Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Kiai alatt nem konkrétan "kijááá"-t értek (az valóban gagyi lenne egy vívóedzésen),
hanem hasonló elven alapuló rekeszizomból nyomott kiáltást.
Európában is létező dolog volt amúgy a "kiai" elv.
Eleve ott vannak a különböző csatakiáltások (bár ezek bátorság szempontjából lényegesek inkább).
Gondolom ezt nem kell részletezni, nagyjából mióta van európa, van csatakiáltás.
Bondi' di Mazo (1696) ír róla pl, hogy csel előtt érdemes egy erősebb kiáltást használni (strepito)
Heinrich von Gunterrodt, a True Principles of the Art of Fencing-ben (1579) ír róla, hogy az ókori birkózók,
boxolók, pankrátorok használták, konkrétan azzal a céllal, hogy erős legyen az ütés (nem pedig ijesztegetés miatt).
Klasszikus vívásban elég gyakran használt az "et la!", . "Est là!" például.
A skót "hegylakóknál" elég gyakran dokumentált, hogy vágások közben ordibálnak(meg felháborodottan meg is jegyzi az író, fültől fülig kapnak le fejtetőket, meg végtagokat,ahelyett, hogy szúrnának, mint minden civilizált ember)
És valószínű magyar forrásokban is azért kellett direkt kihangsúlyozni, hogy ne üvöltözz,
mert van egy ilyen hülye szavunk, hogy "hejj!" :)
Végül pedig, a vívók a mai napig artikulálatlanul ordítoznak (bár elvileg nem illik).
5 perc alatt így hirtelen ennyit sikerült összeszedni... Na, akkor mi a kultúraidegen? ;)
Egyértelmű, hogy kényszerűségből - a teljes tiltás elkerülése miatt - történtek a változtatások, viszont ebből az is látszik, hogy egész elfogadhatóan lehetett kendózni kiai nélkül, ha bevállalták. Hiszen nem mondták azt: "Ha nem lehet kiaiozni, akkor inkább nem kendózunk!" és sarokba dobták volna a térdükön eltört sinait. ;-)
Természetesen szívesen olvasnék olyan beszámolót, ahol egy idős mester elmereng a megszállás alatti történéseken, pontosít dolgokat.
Mellesleg az is tudjuk, hogy az amerikai megszállás alatt a kendósok szépen elboldogultak kiai nélkül. Gondolom, ez nem zavarta különösebben az akkori bírókat a pontok megítélésében.
"
Mielőtt a kungfustílusunk egyik fő vonala (ami aztán elterjedt a világban) átkerült Hong Kongba, minden mozdulathoz volt hangkiadás. Lehet kiainak is nevezni.
Aztán HK-ban amikor az iskolák a tetőkre meg a nappalikba szorultak, a hangkiadásokat ki kellett venni, mert zavarta a szomszédokat. Csak egyes formákban maradt meg, sokszor ott is kevesebb.
De ez nem jelenti azt, hogy ezek a mesterek örültek is ennek, vagy hogy ne zavarta volna őket.
"A Vívómúzeum az ország legrégebbi vívótermében, az OSC vívóteremeben kezdte meg működését, ahol az érdeklődőknek bemutatjuk az itt dolgozó mestereket és az itt nevelkedő olimpiai és világbajnokokat, a vívóterem korhű berendezését és a kialakítás alatt lévő Vívómúzeum tárgyait, köztük Németh Árpád világhírű gyűjteményének darabjait."
"Németh Árpád gyűjteményének néhány darabja megtekinthető az OSC vívóteremben kialakított Vívómúzeumban. (1052 Bp. Semmelweis u. 2. 4. kapucsengő (...) Nyitvatartás hétfő: 17-19, szerda: 17-20, péntek: 16-18, más időpontokban előzetes egyeztetés alapján."
"Titkos gyűjtemény: vívómúzeum a Semmelweis utcában
Nemrégiben a "klubszobába" hozták a lelkes régi tagok a saját maguk által gyűjtött kincseket, és a régi vívófelszereléseket, plakátokat, serlegeket most már ti is megnézhetitek, hétfőn 5-7-ig, szerdán 6-8-ig és pénteken 4-6-ig." ____
"Időutazás a párbajhősök világába (2017.10.30.)
