Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
A virágzó fának vajon mi a neve? Érdekes, eddig mindenki arra panaszkodott, hogy a Sixtusi kápolnában alig látott valamit, mert csak úgy áthajtják az embert. Jól értettem, neked lehetőséged volt ücsörögni, nézelődni?
Nagy érdeklődéssel olvasom a beszámolódat, és nézegetem a sok szép képet ( az előző leírásokat is élvezettel olvastam). Úgy gondolom újra vissza kell menjek Rómába én is, mert annyi látnivaló maradt ki korábban.
Bocsánat, ismét nem olvastam át, de a pékség helyesen :
...."Hazafelé még egy kedvenc helyet kell meglátogatnom, mert másnaptól augusztus végéig bezárnak. Panificio Mosca a Via Candián, itt veszek vacsorát...."
Az út derekára volt foglalásom a Giardino Vaticanoba ami természetesen a sétálós verzió, így a Musei Vaticani is hozzátartozik, hiszen onnan közelítjük meg. 4 nappal a kiválasztott nap előtt a hivatalos honlapról foglaltam a 10.00-12.00 közötti angol nyelvű vezetett vizitre (Konkrét időintervallumra és névre foglalható. Időtartama kb. 2 óra. Az olasz és angol mellett választható még a német, orosz, svéd, francia, portugál, spanyol.: )
Internetes foglaláshoz szükséges megadni minden résztvevő igazolvány szerinti nevét és hitelkártyával lehet fizetni. A kinyomtatott visszaigazoló e-maillel az abban megadott helyen és időben lehet a jegyet átvenni. (Esetemben ez a 15-ös pénztár volt, ami a biztonsági beléptetés után ugyanazon a szinten van.) Adnak 1 jegyet, amivel be lehet lépni a Múzeum területére, szintén itt adják a digitális pásztort 1 fülhallgatóval. Külön jegy a kerthez nincs, a múzeumos belépőre nyomtatják a plusz információt a dátummal együtt. Lényeges, hogy gyalogos, friss levegőn töltött vezetett túra, elég sok emelkedővel és lépcsővel mozgáskorlátozottaknak nem ajánlott.
A kertnek csak egy része látogatható így is, és mivel Őszentsége nyáron Castelgandolfón tartózkodik, természetesen felújítási munkálatok folynak több helyen. A kupolából jól látható vasútállomás és a növényekből megformált színes pápai címer közelébe sem mentünk, néhány szökőkutat és épületet, sziklakerteket, szobrokat, a helikopter-leszállópályát érintettük, de elég tempósan vitte az elegáns és helyes idegenvezető-hölgy a 20-25 fős csoportot. Vannak márványpadok, melyek régi szépsége sejthető, de az idő és történelem nyomot hagyott rajtuk. Tele van a kert különleges növényekkel, fákkal, nagyon tetszett a játékos olasz kert, a virágzó bokrok és fák mellett az elegáns teraszok és épületek.
Az évezredek katolikus egyházi elöljárói számára folyamatosan kialakított hatalmas terület mint egy örökzöldekkel és különleges növényekkel tele őspark. Mindenhol öntöztek, de a szökőkutak közül volt, amelyik szárazon szomjazott. Minden tárgyilagosság mellett is felemelő érzés itt járkálni, részt venni az időutazásban. Bármelyik részletet is hiábavaló lenne kiemelni, mert mindent Michelangelo gyönyörű kupolája ural.
A kerttel kapcsolatban változatlan a véleményem, - meg fogom nézni még tavasszal is,- de kizárólag ezt az élő vezetéses 2 órás sétást választanám. Láttam egy 15 euróért buszos verziót nyújtó Cristiano-buszt az eléggé közönyös emberekkel folyamatosan gurulni. Míg mi lelkesen fényképeztünk, és közelebb mentünk amihez csak lehetett, közülük senki nem fotózta a botanikus kertet, vagy a Vaticani Rádió bejáratát, és az éppen virágzó különleges fát sem...
