Már volt róla szó korábban, bemásolom ide LvT válaszát:
Ulveczky / Ülveczky / Ölveczky: Úgy vélem, hogy egy magyar Ölved helynévhez járulhatott a szláv, és ez esetben leginkább szlovák –ský lakosnévképző, így normatív helyesírású alakja Ölvedský lenne, szlovákos kiejtéssel Ulvedský (az /ü/-s alak talán a kettő kontaminációja, de az is lehet, hogy esetleg magyar ü-ző nyelvjárási alak szemben a köznyelvi /ö/-vel).
A Trencsén vármegyei Ölvednek csak a XX. sz.-ban lett ilyen magyar neve (korábban Jasztrabje volt magyarul is), ezt így kizárhatjuk a név forrásaként. A Hont vármegyei Nagy- (Mező-) és Kisölved pedig a magyar lakossága miatt nem valószínű, bár azért nem zárható ki.
Így a legvalószínűbbnek látszik a Békéscsaba területén lévő valahai Ölved (vö. itt 36/38. old.). Ez utóbbi magyarázná azt is, hogy miért maradt meg az /ö/ egyes esetekben, ill. miért hiányzik a név a mai szlovákiai névkincsből: így ugyanis sajátos alföldi szlovák fejlemény lenne.
Burbucs: 1910-ből találtam szlovén adatot a Burbuč névre Goriziából (ma Olaszország), ehhez taéán illik, hogy a RadixIndex.com-on a II. vh. alatt Rijekában van a Burbucs névnek előfordulása. Mai horvát nemzetiségi előfordulása is van Tótszerdahelyről (ma Magyarország). Van azonban lengyel Burbuć [burbutɕ] családnév is (a gdański vajdaságból), amely talán ilyen alakban is magyarosodhat. A lengyel esetén egy forrás a burbotać ’morog, dörmög, korog’ igéből vezeti le.
Lehet, hogy van más lehetőség is, de ilyenre [eddig] nem találtam.
Preszlen: Szlovák vagy szlovén családnév lehet. Jóllehet ezek törzsterületén nem tudtam kimutatni, de más opció szerintem nemigen lehetséges*. Ez a munkaeszközt megnevező foglalkozásnév, vö. szlovák preslen ’pereszlen, orsópörgettyű, orsó végére erősített karika/súly’, szlovén nyelvjárási preslen ’rokka, fonókerék’.
* A megfelelő szláv közszó a magyarba is bekerült mint pereszlen, de annak már a XVI. sz.-i felbukkanásakor fel volt oldva a szó eleji mássalhangzó-torlódás. Ez utóbbi miatt zárható ki a magyar eredet.
Nyitrapereszlény (Preseľany, Szlovákia) neve vélhetően ide tartozik annyiban, hogy a korai személynévként használt kérdéses szlávból ered, mivel első említésekor 1280-ban Prezlen-ként említik. A honti [Ipoly-] Pereszlény (Preseľany nad Ipľom) neve azonban csak ehhez hasonult, mert első említéséből egy másik szláv személynév bukkan elő: 1156: Prilscan (olv: Prisclan, azaz *Prislan).
Sailer: A német Seiler családnév írásváltozata. Ez azonos a német Seiler ’kötélverő, kötélgyártó’ közszói foglalkozásnévvel.
Schroff: A lakóhely jellegzetesességére utaló német megkülönböztető név, vö. német Schroff ~ Schrof(f)en ’szirt, szikla; meredek hegyfal’.
Mesmer: A Messmer, Meßmer, Mesner, Messner, Meßner változatokkal együtt német (régi, nyelvjárási) Mesner ’sekrestyés, egyházhi’ közszói foglalkozásnévvel azonos. — Ez utóbbi a középkori latin ma(n)sionarius ’egyházszolga; (eredetileg) házgondnok’ szó honosodása. Az pedig a latin mansio ’maradás, tartózkodás; szállás, (lak)hely; jobbágytelek’ szó származéka.
