Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
A viszonylag késői érkezés miatt nem kapkodtuk el az indulást, bár - valószínűleg az izgatottság miatt - elég hamar kipattant a szemem reggel. Mivel éjjel nem tudtunk vásárolni, megcsapoltuk a házinéni kávékészletét, engedelmével természetesen. Kissé elkerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy kettőnknek elővettem a nyolc személyes kávéfőzőt...
Minden napra készítettem tervet, nyitvatartással, közlekedési lehetőségekkel és opcionálisan meglátogatandó helyekkel. Voltak tehát "kötelező" és ajánlott programok is. Az első nagy tanulság számomra: sokkal-sokkal tovább tart minden, mint amire számítottam. Pedig hagytam időt bőven...
Elindultunk tehát, elmetróztunk a Barberiniig, majd elsétáltunk Traianus piacáig. Mivel a Google-ról már ismertem az utat, olyan volt, mintha itthon lennék. Megvettük az RP-t, ki is lőttük az első ingyenes lehetőséget, nekem pedig kiváltottuk a nullás jegyet. (Hál' Istennek mindenhol elfogadták a Press Card-ot, ami jelentős költségcsökkenést eredményezett.)
Úgy éreztem magam, mint egy kölyökkutya, alig bírtam magammal, rohangáltam ide-oda a múzeumban, be-belestem a termekbe, nézegettem, aztán tovább mentem, míg végre rájöttem, az a bajom, hogy leginkább maga a piac érdekel. Ettől kissé megnyugodtam, irány kifelé, indulhat a szájtátás. Már vagy fél órája sétáltgattunk, meg- megállva, fényképezve, nézelődve, amikor azt éreztem, ha estig be lennék zárva ide, az se zavarna. Hosszú ideig bóklásztunk, megtámadtuk a Torre delle Milizie-t is, bár láthatóan zárva volt, de mégis... Miután apróra felderítettük a területet, visszamentünk a múzeumba, ami így, megnyugodva, végre élvezhetővé vált.
Itt az ideje bevallanom, nem vonzódtam különösebben az ókorhoz. Hiányos történelmi ismereteim meggátoltak abban, hogy értő módon láthassam ezeket a csodákat; a képzelőerő hiánya miatt pedig csak rom hátán rom az egész. Gondoltam eddig. A múzeumokban azonban új világok nyíltak és ha nem is tudok (és azt hiszem nem is akarok) minden oszlopról hosszú óráig beszélni, lett valami fogalmam erről az egészről és ez pont annyi, amennyi - számomra, ebben a témában - elvárható. És lehet, hogy a korszak továbbra sem vált a kedvencemmé, emlékei azonban minden egyes alkalommal, nap nap után lenyűgöztek. Ezt éreztem folyton, mindenhol, többedszerre is - egyszerűen lenyűgöző.
Vissza tehát a múzeumba. Nyugodtan, szemlélődve, szigorúan csak azt, ami érdekel - nagyszerű volt. A fentebb vázolt okok miatt - nem csak itt, hanem minden más helyen - a rekonstrukciós képek, rajzok, videók előtt álldogáltam a legtöbbet, és - bár, mint már említettem - nem vagyok jó benne, próbáltam elképzelni... Aztán elcsábultam egy-egy szobornál, megfogott valami részlet, nem sorolnám, tudjátok miről beszélek.
Hogy valami praktikussal is szolgáljak: több helyen, egyebek között itt is, interaktív bemutatókkal találkoztunk. Számítógépes játékokhoz hasonló technikákkal, a test és a kéz mozdulataival irányítva virtuális séták tehetők, játékkal összekötve, felnőttnek is nagyon élvezhető (én például nagyon szeretem), gyerekkel pedig kifejezetten ajánlom. Angolul és olaszul "beszélő" verzió érhető el, de nyelvtudás nélkül is szórakoztató.
Cscsnek: a múzeumban van kávéautomata, amíg a gyerek virtuálisan sétálgat, bedobhatsz egyet, közel vannak egymáshoz :) Van még olcsó ital- és csokiautomata végszükség esetére, illetve mosdó is - értelemszerűen.
A Capitóliumi múzeumok következtek, amik ugye nincsenek túl messze, mégis hosszú időbe telt, amíg átértünk. Mert mindig van valami... Valami, ami miatt meg kell állni, be kell lesni, le kell fényképezni, vissza kell fordulni. (Amikor a férjem megállt a Via dei Fori Imperiali kellős közepén a zebrán, hogy fotózza a látványt, akkor azért megemeltem a hangom, hogy ugyan jöjjön már, mielőtt elcsapja egy jogosan felháborodott olasz.) Itt éreztem először (aztán persze folyamatosan), hogy - többek között - azért is nagyon jó a Város, mert - gyakorlatilag - egy fillér nélkül heteket tudsz eltölteni benne, annyi gyönyörűséget kínál. A csodák ott vannak az utcán. Meg a tetőkön, meg a kapualjakban, meg a homlokzatokon, meg a kertekben, meg mindenhol.
