Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Az a baj a dopoguerrá-val, hogy míg a kezdete egyértelmű (a háború vége), a vége meghatározatlan. A háború utáni újjáépítés tuti beletartozik, de legtöbbször az egész miracolo economico-t odaveszik. Sőt, van olyan értelmezés is, h. egészen 68-ig tart
Biztos, hogy mind a kettő szabályos. De dopoguerra kifejezés nem a háborúra koncentrál, hanem a háború utáni időszakra. És nekem az is érdekes, hogy nem az összetett szó második tagjával egyezteti a sorszámnevet hanem az első tagjával.
Tovább a rione Esquilino. 1600 után isméte egy villanegyed alakult ki, a gazdagok villái nagy kertekben. Egybefüggő zöldövezet volt a város szélén. Az 1870-es rendszervéltás után, pontosabban 1873-ban készült egy városrendezési terv, amely ezt a környéket továbbra is a jómódú polgárság lakóhelyként képzelte el, modernizált formában. A korábbi főváros, Torino városképére hasonlítóan, eelgán palotákkal, szép terekkel, mint a piazza Dante, vagy a Piazza Vittorio Emmanuele II.
Az előkelő jelleget azzal is jelezték, hogy az utcákat a királyi család, a Savoyai ház tagjairól és más híres politkusokról nevezték el. Pl: Principe Amadio, Principe Eugenio ( szerintem őt mi Savoyai Jenőként ismerjük), Cardlo Alberto, de van itt III. Napoleonról és Mazziniről elnevezett utca is. Egy dologgal nem számoltak, a vasútállomás szerepének változásával. Míg a 19sz végén a vasút a jövő szimbólumának számított, később gazdagok, mindenütt, így Rómában is elköltöztek az állomás környékéről. A környék egyre kevésbé lett elegáns. Sőt. A második világháború után pedig kifejezetten szakadt. ( ezt a könyv szépen körülírja) Az 1980-as évektől kezdték el a szanálást.
1883-től kezdték kiépíteni a terület déli részét, a via Mazzini és az Aurelianusi városfal között. Itt voltak a villák, ezek közül egy maradt meg, a Villa Wolkonsky, és két másik villához tartozó casino ( kert épület), de ott maga a főépület, a villa már megsemmisült.
Off
Egy abszolút szubjektív megjegyzés, a nyelvhasználattal kapcsolatban. Én a " második világháború után" mondatot mindig a "dopo la seconda guerra mondiale" kifejezéssel fordítottam. Anno az olasz turisták mindig megértették, soha senki nem szólt érte. A szerkezet németül és angolul is ugyanez: after the second WW, nach dem zweiten Weltkrieg. A magyar nyelvnek más a szerkezete, de mi is a világ és a háború szavakat írjuk egybe, ezek alkotnak tartalmilag egységet. Hát ez a könyv nem. Nel secondo dopoguerra. A háború és az után alkot egységet. Nem a háborúnak ad sorszámot, hanem a háború utáni időszaknak.
Új kerület/fejezet következik: rione Esquilino. Az első 1870 után létrehozott kerület. Ex -colere annyit jelent, hogy kívül lakni. A név még abból a korból származik, amikor a Palatinus területe volt csak a lakott. A domb nyugati oldala, a 3 csúccsal (Oppius, Fagotal, Cispius) már kezdettől a hét dombhoz (Septimontium) tartozott és így a Serviusi városfalon is belül került. Ez a keleti rész viszont kívül maradt, sokáig temetkezési célokra használták, amelynek számos bizonyítéka került elő az 1900 körüli építkezések idején. A helyzet Augustus idején változott meg, aki itt létesítette az V. kerületet. A császárkorban ezen a területen arisztokratás fényűző villái voltak, óriási kertekkel. Ezek voltak a horti-k. Pl Horti Maeceniati. Az Aurelianusi városfal megépítése után a közvetlenül a fal mellett levő területek katonai okokból állami/császári tulajdonba kerültek. Így lett a császári családé a mai Lateráni Bazlika és a Santa Croce Gerusalemma területe is. A birodalom bukása után a környék gyakorlatilag elnéptelenedett, a három nagy bazilika a végpontokon helyezkedett el, ezen kívül csak néhány kisebb templom (titulus) volt itt. A helyzet csak a 16sz-ban kezdett változni. Az 1575-ös Szentév alkalmából XIII. Gergely kezdte kiépíttetni a Via Merulánát a Lateráni bazilika és Sta Maria Maggiore összekötésére, de a munkálatokat csak V. Sixtus ( 1585-90) idején fejezték be.
