Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
(Néha már lusta lennék írni, de eszembe jut lacika, nem lehet, hogy mínuszolandó nélkül maradjon)
Folytatsás
A via di S Francesco a Ripat 1610-11-ben a Sta Maria in Trastevere és S Francesco a Ripa templomok összekötésére alakították ki. Balra a S Pascale Baylon, amely egy 12sz-i alapítású nagyon sokszor átalakított, jelenlegi formájában , külsejében és belsejében egyaránt 18sz-i templom. Az út a Viale di R Trastveret keersztezve jut el a S Francesco Ripahoz. Ezen a helyen a 10sz-ban a bencések alapítottak kolostort a hozzá tartozó S Biagio nevű templommal. Szt Ferenc ebben kolostorban szállt meg római tartózkodása idején. A kolostor 1229 óta a ferenceseké, épületét sokszor átalakították 1873 és 1943 között laktanyaként használták. A templom bal oldadán 1535-ben Baldassare Peruzzi épített 3 kápolnát, a 17sz elején kibővítették a kórust, a 17sz végén pedig lebontották a hajókat és a jobb oldalon toldottak hozzá 3 kápolnát. A jelenlegi templombelső díszítése,( az oltárok, festmények stb) a 17sz vége és a 18sz közepe közötti időszakból származik. A legfontosabb alkotás Bernini mesterműve, az 1674-ben készült, Boldog Ludovika Albertonit ábrázoló szobor a család kápolnájában. Bernini nem változtatta meg a kápolna építészeti elemeit, viszont kihasználta a megvilágítást a drámai hatás fokozására. A Cappella Chricoban van eltemetve Giorgio de Chirico, a múlt század egyik legjelentősebb olasz festője, a kápolnát díszítő 3 művét az özvegye ajándékozta a templomnak.
Az útvonal egyenes délre fordul a via S Cosimaton a hason nevű térig. Az itt található nagy méretű épületkomplexum most kórház, az Ospedale Nuovo Regina Margherita. Eredetileg egy 10sz közepén alapított bencés kolostor. A hozzátartozó templomot ( amely a SS Cosma, Damiano, Benedetto e Emerenziana nevet viselte) 1069-ben szentelték fel. 1246-ban átépítették, ekkor készült az első kerengő. 1475 és 85 között IV. Sixtus felújíttatta az első kerengőt , elkészíttette a másodikat, valamint refektórium és káptalanterem hozzáadásával bővítették ki a kolostort. Az épület 1891 óta kórház, a belső tereket ekkor az új funkciónak megfelelően átalakították.
A bejárati kapuzat 12sz-i két antik oszloppal. A 76-os bejárat a 1246-ban épült első kerengő. Négyszögletes, kétszintes, az alsó szinten kettős oszlopok. A felső szinten csak az északi oldalon maradt meg a IV. Sixtus kori árkádsor nyolcszögletes oszlopokkal. Innen nyílik a második kerengő, ahol mindkét szinten nyolcszögletű oszlopok vannak. Az első kerengőből nyílik továbbá egy fedett átrium, ahol egy antik gránit medencéből 1730-ban kialakított szökőkút található, illetve a templom, mai nevén csak S Cosimato. A homlokzat reneszánsz, gazdagon faragott kapuzat a 15sz-ból származik. A templombelsőt a 19sz végén alakították át. A főoltáron levő 13sz-i, Máriát a gyermekkel ábrázoló kép a régi Szt. Péter Bazilikából került ide, a balra levő Cappella S Severa kápolna 15sz-i kardinális síremléke a S Maria del Popoloból, a sekrestye melletti helyiségben levő hét 16-18sz-i festmény pedig a S Angelo In Peschiera oratóriumából.
Még mindig a Sta Maria Trastevere. Az apszisban a kórusszékek fölötti freskók 1600 körül készültek. Az apszis mellette balra levő kápolna oltárán egy 6sz-i Mária kép, a Madonna della Clemenza. A bal oldalhajó végén két 14sz végi/15sz eleji síremlék. A sekrestye előcsarnokában, viszont antik 1sz-i madarakat és tengeri állatokat ábrázoló mozaiktöredék található., amelyet Palestrinaból hoztak ide. A bal hajó közepén levő Cappella Avilaban küölnlegesen díszes a barokk kupola. Mellette II. Ince síremléke, amelyet 1869-ben készítettek. Ő volt a mai templom építtetője. A padlózat alatt 1920-ban egy antik domus maradványait találták meg.
A bazilikától jobbra a 18sz-i a Kanonokok háza, balra a 16sz-i Palazzo Cavalieri. A térről tovább déli irányban megy az útvonal a S Callisto templomhoz és térhez. Ez egy 8sz-i alapítású templom, azon a helyen, ahol a S Calixtus pápa(217-222) vértanú halált szenvedett, de a 17sz elején teljesen átépítették. A jobb oldali kápolnában levő 2 anygal szobrot Bernininek tulajdonítják. A téren levő két palotát, a Palazzo Farinaccit és a Palazzo Cavalierit egy folyosó köti össze.
