Az a kérdés, hogy tuti kimegy-e az alkohol hatása meg egyáltalán ki tudja-e aludni magát az ember a lumpolás után, mielőtt továbbgurul a pihenőhelyről. Mondjuk, az jó, ha legalább munka közben nem kortyolgatott.
Aktív koromban én is ráittam egyszer, vörös fej és kellemetlen közérzet és biztosan nagyon magas vérnyomás. Ezt már leírtam itt anno, ez az én tapasztalatom volt. Ez nem azt jelenti, hogy kikell próbálni másnak is.
"A film szerint van ilyen mentori program az USA-ban. Ez ellentmond a zéró alkoholfogyasztásnak."
Én is tudtam egészen sokáig keveset inni, nem is olyan régen is még. Aztán hirtelen nem. Mert alkoholista vagyok.
Csak 30 felett értettem meg igazán hogy miért mondják rá azt hogy gyógyíthatatlan.
Itt is 2 féle alkoholista vagy. A szenvedő, lefelé tartó (ivó), meg a felfelé tartó (nem ivó).
S egyszerűen nincs más.
Én abszolút nem hiszek benne hogy gyógyítható lenne. Lehet az orvostudomány fejlődik, de a valóság ránk veri az ajtót és bizony azok az alkoholisták józanok hosszútávon akik tényleg soha nem isznak alkoholt. Soha.
Az ivásokból meg általában visszaesések lesznek, nem pedig az hogy az alkoholista "megjavul" és normálisan fog hosszútávon! inni.
ez a film talán nem is az alkoholistáknak szól, hanem azoknak a fiataloknak, akik még az elején vannak, bulikban sokat isznak, féktelenül, másnaposságra ráisznak stb.
Bemutat négy különböző embert, aki az alkoholizmus különböző stádiumaiban vannak: bulizós fiatal lány, elvált, megbízhatatlan férj/apa, gyerekeit egyedül nevelő nő, középkorú férfi, akivel semmi baj nincs, csak az, hogy iszik.
Az alkoholfogyasztáson túl a közös bennük, hogy mindegyik szereplő eljutott arra a pontra, hogy érzi, hogy baj van, és le akarja tenni, vagy csökkenteni akarja a megivott alkoholt. A gyerekeit egyedül nevelő és magánéleti gondokkal is küzdő nő története különösen érdekes: ő társasági ivó, de nem tudja a mértéket, és baráti társaságban mindig vállalhatatlanná issza magát. Az ő célja az volt, hogy megtanulja a mértékletes alkoholfogyasztást, és így baráti összejöveteleken meg tudjon állni 2-3 pohár bornál. A film szerint van ilyen mentori program az USA-ban. Ez ellentmond a zéró alkoholfogyasztásnak.
Hát erre tényleg ne igyál rá, mert rosszul leszel. Az a baj hogy az alkoholista kurva könnyen megoldja ezt ha nagyon inni akar, akkor nem fogja bevenni.....
De ha segít távol tartani magad a piától, fogyaszd.
A piánál biztos hogy jobb. Annál bármelyik bogyó jobb.
De itt most elsősorban az alkoholmentes napokat kéne gyűjteni minden erővel, azt meg nem úgy kell hogy "csak" 20 napot ittam a 60 akárhányból hanem hogy egyáltalán nem iszunk.
Ide is írogatott 2022-ben egy alkoholista kamionsofőr, csak ő azt állította hogy nem az (pedig amikor kifejtette hogyan iszik és mióta elég egyértelmű volt..) és a sorstársunk a majd 50 napos leállásból nem azt szűrte le hogy jobb pia nélkül, hanem hogy nincs semmi baj és megerősödött az a hite hogy ő nem alkoholista.
Majd falhoz állítja az alkohol előbb utóbb őt is, vagy te vágod a poharat a falhoz, vagy előbb utóbb az alkohol fog felkenni oda.
Csak rövid ideig az antaetylell. Elég rossz a májnak.
Aztán nekem is nyaktól felfelé bevörösödött a fejem, mikor egyik fórumtársunk tanácsára kipróbáltam egy kis brorral. A WC-tükrében láttam az eredményt, rohantam is vissza a két monitorom mögé a munkahelyen.
Szóval nem játék, de ha segít az alkohol megvonásban, akkor megéri.
Ezért én is haragszom erre a betegre. Gondolkodtam is rajta, hogy miért foglalkozok egyáltalán vele, hiszen nekem mindegy is lehetne, hogy teszi tönkre egy kvázi idegen a saját életét, de azt hiszem, hogy azért, mert felelevenítette bennem apám legrosszabb emlékezetét. Bár neki eleve sose volt jogsija, de őt is kivágták többször az elvonóról.
Az már egy szint, ha valaki a megélhetését is kockáztatja.
Persze az nekem fura, hogy valaki hogy tud az alkoholizmus ilyen fokára jutni úgy, hogy ahogy kapaszkodik lassan kapaszkodik fel (vagy inkább le) az alkoholizmus ranglétráján, már időközben nem akadt fenn akár spontán közúti ellenőrzésen, akár úgy, hogy baleset okozója, vagy részese. Bármely esetben szonda.
A betegünk, akiről meséltem, karambolozott is. Olyan részeg volt, hogy össze is esett állítólag. Szépen bevitték az autóját egy garázsba, őt a kórházba, mire kijött, akkora tartozást vertek rá, hogy azóta is nyögi. Ja, és teherautósofőr volt. Amíg iszik, nem lesz új jogsija.
Ha nekem annyit meg kellene innom, amit felsoroltál, az garantáltan temető lenne. 1000%.
Én a 8-11 sört kb. 10-12 óra alatt tudom meginni, a maradék időben már nem tudok inni, elájulok és alszom. Na, mindegy is, nem ez a lényeg, minden esetre félelmetes, amit leírtál. És hogy a munkahelyeden nem veszik észre??? Az milyen munkahelye lehet... De oké, én elhiszem, akkor is, ha szürreális az egész.
Az elmúlt hónapokban gépszíjassá váltam. 5-10 nap józan időszakokat 3 napos totális delíriumok zárták, ahol úgy folyt a szesz belém, mint egy fesztiválon a sör a bulizókba. Ivás, alvás, ivás, alvás, ivás, alvás, megállás nélkül. Többször mentem részegen dolgozni. Alig tudtam a kocsiból kiszállni. Csak a gyakorlatomnak és a tapasztalatomnak köszönhetően tudtam a munkahelyen egyenesen menni. Szerencsére nem vették észre. Vagy csak nem szóltak, nem tudom, de még nem rúgtak ki.
A piás napokban általában 1.5 liter tömény ment le 6-8 üveg borral, meg pár sörrel. Legutóbb május 1-jén. 0.7 Unicum, 0.7 Kalinka. Elb*sztam vagy 30 ezer forintot piára...
Március 1 óta ez a 69. nap, abból 21 ittas, 48 józan.
Szóval tegnap bevettem az elsőt, 6 nap tisztaság után. Délutánra levörösödött a fejem és bedurrant a szaruhártyám. Úgy néztem ki, mintha másnapos lennék.
Este különös érzés kerített hatalmába. Mintha levették volna a súlyokat a vállamról, leszálltak volna a mellkasomról. Eltűnt az az érzés, hogy "innom kell" , nem most, hanem majd valamikor, de innom kell. Embernek éreztem magam, aki megszabadult a bilincstől.
Ma teljesen átlagosan érzem magam. Bevettem a másodikat is.
Neki igen, de te még végignézhetted volna a haldoklását is. Ha nem tudtad megmenteni, amíg együtt voltatok, nem tudtad volna később se. Neki kell akarni, nem neked.
A rehab nem kórházi detox, ahová az utcáról is bevisznek. Látniuk kell rajtunk a motivációt, hogy mi ezt tényleg akarjuk, különben a többieket is demoralizálnánk. Nekem is túl szigorúnak tűnt annak idején, de már úgy gondolom, jó, hogy így van. Pl. teljesen megütköztem azon, mikor egy hónap után Rákosligeten azt mondták, hogy úgy látják, én csak félszívvel csinálom ezt a terápiát. Bizonyítanom kellett, hogy nincs igazuk. És még így is majdnem kirúgtak egy ostoba naplóbejegyzés miatt, amiben az egyik ápolóra tettem valami tiszteletlen megjegyzést (afféle naplószerűséget kellett írnunk mindennap az érzéseinkről, benyomásainkról). Elkötelezettséget kell mutatni végig és dolgozni, nem lehet csak úgy melegedni ott. De így az ember meg is becsüli magát, és komolyan veszi a terápiát. Volt, akit kirúgtak több hónap terápia után, mert megszondáztatták szúrópróba-szerűen, és jelzett az eszköz. Persze megvolt az illető magyarázata a sok rumos kockáról, amit megevett, de mi, többiek igazságosnak éreztük a döntést, mert ha nem küldik el, akkor ezek után automatikusan lazult volna a fegyelem, és ez senki gyógyulásának nem tett volna jót.
Bármilyen fájdalmas is átélni, meg kell értenünk, hogy senkin nem tudunk segíteni. Mindenki csak magán tud segíteni, mi legfeljebb támogatni tudjuk ebben, és az is nehéz sokszor. Ami vele történt, az az ő döntése volt. A lelkiismeret-furdalás - az egy más tészta, az rólad szól.
Igen, bentlakásos. Idővel a legtöbb helyen bejárósnak is lehet lenni, de előbb van a hétvégi adaptáció (pár hét után), előbb annak kell sikeresnek lennie. Persze akármikor el is lehet hagyni a terápiát, de azt kudarcként szokták értékelni a gyógyulók, illetve ha ittasan megy vissza vagy sorozatosan nem sikerül az adaptáció, el is küldhetik. Ez szintén nem jó élmény. Dolgozni kell érte, hogy ott gyógyulhasson a delikvens.
Párommal mi is kaparósozunk, néha lottózunk. De van úgy, hogy napokig, hetekig itt van a kaparós az asztalon. A lottószelvényt meg esetenként napokig meg sem nézzük. :-) De azért z esélyt megadjuk. A lottóval kapcsolatban meg amúgy is van egy konteó-elméletem. :-(
Kalka, szerintem Burginak igaza volt. És igazából (ahogyan az előző hozzászólásomban kifejtettem), ha nagyon egzaktak akarunk lenni, akkor azzal a vacsi utáni borral kinulláztad a "mióta nem ittam alkoholt" naptáradat.
De tudod, én aki csak másodkézből vagyok ebben a topikban, a pálya széléről kiabálok.
Nincs gyógyult alkoholista. Csupán tünetmentes. Ám itt elvekről is kellene szó legyen. Szerintem iszonyatos visszatartó erő (kellene legyen) az, hogy egy esetenként sok-sok éves szériát egy deci bor is képes kinullázni. Jó kimondani, hogy pl. 6541 napja nem ittam. És ezt a számot az a deci bor is kinullázza.
Gondolkodtam reagáljak-e a hozzászólásodra, de olyan emlékek tolultak fel bennem a kapcsán, hogy úgy döntöttem (ismét) megemlítem, amit talán már írtam.
Az én exem (aki, mint talán emlékeztek rá, azóta eléggé emberhez méltatlanul meghalt) oly mértékig képe volt verbálisan elintézni, hogy férfi létemre nem egyszer sírtam. A fájdalom pedig olyan összetett volt, hogy az elme minden zugában tudott rombolni. A bűntudat, hogy nem tudok segíteni, az igazságtalan bántás, és a magány, amiben a problémámmal egyedül maradtam.
Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha együtt maradok vele. De még a halála után is kísért a lelkiismeret furdalás, hogy ha vele maradok, vajon akkor is ez lett volna a vége?
Hasonló tapasztalatom van ezekkel, nekem a nagymamám halála után maradt egy adag, amit bekapkodtam, majd egy időben anyámnak írtak fel frontint (vérnyomáscsökkentés ! céljából). De én nem igazán éreztem, hogy jobb lett volna tőle, meg azt sem, hogy megpusztulnék nélküle, szóval amikor elfogyott, akkor hagytam a fenébe. Lehet szerencsénk van. A covidot sem tudtam az istennek sem elkapni sehogysem, pedig csak kilincset nem nyalogattam :D
Egyszer belelapoztam egy amolyan önismereti könyvbe a boltban és ezt olvastam benne: Soha ne nézz magadra olyan ember szemével, aki nem szeret.
Utólag sajnálom, hogy nem vettem meg a könyvet, és még a címére sem emlékszem. De ezt a mondatot gyakran felidézem, küldöm neked is.
Nagyon kevés olyan ember van, aki igazán rossz ember. Sérüléseink, hibáink vannak, egyikünknek ilyen, másoknak másmilyen. De ne nézzünk magunkra olyanok szemüvegét át, akik csak a hibáinkat keresik és várják, hogy újra elkövessük őket.
Egyébként meg mindenki elmegy - csak idő kérdése...
Csak szólok, hogy már voltam rákos, és a Csejtei professzor szerint kb. már kb. 8 éve halottnak kellene lennem (2016-ban nem sok reményt adott nekem). Azóta ő meghalt, én még itt vagyok. :)
Leiomyosarcomám volt, ami pl. a Komár Lászlót is elvitte, elég ritka ráktípus, de annál pusztítóbb.
Te Solo, ha mindkét szülőd rákban halt meg, akkor komolyan el kellene gondolkodnod az ital végleges lerakásán. Az alkoholnál nincs rákkeltőbb szer, és neked jó eséllyel örökölt hajlamod van rá.
Hát azért a benzo elég erős függőséget tud kialakítani annál, aki fogékony rá.
De amúgy én is akkor szedtem sokat (gyakran ilyen 3x2 mg-okat meg még többet), amikor még ittam. Mikor a piával leálltam, érdekes módon a frontinigényem azonnal lecsökkent 3x1-re, aztán két-három tiszta hónap után már csak este kellett bevenni.
De annak idején, mikor hirtelen megvonták kórházban (az alkohollal együtt), simán deliráltam.
Napi 3 szor szeded! Nagyon gyorsan kezd elhagyni a déli adagot, majd később a reggeli adagot is.
Én naponta háromszor sohasem szedtem, este vagy délelőtt, de csak amikor nagyon feszült voltam.
Én mostanában esténként bevezettem az egy órás sétát (mindegy hol vagy hogy merre). Nagyon jót tesz, kikapcsol, agyilag tisztul az ember, és az egész testednek jó, ha lenne időm egy reggeli sétát is beiktatnék. Szerintem egy félórás séta simán kiválthat egy 0.25 frontint.