A Via di Porta Sebastiano és a Via di Porta Latina közötti területen 1929-ben alakították ki a Parco degli Scipionit, ahol 1831-ben fedeztek fel egy másik sírterületet, amely a Colombari di Pomponio Hylas néven ismert és az isz 1sz második felében hozták létre. Az antik lépcsőn lemenve a falban számos urnafülke található, egyszerűbbek és kicsit díszesebbek is. Pomponio Hylas fülkéje a lépcsővel szemben, jó állapotban megmaradt mozaik díszítéssel és emléktáblával. Ezen olvasható a neve is.
A via di Porta S Sebastianon továbbmenve a 12-es egy 16sz-i villa, amely egy 3sz szentély alapjaira épült. A 13-as Vigna Codini (eredetileg szőlőskert) területén szintén a 19sz-ban került elő egy colombarium, amely még az előzőnél régebbi, Augustus és Tiberius idején temetkeztek ide. Nagyon sok apró fülke van benne, maximálisan ki akarták használni a helyet. Falfestmény maradványokat is találtak. Az út Porta S Sebastianonál végződik. A könyvnek van egy fejezete, amely a Aurelianusi városfallal és a közvetlen közelében levő látnivalókkal foglalkozik, a kapuról már abban a fejezetben van szó. A kapun túl már a Via Appia Antica kezdődik.
A Via di Porta Latina a Piazza di Numo Pompilionál ágazik el, ez is egy antik út, és ugyanúgy a villák növényzettel benőtt falai szegélyezik Itt is található két kisebb templom.
S Giovanni a Porta Latina. Az 5sz-ból származik, sokszor restaurálták, de visszaállították a középkori alakjára. A bejáratnál levő öt árkádos portikusz márvány és gránit jón oszlopokból áll. Antik és ókeresztény elemeket használtak fent. A harangtorony román. A templombelső oszlopai is antik eredetűek, a főhajóban és a szentélyben egyaránt 12sz-i falfestmény maradeványok láthatók. A színes márvány padlózat is ebből a korból származik.
S Giovanni in Oleo, ez is az 5sz-ben épült, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol Evangelista Szt. Jánost forró olajjal teli üstbe vetve, akarták kivégezni. Túélte, és utána lefejezték. A templomot a 16sz elején Baldassare Peruzzi, a 17sz közepén Borromini restaurálta, de a jelenlegi templombelső falfestményei és stukkó díszítése már a 18sz elejéről származik
Sepolcro dei Scipiani. Ez a legfontosabb feltárt sírbolt. Egy óriási családi kripta. A Scipio család hosszú ideig fontos szerepet játszott a köztársaság korában. Több családtag töltött be fontos tisztséget, praetorok, konzulok voltak. A család leghíresebb tagja, a Hannibált legyőző Cornelius Scipio Africanus viszont nem itt van eltemetve, hanem a család vidéki birtokán. A sírterület egyik részét 1630-ban fedezték fel, a másik részét 1780-ban, de a terület rendezésére csak 1926 és 29 között került sor. 2011 óta előzetes foglalással látogatható.