November 10-én, pénteken 17 órakor ismét bemutatják az érdeklődőknek Magyarország legrégebbi vívótermét, valamint a helyszínen nyílt vívómúzeum tárgyait, köztük Németh Árpád mesteredző világhírű gyűjteményének darabjait.
Az OSC vívószakosztályának vezetői azt remélik, hogy a belépődíjakból befolyó összeggel csökkenteni tudják a klub felhalmozódott adósságát, így a történelmi múltú sportlétesítmény megmenekül a bezárástól. A tárlaton megismerkedhetünk a három fegyvernem (kard, tőr, párbajtőr) történetével, láthatjuk, hogyan változott a sportolók és mestereik felszerelése az elmúlt kétszáz év során, és választ kaphatunk arra is, mikor ragadtak először fegyvert a magyar hölgyek. A kiállítás a Párbajhősök elnevezésű városnéző séta egyik állomása."
Ebben a topikban a kendós kiáltással kapcsolatban nekem nem kell erőlködnöm, meg "kapaszkodnom" bármibe is, hanem * neked *. Hiszen per pillanat a nyilatkozók 3:1 arányban vetik el a kiai alkalmazását. Nem mellékesen nekem 10-szer többet számít egy HEMA-t gyakorló ex-kendós véleménye :-) "Kultúraidegen". Ennyi.
Sch....: "De tőlem annyit kurjongatsz, amennyit jólesik." +1
Képzeljük el néhány másodpercre, hogy igazad van. Végezzünk el egy apró kísérletet: vessd fel az ötleted - a kiai mint a találat ölőerejének validálása - a HEMA Alliance csoportban. Kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz belőle arrafelé: körberöhögés vagy valami más.
Ui.: "Megint irreleváns baromságokba kötsz bele."
Ha leírod őket, akkor kénytelen vagyok, de csakis, "mert félrevezető a laikus számára." ;-)
A többség érti, hogy a kiai szerves része a kendónak.
Szerintem senki nem vitatja, hogy lelkierőt adhat, biztosítja a kilégzést, meg számos dologra lehet még jó, de ne tegyünk már be egy bécsi keringőbe néptáncos bokacsapdosást vagy füttyögést csak azért, mert az olyan jó egy kalotaszegi legényesben. Kulturalisan idegen.
Meg kell tanulni normálisan bíráskodni. Mellesleg az is tudjuk, hogy az amerikai megszállás alatt a kendósok szépen elboldogultak kiai nélkül. Gondolom, ez nem zavarta különösebben az akkori bírókat a pontok megítélésében.
0) Az egytempónak mondjuk nemtom mi köze a kiainak. Kiégzés riposztnál is kell, hogy legyen (mármint ha tényleg vágni is szeretnénk),
a hang meg onnantól csak döntés kérdése.
1) Valóban szórakoztatóbb, viccesebb a répázás, ez vitathatatlan. Viszont míg páncélban ez jól eladható,
pucér vívásnál, 1 szál szablyával már a laikusok szemében is furcsának, szakmaiatlannak tűnik a dolog.
Mi is szoktunk ilyesmit csinálni edzésen, mert vicces. De nem adnánk el, mint versenyt, mert a laikus szemében nem feltétlen vet jó fényt a csapatra.
Ha megnézed, hogy a csoportra feliratkozóknál hány like-ot kapott az eredményhirdetős post, és hányat a konkrét videó, szerintem azért látszik, hogy
valami nem oké.
1 1/2) A teret illetően inkább úgy fogalmaznék, hogy az amatőr hema szintjén sikeresebb vívók sokszor inkább távolságból oldják meg azt is,
amit pengén kéne.
Nálunk is van pár srác, aki azért nagyon jó, mert jobban mozog lábon. Aztán ha elfogy a hely, elfogy a kraft.
Ha az ember túl sokat versenyez, túl sokat szabadozik "büszkeségből", egy idő után csak azokat pörgeti, amik mennek. (az én esetemben ez a lábszárazás, birkózás leginkább). Mostanában próbálunk fókuszálni a hiányosságokra is.
2) A folyamatos harccal tökéletesen egyetértek, az jó dolog, és nem akadályozza meg a szépen kivitelezett technikákat sem (sőt, a nagyja csak akkor érvényesül igazán,
ha feltételezzük, hogy nem megy le az ember az első vágásra). És a folyamatos harc ellenére sem kell szuicidnak lenni.
A harc céljával (találat vs túlélés) kapcsolatban vannak inkább problémáim. Attól még nem lesz kevésbé agresszív a buli, hogy közben nem állsz bele minden második támadásba.
