Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Számomra hihetetlen, hogy milyen következetességgel tiltakozol, ha a Te rendszerednek nevezzük a szablyaharcot. Még tavaly novemberben írtam:
"Komolyan nem értem, hogy miért tiltakozol, ha rendszernek nevezik azt az ismerethalmazt, ami te - gyűjtőttél össze, - rendszereztél, - kísérleteztél ki, - és végül írtál le (blog, videók stb.)" [2100. hsz.]
Sch... válasza: "Rendszernek rendszer, ezt nem tagadom, hiszen a cél is ez volt. De nem az enyém, nem én találtam ki. Ez egy rekonstrukció, ha úgy vesszük, gyakorlati régészkedés inkább."
(Csak egy csendes szónoki kérdés: Akkor ki találta ki?)
Tehát rendszernek rendszer, és mivel senki másról nem tudunk, aki hasonlót hozott volna létre, vagy komoly részt vállalt volna a rendszer kidolgozásában, akkor nemileg jogos a nevedhez kötni. Ugyanakkor tiszeletben tartom a tiltakozást, és igazán mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövöben ne használjam a számodra láthatóan zavaró kifejezést.
Szóval, hogy lehet(ne) röviden elnevezni a fenti ismerethalmazt, hogy mindenkinek megfeleljen. X-rendszernek?! ;-)) Szablyaharc-rendszernek?
Ha valakit esetleg érdekel, további rendszerelméleti fejtegetéseket talál a wikis Rendszer szócikkben.
A HEMA-n belül is vita tárgyát képezi pl. a kérdés, hogy vajon a viking kori pajzsos vívás az HEMA vagy sem? Vannak puristák, akik csak az HEMA, ami írott forrásokon alapul. Aztán vannak megengedőbb vélemények. Én csak érdeklődve figyelem az ezzel kapcsolatos társalgást.
Pár fogalomtisztázás (mert a válaszom nagyrészét Simplex leírta)
Az első: Nekem nincs rendszerem! Csináltam egy rekonstrukciót, aminek az elméleti alapja olvasható a könyvben. Mind a rekonstrukció, mind a levont következtetések simán vita tárgyát képezhetik.
A második: A HEMA egy gyűjtőfogalom. A hosszúkardos technikák interpretációja, illetve a rekonstrukciós folyamat két dologban különbözik attól, amit én csináltam a magyar szablyával: Több az írott anyag, és minimum 20~25 éve folyik. Ettől függetlenül az alapállásokban sincs sokszor megegyezés az egyes kutatók/oktatók között, a bonyolultabb, víváselméleti és lábmunkás kérdéseket nem is említve! Ergo a te meghatározásod szerint pont olyan újhullámos az is.
Harmadik: A Baranta nem történelmi rekonstrukció, soha egyetlen komolyan vehető barantást sem hallottam így hivatkozni rá.
Negyedik: urban legend, hogy minden magyar lovas volt. Voltak gyalogos katonák is vastagon, szép számmal.
Öt: azoknál az állásoknál, amikor a szablya azon az oldalon van, ahol a láb hátrébb esik mindig egy fél tempóval messzebb állsz, mint akkor, amikor a klasszik távolságban (jobb láb elöl+szablya elöl) Ez a fél temponyi táv (kb 20 cm) borzasztó sokat számít. És ahogy Simplex is írja, már a közepesen erőszakos plüsis vágások esetében is igencsak kijön az erő,amit így tudsz generálni. Egy könnyű szablyánál teljesen felesleges ez az erő, de a XVI századi eszközöknél ez elengedhetetlen, mert azok túl nehezek ahhoz, hogy finom mozdulatokkal dolgozz velük. Kis távon fel sem tudod gyorsítani.
Újhullámosnak nevezek minden, a 19. századi vívást megelőző rekonstrukciós kísérletet, kísérleti és hiányos források alapján felállított teóriát, amit vívórendszernek neveznek el. A baranta is ilyen, Schundi rendszere is, csak azok közül, amiket ismerek valamelyest. Ja, meg a Hidán-vonal is. A HEMA ha jól tudom, írott forrásokon alapszik.