Sziasztok! Szeretném jelezni (Burgi, Saifullah), hogy a Triptofán-Melatonin kombó működik. Drasztikusan csökkentettem a Frontint (egyharmadára), és jól alszom. Jövő héten teljesen el akarom hagyni, majd arról is beszámolok. A bioritmusomat is elkezdtem rendbe rakni, éjfélkor már lefekszem, és tudok aludni így is.
Mert én pl. pont azért nem lottózom, mert egy komolyabb nyeremény esélye kisebb, mint pl. hogy belém csapjon a villám. Szóval elhanyagolhatóan csekély. Nem látom értelmét, hogy ilyenre költsek.
Sziasztok! Köszi az érdeklődést a szerencsejáték iránt. Nem egyszerű ez az egész , mert a terapian is az alkoholisták azt nézték, hogy én nem vagyok odaillő nem stimmel velem valami. Egy játékos mindig fel tudja venni a megfelelő álarcot ha hazudni kell, ha pénzt kell kölcsönkérni, ha manipulálni kell egy szerencsejátékos 2 perc alatt tud nagyon boldog lenni es nagyon depressziós viszont úgy is fel kell venni az álarcot hogy penzt tudj kérni amikor legszívesebben mindenkit elkuldenél a fenébe. Rengeteg pénzbe kerül ez a szenvedély nem véletlenül a legtöbb öngyilkos a szerencsejátékosok között van! És tényleg addig játszom ameddig pénz van ha nyeroben vagyok ha bukoban. Soha sincs vége csak akkor addig ameddig pénzt nem tudok kérni vagy hitelt felvenni. Volt hogy 2 hónapig nem volt TV mert beadtam a zaciba vagy az X boxot vagy aranyat vagy bármit . Vagy kocsit áron alul eladtam. De mindenkinél más az egész mert valakinek az 5000 Ft is sok van akinek a 100 millió is kevés. Ez pont mint az alkoholistánál a kannás bor vagy a minőségi whiskey. Ki mit engedhet meg magának. Ha valakinek jól kereső állása vagy vállalkozása van nagyon sokat bukik de aki minimálbéres annak is rengeteg 5-10 millió Ft. És igen ami nincs lelakatolva azt én elloptam, elvettem például ketszer is mind a két gyerekem megtakarított pénzét olyan 300 ezer Ft rol beszélünk , de nem is az összeg hanem az elv a lényeg úgyhogy ez nagyon gáz. De sokkal előrébb tartanánk már egzisztenciálisan , ha nem játszom az biztos. Még nem tartok ott annal a lépésnél ahol számot kell vetni az erkölcsi es anyagi veszteségekre. Majd beszámolók róla. Ha esetleg bármi van ami érdekel titeket szívesen válaszolok
Én is utánaolvastam ennek, amikor beírt ide, hát elképesztően kemény dolog. Hihetetlen, hogy ugye nincs egy adott szer, amitől kémiai függőség alakulhatna ki, és mégis ez ilyen súlyos betegséggé tud fajulni nagyon rövid időn belül. És nem is az a gond, hogy fogad a szerencsejáték-függő, mert az elején többnyire nyernek, de pont ez a baj. Ha ki tudnának szállni a nyerés után, kontrollálni tudnák a függőséget, de nem tudnak kiszállni, amíg minden oda nem vész. Ha kölcsönkérnek, hogy törleszteni tudják az adósságot, az is el lesz játszva. :( Ugyanúgy nem tudnak megállni, ha nyertek, mint az alkoholisták a piával. Magyarországon százezres nagyságrendű a szerencsejáték-függők száma.
Felmerült bennem, hogy talán én is az vagyok, mert ha egy héten nincs játékban minden lottójátékból legalább egy szelvényem, akkor rosszul érzem magam, mert elszalasztott lehetőségnek tartom. Havi 5 ezer körül költök lottóra. Ez már függőség?
107 napja nem kellett fogadnom és 54 napja nem kellett innom ezért nagyon hálás vagyok!
Kedden nagyon feszült és ideges voltam egy beszélgetés miatt jó lett volna inni hogy lenyugodjak, de inkább elmentem GA gyűlésre és ahogy leültem a székre és el kezdtem beszélni megnyugodtam és jól éreztem magam. Elmúlt minden ez nagyon fontos. Mindig kérdik hogy mikor fogok inni habár nem az a szerem en meg mondom hogy csak a mai nap nem. Igazából nem hiányzik az hogy áporodott büdös legyen a szám, fájjon másnap a fejem, úgy érezzem és nézzek ki mint a mosott szar. Én is öregszem 🤣. Jól megvagyok mind a játék mind a pia nélkül nyomom a gyűléseket most vettem futócipőt el akarok kezdeni újra többet mozogni habár szoktunk kimenni a lányommal focizni de több mozgás kellene. Így telnek a napjaim békességben, szeretetben. Mindenkinek kitartást aki még nem találta meg a kiutat és aki az úton halad azoknak is .
Türelem kell, sok türelem.... De meg lehet csinálni.
Szerintem a méltatlan kocsmai sztorik után a hírnevednek csak jót tenne, ha AA-ban látnának téged, nem? Így gondolom logikusan. Aki cselekszik magáért, az egészségéért, azt tisztelik.
Nekem amúgy azért nehéz, mert pl. a második tiszta hetem rosszabb, mint az első.
Aztán ugye volt tavaly egyszer 32 db tiszta napom, és sajnos még az 1 hónap sem hozott semmi felszabadulást, vagy jobb közérzetet.
Nyilván több kellene, sokkal több, de egyelőre gyönge vagyok. Egy mondjuk fél éves "befekvést" valahová viszont tényleg nem tudok megoldani, és nem csak a kutyám miatt.
Egy két hetes elvonó meg nyilván semmit nem adna, hiszen 2 hetet lazán kihagyok magamtól is, de az nálam szó szerint egy nagy semmi. Szóval nem egyszerű.
Ez igaz.Én utoljára 2002 ben voltam pia mentes teljesen,hát azt a közérzetet össze sem lehet hasonlítani a mostanival.Lement a túlsúly,tök szuperül éreztem magam.
Vannak online gyűlések is, a semminél az is több. Tavaly voltam sok online gyűlésen, nekem segített az IS, hallgattam őket miközben ezerrel sóvárogtam még a pia után, de nyugtattak az alkoholisták beszédei.
Ott meg lehetsz tényleg teljesen anonim, ha már a lakóhelyeden a hírneveden rontana ha kitudódna rólad hogy AA-ban jártál :)
Az áprilisi naplód amúgy érdekelne, de persze nem "erőszakos kérés".
Ezért lenne nagyon fontos a helyi AA-t meglátogatnod, és ott kapcsolatokat teremtened. Van a városodban gyűlés, az égvilágon semmit nem veszíthetsz, ha megnézed magadnak.
Sajnos ez egy jóval kisebb város, mint ahogy sokan gondolják.
Nem tenne jót a 'hírnevemnek', ha kitudódna rólam, hogy ott voltam.
Márpedig kitudódna. Értem én, sokan tudhatják azt is, hogy iszom, de akkor is.
Burgit csak figyelmeztetni szerettem volna, mint ahogy mások is, amíg fel nem adták a másik fórumon (Milyen a férfiak küljseje), hogy biztassák arra, hogy már most elkezdje a fekészülést, most minden ideje meg van rá. Mérnök informatikus szeretne lenni szeptembertől, de baja van a diszkrét matekkal. A kettő sajnos kizárja egymást.
A Frontin agyrombóló, tanulást gátoló hatását is említették.
Tudod az a baj, hogy ez egy rendkívül összetett történetet, amiből te csak nagyon keveset ismersz.
Aki már oly sokszor átélte az alkohol okozta poklot, annak egy pohár bor elfogyasztása már nem tud örömet okozni.
Ezt egy kívülálló nehezen értheti meg, mivel személyesen nem élte át azt amit Ő átélt.
Én még nem ugrottam ki ejtőernyővel egy repülőgépből, így nehezen tudnék neked a szabadesésről hitelesen beszélni.
Burgi olyan amilyen, de ezt a dolgot Ő most végre jól csinálja. Egy éppen leszokó alkoholistának mindene e körül forog, ami teljesen érthető. És talán ez mindent megmagyaráz.
Kalka régi motoros, reméljük hogy jól van és nem történik vele semmi rossz.
Legyen béke 😀 😀 😃 ! és ez azért nem vicc, mert az alkoholistáknak a legfontosabb a lelki béke.
Hát, szerintem az okokat nem lehet csak úgy "kiterápiázni". Lehet, hogy rosszul látom, de én inkább csak eszközöket, és tudást kapok arra, hogy a bennem lévő démonokat, rossz beidegződéseket hogyan tudjam jól kezelni, kevésbé öndesktruktív módon. Ha olyan könnyen le lehetne formattálni az pszichénket, mint egy meghajtót, aztán újratelepíteni a javított verzióval, kicsit könnyebb dolgunk lenne :D Én csak a saját nevemben írom, így másfél hónappal a piamentes 7. évfordulóm előtt, hogy én konkrétan tartok attól az egy-két pohár piától, pedig lehet, hogy meg tudnám állni, de inkább nem tesztelem le, és szerintem ezt fogom gondolni 5 év múlva is, amikor már pont annyi józanság lesz mögöttem, mint átpiált év.
Nem akadtam ki, csak feltettem az adekvát kérdéseket, amik bennem is felvetődnének magammal kapcsolatban, ha újra innék. Meg amit az addiktológusa is valószínűleg feltenne egy ilyen helyzetben. Gondoltam, lehet róla beszélni, ha már erről szól ez a topik, és ő ide ír ezer éve. Itt nem egymás ellen játszunk, hanem egy sorsközösséget alkotunk. De ő ezt támadásnak vette, és passzív-agresszívan visszatámadt, hogy mit ugat bele egy marihuánafüggő. Így nehéz beszélgetni.
Én úgy látom, hogy Kalkaster már elengedte ezt a kijózanodás témát. Az egész diskurzusból, a reakcióiból nekem az jön le, hogy ez nem egyszeri alkalom volt. Felénk még mutatva van egy látszattörekvés, egy kirakat, hogy ő józanodásban van, de már nem hisz magában, hogy ez sikerülhet. Ezt látom. És nagyon sajnálom. Viszont sajnálom azokat is, akik innen próbálnak erőt meríteni, és abból, ahogy erről ír, félreértik a józanodás lényegét.
Abból, ahogy veled és velem is viselkedik, nem az derül ki, hogy rendben van magával, és minden olyan szipi-szupi, ahogy írja. De természetesen az ő dolga, és ha nem akarja, hogy foglalkozzunk vele, én máris befejeztem.
Csak azért írtam, mert tényszerűen pszichoaktív szerekről van szó. Nyilván jobb nem élni velük, de azért az alkoholizálásnál az 1-2 g alprazolam mindenképp jobb opciónak tűnik.
Ha valaki régesrég nem iszik, kiterápiázta magából az okokat, lehetséges, hogy meg tud állni egy pohárnál, de mindenképpen van benne felesleges kockázatvállalás. Viszont tényszerűen te kérted számon rajta, hogy miért nem írta be ide, úgyhogy te is "bűnös" vagy most ebben.
A xanax, frontin nagyon kellemesen nyugtat, de tompítja is az agyat. Komolyabb szellemi tevékenységet szerintem nem lehet a hatása alatt kifejteni. Bár lehet hogy vannak kivételek, de ezt azért erősen kétlem.
Mint már sokszor leírtam, én is szedtem, max. 1.5 mg volt a napi adag. Nem emlékszem olyanra hogy megrészegedtem volna tőle, nyugtató hatással volt rám. Egyik napról a másikra álltam le, kb. 3 álmatlan éjszakába került, utána jobban lettem.
Állítólag az alzheimer betegséget okozhat később. Az meg jobb elkerülni mert az egy nagyon ocsmány dolog..
Szerintem az Alprazolam fogyasztása egy bizonyos kényelem is, ha valaki teljes életet él, akkor miért kell magát tovább mérgezi ezzel a cuccal? Lehet helyettesíteni sportal, munkával, vagy bármilyen tevékenységgel ami megnyugtat. A joga biztosan letud annyira fárasztani hogy bealszol, vagy nem?
Angbet 2018 eleje óta nem iszik alkoholt, absztinens. Kalka meg magyaráz össze vissza hogy azért nem akart írni arról hogy ivott miközben elvileg felépülő alkoholista mert az másokra veszélyes, LOL.
Miközben önmagára veszélyes.
S úgy beszélt az ivásról utána mintha teljesen természetes lenne egy józan alkoholistának az hogy iszik. Na ez valóban egy veszélyes gondolat volt, ha egy olyan ember olvassa aki csak most próbál felállni ebből, annak életveszélyes.
Azt sugallja hogy lehet úgy józanodni hogy néha iszol, pedig nem!!
Tény, hogy pszichoaktív szerek ezek, és van a szónak egy olyan fordítása/jelentése is, hogy tudatmódosító, de azért ebben is vannak fokozatok, hogy melyik mennyire káros. Az alkohol és a kávé is pszichoaktív szerek, aztán némi különbség mégis van köztük.
Én ebben vagyok évek óta. Lendormint szedek, ami 0,25 mg-s, viszont benzo ez is
Enélkül nem tudok aludni és ez független a pialastol.
Kora huszonéves korom óta ez probléma.
A Lendormint kb 5 éve szedem, előtte zolpidem volt. Én is félek, hogy demens leszek tőle. Szóval el kéne hagyni. Jelenleg felezem, melatoninnal megtámogatva
Az alprazolam, ugyanúgy mint az egyéb benzók, és mint az alkohol, marihuána tudatmódosító szerek (lásd DSM 5), akkor is, ha ez neked nem tetszik, vagy nem értesz hozzá.
Éppen ezért nem akartam ide beírni az egy dl bort, mert a függő társakra ez nagy veszélyt jelenthet.