Volt egy francia család 3 gyerekkel, a legkisebb 4 éves körüli, és a legnagyobb is alig volt 10-nél több… Mondanom sem kell, mindig a látnivalók előtt ugráltak, és nem csak a gyerekek gázoltak szemrebbenés nélkül a téma és fotós közé. Nem tudom, hogy élvezte-e az egészet abból a családból valaki. Többen rövidnadrágban és/vagy spagetti pántos felsőben jelentek meg, vehettek kendőt 15 euróért - valaki kettőt is. Élő idegenvezetés van, a fülest utána mindenki megtarthatja/kidobhatja. Nem nagyon emlékszem új információra abból, amit a hölgy elmondott, a hivatalos oldal ismertetője alapján többnyire beazonosítottam a helyeket. Mindenkinek javaslom, menjen el ha érdekli. De! Figyeljen a Vaticánban elvárt zártabb ruházatra, és szerintem ne vigyen oda kisebb (14 év alatti) gyereket. Volt valaki, akinek aznap délutánra volt egy vezetett múzeumos jegye is. A bejárati épület emeletén a makett mögötti ajtón megyünk ki a kertbe, és ott is jövünk vissza a Múzeumba.
A belépőjegy magában foglalja a lehetőséget a Vatikáni Múzeumok és a Sixtus-kápolna látogatására. Jól éreztem, mert éppen ideje volt már újra megnézni. Egy hónap is kevés lenne, ha azt a sok-sok „tetőtől-talpig” négyzetcentiméterig kimunkált falat, az udvarokat és a kiállított tárgyakat alaposan végig akarnánk nézni. Hihetetlen nagy a terület, elképesztően díszes minden terem a mozaikszőnyegeken- a falakon és mennyezeti freskókon túl mérhetetlenül gazdag és zsúfolt a gyűjtemény, amit második alkalommal is csak felszínesen nézhet meg az ember. Csak a Képtár és az egyházi kegytárgyak kiállítása önmagában is sokkoló, de talán ez a jelző leginkább a portré-szobrokat bemutató (Sala dei Busti) teremre illik. Szégyen, vagy sem, de a polcokon kiállított művek sokasága a sorba rendezett befőttes üvegek hatását keltette bennem. Néhányat megnéztem, de többnyire csak végigsétáltam a két oldalra húzódva, anélkül hogy hosszasan időztem volna mellettük.) A beiktatott kis pihenő jót tett, utána ismét befogadóbb lettem. Annyira jellemző, hogy másodszor is mennyi újat észleltem, és mennyi mindent nem néztem meg, vagy nem jutott el a tudatomig, hiába is néztem. Mindenkori állapotunktól is függ mi az, amire nyitottak vagyunk éppen, ilyenkor amit nézünk és látjuk is. Nagyon klassz kilátás van néhány ablakból, és a sok udvarba is jól esett kimenni, néha leülni. Most az épületek formájának szertelen váltakozása is hat rám, ezt első alkalommal nem is konstatáltam. A melegben inkább szomjas vagyok, a benti bárban elfogyasztott cappuccino és a sütemény éppen elég.
Péntek délutánhoz képest elég sok - főként kínai, japán és orosz - csoport volt. A Sixtus-kápolnában kicsit tovább időztem, ücsörögtem, nézelődtem. Ülve jobban sikerült kizárni a tömeg zaját és más zavaró hatását, most nagyon megérintett az egész. Nem engedélyezett a fotózás, időnként kiabált a két az őr.
A nyári felújítás persze a Vaticánt is érinti, mind a kertben, mind a Múzeumban részletekben elkerített/fátylazott részek szép számmal voltak, így Raffaello stanzáinál is. Zárásig nézelődtem, el is fáradtam, zsong a fejem a sok látnivalótól és általuk keltett gondolattól. Nem vágyom a Bazilikába már.