A via Appiara ( a mai via di Porta S Sebastianora) nézett a monumentális, márvánnyal borított bejárat, amiből gyakorlatilag semmi sem maradt. A kripta a tufába vájt 6 folyosóból áll, egy négyzet alak 4 oldala és középen még két egymást derékszögben keresztező folyosó. Négy kis négyzet egymás mellett. A folyosókon és a falon levő fülkékben voltak a szarkofágok. A sírok előtt táblára írták az elhunyt nevét. Az elsőként ide temetett családtag ie 298-ban volt konzul. Ez a szarkofág másolat, az eredeti a Vatikáni Múzeumokban van. Szerintem az 1780-as felfedezéskor vitték el, ez a kincsbányászat korszaka volt. Az ie3 sz idején temetkeztek ezekbe a folyosókba. Balra van egy mészégető, itt égették az antik márványt, valószínűleg a bejárat márványborítása is itt végezte. Ie 150-ben nyitottak jobbra egy másik helyiséget, amelynek külön bejárata volt, és ahova az ie 2sz idején temetkeztek. Erre a részre sokkal később, az isz 3sz-ban épült egy háromszintes ház, a mozaikborítás és a falfestmények maradványai máig láthatók, ahogy a falak kintről az utcáról is. Ebből a később épült sírboltból jobbra vezet egy rövid átjáró egy keresztény katakombába, azzal szemben pedig egy ie1sz és isz 1sz között használt kolumbárium maradt meg.
A via di Porta S Sebastiano sarkán van egy 12-13sz-i kör alakú fülke. Az antik korban itt volt egy útjelző,mutatva hogy a Via Latina itt ágazott el a Via Appaiatól. Az út kezdeti szakasza a könyv szerint festői (pittoresco) két oldalt többnyire növényzettel benőtt fal szegélyezi, a kevés épület kertjének falai. Ilyen lehetett a város 1870 előtt.
S Cesareo de Appia/ in Palatio. Mindkét néven ismert. A 8sz-ban egy korábbi épület alapjain épült, VIII. Kelemen pápa (1592-1605) idején teljesen átalakították. A kék alapú, aranyozott fa mennyezet közepén az ő címere látható. Ekkor rakták össze korábbi cosmata maradványokból, a szentélyt, a szószéket. Az apszis mozaikja is 16sz-i, de a korábban itt levő freskók alapján készítette Cavaliere d'Arpino. A templom alatt 2sz-i,fekete és fehér kövekből álló, tengeri jelenetet ábrázoló mozaik, elég jó állapotban.
Casina del cardinale Bessarine a 8-as épület. A helyén eredetileg temető volt, erre sok szakaszban építkeztek. A mai épület főleg 15sz-t, lépcső vezet az emeleti loggia sorhoz. Bent reneszánsz freskómaradványok és berendezés. Az épület a város tulajdona.
Ez a terület a Serviusi városfalon kívül volt, és a rómaiak a városfalon kívül temetkeztek, ez fontos temetkezési hely volt.
Csak az Aurelianusi városfal megépítése után kerültek a temetők még messzebb a központtól.
Nekem is furcsa névnek tűnt. Megnéztem a wikin. Ez egy csata helyszíne volt, 1936-ban győztek az olaszok az etiópok ellen. Az a furcsa, hogy ezt a nevet meghagyták, hogy ez most nem ciki. Vagy csak elfelejtették megváltoztatni.
Üdv. Mindig érdeklődéssel olvasom. És régóta fórja az oldalamt ez a furcsa utcanéc: Via Amba (?) Aradam. Egyszer kikutattam, mi ez, aztán elfelejtettem? Kösz.
S Sisto Vecchio, ez is egy nagyon régi templom, a 4sz-ban említették először. III. Ince (1178-80) idején felújították, majd 1219-ben Szt Domonkosnak adományozták. Ez volt a rend első római székhelye, a monostort 1222-ben építették. Többször restaurálták, a mai formája a 18sz eleji átalakítás eredménye. A harangtorony még a 12sz végén épült, az épület baloldalán a márványkapu a 15sz végén készült. Az egyhajós templombelső is 18sz elejének stílusát tükrözi, de szerencsére több helyen láthatók a középkori falfestés maradványai,főleg a 13-14sz-ból. A szentély bal oldali falán és a szentélyből jobbra nyíló kis helyiségben is.
A Piazzale Numa Pompilio fontos csomópont, több út találkozik itt. A Viale delle Terme di Caracalla délre/jobbra fordul és a Largo delle Terme di Caracallanal éri el az Aurelianusi városfalat. Az északra vezető Via Druso a Porta Metronianal, folytatása, a Via Amba Aradam a Laterani Bazilikához vezet. Ezt az utat a középkori út kiszélesítésével az 1930-as években alakították ki. A könyv útvonala a Via di Porta S Sebastianot és a Via di Porta Latinat járja végig a városkapukig. ( Az Aurelianusi városfal és közvetlen közelében levő látnivalók egy külön fejezetben szerepelnek). Az előbbi volt a Via Appia városon belüli szakasza, az utóbbi egy elágazás.