Amúgy aggódom a Frontin miatt. Az adagom is emelkedett 0,5-ről 1 mg-ra január óta, egyszerűen félek, hogy belassulok/elhülyülök tőle. Most olvasgattam a régebbi posztokat, és Gentleproli ajánlott egyszer L-Triptofán nevű táplálékkiegészítőt alvástámogatásra, de akkor valahogy elmaradt, most viszont rendelek egy dobozzal, hátha kiváltja a Frontint. Háziorvosnál voltam már ezzel pár hete, aki antihisztamint írt helyette, de nem igazán használt (de legalább jó drága volt). Klasszikus altatóra nem akarok átszokni (csöbör és vödör esete). Van valaki, aki hasonlóban van?
igen én voltam bent 2013 ban. 2 hónap Minessota modell szerint. Nagyon sok embernek segít elindulni es józan maradni. Én komoytalanul csinaltam szégyellem is magam amit az utolsó napon műveltem. Amúgy nagyon jó szakemberek vannak ott érdemes bemenni aki gondolkodik ezen viszont tényleg csak úgy ha van betegségtudata! Ha úgy megy be mint én annak nincs értelme max annyi hogy elmondhatom voltam terápián .. mondjuk visszagondolva nem volt rossz csak én meg nem értem meg rá
Zárójel: az alprazolam nem tudatmódosító szer. Amúgy meg önellentmondásba keveredsz, hiszen te magad írtál róla mostanában is, hogy esetenként használsz ilyesmit. Olyankor kerülsz elmondásod szerint kontrollvesztett és beszámíthatatlan állapotba, amikor túlköltekezel vagy kénytelen vagy bocsánatot kérni a viselkedésedért. Nos, én is szedtem sokáig, sőt minimál dózisban most is szedek Frontint (alvástámogatásra), de én ilyen tudatmódosulásokat meg kontrollvesztéseket sosem tapasztaltam. Kizárólag egy esetben: ha alkohollal öblítettem le.
De már értelek, az "esetenként", az "olykor" és a "csak ha feszült vagyok" stb. az nem számít használatnak. Ahogy az alkohol esetében sem, tiszta sor.
Hát nekem mindegy, csak ő írta még régebben, hogy ő annyira súlyos beteg, hogy ha még egyszer iszik, biztos belehal, meg végzést kért maga ellen arra az esetre, ha inna, ehhez képest megint nagyon lazán veszi ezeket a kis megcsúszásokat.
Köszönöm szépen Julio! Azért jó látni, hogy mennyire józanok vagytok Joe val és hogy segíteték a többieknek . Ha az ember elhagyja az egyik függőséget hajlamos rászokni a másikra ha van. Ezért sem akarok inni meg sok problémát okozott a pia attól függetlenül hogy kitoltottem az AA kérdéseit es azt hozta ki nincs bajom a piával de sok történet van amikor részeg voltam úgy vezettem stb stb . Szomorú ez. Sajnos aki gyógyszer függő nekik is nagyon nehéz, mert az drog. Vegyész vagyok úgyhogy tudom, hogy mennyire függővé tud válni az ember . Ezért kell tartózkodni a gyogyszertol is es figyelni nagyon.
Igen, én sem tudok úgy inni, mint a normik, sőt a szívogatással is el tudok szállni, ezért találtam ki többek között a jógaoktatást mint hosszú távú stratégiát, mert az józanon+tisztán tart. De itt most nem rólam van szó.
Te mit tervezel az alkoholfüggőséged menedzselése érdekében tenni?
Ezek szerint nincs itt semmi látnivaló, és a becsúszott bort is csak azért "kellett" beírni, mert Burgi erőszakos volt, értem.
Már máskor is kiderült, hogy vannak ezek a kis becsúszások, de úgy látszik, szerinted ezzel nincsen gond. Hisz van háziorvos, pszichiáter. Úgy tűnik, hogy te még mindig nem érted a betegségedet, és a szőnyeg alá söpröd a történteket. Most lennie kellene valami szuper stratégiádnak, amivel kivéded, hogy a piálgatások rendszeresek legyenek, mégis úgy tűnik, te ennek nem érzed szükségét. Pedig annyiszor kiderült már, hogy nem tudsz úgy inni, mint a normik, mégis futod újra a köröket...
Kérdésedre a válaszom , hogy igen meg van még a családom. 2,5 év volt a leghosszabb absztinens időszakom, de nem jártam GA ba nem foglalkoztam magammal és a lépésírással sem úgyhogy törvényszerű volt a visszaesés . Ha nem járok GA ba nem tartom a kapcsolatot a sorstársakkal akkor visszarendeződön. Azt is beláttam hogy a pia is probléma mert nagyon sokszor vitt vissza a játékhoz . Úgyhogy inkább azzal is felhagytam így a legjobb! Ha a FE is segít ma akkor ma leszek 100 napos hogy nem játszom és 47 napos hogy nem iszom alkoholt. Az biztos hogy az eleje a legnehezebb de utána ahogy hallom sokkal könnyebb lesz és más fogja kitölteni az életem ahogy most újra el kezdtem az angol tanulást
Függőségből, az arra való hajlamból, kigyógyulni nem lehet. Az ember lehet tiszta, tehát, hogy nem használja a függőséget kiváltó szert.
Az viszont sokszor van, hogy valaki függőséget vált, tehát az alkoholból átvált benzóra (Xanax/Frontin/oxazepam/diazepam/Rivotril), vagy marihuána vagy egyéb függőségbe, vagy mint pl. hogy azt hiszi, hogy mindenkin segíteni tud, stb. Sajnos eközben magának árt a legtöbbet, és előfordul, hogy másokat is bevon ebbe, már aki beveszi az igéző szavakat, és az erdeti függő eközben meggondolatlan manipulatív cselekedeteket is csinál jószándékból, és eközben főleg saját maga anyagi és egzisztenciája romlik le. Volt ilyen példa itt a fórumban is. Más szóval kifejezve, az illető komoly pszichiátriai esetté vállhat. Nem feltétlenül az ő hibája. Sőt, gyermekori trauma a kiváltó eset gyakran (Látds DSM-5, The Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th edition).
Nincs ilyesmi. Legfeljebb ideig óráig működik. Személyes tapasztalat...
Ha én most bedobnék egy feles pálinkát óriási kockázatot/felelőtlenséget követnék el.
Megsokszorozódna a visszaesés esélye, ami nem ivás nélkül is jelen van, bármilyen hosszú absztinencia után!
Ezért van az hogy írogatjuk ide hogy mióta nem ittunk. Ezért olvashatod az éveket, azoknál akik már előrébb járnak.
Mert ebből tényleg csak így lehet felépülni.
A legelfogadottabb orvosi álláspont jelenleg az hogy gyógyíthatatlan. A tartós absztinenciával viszont teljes értékű életet élhet egy alkoholista. Ahogy egy skizofrént is tudnak általában kezelni ha megtalálják a megfelelő gyógyszerét. Nekünk a teljes alkoholmentesség a gyógyszerünk.
Nem tudom, hogy a válaszod a Merengőre adott válaszomra vonatkozik-e. Köszönöm kérdésed, velem minden OK, az egy pohár bort leszámítva is. Azt csak Burgi erőszakos kérésére jelentettem a fórumon.
És te mit szeretnél kezdeni ezzel a helyzettel? Hogy látod magad benne? Mit érzel: félsz, vagy bizakodó vagy és erősnek érzed magad? Mit akarsz tenni annak érdekében, hogy ne szippantson be újra a pia? Mert tudod, mi nem tudunk tartósan így néha meginni egy pohár bort, ez a betegségünk lényege.
A legnagyobb megbocsátás és jóvátétel magad felé, hogy már nem csinálod azt amit eddig csináltál szerintem ez a lényeg és ha ezen el gondolkodsz akkor meg tudsz magadnak bocsátani !
Én Pomázon laktam gyerekkoromtól kezdve egészen addig amíg meg nem nősültem. Azt tudom , hogy a parókián vannak AA gyűlések . Remélem neki is sikerül letenni a függőségét
Nagyon sokáig nem tudtam kezelni a sikert és az elismerést, most is elkezdtem írni, hogy miért nem olyan nagy durranás, amit az elmúlt majdnem 7 évben végig vittem, de azért egy objektív listát készítve és áttekintve, azért tényleg akad egy-két dolog. Még úgy is, hogy 2021-2023 közötti időszakra a stagnálás és a vergődés volt a jellemző, de végre volt bátorságom elmenni pszichológushoz és nem túl meglepő módon sokat segített, hogy tovább tudjak lendülni. Még nem telt el az év első fele, de már most több dolgot tettem magamért (olyan dolgokat, amelyek előre mutatnak, a hasznomra vannak /fejlődési lehetőséget biztosítanak), mint az előző 3 évben.
Mai napig nem tudtam megbocsátani magamnak, hogy a kisebbik húgom esküvőjén tört rám egy komolyabb piás-depressziós őrjöngés. Ő már réges-régen megbocsátotta, a legtöbb vendég - szerencsére - észre sem vette, mert addigra már a többségben is volt rendesen, de nekem nem megy, rettenetesen szégyellem és utálom magam érte. Azért jó, hogy már nagyon el kell merengenem, hogy felidézzem a beállás fokozatait, a kezdeti kellemes zsibbadástól - amiért ittam - az egyre idegesebb rátöltögetésen keresztül (amikor próbálom fenntartani ezt a kellemes állapotot, de persze nem sikerül, mert mindig túllövök a célon) egészen a nagy világfájdalomig, amikor már rettenetesen sajnálom magam, és mindenki szarik rám/csak bánt és szemétkedik velem, senki sem szeret, stb.
Sziasztok! Kezdő küzdő vagyok. Decemberben határoztam el magam az AA útmutatása szerinti józanodásra. Azóta többször visszaittam. A legtöbb napom 62 volt. Most a 22. napon vagyok. 54 éves vagyok, gépszíjas hétvégi ivó. 3,5, időnként 5 dl-es Jéger volt az adagom kólával öblítve. Utóbbi években már inkább kétszer egy héten, ha nem is az egész üveg, de valamennyi befigyelt. Gyűlésekbe járok hetente 4-5 alkalommal. Csinálom a programot, van szponzorom. Szeretnék bekapcsolódni a társaságba.
Merengő nagyon ügyesen csinálja a dolgait mostanában. Elment rehabra Pomázra, és már két hónapja ott gyógyul. A rehab nagyon jó, mindenféle műhelyek és foglalkozások vannak, továbbá filmterápia, pszichoedukáció, ökoterápia és taicsi. A Xanaxot csökkentik.
Jó lenne, ha ez a terápia segítene magára találni, elindulni tiszta lappal. Én nagyon drukkolok neki, még pont időben van, hogy új életet kezdjen. Végre elkezdte!
Szabi, tartsuk a kapcsolatot. Nekem szükségem van Rád. Nagyon sokat jelentesz számomra. Itt is van AA, kétszer megpróbáltam, de nem értettem az akcentusukat és valószínű fogaik is hiányoztak, Hollandiából írok. Az alkoholisták esnek és sérülnek, főleg a frontális agyfunkció és a szájsérülés, érdts a négy frontális fog sérül, kezd mozogni.Ezek után nem tudnak beszélni. Vagy rágni, etc.
Ha esetleg lenne időd rám: eenhongaarse at gmail.com
Köszi mindenkinek a jókívánságokat , nem gondoltam volna , hogy emlékeztek rám! Emlékszem arra is amikor Jor 1 napos volt és amikor angolbeteg is mennyit küzdött Burgi meg főleg de Kalkaster rád is emlékszem! Be kellett látnom , hogy egyedül erőből én kevés vagyok! Hiába ismertem a GA t és hiába volt annyi ajánlás én azt hittem egyedül majd megoldom egobol ahogy mindig mindent is. Viszont az utolsó játékom után amikor már az őrület határán voltam akkor éreztem olyat amit még soha sem hogy itt van vége és őszinten feltettem a kezem. Teljes ürességet és legyozottseget éreztem . Utána rá kellett jönnöm , hogy a piát is le kell tennem habár nem tartom magam alkoholistának, de a lépés írás közben jöttek ki érdekes dolgok attól függetlenül .. 45 napja nem ittam előtte 1 napot igen a bátyám 50 ik születésnapján de kár volt mert eldobtam az előző 40 napomat .. és nagyon bántam . 98 napja nem játszom és rengeteg gyűlésre járok és csak a mai nap szerint élem az életem. Félek attól ha innék visszavezetne a játékhoz, ezért azt sem teszem és együtt jozanodok veletek. Írok majd gyakrabban akkor ide mert a szerencsejáték oldalra nem ír senki, pedig nagyon sok új jön a közösségbe . Azt tudom meg belátom hogy felépülés csak munkával érhető el másképp nem megy.
Kitartást kivánok. Visszaolvastalak, a Te történeted sem semmi. Nagyon jól látod, hogy az alkohol használat kivált egy felelősségteljességmentes viselkedést. Én azt érzem, hogy a néha bevett xanax is hasonló hatást vált ki nálam. Nem szerencsejátékot, de az azzal egyenértékű pénzkidobást/vásárlási kényszert. Jobb józannak lenni!
Most kerestem rád, nem emlékeztem ki vagy, de nekem is írogattál 2020-ban.. mentségemre legyen szólva hogy akkoriban szénné ittam magam.
A 2020-as év nagyrésze nekem igazából kiesett. Brutális mennyiségű alkohol csúszott le a torkomon abban az évben és ide is rengeteg baromságot írogattam.
Mindig is nagyon tiszteltelek, Axxxa, az éles és logikus látásodért és ahogy meg tudtad változtatni az életed:)
Nekem ittas állapotban olyan verbálisan gonosz megnyilvánulásaim voltak, hogy magam sem akarnám beismerni. Mondjuk, nem is emlékeztem rájuk. Egy topikos társ, ártatlanul többször is jól megkapta tőlem telefonon, mint ahogy az édesanyám is. Tökéletesen az ellentéte lettem magamnak ittasan. Vagy lehet, hogy akkor jött ki a felgyülemlett keserűség. Mindenestere moderáció rám fért volna.
A "csakazértis" - "csakazértsem" -nek nagy erőt tud adni. :) Emlékszem mennyire felbosszantott, amikor anno apám mondogatta nekem, hogy piás meg alkoholista vagyok. Nem mintha nem lett volna igaza, na de pont ő mondja nekem, a fő alkesz a családban? Ha anyutól hallom ezt, akit még csak spiccesnek sem láttam soha, azt abszolút jogosnak éreztem volna - ő egyszer sem mondott nekem ilyet. Amíg ittam, rengeteg vitám volt apámmal, sokat bántott verbálisan. Mióta nem iszom, mintha elvágták volna, semmi. Valószínűleg a tehetetlen dühét, illetve lelkiismeretfurdalását vezette le így.
Néha egy ilyen hozzászólás is segít neked. Mivel S0I0 általában piásan ír ide, ebből kiindulva tegnap is így lehetett. De ettől függetlenül lehet igaza is. (tudod régi közmondás: részeg ember meg a gyerek mond igazat). Cáfolj rá és ne sörözz többet! Egyébként mindent csak is magadért teszel, senki másért.
Valóban rengetegen eltűntek, Zsiványnak írtam nemrég, hogy adjon életjelet, de nem válaszolt. Persze lehet, hogy már a cím az, ami nem él. Bízzunk ebben.