3) Igazából ténylegesen csak a résztvevők egészsége, a plüsi vs maszk vs agysérülés kérdése izgat, pláne ilyen ütésmennyiség mellett.
A maszk nem feltétlen folyamatos klopfolás ellen lett kitalálva, és egyrészt óvatlanabbá tesz, másrészt a másik is jobban répázz a fejed. Maszk nélkül jobban fáj a pofim, de az agynak kevésbé tesz rosszat (ennek sok oka van, volt belőle több kutatás több különböző sportra).
Egy ideig próbálkoztunk a maszkos témával, most plüsihez végleg visszatértem a szemüveghez. Ez néha leesik, ha rosszul jön ki a lépés, de alapvetően nyugisabbnak érzem a fejvágások erejét.
Kéne valami szemüveg, ami bírja a folyamatos aprítást, meg akkor már a fakardot is, esetleg fémet is. Pl mensur maszk, csak jóárasítva.
Amúgy alapvetően jó irány a verseny, és szívesen indulnék rajta, ha épp tudok róla, időm engedi, meg nem a világ végén van. Mint írtam, csak azért tűnök negatívabbnak, mert amúgy kb nem lenne negatív kritika (gondolom nem divat), a pozitív részét meg már épp elegen dícsérték.
Nincs helye a kiainak. Kultúraidegen, ráadásul az európai vívás sem jellemzően egytempós fókuszú, mint a kendo. De tőlem annyit kurjongatsz, amennyit jólesik.
Még egyszer utoljára megpróbálom világossá tenni:
1, - A versenyszabály csak a tiszta találatokat ismeri el pontként. Ha a versenyzők répára verik egymást, az engem nem zavar, mert nem az én dolgom, hanem az övék. Miért hagyja, miért megy bele? Az együttes fáj. A fájdalom meg jó barát, mert tanít, és közben legalább a közönség is jól szórakozik. Én bucira unom magam egy normál HEMA-meccsen, pedig tudom, mi történik. Itt amúgy a jóval szűkebb tér miatt több volt az adok-kapok, mint általában, de nem volt zavaró.
2, - A folyamatos harc előhozza azt az aspektust, amit a többi HEMA szabály nem: a felszabadult, de kontroll alatt tartott mély, ősi agressziót. Mármint abból, akiben ott van. Ez meg többet ér szerintem, mint akármelyik szépen kivitelezett technika. Ez nézőpont kérdése, én így gondolom, más meg máshogy.
3, - Virágozzék minden virág. Nincs és nem is lesz olyan szabályrendszer, ami tökéletes. Oda kell menni versenyezni, ahol tetszik a rendszer, ahol érzed, hogy tanít neked valamit. Ha valakit ez a rendszer nem vonz, hát Istenem, eleddig is megvoltunk valahogy.
A saját versenyrendszeredbe annyi kiai illesztesz be, amennyi kedved van. Majd meglátjuk mennyien követik a példádat.
"Szakmai szempontból irreleváns, hogy a kiai esetleg illetlen dolog volt valaki szerint a XIX. században."
Ez tényleg egy gyöngyszem: valaki. OK :-)) Ott volt 3 forrás.
"...saját limitációid..." Miből gondolod, hogy nem tudok rekeszizomból kiabálni?
Évekig jogáztam, kiváloan érzem a rekeszizmot, mozgatom meg minden. Tudok és szeretek kiabálni, de nem vívóversenyen, és főleg nem minden találatnál kötelezően. Teljesen szükségtelen az európai vívásban. (Ja, és sokféleképpen tudok kiáltani: artikulálatlanul, japánosan-morgósan, a célterület nevét kiáltva: "men" "do" "kote" ;-)
Legalább egy tucat kendóedzésen volt lehetőségem tapasztalni, kipróbálni, gyakorolni, és pont ezért mondom, amit mondok.
"...ne ossz meg ezzel kapcsolatos bölcsességeket, mert félrevezető a laikus számára."
Legalább annyira a te bölcsességeid. Szegény laikusok majd csak valahogy elboldogulnak ebben a bonyolult világban.