A templomot 22, különböző átmérőjű jón és korinthoszi antik gránitoszlop osztja 3 hajóra. Az összekötő párkányzat a homlokzat belső falán is folytatódik. A diadalív is két gránitoszlopon nyugszik, a kereszthajó meg van emelve. A padlózatot a korábbi cosmata elemekkel a 19sz végén teljesen felújították. A fa mennyezet Domenichino műve 1617-ből, középen Mária mennybevitele. Az egyes oltárok és képek között viszonylag sok a 18 és 19sz-i alkotás, többnyire kevésbé ismert mesterektől. Arról írok, ami nem ezek közé tartozik. A főhajó elején szép reliefes 15sz-i tabernákulum. A jobb hajó elején a Máriát a gyermekkel ábrázoló freskó és hajó közepén a fa Feszület is a 15sz közepén készült. Az oldalbejárat szép román kapuzat,a mellette kiállított lánccal a hagyomány szerint a mártírokat kötözték meg. A jobb kereszthajóban a egy kardinális síremléke Sansovino műve 1524-ből. A szentély cosmata padlózata is a 19sz végi felújításkor készült, ugyanúgy mint a cibórium a négy antik oszloppal. A hagyomány szerint itt tört fel az olajforrás. A húsvéti gyertyatartók a 13sz-ból származnak.
A bazilika legfontosabb látnivalója az apszis mozaik. A szentély félkupola és az ív mozaikjai közvetlenül II. Ince 1143-as halála után készültek. Mária megkoronázása , körülötte szentek, balra II. Ince a templom modelljével, az íven az apostolokat szimbolizáló bárányok. Az ablakok magasságában levő mozaikok már újabbak, Cavallini műhelyében készültek 1291-ben és Mária életének jelenteit mutatják be.
Sta Maria Trastevere. A homlokzat 12sz-i, de az ablakokat már a 19sz végén vágták ki. A trónoló Máriát donátorokkal és két sor női alakkal ábrázoló mozaikot a 13sz-ban készítették. Az első 3 és utolsó 3 nőalak már 14sz-i. A könyv szerint ezeket tévesen az okos és a balga szüzekkel azonosították.A portikusz alsó része a 18sz eleji átalakításból származik. A harangtorony román, a fülkében Máriát a gyermekkel ábrázoló mozaik 17sz-i mű.
A portikusz alatt számos keresztény és pogány sírfelirat található, továbbá különböző márvány szobrok és szarkofágok töredékei is. Ezek egyrészt innen a bazilikából származnak másrészt a 18sz-ban a katakombákból hozták ide őket. A 3 kapu díszes kerete a császárkorban készült, a két szélsőn levő szobrok viszont már 14sz-i művek, egy kardinális síremlékéről szedték le őket. Még mindig a portikusz alatt látható egy 14sz-i , Angyali Üdvözletet ábrázoló freskó és egy 9sz-i dombormű, amelyen pávák vizet isznak.
A könyv szerint ez az egyik legszebb 12sz-i templombelső, amelyet sem a 16-17sz-i, sem a 19sz-i változtatások nem rontottak el.
A Via della Lungarettan továbbmenve jobbra a S Rufina e Seconda templom. A harangtorony még 12sz-i, de magát a templomot a 17sz-ban teljesen átépítették. majd balra a 13sz-i alapítású S Margharita, amelyet a 17sz végén Fontana nem csak barokkosított, hanem 90 fokkal el is fordított, a homlokzat most a piazza S Apolloniara néz. Az oltárképek is ekkor készültek, balra a Máriát Szt Ferenccel ábrázoló kép Baciccia műve, ő festette a Gesú mennyezeti freskóját is.
Sta Maria in Trastevere, a körzet szíve, legfontosabb temploma. A tér közepén levő szökőkutat a nyolcszögletű medencével Fontana készítette 1692-ben. Ez volt az első, már 313 után hivatalosan épített templom. Helyén ie 38-ban egy csodálatos olajforrás tört fel, talán kőolaj, amely a legenda szerint a Messiás eljövetelét jelezte. Majd ezen a helyen S Calixtus pápa (217-222) alapította a "titulus Callistit". A hivatalos templom már I. Gyula pápasága idején (337-352) készült. Ezt a 8 majd a 9sz-ban is módisították. II. Ince (1138-48) átalakíttatta a templomot, ehhez a Caracalla fürdőből elhozott anyagot használták fel. A jelenlegi épület gyakorlatilag ebből a korból származik. A 16 és a 17sz-ban oldalkápolnákat toldottak hozzá. a 18sz elején Fontana tervei szerint átalakították a portikuszt és módosították a homlokzatot. Végül 1866 és 77 között újra átalakították, a könyv a "stilistico" szót használja. A 12sz stílusában.
Két dolog a S Crisogonohoz. Én talán 3x is voltam bent, körbejártam a mai templomhoz, de nem találtam lejutási lehetőséget az alsó szintre. Pedig tudtam, hogy van és kerestem. Sőt nem emlékszem semmilyen feliratra, infora sem. A Péteri Pál könyvében is elolvasom, amit az egyes templomokról ír. A Crisogonoról viszonylag sokat, de meg sem említi az ókeresztény és a középkori maradványokat.