Edith Piaf önéletrajzában leírja, hogy az alkoholtól való szakítása nehezebb volt, mint a kábítószerről való leszokása. De olyan sokunknak sikerült már, ha nagyon erős vagy, neked is sikerülhet.
Főleg arra gondoltam, amikor mentális leépüléssel vádoltalak meg, hogy általában meglehetősen érzéketlen vagy mások szenvedése iránt, hogy belerúgsz a földön fekvőbe (Merengő). És nem érzékeled, hogy ez nem helyénvaló.
Amikor nem fejlődünk, akkor általában csak rövid ideig stagnálunk és utána leépülés következik, ezt mindenki tudja. De a folyamat nagyon sokáig meg/visszafordítható. Egy évtizedek óta tartó alkoholbetegség, amikor nem tesznek a gyógyulásért semmit, vagy csak nagyon keveset, nagy pusztítást tud véghez vinni a pszichében. A való életben is ismerek ilyet, sőt személyes megélésem is van ebben korábbról.
Dicséretes, hogy józanság-, avagy pihentetési naplót vezetsz, de nem elég az üdvösséghez.
Az elszigeteltség ezen felül is csak még jobban beszűkíthet téged, ha sokáig tart. Ezért lenne nagyon fontos a helyi AA-t meglátogatnod, és ott kapcsolatokat teremtened. Van a városodban gyűlés, az égvilágon semmit nem veszíthetsz, ha megnézed magadnak.
Nem érzem úgy veszélyes lenne a józanságomra ő jelenleg.
Hosszú évek óta beszélgetek vele, főleg egy másik topikban, sokat.
Akkor is beszélgettünk ugye amikor még én is lángoltam a pokolban, alkoholban ázva.
Szóval szerintem valahol érthető hogy kiemelten érdekel hogy áll a piával, mert állítása szerint tényleg le akarja rakni, alkoholnaplót is vezet, napra pontosan hogy mikor ivott mikor nem.
Széthullott, idült alkoholisták nem vezetnek ilyen precízen naplót a szeszmentes napokról.
Szóval én még hiszek benne IS.
De ha zavarja őt az érdeklődésem, nyugodtan megírhatja IDE, s megígérem hogy nem fogom tőle megkérdezni hogy mi újság....magányos, teljesen egyedül van, sokat jelent neki a fórum.
Kicsúszott a kezemből az irányítás, és ez indokolatlanul kikészített. Szó szerint belebetegedtem, hogy jóga téren bizonytalan volt a hogyan tovább pár hétig, és nem tudtam felgyorsítani a folyamatot. Ezt nagyon el kell engednem, ezt a türelmetlenséget. Csak fölösleges szenvedést okoztam vele magamnak, miközben tényleg van mit csinálnom, mert beindult az irodalmi élet körülöttem, és szerkeszteni is kell.
Most egy kicsit elfáradtam, bezuhantam lelkileg. A jógával kapcsolatban lassítanom kell, de ez jó.
Köszönöm szépen érdeklődésedet, jól vagyok, már több, mint egy hét eltelt és azóta sikerült nem fogyasztani semmit. :) Viszont nem nagyon szeretnék ennyire számolni minden percet, igyekszem nem nagyon rátekeredni erre a dologra. Elfoglalom magam, szépen rendezgetem az itthoni elmaradt, elhanyagolt(?) dolgaimat, ház, kert stb. Jó kedvem van, nagyokat alszom, nem vagyok depis szerencsére, gyerekek, család sok örömet adnak :):). Most hétvégén lesz egy családi összeröffenés, direkt vállaltam a sofőrködést is, szóval igyekszem tudatosan is kerülni bármilyen helyzetet, ahol elcsábulhatnék.
Tudom hogy nem volt kevés amit ittam, és azt is tudom, hogy visszafordítható a dolog, hiszen azelőtt teljesen normális viszonyom volt, illetve szinte nem is volt az alkoholhoz. Át kell fordítani a gondolkodásomat és érzem, hogy még ez az a pont ahol meg tudom tenni akár az egészségemre, akár a szociális kapcsolataimra, munkára stb tekintettel. De ezt mindenkinek magának kell csinálnia, az alkohol elleni küzdelem, minden kért és kapott külső támogatás és segítség ellenére elég magányos 'szakma'.
A józanságom kezdetén, engem is érdekelt néhány sorstársam helyzete (Még ma is, de ma már sokkal kevésbé). Mivel abban az időszakban a legfontosabb az volt, hogy ne igyak, ezért az egész életem e köré épült fel. Természetesen ennek részei voltak itteni fórum tagok is. Ezért megtudom érteni Burgit. A különbség csak annyi volt, hogy nekem sikerült ezt a kommunikációt privát úton rendezni és nem a nyilvánosság előtt. Akikkel anno szorosabb kapcsolatban voltam, még ma is megbízok.
Az AA ban nagyon sokszor elmondták anno, hogy csak addig szabad foglalkozni alkoholista barátunkkal, ameddig az nem sodorja veszélybe a saját józanságunk.
Más, Angbet teljesen őszintén leírta a saját szomorú történetét, aztán később véleményt írt egy aktív alkoholistáról. Szerintem a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, főleg úgy hogy Angbet évek óta józan!
Tényleg nem írtam idén :-) Viszont olvaslak titeket. Sajnos semmi új. Iszogatok, próbálom visszafogni, ez némi sikerélményt ad, de a rendszeresség sajnos továbbra is megvan.
Megint kellene egy nagy elhatározás, mint 2022-ben. Neked nagy gratula az egy évhez!
Köszönöm a rugalmasságod és a szerinted nem topicra tartozó kérdésemre a válaszod.
Azért mertem érdeklődni, arról, hogy hogy haladsz a matekkal, mert Te kértél anno tőlem tanácsot, hogy milyen könyvet ajánlanék diszkrét matek ügyben. Az egyetem által ajánlott szakirodalmat javasoltam.
Te is hangsúlyozod eleget, főleg a férfiak külseje topicban, hogy milyen fontos lesz számodra, hogy egyetemen tanulhass, aminek a lehetőségét érzésed szerint eddig elvette tőled az alkohol. Ebben teljesen igazad is van, hisz most, hogy már egy éve józan vagy mi mással tölthednéd ki leghasznosabban az időd, mint tanulással, ha dolgozni egyelőre nem akarsz.
Le ne vezessük már hogy szegény S0l0-t akadályozom a józanodásban... de ha így van, jelezze felém és ígérem többet sose kérdezem meg tőle hogy iszik e...
Kijavítom : nincs így.
De talán nem topiktéma az hogy Burgi mennyit matekozik naponta.....
De ha ennyire érdekel, szívesen leírom neked : érettségi sorokat oldok főleg meg jelenleg, a hiányosságokat meg pótolom. Ezekkel gyorsan kiderül mik estek ki és lehet pótolni.
Felső matekozás is lesz, diszkrét matekra fogok készülni főleg, analízis nem nehéz, az a BME-n is ment. A diszkrét matek keményebb dió, főleg azon úsztam el akkor.
Igen, rohadt nagyot harapok megint, lehet nem fog sikerülni, de akkor is meg kell próbálni (ez volt az első amit elvett tőlem a pia). Főleg hogy még jó pár állami félévem is van még, a koli olcsó, diákhitel is van, hétvégén melózni is lehet.
Angbet, nagyon sajnálom a jógás történteket. Csak, amikor olvastam, hogy elküldtek és az okokat, amit megneveztél, nagyon megdöbbentem, akkor nem is reagáltam rá. A felelőtlen viselkedés a számlákkal, ami lehet, hogy csak szórakozottság, vagy izgulás egyáltalában nem illett bele a rólad alkotott képembe. Kicsit aggódni is kezdtem.
Ezért volt logikátlan a számomra, hogy mindeközben S0l0 mentális állapotát kritizálod.
Remélem, hamar megint megjön a kedved a jóga leckék tartásához!
Bár ki tudja, lehet undorító lehet a viselkedésem hogy érdekel a sorsa....
Te is tudod, hogy nem így értettem. Tudom, hogy szíveden viseled S0l0 sorsát. De nem kéne minden alkalommal, amikor megjelenik valamelyik topicban, azonnal megkérdezned, hogy iszik-e. Szerintem ezzel csak elriasztod, erre saját maga is utalt.
Én is visszafogom magam és nem kérdezlek állandóan, hogy készülsz-e a matekra, hiszen látom, hogy napjaid nagy részét a neten töltöd és nem a könyv felett. Javíts ki, ha nem így van. Csak jó szándékkal mondom, hogyha nem készülsz fel előre valamennyire az első szemeszter anyagából, akkor kicsi az esélyed, hogy sikerrel elvégzed. Nem dolgozol, tehát elvben lenne rá időd.
Persze semmi közöm nincs az egészhez, csak annyi, hogy engem meg a te sorsod érdekel(t).
2-3 év józanság után el kezdtek "visszatalálni" hozzám a családtagok, akik addig leginkább tehetetlen dühvel nézték, mit művelek magammal. Ahogy más is írta, idő kell, amíg visszaépül a bizalmuk - a mi részünkről pedig sok-sok türelem.
Ami S0l0-t illeti. Van egy nagy rakás hozzászólása RÉSZEGEN itt a Mától nem iszom topicban, ami nem állja meg a helyét, részegen vagy józanul sem.
Ami Burgit illeti, abban a MÁSIK topiban, a continue hozzásszólása Solo iszol? , már mindenki között undort váltott ki. Hasonlót, mint mikor Burgi itt arról rimánkodott részegen napról-napra, óráról-órára, hogy miért nincs nője.
DE, Te, Angbet, milyen jogon nevezel valakit, le van épülve mentálisan , írod S0l0-ról, tudod egyáltán, hogy ez mit jelent, miközben magadról közzáteszed, kéretlenül, hogy, idézlek Sziasztok, kirúgtak a jógastúdióból. Hülyeségeket csináltam, nem adtam számlát. Felkarcoltam a ragasztott fehér csíkot a padlóról a kisszekrénnyel. Elöl hagytam egy bérleti számlát. Nem mindig adtam búcsúzókártyát. Stresszforrás lettem a másik oktató, a munkaadó számára. .
Ha tartod magad, az nagyon jó. Ez egy nagyon nehéz helyzet lehet, de bármi is lesz a dolgok kimenetele, neked az a megoldás, ha nem iszol továbbra sem. Sok erőt!
Semmi nincs a jógával, a régi helyem már nincs meg. Magamat hibáztattam, de igazából senki nem hibás, egyszerűen csak nem passzoltunk az ottani másik oktatóval. Új stúdiót még nem találtam, és most igazság szerint el is ment kicsit a kedvem az egésztől. Vannak irodalmi munkáim, azokkal vagyok elfoglalva.
Az a helyzet, hogy az elmémet kell most jobban megdolgoztatni: a teljes józanságomnak 2 fő motivációja volt:
1. A saját egészségem
2. Aktívan visszatérjek a családomhoz, a gyerekeimhez. Visszakapjanak valamit, amit a hétvégi piálásokkal elvettem tőlük.
Ebből most a 2. pont részben elveszett, mert nem kellek nekik, vagy legalábbis nem úgy, ahogy én ezt elképzeltem. Lehet, hogy észre kéne vennem, hogy senki nem ugyanaz, mint 2-3 évvel ezelőtt.
Nem ittam egyébként, tartom magam.
A jógával nálad mi van? Érdekes történetet írtál le pár napja.
Szia AirTiger! Ha úgy érzed, hogy neked csak a két hét bentfekvés segítene, akkor hajrá. De ha jól értem, akkor hétközben nem iszol, "csak" a péntek és szombat este a gond. Nem tudnád ezeket valahogy átvészelni? Pl. pénteken munka után nem hazamész, hanem elmész mondjuk moziba/szinházba, és utána otthon bekapsz egy altatót és már alszol is. Vagy elutazol valahová... Ha egy hétvégét átvészelnél, már majdnem meglenne a tiszta két hét. Persze nem ismerem a körülményeidet, lehet, hogy hülyeségeket írok, biztos nem ilyen egyszerű ez. Minden jót: Perovics 18
Részvétem édesanyád és kisfiad miatt. Ezt írtad: "este 8-8.30 körül, utána 3-4 sör vagy 1 üveg bor vagy 2-3 dl tömény,...50 kg körüli vagyok". Ez nagyon sok, én több, mint kétszer nehezebb vagyok nálad, de nekem kétszer ennyi (2 üveg bor, 6-8 sör) este egyszerre, másnapi munkával sok lenne. Ennyit soha nem bírtam, pedig feketeöves piás vagyok nagy toleranciaszinttel. Persze, ha nem dolgozok, és reggel elkezdek inni, akkor egész nap jóval többet meg tudok inni. Azért írom ezt, hogy tudj mihez viszonyítani, szerintem ennyit nem lehet tartósan következmények nélkül inni. Hogy vagy egyébként? Üdv: Perovics 18
Az elmagányosodásnak számos oka lehet, és gyakran összetett folyamatok eredménye. A társadalmi elszigetelődés, a személyes trauma, a mentális egészségi problémák, vagy akár a fizikai egészség romlása mind hozzájárulhatnak az elmagányosodáshoz.
Azt is fontos megjegyezni, hogy az emberek különböző módon reagálnak a traumákra és a veszteségekre. Solo reakciói, amelyeket említettél, nem tűnnek megfelelőnek, és ez felveti a kérdést, hogy milyen támogatásra van szüksége mind az áldozatnak, mind azoknak, akik a helyzetet megpróbálják kezelni.
Az áldozathibáztatás soha nem elfogadható, és fontos, hogy az ilyen helyzetekben az áldozatokat támogassuk és segítsük őket a helyzetük megértésében és kezelésében. Az együttérzés hiánya gyakran a saját érzelmi nehézségek vagy a helyzet megértésének hiányának jele lehet.
Az In Lakech elhunyt exe esete további bonyolultságot ad a helyzethez. Ez ismételten hangsúlyozza, hogy milyen fontos a megfelelő támogatás és segítségnyújtás az ilyen helyzetekben. Mindenki számára fontos, hogy biztonságban érezze magát és támogatást kapjon a nehéz időkben.
Ezek a helyzetek gyakran nehéz beszélgetéseket és változásokat igényelnek a közösségben és az egyénekben is. Az elmagányosodás megelőzése és kezelése komplex feladat, de az együttérzés, a támogatás és a megértés mind hozzájárulhatnak a megoldáshoz.
Én is inkább sajnálom, mint haragszom rá, de igazság szerint a felépülésében nem tudok már hinni. Azt neki nagyon kellene akarnia, megragadnia minden segítséget, de sem a fórumot, sem az AA-t, sem elvonót, semmit sem akar igénybe venni. Így sajnos esélytelen. Csoda nem fog történni, rajta meg már csak a csoda segíthetne így, hogy ő magán nem akar.