"A plüsskard mennyire H? :) Kb annyira, mint a kiai, a vívómaszk, a motoros protektoros izé, meg a tatami :)"
1. Európában a kiai tényleg nem H; van erre min. 3 európai forrás. 2. A vívómask legalább 1750-től jelen van Európában, tehát H. 3. Ha akarom a motoros izé is H, mert az olasz hídcsatákban vagy Kolbenturnierok során
is volt védőfelszerelés. [1] 4. A tatami persze hogy nem H, de errefelé az agyag legalább 1912-től H. 5. Egyfelől a plüsikard a jónép szegénysége miatt terjedt el, másfelől - ha úgy akarom -
a teljesen H dussack modern továbbfejlesztése. ___________________
1. És még mindig nem linkeltem a kedvenc svéd védőfelszerelés képeit.
Kendo kiai. Hozzatartozik a kendohoz a kiai. Lelkierot ad, osszefogja a testet, biztositja a kilegzest, amikor kell. Lehet jol es rosszul is csinalni, tehat onmagaban nem csodaszer.
A folyamatos szirenazas nincs tiltva, de azert lehet vicces.
Egy jó vívót, aki tudja, hogy ilyenre is kell számítani, nem fogja különösebben megzavarni. Párbajban pedig errefelé nem illett, mert nem számított elegánsnak. Pont úgy, mint számos egyéb piszkos trükk. (Erről majd máskor.)
Elfogadom, hogy egy jó kiai kiválóan alkalmas saját magunk felspannolására. Viszont van egy sokkal fontosabb funkciója: egyes kezdő vívókat annyira leköti a sokirányú koncentráció (hol a kezem? hol a lábam, kardom? mit vágjak? hogyan védjek?), hogy egyszerűen nem veszenek rendesen levegőt. Pont mostanság van egy ilyen kezdőm, az utóbbi 2-3 edzésen már teljesen jól csinálja a sziszegős levegőkifujást, és már nem lilult annyira a feje :-) Igaz, csak akkor, ha előtte én csinálok egy ilyet, és akkor eszébe jut. Idővel, megszűnik a probléma.
1) A HEMA-s triatlon elbukott ebből a szempontból.
A többség a tatami molesztálást külön versenyszámként értelmezi, és arra külön tápol, vívásban meg csinál mást.
Persze sok dolgot felhasználnak a vágásból, de attól még ugyanúgy maszatolnak, ha jár érte pont.
2) A plüsskard mennyire H? :) Kb annyira, mint a kiai, a vívómaszk, a motoros protektoros izé, meg a tatami :)
Ezek eszközök, módszertanok, amik segítenek a munkában, megérteni a kontextus bizonyos szeleteit.
"Kiháromszögeljük" az eredeti kontextust.
3) Úgy látom, hogy megint a saját limitációid (pl nem szeretsz/tudsz rekeszizomból kiabálni, nálunk edzésen is van ilyen)
miatt felhozol minden lehetséges kifogást, ahelyett, hogy megpróbálnád megérteni, miért hasznos mindez.
Szakmai szempontból irreleváns, hogy a kiai esetleg illetlen dolog volt valaki szerint a XIX. században. Attól még hasznos validációs eszköz, ha már amúgyis COMBAT körülményeket szeretnénk szimuláni egy versenyen,
nem pedig valami úri murit.
A kendós példát azért vetettem fel, mert Sch maga is kendózott, így talán látja, hogy van helye a kiainak a combat-hema-ban.
Innentől az ő döntése, hogy beilleszti, szakmai érvek mentén elutasítja, vagy dacból leszarja, csak mert én mondtam.
Az, hogy te mit gondolsz róla, számomra innentől irreleváns, mivel engem a verseny érdekel. Csak arra kérlek, hogy ha nem tudod megkülönböztetni a kiait az ordibálástól,
soha nem gyakoroltad, nem ismered, stb ne ossz meg ezzel kapcsolatos bölcsességeket,
mert félrevezető a laikus számára.
4) A versenyzők kötelezése a bíráskodásra valóban jó ötlet, mi minden edzésen ezt csináljuk.
Sőt, egy olyan versenytől sem dől össze a világ, ahol egyszerre bíráskodnak meg versenyeznek az emberek,
legalábbis én már vettem részt ilyenen, és jó muri volt.
