Nézegetve a képeidet(visszamenőleg és főleg az ilyen igen közelieket) mindig az jut eszembe, hogy vajon mit tapasztalsz, mennyire zavaró a géped hangja. Jó, hogy sokszor 600mm és talán vágsz is belőle, de nekem elegem lett abból, hogy az igazán tökéletes távolságra érkező vad meghallja az exponálást, főleg persze akkor, ha gyanakodva, lassan, tehát halkan érkezik.
Egy, akár egészen közeli akciófotónál nincs ilyen gond, azt értem/tapasztalom, zakatolhat a sorozat is.
Viszont a várva várt és egyre izgalmasabb érkezésük alatt -reménykedve az igazán jó pillanatért - nem exponáltam sok esetben, mert inkább kivártam egy jó beállásért vagy nézésért, de leginkább egy váratlan akcióért. És ha nem ezt tettem, akkor rendre megugrottak.
Ez volt a legnagyobb fájdalmam a D500- as/ 500mm-es kombóval, pedig ez a váz nem is a leghangosabbak közé tartozik. Pl. a D800 egy brutális eszköz, de a közeliekre ilyen értelemben(!) alkalmatlan volt.
A közeli vad ha előttem áll, rám néz, a fülei is felém állnak...... na, akkor mi van? ;)
Akkor szerintem minden esetben az van, hogy jön az agyalás, most lőjek vagy ne lőjek.
A szemkövetés, meg a többi hókuszpók hiánya messze érdektelen ehhez a "problémához" képest.
Na ez hosszú lett.
Ami a lényeg, hogy ez a róka, miközben a hallása éppen a csúcsra járatva, nem hallotta az első expót? Vagy ennyire koncentrált? :)
Klassz, jól elkapva!
Nem is említettem, az objektív is kapott, kitört a napellenzőből egy darab. Mindenkinek tudom ajánlani a sigma 150-600-at, sokat kibír 😉
