterem. Ki kell deríteni reformátuséknál, hova anyakönyveztek 1778 előtt. 1778 után = MOL Mikrofilmtár A2168-2169)" Erre már Én is rájöttem. Persze nagyon nehéz egyedül ennek neki állni és minden tudás nélkül elkezdeni a kutatást. Most a két hét alatt elolvasom az indexen írt összes levelet, itt is és a családfakutatásnál is, hátha okosabb leszek. Közben összesítem amiket lejegyzeteltem.
Többek között pont ezeket a filmeket kértem ki és nézegettem. Egyelőre hatalmas káosz van a papírjaimban és a fejemben egyaránt. Sajnos most 20.- ig bezár a Bécsi úti levéltár, tehát vissza kellett adnom minden filmet, majd újra kikérem. addig rendszerezem.
Ami a legnehezebb számomra elolvasni az anyakönyvekben írottakat. Főleg az 1790- es években írtakat képtelen vagyok megfejteni. Segíteni nem tud senki, mert mindenki a maga témáját keresgéli, állandóan odahívni nem lehet mindig valakit. Azt mondjátok meg, hogy milyen módszer alapján kutakodjak. Ugye vannak a kereszteltek, aztán az esküvők és a halotti bejegyzések. Én mindhármat összeírtam, és lett egy hatalmas adathalmazom, és van egy csomó Ványai, akihez semmi közöm sincs. Vagy névrokonok, vagy másnak a családtagjai, nem az Én családfámba tartoznak.Széegyellem leírni ennyi idő után, de szükségem lenne egy olyan tanácsra, ami a teljesen kezdőknek szól, hogy hogyan kell ezt az egész kutatást csinálni, módszeresen és csak azt kiírni, ami az Én családomra vonatkozik. Én nekiálltam és elkezdtem kigyűjteni az összes Nagyrábén és Dancsházán található Ványaiakat.
Három napig bírtam, aztán abbahagytam.
A konkrétumokról majd a jövő héten beszámolok nektek, amikorra összerendezem a paírjaimat és hátha kiderül, hogy valóban harangi János lánya, aki földbirtokos volt,
az esküvőjük Szabó Sándorral 1873 nov.9.- én volt, Harangi Sára 22 éves volt az anyakönyv szerint. Viszont az esketési anyakönyvben nem 22 éves, hanem 23. Ez már részletkérdés igaz?
Most befejezem, csak nem akartam válasz nélkül hagyni Titeket. Köszönöm a türelmeteket és jelentkezem hamarosan.
Ad Göndöcs: Köszönettel vettem az alábbi, e-mailen érkezett idézetet Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század. (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1993) c. művéből:
Gönde 1574: Gönde myklůs (Dadai járás 93), 1720: Nicolaus Gönde (OL Szabolcs m. 340). – L. még Kempelen 4:353. < gönde ’kicsi, kövér ember’ (ÚMTsz.). M: testalkat. – A hasonló motivációjú csn.-ek felsorolását (utalásokat) l. Kövér c. a.
Ez tehát a Gönde nevet nem a Ged < Gedeon-ból vezeti le, mint én a 4030-asban. Hanem testalkatra utaló ragadványnévnek tartja.
A Göndöcs ebből ugyanúgy áll elő a továbbiakban, ahol leírtam: -(ö)cs kicsinyítő képző járult hozzá.
Addenda addendi (úgy látszik, nem sikerül egyben beírnom):
A leírtam dolgok igazak a -cs kicsinyítő képző -s variánsából keletkezett Gödös, Göndös nevekre is, annál is inkább, mert a régi helyesírásban ezek nem mindig váltak el, és a középkor folyamán még egymásba is változhattak.
------
Családtörténetileg nem tartozik ide, de etimológiailag adalék, hogy Gönde vezetéknevet is találtam (Johannes Gönde) az 1715. évi országos összeírás iharosberényi lakosai közt. Ez a Gönde név szintén régi magyar személynév folytatójaként értékelendő. A korábban elmondottak szerint a Göde (< Gedeon) változata lehet. Ehhez képest a Göndöcs vagy független párhuzamos fejlemény a Gödöcs-ből, vagy ennek a Gönde személynévnek a kicsinyítése (ebben ma már szvsz. nem dönthetünk).