Van különbség az újhullámos és új rendszer között?
Jól értem, hogy nálad az újhullámos rendszer(ek) = HEMA, a baranta pedig egy teljesen új rendszer...
"Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére..."
Jelen tudásunk szerint nincs ilyen magyar forrás. Gerentsér lelkes kutatója volt a témának, hatalmas vívókönyvtárral rendelkezett, amit a TF-re hagyományozott, és ami Budapest ostromakor sajnos megsemmisült. (Esetleg szétlopták, és később az ostromra fogták?!)
"...És a török-magyar bajviadalok lefolyásáról vannak némi feljegyzéseink, de mindezek annyira hiányosak, hogy belőlük még homályos képet sem tudunk alkotni arról, hogy milyen volt a régi magyar vívás, hol és milyen módon tanulták ifjaink a kardforgatás mesterségét és volt-e egyáltalán valamilyen egységes vívórendszer. A magyar vívás régi nyomait kutatva, több magyar történetíróval ismerkedtem meg. [1] Kérdéseimre semmi, vagy nagyon kevés felvilágosítást kaptam tőlük." [GE, 289]
Van még egy másik rész is, de azt majd máskor.
"Ami azt illeti eddigi olvasmányaimban a magyar (gyalogos) vívást inkább statikusnak, a lábmunkát mellőzőnek tekintették a múlt század elején, ők meg azért csak közelebb éltek a régebbi időkhöz mint mi."
Ez simán magyarázható azzal (is), hogy mit tanítottak a hazánkba érkező külhoni vívómesterek, aki gyakran nem is voltak hivatásos oktatók, sehol nem szereztek képesítést, csupán kinevezték magukat mesternek, aztán tanítottak valahogy, valamit, közben szép történetekkel etették a nagyérdeműt: pl. "Gárdatisz voltam Napóleon seregében!!!", pedig csak egy káplár volt az illető az osztrák (!) császári seregben. (Császár császár alapon.) _______________
"Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is?"
Próbálj kesztyű nélkül, kosár nélküli karddal vívni, úgy, hogy az ujjak valid találati felület.
Hamar rájössz, mi értelme ;)
A messernél még elég szépen kijön ezeknek az állásoknak az értelme,
ott még nagyobb divat volt hátul tartani a kardforgató kezed.
Variációk:
-bal láb elöl -jobb láb elöl, de a csípő/sarok befordulva (a Dürer-féle vívókönyvben jól láthatóak ilyen messer állások pl) -jobb láb elöl, de a kard hátul, a hegy hátrafelé néz.
A másik történet, hogy nem mindegy a távolság. Ha tercben állok, pontosan
látod, milyen messzire érek el, de ha pl a bal láb van elöl és csípőnél van a kard,
vagy ha a hegy hátrafelé néz, már sokkal kalandosabb felmérni a távolságot.
A harmadik vágásmechanikai dolog, egész egyszerűen több power van abban,
ha a kard hátulról indul. Ez egy hevesebb plüsis küzdelemben már szépen kijön,
ha egy ilyen vágásba/szúrásba állsz bele, azt megérzed, épp ezért tiszteletet parancsol.
A negyedik, nagy kedvencem pedig az, hogy a hátul tartott kardból elég jól elő lehet készíteni
half-sword illetve birkózós technikákat.
Nagyon más kontextus a ló és D hárítókosaras kard,
Természetesen ha nincs szükség extra powerre (mert lóról csapatod a népet), lábmunkára,
nincs birkózás/half-sword, és van kosár valóban nincs sok értelme a bal láb elöl, illetve kard hátul jellegű állásoknak.
Ugyanígy akkor sem, ha csak pontokra mész, és a kéz védett, vagy kevés pontot ér (plusz nincs birkó+half sword),
lásd modern vívás.
"És emiatt nem tudom elfogadni a dussack=szablya feltevést és a török kori küzdelmek rekonstruálását nyugati források alapján."
Van egy feljegyzés, amiben II Károly osztrák főherceg 700 dussackot (complex-hilt kosaras változatot) rendelt,
kifejezetten a török ellen, végvári harcokra, tetemes lóvéért, igen sietősen.