"Elvergődtünk" tehát a Capitóliumi múzeumokhoz, ahová persze nem csak úgy bemegy az ember, mert előtte is van egy s más... Előbb-utóbb csak bejutottunk, viszont észrevettem, hogy az alkalomra készített (melyik terem, melyik lánivaló) itinert a nagy izgalomban otthon felejtettem. Miután próbáltam nem nagyon dühös lenni magamra és magam mögé dobni a problémát, felidéztem, miket is akartam látni. Tudtam, hogy ez a menet sem lesz rövid, de amikor kiértünk a Tabularium teraszára szemünk szánk elállt. Itt igen-igen hosszú fotószünet következett de - bár úgy éreztem végtelen türelemmel viseltettem férjem fotószenvedélye iránt - egyszer csak mehetnékem támadt, így kénytelen voltam elrángatni őt a látvány elől. Amitől a későbbiekben sem tudott szabadulni, így számára Róma legemlékezetesebb pillanatai a Forum Romanumon töltött hosszú órák voltak, és a minden nap végén feltett kérdésemre, mely szerint eddig mi volt a legjobb, a válasz soha nem változott: a Forum Romanum.
Mint az összes többi helyen, itt sem lehet befogadni a temérdek látnivalót. Szelektálni kell, mert az agy véges, a láb fárad, a gyomor korog. Azt hiszem első körnek megtette, de ha tehetem, mennék még.
Időhiány miatt sajnos a férjem nem tudott kellően felkészülni a Városból, ezért csak helyben olvasott, tájékozódott, de ügyesen kiszúrta, hogy van itt valahol valami ókori bérház rom, ami nagyon érdekelné. A múzeumban megejtett kávészünet után a lépcső alján megtaláltuk, amit kerestünk és persze itt sem csalódtunk. (Praktikum: a múzeum kávézójának teraszáról is remekül lehet nézelődni, fotózni, jó a kávé és amennyire emlékszem megfizethető a büfé.)
Igen előrelátóan semmi más "kötelezőt" nem terveztem erre a napra, opcionálisan az Il Gesút terveztük, ami időponthoz kötött, de elengedtem volna a dolgot, mert nem akartam, hogy hajtani kelljen magunkat. Erre nem volt szükség, mert pont időben végeztünk ahhoz, hogy elsétáljunk a templomhoz.
Néhány perccel a fél 6-kor kezdődő fény- és hangjáték előtt érkeztünk, voltak már páran, de nem annyian, hogy élvezhetetlen legyen. Igazán érdekes, és a nap előző programjaihoz képest jó értelemben véve "szórakoztató", kevesebb koncentrációt igénylő program volt. Rendesen meglepődtem, amikor az oltárkép egyszer csak megmozdult és elkezdett "lecsúszni", hogy mögüle fokozatosan előtűnjön a Szent Ignác szobor, amely ugyan nem az én ízlésem szerint való, de legalább hatásos. Még az is eszembe jutott, hogy gyorsan bekapcsoljam a telefon kameráját, így - nagy képzelőerővel - még látni is lehet belőle valamit. A templom maga nem ejtett ámulatba. Azért persze körbenéztünk, de gondolataink már a közelgő vacsora körül forogtak.
Első esténken biztosra szerettem volna menni, így elvillamosoztunk a Trasteverébe, ahol isteni szerencse folytán belebotlottunk a Dar Poetaba, tehát nem keresgettünk tovább. Megettük ottlétünk legjobb pizzáját, közben költözködtünk kicsit, mert eleredt az eső. A lebonyolítás flottul ment, pillanatok alatt beterelték az ázó vendégeket a belső térbe, határozott mozdulattal kijelölték az új helyeket és már folytattuk is tovább.
A hely valóban tele van, időben (vagyis viszonylag korán) érkeztünk, később már várni kellett volna, de sokakat ez sem riasztott el, türelmesen ücsörögtek az addigra már száradó asztalok mellett.
Kicsit kóvályogtunk még a valóban nagyon hangulatos városrészben, majd hazamentünk. Ringatni egyikünket sem kellett.