A fenti név e-ző formája is adatolható helynévként: 1361. A vasvári káptalan regesztája (latin) „A vasvári káptalan bizonyítja, hogy Valch-i Baksa fia: István a Kukmer birtokon fekvő Gendezeuley nevű szőlőjét Miklós fiának: Konrádnak és feleségének: Henrik leányának: Magychnak eladta”; Gendezeuley olv. Gendeszőlei.
-----
Ez már nem névtan, hanem családtörténet, de azért leírom. Szintén a MOL on-line anyagai közt <http://www.arcanum.hu/mol/> van egy Göndöcs vezetéknevet tartalmazó bejegyzés a minisztertanácsi jegyzőkönyvek közt: „1909.02.25.-4. Göndöcs János posta és távirdai altiszt árvája részére kegynevelési járulék engedélyezése. (Ker. M.)” (Sajnos, lakóhely nem szerepel.)
Nekem nincs meg a „Kázmér”. Akinek megvan, esetleg megnézhetné a Göndöcs nevet benne. (Ha nem is akar ide írni a társtopikokban kialakult helyzet miatt, nekem e-mailben megküldheti.)
Göndöcs: Így nem találtam rá etimológiát. Az alábbiakat gondolom róla.
Mivel van Gödöcs vezetéknév, én leginkább ez utóbbi alakváltozatának vélem. Az ún. „inetimologikus” n ilyen beszúródása zár(rés)hangok elé, eseti, de nem ritka esemény vö. ötvös, Öttevény, de önt; bozót, de bozontos, pödör, de pöndörödik; (s)tiglic, de tengelic; stb. A korai történeti névanyagból is kimutatható ilyen betöltés, vö. Gunden, Gueden ~ Guenden, Genden.
A Gödöcs régi magyar személynév. A szóvégi -cs régi magyar kicsinyítő képző (amely a mai -cska/cske összetett kicsinyítő képzőben is benne van). A Göd alapnév a régi magyar Ged név ö-ző nyelvjárási formája, a Ged pedig a bibliai Gedeon (< héb. Gid’ôn, a g-d-’ tőből, feltételezhető jelentései: ’? (fa/kő)vágó; ? megvágott, sebzett; ? <vmilyen vágóeszköz>, kard; ? romboló, pusztító’). A második ö vagy a tőhangzó, vagy egy további kicsinyítő képző, ez utóbbinak megfelelő e-ző Gede változat ma is anyakönyvezhető. Az így együvé tartozó (és a korai alakjukban el nem választható) névváltozatok általam talált legkorábbi adatai: 1086: Gedesa (plusz -a kicsinyítő képzővel); ? 1211 Gudus; 1231: Guedus; 1250: Guedech.
Bár a fenti etimológiát szinte bizonyos valószínűségűnek vélem, azért (sokkal kisebb bizonyossággal) felvethető a hajviseletre utaló Göndör ’göndor hajú’ tulajdonság név rövidüléséhez járuló -cs kicsinyítő képző, ill. -r > -cs képzőcsere. Ha ezt nem is vélelmezzük, a göndör szó hasonlító, népetimológiás hatását talán felvethetjük az előző etimológia n-betoldása során.
Firbás: Jó kérdés. Nem jutottam hozzá közel. Egyelőre az alabbiakra gondolok: – Volt valami magyar(osodott) *firba eszköz (stb.), amelyhez -s melléknévképzővel képzett foglalkozásnévről van szó.
– Talán összefügg az olasz (stb.) Firpo (< Filpo < Filippo ’Fülöp’) vezetéknévvel: annak valamilyen fokú magyarosodása, mondjuk korai magyar személynévi alkalmazása (pl. Firpa alakban, az olasz jövevényszavaknál megfigyelhető a rövid szóvégi -o hang -a-ként való átvétele; vö. ol. spargo > m. spárga) + -s kicsinyítő képző; majd az r okozta p > b zöngésedés.
– Német nyelvterületről adatolni tudom a Fürbas vezetéknevet, melynek van Firbas változata is (ugyan itt az /sz/ > /s/ változás magyarázata nehézséget jelent). Ez vélhetően szavajárási név a n. (régi, nyelvjárási) fürbaß ’tovább, előre’ határozószóból.
– Talán önálló magyar fejlemény a Fülöp személynév régi Fülpös kicsinyített változatának feltehető i-ző *Filpes alakváltozatából. Az l > r változás az ez indukálta p > b zöngésedés magyarázható (> *Firbes). Az i vegyes hangrendűsége mély hangrendűvé hasonlíthatta el a második szótagot, amely ezen felül alkalmi, analógiás nyúláson is keresztül mehetett.