Szerintem ez elég konkrét forrás pl ;)
Török-kori magyar gyalogos lábmunka tekintetében szerintem a messer-dussack vonal a mérvadó,
konkrétan a kosaras dussack a török ellen lett kitalálva kb. Ott ló nélkül, a vár fokán nem igazán lehetett szálfegyverekkel meg kétkezes hülyeségekkel vidámkodni, meg hiányos lábmunkával elkaristolni.
Szerintem nem véletlen, hogy mikor érkezett pár elég nagy rendelés ilyen (amúgy meglehetősen drága,
de ha a török épp lenyom, belefér a költségvetésbe) kard beszerzésére a határon szolgálók számára,
hirtelen megjelent egy tonna vívókönyv, hasonló témában, illetve a legalapabb vívóiskolás fegyver egy széles pengéjű
ívelt kard lett, és a semmiből hirtelen azonos szinten oktatták, mint az addig rendkívül népszerű hosszúkardot. (miközben azelőtt pár évvel a messerrel/egykezesekkel alig foglalkoztak páran érdemben)
Szóval Sch rendszerének szerintem van elméleti alapja gazdagon, bár én inkább nagy vonalakban értek egyet vele,
"A gyalogos katonák kiképzési anyagára én még nem találtam példát, a bajvívás során pedig szerintem csak akkor nem harcoltak lovon, ha nem volt, vagy ha leestek róla. Emiatt sincs forrás a magyar vívó lábmunkáról a török korból. Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére, szívesen kiegyezek döntetlenben."
Csak ehhez szólnék hozzá, mint kísérleti régészeti alapvetéshez. Gyalogos párbajokról is olvastam, de attól függetlenül is biztos vagyok benne, hogy párbajoztak gyalog. Annyira azért nem voltak lóhoz nőve. Az, hogy nincs forrás a török kori lábmunkáról, az még nem jelent semmit. Az íjhasználat technikájáról sincs semmilyen magyar forrás, egyik korból sem. Pedig tuti volt, biztos tanították is egymásnak, csak nem írta le senki.
Onnantól meg bármilyen rekonstrukciós módszerrel próbálkozik valaki, a te meghatározásod szerint csak újhullámos lehet. Az viszont nem függ össze azzal, hogy jó-e, vagy sem. Egy hiteles, századokon átívelő iskola is elkorcsosulhat.
"Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is?"
Pl. a kis keresztvasú eszközök (középkori kardok, törökkori szablyák, de akár a katana is) sokkal kevésbé a pajzsod, mint egy zárt kosarú szablya. "Hiteles" kenjutsu iskolákban is van hátsó tartás. Más az egész hozzáállás, küzdőstílus, meg a környezet. Ne csak 20. századi vívóstílus ismeretében értékelj egy teljesen más kort! Mert akkor egyből fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért nem tettek zárt kosarat minden szablyára, ha azt már egy ókori kovács simán meg tudta volna csinálni.
Én nem akartam sem passzív agresszív, sem agresszív agresszív lenni, csak tényleg nincs értelme, hogy megint vitába bonyolódjam egy olyan dologról, amiben felszínes a tudásom. A bonyolultságot pl. a Máté blogján látható lépések sokaságára értettem, hiszen számomra vannak teljesen értelmetlenek benne, mint amikor a bal láb van elöl. Mi értelme a fegyvert hátul tartani, amikor az egyben a pajzsunk is? Válaszokat is tudnék írni erre a kérdésre, mint hogy talán a haladás közbeni, a dinamikával és az aközbeni magatartáshoz szoktató összefüggő gyakorlat, de ez sem elég elfogadható magyarázat számomra.
A te rendszereddel is vitatkoznék, de egyrészt tényleg nem vagyok kompetens a dologban, másrészt a vita helyett inkább eszmét cserélnék. Annak több értelme van ebben az esetben, mint a Balakorral folytatott beszélgetéseimből is megtanulhattam. Majd ha a kérdés-válasz megoldás elvezet oda, hogy tudom mit, miért, akkor vitatkozhatunk.