S Crisogono. A sekrestyéből lehet lemenni az egykori ókeresztény és a középkori templom maradványaihoz, amely a jelenlegi épülettel párhuzamosan, attól kicsit balra helyezkedett el. A lépcső közvetlenül a "titulus Chrysogoni" apszisa közelébe érkezik. Ezt ez 5sz-ban egy császárság kori épületre emelték. Az apszisban 8sz-i falfestmény töredékek vannak. A mai templom alapjai a korábbi középső részét foglalják el. DE mindkét oldalán láthatók a falfestmény maradványok. Jobbra Szt Benedek és Szt Szilveszter története két sávban, a felsőt levágták a mai templom padlózatának készítésekor. Ezek a 11sz-ból származnak, de hátul nehezen kivehetően, néhány nagy méretű figura még korábbi, a 9-10sz-ból. Balra szentek és mártírok ábrázolása a 10sz-ból.
A Via della Lungaretta tovább megy a Sta Maria in Trastevere irányába. Jobbra a S Agate , egy kis 18sz eleji barokk templom. Balra a Via di S Gallicano a Sta Maria e Gallicano kórházhoz vezet. Ez egy 1720 és 29 között készült nagy méretű épület, a korszak kórházépítésének stílusában. A két hosszú szárnyban volt a férfi és a nő részleg, a kettő között a görög kereszt alaprajzú templom. Később hozzáépítettek egy részt a gyermekeknek majd egy anatómiai színházat is.
S Maria della Luce, a via della Lungarettaról nyíló mellékutcában levő nagyon régi, 3-4sz alapítású templom. A 12sz majd a 18sz-ban is átalakították, utóbb kapta a jelenlegi nevét. Megtartották az eredeti szerkezetet, de a belső berendezés teljesen késő barokk. Szép a stukkó díszítés.
A belvárosból a turisták nagy többsége a Via Arenulan és a Ponte Garibaldin át érkezik a Trastevere kerületbe. A hídfőnél levő Piazza Bellin található a Palazzetto Anguillara a hozzátartozó toronnyal. Ez egy 13sz-i épület, amelyet a 15sz közepén kibővítettek. A jelenlegi alakját 1900 körül nyerte el, amikor kialakították a Viale di Trasteveret. A mellette levő épületeket lebontották, így a palota kikerült eredeti környezetéből, a torony nagyjából megtartotta középkori formáját,a főépületet viszont erősen átalakították. Ez most a Casa di Dante, a költővel kapcsolatos kutatások római központja.
S Crisogono a helyén már az 5sz-ban állt a titulus Chrysogoni, erre épült egy bazilika 1123 és 29 között. Ezt egy Soria nevű építész építette át 1620-26-ban. Ez volt az első középkori templom, amelyet barokkosítottak. A harangtorony és a portikusz gránit oszlopai a 12sz-ból származnak, a homlokzat már barokk. A mellette levő kolostort a Viale di Trastevere kiépítése után teljesen átalakították. Soria nem változtatta meg a templombelső arányait, csak a berendezés lett barokk. A 22 oszlop és az összekötő gránit párkányzat még antik, a padlózat 13sz-i cosmata. A mennyezet közepén levő Guercino kép csak másolat, az eredetit 1808-ban ellopták, jelenleg Angliában van egy magángyűjteményben. A jobb oldalhajó végén levő Cappella Sacramento talán Bernini műve. A főoltár Soria alkotása, a baldachint tartó négy alabástrom oszlop még antik. A szentély félkupola alján levő mozaik ( Madonna gyermekkel S Crisogonoval és Szt Jakabbal) 1290 körül készült valószínűleg Cavallini műhelyében.
A kiinduló pont a Ponte Palatino hídfőjénél a Piazza Castellani. Innen indul a via della Lungaretta. Ez megfelel az antik "Aurelia Vetus" kezdeti szakaszának és a 16sz-i via Transtiberinanak. A 63-as a késő barokk Palazzo Nunez, amelybe a korábbi épület maradványait is beépítették. Tovább a Piazza in Pisculinan található a Palazzo Mattei, amelyben szintén találhatók korábbi falak de alapjaiban a 14sz-i külseje az 1926-os munkálatok eredménye.
A S Benedetto in Piscula homlokzata 19sz-i neoklasszicista, de valójában ez egy 1100 körül épült templom. Sőt akkor is korábbi épületekre/ből készült. Elsősorban a hagyomány szerint itt volt Szt Benedek ( a bencés rend alapítója) cellája, mert itt volt a családja, az Anici család háza.A harangtorony a 13sz-ból származik. A 17 és a 19sz között a templomot többször átépítették. Az előcsarnokban aSzt Benedeket ábrázoló freskómaradványok is a 13sz-ban készültek. Balra egy cosmata kapuzat vezet egy Madonna kápolnába, ahol a négy oszlop még antik, a padlózat cosmata, a a Madonnát ábrázoló táblakép is 13sz-i, eredetileg freskó volt, de áttették táblára. A templom belső oszlopai is antik eredetűek, antik és középkori oszlopfőkkel. A középső hajó padlózata cosmata. Az apszistól jobbra levő freskó és a főoltáron levő Szt Benedeket ábrázoló táblakép már 15sz-i, utóbbi erősen restaurálva.