– Talán önálló magyar fejlemény egy *Firmás ragadványnévből, az alkalmi, de elő-előforduló m > b változással. (A *Firmás lehető jelentéséhez vö. a firma szó ’jómadár, kétes hírű alak’ jelentését.)
De ezek csak munkahipotézisek.
Vidács: Feltehetően a Vid (< lat. Vitus, vö. #3439) kicsinyítőképzős származéka. Ez a hangalak mind a magyar, mind a szláv nyelvben egyaránt kialakulhatott, a név erre nem ad támpontot (bár valószínűségi alapon a szláv [délszláv?] eredetnek nagyobb esélye van).
Czirok: Magyar név: vélhetően a fő terményre (cirok ’Sorghum spp. <takarmány-, ill. alapanyagnövény>’) utaló foglalkozásnév.
Belovai: Egy szláv eredetű Belova helynévre utaló magyar lakosnév. A helyet (még) nem sikerült lokalizálnom, de mivel könnyen etimologizálható (bělъ ’fehér’ + nőnemű -ova birtokosmelléknév-képző), ezért valamikori létezése e nélkül is feltehető. (Esetleg nem önálló település volt, csak határrésznév.)
Süli: Egy magyar Süly helynévre utaló magyar lakosnév. Ilyen lehet többek közt: Süly (Šuľany, Szlovákia; ma Horný Bar [Felbár] része), Tápiósüly (ma Sülysáp része), Tiszasüly, esetleg Süllye (ma Šuľa, Szlovákia). Ezek a helynevek a régi magyar Süly személynévből erednek, amely pedig azonos a sül ’sün’ közszóval.
Én messze vagyok Pécstől, egyetlen odavalósi kapcsolatom is rég cedálódott, így nem segíthetek. Mindenesetre a Fibrás Térképstúdió Szegedről adott ki egy városatlaszt, ahol az egyes városrészek térképlapjain szerepel az adott városrész rövid története gyakran a nevének eredetével. Nem tusom, Pécsről van-e ilyen.
Van egy Pécsi Hét nevű on-line lap, amelynek van helytörténeti melléklete: <http://www.pecsihet.hu/cikkek.php?id=c9>, alkalmasint, ha megkeresed, a szerkesztő lehet, hogy feldolgozza a kérdést.
> de miből gondolod, hogy magyar a név és éppen nem fordítva, mondjuk szlovákból lett magyarosítva vagy éppen románról?
A kutatás során csak olyan állapotokat lehet az időben visszafelé felderíteni, amelyek nyomot hagyó előzményei a megelőző állapotnak.
Ahol két állapot között teljes cezúra van, ott a későbbi állapotból nem következtethetünk az előzőre: a következtetésnek meg kell állnia.
Emiatt, ha valaki a szlovák nevét magyarra változtatta, akkor onnantól magyar neve lesz, és a neve nem fog utalni arra, hogy korábban más nációja volt.
Ahol itt tovább lehet lépni, az a genealógiai kutatási vonal: konkrét személy névváltásának levéltári felderítése. És akkor, ha volt ilyen, akkor lesz egy másik nevünk, amelyre egy másik etimológiát lehet adni. De a két név névtanilag akkor sem fog összefüggeni.
Összefüggés csak akkor vázolható, ha nem teljes névcsere van, hanem csak magyarosodás: ilyenkor magában a névben is megmarad az előző állapot nyoma.
> de vhol én azt olvastam, hogy görög eredetű (nyilván akkor amikor az evangéliummal kapcsolatosan böngésztem a neten....
A Lukács személynévről lehet azt mondani, hogy eredete görög: Λουκάς (Lukasz) ’lucaniai (férfi)’. De ezt a nevet már több mint egy évezred óta mindenféle náció tagja megkaphatja a keresztségekor, nem csak a görögök, mert ezzel a névvel legfontosabb viselőjére, Lukács evangelistára emlékezünk.
