Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Emellett még mindíg azt mondom, hogy felnőttek csinálják, de gyerekeknél, akiknél már az csoda, hogy polifoam kardal vívásnak nevezhető mozdulatsorokat visz véghez (nagyon sok gyakorlat után egész jól megy nekik, de nem olyan gyorsan, mint egy felnőttnek) szerintem teljesen fölösleges ezt a kockázatot bevállalni. És csak ez zavart az említett eseményen. 18+ felőlem úgy csinálja, ahogy szeretné, de mivel szülőkkel és gyerekekkel dolgozok nem merem azt mondani, hogy minden szülő képes felmérni ennek a biztonsági hátterét és hogy milyen következményekkel járhat.
"A korabeli előírások betartásával egyáltalán nem az "
A korabeli előírások egy olyan párbajra vonatkoztak, ahol konkrét viták eldöntése volt a cél, nem a minél szebb vívás. A mai HEMA akárhogy is nézem, szerintem egy sport. Rengeteg a történelmi háttér, de legyünk őszinték mára tényleg lehet benne jó valaki a korabeli források kutatása nélkül is. Nagyon sokan oktatnak ,,újonnan létrehozott" rendszereket, amik bár a régiekre alapoznak egy teljesen új dolog. Szerintem, egy verseny szituációban még mindig elviszi annyira az embert a hév, hogy bepróbálkozzon egy olyan vágásnál is, amire szinte 10-20% esélye van. Lehet, hogy ha két tényleges szakértő vívót engedünk össze, akik nem akarnak pontot szerezni, ahnem tényleg rekonstruállni akarnak egy párbajt akkor működhet, de a baleset potenciál még akkor is sokkal magasabb a felszerelés nélküli vívásnál, mint a beöltözöttnél.
Lehet vezetni biztonsági öv nélkül éveken keresztül, de csak egyszer kelljen hogy legyen.
"Mivel változott az eszköz és emiatt egy teljes harci kultúra kezdett elfelejtődni."
A XIX. sz. párbajkultúrát kiválóan megőrizték a HEMA-források.
Teljes mértékben rekonstruálható. Ehhez még hozzá lehet venni a menzúrvívást is, ami a XIX. sz. közepétől megszakítás nélkül megőrizte a hagyomány egy részét és főleg a lelkületet.
"...addig szerintem igenis őrültség éles kardal egymás ellen szabadon vívni."
A korabeli előírások betartásával egyáltalán nem az, legalábbis ettől vannak sokkal, de sokkal veszélyesebb -- konkrétan halálosabb -- sportók, pl. a free solo sziklamászás, bázisugrás stb.
Párbajoknál könnyű kardokat használtak, gyakran szúrás nélkül és a pengék nem voltak borotvaélesek.
Mivel változott az eszköz és emiatt egy teljes harci kultúra kezdett elfelejtődni. De amíg a gladiátoroknál sem a halál volt az elsődleges dolog, addig szerintem igenis őrültség éles kardal egymás ellen szabadon vívni. Itt én nem beszélek a betanult gyakorlatokról, csak a szabadvívásról természetesen.
Azért sok aspektusa van a vívásnak. A védőfelszereléses szabadvívás - még ha a legfontosabb is - csak az egyik.
Vannak, akik minimál védőcuccban éles fegyverrel tolják... Őrültek? Pedig ők vannak a legközelebb ahhoz, amit mi mindannyian szimulálni próbálunk. Ha nem ezt akarjuk szimulálni, miért nem elég az olimpiai sportvívás?
10 évvel ezelőtt sem a piac sem a technika nem így nézett ki. Mára már tényleg elég könnyen lehet felszerelést venni, relatíve olcsón. Csak a héten ha nézem 25000 vettem egy 800 as kabátot. Tény, használt, de célnak megfelel. Aki szeretne versenyezni, az be tudja magának biztosítani a kellő felszerelést.
Persze én nemkem is volt egy Magyar Szablyás mestervizsgám ahol félmeztelenül csak fejvédben kellett egymásellen menni sportkardal és akkor én nagyon büszke voltam magamra, viszont mára változott a véleményem. Nem puhányság védő felszerelést felvenni, hanem felelőtlenség. Pláne ha az még adott is.
Az említett 2 verseny esetében ne feledjük, hogy azok már kb. 10 éve voltak, nevezhetjük "hőskornak". Hol voltunk még attól, ami felé ma halad a HEMA (3 réteg torokvédelem, 800 N-os aláöltözet, stb.)...