Segítséget szeretnék kérni! Pár nap múlva autóval indulunk Rómába és a Ciampino Hotelben lesz a szállásunk, ami a Via Achille Grandin található. Tömegközlekedni szeretnék, mivel megvásároljuk terveink szerint a Róma-kártyát. Tudna nekem valaki küldeni buszjáratokat amivel átszállás nélkül bejuthatunk a belvárosba? Nagyon szépen köszönöm!
koszonom szepen a remek tippet, egyelore nehezen tudom elkepzelni, hogy harom fo is at tud slisszolni, de megprobaljuk:). (foleg, hogy a biztonsagi szemelyzet eleg agresszor, legalabbis ottjartamkor az o 'silencio' kiabalasuktol zengett a kapolna, ez sokat rontott az elmenyen)
Az itteni infókat is érdemes elolvasni, pár hsz-el korábban írtam tapasztalati infókat az ingyenes vasárnapról.
"Az ingyenes vasárnapon a Colosseóba óránként csak ezer embert engedtek be, és egyszerre háromezren tartózkodhattak bent, így is több mint 27 ezren nézték meg."
a segítségeteket kérném, péntek - szombat - vasárnapi napon leszünk Rómában, érdemes-e az ingyenes vasárnapon ellátogatni a Colosseum-Forum-Palatinus -ba, mennyire növeli meg a látogatottságot az, hogy ingyenes a belépés?
Vagy inkább vegyük meg a RP-t, úgyis kell majd buszozni is, s azzal menjek inkább szombaton, s nem kell iszonyat hosszú sort állnom....
Igen, át lehet jutni ( nagy, Sixtus-kápolnából - Bazilikába átmenő vagyok, egyúttal elkápráztatvaa velem lévőket, hogy milyen trükkök birtokában vagyok :)
Háttal állva az Utolsó ítéletnek, a kápolna végében a jobb sarokban van egy ajtó, ahol ki lehet sétálni
a bazilika előcsarnokához. Mosolyogtok az őrökre, és határozottan kisétáltok. Még sosem állítottak meg.
Kedves fórumozók, kérdésem, a Sixtusi kápolnából át lehet-e jutni a Szent Péter székesegyházba? A tripadvisoron olvastam erről, de régiek a bejegyzések. Elvileg csak csoportok mehetnek arra, de volt, aki azt írta, hogy simán átsétált. Nagyon jó lenne ha működne, mert idős szüleimet viszem, és ezzel hosszú séta+sorállás lenne elkerülhető. Köszönöm.
Segítsetek légyszi itic -nemzetközi pedagógus igazolványra milyen kedvezmények vannak most Rómában??? Igaz, h az állami múzeumok ingyenesek? S.O.S -köszi , aki válaszol
Utolsó napunk reggelén korán elbúcsúzunk, Catella már 9-kor elindul a Trastevere Vasútállomásról közlekedő FM vonathoz. Nekem a késő esti indulásig még van egy teljes napom, mely ismét „a valamiért mindig kimaradt helyek” meglátogatásáról szólt.
A villamossal a Pza Veneziáig, majd onnan a Santi Quattro Coronatihoz indulok. A buszon egy igazi olaszos sztoriba csöppentem. A kb. 15 tagú utazóközönség szokatlan módon az egész teret betöltően beszélget, melybe a sofőr is bekapcsolódik időnként. Láthatóan helyiek, nyugdíjasok, és munkába igyekvők. Elegánsak, hangoskodva is udvariasak, bár érzékelhető egyfajta felfokozott izgalom, de inkább találgatós-érdeklődés, mint veszekedés a közös téma. Figyelek, azt találgatom, mi lehet a felbolydulás oka. A társalgás középpontjában egy elől álló signora van, aki hol előre, hol hátra intéz néhány választ. Hamarosan leszállni készül, ezért feltűnően sokszor említenek táskát, iratot. Kisvártatva a hangzavar hírtelen erősödik, mindenki rendőrt emleget, de lelkesen. Mint a filmek üldözéses jelenetében élesen a busz elé vág egy rendőrautó, kipattan 2 magas jóképű egyenruhás, és egy fiatalember. Utóbbi felszáll az immár nyitott ajtón, az erősödő ováció mellé taps is társul, amit sűrű grazie közepette magasba tartott kézzel fogad. A signora láthatóan megnyugodva adja át az ott felejtett hátizsákot. Miközben a busz elindul, mindenki integet. A siker-sztori olaszos gesztikulációkkal tarkított megvitatása természetesen folytatódik. Ez a kis epizód el is feledtette velem, hogy hamarosan vége idei vakációmnak. Emlékezetes élmény volt látni gyermeki énjüket megmutató boldog lelkesedésüket.
Gondolataimba merülve széles mosollyal arcomon még a Santi Quattro Coronati Bazilika felé vezető emelkedőről is elfeledkezem. Már az udvarban hallatszik a főtemplom orgonájának hangja, a lágy dallamok és a hely végtelen nyugalommal töltenek el. Bent egy apáca mély átéléssel gyakorolt, ami végigkísérte kb. 1 órás vizitemet.