Vezetéknévként a Lukács(i) magyar, mert magyarok által, a magyar nyelvben használt személy nevéből lett. Nem mondom, ha a Λουκαδοπουλου (Lukadopulu) nevet kérdezted volna, akkor azt mondom, görög. Ha a Lukiš-t, akkor meg szláv. De a Lukácsi volt e kérdés.
nagyon-nagyon köszönöm. Végre igazán sok mindent megtudtam a Zeve névről. Amit kérdeztél: igen, úgy ejtjük, ahogy irjuk, tehát: ZEVE. A legrégebbi adatom sajnos nem oly régi: az 1860-ban -- már a csallóközi Nemesócsán -- született dédapánk is igy irta és ejtette. Ő hagyományozta ránk egyébként az általam emlitett holland eredetet. Én a lányától, nagyanyámtól, Zeve Juliánnától hallottam. Még egyszer köszönöm és üdvözöllek.
> A Jamrik-ból jut eszembe. Én például Jambrik névvel találkoztam. Csak hasonló hangzású vagy ugyanazon eredetű?
A Jambrik-ot önmagában etimologizálni nem tudom, vélhetően másodlagos fejlemény a Jamrik-ból. Bár milyen furcsán hathat is, itt a b ejtéskönnyítő szerepű betoldásnak tetszik: a nazális és az alveoláris rés-folyékony hang kapcsolatába (mint amilyen az m+r) sokszor betoldódik egy [a nazálishoz képest homorgán] zárhang (ajakréshang után zöngétlen helyzetben p, zöngésben – mint vélhetően itt is – b).
A Ramszesz név az egyiptomi feliratokon r‘-ms[j]-sw alakban jelenik meg, amelyet a vonatkozó konvenciók értelmében Ramesszu alakban vokalizálnak. A név egyébként vokalizálás nélkül is etimologizálható, „beszélő” név: ’Rá [isten] szülte őt’.
A Tutmózisz (Thotmesz) névalak erős görögösödést mutat: írásmódja dĥwtj-ms[j], ami vokalizálva Dzsehutimesz. Ennek jelentése: ’Thot [isten] megszületett’. [N. B. A ĥ ékezete eredetileg a betű alatti félkör, de ezt HTML-ben nehéz kiszedni, ezért helyettesítettem.]
Mózes héber nevének – מׂשֶׁה, transzliterálva Mōšeh – világos jelentése van a héberben: a משׁה (m-š-h) gyök igei jelentése’(ki)húz, (ki)von’, így a név ennek igenévi származéka: ’[vízből] kihúzott’ értelmű (minthogy így találták meg), ill. vannak, akik ’[vizet] húzó’ jelentést társítanak hozzá (ez állítólag arra utal, hogy a vízosztás a sivatagi törzsek vezérének joga volt; erre utal a vízfakasztás bibliai motívuma is).
Azonban a filológusok úgy vélik, hogy a fenti héber alak népetimológiás fejlemény, és a Mózesnek eredetileg egyiptomi neve volt, minthogy egyiptomiak nevelték fel, és a név valóban az egyiptomi msj ’szül(öt)te’ utótagot tartalmazó teoforikus név volt, amelynek (vélhetően egyiptomi) istenre utaló előtagja „eltűnt” – talán mert az egyistenhívő Mózes blaszfémiának tartotta. De végül is erre nincs konkrét bizonyíték, csak vélelmezés.
P. S. Minthogy rokon nyelvek, a héber m-š-h ’húz’ gyök és az óegyiptomi msj ’szül(etik)’ lehet, hogy végső soron összefügg.
A héber hagyomány szerint Mózes eredeti héber neve Jĕqûtî’ēl (Károlinál Jékuthiel) volt, amely szintén teoforikus név jelentése, melyhez több jelentést is társítanak: ’az Isten tisztasága’, ’az Isten félelme’, ’az Isten táplál’.
Lukácsi: Magyar név. Az ilyen -i (-y) képzős nevek vagy lakosnevek, vagy apanevek – esetleg mindkettő. Az előző esetben az -i melléknévképző járul hozzá egy régi földrajzi névhez, az utóbbi esetben az -é birtokjelből alakult -i egy régi személynévhez.
Adott esetben tehát – az 1913. évi településnév-jegyzéket használva – vagy 1. Lukácsi-ba (ma: Lukačovce, Szlovákia), vagy Szamoslukácsi-ba (ma Lucăseşti, Románia), vagy más, azóta eltűnt, de szintán Lukács(i) nevű településről való elszármazásra, illetve 2. egy Lukács nevű felmenőre utal a név.