Ez is egy inger-gazdag és csodálatos nap volt. Hazafelé még egy kedvenc helyet kell meglátogatnom, mert másnaptól augusztus végéig bezárnak. Pannoteria Moscua a Via Candián, itt veszek vacsorát. Na jó, elárulom, hogy hazáig tartó rövid sétám közben elcsábultam egy Carpisa táskára is. Estére nem terveztem semmit, aztán rövid pihenés után Róma by night lett mégis. Aludni itthon kell. :)
Nagyon klassz!!!! Ügyes vagy!!!! Olyan, mintha egy izgalmas regényt olvastam volna!!!! De ez jobb volt, mert a képek is gyönyörűek!!!! Puszillak!!!! :):):)
A nap teszi a dolgát, nem vár a csavargás miatt tovább alvókra, így kényelmes készülődés után csak 9 óra felé indulok de a 81-es busz megtréfál … lassítanom kell. :) Szerencsésen elérek végül a Santi Giovanni a Paolo Bazilikához. (Largo Pannonia 42) Most is gyönyörű a friss virágdekoráció mely a 2 oldalt sorfalat álló tartókat díszíti.. Egyedül vagyok, gyönyörködöm az esküvőre előkészített bútorzatban és ismét megcsodálom a szép cosmata kövezetborítást. Végre a Clivo di Scauro felőli ajtón át bejutok a templom alatt feltárt szentek lakóházába is. Ny: kedd és szerda kivételével minden nap 10.00-13.00 és 15.00-18.00 között, belépő 6/4 euró.
Nagyon lenyűgöző amit a feltárt épületek maradványaként egy labirintusban látok: lakóház különböző helyiségekkel gyönyörű élénk színű falfestések, szimbólumok, és a korai keresztyén templom maradványai. A legvégén van az Antikvárium, amiben a feltárt leleteket állították ki. Fotózni sajnos itt sem engedélyezett, de gyarlón kihasználom, hogy egyedül vagyok.
Csakúgy mint júniusban ezután a Bazilika San Clemente következett, (www.basilicasanclemente.com) de a 12.30-as zárás miatt most a kerengő után a másik 3 korszak egymás alatti épületeivel kezdek.. Fotózni nem engedélyezett, belépő 5 euró.A legrégibb épület a köztársaság idején terméskőből készült.
Gyönyörködöm az alsó templomban kiállított különleges díszítéssel ellátott oszlop-és márványtöredékek között, és a falakon megmaradt freskókban, a feliratokat olvasgatva elidőzök Szt. Cyrill síremlékénél, majd tovább folytatom utamat a nyirkos és hűvös szűk járatokon lépcsőkön. A víz csobogását már hallani lehet. A Cloaca Maximánál zubog a víz, de Olvtársunk nyáron odaveszett napszemüvegének nyoma sincs. A császárkori- és a Mithrasz templom-és a szentély csak rácson át látható, de elég sötét van bent. A hagyomány szerint ebben a házban lakott a templom védőszentje, Kelemen.
A szieszta miatti zárásra itt 10 perccel korábban emlékeztetnek, így a templomban is tudok még egy keveset nézelődni. Ismét az ambók a Szt. Katalin Kápolna és az apszismozaikon ragyogó életfa valamint az oszlopok és a márványmozaik padlózat vonzza tekintetem. Egy fiatal pár lép be utolsóként, figyelmeztetem őket, hogy zárva van. Nem sokkal később magyarul váltunk pár szót.
Ebédidő van, betérek a szemben lévő arabhoz pizzára. Tulajdonosváltás történt, nem egészen az a pizza, mint júniusban, de éhes vagyok, és a pihenés is jól esik a Colosseum kis szeletének látványában gyönyörködve.
Eredetileg az Amfiteatrum és környéke, majd a Vittoriano üvegliftes panorámája volt tervezve, de ebéd közben felfedezem az arra közlekedő 116-os kisbuszt. Egy villanás az újratervezés, hiszen közvetlen a Lateráni Bazilikához visz, ahonnan a tegnap kimaradt Capo di Bove korábban magántulajdonban lévő ásatási területe irányába mehetek. Sajnos a 218-as buszra várok, persze elég sokáig, de végül sétával együtt a Via Appia Anticához jutok. Egy szimpatikus francia párnak kapóra jön, hogy valamennyire kiismerem magam az Utak Királynőjének környékén. Velem tartanak, én pedig örömmel mutatom meg a San Sebastiano katakombát, éppen elérték az induló csoportot.