Haim, Heim: Ez képzőtlen apanév, a régi német Heimo személynév modern hangalakjának kétféle írásmódja. A Heimo az ógermán *haimaz ’otthon, ház, szállás’ előtagú összetett germán személynevek (pl. német Heinrich, Heimbert) önállósult rövidülése. — Voltaképpen azonos a német Heim ’otthon, lakás, szállás’ közszóval, de az irodalom szerint a kapcsolat az előzőekben kifejtettek szerint csak közvetett.
Első ránézésre az előtag nagy valószínűséggel a délnémet Reut(e) ’irtványföld’ szó. Sok délnémet nyelvjárásban megfigyelhető az illabializáció, vagy az a jelenség, hogy az ajakkerekítéses magánhangzók elvesztik az ajakkerekítést. Így lesz ebből Rait(e), amely a köznémet helyesírási konvenció miatt Reit(e) írásmódú is lehet (sőt gyakrabban ilyen).
Az utótag a német Buch ’könyv’ szóval látszik egyezni, de talán inkább a Buche ’bükk(fa)’ szóról van szó. Ezt a kettőt nehéz összerakni, talán irtásföldön maghagyott, vagy annak a határán álló bükkről van szó. Ez esetben lakóhelyi névről lehet szó, de a hozzá tartozó települést, dűlőt stb. ki kellene tudni mutatni, de ez eddig nem sikerült.
Az előtag ei-je azonban lehet eredeti is (és ez írható ai-jal is), vö. svájci, nyelvjárási Reite ’szénapadlás; asztagláb, lóhereszárító, szárítóbak/-állvány; ív, kanyar’, Reitel ’(kötál)szorító-/csavaró-/tekerőfa,; husáng, fiatal, fa(törzs); ösztöke, orrszorító’, ill. ’hinta’, Reiten ’lovaglás’, Reiter ’ rosta’, ill. ’lovas’. A köznémet -ck-nak a délnémetben sokszor -ch felel meg, emellett az u és o váltakozhat. Így az utótag is lehet Bock ’bak (állat és eszköz)’. Bizonyos körülmények köt a régi u nevekben és nyelvjárási szavakban megmaradhat, és nem válik au-vá, tehát a Bauch ’has’ szót is rekonstruálhatjuk belőle. Ezenkívül a Burkhard személynév is rövidülhet Buck-ká (amely délen akár továbbalakulhat Buch-há).
Tehát, ha a ránézésre adódó, „elsődleges” etimológia helyett keresnénk a fenti probléma miatt másikat, akkor annyi lehetőség bomlik ki, hogy miattuk távolabb kerülünk a megoldástól.
Nagyon köszönöm. Igen, ők mind Schwandorfban éltek Tuttlingen közelében, ahogy az a öt ősöm is akiket még megkérdezek: Sailer, Schroff, Mesmer, Bayer, Haim / Heim.
Geiger: Ez német tudás mellett egyértelmű foglalkozásnév, a magyar Hegedűs vezetéknév szoros párhuzama. — Németország szerte elterjedt, de délnyugaton (alemann-sváb-keleti frank területen) a leggyakoribb.
Reutebuch / Reitebuch: Sváb–alsó-alemann név, amelynek a jelenkorban koncentráltan fordul elő, központja ajakkerekítéses (eu) változatban Tuttlingen-Sigmaringen, illabializált (ei) verzióban Ostallgäu. Az etimológiáját egyelőre nem látom.
Rossnagler / Rossnagel: Az első változatban képzős, a másodikban képzőtlen foglalkozásnév, amely patkolókovácsot jelöl, vö. német Ross (Roß) ’paripa, ló’, Nagel ’köröm’. — Jelenleg képzőtlenül gyakoribb, és Karlsruhe környékén koncentrálódik.
Fuchs: Szintén intuitív, azonos a német Fuchs ’róka’ állatnévvel. A motiváció elsősorban a vörös hajszín, vagy a ravasz jellem. Ugyanakkor lehet utalhat rókaprém ruházatra, zömmel rókára vadászó foglalkozásra vagy rókaprémet feldolgozó szűcsre. Továbbá a középkorban sok német városban neveztek el rókáról házakat (Haus zum Fuchs) az ilyen tulajdonosa is megkaphatta megkülönböztető névként. — Felnémet nyelvterületen igen gyakori, általános elterjedtségű név.