A S Gregorio Magno után az útvonal elfordul balra és végigmegy a via Valle delle Camanen, amely egy fákkal szegélyezett út a Celio déli oldalában, párhuzamosan a viale delle Terme di Caracallaval, amelybe valamivel a Piazzale Numa Pompilio előtt csatlakozik be. Balra neoklasszicista kovácsolt vas kapuzat, amely eredetileg a Villa Celimontana bejárata volt, de most zárva van. Ez a terület a két városfal a, Serviusi és az Aurelianusi között található.
SS Nero e Achilleo.A templom első említése 377-ben" titulus fasciolae" néven említették.. Ez kötést jelent, a legenda szerint itt esett le a kötés Szt. Péter lábáról, amikor mártíriuma helyszínére vezették. 595-től viszont már "titulus Sanctorum Nerei et Achillei" néven ismert. 814-ben III. Leó dején átépítették és ekkor készült a mozaikdíszítés is. Az 1475-ös Szentév alkalmából ismét felújították, de a korábbinál kisebb méretben. az 1600-as Szentév alkalmából készültek a freskók az apszisban és a hajókban. A templom két oldalán még láthatók a korábbi, nagyobb épület maradványai, hátul, az apszis mellett pedig a két torony talapzata. A díszes belső az 1600-as munkálatok eredménye. A szentély jobb oldalán a szép faragású márvány gyertyatartó a S paolo fuori le Muraból került ide, a szószék porfír talapzata pedig Caracalla fürdőjéből. Cosmata munka a püspöki trónus, és a korábbi darabokból összerakott kórus. A 814-ben készült mozaikdíszítésből csak a diadalív maradt meg, de a 19sz-ban felújították.
A Clivo di Scauron továbbhaladva balra egy 4-6sz épület maradványai, aula apszissal, biblioteca di Agapito néven ismert.
S Gregorio Magno. Hivatalos neve SS Andrea e Gregorio al Celio. Annak a háznak a helyén ahol Nagy Szt Gergely pápa (590-604) 575-ben Szt Andrásnak szentelt kolostort emelt. A templm külsejét 1630 körül, belsejét 100 évvel később teljesen átalakították. A homlokzat a Via di s Gregoriora néz és a San Lugi dei Francesi homlokzatához hasonlít, ugyanúgy travertin kőből készült. A bejárathoz lépcsősor vezet, amelynek tetejéről jó rálátás nyílik a Palatinusra. A templom belsőt 16 antik oszlop osztja 3 hajóra. A belső díszítés többnyire a 18sz közepéről származik. Ami nem: cosmata padlózat de a 18sz-ban felújították, a jobb oldalhajó végén szép 15sz végi reliefek. A jobbra nyíló Stanza di San Gregorioban ie1sz márvány trónus. A bal hajóból nyíló Cappella Salviati falán a a Madonnát ábrázoló frskó nagyon régi, de a 14sz-ban felújították. A legenda szerint ez a kép beszélt a Gergely pápához. Én kétser próbálkoztam bejutni ebbe a templomba, de nem sikerült.
A bejárathoz vezető lépcsőtől balra festői terecske, eredtileg a kolostorhoz tartozó temető volt itt. Most 3 kis épület, 3 oratórium található itt. Kettő a S Andrea és a S Barbara a Gergely pápa által létesített kolosotor épületegyütteséhez tatozott. A 17sz elején mindkettőt teljesen felújították és ekkor épült a harmadik, a Szt Szilvia oratórium.
Oratorio di S Andrea, ez a középső, előtte 4 antik oszlopból álló portikusz. Bent a 17sz elejének legjelentősebb művészeinek művei, az oltáron Pomarancio, a falakonDomenichino, Guido Rni és Giovanni Lanfranco alkotásai.
Balra az oratorio di S Barbara, amely egy insula maradványaira épült.Középen a márványasztal 3sz-i..