Kevéssel a Cecilia Metella sírja után a szemközti oldalon van úti célom. Itt is magyarokkal találkozom. Nagyon melegem van, a kis kút vizével oltom szomjam, és hűsítem végtagjaim. Tudom többen tervezitek, „látom” is ahogyan elmerengve sétáltok erre a következő úton. A Capo di Bove kapujában kedvesen invitál egy 50-es férfi, jöjjön be, ingyenes a belépés. Nem tudom válaszaim közül melyik kelt nagyobb meglepetést: Igen, kifejezett céllal éppen ide jöttem, vagy az, hogy Magyarországról. Szerinte kevés hazánkfia járt még ott. Alig vannak, így külön idegenvezetés mellett megtekinthetem a feltárt villa és fürdő maradványait, a szép mozaikképeket, a vízellátást biztosító csövek struktúráját, a márványdíszítések töredékeit, és a fotókiállítást a Via Appiáról. Az udvaron egy gyönyörű pálma-telep van, és a szarkofág, a díszes töredékek - közöttük a görög betűs Annia Regilla Herodes Atticu felirat a II. század közepéből- is az udvar felőli külső falon találhatók.
Kevéssel a 4 órás zárás előtt távozok, majd a 660-as busszal és metróval visszamegyek a P.za San Giovanni in Lateranora, ugyanis az épületcsoport végében külön bejárattal rendelkező Battisterot (Keresztelőkápolna) eddig még nem láttam.
Elegáns és különlegesen gyönyörű az egész. Kezdetben egy fáradt kis 6 éves és kicsivel nagyobbacska nyafog az őt mindenképpen bevonszoló nagymamának, de hamarosan egyedül maradok, ami a nyolcszögletű belső térben nagyon bensőséges és megható érzésekkel tölt el. Kiemelném a hatalmas kerek medence körüli kiváló Cosmata munkát ; a szimbolikus állatokat és alakzatokat ábrázoló mozaikképeket; az előkelően díszes márványpárkányzatot; a porfír antik oszlopokat és persze a freskókat a barokk kupolában. Az oldalsó kápolna csupasz, falmaradványaiból itt-ott még látni valamit, szép az apszismozaik, de nem értem, miért került egy része takarásba az odahelyezett oltárral.
Nézelődök még a téren, várok picit az esti koncertre, de végül 8 körül elindulok, az estét Pratiban töltöm. Vacsora után egyik kedvenc fagyizómba (Old Bridge) térek még be a Pza Risorgimento és Viale Vaticano sarkán. Rendszeresen hosszú sor áll, főként túrista csoportok. Most belefér a 1/2 óra.
Régóta vágytam a Vízvezetékhez is, de a fotók mellett eddig egyszer Castelgandolfó felé az útról láttam csak. Az utazást követő második nap első részét erre szántam.
A metró kézenfekvő és kényelmes megoldás volt, de valahogy olyan sokáig tette meg útját, de szerencsére jött egy zenész, aki pörgős ritmusokkal dobott a hangulaton. A Giulio Agricola állomásnál szálltam le, és a Viale Giulio Agricolán a templom irányába indultam, közben egy Tuodi üzlet is van jobbra, érdemes vizet/szendvicset beszerezni. Az utca végén kisebb sétával érjük el a templomot, ott balra kanyarodva megyünk még 3-400 métert, aztán jobbra figyelgetve egyik kis utcácskában már előtűnik az alacsonyabb falszerű építmény, (a Felice) melyhez közelítve a boltíveken át már láthatóvá válik a magasabb is (Appio Claudio). Folytonossága megszakad ugyan, de valami eszméletlen különleges ahogyan ívelt teste sejtelmesen a kis patakocska után a préri fölé emelkedik. Balra nézve már sorakoznak a ciprusok is egymás mellett, hogy előkelő vonalának megfelelő hátteret és élettel telt társaságot nyújtsanak.