Először is megnézem a youtube-on a két részes előadás-videódat, aztán kérdéseket teszek majd fel. Aztán meglátjuk.
De hogy ne maradjunk vita nélkül: újhullámos vívásnak tekintek minden, a 19. sz. vége, 20. sz közepe előtti vívást rekonstruálni igyekvő rendszert, sokszor téves következtetések mentén.
És itt vissza is térhetnék a barantás lábmunkára, amit azért tudok elfogadni, mert ÚJ rendszernek tekintem.
Ismereteim szerint a magyarok a szablyát két módon használhatták. Egyrészt lóháton, amikor is a lábmunkát max. a ló irányítása jelentheti, tehát ez nem igazán lehet kiindulási alap. Ez volt szerintem a leggyakoribb.
A másik, amikor gyalogosan harcolhattak vele, ez két esetben lehetséges szerintem. A gyalogos katonák esetében és a párviadalok alkalmával. A gyalogos katonák kiképzési anyagára én még nem találtam példát, a bajvívás során pedig szerintem csak akkor nem harcoltak lovon, ha nem volt, vagy ha leestek róla. Emiatt sincs forrás a magyar vívó lábmunkáról a török korból. Ez a gondolatmenet az én felszínes tudásomból is fakadhat, tehát ha van forrás az ellenkezőjére, szívesen kiegyezek döntetlenben.
Ami azt illeti eddigi olvasmányaimban a magyar (gyalogos) vívást inkább statikusnak, a lábmunkát mellőzőnek tekintették a múlt század elején, ők meg azért csak közelebb éltek a régebbi időkhöz mint mi.
Indult egy nagyon jó podcast rádióműsor Régi vitézeknek címmel. Van egy adásuk, ami a régi harcosok edzését vizsgálgatja. Ebben egy nagyon fontos megállapítás elhangzik (legalábbis számomra fontos). Mégpedig az, hogy a régi harcosoknak nálunk nem volt erre külön edzésük, meg gyakorlataik, mert a mindennapokban tanulták meg a harcot, pl. a végvárakban és nem volt idejük sportként, testedzésként használni a küzdelmet, nem úgy mint nyugaton. És emiatt nem tudom elfogadni a dussack=szablya feltevést és a török kori küzdelmek rekonstruálását nyugati források alapján. Ez persze megint betudható az én egysíkú gondolkodásomnak és ismerethiányomnak.
Remélem eddig senki személyét nem támadtam, mert ezután sem áll szándékomban.
"...de én nem érzem, hogy bármit is megreformáltam volna."
Erről nem tud(hat)ok semmit, de annyi biztos, hogy a 2013-as cikk - A hétvágás (8, 9, 11 vágás) nyomában - egy vízválasztó. Előtte azt éreztem, hogy a barantában szinte kizárólag a népi elemek domináltak.
"A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követő időszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegű tudásanyag." (OBSZ honlap)
A cikkben - számomra legalábbis - az alábbi rész a legfontosabb:
"A Baranta a népi vívómozgások kutatása mellett ennek az időszaknak (1840-1920) a vívóiskoláit is jogelődeinek tekinti. Nem véletlen, hiszen annak a kutatómunkának, amit a Baranta jelenleg végez az egyik jogelődje az a Svédországban szintén szereplő Schenker Zoltán volt, aki a LASE (Ludovika Akadémia Sportegyesület) vívótanáraként először gyűjtött népi bot és fokoselemeket. Ő lesz az, aki a régi vívásformákat újból beépíti a tisztjelöltek képzésébe és kilép a kortársak “vívóvonal” elképzeléséből."
Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megszületett a könyved.
"Rövid, magyar és leíró. Nem akartunk nyelvészkedésbe belemenni, és főleg nem gondoltuk, hogy a tartalom helyett az elnevezés fogja a nagyobb felháborodást kiváltani."
Nálam garantáltan nem váltott ki felháborodást.
"Nos, én úgy érzem az én könyvem is túl hamar érkezett, mert túl sok mindent nem írtam le benne, vagy nem elég szemléletesen/hangsúlyosan és lehetett volna sokkal teljesebb is."
