Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Ilyenkor szoktam gondolkozni, hogy biztos jó ötlet lesz-e a barátnőmet elvinni egy nagy rangadóra majd, egy Roma - Laziora mondjuk? Én nem vagyok félős, Törökországban voltam Fenerbahce - Besiktason pl. és az sem piskóta, de tény hogy van ezeknek a meccseknek azért egy kockázata. Viszont a hangulat zseniális a stadionban.
Köszönöm a hozzám-szólàst. :) Próbáltam közérthetően írni bízva abban, hogy ötletet ad, kedvet csinál. Lehet, hogy én nem emlèkszem jól, de kevés kivétellel a leírt helyeken jártatok májusban. Ha visszahív akkor úgyis mentek.
Sikeresen végig olvastam a beszámolódat, ami kisebb tanulmánnyal is felér:-) Én igazán azokat a részeket tudtam jól érzékelni, amiket magam is ismertem, gondolom ezzel más is hasonlóan van, és "eltesszük az ismeretlent" azokra az időkre, amikor talán nekünk is alkalmunk nyílhat látni azokat, amiket te láttál, és így jobban érthetővé válik számunkra mindaz, amit látunk:-)
A sok megélt csoda közben örülök, hogy egy kellemes vacsora erejéig én is "részese" voltam az utazásodnak. Theodóra nővér nagyon aranyos, csak kissé szétszórt..., ami szerintem nagyon jól áll neki:-)
Ó, de gyönyörűűűűűűűűűű! Már a nyári beszámolód is kinyomtatva,(28 oldal lett :-) kijegyzetelve várja, hogy használjuk az ötleteidet, ha újra megyünk...na, erre most itt az újabb anyag :-)) Írj egy könyvet!!!!!!!!!!!!!!!!
Utolsó napunk reggelén a pékség szomszédságában lévő lakásból átköltöztetjük táskáinkat vendéglátónk vendégházának egyik szobájába, 1 igazi olasz kávéval frissítjük magunkat, és
visszamegyünk a Trionfale piacot megnézni. (Valahogy még a halaknál is kisebb a választék, ezt a Via Candián lévő kedvenc pékségemben is szomorúan tapasztaltam.)
Kezünkben a Vatican - vagyis a ” Prefettura della Casa Pontificia - által kiállított audiencia belépéshez szükséges engedéllyel a St. Pietro tér felé igyekszünk. Az ingyenes engedély a pápa címerével ellátott és dátumra szóló.
Gyönyörű napos idő van, így a téren lesz a nagy esemény.
Hihetetlen sokan vannak, a Bazilikához közelebb eső széksorokba nem is engednek be. Végül így jártunk jobban, mert Őszentsége a széksorok felezőjén a kordonokkal leválasztott úton, kb. 2-3 méterre tőlünk gurult el mobilján 9 testőr kíséretében, nagy éljenzés és zászlólengetés közben.
A pápa felállt és a résztvevők többsége saját nyelvén- , ő és vele együtt sokan latinul elmondtuk a Miatyánkot, majd köszöntőt mondott és a résztvevők anyanyelvén mondott néhány köszöntő szót nagy tapsvihar közepette. Majd beszédet tartott, amelyben kiemelten foglalkozott a Szíriai helyzettel is, békére, szolidaritásra szólította fel hallgatóit. (Arab nyelvű felolvasás is volt, de erre csak tippem van, miről szólt. :) ) A beszéd szövegét a Vatikán honlapján meg lehet találni
Az audiencia végén közös éneklés volt, a pápa áldást adott, majd fogadta a kiváltságosokat, később visszavonult.
Én hiszek abban, hogy nem először járok azokon a helyeken, amit Rómázós napjaimon lehetőségem van meglátogatni, és azt gondolom, egy-egy szertartáshoz épülethez ezért is van különleges vonzódásom.
Nagy élmény volt. Sem ott, sem most nem érzem úgy, hogy elvettem volna a helyét bárkinek is. Azt gondolom, mindenkinek adott a lehetőség, s ha igényt vagy hívást érez, menjen el.
Az elmúlt napok lépései és ez a 1,5 órás álldogálás megviselte lábainkat, fagyizunk a Blue Icenál a Risorgimenton és ebédet veszünk a Pizza Rusticában a via Dei Gracchin, aztán haza sétálunk. Kevés pihenés után útitársamnak adok időt vásárlásra, én pedig a Barberinire metrózok. Gyalog az őrségváltásra igyekszem, közben érzéki csalódás ér. Egy pillanatra úgy érzem, pár napja jártam itt, de eszembe jut, hogy az csak egy film volt. Bekanyarodok hát a mellékutcába, ahol a Római vakáció búcsújelenetét forgatták.
Sok kis meghatározó élményem volt ezen az úton is. Lehetetlen vállalkozás, megpróbálom közülük az őrségváltást szemléltetni. Nem tudományos, hanem inkább érzelmi oldalról megvilágítva.
Nőként mindig is furcsálltam, és megmosolyogtam a katonaság formalitását, gyakorlatozását, azt az átszellemült "játékot" amit komoly helyzetekhez gyakorolva képesek valós veszély nélkül is végig csinálni.
A Quirinale teret lezárják, a lépcsők elé is kordon kerül, néhány őr biztosítja a terepet a díszes esményhez.
A "rezes-banda" hangját hallani először, ahogyan a tér alatt már elindultak. Hamarosan meg is jelentek a Scudérie felől, zenekari felvezetéssel vonul a friss erőt képviselő díszegyenruhás alakulat, majd kivonul a szolgálatot teljesítő egység. Mikor mindenki a téren van, mi is következhetne, mint a dell' Inno Nazionale ( Fratelli d'Italia).
