Hááát....a párom pedig már reménykedett, hogy jövő héten elengedhetjük.
Én meg attól félek, hogy ha megtartjuk tavaszig, akkor nem lesz szívem elengedni.
Közben meg csendben drukkolok, hogy fiú legyen, mert azok olyan gyönyörűek! Bár gondolom, majd csak másodévesen fog átszíneződni. :(
Mindenesetre az evezőtollakon és a farktollak tövén is zöldül ill. inkább sárgul.
Annó kanáris ismerős meg tudta mondani, hogy fiú vagy lány az adott madara. Szétfújta a tollakat a fenekükön és látta....nem tudom mit.
Zöldikéknél hogy áll a dolog?
Az átteleltetéssel csak az a baj, hogy röptetni nem tudom, mert a szekrénysorunk mögé be tud esni, viszont, hogy onnan kiszedjük, ahhoz azt teljesen szét kell szedni a 4 métert, ami egyben van, nem külön modulonként. Szóval szívás!
Előszobában tudnánk röptetni, de ott ülőfa nem fér el, max a wc és fürdőajtó tetején tudna landolni.
Néztem a neten röpdéket, de nagyon drágák.
Kalitkában meg félő, hogy ellustul.
A bútoraink centire ki vannak számolva (albi), plusz szekrény nem fér.
Azon filózok, hogy ponthegesztett rácsból (1 centis hálókiosztás) dróttal lehetne közepes méretű röpdét csinálni házilag. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mi legyen az alja, de szerintem egy nagyméretű virágláda-alj tökéletes lenne.
Mekkora kellene neki?
Most a két szintes hörcsögketrecben csak a felső szintet használja, az aljára nem megy le.
Nálunk meg a csótányoknak nagy sikere van! Úgy futtukban, mély dobozba rakva, mikor először meglátták, kitört a hisztéria. Nem is merték megkóstolni. Sajnos kicsit meg kell nyomnom a csótányokat, így viszont imádják, mert mozognak ugyan, de nem félnek tőlük. Le-föl ugrálnak csőrükben a csótánnyal, aztán pikk-pakk széttrancsírozzák és lenyelik. Lábak elszórva a kalitka alján... És aztán hamarosan ott ugriznak a rácson, hogy jöhet a következő adag.
A csótánytól majd megint fognak köpetelni? Mert egy ideje nem csinálják.
Kint a természetben szülőmadarak ilyenkor csak annyit etetnek, hogy kismadár éhen ne haljon - így motiváltabb az önállóság megtanulására.
Víz. Amíg kap kézinevelőt (pempőt) addig keveset iszik, mert minek, hisz abban van folyadék. ha majd csak magot eszik elkezd inni.
A képen bemutatott madáritató a jó, hamar rájön majd, hogyan kell használni. Golyóst is megtanulják a madarak (nehezen, meg nem is mind) de minek? nem nekik való.
A letett tálban nem kezdett még fürödni? Ha igen, az jó, mert szebb lesz a tolla. Ha nem, akkor tedd be neki naponta 1-2 órára a tálkát (iatótótól függetlenül), jöjjön rá a fürdésre is....
Mire utazol, addigra rég önálló kell legyen. naki 1szer vízcsere az itatóban; 1cser kaja csere a normál magnál (kb félig púpos teás kanálnyi kell) meg naponta valami friss zöld, pl vékony almaszelet egy csipeszben tálalva, vagy katáng ága, hasonlók. A csíráztatott is jó ha kerül elé. Grit FONTOS, nehogy kimaradjon (látom, papírtörlő van alatta)
Ereszteni ezt a madarat idén (ősszel) nem sok értelme lenne, nagyon késői kelésű. El lehet engedni, de......nem élné túl.
Majd tavasszal, nyárelőn.
Ha kiteszed napozni, akkor félárnyék, azaz fele kalitka árnyékban legyen. Déli nap túl erős, inkább reggel, vagy délután. Éjjelre ne tedd ki, a lakás és a kinti éjjeli 8-10fok közt túl nagy különbség.
Zöldik nem odúznak. Ágakon alszanak, bent a lomb sűrűjében (pl tujákban - szeretnek abban fészkelni is.. Nálunk a borókában is voltak, pedig az szúr is.)
