"ez a cég több tíz millió forintot áldoz a reklámra, így sok emberhez eljut."
Nekem még az is csoda volt, hogy [természetesen jó pénzért] főműsoridős reklámblokkba is eljutott a hirdetés, a reklámozók számára legfontosabb 18-59-es korcsoportba.
Szerintem, azért nem reklámoznak, mert nem éri meg. Elég sok külföldi adót nézek és ott se látok modell gyártói hirdetéseket. Pont olyan mint, hogy vadásztávcső/puska reklámokat se látok az átlag televíziós csatornákon, csak a tematikusokon.
A nagy lehetőség ebben az lett volna, hogy ez a cég több tíz millió forintot áldoz a reklámra, így sok emberhez eljut. Más vasútmodellekkel foglalkozó cég reklámját még életemben nem láttam tévében!Youtube-on. Ha az anyacég lektoráltatja a magazint, szerintem nem lenne ezzel a sorozattal semmi gond.
Kérdés: Miért nem reklámoznak a nagy gyártók? Miért csak kiállításokon?
Ezt a piros/vörös "tréfát" én is csak kiállításokon hallottam. Ellenben a nyáron elég sokat pendlizünk a Balaton körül és kifejezetten barátságos személyzettel találkoztunk. Gyermekeimet szintén behívták az állomáson a Bz vezérállásába is. Jó magyarországi példa még a gyermekvasút. ;-)
Idézlek: "Drága honfi társam Seby Hun jó magyarnak lenni??!!"
IGEN, jó!! Sosem dolgoztam külföldön, pedig hívtak, többször is, nem mentem. A magyar nettó átlagbérhez képest 11-szeres nettó bérért. Ugyanakkor itt születtem, itt éltek nagyszüleim, szüleim. Itt tanultam, itt szereztem diplomát, tudásomat itt kamatoztatom, MAGYAR emberekért dolgozom, lehet pont Érted is! Igen, Magyarországon!
Szemesnek áll a világ?? Ismeretem szerint megetted kenyered javát, de ez még viccnek is rossz a Te korodban!! Sajnos az ilyenek is" MAGYAROK" hisz van róla papirjúk
Tiszt. Vasúti kuruc tőkéletessen igazad van!!
Drága honfi társam Seby Hun jó magyarnak lenni??!! Külhonban kisérget az eladó mert sikerült kiharcolni a MEGBECSÜLÉST? Sajnos egy-két "ember" ezt kiharcolta nekünk
Nem akartam addig hozzászólni "ÉPITSÜNK ELEKTROMOS VONATOT" vitához amig magam nem láttam a terméket.
Megvettem a "beetető" bocs bevezető számot.
Ez egy játék és nem vasútmodell: kezdőkészletes MEHANO jellegű felirat nélküli vagon,kinematika one.
Az üléssor köszönő viszonyban sincs az ablak osztással,műanyag kerekek stb....
A füzetek szövege finoman szólva is "érdekes".A 174X105 cm-es "makett terv"nem sok lehetőséget hagy az önállóságra. 100 lapszám közel 200000 Ft +35000 Ft a mozdony.
Szerentem ennyiért bárki építhet hasonló nagyságú asztalt jó minőségben,akár magyar témában is.
Itt a minőség gagyi,a "projekt" megvalósitása nagyon hosszú idő.
Vannak még a lopósok. Budapest, egyik nagyobb T betűs kék szinű boltjában, újságos részén még volt 7 magazin, egyikben sem volt benne a kocsi, se a vágány. A T34-es kiadványok se álltak jobban.
Maradjunk annyiban, hogy Magyarországon, a magyar vasutasok hozzáállásával mínusz nulla az esélye annak, hogy értelmes gyerek vagy fiatal egy picit is közelebb kerüljön a vasúthoz.
Maradjunk annyiban, hogy ez nagyon nem igaz.
Ha csak magamat veszem, rengeteg mindent láthattam ( nem csak gyerekként ) a vasútnál dolgozó emberek által. Olyan dolgokat láthattam, vagy vehettem részt bennük, amik örök emlékek maradnak ( pl. járműpróbák ). Járhattam sok járműjavítóban országszerte, több esetében többször is, és rengeteget láttam, tanultam, valamint nagyon értékes embereket ismerhettem meg. Legtöbb ilyen élményt a MÁV-nál dolgozóknak köszönhetem, de nem csak itt láttam érdekes dolgokat: a BKV szinte minden üzemágában megfordultam érdekes helyeken ( nagyon tetszett a HÉV "szerelde", de még a nagyon zárt metró világába is sikerült egy kicsit betekinteni ). Nagyon érdekes megismerni az ott dolgozókat, és főleg érdekes látni a munkakörülményeiket. Egytől egyig mindenki szívesen beszélt a munkájáról, és örömmel mutatott meg mindent ( akár kicsit be is fogott dolgozni :) ), válaszolt a kérdésekre. Egy villamos vontatást kedvelő, műszaki embernek pl. eszméletlen élmény egy Gigant tetején állva félpantográfot emelgetni, vagy épp alatta a vontatómotorokat nézegetni.