A rend tagjainak három tevékenység tölti ki idejét: munkát végeznek a kolostorban és a bazilikában; imádság és szemlélődés valamint a Biblia és a rend alapítójának az St. Ágoston filozófia tanulmányozása. Híres a rend csodaszép liturgikus énekkórusáról, egy vasárnap 11.00 órás alkalommal biztosan nagy élmény lenne meghallgatni őket.
A San Silvestro kápolnához megyek rögtön, de hiába csöngetek kétszer, most sincs válasz. A főtemplomon át a bal oldali mellékhajóból a kerengőhöz kérek és kapok bebocsátást.
A román kori kolostor kerengőjében is 1-2 eurós felajánlást kérnek. A férfi, aki beengedett nagyon szolgálatkész, és beszédes. Megkérdezem, hogy készíthetek-e pár képet, meglep, hogy igent mond. Itt egy váratlan csendes nyugalom világában találom magam. A lágy mentaillat a kút vizének csilingelése és a bazilikából hallatszó gyönyörű dallamok simogatják lelkem miközben a négyoldalú oszlopcsarnok ívelt dupla soros oszlopai között járok. A kert közepén egy kőből faragott szökőkút található. Ez a hely mélyen megalapozza a szemlélődő életet és a lélek harmóniáját.
A kerengőben állították ki a megtalált régi leleteket. A falon számos freskó- fríz- és szarkofág töredék valamint ősrégi feliratos tégla található. A férfi kinyit egy ajtót, amiről megtudom, hogy a kápolna az eredeti templomhoz tartozott. Hagyja, hogy egyedül nézelődjek. A Szent Barbara tiszteletére szentelt helyen elhalványult freskók láthatók a kilencedik-tizenkettedik századból.
Hálából veszek képeslapokat a főtemplom belsejéről. Szabadkozik és értetlenkedik a tiltás miatt. Elárulja, hogy csütörtökön és szombaton ő van, akkor megengedi a fotózást is. Érdeklődöm tőle a San Silvestro kápolnáról, azt tanácsolja, hogy hosszan és többször csengessek, mert nagyot hallanak az apácák.
A felajánlás leperkálása után a Szent Szilveszter kápolna nehéz ajtaját gombnyomással nyitja a nővér, és világítást is kapcsol. Bezárom magam után az ajtót nyugodtan körülnézek. Képről-képre követhetem a legenda tematikus és időrendi ábrázolását. A freskók 1246.-ban készültek, és fel is szentelték abban az évben. Az élénk színű freskók gyönyörűek a főtemplomban és a San Silvestro kápolnában is.
Kíváncsi lettem volna a négy koronás szentnek szentelt bazilika harmadik büszkeségére az Aula Gotica középkori freskóira is. A nyilvánosság előtt nemrégen megnyitott különlegességhez bár terveztem, de halogattam, és végül mégis elmulasztottam a bejelentkezést/érdeklődést.
A tizenharmadik századi gótikus építészet gyönyörű remekművét a festékrétegek évszázadok óta elrejtették egészen 1995-ig. Az ízléses élénk színű freskók remekül példázzák a bizánci hagyományok ötvözését az újabb gótikus kultúráéval. Legközelebbi látogatási időpontot szeptember 15-től november 18. vagy 19. napokra lehet kérni. mail: archeocontesti@gmail.com.
1-2 látogató érkezik, és a főtemplomban körbefutva hamar távozik. Nem tudnak sem a kerengőről sem a kápolnáról. Vélemény nagyon jó leírást készített itt a bazilikáról és hozzá tartozó épületekről.
Valahol azt olvastam, némasági fogadalmat tett apácarend működik itt. Lefelé jövet az utcán azon mosolyogtam magamban, mi lenne, ha a nővér nem tett volna fogadalmat. : Ekkor magyar szó üti meg a fülemet. Egy tündéri és nagyon helyes ötgyerekes! budapesti családdal váltottam pár szót, akik olaszországi körútjukról útban hazafelé leparkoltak lakókocsijukkal a bazilika tövében, és elfutottak megnézni a Colosseót. : Ígéretük szerint jövőre Rómát is jobban megismerik.
A SS. Cosma e Damiano Bazilika következett, ami szintén a mindig kimaradt kategória volt eddig. A via Fori Imperiali felől megközelíthető hatalmas épületegyüttes méretei utólag tűnnek fel, talán inkább a Fórum felől érzékelhetők.
A kert a lovacskás szökőkúttal és sok tarka virágú növénnyel üdítően hat rám. Gyönyörű VI. századi apszismozaikja, - melyet az ókeresztény korszak legjelentősebb művei közé sorolnak Rómában- bizánci stílusban készült, de Jézus ábrázolása római jegyeket hordoz. A Bazilika végében kialakított üvegpadlón és falon át látni lehet a Romulus körtemplomot, mely a bazilika altemplomául szolgál.