Különböző egyenruhában van a két alakulat, de a gyakori festákon, illetve még szezonálisan is más az összkép. Nem lehet azt szavakba önteni, a látványt, ahogyan a hazájukra büszke emberek vonulnak, tisztelgésként és fordulás előtt furcsa lépést lejtenek, vagy azt a hatásos hangzást sem, amikor az élces férfi hangon pergős ének harsog hazájukról, hazájukért.
Aztán következik a két egységnél a kölcsönös "tisztelet-látogatás", majd a kapuban álló két őr cseréje. Ehhez zászlóval kezében elindul egy a fáradt csapatból a frisshez , ez olyan, mint az "adj király katonát!" :) Aztán a két új őrt elkíséri még egy a saját csapatból, így négyen érkeznek a kapuhoz. Meghatározott protokoll szerint zajlik minden, ahogyan elvonulnak a téren, nagyon jól látni azt a büszke fejtartást, amit minden kis bambino-korú ragazzo is folyton gyakorol. Aztán kísérgetik még egymást, míg mindenki a saját csapatához kerül, majd az új csapat bevonul az elnöki palotába, a régi pedig azon az útvonalon, ahol a váltás jött levonul, mögöttük a zenekar biztosítja lépésükhöz az ütemet.
A forgalom a Scuderie előtt már a bevonulás után azonnal indul, és a levonulás pár percére zárják le ismét. Gyorsan összeszedik az ideiglenes korlát-elemeket, és újra szabad a lépcső vagy egyéb útvonal felől is a tér megközelítése.
A hazafiság, Itália éltetése, és a hagyományok ápolásának mintája számomra az egész. Elnéztem a legényeket, amint egymás felé fordulva menetelnek, nekem azt jelentette, hogy - bár protokoll szerint begyakorolt, de - a bizalom erősítésének eszköze is ez. Természetesen meg lehet nézni felvételeket a video-megosztó portálokon- de az csak thalvány sejtést ad, igazi lúdbőröztető élmény Ott megélni a pillanatot. (Ezt még csak úgy magamnak teszem hozzá, hogy 2x54 fő vonul fel, melynek összege 108. Számmisztikailag a 9-es döbbenetes erejének naponkénti biztosítása.)
A Bernini díszkapuján belépve megnézem a "Ciprus a szerelem szigete" kiállítást.
Úgy emlékszem, kivételesen csak olasz nyelvű ismertető volt, de lehet, hogy nem voltam elég éber. :)
2 terem csak az egész, ha valaki ott jár azért nézze meg. A legszebb darabok a honlapon is tanulmányozhatók, én az ottani infók alapján tettem bele a programunkba.
Arra érdemes figyelni, hogy dél körül bezár, és a 15.15-ös őrségváltás után nyit újra. Vagyis amikor az Őrség főnöke engedélyt ad a belépésre. Az épület bal oldalán (a lépcsők felől) kell sorakozni.
Jókat mosolyogtam a több ezer éves kezdetleges szobor kidolgozásokon. Volt olyan darab, is amelyiknél furcsállottam, hogy a kiírás szerinti korból való, de tudjuk, hogy az ember alakok ábrázolása tájanként is egyedien (ütemben és formában minőségben....) változott.
A szállás felé útközben Borromini kis San Carlino templomába indulok. Az ovális templom annyira picike, hogy állítólag elférne a Szt Péter Bazilika kereszthajójának oszloppillérei között.
A kupola is ovális, az egész olyan mint egy ékszerdoboz. Hangulatos és bájosan kedves hely a kerengő is, a közepén található szép kúttal. Míg a templom Borromini első önálló munkája, a kolostor egyike az utolsóknak.
Mielőtt hazamegyek az Ottaviano metronál beülök egy étterembe, és menüt eszem. Felfrissítjük magunkat, és a reptérre indulunk a 6 eurós Shuttle-busszal. Talán 1-2 perces késés marad az út végére, és itthon a ryan-es gyalogló ketrecben érkezünk az épületbe.
Másnap én szokás szerint reggel 8-tól dolgozom, de első Rómás útitársam szabadságon volt. Valószínű, hogy elfáradt, mert délután 1/2 2-ig aludt. :)
Kedden korán kellett kelni a 8 órás magyar nyelvű misét terveztük be a Szt Pietro Bazilika Grottájában. Mivel a közelben lakunk, ez nem jelent akadályt. 1/4 8-kor gyorsan átjutunk a secun, a Piéta előtt időzünk, II. János Pál sírját csak messzebbről láthatjuk, mert misét tartanak. A Bazilika nagy része székekkel lefoglalva és lezárva, még a Szt Péter szoborig sem juthatunk el. - Egyházi előljárók fogadásara készülhettek.
A VMR-es Theodora nővér tanácsára 3/4 8-ra a Szt András szoborhoz indulunk, a sekrestyéig mehetünk. Elég nagy a forgalom, több misét is tartanak, a papok vezetésével vonulnak a lépcsőn le és fel és a különböző nyelvű mise résztvevői. A jóképű biztonságis megnézi a miserendet, így megengedi, hogy a Grotta lejáratához közelebb menjünk. Dr. Németh Lászlóval és lengyel segítőjével együtt mi is leindulunk. Később csatlakoznak még ketten. Belépve a Magyarok Nagyasszonya kápolnába Szent István királyunk szobra fogad, amint alázattal felajánlja koronáját (és az országot) a falon elhelyezett Máriának.
A kápolna egy cseppnyi Magyarország. Élmény volt szeretett Városomban a magyar nyelvű mise, és az ima hozzátartozóinkért hazánkért. Meghitt volt, hiszen összesen 6-an voltunk, ehhez közvetlen hangvételű és nagyon kedves volt az egész szertartás is.