Jamrik: Nyugati szláv név vélhetően a németekkel érintkező határterületekről. Vélhetően a német Jammer ’jajgatás, nyomor, bánat’ szó szláv -ik kicsinyítő képzővel történő személynevesedéséről van szó.
Mátz: Vélhetőleg a n. Matz vezetéknév magyarosodása. Ez utóbbi a n. Matthäus ’Máté’ vagy Matthias ’Mátyás’ nevek Mat rövidülésének -z kicsinyítő képzős származéka.
Tőke: Magyar foglalkozásnév ’favágó’ értelemben, vö. m. tőke ’kivágott fának a talajban maradó része a gyökerek nélkül’ köznév. Ismert az -s melléknévképzős Tőkés származéka is.
Grimm: Német név az alábbi eredettel: 1. A n. Grimm ’harag, düh, méreg’ szóval azonos, vélhetően jellemre, viselkedésre utaló ragadványnév. 2. Képzőtlen lakosnév a n. Grimm, Grimma, Grimme, Grimmen településnevekről. 3. A germán grîm(an) ’sisak, arcvédő’ előtagot tartalmazó régi német személynevek rövidülése.
Márhoffer: A n. Mahrhoffer vezetéknév magyarosodása. Ez egy Mahrhof nevű tanyára vagy településre utaló lakosnév. Ez utóbbi név összetett: a Hof utótag jelentése itt ’tanya’, a Mahr előtag pedig alnémet területen ’árok, (elvezető)csatorna’ – tehát egy mesterséges vízfolyás melletti tanyára utal –, felnémet területen pedig ’mocsár, sekély tó’ – tehát egy ilyen mellett épült házról van szó.
Ladasovits: Vélhetően összetartozik a Ladosovics névvel. Ez szláv -ovič (-ović, -овиђ, -owicz, -ович) képzős apanév. Az alapszemélynév önállóan is él magyar vezetéknévként: Lados. Ez utóbbi a közös szláv-magyar személynévkincs része (azaz szláv és magyar alapon is kialakulhatott): a Vladislav ’László’ név Vlad rövidülésének Lad-dá egyszerűsödött alakváltozatához járult a szláv -š, ill. magyar -s kicsinyítő képző. Mivel azonban szláv apanévképző járult hozzá, vélhetően az alapnév is inkább szláv. A szláv Ladošovič (Ladošović, Ладошовиђ, Ladoszowicz, Ладошович) név általános szláv jellege és jelenkori adatolhatatlansága miatt közelebbi forrást nem lehet lokalizálni.
Gódor: Magyarnak imponáló, vagy korán magyarosodott vezetéknév. Adatot nem sikerült rá találnom, de vélhetően egy hasonló régi személynévre vezethető vissza. Egyelőre két személynévre gondolok, mint feltehető alapra:
– A Kodor (ma Codor, Románia) helynévben is fennmaradt, középkori magyar (1342) Kuthur személynév alkalmilag zöngésedett változata. Ezt a nevet az ótörök qotur ’kosz, rüh’ szóra vezetik vissza. Ez negatív jelentésénél fogva ún. óvónév lehetett, azaz a rontást hivatott elhárítani a csecsemőről azzal, hogy eleve betegnek állította be.
– A germán godo- ’isten’ előttagú összetett nevek folytatója, ahol a szóvégi -r vagy az eredeti germán névből származott át, vagy a rövidült névhez (vö. mai is anyakönyvezhető m. Godó utónév) járuló régi magyar kicsinyítő képző. Különösen gondolhatóunk itt a germ. Godehard ’isten+merész’ név közvetlen korai magyraosodására.
György: Egy György személynevű ember leszármazottait jelölő képzőtlen magyar apanév. Az ilyen általában (de nem kizárólagosan) a keleti magyar nyelvterületre jellemző. A György személynév egyébként a görög Geórgiosz ’földművelő(höz tartozó)’ személynév magyarosodása, és Szent György (Kr. u. III. sz.) mártír tiszteletére terjedt el.
Pingviczky: Önkéntelenül az jut az ember eszébe, hogy mesterséges, felvett név. Ha mégsem, akkor az alábbiak mondhatók el.