Ráadásul a BKV egész jó irányba változott az elmúlt években: sok nyílt napot tartottak, nekem a kedvencem a troli nyílt nap volt: a garázsban jókat lehetett beszélgetni a szakemberekkel, ráadásul nagyon kitettek magukért, hogy megmutassák, hogyan is működik az az üzem ( fejmagasságban lévő felsővezeték elemek, vagy épp egy komplett ZIU troli villamos berendezései kiterítve, összerakva működőképesre ).
Ha gyerekkorról beszélünk, akkor érdekes a GySEV-es tapasztalatom is: kb. 12 éves voltam, amikor Sopronban az állomás területén volt nevelőapám cégének egy munkája. Mivel fel kellett mérni, és tudta, hogy én szeretem a vonatokat ( továbbá még kampányidőszak volt, be kellett kerülnie a családba :D ), elvitt magával engem is, had' csodálkozzak. Van ott egy kis járműjavító, oda is bementünk. Hátul az irodában hangosan feltette azt a kérdést, hogy van e valaki, aki körbevinne itt engem, mert imádom a vonatokat. Felugrott egy szaki - és onnantól kezdve mindent bejártunk. Az összes állomás területén lévő járművet, vezetőállást, gépteret, de még a rendező irányító tornyába is felvitt. Mivel már akkor is odavoltam az elektronikáért, szétszedte nekem az 5047-es motorkocsi egyik vezérlőszekrényét, és ami csúcs: bocsánatot kért, amikor a nyitott gépterű Bobón állva nem tudta leszedni a fődinamó burkolatának egy darabját, ezáltal nem tudta megmutatni annak tekercselését. :) Nem tudom, ki volt az illető, de ha itt esetleg magára ismer, írjon rám feltétlenül.
Mozdonyvezetőknek szintén sokat köszönhetek. Még a legmorcosabb kinézetű sem volt goromba soha - maximum az volt a válasz egy vezetőállásra való betekintésre ( állomáson állva természetesen ), hogy most nem lehet. De olyan is volt, aki erre felinvitálta az egész csapatot a Csörgőre ( természetesen állomáson állt ), végignéztük a gépteret, elmesélte, mi micsoda, majd a vezetőálláson állva beindította a gépet, hogy érezzük, milyen szelek fújnak benne, amikor működnek a ventilátorok.
Szüleim mesélték, hogy kisgyerekként egy utazás alkalmával a kalauz volt az, aki magától bevitt a Bzmot vezetőállására, és ott lehettem végig az egész úton.
De itt a fórumon is emlékszem olyanra, amikor valaki beírt, hogy a gyerek oda meg vissza van a vonatokért, és el lehetne e intézni, hogy szülinapján vezethessen egy kicsit mozdonyt. Ahogy láttam, kapott választ.
Szóval homlok egyenest ellentétes a tapasztalatom azzal, mint amit leírtál.
Mert ha kiállításon vagy csak az állomáson laikusként érdeklődik, hogy pl. "Miért piros az a lámpa?", rögtön jön az IQ-tól dagadó válasz, hogy "piros a majom feneke!".
Nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen emberek inkább a vasútmodellezők közül kerülnek ki.
Viszont nem kell messzire menni ahhoz, hogy az ember érezze, hogy a családdal és gyerekkel kedves, szívesen látott vendégek a vasúton. Az alábbi képen a gyerek egy hétvégén szerzett "trófeái" láthatók, amivel a kalauzok kedveskedtek:, Persze a környezet is olyan, ahol szívesen van az ember:, Innen lehet könnyen vasútrajongó egy gyerek!
Akkor most meg fogsz lepődni: Tavaly kint voltunk Bécsben, meglátogattuk az épülő Miniatur Tirolerland-ot, és beszélgettünk a projektvezetővel ( Wolfgang ). Ő maga mondta, hogy a vasútmodellezés ( és maga a vasút, mint hobby ) megy ki a divatból, és szűkül ott is a piac, a boltoknak már ott sem megy olyan jól. Éppen ezért ők is a show-ra helyezik a hangsúlyt a terepasztalon, nem pedig a vasútra. Ott, Ausztriában. Ahol Európa egyik legjobb vasútja üzemel, ott sincs már akkora érdeklődés a vonatok iránt.
Szerintem leginkább a vasút "unalmassá válása"( + nálunk a rengeteg negatív tapasztalat pl. megbízhatóság terén ), a jóval több, töményebb élményeket nyújtó - és ezáltal a vonatozáshoz hasonló élményeket lekicsinyítő - elektronikus eszközök, valamint a modellek árai ( illetve esetenként a gyártók hülyesége, pl. az árak ellenére a minőségi problémák ) együttes erővel erodálják a vasútmodellezők táborát.
Azt viszont, hogy a gyerek mitől válik vasútbaráttá, azt nem tudom. Nálam az volt meghatározó élmény, amikor Zebegénynél egy szokásos kirándulásunknál nem Szilis inga jött, hanem egy dupla Hernyó. El sem hittem, hogy ilyen szép van, és mi felszállunk rá. Ott kattant valami. Pedig nem volt vasutas a családban, nem beszélgettem vasutasokkal, sőt... Modellkiállításokon se voltam ( nem is nagyon voltak még, talán csak a PeCsában, meg a Közlekedési múzeumban ).