De nem is az a lényeg most hogy mennyire idült S0l0, meg velünk hogy beszél (a pia beszél inkább...), hanem hogy van e még esélye életben maradni, lerakni a szeszt.
S bár egyre nehezebb, de én még mindig hiszek benne hogy egy szép nyári napon meglep minket hogy emberek, 3 hónapja nem ittam és folytatom.
Mivel még él, van esély.
De sajnos azon se lepődnék meg ha hirtelen nem hallanánk soha többet róla és nem azért mert lerakta..... :(
És szerinted az elmagányosodás minek a következménye?
Akkoriban halt meg egy itteni társunk férje, aki bántalmazta, gyötörte őt. Solo reakciói nem voltak épp a helyzethez illőek, hogy finoman fogalmazzak. Volt itt az áldozathibáztatástól kezdve minden; normális, elvárható együttérzés, na az nem volt. Lásd még: In Lak'ech elhunyt exe.
De amikor én azt állítottam, hogy le van épülve mentálisan a pia miatt, szénné mínuszoltatok, ő meg kikérte magának. Nos, az álláspontomat most is fenntartom.
Az alkoholizmusnak ebben az idült fázisban sajnos velejárója nemcsak az érzéketlenség, de az elmagányosodás, az érzelmi elsivárosodás is.
Egyszerűen csak meguntam, hogy idegen embereknek számoljak be arról, hogy mikor iszom, és mikor nem. És amikor iszom, akkor éppen mennyit. Na, hagyjuk már az ilyet.
Nekem meg lesz az első hét, kop-kop, pénteken hívtak a haverok, de szombat meló volt, így könnyebb volt lemondani, persze volt már olyan hogy ezzel nem foglakoztam.
Ma talélkoztam másik haverral már tervezi jövé hétre egy összeröffenést.. meglátjuk.
Szombaton ittál ma ne igyál és akkor lehet meglesz a jövő szombat is AirTiger.
Itt minden még szenvedő társunk egyenlő. Szenvedő és szenvedő között nincs különbség.
Te is pontosan ugyanannyit érsz mint bárki más aki még iszik.
Tarts ki! 2 hetes befekvés mit jelentene neked? 2 hétig biztos nem innál. De utána ugyanúgy neked kellene küzdeni!
2 hét befekvés tudod kinek való? Aki delírium közeli állapotban van. S orvosi segítségre szorul. De te nem vagy ilyen állapotban ha nem iszol 1 hétig és nincs probléma csak ugye utána nem bírod megállni...
Erőt kell venni magadon, tudom hogy nagyon nehéz, az első pár hónap pokoli, de utána könnyebb lesz!
"A pálinka a magyarság egyik védjegye, évszázadok óta igaz nemzeti kincs, összeköt minket a történelem viharaiban és egyesíti a nemzetet, mondta Nagy István a pálinkáról....."
Igen, összeköt minket és családok ezreit dönti nyomorúságba.
Legjobb lenne bemenni a Nyírőbe legalább 2 hétre,detoxra,de egyszerűen nem tudok anyagi okokból nélkülözni heteket a munkából.
De azért a fórumot olvasom mindig.Meg aztán vannak más újak,mint Változás 2024 pl.,a régieknek Neki is kell segíteni,nem akarok én lenni a téma,nem érek én annyit.
Igen, lehet valóban ez a célravezetőbb. Férjemnek semmi gondja nincs az alkohollal, engem mindenben támogat. Többször megkértem már arra, hogy ne tartsunk itthon semmi alkoholt, amiben teljesen együttűködő volt. De ő is mindig azt hangoztatja, hogy nem tud helyettem nem inni. Igaza van.
Mike Tysonnal nem állunk ki bokszolni, szóval inkább ne legyen otthon ital, jobb a békesség. Ne nehezítsd meg a saját dolgod, és a férjeddel is beszéld meg ezt szerintem, hogy segítsen téged, ne hátráltasson. Ő egyébként mit szól a projektedhez?
Ja igen és azt nem írtam, hogy nem volt egybefüggő ez így, 2-3 hónapos józan-ill ittas időszakok váltogatták egymást. A legutóbbi ittas 5-6 hónapja tart, leszámítva a tegnapi és a mai napot. :)
Szóval, 2016 tavaszán meghalt édesanyám, akkor nagyjából középidős (20 hetes) terhes voltam a fiammal. Ő egy hónap múlva lepényinfarktus miatt 24. hétben világra jött. (Utólag véralvadászavar derült ki nálam, de nyilván a gyász miatti stresszt sem zárták ki az orvosok a koraszülés okaként.) 10 napos volt, amikor elfáradt Kisbogár, nem akart már velünk maradni :( eleludt örökre az inkubátorban.Onnantól elég masszív ivászat volt pár hónapig, de amikor akartuk a lányomat akkor leálltam, hamar meg is lett az újabb terhesség, ő 2018 őszén született meg. A terhesség/gyermekágy/szoptatás kürüli időszak teljesen tiszta volt. Az ő egy éves kora körül, amikor nem szoptattam már stb, visszaestem. Gyerekeket elláttam, vacsi, fürdés, mese, elaludtak, úgy este 8-8.30 körül, utána 3-4 sör vagy 1 üveg bor vagy 2-3 dl tömény. Ez a napi adag van/volt meg most is. Nem tudom mennyire függ tőle de nem vagyok egy díjbírkózó alkat, törékeny, 50 kg körüli vagyok, nekem nem kell sok. Nagyjából ez az elmúlt 8 év lenyomata.
Szió! Igen, tegnap nem volt egyáltalán semmi és ma sem még. Ha nem iszom, úgy alszom, mint akit lelőttek. Ha iszom, garantált a hajnali 2-3 körüli ébredés és aztán a nemalvás úgy 5-ig amikor meg már lassan csörög az óra .akkor már tudnék. Holnap estére kértem direkt időpontot személyi edzőhöz, meg úgy intézem a dolgaimat, hogy este még vezetni kelljen, mert az is visszatart még egyelőre, soha nem ültem/ülök ittasan volán mögé. Kérdések teljesen banálisak, pl más is jobban kívánja az édeset, ha nem iszik, vagy, hogy mi a jobb, ha van otthon ital vagy nincs? Olyan értelemben hogy na most úgysem iszlak meg te Dreher hiába lesel ott rám a hűtőben vagy nem is létezel Dreher hozzáállás? :)
Mindenekelőtt köszi a tanácsokat. Érdekes olvasni a különböző véleményeket/látásmódokat, nekem nagyon hasznos. Elsősorban egyébként gyakorlati-technikai kérdéseim lennének, de biztosan nincsen semmi olyan új közöttük a nap alatt, amiről már ne lett volna itt a fórumban szó. (Orvosi/gyógyszeres kezelésre szerencsére nincsen szükségem.)
Ez egy olyan sok szálon futó, és az élet minden területét átszövő probléma, legalábbis számomra, amit nehéz kezelni. Pontosan azért is, mert akinek normális a viszonya az alkoholhoz, nem fogja érteni, hogy mivel küszködik nap, mint nap, mint az, akinek nem. De nekem már az is óriási lépés, hogy itt vagyok és - ugyan egyelőre arc és név nélkül - kimondtam/leírtam, hogy baj van és össze kell kapni magam, mert ha nem változtatok a dolgokon, egyedül és betegen fogok meghalni. Azt hiszem ez most a lejtő teteje, nyilván a döntés az enyém, merre indulok.
Az eleje legalább fél évet jelent. Tanítsd meg a szervezetednek, az agyadnak, hogy nincs alkohol, és ne is emlékeztesd rá. Meg kell törni a pavlovi reflexet, új szokásokat, új reflexeket kell kialakítani.
Szia! Én nem tartom az ördög játékszerének a mentes piákat (én nem iszom azokat se, illetve ritkán, legutóbb pl. Szilveszterkor ittam mentes pezsgőt egy pohárral), de az elején inkább ne!
Valószínűleg a legtöbb absztinens alkoholista ezt fogja mondani itt neked hogy az elején ne!
Szia Valtozas2024! Isten hozott. Sajnos sokan isznak rendezett körülmények között is, nem véd meg a család, a jó körülmények, intelligencia sem. Egyik AA gyűlésen végighallgattam egy 3 éves józan akadémikus szülinapi beszédét. Az viszont biztos, hogy ha tovább iszol, akkor előbb-utóbb veszélybe sodrod mind a családot, mind az állásod, egészséged stb. Jó döntés leállni.
Szia Burgi! Szívből gratulálok és elismerésem. Sokat változtál szerintem, a mostani hozzászólásaid teljesen különböznek azoktól, amiket 5-6-7 éve olvastam tőled. Csak így tovább: Perovics 12
Citromos Gösser semmi más, de ha neked utána jön az alkoholos akkor inkább ne :)
Itt nagyon sarkosan gondolkodnak az absztinenciáról, de már olvastam addiktológustól, hogy nem feltétlen az a jó megoldás mindenki számára.
Persze teljesen egyén függő, 12 év után 1 konyakmeggy valakit visszarántana az alkoholizmusba, azt kb értelmezni se tudom, de persze nem vagyok tapasztalt.
Könnyebb is talán betartani, hogy a soha többet nem iszom helyett, valami könnyebben vállalhatóval kezdi az ember.
Nekem3 nap megvolt, 3 hét a terv, akkor borkostólóra vagyunk hivatalosak, ott a kulturált ivás a cél, perste elöbb legyen meg a 3 hét :)
"Ha nem akarsz absztinens lenni, akkor se mentsd fel magad alóla, hogy foglalkozz az iváshoz való viszonyoddal."
Ha olvasod a topikot, már többen leírták a választ az "alkoholmentes" italokkal kapcsolatban. Először is: nem teljesen alkoholmentesek - néhány kivételtől eltekintve -, és a szervezetnek, amelyik átitatódott tokától bokáig alkohollal, annyi is elég, hogy emlékezzen és követeljen... Úgy érzem, kibúvót keresel, valamiféle átmeneti megoldást - ez talán nem baj, ha csak rövid ideig tart. Én nem tenném, de ez én vagyok.
Olvasd el esetleg, ha hozzá tudsz jutni, Edith Piaf: Életem c. kis könyvét, ebben részletesen leírja küzdelmét az alkohollal. Elmeséli, hogyan, milyen trükkökkel próbálta becsapni a környezetét és saját magát, míg végül sok év hiábavaló küzdelme után belátta, csak az alkoholtól való teljes önmegtartóztatás vezet eredményre. Sikerrel járt, de addigra már nagyon beteg volt.
Sok könyv és film foglalkozik az alkoholistákkal, a legtöbbjük tanulságos. Jó néhányat felsoroltunk itt a topikban korábban közülük. Ha elolvasod egyiket-másikat, vagy megnézed és elgondolkodsz rajtuk, megérted, hogy ez egy nagy és nemes harc, amit az ember a szeretteiért és önmagáért, az emberhez méltóbb életéért vív. Minden más harcnál értékesebb, mivel saját magunkkal, a saját "démonainkkal" harcolunk, saját magunkat kell legyőznünk. Amikor elér az ember egy kis sikert benne, akkor megtapasztalja az égiek segítségét, megtapasztalja, hogy bár látszólag magányos a küzdelem, de mégsem az...
Részemről egyébként semmiféle alkoholos készítmény nem megengedett, mióta 12 éve józan vagyok. Még egy konyakmeggy sem! Most húsvétkor például kaptam valakitől egy töltött csokitojást, megnéztem az összetételét, mivel rémlett, hogy pár éve is kaptam és volt a krémben némi alkohol. 1-2% rum vagy bor, már nem tudom. És ebben is van, tehát nem fogom elfogyasztani, hanem odaadom a páromnak, akinek soha nem volt problémája az itallal.
Józanodni nem lehet megalkuvásokkal, majd józanul élni sem. Ez egy másik életforma. Sok problémád lehet akkor is, ha nem iszol, azonban ezzel az eggyel mindenképpen kevesebb.
Más embertől ne várj segítséget a józanodásodban (kivéve persze, ha orvosi segítségre szorulnál). A legtöbb segítséget itt találod meg a sorstársak sorsán, hozzászólásain keresztül. Viszont ahogy mondani szoktuk: senki sem tud helyetted nem inni.
Azért mert érettebbek lesznek és fontos lesz számunkra egy józan édesapa. Ezeket tapasztalatból írom, a gyerekek gyorsabban tudnak megbocsátani mint a felnőttek.
Ez igen jó hír nekem is. A nagyobbik most lesz 6 éves. Lassan 3 hónapja nem láttam :-(
Gondolom az ellenem nevelése is magas szinten folyik már :-(
Mivel Burgi úgyis mindjárt megkérdezi: Március 1 óta ez a 35. nap, abból 9 ittas és 26 józan volt. Húsvétkor megittam 2ü bort, anélkül ma lennék 22 napos.
Nem estem vissza, mint korábban és nem folytattam a következő este ugyanott, ahol abbahagytam. Viszont meglepett, hogy másnapos lettem utána. Remegett a kezem és szarul voltam. Mondjuk a B vitaminom pár hete elfogyott, lehet ezért remegtem annyira.
Szép Napot Mindenkinek! Tanácsot szeretnék kérni. Érdemes -e alkoholmentes italokkal próbálkozni (pl sör esetében), ha mondjuk rámjön hogy hú de innék valamit, vagy maradjak az üdítőitalnál/víznél? Mert ha megveszem a gyümis söröket ugyanolyan doboz, márka stb azzal elvagyok ideig-óráig de egy idő után jön a kísértés hogy jólvan hát egy "igazi" befér nem lesz abból baj ... és lesz. Valamint a tevékenységek...a sütés-főzés/konyhai dolgok általában hozzák magukkal az iszogatást amit elég nehéz kezelnem mert a Pavlovi reflex és az összekapcsolás rögtön beindul. Nektek hogyan volt, mi vált be, mivel sikerült elterelni a figyelmeteket? Én nem szeretnék ilyen napokat, számokat írogatni mert úgyis buktavári lesz, tudom nem ez a jó hozzáállás, de ez a második napom, tegnap sikerült elfoglalni magam és igyekeztem más dolgokra koncentrálni. Tudom-tudom csak ma nem iszunk. :)
Persze hogy bíznak benned, egy éve józan vagy - úgye az már valami!