A Kápolnát Lékai László kérésére VI. Pál pápa ajándékozta a magyaroknak a korábbi Constantinusi Szt Péter –templom kápolnája helyett, melyet még Szt. István királyunk kapott II. Szilveszter pápától.
A reneszánsz idejében kivájt grották azt a 3 m-es szintkülönbséget töltik ki, mely a régi és jelenegi Szt. Péter bazilika között van.
A kápolna elég pici, 16X4,5 m-es nagyságú. A boltozott helyiség sajátosságait megtartva Gerő László építész a lehető legkisebb bontással alakította át, a kápolna diadalíve is egy megmaradt falrészből került kialakításra. A kápolna belső díszítését illetően pályázatot írtak ki. Elég szűk körű lehetett, a Kiss szobrász-család számos tagja alkothatott.
A belső díszítéshez felhasználták az ásatás során előkerült római középkori és reneszánsz faragott köveket. A művészeti témát is Lékai bíboros határozta meg.
A kápolna legfőbb ékessége Varga Imre szobrászművész alkotásai a magyarok Nagyasszonya és Szent István alakja. A Szűzanya karján a gyermek Jézussal az oltár mögötti falra került. Ezt az arannyal bevont falat a tarsolylemezekről ismert Magyar-motívumok dombormintái is díszítik. István királyunk térdeplésre erszkedve a koronát és orszángunkat ajánlja Máriának.
A 2 hosszanti falat 20 magyar, illetve hozzánk kötődő szentet ábrázoló relief 100X100 és 80X100 cm nagyságban díszíti folyamatos képsort alkotva. A dombormű sorozat besűrítve modern, de esztétikus kivitelben jeleníti meg a magyarság történelmét- és szentjeit valamint kapcsolódásunkat a katolikus egyházhoz. A hátfalat a már említett eredeti Bazilika kövei mellett Amerigo Tot 4 részre osztott ovális bronzlap kompozíciója díszíti.
A kisméretű oltár cosmata előlappal és ókeresztény faragással ékesített. A felolvasópulpitus szintén cosmata munka. 1980. október 8-án II. János Pál pápa szentelte fel.
Minden Rómába zarándokló magyart szeretettel várnak a kedd reggeli magyar szentmisékre. Csoportokat ajánlatos előre bejelenteni Németh László főlelkésznél ( italiamissiohu[kukac]gmail.com).
5 euróért vettünk egy kis füzetet, melyet a római magyar katolikus lelkész írt, csakúgy mint a Santo Stefano Rotondo ismertetőjét.
A mise után engedélyt kaptunk hogy megnézzük a falakon elhelyezett Magyarországhoz köthető szentek domborművét és az oltárral szemközti falon elhelyezett Amerigo Tot alkotását, kb. 20 perc múlva egy arra járó biztonsági őr bezárta az ajtót.
Felmentünk a lépcsőn, a Bazilikában már akkor sokan voltak, megnéztünk egy-két gyönyörűen megmunkált síremléket, és a sekrestyét, majd az épület bal oldalához mentünk vissza, és a Kupolához vettünk jegyet 7 euróért a lift+lépcső verziót választva.
Bár a kupola belsejében teljesen körbemenni nem lehet, és az előkészületek miatt kevés embert láttunk lent, de a döbbenetes méretet nagyon jól érzékeltük innen fentről. A tudatunk kicsit kozmetikázza lent, innen már nem teheti. A kettős héjazat között már igen szűk, de végre feljutunk, és örömmel látom, hogy a nap kisütött, és nem zsúfolt a kilátó.
Rómát látni 360 fokban egy csodálatos kupolából ekkora magasságból... Erre még csak azt sem lehet mondani, hogy a Város a lábaim alatt hever, mert én vagyok kész Róma szépségeitől. :) Fantasztikus üde zöld foltjaival, elegáns és színes változatos formájú épületeivel bármelyik napszakban gyönyörű a Város innen. A jellegzetes formák kiemelkednek, látni a Tevere platánfákkal szegélyezett kanyargó medrét, és távolabb az Albanói hegyeket. Látni lehet az egyházi épületeket, a Vaticani Múzeumok épületcsoportjának hosszú sorát, és közöttük az udvarokat. A Sixtus kápolnát is felfedezem. Az tér egészét látjuk, elmondhatatlan klassz látvány. Jól kirajzolódik az Angyalvárat a Vaticánnal összekötő Passetto, és elénk tárul Vaticán kertjének számos részlete. Mennyivel másként fényképeztem most, hiszen nem is olyan régen sétáltam ott lent is, és tudtam melyik a kertészek főnökének háza, vagy azt is, hol található a jázminnal futtatott íves pergolákkal határolt park a szirénes kúttal, vagy a Lourdes-i barlang hű mása. Láttunk gyalogos és buszozó csoportokat is. Ez utóbbi folyamatosan gurult a Kormányzósági épület és a pápai címer között, majd megfordult, és a vasútállomás után eltűnt a különleges fák lombjai alatt. Egyébként innen fentről nem érzékelhető a kanyargós utak szerpentines jellege és nagy szintkülönbsége. (Időközben a secuhoz sort állók sorfala majdnem körbeveszi a teret.)
Igazi megkoronázása egy útnak, ha az ember innen élvezheti Róma látképét. Nem okozott a lépcső felfelé sem gondot, de azért lefelé mégis gyorsabban haladunk.