VSZ pont időben érkezett! :-)))
Az pedig szinte alaptézis, hogy mire 1-1,5+ év munkájával elkészül egy könyv, addigra a szerző szinte rögtön kezdheti újraírni az egészet, mert közben ennyivel tapasztaltabb lett az adott témában, jobban átlat dolgokat, sőt - egy kis szerencsével - még írni is megtanult ;-)
Simplex! 2011-ben kerültem fel Budapestre, a Zrínyi Baranta SE-hez, ahol Vukics volt az edző. Az oktatás valóban úgy zajlott, hogy Ferkó mondta, hogy ezt meg azt kell csinálni és csináltuk. Nem könyvből oktatott. De amikor odamentem hozzá edzésen kívül, hogy érdekel a téma és szeretnék utána nézni, ő adta a forrásokat, hogy ő ezekből dolgozott és kiindulásnak ez jó lesz. Amikor elkezdtem írni a könyv vázát képző foglalkozásvezetői leadandó szakdolgozatot, akkor szintén tőle számíthattam segítségre források tekintetében.
Az egy dolog, hogy egy átlagos barantásnál mennyire tudatos az, hogy amit tanul, az honnan van. Leginkább semennyire, mert valamiért az oktatás során korábban ez nem volt szempont. Egyébként én se úgy oktatok, hogy megmutatok egy technikát és akkor ez honnan van, meg az honnan van. Számomra fontosabb rendezőelv a mozgások egymásba köthetősége és a taktikai elv mentén szerveződés - ebből a szempontból lényegtelen, hogy az adott mozdulat a huszárszabályzatból van, vagy botoló elem. De a fentiekből, valamint számos beszélgetésből úgy szűrtem le, hogy Ferkónál tudatos volt az összeállítás.Legalábbis 2011 után ,mikor én a keze alá kerültem.
A 2011 előtti időkről nem tudok nyilatkozni, mert előtte egy vidéki csapatnál edzettem (erről beszéltünk már Tibivel is, igaz, más téma kapcsán...), de én nem érzem, hogy bármit is megreformáltam volna. Amikor fölkerültem én már találkoztam a taktikai rendszerekkel, azokkal a mozgásokkal, amik a könyvben szerepelnek. Edzésen ezeket már mind gyakoroltuk korábban. A hozzáadott érték abban nyilvánult meg, hogy ezt összeszedtem és egy helyen közzétettem. Talán kissé tudatosabb lett a felkészítés a vidéki csapatoknál is, mert van egy vezérfonal, ami mentén elindulhattak.
A nevezéktanról pár szót... Részemről ez a legkevésbé lényeges szempont. A sallang, ami a tartalmat jelöli. Az volt a szempont, hogy magyar legyen és leíró jellegű. Nálunk a gyakorlatok mindig rendelkeznek egy viszonylag tömör névvel. Aki barantázott, vagy utána nézett az tudja, hogy a számmal rendelkező gyakorlatoknak is van rövid leírása, vagy neve. Az ötös iskolagyakorlat a fej-nyak-nyak-láb-láb. Az ostorcsapások "csikós", "gulyás", "hajtós", "kanász" nem csak azért lettek így elnevezve, mert csak ezen foglalkozás űzői használták, hanem mert valahogy KELLETT elnevezni őket. A terc (harmadik) álláshoz leginkább hasonlító állásunk a középső védekező tartás. Mert a penge középmagasságban van és defenzív az állás. Ennek "tükrözött" változata a fordított védekező tartás. Amikor meg felső vonalban van a penge, az a felső védekező tartás. Amikor hátra néz a kard hegye akkor hátsó tartásról beszélünk, amikor lent van, az az alsó tartás. Amikor meg a bal láb van elől, az a fordított alapállás. Rövid, magyar és leíró. Nem akartunk nyelvészkedésbe belemenni, és főleg nem gondoltuk, hogy a tartalom helyett az elnevezés fogja a nagyobb felháborodást kiváltani.
Mindenki mondja, hogy milyen jó lenne, ha már 2005-ben publikáltunk volna. Nos, én úgy érzem az én könyvem is túl hamar érkezett, mert túl sok mindent nem írtam le benne, vagy nem elég szemléletesen/hangsúlyosan és lehetett volna sokkal teljesebb is.