A név maga szláv: a -ský (-ski; -cký, -cki stb.) lakosnévképző áll a végén. A képző előtt álló lehetséges helynévi alap ugyanakkor nem szláv, vagy legalábbis szlávnak igen szokatlan. Némi kutakodás után az alábbi talán elképzelhető alapot találtam:
– Az isztriai Buzet település olasz neve Pinguente. Talán egy ehhez képzett *Pingventski szláv lakosnév módosulatáról van szó.
– Ha az n-t utólagos betoldásnak fogjuk fel, akkor szóba jöhetnek lengyel települések is, különösen talán Pigłowice (melynek magyaros ejtése /pigvovice/, az ebből származtatható *Pigłowicki lakosnévből egyszerejtéssel előállhat *Pigwicki.
– Ha viszont a v-t tekintjük szervetlen toldalékhangnak, akkor a valaha szlávok lakta német területen létező n. Pingitz (< szláv *Pingice) nevű településre utal a n. Pingitzer családnév, melynek magyar folytatása is van ugyanilyen, ill. Pingic(z)er alakban. E nevek szláv megfelelője Pingický (Pingicki).
Egyelőre ennyit: mindenképpen szláv név, de közelebbit talán csak genealógiai kutatásokkal lehetne kideríteni.
P. S. A Sas(s)i/y ügyében egyetértek Kiss Ádámmal.
Bocs, kifelejtettem, hogy a Mózes nevet héber eredetűnek írják, jelentése vízből kiemelt, ami megfelel a Bibliának, de nem inkább egyiptomi eredetű-e a név, fia valakinek jelentéssel. Igaz, nem mondja meg, kinek a fia, dehát talált gyerek.
Előre is elnézést kérek, de teljesen tájékozatlan vagyok mind a történelemben, mind pedig a nyelvészetben. Azonban feltűnt, hogy sok egyiptomi fáraó neve (Ramszesz, Tutmózes, biztos van még rengeteg) valamilyen formában ...mszesz végű, és a ... helyén valamilyen isten neve van, Rá, Tot. (Igen, biztos helytelenül írtam a neveket).
Tehát mintha a mszesz, mózes arra utalna, hogy valami köze van a névadó istenhez. Pl. annak leszármazottja(?) lenne az illető? Fáraóknál lehetséges.
Igaz-e sejtésem, és akkor a bibliai Mózes, aki szintén egyiptomból való, sőt, talált gyerek, neve szintén innen eredhet-e. Arra is gondolok, hogy mindjárt az elején a fáraó közelébe került, ahol kaphatta ezt a nevet.
[Az itteni etikettnek megfelelően én tegezni fogok.]
Zeve:
Elöljáróban: az etimológiánál általában óvakodni kell a teljes azonosságtól, különösen, ha az az írásképre vonatkozik. Ezek gyakran olyanok, mint az ókori szirének éneke: csábítóak, de zátonyra futtatnak.
Először is: a törökországi Zeve – melynek neve alkalmasint örmény eredetű – neve ha itt családnevet adott volna, akkor a forrásterületen is személy- vagy családnévnek kellene lennie. Elvégre, ha egy onnan származót magyarok neveznek el itt, akkor Török vagy ilyesmi lesz a neve, nem pedig egy magyar szempontból jelentéktelen török helység neve. Ergo, ezt már onnan kellett hogy hozza volna. De ilyen személy- és családnevet nem találtam, így ezt kizárom.
A holland adathoz: amit megtaláltál, az a ’7, hét’ számnév holland megfelelője: De Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden = A Hét Egyesült [Német]alföld[i tartomány] Köztársasága. Az igaz, hogy a szóvégi -n a mai nyelvben rendszerint néma (azonban korábban nem így volt), de ez mindegy is, mert a hollandusok sem neveznek el embert úgy, hogy ’7’, miként a magyarok sem. Magyarországon pedig – a török esethez hasonlóan – nem volt motiváció ilyen névadásra.
Viszont ígéretesebb egy másik holland szó, amely a fenti számnévvel azonos alakú: a zeven ’szitál, rostál; (át/meg/le)szűr’ ige (< holl. zeef ’szita, rosta, szűrő’). De erről később.