Kimegyünk az apostolok szobráig, iszunk egy finom, de megfizethető kávét a kupola teraszán, majd a lift után már a téren a Vatican postáján veszünk képeslapot és bélyeget. A visszajáró 50 centes érme a Pápa arcképét mintázza.
Az Angyalvárhoz sétálunk és onnan busszal indulunk a Piazza Veneziára. Mivel a Capitóliumi Múzeum este 8.-ig nyitva van, átmegyünk a Colosseumba. A vasárnap megnyitott RP első ingyeneseként vasárnap megkezdett kombinált belépővel azonnal bejutunk, pedig ez már a harmadik nap.
A Colosseo hatalmas méreteivel és a nagy rablások és világmegrázó események melletti időtállóságával abszolút lenyűgöz. Belül meg-megállok, simogatom szememmel a 188 méter hosszú és 156 méter széles építményt, amely 55-73 ezer ember befogadására volt alkalmas. Külső kerülete 527 méter. 80-ban nyitották meg, az ingyenes nyitó buli a 86x54 méteres arénában 3 hónapig tartott. Miközben körbejárunk, elkerülhetetlenül megemlékezik az ember a sok-sok emberi-és állati áldozatról. Az "Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvözlégy Cézár, a halálba menők köszöntenek!”; és Juvenalis szavai: a „panem et circenses - kenyeret és cirkuszi játékokat” kívánó híres szavai is visszacsengenek.
Az ellipszis alakú porond alatt a 9 méter mély labirintus rejtette a műszaki berendezéseket és a viadalok résztvevőit, cserélhető díszleteit. Azt gondolom, sokan vagyunk, de csekély ahhoz, amennyi néző elfért itt.
Aztán az ültetési sorrendről beszélgetve érdekes gondolatok jutottak eszembe a korabeli nők társadalmi életben megjelenő háttérbe szorításáról. (Az olasz nők rendkívüli erejét és magabiztos fellépését látva érzésem szerint napjainkban nagy elismerést és kiemelt támogatást kapnak a családi energiából. Persze, épp a napokban olvastam egy október 29-i Newsweek cikket a feleségeket ért, férjük általi agresszív, - életet is veszélyeztető támadásról. Nyilván sokkal összetettebb a kérdés, meg a cikkben is csak néhány kiragadott példa volt, ami bárhol előfordul. Plusz alapos ismeretem sincs a témáról. )
Az árkádos folyosón belenéztünk a Roma Caput Mundi kiállítási anyagába. Volt egy hatalmas földrészenkénti térkép, melyen kiemelték Róma hódításainak területeit. Szemléltetően támasztja alá a kiállítás címét.
Az épület köveinek jó részét elhordták más építkezésekhez. Arra gondolok, ez is egy fajta újrahasznosítás (spoila) ami Róma sajátja. Egy gondolatnyi párhuzamot vonok azzal a babonával, mely szerint egy lakodalomban a menyasszonynak szerencsét hoz, ha van rajta valami régi darab... Azért örülök, hogy a XVIII. századtól kegyhelyként tisztelték, így megismerhetjük a rómaiak építészeti tudását, ésa birodalom legnagyobb amfiteátrumát, melynél hihetetlen technikai csodákat alkalmaztak..
A Vittoriano lépcsője és alsó terasza felől nézünk egy kis délutáni panorámát, majd innen közelítjük meg az Ara Coeli templomot. Keveset időzünk, de a Bambino kápolnáját megnézzük. A Capitoliumi Múzeumba tartunk, feltűnően nagy a tömeg, a Mamertinus börtöne felé vezető út az anyafarkas szobra mellett lezárva, rendőrök védik. Ez a kép fogad minket a Michelangelo által tervezett harmóniájáról is híres téren a Piazza del Campidoglion.
Az ókori emlékek és .. századi festmények sorát felvonultató Múzeum két épületből áll. Október elejétől egészen 2013 május 5.-ig megtekintheti, aki a Múzeumban jár azt az időszaki kiállítást, melyet „Róma napjai” címmel rendeztek be a Traianus- és Hadrianus kori (58-138) művészetről, és arról a 80 éves időszakról, amikor egy kvázi egyensúly alakult ki Róma és a tartományi területek között is. Érdekesség, hogy a „vendég-tárgyakat” nem lehetett fotózni. Amikor ezekben a termekben jártam, nagyon sokan voltak, - közöttük olasz csoportok is-, és beálltak a különleges szobrok elé, ott magyarázott az idegenvezető.
A Pinacotecában Sachetti és Pio anyagát állították ki, számos XVI.-XVIII. századi festők képeit találjuk. (Rubens Caravaggio,Velazquez) Leginkább a Pietro da Cortona teremben a Szabin nők elrablását megörökítő vászon és egyéb remekművek mellett ücsörgök, és egy másik teremben Caravaggio La Buona Ventura alkotása volt rendkívüli hatással rám. Utóbbi kivételesen egészen emberi arcokat ábrázol, és nagyon finom az érzelmi töltés megjelenítése.
A Palazzo Conservatorio termei gazdagon díszítettek, érdemes a kiállítási tárgyak mellett azokat is megfigyelni. A hangulatos teraszokról és a Kőtárat befogadó Museo Nuovo felé vezető ősi Tabuláriumról nagyon klassz a panoráma, és a capuccino itt is finom.
Jól megférnek itt egy teremben vagy azonos polcon császárok szónokok, költők, filozófusok és más államférfiak. Az állandó kiállítási tárgyak közül az általában ismertek: az első keresztény uralkodó Constantinus császár eredeti 12 méter magas, hatalmas szobrának töredékei; Marcus Aurelius óriási lovas szobra; a Tövishúzó, és a márványból készült fájdalmas arckifejezést mutató Haldokló gallus, a gyönyörű Vénusz szobor.