A két bazilika nagy hatással volt rám, így muszáj leírnom:
„Templom vagyok és szentség és örök.
Félisteneknek emberkéz emelt,
És emberkézzel Isten írt ide,
Hogy az időben bizonyság legyek
Mindenről, ami gondolat és szépség
És végtelen és örökkévaló.” (Sík Sándor: A Dioskurok temploma)
A Navonához indulok, egy hatalmas mangó fagyit veszek a Mariottiban, majd bekukkantok a Santa Maria dell’ Anima templomba, mely a németek nemzeti temploma. Csak a szieszta miatti zárás ment meg attól, hogy immár a negyedik (a Borromini alkotta Szent Ágnes tiszteletére emelt) templomba is betérjek.
Kíváncsi voltam a mostanában egyre népszerűbb különleges technikát alkalmazó modern művész Eduardo Kobra Béke kiállítására melyet a Palazzo Pamphilj Brazil Nagykövetség épületében rendeztek be. Épp elcsíptem az utolsó előtti napon. www.eduardokobra.com
Egyébként a csodálatos Palazzo Phamphilj előzetes engedély alapján látogatható.
Palazzo Braschi Piazza di San Pantaleo, 10 - Piazza Navona, 2 , k-v 10.00-20.00. 8,50 euro,+ 1,50 az időszaki kiállítás jelenleg. (2014. szeptembertől várhatóan +2 euróval drágul minden nagyobb múzeum Rómában és más olasz nagyvárosban is. az idegenforgalmi adót is emelik.)
A közelmúltban egy komplex felújításon esett át az épület, eredetileg Cosimo Morelli (1732-1812), építész tervezte. Visszatért eredeti pompájába a fenséges építészeti alkotás a látványos udvar, a díszes vakolat és festmények. Az épület jellegzetes építészeti eleme a monumentális lépcső.
A római múzeum gazdag gyűjteményében található a legjelentősebb része annak a tudásnak, amit a középkortól a huszadik század elejéig terjedő időszak Rómájáról társadalomtörténeti és művészeti tevékenység szempontjából ismerünk. A gyűjteményben több mint százezer tárgy - köztük festmények, rajzok, akvarellek, metszetek, régi könyvek történelmi fényképek, szobrok, rézkarcok, bútorok, ruhák, kerámia, kocsik, megmentett bontási építészeti maradványok/ freskók - található. A múzeum multimédiás dokumentációs központi adatbázisából elérhető a gyűjtemény nagy része. A festmények között releváns a tizenhatodik és tizenkilencedik században készült sorozat az ünnepekről, vallási eseményekről és a szertartásokról.
A gyűjtemény grafikai darabjai tanúskodnak Róma történetéről, és bemutatják a Város domborzati és társadalmi életét. A leghíresebb fotósok munkáin keresztül teljeskörű kilátás nyílik a tizenkilencedik- és huszadik század első felének Rómájára. A Múzeum újszerűen közelíti meg az évszázados római történetet, lehetővé teszi, hogy új szempontból tekintsünk a fővárosra, a nagy nemesi családok karaktereire, és azokra a helyekre, melyek már eltűntek, vagy átalakultak.
Egy teljes szekciót szenteltek a híres nemesi, egyben pápai családok jelképeinek, használati tárgyainak bemutatására. Rögtön az első teremben egy hatalmas méhecskés szőnyeg, és Róma vedutákat bemutató secreter látható. Egyes termekből csodálatos kilátás nyílik a Piazza Navonára.
Az időszaki kiállítás Itália más tájairól mutatott igényes és érdekes alkotásokat. Mind témában mind látványban nagyon jól passzolt az eddigiekhez. Több ismerős helyszín korábbi látképét ismerhettem meg.
Késő délutánra járt, így ebédelni és a csomagokért indultam. Komor felhők kúsztak az égbolton. Jó ideig úgy tünt, hatalmas esővel búcsúztat a Város. Aztán csak úgy illendőségből ejtett pár könnyet.
Útban a reptér felé és a gép fedélzetén gondolatban összegzem az elmúlt majdnem 1 hetet.
Fáradtságot nem éreztem, csak azt, hogy feltöltődtem. Az elmúlt ½ éves időszak kemény volt, szükségem volt minden átélt élményre, minden egyes hely és kő energiájára, a természeti elemek tisztító hatására és minden szemlélődésre vagy kikapcsolódásra fordított pillanatra.
A társaság folyamatosan változott, azon túl különböző „Rómás múlttal” más-más érdeklődéssel és programtervvel, eltérő egyéniséggel és másfajta napi ritmussal, valamint egyedi „lelki-batyukkal” érkeztünk. Mindent együttvéve egész jól sikerült az együttműködés. Grazie Roma, köszönöm csajok!