Futterknecht: Olyan szolga (Knecht) foglalkozásneve, akinek állatok (lovak, marhák) takarmányozása (Futter) volt a feladata. — Jelenlegi elterjedtsége megegyezik a Reutebuch és Reitebuch közös elterjedtségével.
> Ezen jót mosolyogtam, hiszen - amennyiben még emlékszel
Minden kijelentést az adott kontextusban érdemes értékelni. Én vörösvári kérdésére válaszoltam, és ezt konkretizálva: ritka családnév esetén arról nem mondhatunk semmit, hogy egy magyarországi német név Svábföldön alakult-e ki, vagy már itt az áttelepülés után. De ezenkívül sok mást megmondhatunk, csak ezekre most vörösvári nem kérdezett rá.
> azonban ami a mém-elméletet illeti, tulajdonképpen ez emelte az evolúció elméletét - az evolúció mechanizmusát - egyetemes érvényűvé
Ez az, ami miatt a memetikát akkor is fenntartásokkal kell kezelni, ha részleteket megmagyaráz. Ez a félreértés, amely már a szociáldarwinizmus esetén is sokba került.
Én egy általánosan alkalmazható modellre igyekeztem felhívni a figyelmet. A családnevet tulajdonképpen egy Y-kromoszómán öröklődő virtuális génnek is tekinthetjük, amely - bizonyos korlátok között - a génekhez hasonlóan képes mutálódni. Ennélfogva a genetikában ismert jelenségek számos analógiája alkalmazható esetükben. Ami a kivételeket illeti én a "sodródás" helyett inkább az "alapító hatást" emelném ki az adott példában, hiszen a magyarországi német és szlovák betelepítések esetén inkább ez a szabály játszik...
"Így én úgy vélem, ritka családnév esetén éppen a ritkaság miatt nem mondhatunk semmit. Hacsak, ahogy a tevék esetén az ásatag leletekből ettől eltérő kép nem bontakozik ki. Vagyis a vezetékneveknél maradva: vissza kell őket az anyakönyvekben és dokumentumokban minél inkább követni."
Ezen jót mosolyogtam, hiszen - amennyiben még emlékszel - korábban éppen erről vitáztam hosszasan veled, miszerint ritkának számító, régi világi személynévi eredetű családnevek esetében, mielőtt megmondanánk a "tutit", nem árt annak a névnek a történetét (fejlődését, eloszlását) korabeli dokumentumokból rekonstruálni...
Ami Dawkinst illeti, teljes életművének valóban vannak szakmailag és emberileg is erősen vitatható fejezetei, azonban ami a mém-elméletet illeti, tulajdonképpen ez emelte az evolúció elméletét - az evolúció mechanizmusát - egyetemes érvényűvé, s ezért fontos és időtálló alapelv.
A kérdéshez azért hozzátenném, hogy a genetikai változatosság csak stabil populáció esetén korrelál a „honossággal”. Egyébként ellentétes irányú folyamatok is fellépnek, pl. a genetikai sodródás. Közismert ellenpéldaként említem a teveféléket, amelyek Észak-Amerikában alakultak ki, de ott kihaltak, és most ott csak visszatelepített képviselőik vannak, amelyek genetikai változatossága – természetszerűleg – csekély.
Ugyanígy számolni kell memetikai sodródással is, ha az adott mém frekvenciája alacsony. vörösvári kérdése ritka családnevekre vonatkozott, így szerintem ezek esetén a sodródás sokkal inkább hat, mint a normál eloszlás. Így én úgy vélem, ritka családnév esetén éppen a ritkaság miatt nem mondhatunk semmit. Hacsak, ahogy a tevék esetén az ásatag leletekből ettől eltérő kép nem bontakozik ki. Vagyis a vezetékneveknél maradva: vissza kell őket az anyakönyvekben és dokumentumokban minél inkább követni.