MÁS: Az eddig beérkezett szakdolgozatokat (foglalkozásvezetői képzés feltétele) szeretném 2017-ben ismételten átnézni és az arra érdemesek egy megújult baranta honlapon bárki számára elérhetővé válnak majd.
Pár hete az egyik kedves vívókollega Grundmaestronak szólított a levelében. Kimondottan tetszett az ötletes szójáték! Válaszomban megígértem, hogy a topikban (is) meg fogom köszönni a kedvességét, pozitív hozzáállását.
Ilyen levelezőtársakért érdemes csinálni az egészet: fórumozás, blog, könyvírás stb.
Ha minden rendben van, akkor már 2 órája tart a III. Thúry Kupa. Szerencséjük van a srácoknak az időjárással. Remélem, most többen mentek a versenyre, mint az előző rendezvényre. És kíváncsián várom a beszámolót.
Nem volt ott különösebb konklúzió. Csupán a hozzászólásod után végigböngésztem a legismertebb forrásokat. És gyorsan feljegyeztem magamnak az adott álláshoz kapcsoltos észrevételeimet. Talán annyit érdemes hozzátenni, hogy legalább három rendszer szakkifejezései "keverednek".
Régi brit rendszer: hanging guard, engaging guard.
Olasz kardvívás: prím, szekond meghívás (hárítás) stb.
Francia tőrvívás: oktáv.
Szóval az eredeti kérdésemre talán az lenne a válasz, hogy a magas prím, a magas szekond vagy kettő közötti átmenet lehet az angol hanging guard magyar fordítása, annak függvényében, hogy egy adott brit rendszer hanging guard-jában hol helyezkedik el a kard hegye, mennyire tér el a vívóvonaltól.
Marokra fogás. Elég gyakrán látom azt, hogy kezdők ösztönösen kalapácsként, görcsösen fogják a markolatot, sokszor annyira közel a hárítólemezhez, [1] hogy a mutatóujjuk - és a hüvelykujj - szinte teljes hosszában érinti a lemezt. Ettől garantáltan rossz lesz a szúrásuk, pont ahogyan leírtad.
______________________
1. A barantás gyakorlónak van ovális hárítólemeze (12 cm x 5,5 cm).
Maradjunk a karatés példánal, teljesen jó az analógia:
baranta = karate, akkor Vukics-ryu <> Kopecsni-ryu.
"...szablyával teljesen másképp bánnak..."
Ez érdekes... Tudom, hogy tanult Mádaytól ("Máday Norberttól tanulta a híres huszár hatvágást (plusz cselvágás, hamisvágás, huszárvágás),...", a honlap 2009-es változata [admin, cs, 05/21/2009 - 19:10]) A Vukics-féle cikket is olvastam a 7-11 vágásról.
Viszont az is látszik Gábor honlapján, hogy eltűnt egy-két dolog. Korábban volt egy Felvidéki Magyar Szablyavívó Iskola fül (rovat), most nincs, a Google is üresen mutatja:
Pedig korábban, 2014-ben még ilyeneket lehett olvasni:
"Szablyavívó edzések Füleken - Felvidéki Magyar Szablyavívó Iskola baranta, k, 09/30/2014 - 02:53 A Magyar Szablyavívás, mint vívástudomány és művészet végigkísérte az egész történelmünket, különböző korokat átívelve, hosszú-hosszú időkön keresztül. Ez a vívástudás szállt apáról fiúra, volt, mikor rejtőzve, titokban és sok-sok ádozatot hozva, volt, mikor nyíltan, megbecsülve, de mindig büszkén, óvó és őrző kezek adták tovább. Most neked is lehetőséged van, hogy apáink hagyatékát megtanulhasd! Ha elszántad magad, várunk szerdánként a Mocsáry Lajos Alapiskola tornatermébe 16.00 - 17.00 között! Érdeklődni lehet: Kopecsni Gábor..."