Az olasz reggeli után a Navonán kezdtünk. Javaslatomra a Nostra Signora del Sacro Cuore templomhoz indultunk, és most ezt is nyitva találtuk. Belül gótikus és román elemek keverednek, a főoltár képe Szűz Mária a kis Jézussal 1940-ből való.
Beleolvadtunk még a tér forgatagába, majd meglátogattuk a Navona mögött Domiziano stadionjának jóval az utcaszint alatt található feltárt maradványait (Piazza Tor Sanguigna 13). A nemrég nyílt múzeumba 5 euro a belépő. Az ókori falmaradványokat kiegészítették multimédiás bemutatóval, és a nagyobb sportlétesítményekre vonatkozó tájékoztató információkkal. Megtaláljuk itt az időrendi ismertető plakátokat a sportesemények lebonyolításának ókori helyszíneiről valamint az ókori olimpiák sportágait bemutató tablókat. kb. ½ -3/4 órát érdemes rászánni, nyáron kihasználhatjuk az éjfélig tartó nyitva tartást is.
C. javaslatára elindultunk, hogy a Musei di San Salvatore in Lauro Múzeumot megkeressük. Útközben a toronyház tetején található legendás majomra is vetünk egy pillantást, és a Palazzo Borghese gazdagon díszített udvarába is betérünk. Nyitott szemmel járunk, ahogy az Rómában megszokott, sokkal több érdekesség és látnivaló akad utunkba, kattogtatjuk gépeinket serényen.
A San Salvatore múzeum zárt kapujánál becsöngettünk, az udvarokban szétnézhettünk, így onnan is hoztam képeket.
Catellának nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kívülről alig észrevehető megfizethető kifőzdéket észrevegyen. A tegnapi után egy újabb klassz helyet fedezett fel, így megpihentünk és ebédeltünk.
A Pantheon is kihagyhatatlan, így az volt következő úti célunk. Bent pár percre megpihentem, csendesen szemlélődtem, majd továbbmentünk a Trevihez.
A kialakított pontonhídnak köszönhetően a tervek szerint 2015 őszéig tartó helyreállítás alatt sem kell a szökőkutat lezárni, egyenesben követhető a restaurátorok munkája. A turisták a hídról dobhatják be a víz nélküli medencébe aprópénzüket, hogy visszatérhessenek Rómába.
A Trevi-kút medencéje fölött emelt pontonhídon nem haladhattunk át, ugyanis az július végéig minden nap 16.00 és 21.30 között tartott nyitva, de mi jóval 4 óra előtt jártunk ott. A 17. századi szökőkút víz nélkül felállványozva, körbekerítve szörnyű képet mutatott, így pár percnél többet nem töltöttünk ott. A munkálatok a www.restaurofontanaditrevi.it honlapon, valamint a Fontana di Trevi okostelefon-alkalmazáson követhetőek. Augusztustól a pontonhíd reggel fél tíztől este fél tízig tart nyitva, és 240 fős csoportokban lehetnek egyszerre rajta a látogatók.
A nagy melegre való tekintettel a Tevere irányába kanyarodunk, hogy a jól bevált hideg lábfürdővel frissítsük magunkat az Ara Pacis tövében található szökőkút medrében. Útközben Hadrianus sírhelye mellett haladunk. Nekem nem tűnt úgy, mintha valóban az újbóli megnyitásra készülnének.
A Santi Quattro Coronati templom ahová még kérésemre elmegyünk. C. úgyis szerette volna megnézni a San Clementét, ő ott marad. Felkaptatok a négy koronás szent tiszteletére szentelt bazilikához, de az apácák vidáman beszélgetve éppen miséhez készülődtek, így az udvarokon és a templomon kívül nem láttam mást.
Hazafelé vettünk még fűszerkeveréket, majd felfrissülés után a La Scalettában vacsoráztunk. Ezt egy kellemes esti séta követte Trastevere forgatagában, majd összepakoltunk.
Felkelt a nap, és mi is korábban mozgolódtunk. Kávét készítettem, kiürítettük a hűtőt és elrendeztük csomagjainkat. A kulcsot a lakásban hagyva laza mozdulattal becsaptuk az ajtót a házigazda kérése szerint, és villamossal a piazza Mastai közelében lévő trasteverei szálláshoz robogtunk. Itt a szabályzat szerint chek-in előtt az előtérben hagyhattuk a csomagokat, de a „csak a hátsó lábamat engedd be ..” módszerrel végül minden táska a szobánk szekrényében pihent. Bonnita indulásáig rendelkezésre álló pár órában először a szomszédban lévő Oviesse üzletben néztünk körül. Rövid szemle után a közelben található S. Francesco a Ripa templomhoz indultam. Ezúttal a Bernini Boldog Ludovica Albertoni szobrához is egészen közel mehettem. Szerettem volna bejutni Ferenc szobájába, de megtudtam, hogy azt éppen renoválják, elvileg októberben lesz kész.