Átélted milyen érzés egy alkoholista apa mellett felnőni, a fiúknak az apjuk az első példaképük az életben. Szerintem vágynak egy normális apára, ha nem kapják meg, akkor így vagy úgy de reagálnak. Ami furcsa nekem, hogy az alkoholista szülők gyermekei gyakran lesznek alkohol függők. Utáltam és szégyeltem apám részegen, megfogadtam anno gyermekként, hogy én soha nem leszek olyan mint akkor Ő. S végül mégis csak sikerült hasonló karriert befutni.
Én az alkoholista apámnak már régen megbocsátottam, bár józanul is nagyon sokáig nem igazán szólt hozzánk túl sokat..s ez gyerekként nyomot hagy.
Most már értem hogy ő akkor épült fel, de 10 évesen ezt nem érti egy gyerek hogy apa vele miért nem foglalkozik szinte soha.
Nagyon rossz volt így cseperedni hogy apám le se tojt sokáig. Nagyjából 12-13 éves koromig tartott ez, akkoriban volt már 5 éve józan, s ugye azóta is az.
Utána már javult ez és akkor kezdett el kialakulni egyáltalán egy apa fia kapcsolt köztünk.
Viszont az nagyon jól esik hogy már ő is biztat egy ideje, és bízik bennem. A legszűkebb családi körben már visszanyertem a bizalmat és elhiszik hogy nem akarok már inni. S ez erőt ad.
Ez nem olyan egyszerű, a családnak idő kell. A másik dolog, hogy Ő ne a családja miatt legyen józan, hanem saját magáért. Ha józan tud maradni hosszú távon, abból persze a család is profitál majd.
Ezt mondjuk folyamatosan, hogy csak saját magadért csináld, mert ha másért teszed és csalódás ér, akkor borul az egész.
Idővel úgyis eljön egy olyan állapot, amikor már eltudja majd dönteni hogy miképpen tovább?
Érdemes-e maradni a feleségével vagy nem, mert esetleg már nincs több a kapcsolatban. Ezt most még korai lenne eldönteni.
A gyerekek egy más téma, ők örökre a gyerekei maradnak, idővel biztosan változni fog az Ő viselkedésük is. Azért mert érettebbek lesznek és fontos lesz számunkra egy józan édesapa. Ezeket tapasztalatból írom, a gyerekek gyorsabban tudnak megbocsátani mint a felnőttek.
Nagyon nehéz helyzetben vagy és érthetően igen sötétnek és kétségbeejtőnek látod a helyzeted.
De, semmiképpen ne igyál, mert az alkohol okoz pár óra megnyugvást ugyan, de utána bizonyítottan (saját bőrömön is tapasztaltam) hihetetlen depressziós gondolatokat tud előidézni az arra érzékeny emberben. Amire újabb ivás jöhet, majd még rettenetesebb lelki állapotban a kijózanodás. És egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerül az ember érzelmileg, tudatilag. Ami visszavezethet az alkoholizmusba.
Ezért bármi is történjen, bírd ki és ne igyál! Ahogy Julio és Angbet is utalt rá, helyezd magad a középpontba. Folytasd a sportot és amit még szeretsz csinálni, és csak magadra koncentrálj.
Ne akarj most nevelő szándékkal közelíteni a gyerekeidhez, mert előre borítékolhatod a reakciójukat, ami Teged még mélyebb érzelmi állapotba taszít. És rajtuk most nem tudsz segíteni, sőt lehet, hogy dacból még annyit sem fognak tenni pl. tanulás terén, mint amit egyébként a józan eszük hatására megtennének, csakhogy szembe menjennek veled. Kerüld a családtagjaiddal a konfrontációt, mert jóra tőlük egyelőre nem igen számíthatsz. Ha ők közelítenek, azt persze fogadd el, de légy résen.
Csináld azt, amihez kedved van és tarts ki, akkor előbb-utóbb javul a helyzet, és az önbecsülésed is nőni fog, amit a környezeted is megérez majd. Azzal, hogy dolgozol és pézt viszel haza, szerintem egyelőre eleget teszel a családon belüli kötelezettségeidnek.
Igen, persze. A fb és társai persze csak ráerősítenek erre. Viszont az elmúlt pár évben én mindig úgy gondoltam az ivászatomra, mint szégyellnivaló piszkos titokra, amit úgy is kezelek. Anyámról sem tudta senki, hogy iszik, mily meglepő. Nehéz a mintáktól megszabadulni.
Nem vagy evvel egyedül, a családok nagy része ilyen, a látszat fenntartása fontosabb
mint a harmonikus párkapcsolat, vagy a harmonikus család. A jelenlegi társadalom, a közösségi média erre predesztinál. A családi élet küzdelmes,...egy idilli fotót lőni meg mennyivel könnyebb.....
Nekem még kicsik, kisiskolás és óvodás. Ittasan nemigen láttak, erre én is ügyeltem mindig, de nekik olyan kis kifinomult antennáik vannak, hogy úgyis érzik ha gáz van, ha érzékszervekkel semmi sem jön le. (Nincs veszekedés, hangos szó, ittas szülő látványa stb.) Persze én is mindig akkor csaptam szét magam, ha már elaludtak, és a férjemmel való viták az ivás és egyéb problémák miatt is akkor jöttek. Kicsit hazugnak is érzem magam emiatt, mert kb az ideál család képet festjük (programozunk, sokat foglalkozunk velük) csak Anya egy kicsit szeret inni.
a józansággal sajnos a problémák is felszinre jönnek és ezt nem nagyon tudom kezelni. Szeretnék elmenekülni, egy üveg piával egy sötét helyre. De nem fogok.
De én nem mentem be részegen a szobájukba és általában ügyeltem arra, hogy piásan ne lássanak. Ettől persze még tudták, hogy mi van: ha apa eltűnik, akkor részeg. A piás időszakomban önző módra hétvégéneként mintha nem is lettem volna számukra. Nem hülyék ők sem, most ezt kapom vissza tőlük.
félek, hogy végleg elrontottam a velük való kapcsolatot, főleg a nagyobbikkal. Ez rontja a motivációmat is.
Szia! Igen. A lányom születése után történt, kb 5 éve. Természetesen a terhességet/szoptatást kb egy éves koráig józanul töltöttem. Nullás, gyümis söröket ittam (lime, menta, görögdinnye, meggy, nemtudommi). Volt egy családi grillezés, olyan 10 hónapos volt a kicsi, oda hoztak a vendégek hasonló löttyöket. Igenám, de a Borsodinak akkor volt egy olyan márkája, hiába ráírták, hogy zéró, oldalt a termékleírásban szerepelt, hogy 0,5 vagy 1,5% alkoholtartalom. Nem néztem, nekem elég volt a nagy felirat. Abból megittam egy dobozzal. Hatást nem igazán éreztem, utólag derült ki hogy ebben bizony alkohol volt. Nem lett baj, utána több hónap eltelt még tisztán. Ne izgulj, nálad sem lesz. :)
Vasárnap megjínáltak és meg is ittam kb 1 1,5 decit egy vodkás üdiítőből. Ugyanolyan dobozban volt, mint az energia italok, ugyanolyan tuti-fruttis íz és illat, de valami mégse stimmelt, mondom megnézem mi ez a szar, nehogy megvegyem. Vodkás üdítő, 4.6% alkohol tartalom.... aki vette és kínálta sem nézte, a Lidl-ben vette a megszokott helyről leemelte. Utána néztem, hogy detto ugyanaz a csomagolása és az ára is forintra annyi mint az energia italuknak.
4 éve nem ittam egy kortyot sem, ezt leszámítva. Nem érzek semmit és nem kívánom az alkoholt, de most itt motoszkál a fejemben a dolog. Nem az, hogy inni kéne, hanem az, hogy ittam és baj lesz belőle esetleg.
ti jártatok már hasonlóan? mindenhol azt olvasom, hogy egy kis ital elfogyasztása után gyakorlatilag törvényszerű, hogy újra az italhoz fogok nyúlni akár tudat alatt is.
Hát...nálam is kezd betelni, szerencsére átvitt értelemben, viszont annyi sikertelen próbálkozásom volt már. Mindig szépen indult, eljártam tornázni, bicajozni a gyerekekkel, jókat aludtam, elfoglaltam magam, újítgattuk a házunkat, szépítgettem a kertünket, munkában kértem külön feladatokat. Aztán eltelt pár sikeres hét és jött a jólvagyok, miért ne ihatnék meg csak egy pohár bort stb...és kezdőtött az egész elölről.
Én alkoholista szülő gyereke vagyok. Anyám már nem él, 63 évesen hunyt el néhány éve. Kamaszként mérhetetlen düh és szégyenérzet volt bennem őt illetően. Amikor nem ivott, a munkával-háztartással volt elfoglalva, életének másik felét alkoholtól kiütve, alvással töltötte. Nem bántott, nem minősített minket soha (hárman vagyunk testvérek), de közös élmányek, családi programok nemigen jutottak ki. Emlékszem nem is akartam őt megérteni, ma már persze felnőtt fejjel máshogyan tekintek rá. Nem könnyű helyzet ez.
Jó reggelt mindenkinek! Köszönöm szépen a kedves fogadtatást. Egyelőre azt érzem, hogy indulni szeretnék valamerre, mert ez a helyzet most, így nem jó nekem.
Hiába a család és a rendezett szociális kapcsolatok, mert ez olyan probléma, ami eléggé elszeparálja az ember lányát, főleg ha nincs kivel beszélni róla. Nagy a rokonságom, tipikus magyarok vagyunk mi is, iszunk, ha ünnepelni kell, iszunk, ha baj van, iszunk, ha esik, iszunk, ha eláll az eső . Ez egy ilyen berögződés és én olyan típus vagyok, akit könnyen beránt a gépszíj, nem tudok megmaradni a szociális ivásnál. Egy szó, mint száz: örülök annak, hogy itt kendőzetlenül beszélhetek a gondjaimról, sokat fog segíteni.
"A hülye gyerekeim meg válogatott szidalmakkal fogadnak, amikor nevelni akarom őket; hogy takarodjak a szobájukból és a kurva annyámat. Jön a kréta üzenet szaktanári az egyiknek, matek egyes a másiknak, de én csak fogjam be, mit pampogok én az alkoholista."
Gondolom kamaszodnak. Ez a viselkedés még akkor is természetes jelenség, ha a szülő nem alkolholista. Tudom, nehéz ezt átélni. De pár év múlva változni fog, és akkor - ha nem iszol - már emelkedni fogsz a szemükben.
Az ital nem fogja megoldani ezeket a problémákat. Csak annyi lesz, hogy a gyerekeidnek tényleg igazuk lesz, ezt te magad fogod bizonyítani. Nekik idő kell, több idő, túl sokáig sz@rtál rájuk, így kicsit érthető módon viselkednek. Foglalkozz magaddal, de pozitív értelemben, csinálj valamit ami neked jó. Foglald el magad valamivel, de semmi képpen se igyál, mert az csak egy újabb visszalépés lenne. Itt a tavasz, süt a nap odakint, sétálj ilyenkor, próbáld meg élvezni az élet apró örömeit, utána sokkal jobb lesz.
megint nem érzem az erőt a harchoz, miért jobb nekem a megjátdzott élet józanul, mint a magány piásan? Nem szeret engem senki már, visszaváltoztam technikai családfővé, aki hozza a pénzt, azt a keveset, látok mindeféle sorsokat, elesetteket, elgyengülőket. Hazaérvén kiüresedett fejjel csak egy cigit akarok elszivni. Vacsora nincs csinálva, nem is baj, igy azt eszem amit akarok.A hülye gyerekeim meg válogatott szidalmakkal fogadnak, amikor nevelni akarom őket; hogy takarodjak a szobájukból és a kurva annyámat. Jön a kréta üzenet szaktanári az egyiknek, matek egyes a másiknak, de én csak fogjam be, mit pampogok én az alkoholista. Az asszony műszakban dolgozik, nem is látjul egymást, ő amugy is mindenen röhög kényszeredetten. Egy magamfajtának kézenfekvő, jogx érmrhxrk s pinvcébr, vagx a kisboltba piát szerezni. Egyelöre mé van az edzés,abba kkapaszkodok
A baj belátása, megfogalmazása, a szándék a józanságra elengedhetetlen. Úgy tűnik, ezek megvannak Nálad. A fórum többünknek nagyon eredményes kapaszkodót jelent(ett), persze, nem pótolja az esetleg szükséges egyéb segítségeket.
Már régóta olvasgatlak benneteket, most született meg bennem a döntés, hogy csatlakozni szeretnék hozzátok. Nem is tudom, hol kezdjem. 40-es, férjezett, többgyermekes édesanya vagyok, pár éve vannak problémáim az alkohollal. Néhány napja jött egy olyan gondolatom, hogyha így folytatom, még kb 10 jó évem van hátra.
8 éve elvesztettem a pár napos koraszülött babámat, ott azt hiszem eltörött valami. Onnantól hosszabb-rövidebb józan-ittas periódusok követték egymást, de kb 5-6 hónapja szinte minden nap iszom. 3-4 sör vagy 2-3 dl tömény vagy egy üveg bor a napi adag, de érzem, hogy a tolerancia is kezd kialakulni.
Egyelőre testi elvonási tünetek nincsenek, max rosszkedv, vagy hangulatingadozások vannak, és persze a sóvárgás, ha nem fogyasztom el a napi adagot.
Az okát ne kérdezzétek. Rendezetten élünk, van rendes állásom, normális otthonunk, adok magamra, házasságom jónak mondható, gyerekeim okosak, szépek, mindent biztosítunk számukra. Kívülálló meg nem mondaná, hogy milyen gondjaim vannak, szégyenkezem is miatta még magam előtt is.
Minden reggel ébredéskor eldöntöm, hogy na, ma nem iszom, csak ma nem, de este mégis kinyílik a borospalack vagy szisszen a dobozos sör, másnap pedig tükörbe kell nézni és jön a szégyenérzet.
Egyelőre ennyit szerettem volna mondani, köszi hogy itt lehetek :)
Próbálok 3 hetes szünetet tartani nem mindennap szoktam inni, de amikor igen, eléggé kezdenek eldurvulni a dolog, majdnem mindug totális részegség a vége. Ma megvolt az első nap, mondjuk hajnalig ittunk, szóval nem teljes nap.
Én is elkönnyelműsködtem egyszer két év józanságot, utána tíz+ év volt, mire újra eljutottam odáig. Szóval átérzem, miben vagy, biztos vagyok benne, hogy ezúttal ügyesebb és tudatosabb leszel. És minden egyre jobb lesz az életedben, persze hosszú évek alatt, és messzire fogsz jutni. Javaslom, hogy folyamatosan tanulj valamit, képezd magad. Azzal nemcsak fejlődsz, hanem józanon és tisztán is tart. Még bármi lehet belőled, Burgi. Bármi.