Fényképen már mindannyian sokszor láthattuk, de személyre szóló, amit ott észreveszünk és átélhetünk. Az élet ezer apró megnyilvánulása van jelen a mozdulatlan, évezredek titkát rejtő építmények körül. Távol egy vonat zakatol s halad el, előttem egy gyíkocska keres ijedten menedéket, arrébb kerékpárosok suhannak el, közelebb korosabb férfi fut, többen kutyust sétáltatnak - a tiltás ellenére is ösztönesen megmártóznak a patakban. A végtelen nyugalom mégis mindent áthat. Jó itt lenni, jó ezt megélni.
Továbbhaladva egészen a közelükben vagyok, fölém magasodnak . Jól esik a vékony árnyékban megállni, ... - nem csak a tűző nap miatt.
Innen láthatóvá válik a szomszédos elkerített gondozott park, amin hamarosan teljes menetfelszerelésükkel golfozók jelennek meg. Időnként különleges meditatív dallamokat hoz a szél, - körülnézek. Hamar meg is találom a forrást, és egy gyönyörű barátságos kutya közelít hozzám, örömteli testbeszéddel hívogat. Didgerigó a hangszer neve, egy csillagszemű fiú gyakorolt hihetetlen hasizommunkával. Örömmel teszek pénzt a kalapba, készítek pár képet. Közben a kutyus csahol, dörgölőzik, pacsit ad, és még az arcomat is érinteni szeretné. A gazdival váltunk néhány szót a magyarokról, Budapestről, és a didgerigóról, majd a lelket is érintő hang kíséretében haladok tovább, időnként visszanézek, integetünk. A közelben kis tavacska, és a hűsítő víz csobogása állít meg. Egy fa árnyékában ücsörgünk néhányan, többen a zubogó víznél hűtik folyamatosan magukat, itt-ott olvas és napozik valaki.
Felfedezem a táblát, és lefotózom. :) A Felícia vízvezeték fölötti átkelőről még körülnézek, aztán az elhangzó kutya-vakkantás irányát keresem.. örömtánc.. integetés…
Az ezernyi csillámló- cikázó hatással gazdagodva békével a lelkemben elindulok a Subaugusta metróhoz. Előtte még felfedezem a test különböző izmainak fejlesztéséhez elhelyezett állomásokat, és a bekerített park kútja mellett pihenek, tisztogatom a szandálomat :).
A metróról leszállok a Ponte Mammolón, hogy a 660-as busszal a Capo di Bove közelébe érjek. Itt sajnos 35 perc alatt sincs nyoma a busznak, ezért úgy látom, kényelmesen nem járható meg a Via Appia Antica mert fél 5-re a Borghese Galériában kell lennem az 5-ös foglalás miatt (9+1,50+2 euro, kötelező előzetes foglalás, az abban szereplő 2 órás terminusra szóló jegy, amit ½ órával korábban át kell venni)
Visszaszállok a metróra, és a Termini közelében kávézok sütizek és veszek egy szendvicset. A közvetlen busszal gyorsan a Villához érek, átveszem a kód alapján a jegyet és a parkban pihenek keveset, majd leadom a táskát. Mivel a külső lépcső tetején szalagokat láttam, bent várakozok a belépésig. Kíváncsian várom a már ismerős díszes épületet, és az abban rejtőző híres műveket. Mindenkit az emeletre terelnek, így nem tudom a jól bevált sorrendet alkalmazni. Zavar is kicsit az egy kupacban mozgó nézelődő. A tavalyi intimitás hiányzik, de jóleső érzés egy-egy festmény hatását átélni. Az idő elteltével jobban eloszlik a nép, és megállapítom, hogy sok képre egyáltalán nem is emlékszem, kellett ez az ismétlés már nagyon.
A 2 órás vizit vége felé jövök ki, és sétálva fotózok még egy keveset a parkban, majd a 116-os kis busszal a Városkapuig, átszállással a Sassiáig haladok tovább.