Csak ugye, már HEMAban is sok a verseny-primadonna :)
Olimpiai, profi szinten megértem, hogy a versenyző megköveteli a totális mentális burkot a verseny előtt-után-közben,
de egy hülye kardozós hobbinál ez tök nevetséges :)
"Gondolok olyanokra, mint a fokozott versenyhelyzet alatt fellépő magasabb sérülésveszély. (...) Hanem pl hanyag technika miatt szalagszakadás, ízületi gyulladások-húzódások, csukló sérülés, bokaficam, stb)"
8-9 verseny (AE Tornák, különböző barantás versenyek) alapján elmondható, nem volt: - szalagszakadásom, húzódásom, - komolyabb ízületi gyulladásom, - csuklósérülésem, - bokaficamom.
Semmi komolyabb, pedig az első barantás versenyre úgy mentem el 2011-ben, hogy előtte nem volt a kezemben az akkori barantás vívóeszköz (BSz-1) - egy igen kellemetlen, kezdetleges vívószablya -, nem ismertem túl alaposan a szabályokat, és csak 40+ saját szervezésű edzésen voltam túl. És nem lett semmi bajom.
Az idei Bors Kupán pedig az ellenfél hárítólapja súrolta a mutatóujjam bütykeit, csak félórával később kezdtem érezni. (Valószínűleg összecsúszott a két keresztvas védés közben.) Gond nélkül elmúlt.
Kíváncsi lennék a többi - aktív, és már kevésbé aktív - versenyző tapasztalataira.
1. Versenyzés - először egy tanmese, amelynek a valósággal történő bármilyen egyezése kizárólag a véletlen műve: egyszer régen valahol Európában volt két kungfu iskola. Szegről-végről testvérek voltak, de igazából másféle stílust gyakoroltak. A más stílus mellett volt egy nagy különbség a kettő között. Az egyik iskola sokat gyakorolta a küzdelmet, más iskolákhoz is át-átnéztek egy barátságos pofozkodásra, versenyeken is indultak. A másik iskola bezárkózott. Meg volt győződve róla mindenki, hogy a technikáik rettenetesen jók, hatékonyak, de szabad küzdelmet szinte egyáltalán nem gyakoroltak, csak a magas szintű edzéseken (amik kábé titkosak voltak még iskolán belül is), de persze ezzel párhuzamosan ment a legendagyártás, hogy hű, de mennyire hatékonyak és menők és hajj de legyőznének bárkit, és X Y vagy Z annnnyira jó harcos, hogy olyat még könyvben se olvastál.
Aztán a két iskola kitalálta, hogy kellene egy ilyen közös kis küzdelmi eseményt tartani, mert az mennyire jó ötlet már. Persze ki-ki a maga elvei szerint készült rá, az egyik oldalon - ahol egyébként is csináltak hasonlót - volt olyan küzdő akit aznap délután az öltözőben válogattak be, a másik oldalon pedig jött az elit elitje, hogy Most Aztán Előléphetnek a Fényre a titkos-szuperhatékony technikákkal.
Szerintem nem kell részleteznem, hogy mi történt.
Persze az eset nem fekete-fehér, sok más tényező is szerepet játszott, amire most nem tértem ki, de a két fél közötti legnagyobb különbség a küzdelmi rutinban és a stresszhelyzetek kezelésében mutatkozott (különösen erős helyzetet teremtett, hogy a hosszú kivárással és legendákkal az egyik fél napról napra nagyobb arcvesztést kockáztatott akaratlanul is - és biztos vagyok benne, hogy ez bőven rápakolt a teljesítményükre aznap.)
Gondolom rájöttetek, miért mondtam el ezt - (azon túl, hogy grafomán vagyok).
2. Kiai - A kiainak ezer magyarázata van, és ebből csak egy (bár nem a legrosszabb) funkció az ellenfél megzavarása. Mert hiába nem illik, azért nem lebecsülendő az, hogy ha meg tudod törni még mielőtt a kardod célba érne.
Ezen túl nem rossz fókusz tekintetében sem, de szerintem az egyik elsődleges szerepe eredetileg az volt, hogy a törzs/has izmokat feszesen tartsa találat esetére (a boxban szerintem ezért használják máig a kifújásokat). Ez mondjuk vívásban annyira nem fontos, mert ha karddal kapsz be egyet gyomorszájra, akkor kábé tökmindegy, mennyire volt feszes.
"...bennem elég nagy gátlások vannak ilyen téren..." "...szóval a versenyzéssel kapcsolatban is gyötör egy csomó hasonló félelem."
Erre persze lehetne tahó stílusban is reagálni: "Öcsém, nem kell már annyi fo..i egy versenytől!!!", mert a felesleges udvariassági konvenciók ellen küzdő igazság-showmannek, az igazság bajnokának képzeli magát az illető.