A Basilica di SS Giovanni e Paolo bal oldalán a Clivo di Scauro vezet e meredeken a Via di S Gragoriohoz. A templom oldalát itt 7 nagy árkád támasztja meg,amelyek a 13-14sz-ban épültek, kivéve a legnagyobbat, mert az még az 5sz-ban készült. Innen látszik jól a szentély, amelynek felső részén kis oszlopokból álló loggiasor van, az egyetlen ilyen megoldás a városban
Case Romane del Celio. Ez a hivatalos neve a basilica padlószintje alatti területnek, az ipogeumnak. Csak innen kívülről lehet bemenni, a templom belsejéből nem. A feltárási munkálatok 1887-ben kezdődtek és több szakaszban évtizedekig tartottak. Többes számot használnak, mert az előkerült maradványok egy része egy eredetileg több emeletes házhoz (insulához), másrészt egy domushoz, egy gazdag, tágas magánházhoz tartoztak. A 3sz-ban egyesítették az épületeket, valószínűleg egy tulajdonoshoz tartoztak. Mivel Giovanni és Paolo 362-ben haltak meg, ez akkor még nem az ő házuk volt.
20 helyiséget sikerült feltárni, amelyek több szinten helyezkednek el. Az egyes helyiségeket általában a falfestményekről nevezték el, Vannak növényi és állatábrázolások is, illetve mutatnak személyeket is, akik talán a szentek követői voltak. Egy kisebb oratoriumban középkori freskómaradványok láthatók, egy antiquariumnak nevezett helyiségben pedig az ásatások során előkerült leleteket állítják ki. Emlékeim szerint a bejáratnál adnak egy jó alaprajzot.
Így igaz, csak már így is sokalltam az egyházügyi tájékoztatókat. Igen, Mindszenty veszprémi püspök volt, csak később lett érsek, és utána bíborosi kinevezést kapott. A püspöki (!!!) jelmondata volt a "PANNONIA SACRA", azaz helyesen "megszentelt Magyarország", és nem Szent Magyarország.
Nekem mindig rosszul esik, ha nem említik a magyar vonatkozásokat.
Egy mellékszál. Mindszenty csak a háború befejezése után lett esztergomi érsek. 1945 őszén nevezték ki. Előtte Veszprémben volt püspök. Nagymamám lakott Veszprémben, Édesapám látta, amikor a nyilasok elvezették a letartóztatott püspököt.
Santo Stefano Rotondo. Egyik kedvenc templomom. "véleményhez" csatlakozva, és "jelentve" a jelenlegi helyzetet: nyitva van naponta két részletben, látogatható. Talán szombaton nem érdemes odamenni, mert esküvő alkalmából nem engednek be. Amúgy nincs állandó miserend.
Bárki bármit írt, a magyarok nemzeti temploma. A 15-16. században az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kapták meg. Lepusztult épületet kellett rendbehozniuk. A század során, a török időkben megfogyatkoztak a pálos utánpótlások is M.o.-ról, így Szántó Arator István kérésére a pápa a jezsuitákat telepítette be, akik a szomszédos kolostorba fogadták a növendék szerzeteseket. Az ellenreformáció ideje volt ez, tehát a belső falakra Pomarancióval festtettek freskókat, amelyek naturalisztikus módon ábrázolták a vértanúk szenvedéseit. Ezeket az utóbbi években kezdték restaurálni, tehát Fajth Tibornak nem teljesült a vágya, ami nem baj, mert történelmi értékeket tettek volna tönkre. Aki nem bírja, ne nézzen oda. A körtemplom centrumában helyezték el az oltárt, amelyet védő térdfallal vettek közre. Ezeken is Pomarancio monokróm képei vannak, de ezek Szt. István első vértanú diakónus életét ábrázolják. Köztük az egyik kincs a Sarolta álmát mutató festmény, amelyen a vértanú megjelenik a fejedelemasszony álmában, és megjósolja István király születését (ezt illesztettem be). Még az említett Lászai Jánosról: ő is pálos volt, gyulafehérvári kanonok, ő építtette az ottani székesegyház oldalkápolnáját, a híres reneszánsz Lászai-kápolnát. Aztán, amikor Rómába került, a magyar zarándokok pápai gyóntatója lett a Szt. Péterben. A római pestisjárvány idején halt meg, így temethették a Rotondóba. Ma az oltár mellett helyezték el a szép reneszánsz sírkövet, amelyen latin felirat hirdeti: "Vándor, ha látod, hogy azt, aki a jeges Dunánál született, most római föld takarja, nem fogsz csodálkozni, ha meggondolod, hogy Róma volt és marad mindnyájunk közös hazája." Szintén a pálos idők emlékét őrzi a kolostor udvarának kútja, amelyen II. Ulászló király domborműves címere látható (ezt is beillesztettem). Sajnos, ezt nehezen lehet megnézni, mert a mai kolostorban missziós apácák élnek, és a ház nem látogatható. Nekem sikerült néhány alkalommal bekéredzkedni.