Ráadásul az elektronika előbb érdekelt, 5 évesen már alap kapcsolásokat raktam össze, és őrületbe kergettem a szüleimet azzal, hogy mindenből kiszedtem a villanymotort, majd összeraktam a dolgaikat anélkül. Ez jobbára csak akkor derült ki, amikor pl. apa reggel megpróbálta bekapcsolni a villanyborotvát, vagy anya a magnóját. Legszebb szülinapi ajándékom a nagyapámtól az volt, amikor egy bazi nagy háromfázisú szivattyúmotorra tett nekem egy kapcsolót, majd kirakta az udvarra, és bedugta az aknában. Én meg csak bekapcsoltam, kikapcsoltam, és csodáltam. Jobban belegondolva, nagyon nem volt EU konform játék: ha nem ráz meg, akkor simán felcsavar. :D
Na de hogy alakult ez ki? Fogalmam sincs. Csak jött. Nem terelt senki erre - de nem is tudtam napokra belesüllyedni egy képernyőbe, magyarán erről az irányról sem terelt el senki/semmi.
Igen, és pl. a magam részéről, ha kiállításra viszek valamit, pontosan tudom, hogy
- kicsi az esélye annak, hogy az ugyanúgy jön vissza az asztal, ahogy elment, mert nem csak a látogatók, de pl. a szállítás is tehet benne károkat.
- a látogatók nem tudják felmérni az értékét az asztalnak ezért erre nekem kell felkészülnöm és nem őket kioktatnom.
- a gyerekek játszani szeretnének, ezért a kérdésre, hogy "Elnézést! Ezzel lehet játszani?" nálam mindig "Igen" volt (és lesz :) ) a válasz.
- nem tudják értékelni a drága Limited Edition járgányokat, ezért nem ezeket futtatom folyamatosan. Persze ezek is ott vannak, hogy a többiekkel - akiket érdekel - feltegyük egy körre.
Szóval a kiállítás más, mint egy összejövetel, a látogatók nagy része (mondjuk 99.9999%-a) nem tud megkülönböztetni egy Gützold Szergejt egy Roco-tól. Persze duzzogni lehet, meg a látogatókra mondani, hogy milyen hülyék, de nem ettől lesz népszerű a hobbi.
Az, hogy mennyire "oldschool" a vasútmodellezés ma Magyarországon, akkor látszik igazán, amikor az ember nem tematikus kiállításra megy. Tavaly a Kutatók Éjszakáján voltunk. Na ott egy terepasztal, csak körbe-körbe szaladgáló vonatokkal senkinek nem ütötte volna meg az ingerküszöbét a robotok és az egyéb hi-tec cuccok mellett. És az átlagember ezért kérdezi, hogy OK, vannak itt ezek a vonatok, de mit lehet velük kezdeni?
Ezért kell a nagyobb interakció, a digitális technika, a hi-tec cuccok, mert ez a kapu az új generációk felé. És ilyenkor még az sem gond, ha az asztal a készítője szerint csak félig kész: :-)
Maradjunk annyiban, hogy Magyarországon, a magyar vasutasok hozzáállásával mínusz nulla az esélye annak, hogy értelmes gyerek vagy fiatal egy picit is közelebb kerüljön a vasúthoz. Mert ha kiállításon vagy csak az állomáson laikusként érdeklődik, hogy pl. "Miért piros az a lámpa?", rögtön jön az IQ-tól dagadó válasz, hogy "piros a majom feneke!". Nem kell nagy képzelőerő, hogy lássuk a megszeppent, sarkon forduló gyereket, aki az életben még egyszer nem fog kérdezni semmit a vasútról. És ugye a vasúton egy érdeklődőnek/utasnak egyébként is minden tilos!
Viszont nem kell messzire menni ahhoz, hogy az ember érezze, hogy a családdal és gyerekkel kedves, szívesen látott vendégek a vasúton. Az alábbi képen a gyerek egy hétvégén szerzett "trófeái" láthatók, amivel a kalauzok kedveskedtek:
Persze a környezet is olyan, ahol szívesen van az ember:
Ahogy nézem az angliai kicsit 'profibb'; amúgy az észrevétel tök jogos, kellenek ilyenek, hogy el tudjon indulni az ember/gyerek.
A gyűjtögetéssel egy baj van/lesz, ha nem tud szisztematikusan haladni az ember, értsd, ha lesz egy fél állomás meg egy kocsi de nincs meg a pálya még akkor az ember előbb utóbb felad(hat)ja...
Amúgy a nagy ötlet, hogy bemész egy modell boltba sehol nem ajánlanak fel neked részletfizetést. - Ebben van itt a nagy ötlet és lehetőség. Nem kell egyszerre 3-400.000FT-ot kifizetni.
Hanem havi 8000Ft-ot; ami persze szintén nem kevés, de lehet, hogy a gyerek nem is fog semmi más kérni.