A leköszönő Nap különös fényei mintha selymet vonnának a Városra sejtelmes hangulatot kölcsönöznek a házaknak. Miközben a buszról gyönyörködöm bennük, a Gianicolo hívását érzem, így már csak annak szurkolok, hogy időben felérjek. A 870-es buszra várni kell, de a napnyugta megvár.
Elidőzök még, és élvezem a pillanat minden bölcsességét és ajándékát. Hamarosan a telehold fénye veszi át finoman az irányítást, s a női minőségéhez illően ragyog be mindent.
Jól esik egy kicsit pihenni és bámészkodni, majd továbbsétálva üdvözlöm az ölelkező platánokat, a Tempiettot, és természetesen a cédrust.
Az Acqua Paola környéke most is pezseg, sajnos a víz nem csobog. Az erkély felől viszont színes fények és az előadás hangjának foszlányai érkeznek.
Majdnem éjfél körül jár, mikor hazaindulok. A Tevere-part aktív mint ami ilyenkor megszokott, sokan vannak a Vaticán és az Angyalvár környékén is.
Szép nap volt ez is, egy napkeltés tervecske gondolatával hamar elalszom.
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
(Az elmúlt két oldalon a "csomó" közlekedéses kérdés jó része a Tiéd volt, és az első kérdést általában szó nélkül hagyjuk, hátha elolvassa a fenti szöveget a delikvens. Amúgy "csomót" nem látok, hacsak nem veszed a hosszú-részletes élménybeszámoló 1-2 mondatát. De nem akarok itt tovább offolni, csak jó lenne, ha ez a topic tényleg a szépségeké maradna)
Szia, köszi! Este még próbálkoztam a Trenitalia oldalán és miután lekérdeztem 1 jegyre, aztán 3 ra és úgy külön külön feldobta az addig elfogyottnak írt 19EUR-s jegyeket, megpróbáltam megint 4 főre és siekrült megvenni végül 38EUR oda vissza fejenként, 4 főre.
Gondolom ez is valami üzleti fogás, hogy eladják a drága jegyeket. 40 percig próbálkoztam mire kiadta 4 főre a super economi jegyeket. Így 1 óra 30 perc alatt ott leszünk Firenzébe egy egynapos kirándulásra.
Ezt követően a Piazza del Popolo és a Villa Borghese hatalmas parkja felé vettem az irányt, hogy a Napoleon kilátóról a dél körüli városképre rátekintsek, cédrusokkal találkozzak és bemenjek a hűsítő szökőkút medrébe.
Akkor még nyomát sem láttam a kilátóhoz vezető fal gyengülésének.
A Parkban sétáltam, ücsörögtem, frissítésre vágyva kutat kerestem, majd a Pietro Canonica múzeumot néztem meg. (www.museocanonica.it Ny: h-vas 9-19.00; 4/3 euro, RP érvényes)
A Múzeumban más látogató éppen nem tartózkodott, kedvem szerint időzhettem, fotózhattam (vaku nélkül engedélyezett). A 90 évet megélt művész igen termékeny munkásságát bemutató múzeumban a márványból-és rézből megmunkált portrészobrok szobor-és szoborcsoportok, freskók, vázlatok találhatók meg. Feltűnően sok a családot megformáló-, és azzal együtt az érzelmet kifejező, vagy a hétköznapi élet, és a forradalom és a munkásság témáját megjelenítő mű, de természetesen az európai uralkodói családok az egyházi elöljárók és a nemesség is a megbízók közé tartozott. A kiállítás első termében kiállított női- és gyermek szobrok valamint az összebújó pár rendkívül finom kidolgozásúak és kifejező erejűek. Ezek ragadtak magukkal elsősorban, de hasonló hatásként kell megemlítenem a vallási témájú műveinek termét is. A kb. 8 teremben szépen elrendezett művek megtekintése közben a művész lakásához vezető táblát fedeztem fel, ekkor jött egy biztonsági őr, és kinyitotta az ajtókat. Végigkísért a korabeli bútorokkal, kelmékkel berendezett csöppet sem hivalkodó lakáson, és azonnal előjött az olaszokra általában jellemző "idegenvezetői véna". Elsőként a nagyszüleim régi házát idéző fagerendák hatnak rám, -melyeket kazetta-szerű festett minta díszit, - majd sorra az ott kiállított használati tárgyak, a könyvek és a műhelyben használatos eszközök, az ottragadt régi idők pillanatai.... Az ablakból kitekintve nagyon sok szobor látható egy csoportba hordva a kertben. Szép program volt, köszönöm az ötletet Catellának. :)
A 116-os kisbusszal a Városkapuig , majd átszállás után a Barberinihez utazom, hogy folytassam ott, ahol júniusban abbahagytam.