És még egy kitérő: a mai Sevelen, a valahai Zevelaer etimológiájához. Az infód forrásául szolgáló weblapot én is megtaláltam, de az ott lévő magyarázat biztos voltáról nem vagyok meggyőződve. Persze itt magyarul te is rosszul értelmezted, a Bruch ugyanis itt más jelentésben áll (minthogy két ilyen azonos alakú szó van): ’sárrét, ingovány’. A Zeve tag ’homok’ jelentésére azonban adatot nem találtam, ezért egyelőre ezzel szemben szkeptikus vagyok. Egyébként így vagyok a laer = Bruch-hal is ez utóbbi gyanúsan azonosnak tűnik a mai német leer ’üres’ (középfelnémet [kfn.] lære), holland laar ’tisztás’ szavakkal. A Zeve ugyanakkor a kfn. sîp, sipe ’csemely’ szóval látszik egyezni, amelynek hangutánzó eredetű töve a mai holl. zeveren ’locsog, fecseg’ igében is megtalálható. Ennek megfelelően ’patakparti tisztás’ sokkal hihetőbb etimológia: persze az ilyen hely lehet homokos, ill. süppedékes, így némi félreértéssel lehet belőle ’homokos ingovány’ is.
Most konkrétabban a névről.
Ha jól vélem, a Zeve név a kiejtést tükrözi*, ekkor viszont, ha a német párhuzamokat keressük, akkor a Sewe írásmóddal kellene összevetni. Ilyen német családnév van, és ez az alnémet Sieb név felnémet–frank fonetikai megfelelője. Ez utóbbiról pedig az alábbiakat állítja a német etimológiai szakirodalom:
1. A germán sigu ’győzelem’ előtagot tartalmazó összetett személynevek rövidülése, különösen, ha b- vagy w- kezdetű utótagok járultak hozzá. Ilyen nevek a mai német alakjukban pl. Siebald (Sewald változatban is!) ’győzelem+merész’, Siebert(h) ’győzelem+fényes’, Sieboth ’győzelem+parancsoló/küldött’.
2. A n. Sieb ’szita, rosta, szűrő’ szóból (ill. annak helyi megfelelőjéből) eredő foglalkozásnév, vö. magyar Szita családnév, amely az szitakészítő foglalkozására utalt. Német nyelvterületen (a Tengermellékről van adatom) ugyanez a szó ’halászháló’, sőt ’(halászháló kivetésére való) halászcsónak’ jelentést kapott, így halászok is kaphatták foglalkozásnévül. – Ehhez kapcsolódik a korábban említettem a holl. zeven ’szitál, rostál; szűr’ < Zeef ’szita, rosta, szűrő’.
3. Az illető falubeli lakhelyére (házának, falurészének nevére) utaló képzőtlen lakosnév a középfelnémet sîp, sipe ’csemely’ szóból (vö. korábban ennek kapcsán elmondottam).
4. Képzőtlen lakosnév egy ugyanilyen alakú településnévből. (A felnémet Sewe esetén ezt talán kizárhatjuk.)
Ami a Zevék lehetséges származását illeti. A direkt holland eredetben én nemigen hiszek. Viszont a „hollandszerű” nevek egy jelentős része felnémet ill. frank, mivel ezek a nyelvjárások mintegy átmenetet képeznek a mai német irodalmi nyelv alapjául szolgáló alnémet és a holland között. Az Alsószászországban beszélt nyugati felnémet pedig kifejezetten közel áll a hollandhoz.
A magyarországi németek egy részét pedig azért nevezik szásznak, mert az eredeti szász és a közeli frank területről települtek be. A felföldi, bányavidéki németek szászok, és ők könnyen települhettek délebbre, a Csallóközbe is.
Ami a németen kívüli etimológiát illeti, még a jiddis-héber merülhet fel: a Ze’ev ’Farkas’ ugyanis közkedvelt zsidó név. Azon még el kell gondolkodnom, hogy ez, vagy más hasonló héber eredetű etimon megjelenhet-e Zeve alakban.
------
* A fenti eszmefuttatás persze csak akkor érvényes, ha a Zeve írásmód egyben a kiejtést is tükrözi.
Azonban más megfejtés is lehetséges, hiszen a német ortográfia ehhez (magyaros kiejtéssel) a /céfe/ hangalakot társítja. Ez esetben vélhetően más etimológiát kell adni (ennek a vonalnak nem jártam utána).
Emiatt szükséges lenne a nyilatkozatod arról, hogy a nevet hogyan ejtik. Ha nem tudod, mert pl. régi iratokban láttad leírva, akkor a körülményekről kellene információ: mikor keletkezett az adat, mi volt a forrás, mi volt a nyelve, mi volt e keletkezési helye stb.