V. Pál (1605-21 idején) vették használatba újra az egykori Trajabus kori vízvezetéket, Palolo vízvezeték néven és ekkor készült a Fonatana di Aqua Paola kút is, valamint ekkor épült a Via di S Francesco a Ripa. VIII. Orbán 1642 és 44 között építtette a Mura Gianicolensit, a falat amely már magába foglalta Trastevere déli részét is amelyet az Aurelianusi városfal még nem. 1527-ben ez a terület a védelmi rendszer gyenge pontjának bizonyult.
A Gianicolohoz vezető mai Via Garibaldi még a Pápai Állam egyik utolsó fejlesztése volt 1867-ben, a Fontana di Aqua Paolat és a Gianicolo tetejét összekötő panorámaút ( panoramica passeggiata) már az 1873-as városrendezési terv eredménye. Fontos elem volt a rakpartok rendezése, amely egyrészt megoldotta az árvizek évszázados problémáját, viszont néhány templom lebontásával és a Villa Farnesina kertjeinek megcsonkításával járt. 1888-ban nyitották meg a körzet jelenlegi legfontosabb útját, akkori nevén Viale del Re-t, ma ez a Viale di Trastevere. A folyó túlsó partja és Trastevere közötti kapcsolatot pedig további hidak ( Palatino, Garibaldi, Mazzini) megépítésével erősítették.
A körzet leírása a a Ponte Palatinonál kezdődik. A híd túlsó partján a Piazza Bocca della Verita található. Ez egy hosszú fejezet.
Fennmaradt annak emléke, hogy Augustus idején a S Cosimato környékén vízi hadijátékot tartottak. Viszont nagyon kevés ókori régészeti maradvány került elő. Legfontosabb talán az excubitorium, ami egy tűzoltó laktanya volt. A körzetben kezdettől jelentős számú zsidó közösség élt ( mielőtt átköltöztek a Marsmező környékére, majd 1555-ben bezárták őket a gettóba), talán ezért is hamar megjelent a kereszténység. A 4-5sz-ban titulusok létesültek az Aurelia Vetus mentén a a titulo di Callisto ( a mai S Maria Trastevere) és titulo di Crisogono, a via Portuense közelében pedig a titulo di Cecilia. Később a 11-12sz-ban számos templom épült vagy átépült, erről az időszakról főleg a harangtornyok tanúskodnak. A templomépítési "boom" megszakadt, amikor a pápák Avignonba költöztek.
A 13sz-ig a Trastervere közvetlenül a pápák fennhatósága alá tartozott, ekkor került a városi közigazgatáshoz. Az Avignoni fogság után 1473 és 75 között építtette IV. Sixtus a Ponte Sistot, amely megkönnyítette a folyó két oldala közötti közlekedést. II. Gyula elképzeléseit Bramante valósította meg 1508-12-ben. Ennek alapján alakították ki a Tiberis keleti partján a pápáról elnevezett Via Giuliat és a nyugati parton az ezzel párhuzamos Via Lungarat. Az eredeti terv szerint épült volna egy híd is, a Ponte Giulio, de erre már nem került sor. A Via Lungara megkönnyítette a Vatikán megközelítését a Trastevere felől, nevezték Via Sanctanak is, mert erre vonultak a zarándokok és Via sub Janiculonak is.
A nyugati oldal városrészei között a Trastevere a legfontosabb, a könyv ezt tárgyalja először. "Trans Tiberium" a városiasodás azért kezdődött el, mert a Tiberis túloldalán itt volt a folyami kikötő. Ehhez kapcsolódóan raktárak, üzletek voltak itt. A Gianicolon ettől függetlenül védelmi szempontból már korábban is volt valamilyen erőd. Augustus korának XIV. kerülete magába foglalta a Vatikántól és a Gianicolotól a folyóig területet és a Tiberis szigetét is. De folyó kanyarulatánál levő és az onnan délre található körzet már csak az Aurelianusi fal megépítése után került a városhoz. A terület megközelítését megkönnyítette a hidak megépítése, a szigetre vezető Pons Sublicus és a Pons Aemilius, később pedig Agrippa és Probus hídja. A Pons Aemiliuson vezetett át Claudius vízvezetéke, amely a körzet vízellátását biztosította. Ennek a hídfőjétől indult ki két főút, az "Aurelius Vetus", amely a Gianicolora és a Porta Aureliahoz vezetett,( ez a mai Porta S Pancrazio) valamint a Porta Portuensehez vezető Via Portuense Campana.