A téren megnézem a Bernini kútjait, majd útközben betérek a Palazzo Barberini kertjébe felfrissülni és egy-két fotót készítek.
A kis San Carlino templom ajtaján tábla fogad: augusztus végéig csak délelőtt nyit ki pár órára. A Quirinálét és a Mercato Traiano Múzeumát érintve sétálok egészen a Piazza Veneziára, majd buszra szállok. Elvinne hazáig, ha éhségem miatt le nem szállnék pár megálló után.
A Largo Argentina melletti Desparban salátát és pizzát, édességet és gyümölcsöt veszek. Hazaérve jól esik felfrissülni és pihenni egy kicsit.
Tekintve, hogy hó utolsó keddje van, és idén is tart a "Művészetek keddje" :) program, esti ingyenes múzeumnézést terveztem. Kicsit máshogyan, de azért megvalósult.
Este 7 után ismét a nyakamba vettem a Várost, hogy a Palazzo Altemps azután a Palazzo Massimo gyűjteményét megnézzem. 1 megállóval korábban szállok le a buszról. Sejtem, nem ok nélkül, kell lenni itt valaminek, ami személyre szóló. Pár lépés múlva meg is találom a választ és az ajándékot egy Cannolo Siciliano árudában.
A honlapjukról megtudom, hogy két üzletük van Rómában, egyik az Angyalvár vonalában, de a Tevere másik oldalán a part közelében, a másik Pratiban. Próbáljátok ki, hmmmm, változatos ízüek szépek és naaagyon finomak . :)
Az említett két múzeumnál semmi mozgást nem tapasztalok, - az elsőnél még a bejáratot is elvétem,- így egy kis Navona körüli kitérőt teszek, majd a Terminiről is visszafordulok, és az Angyalvárhoz indulok. Itt is változtattak a tavalyi renden, 10 euróért bemehetek az Il Passettora, az idegenvezetést is igénybe vehetném, de úgy döntök, a tavalyi infók alapján egyedül járom végig. A díszes loggiát és pápai termeket valamint a szabadtéri kínzóeszközöket és a kilátóteraszt és az onnan páratlan szépségű esti panorámát is megtekinthetem, a kiállítási anyagot viszont idén nem mutatják meg ugyanazért az árért.
Majdnem a zárásig elidőzök a kellemes 25-26 fokra hűlt éjszakában, majd az éjjeli busz visz haza a megérdemelt pihenésre.
Elkezdem eddigi leghosszabb Rómás beszámolómat. Sok helyen jártam, rengeteg képet készítettem, különlegges élményekben volt részem. Remélem senkit nem zavar, és elnézitek ha hosszú és részletes. Természetesen mindenről nem készítettem teljeskörű leírást, mert az már egy könyv terjedelmét is elérné.
Rutinos utazó 8 napra is belefér a kézipoggyászba, így a reptérre kijutást a vonat+ a T1 vasútállomáson átszállással a 200E busszal ,- a vonatjegyhez kérhető kedvezményes buszjeggyel- oldottam meg. Nyugis gyors secun áthaladás, magas-sarkú cipőt most is le kell venni. Itthon mindig, Rómából visszafelé még soha. (Tavaly valamikor öv is volt rajtam, akkor - a nadrágot is vegye le! - felszólítás hangzott el. :))
Pontos, gyors és méretkosarazás nélküli beszállítás; 95 % körüli telítettség; egész jó fedélzeti fogyasztás és nagyon kedves magentás személyzettel nyugodt napnyugtás repülés következett. A kapitány rövid köszöntése és tájékoztatója után később is szólt az utasokhoz.