Tollas barátomnak még mindig a lágykaja a kedvence: ha gyúrok kis gombócokat, meg a lisztkukacot egy tálba teszem, akkor előbb a lágyeleség fogy, aztán a kukac =) Ha éhes, akkor marhahangosan kiabál, hiába van neki bent kaja. Oda kell tartani elé. El van kényeztetve=D
Nem voltam itthon 3 napig és Csuri-muri teljesen átöltözött, kis foltos tolla szinte teljesen egyöntetű szürkésbarna lett, csak néhol van mintája=)
Szerintem a golyós itatót tuti nem tudja a madár használni, mert azt csak nyalogatni lehet, nyulunknak meg hörcsögnek van, a madár nem tudja nyalogatni vagy belökni a golyót, hogy csöpögjön a víz. Az olyan itató jó, amiről Vlad korábban feltöltött képet. Enyémek is elkezdtek inni belőle, meg a felakasztós kajatartót is megtalálták, pedig előtte a kalitka alján volt a vizük, kajájuk, és én is négymilliószor cserélgettem naponta, mert mindig belekakiltak.
Szóval, akkor az jó stratégia, ha csak akkor kap enni, amikor kiabál érte?
Próbálom kihúzni az etetések közti szüneteket minél hosszabbra. És ezek szerint az sem rossz, ha etetésnél sem tömöm meg.
Szedegetni szedeget már, főleg az a nagy barna mag a kedvence. Azt eszi ki először. :)
A vízzel vagyok gondban. Még nem láttam inni.
Egyenlőre tálban kap, mert nem tudom, hogy megtalálja-e az önitatót, de ebbe meg belekakil, úgyhogy cserélgetem, ha észreveszem, de persze nem jó ez így. Szóval indul az önitató projekt.
Nézem olyan golyós rendszerűt is, ami rágcsálóknak való, az működik madárnak is?
Mennyi idő alatt kéne önállóan ennie?
Mert két hét múlva 3 napos külföldi továbbképződésre megyek és jó lenne, ha a páromnak addigra csak a kölykek elhozatalával kéne küzdenie, a madárhurcolással már nem.
A szabadoneresztéshez meg gondolom kéne akklimatizálni is. Ezért tettem most ki. Csak nem tudom, hogy elég érett-e már? Eleinte csak az északi oldalra gondoltam kirakni napközben, mert a déli nagyon fel tud forrósodni. Vagy árnyékolással kibírja? Nem szeretném ha megsülne, de azt sem, ha az északin megfázna.
És persze akkor még ott van az, hogy előbb-utóbb éjszakára is kinn kéne hagyni.
Napi lépésekben egyre kevesebbet kell neki adni, nem tudsz mást csinálni, magától nem fogja mondani "köszi, már nem kérek"....
konkrétan idén jártunk úgy, hogy egy leváasztós korban levő kézzel nevelt madarat betettünk egy 2 éves (anno szintén kézzel nevelt) azonos fajú nőstény madárhoz......, mondaán majd attól megtanul enni, megtanulja hogyan kell katángot csipegetni, stb....., s így végre leszokik a kézinevelőről..... Ahaaaaa, ahogyazt Móricka elképzelte..... , ugyanis a várt eredméyn helyett az lett, hogy az idősebb tojónak bevillant, hogy ő anno szerette a kézienevelőt, így másnap már ketten nyomultak, tátottak az Orlux handmixért....... (fotó, video a családi archivumban)
Aztán persze, amikor kőszívű mód azt mondtak, ha nem megy a fokozatosság, akkor punktum, mától nincs kézinevelő (fióka kb 2 hete már magot kellett volna egyen), akkor persze már működötta dolog,a fiatal eltanult mindent az öregtől.
Szóvbal ha eszi a magot, akkor egyszerűen el kell vonni a pempőt. Már elég nagy hozzá lassankán.
Ebben lakik itthon, a másikban a melóhelyen, és a régi dobozában hurcolom a kettő közt.
Meglepően jól bírja, bár ma szegény elbóbiskolhatott a szállítódobozban hazafelé (előtte megetettem), mert amikor kivettem belőle és betettem a kalitba, hirtelen azt sem tudta hol van.
Alternatív megoldás > keríteni kimustrált szekrényt, komódot, annak ajtajába vágni naaagy lyukat, arra 1x1es hálót tenni.
Ha visszakeresed, szarkamami2012 csináltatott ilyet (igaz, ő állandóar, és szépet akart - így többe fájt neki, mintha kukázott volna egy ócska szekrényt.)