Az Ősi Tűz "Oroszlán" Emlékversenye meghívásos rendszerű volt, a szervezők olyanokat hívtak meg, akikről tudták, hogy tudnak vívni, és nem vaddisznó módon viselkednek. Továbbá úgy is volt hirdetve, hogy fa szablyás verseny, védőfelszerelés nélkül. Fel lehetett venni, amit akartál, de úgy nyilván hátrányt jelentett, ha az ellenfél meg "pucér" volt. A hozzáállás is ennek megfelelő volt, azért az teljesen más tészta, hogy így zajlik az egész verseny, mintha vad hurkaboxolás után kell hirtelen fa fegyverre váltani.
Még mindig azt mondom, hogy nagy élmény volt az Oroszlán verseny, és üde színfolt. Óvatosnak kellett lenni, az biztos, de mi lenne akkor éles szablyákkal, védőcucc nélkül? A mai HEMA már kezd túlesni a ló túlsó oldalára, legalábbis történelmi szempontból, illetve elsportosodni.
Amúgy kesztyű mindenkin volt.
2015-ben voltam a csobánci versenyen, ott már rendesen volt védőcucc, fejvéd, tarkóvédő, hokis kesztyűk. Pont én voltam az, akinek a vékony gambezonját nem engedte Gábor, és kölcsön Hema kabátban nyomtam. :D
"Korábban Magyarországon rendszeresen voltak ilyen versenyek"
1 éve vagyunk benne jobban ebben a világban. Tudom jól, hogy vannak emberek, eggyesületek, akik szeretik azt gondolni, hogy a több védő felszerelés óvatlanná és vakmerőbbé, kvázi csúnyábbá teszi a vívást, mert nem féltik az emeberek az életüket. Ezen már egyszer vitáztam a Felföldi Dalia iskolában is, de ott is megértettük egymás nézőpontját.
Viszont az 1 év alatt láttam és tapasztaltam pár dolgot. Van egy fajta típusú vívó akinek a maszkulinitását bizonyítja a minél több sérülés. Ezt kaphatja vagy adhatja is, de én ennek az ellentétét képviselem. Nem az által leszek jobb vívó, hogy tönkre teszem a másik embert, legyen ez jelen pillanatban fizikai, de mentálisan sem fogadom el. A vívás még egyetemen is mint "gentlemen's sports" kategóriába sorolják. Ha már kialakult egy képünk ebben a közösségben, kötelességünknek éreztük, hogy felszólaljunk ez ellen.
És sajnálom, de ez nem anyagi jellegű probléma sem. Persze így a legolcsóbb.
Minket is hívtak, de mivel nem jó az időpont, meg sem néztem a szabályokat.
Most olvastam el, az tényleg durva, hogy menet közben válts plüsiről fa szablyára. Felnőtteknél is. (pláne olyanok esetében, akik addig mindig együtteseztek...)
Mielőtt még bárki más írná szeretném én tisztázni a helyzetet: Egy magyar csapat meghívta az FSZI-t plüsis szablyavívó versenyre viszont a szabályzatban ez áll:
"A harmadik egytempó együttes után a verseny leállításra kerül és a küzdő felek faszablyákkal folytatják tovább a versenyt."
Ezen a versenyen 6 éves kortól is részt lehet venni. Na most lehet a szabályzatban valahol el van rejtve, hogy gyerekeknél ez a szabály nem érvényes, viszont sem felnőttnél, gyermeknél meg főképp nem veszem jó névvel, ha nem megfelelő felszereléssel egymásnak eresztik az embereket.
Én elhiszem, hogy sokakat zavarnak az együttesek, nem szép, tény. Viszont az első a biztonság. Ezért intézett Előd levelet a verseny szervezőihez, amit én is teljes szívemből támogatok. Az együttes vágások elkerülése nem a felszerelés levétele, hanem a taktikai elemek megfelelő oktatása!
Sajnálom, hogy ilyennel kell zargatni a szervezőket, hiszen egy jót akarnak szerintem, de a hibákra rá kell mutatni, nem pedig szemet húnyni. És nyomatékosítani szeretném, hogy nem akarunk feszültséget gerjeszteni ebben a közösségben, viszont kötelességünknek érezzük, hogy felszólaljunk egy olyan rendezvény szabályzatával szemben, ami többszöri figyelmeztetésre sem változtatott a hozzáállásán.
Az FSZI első szabálya, amit mi az első oktatástól kezdve betartatunk az a Ne sérülj meg!
Teljesen egyértelmű, hogy 2025-re a komáromi csapat vált a magyar szablyavívás leginnovatívabb központjáva.