A jezsuita időkben alakult meg Rómában a Collegium Germanicum-Hungaricum, így az ő kezelésükben van ma is a templom, védnöke a müncheni érsek. Amikor a világháborúban Mindszenty bíboros esztergomi érsek lett, az ő római temploma lett, és az volt a terve, hogy a SZt. Péter melletti lebontott magyar zarándokház és Szt. István templom helyett visszakéri a Rotondót és a kolostort. Ez nem sikerült neki (hiszen börtönbe vetették). A békésebb idők óta azonban ünnepi alkalmakkor magyar szertartásokat tartanak itt. A kert falán emléktábla is látható. Tehát az, hogy "állítólagos" lett volna a magyar jelenlét, nem igaz. A mélyben a restaurálás alatt talált Mithrász-szentély ma is ott van, lehet, hogy egyszer már azt is meg lehet nézni.
A Via di S Paolo della Croce megy lefelé, áthalad az Arco di Dolabella alatt. Itt eredetileg egy korábbi városkapu állt, ez annak a travertinkőből való átépítésekor készült. Később Néró vízvezetékének alátámasztására használták.
Basilica di SS Giovanni e Paolo. Nagy Constantinus 337-ben halt meg, fia és utódja II. Constanzo apja politikáját folytatva a kereszténységet támogatta. ( Azt, hogy ténylegesen mennyire voltak hívő keresztények, nem lehet tudni, Constantinus is csak a halálos ágyán keresztelkedett meg) Azonban 361 és 63 között Julianus Apostata lett a császár, aki nem csak, hogy nem volt keresztény, de újrakezdte az üldözéseket is. Giovanni és Paolo az előző császárok idején voltak magas rangú tisztviselők vagy katonatisztek. A könyv az ufficiale szót használja, ami mindkettőt jelentheti. Itt laktak és itt a saját házukban szenvedtek hitükért 362-ben mártírhalált. A legtöbb mártír a városon kívül halt meg, mert a kivégzéseket ott tartották.
Az első templomot ezen a helyen 398-ban említették, 410-ben Alarik csapatai, 442-ben földrengés pusztította, 1084-ben pedig a normannok fosztották ki. II. Pasquale ( 1099-1118) idején helyreállították, megépítették a portikuszt és elkezdték a harangtorony építését, amit csak a 12sz végére fejeztek be. Többszörös átalakítás után, a 18sz elején a templombelsőt barokkosították. A külsőt és elsősorban a homlokzatot az 1950-es években visszaállították a kora középkori alakjára. A munkálatokat Francis Spellman, New York érseke, kardinális finanszírozta. ( 1937-67 között volt érsek, 1946-tól halálig kardinális, OFF olvastam róla elég csúnya dolgokat is)
A portikusz a 12sz eleji formában lett helyreállítva, 8 oszlopa antik. Fölötte az emelet ötös ablaka már a 13sz elején készült. Márvány oszlopai a 3sz-ból származnak. A jobbra levő kolostor külseje is középkori. A harangtorony alapfalai még Claudius templomának a falai voltak. A cosmata kapuzat párkányzatán egy sas, a kapu két oldalán pedig egy-egy antik oroszlán látható. A mennyezet a 16sz legvégén készült. Az oltárképeket 18sz művészek készítették, az apszisban Pomarancio 16sz végi freskója. A középső hajó padlózatában tábla jelzi a helyet, ahol a a két szent mártírhalált szenvedett.
