"Mint ahogyan Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színdarabjából is hallhattuk. // Bár az ellenzékiek nem járnak színházba// Magamat kigúnyolhatom, de másnak ezt nem hagyom!”"
.
A gúny, a nevetségessé tétel a "civil életben" elég alantas és embertelen dolog is lehet, és akár perre is lehet menni az ember méltóságának, a jó hírének a megsértése, rágalmazás stb. miatt.
Miközben egy közszereplő politikusnak (vagy politikai kérdésekben megnyilvánuló egyéb közszereplőnek) nyilván többet kell tűrnie.
És egy politikai rendszert, annak hatalmát semmi sem veszélyezteti jobban, mint a jól eltalált gúny, a nevetségessé tétel. Sokkal hatásosabb ez, mint a terhelő tények puszta (és sokszor már unalmas) elősorolása, a kemény támadások, szidalmak stb.
Aki a szavazók előtt nevetségessé válik, azt már többé nem tartják alkalmasnak semmi komolyabb közfeladatra, ez történt Gyurcsánnyal is, és jelenleg ez történik Orbán Viktorral, és több tettestársával.
Ha Orbán nevetségessé válik - jelentős részben ma már saját magát teszi azzá, bár akaratlanul -, csökken az esélye arra, hogy a hatalmát az eddigi módon továbbra is megtartsa.
Ha nevet rajta, aki látja, Orbán (és bárki "fontos személy" a köréből) már elveszíti a "varázshatalmát" az emberek felett, és már nem annak látják őt, mint akár csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt.
De ezt a mai Orbán Viktort a 25-30 évvel ezelőtti (korabeli videókon felidézhető) önmaga vetné meg, és ítélné el a legjobban, és nem kigúnyolná a mostani saját magát, hanem precíz, éles és megsemmisítő kritikával küldené el a mai Orbánt a búsba.
Egy 15-20 évvel ezelőtti Orbán esetében ebben már egyáltalán nem lennék ennyire biztos, ő lehet, hogy csettintene, hogy milyen jó és sikeresen alkalmazta Machiavelli módszereit a hatalom megszerzésére és megtartására... ki tudja, még meddig?
Remélhetőleg eltörik a varázspálca, ha nem is ő maga töri el, és teljesen megszűnik a mérgező hatalma az emberek tudata és lelke fölött, már a nem túl távoli jövőben.
Ha az emberek szemében nevetségessé válik, akkor inkább előbb, mint később.
Kevés ember mond le önként a hatalomról (Prospero kivétel, ahogyan Lear is), és különösen igaz ez azokra a politikusokra, akik élnek-halnak a hatalomért, és akik azért, hogy megszerezzék és megtartsák, szinte bármire képesek. Ők foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, kapaszkodnak belé... De amikor már nevetségesek, amikor már a saját paródiájukat adják csak, akkor már esélyük sincs.
És akkor már nem is kell őket kigúnyolni, megteszik ezt nap mint nap saját maguk.
.
"A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"
az lenne a legolcsóbb 