A folyó kanyar környéke végig megőrizte kereskedelmi és köznépi jellegét. A kikötő miatt itt külföldiek is laktak vagy ideiglenesen tartózkodtak, hoztak létre vallásaiknak megfelelő kultuszhelyeket is. Viszont a magasabban fekvő területeken és ettől a körzettől északra fekvő folyóparton villák és kertek voltak. Még Ceasarnak is volt itt villája.
Új fejezet következik, új "nagy" fejezet. A városfalon belül, de a Tiberisen túl, azaz a folyótól nyugatra. A könyv szerint minden olyan nagy városban, amelyet kettészel egy folyó, annak az egyik oldalán később indul és lassabb a fejlődés. ( Ezt végig lehet városonként gondolni) Rómában ez a lassabb oldal a folyó nyugati partja, ez a fejezet a Trastevere, a Borgo és a Vatikán látnivalóit tárgyalja.
A köztársasági kor legvégén ill Augustus idején került ez a terület a városhoz. Ez volt Augustus idején az utolsó kerület, sőt még az Aurelianusi városfal is csak a mai Trastevere területének egy kis részét foglalta magába, a Vatikán területén pedig a cirkusz és a temetkezési hely volt.
A birodalom bukása után a Vatikán, mint a kereszténység központja, talán földrajzilag is a pogány Róma ellensúlya volt. A korai középkorban a Vatikán közelében jöttek létre az északi keresztény népek bázisai. szászok,frankok, lombardok stb.
A folyó nyugati oldalán élők sokban eltértek a másik oldalon élőktől. Szokásaik, ünnepeik sőt dialektusuk is. Egészen a 19sz-ig rendszeres volt az összecsapás a Trasteverinik és a Monticianik között. Utóbbiak az első kerület lakóit jelentették. Az összecsapások főleg kölcsönös kődobálást jelentettek, amire sokszor a kettő közötti semleges területen, az egykori Forum helyén került sor. A 16-17sz építkezések ezt a területet is elérték, de kevésbé mint a folyó túlsó partját. Az 1870 és 1840 közti időszakban a legfontosabbak a rakpartok rendezése, a Viale di Trastevere főutca megépítése ill a Szt Péter térre vezető via della Conciliazione létesítése. Ez utóbbi megkönnyítette a Vatikán megközelítését viszont a Borgo városrész jelentős részének lebontásával járt.
A Via Veneto második kanyarjánál jobbra a via degli Artistin található Az 1622-ben épült S Isidoro templom, amely a ferenceseké. A templombelső is főleg 17sz-i. Legfontosabb a jobb oldalon levő Da Sylva kápolna, amely Bernini tervei szerint készült 1663-ban, a kápolnában levő síremléket is az ő vagy esetleg a fia művének tartják. ( Eddig csak az apja műveiről hallottam, a fia műveiről nem. A templom mellett két kerengő is található, mindkettő az 1620-as években épült, a Chiostro Spagnolot 1948-ban befedték, a chiostro di Wadding freskói a 18sz elején készültek.
Chiesa dis Maria della Concezione. A Róma topicokon csak "kapucinus kripta" néven szoktuk emlegetni. A templom 1626 és 30 között Antonio Barberini kardinális költségén épült a családi palota közelében, a kardinális itt is van eltemetve. A homlokzat részleges travertin borítása viszont csak 1626-ban készült. Építése idején ez külvárosnak számított, de a Via Veneto megépítésével lett gyakorlatilag belvárosi templom. Guido Reni műve a jobb első kápolnában a Mihály arkangyalt ábrázoló kép, a többi festményt is ismert mesterek: Domenichino, Lanfranco és Pietro da Cortona készítették. A mellette levő kolostorban viszont Caravaggio 1603-ban készült Szt Ferenc képe található. (Én erről még nem is hallottam. Télen a bécsi Caravaggio+Bernini kiállításon volt egy Szt Ferencet ábrázoló kép, nem tudom, hogy ez volt-e) A kriptában öt egymásba kapcsolódó kápolnáját 4000, 1578 és 1870 között elhunyt szerzetes csontjai "díszítik".
A Via Veneto első kanyarjánál található az 1908-ban épült kupolás Hotel Excelsior.. A via Ludovisi keresztutca 48-as háza a neobarokk Villa Maraini. A nagy kanyarban balra az utca egyik fő épülete a jelenlegi USA nagykövetség. Gaetano Koch építette 1886 és 1890 között Rodolfo Boncompagni Ludovisi herceg számára, innen a Palazzo Boncompagni név. A palota másik neve a Palazzo Margherita, I Umberto özvegye nevéről, aki ide vonult vissza, miután férje 1900-ban merénylet áldozata lett. Koch volt a korszak egyik vezető építésze, a Piazza della Repubblica és a Piazza Vittorio épületeit is ő tervezte.
Az épület mögötti Via Friuliról látható a Villa Ludovisihez tartozó, Maderno által tervezett 17sz-i Palazzo Grande. A Via Veneto túloldalán egy másik luxushotel az 1926-ban elkészült Albergo Ambasciatori áll. Az USA nagykövetség után az 1933-ban létesített Via Bissolati levágja az utat a Largo S Susannan keresztül a Piazza della Repubblicahoz és tovább a Terminihez. Az utcában néhány 30-as évekből származó racionalista stílusú bank és biztosító székház látható.