És természetesen lehet normális hangnemben is tanácsokat, ötleteket adni, megosztani történeteket stb., mert egy normális közösség pont arra van, hogy mindenféle támogatást megadjon az érdeklődöknek, nem pedig arra, hogy ott kizárólag az egoproblémák manifesztálodjanak.
Se kiabálás, se tagolatlan hangok, se értelmetlen szavak, semmi nem volt. Se magyar párbajokban, se korabeli versenyszabályzatokban.
Mert errefelé ciki volt. Akkor meg minek?
Ergó, ha valaki ilyet akar beletenni egy szabályzatba az egyszerre vét a H, meg az E ellen.
"...a találatok ölőerejének validálásához..."
Helyette lehet: - normális bíróképzés, hogy egyszerűen lássák a találatokat, [1] - ha valakinek fontos az "ölőerő" validálása, akkor legyenek a legváltozatosabb vágótesztek
(lásd HEMA-triatlon). _____________________
1. Kiváló külföldi ötlet: kötelezni kell a versenyzőket, hogy X %-ban ők is bíráskodjanak, mert megtapasztalják mennyire nem egyszerű a tiszteséges és minőségi bírói munka, tanulnak, nagyobb lesz a bevethető bírói létszám stb.
A hivatkozott források mondjuk nem a kiairól szólnak, hanem az artikulálatlan ordibálásról (nem ugyanaz a kettő), elsősorban. (másodsorban pedig más a kontextus, lásd lentebb)
De szerintem ők már azt sem tartották illendőnek, hogy nincs állj, hanem percekig megy a répázás, vagy hogy van 1 másodperc lökdösődni.
Szóval egy combat-hema versenyszabályzat szempontjából igencsak irreleváns, mit mond egy Arlow a párbaj kontextusában
a kiabálásról :)
Technikai szempontból valóban szükségtelen a kiai, mivel a jó légzéstechnika
esetén relatíve alacsony hangerőn is működik a dolog. A boxolók pl csak sziszegnek.
Nem kell kiaival bizonyítani, hogy erősek, az majd látszik az ellenfél arcán :)
Éles küzdelemben ugye a darabolás elég látványos kiai nélkül is, ezért ott amúgy valóban értelmetlen.
Ugyanígy, párbajban is eléggé látszik, hogy ki vérzik, ölni ill. végtagokat levágni meg többnyire illetlen dolog,
ezért ott is szükségtelen.
Uriemberek közötti hobbi-vívásban meg eleve illetlen dolog bántani a másikat,
így ott nyilván szintén nem szükséges.
Viszont egy komolyabb kontakttól mentes (jó, megütnek, de nincs igazi darabolás),
harci jellegű JÁTÉKBAN kiválóan alkalmazható bíráskodáshoz, a találatok ölőerejének validálásához.
A kendoban néha ezt kicsit túltolják, meg szirénáznak vele, gondolom ez valami taktikai izé, mert ha állandóan
vinnyog, nem tudod, mikor fog támadni (dezsoKE?) Na az speciel tényleg idegesítő, és személy szerint piros lappal
jutalmaznám, mert a szabályok kiforgatása valami röhejes baromsággá.
(de ez csak a személyes tippem, majd dezsoKE megmondja, hogy miért szoktak szirénázni)
"Nekem a kiaival aza bajom....hogy kifejezetten utálom xD Baromi idegesítő, elvonja a figyelmet..."
Nem tudom, hogy miként reagálnék a kiaira versenyhelyzetben, de amikor szabadvívtam kendósokkal nem zavart az ordibálás. Viszont kendóedzéséken kifejezetten idegesítő volt, igaz idővel hozzá lehet szokni.
A XIX. sz. magyar források alapján elmondható - egyértelműen rossz ötlet lenne a "kiai" beemelése a versenyszabályzatba.