Talán mégis az etruszkok alkotta Romulust és Remust tápláló nőstényfarkas a legnépszerűbb. Bár a farkas az i.e. V. században készült, csak a XV. században egészítették ki az ikrekkel. Az éber farkas fürkésző szemei és hatalmas duzzadt emlői biztosan feltűntek már Nektek is.(Akár innen is származhat az a tan, hogy az anyák ősi feladata a táplálás, minden ezzel kapcsolatos probléma az anyákkal való kapcsolatunkban gyökerezik.)
Kiemelkedő volt még számomra a Diana-Efesina néven kiállított termékenység istennő szobra. Érdekessége, hogy a test - rajta a több sorban elhelyezett emlőkkel, - fehér márványból készült, de kezei, lábfeje és feje kőből.
A Capitóliumi Múzeum egyébként virtuális túrával előzetesen bejárható.
A téren valamilyen demonstrációt tartanak, tam-tam dobok pergése és szónokok beszéde kíséri felfedező múzeumi sétánkat. a részt vevők nők és férfiak, bevándorlók és helyiek vegyesen, az nem derült ki számomra, hogy mi mellett szólt a megmozdulás. Míg nézelődünk, a nap nyugodni tér, egészen sötét lesz.
A Cordonatán át hagyjuk el a mindig nyüzsgő teret, busszal a metróig, majd a Battistini végállomásig utazunk, hogy a másnapi audiencia jegyeket a VMR-ben átvegyük.
Könnyen odatalálunk, és kiderül, hogy mivel vendégek számára nem volt szükséges, nem mentek el értük. Az én vétkem, ismételte Kinga nővér, alig győztem mondani, hogy semmi baj nincs. Tőlük megtudtuk, hogy a Szent Anna kapunál, vagy a Bronz kapunál még a fogadás napján is kérhetünk jegyet a Svájci Gárdistáktól.
Emlékeztem, hogy Anblock dícsérte azt az közelben lévő éttermet, amit a Házban ajánlottak. Megemlítem, és készségesen mutatják meg a térképen. Valóban jó kis hely a Ristorante Pinco Pallino, kár hogy nagyon kiesik. Főként fiatalok vannak, egy társaság születésnapot ünnepel. A torta érkezéséhez lekapcsolják a villanyt, aranyos volt a Buono augurio szöveggel a jól ismert dallam.
Metró után beszerezzük a jegyeket a Szt Anna kapunál, váltunk néhány szót a Gárdistákkal, majd otthon összekészítjük csomagunkat.
A következő napon útitársam a Vatican kincseit nézi meg 9-től, előtte a szomszédos pékségben vesz reggelit nekem is. Némi lustálkodós pihenő és netezés után kihasználom, hogy az egyik legjobb bevásárló helyeket felvonultató városrészben lakunk. Nem szokásom, és most is inkább csak nézelődtem, azért sikerült 1-1 ajándéknak is megfelelő darabot kifogni az Oviesseben.
Körülnéztem még a Via Cola di Rienzon, majd egy pasta menüre beültem a közelben.
Azt már írtam, hogy pár perc különbséggel, de lekéstük a Colosseot, (a pénztár és a beléptető kapu 1 órával korábban zár), így ezen a napon a Roma Passt csak utazásra használtuk.
Egyébként az RP-hez van egy kód, amivel elérhető a 200 megabájtnyi alkalmazás, a „ROMAPASSÉ”, illetve a www.mobile.turismo.it is elérhető.
A nap további részében templomokat néztünk, hiszen azok hétfőn napnyugta körül is nyitva vannak. Sorban a San Pietro in Vincoli, Szt Péter láncával és Mózessel, valamint a 2 diáklány hátborzongatóan szép énekével. Majd a Santa Maria Maggiore következett, ahol belopakodtam a régóta zárva tartott Capella Sistinába is fotót készíteni. A leplet már leszedték, de az állványok még ott vannak, talán Avventóra vagy a fény születésének ünnepére elkészülnek. A Paolina kápolnában miséhez készülődtek, de fotózni ott egyébként sem lehet.
Kimentünk még a San Giovanni in Laterano pápai bazilikába, és a Battisterót is megnéztük. Közben rájöttem, hogy a nyáron látott " többnyire csupasz falú kápolna " egy régi épületszárny lehet, az egyik kápolnából egy ajtón át közelíthető meg, de most 1/2 7-kor már lakat alatt volt.
Szétnéztünk még a téren, majd metróval a Spanyol lépcsőhöz mentünk, a metró közelében lévő fagyizót szerencsére útbaejtettük.
A tér lenyűgöző esti fényében. A teraszokkal tűzdelt lépcső, tetején a két tornyú templommal és obeliszkkel, mint egy előadás díszlete. Lent a legmagasabb antik oszlop, és persze a Bernini apjától származó szépséges Fontana Barcaccia bűvöli el az embereket. Néha a rózsával, tapadós labdaccsal próbálkozó árusok rántanak vissza a valóságba. Nézelődünk fotózunk, majd az esti Város-képben gyönyörködve átsétáltunk a Pincio kilátójára. Innen is megnéztük az esti panorámát, a kupolák fénnyel és harangszóval üzentek egymásnak. Lépcsőzés után a Piazza Popolót vettük szemügyreesti fényében közelebbről is.
A novemberi este 8 óra ellenére is elég nagy élet volt a tereken. (A Trevi forgatagát persze meg sem közelíti.)
Metróval Pratiba mentünk, és beültünk aperitívóra a Via Giulio Cezarén egy étterem fűtött sátorába. Itt 8 euróért lehetett koktélt választani. Szendvicsfalatok, tészta-és rizs saláta, mini pizza, suppli, sült krumpli és grillezett zöldség volt a választék.