Gratulálok a hosszú józanságodhoz! Gyógyszerek: 1. Elenium - ez egy hosszú hatású benzo. Ez a legjobb az elvonáshoz, és önmagában elég lenne, csak erre is rá lehet szokni és ezért próbálom mimimalizálni. 2. Tegretol - görcsoldó, véd a görcsrohamoktól 3. Tiapridal - antipszichotikum, nyugtató hatása van Ez az utóbbi kettő azért előnyös, mert a benzoktól eltérő a hatásmechanizmusok, és nincs veszélye a rászokásnak. Klinikai vizsgálatok alapján ezzel a kettővel hasonló szubjektív hatást lehet elérni, mint az Eleniummal. Vagyis ha betegeket megkérdezik időnként, hogy érzik magukat az alvonás alatt, akkor hasonló válaszokat adnak. Viszont a DT és görcsrohamok ellen ugyan véd, de nem száz százalékban, mint az Elenium. 4. Propranolol - ez egy béta blokkoló, vagyis vérnyomást és pulzust csökkentő szer, aminek jelentős nyugtató hatása is van. Hívják vizsgatablettának, az előadóművészek jelentős része is használja lámpaláz ellen. Ezt nem szedem rendszeresen, de ha rámtör az idegesség, akkor bekapok egy szemet. Gyorsan hat és pár óráig hatékony. Én ezt most használom először, korábban nem tudtam, hogy jó leszokásra, így csak most kértem a dokitól. 5. Trazodone - ez egy antidepresszáns, de már kis dózisban jól altat. Antidepresszáns terápiás dózisa 150-600, de már 25-50 is jól altat. Erre se lehet rászokni és a benzókkal és z altatókkal ellentétben nem rontja az alvás minőségét, sőt javítja a mélyalvást. Talán ezért élénk és életszerű álmokat okoz. Sokan rémálmok miatt nem tudják szedni, nekem szerencsére néha furcsa, de békés, nyugodt álmokat hoz. Nem a gyors elalvást segíti, hanem az alvás hosszú és pihentető fenntartását. Üdv: Perovics 7
Sziasztok, kirúgtak a jógastúdióból. Hülyeségeket csináltam, nem adtam számlát. Felkarcoltam a ragasztott fehér csíkot a padlóról a kisszekrénnyel. Elöl hagytam egy bérleti számlát. Nem mindig adtam búcsúzókártyát. Stresszforrás lettem a másik oktató, a munkaadó számára. És elküldött a múlt héten. De most van a láthatáron egy stúdió, amelyikben ha elég meggyőző leszek és munkát adnak, az előrelépés lesz. Jövő hétre hívtak be.
A hét elején már megállapodtam egy kis stúdióval, hogy ott fogok órákat tartani, de aztán szóltak ebből a komolyabb stúdióból is, és végül félig visszamondtam azt. Mert nincs öltöző, és egyetlen helyiség az egész, nem túl kényelmes. Én gyakorlókét nem járnék egy ilyen helyre. Ha van jobb, akkor inkább azt választom.
Keresek, keresem magam. Jó Szegeden élni. A helyi Szépírók már az elejétől kezdve befogadtak mint költőt, bemutatkozhatok komoly irodalmi fellépéseken, viszonylag folyamatosan kapok szerkesztési megbízásokat. Formálódik a következő kötetem kiadója. Budapestről nem érkeztek pozitív visszajelzések jógaoktató-ügyben. Igyekezni fogok, hogy többé ne kövessem el ugyanazokat a hibákat. Ez a szakma úgy látszik, nem csak annyi, hogy szépen jógázunk és jó zenéket játszunk le az óra során, meg egyre ügyesebben magyarázunk, hanem van ez a napi szintű kollegiális együttműködés, amit nekem még tanulnom kell.
Lassan hét éve hogy többek között a te biztatàsodra mentem el AA ba.
Azóta nem fogyasztottam alkoholt. Igaz már ritkàbban jàrok AA ba.
Főleg mióta megszületett a kislànyom. Nagyon hálás vagyok neked is, amiért segítettél anno , mikor idekerültem. Pàr ember eltűnt azóta pl grandmaa, későbbröl franky. Remélem ők is jól vannak. :)
Neked a legjobbakat kívánom, remélem megtalálod a jòzanodàs útjàt.
Szia, Perovics! Jó, hogy újra látunk! Sokat gondoltam rád az elmúlt években, vajon mi lehet veled. Klassz, hogy meghoztad a döntést, és visszatértél. Sok sikert kívánok neked!
Az egy nagyon jó arány! Én majd 83 éves koromban, 20 év múlva mondhatom el magamról, hogy ugyanannyi józan év van mögöttem, mint amennyi év a piával kínlódva. Persze, ehhez meg is kellene érnem azt a kort...
Gratulálok! Ha én egyszer eljutok ugyanide, az azt fogja majd jelenteni, hogy ugyanannyi józan év van már a leállásom óta mögöttem, mint amennyi piás, a leállásom előtt.
Pár napja sok év után újra olvasom a fórumot, és örömmel láttam, hogy a régi, oszlopos tagok jól vannak, mint Angbet, Julio, Joe és remélem mások is. Joe, gratulálok a 12 évhez! Közel 5 éve írtam utoljára, azóta józanabb és piásabb időszakok váltogatták egymást. Az utolsó egy, főleg fél év nagyon eldurvult, szinte folyamatosan ittam és nagyon féltem a leállástól, mert ennyit és ilyen hosszan még nem ittam megszakítás nélkül. Sikerült gyógyszert szereznem a leálláshoz, múlt hét szerda-pénteken már felére, harmadára csökkentettem az italt, és azóta nem ittam. Szerencsére egész jól vagyok, a gyógyszerek biztos sokat segítenek, de lehet, hogy túlságosan féltem az elvonási tünetektől. Lekopogom, de a komolyabb megvonási tünetektől (görcsroham, delírium) már nem kell tartanom, még pár nap és a fizikai detoxikáláson túl leszek. De öreg piás vagyok már, sajnos túl sokszor próbálkoztam és tudom, hogy a neheze, a józan élet újra megtanulása még hátravan. Üdvözlet minden sorstársnak: Perovics 4
Ez is jó a józanságban, hogy "lassabban siet" az idő. De sajnos telik... Néha eszembe jut, ha Isten ne adja, visszaesnék, ahhoz, hogy újra megérjem ezt a napot, újabb 12 évnek kellene eltelnie. Vagyis mire ismét leírhatnám, hogy 12 éve józan vagyok, már 75 éves lennék...
Ráértem, ezért visszakerestem: vajon mit írtam ide a topikba akkor, amikor én voltam 13 napos? Aznap éppen semmit, de másnap ezt:
Ha a nickedben a szám a születési évedet jelzi, akkor sok évvel fiatalabb vagy, még nagy józan jövő állhat előtted (is). Egyébként meg sohasem késő elkezdeni, mindig az a pillanat a legmegfelelőbb ehhez, ami éppen van.
Egészen kifordultál magadból. Mondom ezt az általad olyannyira hiányolt tisztelet hangján.
Tudod, barátom, mi itt mind valamilyen szinten betegek vagyunk, hiszen amit a függőségünk következtében átéltünk, az mind nyomot hagyott az idegrendszerünkön. Akik az út elején járnak, nekik a legnehezebb, ők vannak a legsérülékenyebb és legkevésbé egyensúlyi állapotban. Nekik van a legkevésbé szükségük arra, hogy valaki pocskondiázza őket.
Mindenki a saját harcát vívja - hogy egy közismert megállapítást idézzek. Nem tudhatod, ki min ment, megy keresztül - épp ezekben a percekben, napokban is akár -, tehát a legjobb, ha megpróbálsz udvarias, kedves lenni mindenkivel. Nem csak itt, mindenhol. Te is kedvességet fogsz viszontkapni.
Azzal, hogy idejössz megint ócsárolni minket, valamiféle képzelt magasságból letekintve, ezzel csak azt bizonyítod, hogy az elmúlt egy év alatt nem sikerült fejlődnöd és még mindig nagy bajban vagy. "Azzal, ha bántasz másokat, nem leszel különb ember, azzal csak egy bűzlő hal leszel egy szatyorban" - mondja egy ismert magyar énekes. Kétségkívül igaza van.
Ha pedig úgy érzed, segítettél valamikor valakit is abban, hogy könnyebb legyen józannak maradnia, várd meg, hogy az érintett is ugyanígy lássa és elismerje a segítségedet. Ne beszélj róla nyilvánosan, ne alázd meg, hallgass.
Mindannyiunknak életfeladat, hogy fejlődjünk, túlnőjünk a korábbi önmagunkon. Inkább segítsük ebben egymást, amennyire tőlünk telik, ne akadályozzuk.
Iigen iiigen, a tiéd minden dicsőseg. Ha letörölted a nyálad, nyugodtan tovább is mehetsz hiszen máshol is szükség van a hősies rezgéseidre, az idődre és a PÉNZEDRE. 🤭
Én sokat tettem itt másokért, ellentétben sok mindenkivel.
Ez a magyar okadek viselkedés amit hoztok mindenhol (gyűlölködés, utálatoskodas, irigység, mások le blamalasa, mások eltiprasa ect....) , mert az elmúlt 14 évben így nevelodtetek, engem pl hanyasra ösztönöz.
Nincs bennetek annyi , hogy a másikat tisztelettel megszolitsatok. Már nem is tudjátok.
Nekem ezen az oldalon van legalább 3 sracom akikért rengeteget küzdöttem és végül nyertünk.
Régebben sok , sőt túl sok energiát itt használtam el, időt, erőt, pénzt nem számolva, hogy azt pár embert megszololitsam.
Ma már csak néha egy Mail-t váltunk, hisz okafogyott a kapcsolat tartás.
Nah....én megyek tovább, nektek meg jó minuszolgatast, okadek, undorító válaszokat, reakciókat kívánok és
Igen, nyílván csak miattad olyan Burgi amilyen, a globális felmelegés is megállt miattad, és aki itt absztinens lesz az természetesen neked köszönhető. Na taka van pocak.
Azért az komoly, hogy a burgi lett itt az aki az eszét osztja 🙈 Tavaly (ELŐTT!) sok időm rá ment a sracra, de ugyfest megerte 🙏🏻❤️(Büszke vagyok rád ocskos)
Und zwar:
Látom a többiek is szépen lassan megertettek, hogy betegség tudat nélkül nincs felépülés.
Illetve még a csoport terápia (AA).
Julio futja a szokásos agyonra ismételt dogunalmas köreit, hol atyaskodva, hol bolcselkedve.
Az "ifjak " még próbálkoznak még, amíg el nem érik a mélypontot és kéreckednek be egy több hónapos terápiára.
Sajnos nekem nincs időm, sem erőm őket rugdosni mint anno fagyist.
De tény hogy fogy az időd, nem vagy már fiatal és nagyon sokat ittál már.
De a ciginél is az EÜ probléma ütött meg, lehet itt is csak az fog. Az a baj hogy akkor már lehet túl késő lesz..... ezért kéne a fejedhez kapni és kicsit kívülről megpróbálni szemlélni magadat hogy hová fog ez vezetni.
Mintha soha nem ittam volna, nem is gondolok a szeszre és nem is hiányzik. Se remegés, se semmilyen elvonási tünet. Az arcom is lassan a koromnak megfelelő lesz.
Elég veszélyesnek tartom ezt az érzést, mert elnyomja a betegségtudatot és ennek egyenes következménye a "miért ne ihatnék meg egy sört" kezdetű gondolat.
Akkor Te még nagyon az elején vagy, kivánom neked a legjobbakat. Nekem ezek az emlékek még most is fájnak, lassan 10 év után is. Hihetettlen miképpen pocsékoljuk el az életünket, pedig minden percért kár.
Ah, volt pár ilyen hétvégém, bár én általában borral dolgoztam. A második üveg után, a harmadik kiürülte előtt bealudtam, mondjuk kora délelőtt, délután megébredve a maradékot benyakaltam, de az kevés volt, hogy visszaaludjak, szóval beszerző-út, újratöltés, kidőlés, hajnalban megébredés, maradék benyakalása . annyira értelmetlen az egész, aztán mégis csináltam én is, nem is egyszer. 🙁
Egyszer haverom áthívott, hogy szerzett jó Ouzo-t, kóstoljam meg. Töltött egy kávéspohárba kb másfél decit. Nem volt rossz szaga, de erősnek éreztem. Másnap a suliban majdnem lefordultam a székről. Akkor mondta, hogy amúgy Absinthe volt és 80 fokos volt, én meg megittam 2 pohárral belőle, 3 sörrel lekísérve.
Ausztriában ittam én is egyszer 80! fokos Stroht (kíváncsiságból), rum az is, nagyon szar volt az első 2-3 feles, utána meg már mindegy volt, csúszott. De többet olyat nem ittam mert féltem hogy ez már sok lesz a gyomornak vagy bárminek és maradtam a "baba" 40 fok körüli töményeknél. Mintha az olyan kurva egészséges lenne a testnek :D
Én kb 17 éves korom óta voltam barátságban a szesszel, de 30-ig tudtam a mértéket. Ezidő alatt csak hétvégente ment a lerészegedés. Mikor 6-8 sör, mikor ugyanez vodkával. A kedvencem az Unicum volt, sörrel, illetve a saját főztöm, kajszi, meggypálinka. 2020 elején a Covid idején csúsztam teljesen bele, akkor már minden nap ittam, főleg tömény-sör kombót, aztán idővel rájöttem, hogy a bor nem basz annyira szét és könnyebb túlélni a másnapokat (már amikor még voltam másnapos). Az utolsó évben az esténkénti 2 üveg bor altatóként és a több napos totális delíriumok váltották egymást. Ezalatt tönkrement a családom is.
Ez ment 2023 elejéig, amikor megelégeltem és elmentem a pszichiátriára. Az elmúlt 1 évben volt kb 10 leszokási kísérletem, ami pár nap és 40 nap között tartott mindig. Közben bejött az SSRI és a 0.25 Frontin is.
Utolsó delíriumom 3 napig tartott, ez idő alatt lement 1 liter vodka, 5 üveg bor és 4 doboz sör. Se étel, se víz közben. Alvás, felkelés, részegedés, alvás, felkelés, részegedés. Ha éjfélkor keltem, akkor éjfélkor tekertem a bor nyakát, 10 perc alatt megittam, majd aludtam tovább. Fogalmam sem volt nemcsak arról, hogy milyen napszak van, arról sem, hogy milyen nap.
Ennek 8 napja.
Ma vagyok 8 napos és eszem ágában sincs többet inni.