Ezt követően a Sta Cecilia in Trastevere templom következett. Itt még nem jártam, pedig többször terveztem, sőt, egyszer kerestem is, de nem jól, mert akkor nem találtam meg. Rájöttem, az zavart meg, hogy magát a templomot nem lehet látni, csak a nagy barokk kaput. Most megnéztem mindent, amiről úgy gondoltam, hogy érdemes.
Elsőként a kellemesen üde udvarban néztem körül, majd az udvar templom felőli végében balra a kolostorhoz csöngettem be, hogy a Pietro Cavallini 1293-ban festett Utolsó Ítéletét az apácák karzatáról megtekintsem. A pár eurót kérő idős apáca nehezen mozgott, elfogadta a felajánlott segítséget, így belekarolva lépdeltünk fel és le a lépcsőn. Az ablakokon beáradó délelőtti napfény kicsit zavaró volt, de a freskó nagyon szép. A karzaton hátrafordulva a templomba is be lehet látni, érdekes volt innen lenézni. ny: hétköznap 10.00-12.00.
A barokk mennyezeten a rómaiak kedvenc szentjei közé tartozó Ceciliát látjuk mennyei dicsőségében. A gótikus baldachint 1293-ban Arnolfo Cambio készítette, a főoltár alatt található Stefano Maderno híres szobra, melyet állítólag az 1599-ben felnyitott sírban látott szent test pozíciója alapján készített a szobrász.
Érdekes a templom alatt található ókori lakóházban berendezett kiállítás. (belépőt kell venni, 2,50.) Ugyanitt az alsó szinten, a folyosó végén van a XIX. századi gyönyörű kriptakápolna, ami zárva volt.
Catellával együtt indultunk vissza, hogy Bonnitától elbúcsúzzunk. B. nem nyújtotta hosszúra a búcsút, és azt sem hagyta, hogy elkísérjük. Az ablakból még utánanéztünk, majd C. javaslatára a közeli kifőzdébe indultunk. Suppli, hatalmas arancino di riso, pasták és egytálételek voltak olcsón a kínálatban.
Az esti találkozó egyeztetése után különváltunk. Mivel a nyaralás nagyobbik fele már eltelt, de még szinte nem jártam a kihagyhatatlan helyeimen, így hamarosan Michelangelo csodálatos teréről majd a Tabulárium mellől, ezután a Tarpei szikla felől gyönyörködöm a Forum látványában. A hőségre való tekintettel beülök egy jeges kávéra a Vittoriano teraszán lévő kávézóba, és onnan is az ókori Róma hagyatékait kémlelem. A gyorsan változó felhők mindig átszínezik az amúgy is megunhatatlan képet. Egy kérés erejéig az Ara Coeli templomba is betérek, és még a mécses is eltörik.
Ezután a Traianus fórum szomszédságában a Via Alessandria mentén megnyílt szabadtéri kiállításhoz indulok. Mindig sajnáltam, hogy a 29,78 méter magas Traianus oszlop frízeinek csak egy részét képes a szemem érzékelni. Idén nyáron lehozták nekem a földre őket egy 80 méter hosszú, 2 oldalról egymásnak háttal elhelyezett „foto-szalag” segítségével látható a két csata jeleneteinek bemutatása.. Az ingyenes kiállításon 2014. szeptember 30-ig tanulmányozni lehet a 113. májusában felavatott Traianus oszlop domborműveinek összes alakját és jelenetét. Az oszlop azért maradhatott épségben, mert egy keresztény templom, a San Nicola de Columna harangtornyául szolgált annak lebontásáig. Az 1901 éves ókori oszlopnak spirálisan körbefutó, 200 méter hosszú fríze a két dák hadjárat fontosabb eseményeit meséli el 155 jelenetben. A két hadjárat között szimbolikusan a Győzelem Istenasszonya szolgál választóul.
A Traianus-oszlop közelében található két, külsőleg látszólag nagyon hasonló templom. Kupoláik már jellegzetesen hozzátartoznak az üzletházak ősének mai képéhez. Bár számos alkalommal elmentem mellettük, de egyikük, a Chiesa Santa Maria di Loreto igen nehezen mutatkozott meg. Valahogy mindig kimaradt, most végre bejutottam. Hétfőn kivételével 9,30-13,00 és 15.00-18.00 között van nyitva. Japán és szlovén nyelvű miséket is tartanak itt.