Ott valahogy nagyon szerencsésen összejöttek a körülmények és ennek csak örülni lehet, még akkor is, hogy az ember tisztában van azzal, hogy ebből a fejlődési körből már (majdnem) teljesen ki fog maradni.
A videó sokat elárul erről a 4 napról, de valójában nagyon keveset. Filip a legjobb oktató akivel valaha is találkoztam. Olyan szinté hozzáértése van a szablyavíváshoz, ami párját ritkítja. Vele egy 1 orás edzés felér egy fél éves sima edzéssel. Konkrétan rajtam hatalmasat segített az, ahogy a riposztot magyarázta: - Főképp az izmok aktiválásáról beszélt. Megfigyelte, hogy rossz izommal indulok el.
- Elmondása alapján tudni kell a hát és a mell izom aktiválásának idejét, mivel ezek a legnagyobb izmok amik képesek a helyes pozícióba rántani a védést.
- A pozsonyi verseny óta küzdöttem az elgyengült riposztommal és ez végre valahára segített felfognom mit is csinálok rosszul.
Érdemes lenne elhívni őt magyarországra egy workshop keretein belül. NAgyon messze áll a trad-HEMA világától, nem igazán van náluk kutatói munka, de ha a mai HEMA világában szeretne valaki szablyát tanulni az egyik legjobb forrás, amit valaha tapasztaltam,
"Január 5.-én indultunk Előddel Poznań városába, ahol két csapat edzésén vettünk részt. Az első a Poznańska Grupa Fechtunku "Salut" szablya edzése volt, amit Filip Łakomy vezetett.
Vele volt Előd első hivatalos meccse, én pedig a Black Horns Cup Tournamenten mértem vele össze a tudásomat. Mindketten 5:0 ra kaptunk ki és tudtuk, hogy tőle sokat tanulhatunk. Filip szállást biztosított, vitt minket 4 napon keresztül és az edzésen olyan tapasztalatot szerezhettem, ami sokat segít majd a jövőben. Végtelenül hallás vagyok neki, illetve barátainak ezért a 3 napért.
A második edzés az ARMA - PL Poznań csapatánál volt, ahol új, számunkra néha ismeretlen dolgokat tanulhattunk meg. Hatalmas köszönet Mieszko Broniareknek, amiért február óta folyamatosan segíti a munkákat. Én csak hálás vagyok mindenért amit a Felvidéki Szablyavívó Iskola által megtapasztalhatok. Csodálatos érzés ezeket megélni." (FB)
Egészen kiváló, hogy kialakult ez a szoros együttműködés a lengyel HEMA-vívókkal, különösen ilyen szintű vívókkal, mint pl. Filip, aki jelenleg a 30-ik a szablyás világranglistán.
153 éve született Armentano Ede vívómester, a szegedi vívósport megteremtője, Magay Dániel és Kevey János nevelőedzője, Schenker Zoltán mestere. Nápolyban született 1873. január 2-án Eduardo Armentano néven, 1899-ben Santelli egyik akadémiájára látogatott Magyarországra. Ekkor már Livornóban, a Nadi vívónemzetség hazájában vívott, és mint fiatal mester, hét nagy mesterversenyen mutatta be vívótudását Velencében, Padovában, Milánóban és Grazban.
A nagy sikerű akadémia után a jó szemű Fodor Károly, a neves vívómester, látva a fiatalember kiváló képességeit, azonnal fényes ajánlatot tett neki, hogy örömmel hajlandó őt alkalmazni a híres Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utca 3. szám alatt, a Trattner házban működő vívóintézetében. Armentano azonban nem fogadta el az igen kedvező ajánlatot, mert nem akarta feladni Livornóban élvezett önállóságát.
Ekkor jelentkezett Szeged, ahol akkoriban alapították a Szegedi Vívó Egyletet, melynek vezetője, Csernovics Agenor, maga is korának híres fegyverforgatója, igen kedvező ajánlatot tett a 26 éves fiatalembernek. Santelli is rábeszélte, hogy utazzon le Szegedre, nézzen körül az árvízkatasztrófából nemrég felépülő és erősen terjeszkedő városban. Armentano végül elfogadta az ajánlatot, és rövid időn belül a fiatalság tódult a termébe. A polgári családok örömmel vitték csemetéiket a mesterhez, a kurzusok népesek voltak és jól jövedelmeztek.