A Via Veneton továbbmenve a 62-es egy újabb luxushotel az 1902-es Palace, klasszikus és a szecessziós stílus keveréke, a 89-es egy stilizált neobarokk( fogalmam sincs, hogy ez konkrétan mit jelent) neobarokk irodaház. Majd tovább balra a 1928 és 32 között épült, jelenlegi nevén ( ha azóta nem változott meg) a Gazdasági Fejlődés Minisztériumának Palotája. A palota belseje gazdagon díszített. Az utca végén az 50-es még egy luxusszálló, a Majestic, Koch műve, 1896-ból.
A Via XX Septembre és az Aurelianusi városfal közötti utcák az olasz tartományok nevét viselik: Sardegyna, Sicilia, Toscana, Lazio stb. Az utcák keresztezik a Via Vittorio Venetot. Ez hivatalos neve, de általában használt név a Via Veneto . A könyv is írja, hogy ez a Dolce Vita utcája. Az 1870 utáni Róma leghíresebb utcája, 1886 és 89 között létesítették. A Porta Pincianat és a Piazza Barberinit köti össze, mindkét oldalán fasor, luxusszállodák,előkelő éttermek és butikok sorakoznak itt. Még légitársaságokat és utazási irodákat is említenek, de szerintem azok az utóbbi években már sehol sem tartanak fenn drága bérű irodákat. A Via Veneto két helyen is nagyot kanyarodik, a Porta Pinciana felől nézve először balra, majd jobbra.
A Via Lombardia keresztutcában található a Casino dell'Aurora. Csak ez maradt meg a Villa Ludovisiből. A nagy területet elfoglaló villát persze a hozzátartozó kertekkel Ludovico kardinális építtette 1621 és 23 között, a 19sz közepén kibővítették. Látogatásra az "amministrazione Boncompagni-tól kell engedélyt kérni, erről nem írnak semmi konkrétat és elérhetőséget sem. A bejárati terem mennyezetét groteszk festmények díszítik, az Aurora teremben az Aurora szekerét ábrázoló mű Guercino alkotása.A tálképek termében szintén Guercino és a holland Paul Brull képei láthatók. Az emeleten egy kisebb teremben az elemeket és a zodiákus jeleket ábrázoló falra festett olaj képet pedig Caravaggionak tulajdonítják.
A hosszúlépésnek van szecessziós sétavárosnézése nagyjából a Szabadság tér és az Opera környéke, az imaginebp-nek pedig szecesszió a Ferencvárosban programja. Mindkettő nagyon jó volt.
Jaj, ne is mondd! Én még Firenzében is képes voltam körbejárni azt a néhány épületet, meg be is lopakodtam, de sajnos a portás nagyon kérlelhetetlen volt, hiába rebegtettem a szempillámat. Egy másik házból meg éppen jöttek ki, egy pár, amikor rákérdeztem, hogy körbenézhetnék-e, a férfin látszott, hogy beengedne, de a nő kérlelhetetlen volt... Azért a külsők megvannak :) Bocs az offért.
"reneszánsz villino Florio. ( A könyvben csillagos látnivaló, pedig nem szórják a csillagokat.)"
Az elmaradt márciusi római utamat a szecessziós villák köré terveztem. Elég sokat bejelöltem, de ez nincs köztük... És ahogy elnézem, van ennél jelentősebb liberty műemlék. Persze lehet, hogy belül csoda, de arról meg nem találtam képet. Egyébként a pontos cím: Via Abruzzi 4. és valami biztosító székhelye, ha jól bogarászom a gugli térképet.
Az útvonal a Via XX Septembren folytatódik a városközpont irányába. Balra a Palazzo delle Finanze sarkán egy tipikus racionalista irodaház, az 1942-ben elkészült Palazzo di Vetro, amely a Rinascente áruház eredeti, a largo Chigin levő épületére hasonlít. A via XX Settembren jobbra az egy korszakkal korábban, 1914-ben befejezett Palazzo dell'Agricoltura. Gyakorlatilag Mezőgazdasági minisztérium. Jobbra a Via Carducci folytatása a Via Piemonte. Ez egy reprezentatív utca, ahol főleg 1800 és 1900 között épült luxusvillák sorakoznak. A párhuzamos via Lucullo 9-es épülete 2016 óta a Museo delle Paste Alimentari. Ez már Ludovisi kerület, főutcája via Boncompagni. A villino Boncompagni 1903-ban épült neobarokk stílusban. Ez most a Museo Boncompagni Ludovisi, egy iparművészeti gyűjtemény. Dístesen berendezett szobák, bútorok, szőnyegeke, dísztárgyak stb. Súlypont a ruharészleg, a 18sz-tól egészen napjainkig, az újabb ruhák között híres tervezők darabjai is. Megnéztem a képeket a wikin, ez egy jó kis múzeum, nem is tudom miért maradt eddig ki.( Persze nem az első vagy az ötödik róümai út programja) A Horti Sallustianitól le lehet vágni az utat, kb 150m.