Fotózni nem szabad, fürkésző tekintettel jelen van egy őr – többnyire. Bent kellemes halk zene szól, jól esik kicsit ücsörögni, a kupola és a templom számomra meghitt és gyönyörű. Igaz, a munkálatok olyan híres alkotók nevéhez fűződnek, mint az ifjabb Antonio da Sangallo, és Maderno. Az épület a Cinquecento idején a régi Traianus-fórumra épült, ahol az isteni Traianus templom (il Tempio del Divo Traiano) állt. Építését 1507-ben az ifjabb Antonio da Sangallo kezdte el. Majdnem nyolcvan évig épült, Jacopo Del Duca fejezte be. Hatalmas nyolcszögletű kupolája gazdagon mintázott. A belső tér nyolcszögletű négy fülkés kialakítású oldalkápolnával. A főoltár 1628-ban készült, Gaspare De Vecchi alkotása, híres a Madonna-képe. A templom Cavalier d'Arpino festőművész két művét "Transit" és a "A Szűz születése" őrzi. A belső díszes stukkók freskók és szobrok között megtalálható Stefano Maderno Angyalok, valamint François Duquesnoy (Francesco Fiammingo szobrász) tizenhetedik századi munkája a Santa Susanna. A sekrestyében található egy gyönyörű fehér márványból készült madonna karján a gyermekkel.
A Quirinalera sietek, de hiába, mert az őrség állítása szerint nyáron hétköznap nincs őrségváltás, csak vasárnap. Ha már ott jártam, a parányi görög kiállítást megnéztem.
A Sta Caterina a Magnanapoli templomát eddig még mindig zárva találtam. Az ajtó közelében egyenruhás katonák ácsorogtak, éppen véget ért egy szertartás, így csak távolról néztem körül a szép és díszes kis templomban.
Az estét a Gianicolón kezdtem egy gyönyörű napnyugtával, majd fokoztam egy kirándulással. A kivilágított San Pietro kupolájának látványában gyönyörködtem a Via Piccoliminiről. A foci vb. legtermékenyebb meccse idején egy fantasztikus pizzát ettem az Insalata Ricca Pratiban, és az Old Bridge fagyijával kezemben vártam a buszra. Bekapcsolódtam egy fergeteges rockabilly rakparti buliba, majd a csendesedő trasteverei estében hazasétáltam.
Közlekedésileg attól, hogy a busznál is van néha 10-20 centi hely a falig, ott a megálló azt jelenti, hogy busz ajtajából egyből a kerítés mögé szállsz le, mert nincs hely.
Napok óta a Via Appia túrámat tervezem egy szombati napra. Össze is állt a terv,szép sétának ígérkezik. Vajon mitől olyan "veszélyes" ez a szakasz? :)
Mindenesetre én is úgy gondolom,hogy itt az elején,ahol még van tömegközlekedés,mi is azt fogjuk igénybe venni,elég lesz a maradékot lesétálni. Csak reménykedem én is,hogy a Quintili hátsó bejárata nyitva lesz, mert ha nem,akkor lehet,hogy morcos leszek.
Azért elsősorban abban bízom,hogy az időjárás kegyeibe fogad.
Általában az itt leírtak és saját tapasztalat alapján úgy gondolom, a nagy forgalom valamint a szűk útszakaszok miatt nem kifejezetten sétára alkalmas a Via Appia Antica Porta San Sebastiano környéki része.
A helyiek egyébként óva intenek attól, hogy hölgyek egyedül kóboroljanak errefelé. Úgy látom, a feleséged is hasonlóan "kísérti a sorsot", mint én. :) Csak pozitív tapasztalatom van, igaz nem vagyok egy félős vagy áldozattípus, és feltalálom magam akkor is, ha ismeretlen terepre keveredek. Amiről írsz, egy része ismerős, de több helyen nem jártam még. Érdemes felkeresni/felderíteni még pár maradványt. Ha úgy alakul és nem felejtem el, kerékpárra pattanok majd. :)
Nem figyeltem a 660-as útját, talán a Pignatellin tért le. Először csak az tűnt fel, hogy ott áll meg, ami egyébként nincs az útvonalában sem, aztán amikor a motort is leállította a sofőr, akkor már gyanús volt. Volt egy fiatalember, aki egy 80 körüli urat bíztatott, hogy nincs túl messze már.., pihenjen közben kicsit.., - őket is váratlanul érte.
Köszönöm, a linkre rákattintva elindul. Az előző, említett hsz-nál azonban csak nagy üres téglalap jelentik meg, fehéren, semmiféle rákattintás nem használ. Csakis a linkkel. Így, a linket megkapva elindul, tökéletes. (Ez nemcsak most probléma, több topikban, hasonlóan járok.)
A spanyolt megtartva az olasz tematikát nemsokára rábízom Frater Birandello-ra, a régiek és barátok úgyis őt ismerik jobban.