Háát.. a kartondoboz necces, mert olyan szempontból jó lenne, hogy a papír hőszigetelő és széltől is véd, viszont nagyon hamar tönkremegy, ha másnem a madár szétáztatja (ürülékkel, kipacsált vizzel), ebből kiindulva takarítani sem lehet, az alja kb 2 napot bírna. Ha meg kint van akkor könnyen felboríthatja a szél, vagy kutya, macska símán lelökheti. Ha nyitott helyen van bever rá az eső. Ha gyengébb anyag akkor akár a madár is furhat rá lyukat. Nem igazán jellemző a zöldire, hogy "lyuggatna" de unalmában kopogtathatja és hülye vicc lenne, ha mégis. Én lebeszélnélek róla. Ha van elég hálód, akkor inkább csinálj egy favázat, azt borítsd be hálóval és arra mehet külső burkolatnak a karton.
Hát ez a szabadon tartás nem fog menni, mert nálunk ajtó-ablak nyitva van mindig.
Meg a tegnapi tapasztalatok alapján a két gyerek kissé veszélyes a madárra. Azt csodáltam, hogy szegény nem kapott azonnal szívinfarktust.
A köcsögfa jó ötlet, csak hely nincs neki.
Azon filózom, hogy ha szerzek egy nagy kartondobozt, aminek az egyik oldalát kicserélem ponthegesztett csirkehálóra (centis kiosztással), az jó-e röpdének? Mert akkor a függőfolyosóra ki tudnám tenni, hogy szokja a klímát (persze csak, ha már nem ordít a lágyeleségért).
Akkor ezért ücsörögnek külön, amikor leszállnak. Főleg a Pilincka vérmeskedik. Mondjuk ő velem is csinálta ezt a csattogást, amikor már jobban lett és utálta, hogy megfogom. Érdekes, hogy Pampola mennyivel jobban bízik bennem, pl. minap egy nagy poros pókháló akadt a lábára, és rögtön jött, hogy levegyem.
Jó lenne, ha nem bunyóznának. Milyen a madárbunyó? Inkább el sem akarom képzelni.
Te kiköltöztél a madarakhoz aludni? Mert én igen, és így apránként a kicsik is meg a férjem is :) Mivel főleg éjszaka tudok dolgozni (mikor a gyerekek már alszanak és békénhagynak), nagyon szeretek úgy elaludni hajnalban, hogy ott csipeg meg tekkeg a frissen ébredt, bereggelizett Pampola :)
A köcsögfás madarakról meg a nagypapám mondása jutott eszembe: "az anyjuk köcsögit!" :D
Köcsögfát még nem csináltam, csak egy bazi nagy ágat gyömöszöltünk be a fürdőszobába, amitől ugyan nehéz fürödni meg teregetni, de a madarak szeretik :)
Ahogy eltűnik a csőrzugból a srga rész, ahogy felnőttesednek, egyre inkább majd revírt akarnak foglalni, s ez bizony acsarkodással is jár (amit leírtál). Sőt az sem kizárt, box is lesz, de ne kell megijedni, hála ég, nem gébicsek 8mert azok képesek kárt is tenni egymásban egy családi vita során).
Lesz perpatvar, pl azért, hogy kié a legmenőbb ablakkeret, legjobb hely...., majd ezt békében egymás mellett alvás követi.
Nálunk tele csillár most összebújt madarakkal, de nappal szigorúan mind külön "köcsögfán', leshelyen ül, s ha másik arra megy, csőrtátás, acsarkodás, egymás ijesztgetése jön egyből. aztán összebújás.
A naőalit most a két villásfarkú szalakóta is gazdagítja, igen mókásak, úgyanis elkezdtek párhuzamosan ők is revírt foglalni, így a legjöbb köcsögfa már az övéké (persz, szigórúan a 2 legtávolabbi ágon, mert egyébként balhé van), de eset ők is kupacban alszanak, sőőőt, a másik bandával is hajlamosak közös kupacot alkotni a csilláron.
Mókás madarak.
Villásfarkú szalakótának "bájos" hangja van, s mivel tetszik nekik a köhögésem, így válaszolgatnak..... (varjú hozzájuk képest kanári hangú énekes)
(A kisfiamnak egyszer kruppja volt, ő is szteroidot kapott, minden gyereknek azt porlasztották. Vigasztaltak, hogy majd visszajárunk gyakran - szerencsére tévedtek. Nem hiányozna az autizmusa meg a lisztérzékenysége mellé. Amúgy az eü rendszer fikázásában kiváló partner lennék...)
Fölteszek én is egy képet Pampoláról, jó? Hátha jókedvet csinál :) Ez a mai röpködés alkalmával készült.