Visszatérve arra, hogy milyen a Kopecsni-ryu szablyavívása. Csak egyszer vívtam Gáborral, még 2011-ben. (Emlékeim szerint még videó is készült erről a versenyen kívüli vívásról. Nagyon kellemes élmény volt.) Egy-két évvel később pedig Miskolcon járt egy polgári majálison bemutatózni, ott tudtunk egy kellemeset társalogni.
Akkoriban nem éreztem, hogy valami hatalmas eltérés lenne a FBSZ és OBSZ vívása közötti. Tudtam a könyök alatt nincs találat szabályról, láttam képeket a kissé eltérő gyakorlószablyáról (BSZ-1-Kop). (Más a keresztvasa, és a penge erősén szinte nincs is polifoam.)
Kimondottan érdekelne, hogy milyen eltérések vannak még a szablyavívásunkban.
(Az lenne a jó, ha egymás mellé lehetne tenni két könyvet: Balakor szablyavívós könyvét és egy olyat, amit Gábor írt a témában. Csemege lenne!)
"Ha hozol konkrét példát, hogy szerinted mi a túlbonyolított benne, és miért, az jó lenne. Lehet, hogy én is tudnék belőle a saját oktatásaim kapcsán tanulni."
Figyelj, lenne egy tippem, aztán vagy foglalkozol vele, vagy nem.
A vita nem baj. Amíg valakinek az álláspontját támadod, és nem a személyét, addig a vita jó, és hasznos. Több fórumon láttalak már elkezdeni egy vitát, de mindig kihátrálsz belőle. Pedig hasznos, és előrevisz, amíg a kommunikáció megmarad kulturált keretek között.
Írásban nincs metakommunikáció. Ez egyrészt azt jelenti,hogy nem látod a beszélő nonverbális üzeneteit, és sértőnek érzel valamit, ami nem lenne az. Másrészt mint közlő nem tárgyilagosan fogalmazol, mert úgy gondolod, átjön a mögöttes üzenet. Nem megy át. :-)
"rengeteg dolgot tudnék most írni, nem csak a barantával, hanem a többi újhullámos rendszerrel kapcsolatban is, de azt hiszem jobb, ha megtartom magamnak"
Az ilyen jellegű a megjegyzések passzív-agresszívek. A legrombolóbbak tudnak lenni a nyílt anyázás után.
Úgy zárod le egy támadással a kommunikációt, hogy nincs lehetőség a további véleménycserére, mert ha újra kezdi a másik fél, akkor ő lép fel agresszív szerepben, holott a vita (nem veszekedés!) dinamikájából kifolyólag eleve neki kellene reagálni. Ha tényleg meg akarod tartani a véleményedet, akkor nem írd ezt le, hanem simán ne írj semmit.
Szakmai oldalról olvasva a barantás könyvet, szerintem nem túlbonyolított, de ízlések és pofonok különböznek, mint ahogy a "bonyolult" fogalomköre is személyenként más. Ha hozol konkrét példát, hogy szerinted mi a túlbonyolított benne, és miért, az jó lenne. Lehet, hogy én is tudnék belőle a saját oktatásaim kapcsán tanulni.
Elkészültünk a kendós játékkártya újra rajzolt és itt-ott átalakított változatával, aminek az a lényege, hogy társasjátékszerűbb lett és nem kendósok számára is fogyaszthatóbbá vált. (Egyébként nem kendózó társasjátékosok közül is mutatkozott már érdeklődés :) Szeretném magyarul is elérhetővé tenni és ehhez csináltam egy előrendelést, ami csak most vasárnap, nov. 27. estig tart. A lényeg, hogy az első 100 darabot 1000 Ft-ért lehet megvenni, a második 100-at 1500-ért. 200 rendelést szeretnénk összeszedni. Ha sikerül, még Karácsony előtt elkészül a magyar verzió. Jelenleg 60 db-nál tartunk. Ezen előrendelés keretein belül ugyanilyen áron lehet az angol verziót is megvenni, ami lényegében a magyar megjelenést támogatja. Az 1000 Ft-os változatból még kb. 40 van. (Ez erősen közelíti a gyártási árat.) Aki szeretné segíteni a magyar megjelenést, itt a jó alkalom!