Csernovics Agenorral vívóbemutatókat, látványos vívóesteket is rendeztek, amelyeken Armentanon kívül más olasz mesterek is szerepeltek, pl. Angelo Toricelli és Ettore Falcheto, akik szintén Magyarországon telepedtek le és tanítottak évtizedekig. A Szegedi Vívó Egylet már a századforduló évében nemzetközi verseny rendezett, az 1902-ben rendezett versenyükön pedig a kor leghíresebb kardforgatói közül részt vett Mészáros Ervin és Békessy Béla későbbi olimpia bajnokok és Porteleky László, az 1900-ban első ízben megrendezett kardbajnokság győztese. Pesten is felfigyeltek Armentano működésére, 1900-ban a „Nagy pengeművészek akadémiáján” Berti Lászlóval vívott asszója nagy elismerést keltett.
1903-ra olyan biztos egzisztenciát teremtett magának, hogy megházasodhatott, szegedi család lányát, Pöcher Emiliát vette feleségül. 1904-ben megszületett egyetlen gyermekük, Lajos (később tehetséges vívó, belgyógyász főorvos a Péterfy Sándor utcai kórházban, kiváló sakkozó).
Kiemelkedő korszaka volt a szegedi vívásnak, amikor 1908-ban Schenker Zoltánt, mint katonatisztet, Szegedre vezényelték és belépett a klubba. Ekkor kezdődött Schenker és Armentano barátsága: Armentano büszkén mutatta vendégeinek a Schenker ajándékozta fényképet, melyre ezt írta: „Mesteremnek, aki megtanított győzni!”, Schenker pedig visszaemlékezéseiben így írt róla: „Szerencsémre a katonasors mindig olyan helyre dobott, ahol a vívást kultiválták és vívómester állott rendelkezésemre. … Szegeden Armentano Eduard olasz vívómester, akivel – ha kiürült a vívóterem – órák hosszat dolgoztunk együtt, verejtékünkkel nemcsak a dresszünkön, hanem a vívóvonalakon is jelezve a vívás iránti szenvedélyünk árát. Utána Eduardo szép férfias tenorja közben zuhanyoztunk és egy házi fröccs által felfrissülve, a késő éjszakába nyúlva váltunk el egymástól, hogy a következő napon kora reggeltől délután 6-ig tartó katonai szolgálat után mindennap megismételjük a programot.”
Armentano igen agilis vívómester volt, tanfolyamokat tartott még a nyári szünetben is, gyerekekkel és hölgyvívókkal is foglalkozott a Korona (ma Hajnóczy) utca 1. szám alatti, I. emeleti vívótermében. 1911 nyarán néhány hétig Nápolyban tanulmányozta a párbajtőrvívást, hogy ebben a fegyvernemben is taníthasson.
Az I. világháború a szegedi vívóéletben is törést okozott, megszűntek a tanfolyamok, a család megélhetése veszélybe került. Félő volt, hogy az olaszok hadbalépése miatt az olasz állampolgár Armentanot is zaklatás éri, de a köztiszteletben álló mester az egész háború alatt szabadon, minden háborgatás nélkül élt Szegeden, akárcsak Santelliék Pesten.
A háború után a szegedi vívóterem lassan újra benépesült és Armentano ismét bámulatos türelemmel és szorgalommal tanította különböző korú tanítványait. Olyan neves vívók is kikerültek az iskolájából, mint Kevey (Richter) János, később pedig az olimpiai bajnok Magay Dániel. 1925-től hetente kétszer átjárt Makóra is edzést tartani.
1930-ban magyarországi működésének 30. évfordulóján nagyszabású ünnepségen adta át részére szülőföldje nagykövete az olasz koronarend lovagkeresztjét. Az eseményen bemutatót tartott többek között Santelli, Petschauer Attila, Glykais Gyula, Gombos Sándor és Kabos Endre. Armentano Ede korszakot jelentett Szeged sportéletében. Élete utolsó pillanatáig tanított, 1952. február 27-én, 79 éves korában halt meg, a szegedi temetőben nyugszik.
"A Bács-Kiskun megyei Akasztó külterületén három, a 920–930-as évekből származó honfoglalás kori harcos sírját tárta fel a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti program résztvevői és régészei. A leletek — köztük egy kivételes ezüst tarsolylemez, aranygyűrű és aranyozott lószerszám — megbecsült elemei a korai magyar elit harcos társadalom temetkezési szokásainak."
"A második sír szintén magas státuszú mellékleteket tartalmazott, míg a harmadikban — források szerint — egy 10. századi szablya, egy ezüst karkötő és egy érmékkel díszített lószerszám került elő. Előzetes genetikai vizsgálatok szerint a második és harmadik sírban temetett személyek valószínűleg apa és fia voltak."