Ma azt csinálták röpködéskor, hogy amikor egymás közelébe szálltak, akkor néha nagy csőrtátásba, -csattogtatásba fogtak. Egy pillanatra olyan volt, mintha kaját kérnének egymástól, aztán inkább arra gondoltam, talán veszekszenek. Veszekszenek? Mert amúgy meg annyira jól megvannak együtt! Összebújva alszanak, tollásszák egymást. Lehet, hogy néha jólesik nekik is egy kis merengős magány?
Ülőrúd > pl mogyoró bokor, ha van, kiváló alapanyag. Vagy cseresznyefa, utóbbi mellett szól, hogy jó göcsörtös, érdes a kérge, és sok, közel 90fokos elágazó ág van rajta.
Javaslom a nem vízszintes ülőfa koncepciót, sőt, ha kiáll belőle szinte függőben másik ág, az csak jó, lehet csőrt koptatni, tisztítani rajta, viszont nem lép rá szaros lábbal. (higiénia rulez).
Vastagság 12-20mm közti. Nem az a jó ülőfa, amit körbeér a madár lába, karmai, mert azon túlnő a karma (nem kopik a hegye), és jól fenn tud akadni, no meg kiváló talpfekélyt is tud csinálni, hogy túl kis felületen fekszik fel a madár teljes súlya.
Fűzfa (szomorú fűz) is kiváló kalitkába, egy hosszú, hajlékony ágból, koszorú formát könnyű fonni (tekerni, vissza önmagába), amir belógatva a kalit tetejébe kiváló hinta, mászóka készül, aminek a kérgét is imádják rágcsálni a madarak.
Bodza, egyéb belül üreges bokorfélék nem jók, egyrészt gyenge a kérgük, másrészt az üreg az élősködők búvóhelyévé válhat. (bár ez utóbbi tenyésztőknél kockázat inkább)
--
Ha már félreáll a begye, ne etesd tovább, uncsiból, pótcselekvésből túleszi magát. Engedd minél többet repülni, az jót tesz.
Javaslataim > mag, ennivaló csak a kalitban legyen, szokjon rá a visszajárásra mielőbb. Ehhez kalit jó helye bútoron, kb fej magasságban van, s ajtó elé, kívülről kell ülőfát csinálni, hogy arra tudjon leszállni, onnan beugrani a kalitba kajáért.
Repülni se pec megtanul, 2-3 napos késéssel leszállni is. (látnád, miket tud bénázni egy varnyú külök, azóta nincs 2 egyforma poharunk)
leszállásban segítheted (meg neked is jobb lesz takarításilag, ha csináltok pár "mini köcsögfát" :-D.
Azaz fogtok egy több felé elágazó vastagabb faágat, a tövénél (ahol le lett vágva a bokorról, fáról) odacsavarozzátok egy pozdorja vagy műanyag lapra (bútorlapra, mert annak súlya is van). A lap legyen akkora, hogy a legvégső vékony résztől megszabadított ágak (a vékonyakat tőből kell metélni) ne nyúljanak túl a lap szélén (ha odaül a madár, ne szarjon a lapon kívül), így lesz egy olyanod, mint egy kiszáradt, levelektől menetes kis fatörzsed. (OK, ha belsőépítészetileg az illik a lakásba, és van rá keret, 2-3 középnagy bonsai os megteszi "köcsögfának"). Kell belőle a helyiség 2-3 stratégiai pontjára egy-egy.
Ezekre könnyebben száll le, mint egy szekrény tetejének sima felületére.
Előállítása nem nehéz, költséghatékony, madár szeret rajta ülni (így oda is pottyant) kevesebbet kell takarítani utána.
Náluk a nappaliban van 3 köcsögfa, de ami fotóm van, azon a madarak is látszanának, az meg nem ide való :-)
Így elég a reklámban hideg sört látnom egy jó tüdőgyuszihoz.
Kúrlásáról meg, kapcsolódó orvosi tévhitekről, az eü állátás drámai hiányosságairól, a kritikán aluli diagnosztizálási képességről órákat tudnék írni/beszélni. Vonatkozó orvosom is tőlem/általam képzi magát e téren sajna, így azt írja fel, amit én mondok.
Ilyenkor csak a lórugás szteroid használ. Korábban a tüdőgyőgyász - kínjában - kortikoszteroid alapú lórugást adott - ami akkor helyre is rántott valmennyire, viszont kiváló köszvénnyel ajándékozott meg 44 éves koromra.