Még mindig a Santo Stafano Rotondo. A templom alatt ásatásokat foltattak. Előkerültek egy 2-3sz-i Mitrász szentély és egy laktanya maradványai. Utóbbi talán a vidéki kiegészítő csapatok laktanyája lehetett.
Kíváncsi voltam, hogy mit ír a könyv a templom magyar vonatkozásáról. Nem sokat.Annyit, hogy a Magyarországi Szent István kápolnában ( Cappella di Santo Stefano d'Ungheria) egy 16sz- síremlék található. Ez az Ürögdi könyvben említett Lászay János sírja. Megnéztem az összes könyvemben. Péteri Pál azt írja, hogy AZT TARTJUK, hogy ez volt a magyarok nemzeti temploma. A 90-es évek nagy Panoráma könyve szerint ez volt a magyarok nemzeti temploma. Csak sajnos, amit ezek a Panoráma könyvek írnak, azt nem mindig lehet biztosra venni. A réges régi Fajth Tibor által írt könyv nem említi. A mi könyvünk 1964-es, lehet, hogy akkor tilos volt említeni. Viszont ő azt írta, hogy a templomot éppen tatarozzák. A Santo Stefano Rotondot elég sokszor és sokáig tatarozták. Egyik ismerősöm háromszor is megpróbált bejutni, de mindig zárva volt. Viszont Fajt azt írta, hogy reméli,hogy a Pomarancio képeket el fogják távolítani. Az egyik német nyelvű könyvem szerint ez a Collegium Germanicus Hungaricus papi szemináriumának temploma.
Az útvonal innen lefelé indul a dombról a Via San Gregorio felé.
(Csak azért, hogy Lacikának is legyen valami öröme)
Santo Stefano Rotondo. A templom mellett Néró vízvezetékének kezdeti szakasza. Ez egy 5sz-i épület, az első kör alaprajzú templom. Kezdettől Vértanú Szt. Istvánnak szentelve. ( Megkövezés) Eredetileg a templomon belül az oszlopok két koncentrikus kört alkottak .A 8sz-ban statikai okokból ebbe beépítettek egy görög kereszt alaprajzú alakzatot. II. Ince (1130-43) idején készült az öt árkádos portikusz antik oszlopokkal. A 15sz-ra az épület olyan rossz állapotba került, hogy a firenzei Bernardo Rossellini teljesen átépítette. Lebontották a külső falat és a külső oszlopsor oszlopai közé falat építettek így ez lett a templom külső fala. A görög kereszt laprajzú alakzat 3 szárnyát is lebontották, a megmaradt negyedik szárny lett az előcsarnok. Valamint új tető is készült reneszánsz ablakokkal. Külső falban 34 antik márvány és gránit oszlop, a belső körben 22 gránit oszlop van jón oszlopfőkkel. Az oszlopok különböző helyekről származnak és különböző időkben készültek. A belső körben belül van még 2 hasáb és 2 henger alakú oszlop a tető megtámasztására. A falakra Pomarancio és Tempesta a 16sz végén Martirologiumot festettek. 34 képen nagyon részletesen, naturalisztikusan ábrázolták a szentek halálát. A képek egy részét a 19sz-ban átfestették. Én kb 10 képet tudtam megnézni. Nem emlékszem rá, hogy ki lenne írva, hogy mi készült a 16sz-ban és mi a 19sz-ban.) Az egyik kápolnában márvány püspöki trónus, amelyről azt tartják, hogy Nagy Szt. Gergely (590-604) pápa trónusa volt. Azt lehet tudni, hogy a császárkorban készült. A SS Primo és Feliciano kápolnában 7sz mozaik. Croce gemmata. Nem Feszület, a kereszt szárain drágakövek, a két szár kereszteződésében Krisztus arc. Ebben a korban jellemző ábrázolás volt.
"Írja valamelyik ismertető, hogy a képen látható mandula az élet jele. Hosszan kerestük. Vagy az a piros valami Szűz Mária háta mögött, makknak látom inkább, vagy totál félreértettük."