Végezetül, én becsülöm Dawkinst az evolúciógenetikai felvetéseiért. A memetikaiakért már nem annyira. a szociáldarwinizmus kapcsán már láttuk, hogy a biológiai szervezettséget leíró teorémák nem feltétlenül működnek szociológiai szinten. Mondhatnám, carefully with that axe, Eugine.
> Egyéb internetes forrásban sajnos nem találtam Kozalek Mártont semmilyen változatban ... Van ötleted, hogy hol lenne érdemes megnézni?
Sajnos én egy véletlenül idecsöppent és itt ragadt etimológus vagyok, és nem foglalkozom genealógiával, a saját családoméval sem. Semmilyen tanácsot nem tudok adni, de van egy topik, amely az átjárások folytán ennek a társa lett, a Családfakutatás. Ott e téren gyakorlott nickek vannak: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000502
Az 1890. évi népszámlálási adatok anyanyelv és hitfelekezet szerinti bontása elérhető online: http://konyvtar.ksh.hu/inc/kb_statisztika/helysegnevtar/1892/index.html. Itt a 414. oldalon található a budapesti adatsor. Eszerint az akkori 491.938 lakosból 27.449 volt szlovák anyanyelvű, ami 5,6%. (És egyben ez a 3. legnépesebb nemzetiség a 66,3% magyar és a 24,0% német után.)
Köszönöm szépen, ez ismét nagyon érdekes olvasmány volt. Nem közvetlenül ide tartozik, de Szentendre kapcsán merült fel bennem, hogy a 19. sz. végén Budapest lakosságának hány százaléka lehetett szlovák anyanyelvű?
Ez egy érdekes kérdés, én egy analógiát hoznék erre. Ma már kevesen tudják, hogy a mém kifejezés egykor nem celebekről készült vicces képet jelentett, hanem Richard Dawkins biológus alkotta meg a gén analógiájára. A mém eredetileg olyan kulturális - esetünkben nyelvi - entitást jelöl, amely a génekhez hasonlóan rendelkezik három fő tulajdonsággal:
képes a szaporodásra
tulajdonságait átörökíti
változékony, vagyis az átörökítés folyamatába hibák csúszhatnak, utat nyitva ezzel különböző változatok megjelenésének
Nos, egy családnév - az eredeti definíció értelmében - tökéletes példája a mémnek, mivel mindhárom fontos tulajdonsággal rendelkezik. Entitások ilyen populációjában idővel evolúciós folyamatok mennek végbe, vagyis az idő előrehaladtával a populáción belül változatok (mutációk) jelennek meg, és ezeket a változatokat különböző szelekciós tényezők tovább alakítják.
A fenti analógia alapján tehát azt mondhatjuk, ha egy családnévnek adott területen minél több - egyetlen „ősi” alakból levezethető – változata van jelen, annál régebb óta van jelen ott az adott családnév. Ezeket a területeket megvizsgálva jó eséllyel meglelhetjük a családnév kialakulásának helyét, de ennek eldöntésére nyilván több szempontot is figyelembe kell még venni. A változatok száma a lényeges tehát, nem pedig a családnév egy adott alakjának abszolút mennyisége.
Ennek alátámasztására végül hoznék egy biológiai példát. Ma az emberiség legnagyobb és legsűrűbb populációi Délkelet- Ázsiában találhatók, ebből azonban nem következik, hogy ott alakult ki az emberiség. Ugyanis, ha a populációk genetikai heterogenitását vizsgáljuk, az messze a legnagyobb értéket Afrika középső részein mutatja, vagyis ez az a terület, ahol a legtöbb idő telt el a sokféle mutáció felhalmozódásához.
A radixindexen milyen adatokat találok meg? Egyéb internetes forrásban sajnos nem találtam Kozalek Mártont semmilyen változatban, pedig a XIX. század századfordulós szlovák keresztleveleit elég jól feldolgozták már, úgyhogy tartok tőle, hogy Szlovákia ki lett zárva. Van ötleted, hogy hol lenne érdemes megnézni?