Hagyjuk. Igyexem pozitív lenni, és amennyire idegekkel birom, fexem. Sajna eléggé fosgyenge vagyok hozzá, hogy a nap nagyobbik részében jól essen ágyban maradni..., ez gáz. Pár nap, és kijövök belőle és nyugi lesz a következőig. (most a vidékre, erdő mellé költözéssel sikerült majd 1,5nyire nyújtanom a rést az előző ilynehez képest, a korábbi, bp-i lebegő (M) melletti 2-3 hónapokról.
Arról nem is beszélve, hogy itt több madaram lehet, mint Bp-en volt :-) S amíg tudok rajta röhögni, addig béke van. Az viszont ijesztő, hogy az egyébként profin idegromboló, hormonháborútól zavarodott, 11 éves lányom az elmúlt napokban tekintettel volt rám, sőt, többször segített is :-D
Kérek inkább képet a madárállatról :-D, lássuk mekkorát nőtt az a grínfincs
Csőri (Pelyheskének már nem pelyhes, Csőrikének meg nem elég bugyuta) újabb változáson ment keresztül:
Ordít, rezegteti a szárnyát és guggol etetésnél. Meg ki akar jönni a rácson keresztül. De legalább már nem hátrál! Így etetni is könnyebb.
Viszont hihetetlen mennyiségeket be tud nyomni egyszerre, félreáll tőle a begye. Már nem is merek neki annyit adni, amennyire ordít, mert észrevettem, hogy ha tartok egy kis szünetet, akkor utána már nem kér, holott öt percccel korábban majd megveszett a csipeszért. Nem szeretném, ha túletetném és belepusztulna.
Magokat szedegeti, de érdekes módon momentán a száraz magra jár rá jobban.
Kaptunk két ketrecet, egy madaras alapkalit (háztetős típus) ill. egy kicsit nagyobb, de hörcsögös, szintben osztott típusú. Muszáj kettő, mert elég macerás volt a kalitkát minden nap becipelni a melóhelyre gyalog. Így csak a madarat visszük a dobozában.
Ülőrúd téma engem is érdekelne, holnap megyek gyűjteni fát (rőzsehordó anyóka).
Megvolt az első röptetés a konyhában. Egész jól megy neki, konyhaszekrény tetejét simán elérte, függönyre is le tudott szállni, a földetérés viszont bajos (ahogy esik, úgy puffan), úgyhogy holnap tovább gyakoroljuk.
Immáron full madárformája van. Megdöbbentő volt visszanézni a másfél hetes képeket. Szépen kikupálódott a kis vakarcs!
Csináltam képeket, de a másik gépet, amin a fényképező képkezelője van újra kéne rakni, mert 45 perc mire közelítőleg feláll a rendszer, ha egyáltalán elindul, így nem tudok képeket feltenni.
Egyelőre tüdőgyulladás élvezetével töltöm az időm, s néha idesunnyogok a géphez, míg a család vmi nőtagja le nem ordítja a fejemet.
Ez van. Ha lábraszedem magam, után terítékre vesszük a klaitka ügyet. (max ha nagyon SOS-é válik a helyzet közben, adok egyet kölcsön, amiben elférnek a rozsdásak.
"A Carduelis chloris meg a Chloris chloris előtt is volt valamilyen chloris"
Az 1900-as évek eljén Ligurinus chloris volt. Egyébként ebben az időben a tengelicnek is más neve volt: Carduelis elegans. (Találó, nem? :) )
Egyébként rigó-poszáta téren egyetértek veled. A vörösbegyet és a rozsdafarkút semmiképp se nevezném poszátának, légykapó félének meg semmiképp. A rendszertani besorolásokat folyamatosan változtatják (és van, amikor vissza változtatják) átneveznek fajokat (sokszor nyelvtani hiba miatt!), új rokonsági kapcsolatokat fedeznek fel. Egyébként a modern rendszertanban az egyes fajok alá-fölé rendeltségi viszonya elavult szemlélet. Nincsenek alsóbbrendű állatok, a fajok egyenrangúak, "csak máshogyan oldották meg a problémát".
Rigó és légykapó valóban rokon fajok, hasonló az életmódjuk és képesek (lehetnek) utódot, hibridet létrehozni, de ez nem más, mint mondjuk mikor egy kanárit és egy tengelicet rakunk párba. Egyik csicsörke, másik csízféle, táplálkozás tekintetében nagyából megegyeznek, szaporodnak is, de mégse mondjuk, hogy végül is ugyanoda tartoznak.