Sebetic, huszártiszt (1886)
"Lehetnek, sőt vannak oly vívók is, kik, miután minden ügyességükkel hasztalanúl próbálták ellenfelüket találni, a kiabálást, beszédet, arczfintorítást és torzképekek vágását kisérlenek meg kisegítésképen használni, csak hogy ellenfelüket zavarba hozzák, vagy hogy a figyelmét mozdulataikról elvonják. Már a jó ízlés és illedelmesség tekintetéből is egy becsületes ember se fog akarni győzni ily eszközök alkalmazásával (...), mivel az önérzetes és öntudatos ember ellenfelének ilyes önviseletét csakis nevetségesnek tarthatja, s annál kevésbé fogja magát hagyni az által zavarba hozatni..." [SE, 148]
Murz, gyalogsági százados (1890)
"Vannak oly vivók is, kik találékonyságukban tagolatlan hangokat adnak ki, hogy ezáltal ellenfelüket megriasszák. Mivel e hangok csak az illető vivónak képzettségi fokáról szegénységi bizonyítványok, nem pedig mint személyünkre veszélyes támadásoknak tekinthetők, velök szemben a hideg vért megőrizni, s a küzdelmet folytatni kell. Mivel e tagolatlan hangok gyengeségük utolsó erőfeszítései, nevetséges viseletök jól megérdemelt büntetését hamarosan meg fogják kapni."
[MU, 184]
Arlow a párbaj közbeni kiabálásról.
""És "lehetőleg kerülni kell a vívónak: (...) 3. kiabálni, habár értelmetlen szavakat is." [AR, 232]" (4926. hsz.)
Gondolok olyanokra, mint a fokozott versenyhelyzet alatt fellépő magasabb sérülésveszély.
Nem csak a kontroll beli hiányosságokra gondolok, amiatt aggódjon az ellenfél. Hanem pl hanyag technika miatt szalagszakadás, ízületi gyulladások-húzódások, csukló sérülés, bokaficam, stb)
Ezeket az edzetlenség eléggé felerősíti.
Most olyanokba nem mennék bele, hogy ha nem tökéletes élszöggel, pengevezetéssel hajtom végre a vágást,
még lájti klubos szabadvívás közben is előfordulhat a rossz struktúra miatt csuklósérülés, teniszkönyök.
(én nem azért tanultam vágni, mert ez a fétisem, hanem mert a szarvágás miatti teniszkönyököm és a csuklósérüléseim miatt már
nem igazán tudok szarul vágni fájdalom vagy sérülés nélkül)
2) A "nem égetném magam" témát úgy értem, hogy bennem elég nagy gátlások vannak ilyen téren, és amíg nem maxifaszás valami,
addig nem feltétlen szeretem publikum elé rakni (kivéve ha csak ötlet-tesztelés).
Irgalmatlan mennyiségű agyalás, tervezés, rengeteg doksi, komplett koncepció, és 2 év konkrét meló/működési tapasztalat,
pedagógiai és módszertani tervezés után mertem először toborozgatni. És még mindig csak amolyan félpublikusan.
Mert ahhoz promóvideó kell. Azt meg nem lehet csak úgy. Mert még nincs rendes egyenruhánk, meg szép cuccunk, meg kalapunk, meg kendőnk.
Na szóval a versenyzéssel kapcsolatban is gyötör egy csomó hasonló félelem. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
"Fencers from the era of guilds did not like to be observed during training, and did not appear in public until they had attained full mastery."
És mondhatjuk, hogy HEMA-ban nem lehet full mastery-t tolni, ha nem nézel ki a külvilágba, ami félig igaz.
De amíg mondjuk -egy blokkot, kontrollált körülmények között nem sikerül 100/100x tökéletes struktúrával, és a kard erősével, kellő szélességben kirakni -szabad küzdelem közben, már egy sima edzésen is túlszalad egy blokk, vagy beleütök a földbe
-nem szúrok ki egy 10-5-bármennyi centis karikát, bármikor, gyakorlás közben, kitörésből, anélkül, hogy túlszúrnék -nem vágok meg egy 10-5-bármennyi centis karikát, bármikor, szárazon, úgy, hogy túlvágnék
Addig mégis milyen fejlődést várhatok egy versenytől? Mi van ott, ami nincs meg egy szabadküzdelemben, a kis klubomban?
És ezek az alaptechnikák. Most ilyenekről, hogy mikor, melyik kézzel, milyen kezes, mekkora ember ellen, milyen állásra milyen akciót csinálok nyitásnak,
és onnan utána mit kéne, még nem is beszéltem (mert rájöttem, hogy amíg nem mennek az alaptechnikák, addig ezeket a bonyolultabb dolgokat
esélyem nincs tisztességesen rekonstruálni, csak odakenek valami furcsát, aztán aztmondom, hogy zwinger, és örülök, ha talál)