A via Piemonten továbbmenve északra az 57-es egy tipikus racionalista épület 1936-ból, szemben vele pdeig egy 20sz eleji luteránus templom, természetesen egy német építész műve. Az út balra fordul a Via Sardegnan, ahol a 4-es ház díszes reneszánsz villino Florio. ( A könyvben csillagos látnivaló, pedig nem szórják a csillagokat.) Illetve itt van egy 1965-ben készült multifunkciós épület( lakások, irodák, üzletek), amelyet a könyv a korszak egyik legérdekesebb épületének tart.
Még anno 1990-ben szicíliai körúton voltam csoporttal. Jó társaság volt, szabadidőben hurcoltam őket mindenfelé. Utolsó másfél nap volt Rómában. Hosszú szabad délutánon eljutottunk a San Clementebe. Én is akkor voltam ott először. Az egyik útitárs mesélte, hogy korábban csak a Masolino freskók miatt ment oda, de azt éppen restaurálták. Dühös lett és azonnal távozott. Az igazán érdekes alsó szintekről nem is tudott és persze ezért nem is látta.
Én ezért vagyok még mindig a könyvek híve. A neten keresni kell és amiről nem is tudok, azt nem fogom keresni. Ráadásul a netes kereséskor először a profit orinetált oldalak jelennek meg. Olyan , mint a Wizz fedélzeti újságja. Az egyik számban Varsó volt a téma, és a legfontosabb cikk egy baltás célba dobós helyszínt mutatott be. Biztos van, aki azért megy Varsóba, hogy baltával célba dobjon, de én sajnos nem.
"Vagy már láttam egy helyszínt, de kimaradt valami fontos, vagy nem is tudtam, hogy mit kellene keresni."
Ez itt a lényeg! Vannak olyan helyek ahol én is számtalanszor megfordultam, de egyszer sem fordultam pl. balra és metem 20-50 métert, pedig kellett volna.....
Nekem is ez az egyik nagy felismerés. Még 2009-ben egy umbriai utazás végén volt másfél napom Rómában. Akkor úgy éreztem, hogy én már mindent láttam, unatkozni fogok abban a másfél napban. Pedig dehogy. Azóta rengeteg új helyszínen voltam és a könyv alapján egyre jobban érzem, hogy még mennyi mindent nem láttam. Vagy már láttam egy helyszínt, de kimaradt valami fontos, vagy nem is tudtam, hogy mit kellene keresni.
Nézem a könyvben, hogy mi van még. Sok. Például a Vatikáni Múzeumok. 50 oldalon, többnyire az apróbbik apró betűvel.
Csak beleolvasgattam. Tele van számomra teljesen új információval. Pedig 4 éve úgy felkészültem a Vatikáni Múzeumokból, hogy azt hittem, hogy ennél jobban már nem lehet.
Palazzo delle Finanze. Teljes nevén a Gazdaság és Pénzügyek minisztériuma. 1870 után az első teljesen újonnan készült épület (ex Novo), 1872 és 75 között. Ez egy óriási épület a Via Cernaia és a Via XX Settembre között. Mindkét fő oldalon a gazdasági életet szimbolizáló reliefek vannak, bent pedig a korszak jelentős művészeinek falfestményei. Az épületben található a numizmatikai múzeum.
A XX Settembre északi oldala már a Sallustiano kerület, innen a Via Sellan közelíthető meg a a kerület nevét adó Horti Sallustiani. A terület Julius Ceasar tulajdona volt, az ő halála után szerezte meg a történetíró Sallustianus, ő alakíttatta ki a díszes kertet és építtette a palotát. Vagyonát akkor szerezte, amikor egy afrikai tartomány kormányzója volt. 20-ban, Tiberius idején került császári tulajdonba, Hadrianus felújíttatta, Aurelianus restauráltatta. Alarik gót hordái 410-ben lerombolták. A romok 14m-rel vannak a jelenlegi utca szint alatt, ilyen magasan rakódtak egymásra a rétegek. A romok között számos jelentős mű került elő, amelyek most különböző múzeumokban vannak. A Haldokló gallus a Capitoliumi Múzeumokban, a Feleségét leszúró gall katona szobra és a Ludovisi trónus pedig a Palazzo Altempsben. A maradványok monumentálisak, falfestmények és mozaik borítások is megmaradtak.
A Via Sellan továbbmenve viszont néhány 1900 körül épült villa látható a 63-as Villino Bencini és a 60-as szecessziós Villino di Rudini.