Jó hogy túlélte a májad. Mondom én aki anno 76 fokos rumot nyelt be. Az olyan erős volt, hogy az első pohárka csak szenvedve ment le, de utána elzsibbadt a szám, így az az első pohár volt az érzéstelenítő. A többi már simán csúszott.
Figyelj, ha érdekel olvass vissza a topikban. Nagyon sok mindent leírtam már nagyon sokszor, akárcsak a többiek is. Én eddigi még nem töröltem magam, így könnyebben olvasható vissza a küzdelem is.
Én 18 éves koromtól tartom magam annak, mivel akkor már komoly károkat okozott (kibasztak egyetemről, kettőről is)
18-25 között főleg boros alkoholista voltam utána szinte csak tömény. 25-32 között szinte csak tömény. Gin, rum, vodka, házi pálinka.
Ez alatt a 14 év alatt voltak lájtosabb időszakok (főleg amikor dolgoztam), volt pár 2-3 hónapos leállás, egy 15 hónapos absztinencia, meg a mostani, ami lassan 1 éve tart.
Kedvenc ital volt : rum, házipálinka, de a házit jobban szerettem. De szlapáltam vodkát, gint is rengeteget.
Miért ittam? Semmi kiváltó oka nem volt. Vágytam rá az első részegség után és kész, kerestem az alkalmakat hogy ihassak.
Szerintem már a hétfőig nem is ivás is jó kezdetnek, mivel általában hétvégén szoktál inni, ha jól értem. Esetleg elkocsikázhatnátok a nejeddel valamerre, és Te vezetnél, akkor nem ihatnál.
Lehet, hogy már írtad, de Te mit kezdtél előbb, a rendszeres sok ivást vagy az antidepresszáns/nyugtató használatát?
Úgy néz ki a dolog hogy a számvetés az életeddel nem kerülhető el. Ahogyan idősödsz egyre többször visszatekintesz majd az életedre hogy milyen volt, és ha ezt tudod, visszatartó erő lehet hogy letedd a piát,mert nem mindegy hogyan halsz meg, csövekkel a testedben, keserűséggel a szívedben, vagy nyugodt lélekkel.
Sosem késő, mert ha tudod hogy mindent megteszel nap mint nap, akkor meg tudsz bocsájtani magadnak.
HBO maxon van jónéhány alkoholos dokumentumfilm, de az egyik nagyon megfogott:
A bácsinak a végén már akkor is elvonási tünetei vannak, amikor még van alkohol a vérében, brutális.
Utána a pszichiáter elmagyarázza, hogy mit is csinál hosszú távon az alkohol az aggyal, nagyon tanulságos:
1: A beteg először elveszíti az agyának a jutalmazó rendszerét.
2: Minél többet iszik, annál nagyobb a stressz az agyban.
3: A legalattomosabb az egészben, hogy ezután elveszíti a frontális lebeny működését, ami a személyiséget és a döntéseket határozza meg. Ezután jön az ördögi kör, mert azért iszik még többet, hogy megoldja az ivás miatt kialakult problémát.
Viszont az nagyon jó, hogy tudja, hogy bajban van.
Ezt magamról tudom, hogy édeskevés. Max az elinduláshoz elég. Kb mint amikor a vonat kihúz az állomásról. Utána viszont nagyon göröngyös pálya tud következni.
te úgy működsz, ahogy én voltam 2 évvel ezelőttig.
Ha másnap meló volt, akkor tiszta voltam, de hétvégén, és ünnepnapok előtti este addig ittam elvonulva, amig bele nem ájultam az ágyba. Igy viszont a hétvégék nappal szörnyűek voltak, közös program a családdal nem volt, mert semmire sem voltam alkalmas. Hétközben persze eleget tettem a munkahelyi és nagyjából a családi kötelezettségeimnek. amimkor elkezdtem nem inni, akkor a hétvégi családdal való foglalkozást, a bevonodást a közös életbe is úgy fogtam fel, hogy ez is egy kötelesség, amihez józannak kell lennem. Így sikerült tisztán lehoznom a csomó hétvégét. Aztán a melómat elvesztettem, de a feladat-tudat és az edzések segitettek felszinen maradni, legyőzni a sóvárgást egy ideig.
Ezért kérdeztem tőled, hogy egyedül küzdesz-e? Szerintem nehéz helyzetben vagy.
"A sok nyugtatótól valószínűleg Te nem érzed a helyzet komolyságát. Nálad ezek a gyógyszerek komplikáltabbá tesznek mindent."
Saját tapasztalatom alapján is itt van a kutya elásva. Mikor sok Xanax volt bennem, sokkal könnyebben elcsábultam káros dolgok felé, mint alkohol, meggondolatlan pénzkidobás.
AirTiger, szerintem csak kontrollált/felügyelt megvonással csökkentheted le a nyugtatók mennyiségét. Főleg az Olanzapin elhagyása a rázos.
"Viszont van bennem egy olyan "szarok az egészre" érzés"
Ki vagy égve.
Nálunk a cégnél nagy a dőzs, bármit megtehetnek
a tagok ami pénz kérdése. A nyugdíjba vonulók közül szinte mindegyik a piától patkol el, és elég rövid időn belül, ...mert kiégtek, nincs már élet céljuk.
Én csináltam olyat, hogy bejelentkeztem egy privát elvonóra 3 hónappal előtte. Eleve ott is limitált volt a helyek száma. Nem könnyű ám bekerülni, pedig fizetős volt. Foglalni kellett előre.
Adtam magamnak előtte egy hónapot, gondoltam ha az alatt nem piálok, akkor lemondom az elvonót. Végülis lemodtam, mert már nem volt rá szükség, de végig ott volt biztosításként.
Nagyon szégyeltem volna ha elvonóra kell mennem, és ez engem akkor nagyon motivált. Közben viszont jártam az AA gyűlésekre ami úgy szintén sokat segített.
A sok nyugtatótól valószínűleg Te nem érzed a helyzet komolyságát. Nálad ezek a gyógyszerek komplikáltabbá tesznek mindent.
Most már a csütörtököt is megemlítette, eddig csak a péntek volt. Ez is tipikus, a következő már szerda is lesz, majd a mindennap. Ilyen az alkohol, szép lassan de biztosan teret nyer magának.
A legrövidebb elvonó amiről hallottam az 1 hónapos volt, de a 3-6 hónap az ideális. 2 hét maximum a fizikai elvonási tünetek megszüntetésére elég kórházban. És ez csak az alkohol.
Nincs időd kezeltetni magad, mert félsz hogy elveszted a munkád. Tudom miről beszélsz, ezt én is átéltem. Nekem is nagyon fontos volt a munkám.
De ha egyedül nem vagy képes leállni, akkor az életed fogod előbb utóbb elveszteni.
Jelölj meg egy céldátumot, és ha addig nem tudod letenni, akkor megpróbálod egy elvonón. Próbáld meg, talán motivál valamennyire.
Józanul biztosan fogsz munkát találni.
Most halmozottan veszélyeztetett vagy, magas vérnyomás, túlsúlyos, beteg májjal, + xanax + kitudja még mit szedsz gyógyszer. Nem olyan rég még vért hánytál, stb...
Köszönöm az érdeklődésed, jól vagyok, a vállam és a derekam is helyrejött. Nagyjából már ráéreztem, hogyan tudom kímélni magam jógázás közben, úgyhogy hál'istennek megszűntek a fájdalmaim. De köszönöm az ajánlott oldalakat, mindenképp meg fogom nézni.
Alapvetően a saját óráim fedezik a mozgásigényem, de azt mondták, hogy a saját gyakorlást se hanyagoljuk el, ezért elmegyek néha más jógaórákra is, illetve mindenhová biciklivel járok. Néha úszom egyet, és kirándulni is szoktam.
Neked hogy van a derekad? Említetted, hogy neked is fájt nemrég.
A jógaoktatást egyre jobban élvezem, megtanultam az osztott figyelmet, magabiztos vagyok, tudok bánni a hangommal, és már alig keverem a balt a jobbal. :)
Hogy vagy derekilag/vállilag? Ma is tartottál órát; gondolom, mint eddig is, jól sikerült.
Nem tudom, hogy te emellett mennyit és mit sportolsz.
Te elég jól tudsz angolul, ha jól tudom.
Megadnék két youtube-on működő fizioterapistát, a fiatalabbik 50 éven felettiekre szakosodott, az idősebbnek, aki személyi edző is, is vannak nagyon jó tanácsai és az anatómiai tanácsaik is jól érthetőek. Érdemes belenézni, ha van időd, hátha profitálsz belőle valamit. Pl. amiért én azonnal abbahagytam a lótuszülés gyakorlását, pedig laza a csípőm, de van esélyem, hogy hosszútávon mégis szétb@szom a térdem. Vagy a csípőhajlító izom erősítése, a lumbális gerincfájdalom kiküszöbölésére.
Burgi, egy év már nagyon hosszú idő. Két hónap után "nem olyan fájdalmas" visszaesni, mint egy év után. Egy év munkáját engedni a levesbe .....no az már fájdalmas lenne. Ne tedd.
Egy vajszívű nagyon kedves barátom alig 45 évesen közvetve a kannás boroktól halt meg. Lehet, hogy már említettem is.
Egyik télen, letolt gatyával arccal a hóba bukva, megfagyva találtak rá. A farkát fogta. Tök részegen vizelni akart, orra bukott és megfagyott. Pedig nagyon jó ember volt. Az utlosó bármijét is odaadta volna. :-((
Annyian voltak a temetésén, mint egy kisebbfajta fideszes békemeneten.
Szegeden az egyetemisták körében nagy divatja volt, magam is jelentős mennyiségű vbk-t fogyasztottam a 90-es években. Igaz, nem a divat miatt és nem is proliságom okán, hanem mert az olcsó, savas agóniát előidéző vörösbort így lehetett ihatóvá tenni.
Ehhez még annyit, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a rendszer nem tudja megfigyelni önmagát. Az alkoholista gondolkodás esetén ez fokozottan így van, kell egy bizonyos távolság, már kilépve a függőségből, hogy összeálljon a kép.
Nálad ez azért lehet egyszerűbb, mert nem jutottál el ("még?") a függőségig (meglátásom szerint). De pl. nálam is eredetileg szerelmi bánat okozta az ivásom súlyosra fordulását, és hiába tudtam ezt, ennek a tudásnak a frusztrációja csak még mélyebbre húzott a mocsárban. Kihozni belőle a napi szintű magamra figyelés, jógázás, a mély elkötelezettség, az emberek támogatása stb. tudott, csupa, a jelenben történő dolog, a múlton való agyalás erre nem volt alkalmas.
Aztán mikor már kint volt a fejem a vízből, és volt rálátásom az egészre, akkor már azt is láttam, hogy nem önmagában a szerelmi csalódás miatt kezdtem inni, hanem a rossz problémamegoldási képesség, a tapasztalatlanság, a káros otthoni minták, a valószínűleg karmikus függőségi mintázatok együttesen predesztináltak erre.
"A spirituális fejlődés útján át kell mennünk talán szükségszerűen vagy sorsszerűen olyan fázisokon, amit nevezhetünk bűnnek, függőségnek vagy rossznak. De ami jó esetben alázatossá, figyelmesebbé, irgalmassá tehet minket. Senkinek sem kívánom, hogy megroppanjon az egészsége, de gyakran betegségek, tragédiák, megpróbáltatások idején történnek minőségi változások a bensőnkben, s válunk lelkileg érettebb emberekké. Még nem találkoztam igazán rossz emberrel. Gyengék vagyunk vagy gyávák, figyelmetlenek és érzéketlenek. Nem sikerül jónak lennünk. De nem vagyunk gonoszok. Számomra az a kérdés, hogy miben bízunk, mit táplálunk, mit erősítünk magunkban. A negatív erők elleni küzdelem köt-e le bennünket, vagy a jó felé fordítjuk figyelmünket. Jálics atya mondása szerint nem a sötétség ellen kell küzdenünk, hanem világosságot kell gyújtanunk. Nem a bűnt kell kiirtanunk, hanem a jót, hitet, szeretetet erősítenünk." (Mustó Péter SJ)
Elég sok volt. És karma, vagy nem, szinte mind olyan volt, ahol meg kellett menteni a páromat. Kit ettől, kit attól. Volt akit az anyagi csődtől, volt akit függőségtől. Nem mindenkit sikerült. Két ember kellett volna hozzá. Én egyedül kevés voltam.
Evvel én is így vagyok. Az Innopharm-nak van nagyon jó alkoholmentes lándzsás útifű emulziója, ami alkoholmentes és nem utolsó sorban jóízű is. Nekem még praktikus is, mert sokszor osztozom rajta a kutyákkal és ezt ők is szívesen fogyasztják, ellentétben az alkoholos verzióval.
Nekem meg volt egy új tapasztalatszerzésem a napokban. A torkomra szoktam venni valami elixírt, amivel gargarizálok jógaóra előtt, hogy tisztább legyen a hangom, ez általában lándzsás útifű kivonat. Most valamelyik nap kakukkfű elixírt vettem, gondoltam, azt is kipróbálom, bár már csak a vásárlás után vettem észre, hogy elég magas az alkoholtartalma, valami 2,6%, de gondoltam, ez végül is még mindig csak egy nagyon gyönge sör alkoholtartalmának felel meg, nekem meg úgyis csak egy kisebb korty kell egyszerre. Meglepődtem, milyen alkoholíze volt, elsőre egyszerűen szar volt, de a hatása amúgy bejött mármint egyértelműen tisztább lett a torkom tőle, aztán már másodikra nem is volt olyan szar. De aztán meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy csak úgy l'art pour l'art meghúztam az elixíres üveget, mikor arra jártam, és akkor ott megálltam, hogy most mi van?! Beszorongtam, feszült lettem, a fejem is fájni kezdett, úgyhogy beláttam: ez nem nekem való, fogtam és kiöntöttem a kakukkfüves cuccot a vécébe. Annyit nem ér az egész, hogy veszélybe sodorjam magam. Majd veszek gyerekeknek valót, abban nincs alkohol. Értem, hogy nem véletlenül készítenek alkoholos tinktúrát egyes gyógynövényekből, és ez nem pia, de nekem még most is jobb még az ilyenektől is tartózkodnom.
Mindenesetre nem jó látni egy embertársam vergődését.
De ahogy az Éli könyvében is van, "Maradj az ösvényen, nem a te dolgod."
Ha van, aki jól tudja, hogy nem menthető meg mindenki, az én vagyok. Ezt az utóbbi hónapokban, ha nem is az alkoholizmussal kapcsolatban, de újra meg kellett tapasztalnom.