2013. március 10.-ig lesz látható az antik városnak szentelt Roma Caput Mundi (Róma a világ feje) című kiállítás, helyszíne a Colosseum és a Forum Romanum (Curia és a Tempio di Romolo). A kiállítás célja, hogy bemutassa az integrációt, ami Rómát a világ urává tette. Segít abban, hogy téveszméket oszlasson el, és egy kicsit jobban megismerjük vagy megértsük az ókori birodalom fővárosának szociális gyakorlatát. Vagyis, hogy ne csak a cirkuszi vérengzésre és áldozatokra vagy hadviselésre emlékezzünk, hanem a Város toleranciáját, befogadását és az állampolgári jog kiterjesztését is megismerjük.
A Curiában gyönyörű mozaikok, domborművek és freskók kaptak helyet. (Nyilván eloszlott a 3 helyen, de nekem nem tűnt 100 darabnak, bár a Colosseumban nem néztem végig mindent.)
Claudius 48-as beszédének feliratát elhoztam Nektek fényképen. Remélem a kicsinyítés után is látszik valamennyire. (A császár állampolgárságot sürgetett az Alpokon túli Gallia Transalpina lakosainak.) Caracalla papiruszát - amellyel 212-ben a birodalom összes lakosának állampolgárságot adott-, nem sikerült az üveg mögött megörökítenem.
Az eső többször nekikezdett, míg járkáltunk az ókori Róma szívében, lábunk alatt a Via Sacra eredeti kövezete, körülöttünk ágaskodó oszlopok, és romos épületek a nagy területen. Vittünk térképet is, de a szálláson maradt. (Ott van annak a helye. (: ) Szerencsére a romok nagy részéről tudom mi volt, és feliratok is vannak, de nincs az a szem, amelyik a később kerítéssel megnövelt távolságot is legyőzi.
Oszlop-fal-és márványtöredékek, lépcsők mutatják a híres csarnokok, bazilikák és templomok alapjait, melyeknek eredeti formájukat mindvégig meghagyták. Micsoda viharokat, viszontagságos időket, elemi-és emberi pusztítást éltek túl ezek a maradványok.
A 309-ben épült Isteni Romolo Templomának nagy bronzkapuja ősidők óta tartja magát, és még zárható is. Körülnéztünk a pici belső térben, de nem készültek fotók. A korhű történelmi filmrészletet 2 kivetítőn párhuzamosan adták angolul, és két méterrel arrébb a másikon olaszul. Plusz a látogatók zaja, - volt hangzavar rendesen. :)
Megnéztük még a Maxentius Bazilika eredetileg 6000 négyzetméterének csekély, de így is megdöbbentő vörös téglás falmaradványait. Ez a háromhajós bazilika 24,5 méter magas oldalhajójának fala, a fő hajó még ennél is magasabb, 35 méter volt. Iciri-picirinek éreztem magam. Majd a Vesta papnők területére mentünk, az árkádos római ház már nincs meg, de a csodálatos II. és III. századi szobor töredékekből kapunk ízelítőt. Hihetetlen, de a középen lévő kertben a rózsa még így novemberben is virágzott. Milyen színe lenne, ha nem rózsaszín. Titusz diadalíve majd a múzeum épülete után kisétáltunk egészen a Colosseum közelébe.
A Forumra virágkorában jellemző politikusok, kereskedők, léhűtők és őgyelgők színes világát, illetve a győztes csaták utáni Triumphus vagy Ováció ünnepélyességét, a népgyűlések hangulatát csak filmekből, az épületek pompáját pedig rekonstrukciókból sejthetjük.
Ezután a Palatinus dombra indultunk, amely a legrégebben lakott területe Rómának, és a császári villák is itt sorakoztak. Impozáns épületeikre ma már sok esetben csak romjaikból előtűnő töredékek emlékeztetnek. Mellettük ma már a píneák cédrusok és akantuszok, madarak és turisták hada jelenti az életet. A nyári ültetésű kék virágokból is látni még valamennyit.
Elment az idő, Augustus háza már rég bezárt, a nap is nyugodni készül, pedig egész nap alig láttuk. Így csak a külső terület látványosabb részeit néztük meg. Zárás előtt 1 órával nem csak a pénztár, de az Antiquarium/múzeum sem fogad már belépőket.
A hangosbemondó 10 perccel korábban figyelmeztet, és a legközelebbi kijárat felé terelgetik a látogatókat. A Szent Úton hagyjuk el a területet és a Colosseum felé haladunk.
Nem csak fáradtak, de éhesek is vagyunk, a friss levegő és a felfedezés öröme piros pozsgát csalt arcunkra. Trasteverére indulunk busszal az Argentínáig, majd onnan villamos hiányában gyalog a Csokoládéfesztiválra, és vacsorázni. Az eső mintha be akarná pótolni, amit nap közben halogatott, csendesen és kitartóan hullik.
Esőben nem kellemes a hídon vagy Trasteverén barangolni, így aztán a vacsora- és pihenés iránti vágyunk totál kiütötte a nyeregből a Festát. A teraszon jól esik a fűtés, nemkülönben a meleg leves és a pastát leöblítő ház bora. Rövid séta még a zegzugos utcákban, majd a hídon a Tevere túl oldalára, és busszal hazáig megyünk.
Nos, akkor a beszámoló a november eleji útról. Az első napról az utazási részben olvashattok. Talán túl hosszú lesz így is, pedig napokra bontom, sőt ezt a npot rögtön két részre.