A Viale Castro Preorino van néhány irodaépület a 118-as Credito Agrario 1950-ben, a Via Gaeta sarkán a Palazzo Pirelli 1936 és 42 között épült. Az utóbbi utca a körzet "vegyes" jellegét mutatja, jobb oldalon villák, bal oldalon pedig magas épületek találhatók. Az út elér a Via XX Settembrehez, ez a város rész főútvonala, egyébként a Via Quirinale meghosszabbítása és az Aurelianusi városfalig, a Porta Piaig vezet. Ez a határ a xatro Pretorio és a Sallustiano kerületek között. Az ókorban is főútvonal volt, akkor vicus Portae Collinea néven. A Via XX Settembre északi oldalától közelíthető meg a Villa bonaparte, más néven Villa Paolina. Napoleon húga 1816-ban vásárolta meg az épületet, amikor a z ex császár már Szt Ilona szigetén volt. A villa a 16sz-ban épült, a 18sz-ban átalakították. A 19 sz végi/20sz eleji városrendezéskor a hozzátatozó park nagy részét levágták. A Brit Nagykövetség épülete 1968 és 71 között készült. A könyv udvarias mondatokban fejti ki, a közelben levő Michelangelo által tervezett Porta Piaval harmonizálva, a saját korszakának megfelelően újragondolva a manierista monumentalitást tervezték meg az épületet. Megnéztem a képeket, nem ronda,de elég jellegtelen.
Az útvonal északnak fordul és a via Solferinon és folytatásán a Via S Martino deglia Battaglian megy tovább. A kettő közötti Piazza dell'Indipendenza is az 1873-as terv alapján jött létre, a 8-as még egy korábbról megmaradt épület a Villino Monteverde. A S Martinon található két, az 1930-as évek tipikus racionalista stílusban épült palota a Palazzo Marescialli és az Istituto tecnico Duca degli Abruzzi. é Az út végén a kerület nevét adó keresztutca a Viale Castro Pretorio . Az ókorban ez volt a környék legfontosabb épülete, a "Castra Praetoria" az állandó császári testőrsé laktanyája. A testőrséget Tiberius 21-23-ban hozta létre, ő építtette a laktanyát is. A testőrég nagyon fontos szerepet játszott a császárok trónra juttatásában és eltávolításában ( meggyilkolásában) egyaránt. Elöljárójuk a praetoriánusok prefektusa nagy hatalommal és befolyással bíró tisztség volt. ( Később a légiók úgy gondolták, hogy ők jobban megérdemlik a császárválasztás jogát, mint a kényelmes római életet élő testőrség) A Constantinus és Maxentius közötti viszály idején rosszul döntöttek, és csatában a Milviusi hídnál az utóbbit támogatták, ezért a győztes Constantinus a testőrséget feloszlatta, a tagjait pedig szétszórták a birodalom különböző területeire. Ez egy nagy négyszögletes épület volt, minden oldalán egy-egy bejárattal. Az Aurelianusi fal megépítésekor három oldalát beépítették a falba. A középkorban a területen szőlőskertek voltak, majd a jezsuiták használták, az 1860-as évektől laktanya, amit 1870 után átvett az olasz állam. 1965 és 75 között erre a helyre építették az új könyvtárat. Biblioteca Nazionale centrale Vittorio Emanuele II. Az ország legfontosabb könyvtárát 1875-ben alapították, a Collegio Romano és további 69 vallási intézmény gyűjteményének átvételével. ( OFF . A Szépművészeti Múzeumban azoknál a műveknél, amelyeknél nem egyértelmű, hogy hogyan kerültek a gyűjteménybe, az szerepel a feliratban, hogy "szerzeményezve". Gondolom az éppen a Vatikáni fogságban levő pápa nem arra buzdította az egyházi intézményeket, hogy adják át a könyvtáraik anyagát.)
Új fejezet következik, az eddigi legrövidebb fejezet, amely három kerületet is leír, a Castro Pretorio, a Sallustiano és a Ludovisi kerületeket. Ez a város észak-keleti része, a Serviusi és az Aurelianusi városfal közötti terület. Az ókorban itt voltak jelentős középületek, elsősorban a Testőrök laktanyája, arisztokraták villái, mint a Horti Sallustiani és nagy zöld területek is. A középkorban gyéren lakott terület volt, messze a folyótól és itt egyházi intézmények sem voltak. 1600 után ezen a környéken is elindult a villaépítés. Az 1873-as városrendezési terv ezt a környéket a gazdag nagypolgárság lakóhelyévé kívánta tenni, és itt jobban sikerült a tervet "teljesíteni", mint az előző kerületben. A későbbiek során épültek itt közintézmények, mint a Palazzo delle Finanze, bankok és nagyvállalatok székházai is. Egy részük még a 1900 körül Umberto stílusban, mások már a fasiszta korszakban , majd a háború után főleg 1950 és 70 között. A környék egyik reprezentatív főutcája a Via Vittorio Veneto ahol luxusszállodák sorakoznak.
Az útvonal a Termini északi oldalán, a Via Marsalan indul. Itt található az egyébként nem különösebben érdekes 19sz végi templom,a Sacro Cuore di Gesu, amelynek kórusában Antonio Concioli ( 1739-1820) festménye a mi Szent Istvánunkat ábrázolja ( ( S Stefano d'Ungheria). Nagyon közel van a Termini főbejáratához.