Vasárnap délelőtt 10 óra körül érkeztünk a Foro Romano Via Fori Imperiali felőli bejáratához. Korán van, és szemerkél az eső, eloszlik a nép a nagy területen, de mindkét irányba átmenő forgalom van. Itt vagyunk hát, előző nap láttuk már kívülről a Campidoglio felől, de bent lenni a történelem forgatagát idéző romok között egészen más érzés még másodszor is.
Először a Caesar tiszteletére emelt templom maradványainál emlékezünk meg a hadvezér-császárról és megnézzük a sír formájú emlékhelyet. A halotti máglyán Róma népe folyamatosan gondoskodik a virágról.
Néhány nappal indulásunk előtt így szólt Csenger 13 híradása: " Ideiglenesen november 4-ig megnyitják a látogatók előtt a római Fórum legrégibb keresztény templomát, a Palatinus-domb császári palotái alatt megbúvó Santa Maria Antiqua templomot.” A csoportos vezetések fél óránként indultak 9.30 h és 14.30 h között.
Mivel véletlenül éppen Rómába készültem írtam egy levelet Gabriella Gattonak a templom és a kora középkori freskók látogatása ügyében. Segítségét kértem abban, hogy az utolsó 2 nap valamelyik vezetett bemutatóján részt vehessünk. Választ, vagy telefonos értesítést sajnos nem kaptam, de ismeritek már pozitív beállítottságomat. Indulás előtt még kinyomtattam a levelet, és elhatároztam, hogy mindenképpen megnézem ezt a kuriózumot. Ha már úgyis ismétlések és első utas zsúfolt helyek teszik ki az Ott tartózkodás nagy részét, azért legyen valami ínyencség is.
Belépéskor a forgóajtónál lévő személyzettől már érdeklődtem, de azt mondták, hogy nincs már hely. Előkaptam a levelet, így a templomhoz küldtek, hogy az ottaniakkal beszéljem meg. A későbbi vezetőnk nagyon kedvesen meghallgatott, elolvasta a levelet, és azt kérdezte, - mi volt a válasz? Majd hogy a haza és a szakma jó hírét védje, a pénztárhoz küldött. Hozzak jegyet, és a következő csoporttal mindketten bemehetünk. Kitartásom és elszántságom szerencsére erős, szükség is volt rá.
Viszonylag rövid idő alatt sikerült megismertetni az első pénztáros Signorával a helyzetet, s azt, hogy van helyünk a csoportban,- ami ugye 5 perc múlva indul. Levelet elolvas, válaszról érdeklődik, majd közli, hogy a külön jegyet a másik pénztárnál árusítják, ahol mellesleg 10-en álltak sorban. A várakozók kérésemre biztosítanak, - nem engednek előre.
A Signora2 viszont elkérte a levelet, és újra indult a helyzetfelmérés, magyarázás... majd letette a jegyeket, és a szűkre szabott visszajárót korrigálta még, de boldog mosollyal az arcomon ismét a kerítés kapujához mentünk, a 11.00 órás csoport indulását vártuk.
A vezetett vizit párhuzamosn 2 csoportnak zajlott, az első részben kint a szabadban egy általános ismertetőt kaptunk az épületcsoportról, valamint a hosszúra nyúlt 2001. óta tartó restaurálási munkákról. Ezalatt az előző csoport bent volt a templomban .
Az ismertető közben megnézhettük a munkálatok fázisait bemutató, és a feltárás -konzerválás lépéseiről készült tablókat; a kinti tárolókon a változatos mintájú oszlop-és márványtöredékek halmazát, és a falfülkékben megbújó freskókat. Fotók mutatják, ahogyan a sóvirágokat lefejtik, és korszerűbb módszerekkel történik a konzerválás. Többször elmondta fiatal vezetőnk, hogy az igazi gyönyörűség bent látható majd, és igazat beszélt.
Végre beléptünk a főhajóba, ahol vaku nélkül fotózhattunk.
Nagyon sok szépséget lehetett felfedezni: csodálatos élénk színekkel, és jól elhatárolható alakokkal az oszlopokon, az oldalhajókban, az apszisban, a szarkofágon és a padlózat kőből rakott mozaikjain, megkapó jelenetek Krisztus életéből, görög szentek mellettük görög betűk, különleges ruházat. Részletes leírást nem írok, hiszen Caesarina sokkal korábban megtette már, és a neten is jó anyagok találhatók.
Azonnal a szentélyhez mentünk, és az apszis valamint annak két oldalán található freskók részletes ismertetőjét hallhattuk. Csakúgy mint kint, önállósítottam magam, és fotókat készítettem az éppen üres oldalhajóban vagy valamelyik kápolnában.
Ami a stílust illeti. Tekintettel arra, hogy nem azonos időkből származnak, megtalálhatók bizánci-keresztény és pogány művészet jellemzői is. A freskók között megtaláljuk a bizánci császár üldözése elől Rómába menekült görög szerzetesek műveit. Van egy csodálatos freskórészlet az apszis jobb oldalán, amelyen 6 különböző korban keletkezett lepattogzott darabjai láthatók. Olyan mintha gyöngyökkel, ékszerdarabokkal mintázottak lennének.
A bal oldali hajóban egészen nagy egybefüggő felületen láthatunk festményeket, de a két kápolna is csodálatos kincseket rejt. A jobb oldalhajó bejárathoz közeli részén van egy különleges freskó, amelyen a Szent Szülőket és gyermekeiket - vagyis Szűz Mária a gyermek Jézussal, két oldalán Mária (Anna) és József (Rahel) édesanyjuk ölében, - egy képben ábrázolják. Egy makett is készült, ami azért segített, hogy egyben láthassuk az egészet.
Kb. 1 órás vezetés volt, 9 euróba került a külön belépő.
Míg én a 3 próbát teljesítettem, útitársamat arra kértem, nézze meg a Forum Campidoglio felőli részét. Tőle tudtam meg, hogy kiállítás van a Curiában, így bementem, pedig nem terveztem.
Az utazási fórumban már visszajeleztem. Más jellegű amiért itt is ezt teszem. Zsazsa élménybeszámolója kapcsán jutottak eszembe gondolatok. Remélem, nem bánjátok, ha bepötyögöm.
Azt hiszem, belefér afórum-indítóban megadott keretbe.
A "..tányér alakú fenyők": nos, ezek az ernyőszerű jellegzetes formájú fák a Mandulafenyő/ Pinus Pinea nevet viselik. Rendkívül magasra, 12-20, sőt 25 méter magasra is megnőnek. - 20 Celsiusig jól tűri a hideget. A píneadiónak nevezett 2 cm-es magja ízletes, ezért a kertemben máris fix helye van. :)
Több alkalommal is említettem már, hogy különös barátságban és mély kapcsolatban vagyok a fákkal (is). Több oka van, ezt inkább nem részletezem. A fák nekem mindig üzennek, az "élni és élni hagyni" üzenete mellett törzsük, lombkoronájuk, gyökerük, kerekségük, vagy éppen hiányosságuk is érdekes gondolatokkal ajándékoznak meg. Nagyon szeretem Rómát, ezt már a vak és süket is tudja, de a Várossal együtt csodálom platánfáit, a cédrus- és egyéb fenyőinek sokféleségét és természetesen a pálmafák fajtáinak változatosságát is. Kedvelem továbbá az olaj- és mimózafákat vagy a citrom- és narancs ligeteket is. (A kertek teraszok és parkok virágairól és bokrairól, most nem ejtek szót - remélem, nem sértődnek meg.) Volt szerencsém elég sok parkot is bejárni, több különleges fát is megcsodálni, de csak az utcán sétálva is feltöltenek ahogyan néha magányosan, néha egymásnak támaszkodva esetleg összeölelkezve ott állnak; roskadozva termésüket kínálják, vagy éppen ölükben bújtatják azt. De a Mandulafenyők büszkék, egyenes tartásúak, nem támaszkodnak egymásra: a szélben libegő szoknyájukkal/ágaikkal is játékosan integetnek; vagy színes hátteret nyújtanak, hogy a történelmi hagyaték még inkább kiemelkedjen, és hűs árnyékot adnak a tikkasztó melegben.
Mikor először Rómába érkeztem, a hatalmas "Píneák"- ahogyan én emlegetem sokszor, azonnal azt üzenték - itthon vagy. Aztán persze sok mást is. Nemrégen Valaki, aki levélben is kért segítséget, pár soros beszámolójában ezt írta: " Első benyomásom az volt, hogy itt minden olyan nagy. Túl nagy. Óriásiak a fák, túlnőnek a házakon, pedig azok se kicsik. Hazafelé néztem Pesten a házakat és a fákat. Az épületek itt is nagyok, de a fák feleakkorák mint a házak..."
Nem lehet szó nélkül hagyni Róma fáit, és az sem véletlen, hogy a művészeket is elvarázsolják. Gyakran "szólítanak" meg, s nem csak fotózom, át is ölelem őket.
Zsazsa szintén említi beszámolójában:
Ottorino Respighi Pini di Roma/ Róma fenyői: http://forum.index.hu/EditArticle/setArticle?t=9056467 Külön tételekben és időszakokban szólaltatja meg a Borghese a Via Appia, egy katakomba és a Gianicolo fenyőit. Hol játékos könnyedséggel, hol komoran, szinte vészjóslóan.A Via Appián pl. jártam már ezerágú napsütésben könnyed szélben, és gyülekező felhők idején is. Nekem abszolút hozza a zene azokat a hangulatokat. Sőt, helyszínenként napszakonként is megdöbbentően érzékelteti az atmoszférát.
Az 1924-ben írt szimfonikus költeményhez a zeneszerző a következő programot adta:
„I. Gyermekek játszadoznak a Villa Borghese fenyvesében: körtáncot járnak, katonásdit és csatákat játszanak, akárcsak az alkonyi fecskék, megrészegülnek önnön lármájuktól, és elfutnak. A szín váratlanul megváltozik… (II.) …íme, fenyők árnyéka egy katakomba bejárata körül; a mélyből fájdalmas zsoltár hangja száll fel, ünnepélyesen árad szét, mint egy himnusz, majd rejtelmesen elcsendesül. (III.) Reszketés lebben át a levegőn: a szelíd telihold fényében kibontakoznak a Gianicolo fenyői. Egy csalogány dalol. (IV.) Ködös hajnal a Via Appián. A tragikus tájat magányos fenyőfák őrzik. Homályosan, szünet nélkül, megszámlálhatatlan lépés zaja hallatszik. A költő képzeletében régi dicsőségek látomása tűnik fel: trombiták harsannak, és a nemrég felkelt nap ragyogásában egy konzul hadserege nyomul a Szent Úton a Capitolium diadalmas orma felé.”
Ottorino Respighi - számomra csodálatos- "Római trilógiájához" tartozik még Fontane di Roma/ Róma kútjai:
Hm, Róma ünnepei is megérnének egy eszmefuttatást. :) A kút elemzést meghagyom Catellának. ;)
Bocsánat azoktól, akik nem kedvelik ezt a zenei műfajt, lapozzanak/mérsékeljék a hangot, vagy hallgassák meg Liszt Ferenc Villa d'Este ihlette dallamait. :)