A bevált, és Pratiban is megálló Shuttlebuszos transzferrel, majd onnan a 70-es busszal utaztam. Tervezni sem lehetett volna jobban a csatlakozásokat, így bőven 11 óra előtt a szállásomon voltam, ami metró-közeli, és jó néhány busz plusz a 19-es villamos megállója is a közelben van. Már a reptéren is dunsztoló meleg volt, ami a Városba érve csak fokozódott.
Mint késő esti helyszíni beírásomban elárultam, első utam nem is vezethetett máshová, mint - a Pza Risorgimenton vett fagyival kezemben - a St Pietro térre. Útközben üdvözöltem az ismerős házakat, tereket, és a télen-nyáron édesen összebújó robogót és kisautót. A Gárdista ismét nagy tisztelgéssel köszöntött, mosollyal jutalmaztam érte. Ittam a Tiarás kútból, elbámészkodtam, és ücsörögtem egy kicsit, majd a Kiegyezés útján a Tevere part,- Angyalvár, Prati-rakpart, és Piazza Cavour sétát tettem meg. Gyönyörködtem a fényekben, és elvegyültem az ilyenkor szokásosan nyüzsgő tömeggel. Mindenütt diszkó, fények, árusok sátrai és az "arenederoma" plakátjai. Az Angyalvár környezetében több helyen is csocsózó és pingpongozó fiatalok, sport-plakátok … és persze hogy ott van a rengeteg bámészkodó külföldi. Az Angyalvár szokásos nyáresti programjaként a Passetto és a terasz is nyüzsgésben volt.
Éjjeli 2 körül meglepően fáradtan bújtam ágyba. Másnap talán érthetően tovább tartott a lustálkodás.
Zsúfoltság miatt szokatlanul kevés felkészülés után, kialakulatlan programtervvel érkeztem, de a közlekedést elég jól ismerem, és annyi minden kimaradt már a korábbi tervekből, hogy egy pillanatig sem zavart, és heteket kitöltenék örömmel, ha tehetném. Adott volt néhány templom és altemplom, foglalás a Galleria Borghesebe valamint a Vatican kertjébe, és néhány park. Első reggel egy igazi zamatos kávé mellett skicceltem magamnak egy gyors napi lebontású tervet, és fél 10 körül azért elindultam. Már 30 fok körül járt a hőmérő szála. Vettem egy heti közlekedési jegyet, metróra szálltam, ahol hamarosan Vivaldi Négy Évszakának dallama csendült fel. Természetesen adtam 1 eurót a hegedűsnek ezért a köszöntőért. A Barberini állomásig mentem, hogy a régóta halogatott Kapucinus templomot, és az időközben múzeummá avanzsált csontos kriptát megtekintsem. (Via Vittorio Veneto 27, Ny: minden nap 9.00-19.00; 6/4 euró) A templomhoz vezető lépcső szalaggal lezárva, nem értettem, de másik napon más időpontban sem volt látogatható. (Talán felújítás van, ami nem annyira nagy veszteség, ha jól vettem ki valaki szavaiból itt a fórumon. Azért a Guido Reni ördögét szívesen megnéztem volna.) Látszólag bizarr kezdés, de valójában a végén inkább különleges spirituális elmélkedés és "utazás" lett belőle. Megnéztem a múzeumot, ahol rögtön belépés után virtuálisan egy nagyon kedves szerzetes köszöntött olaszul, angol felirattal. Lelki és spirituális beállítottságomnak tetszően beszélt a gyűjtemény darabjairól, az emberi maradványokról és a kiállítás - mint üzleti vállalkozás céljáról, a bevétel sorsáról. Útmutatása szerint aki nyitott szívvel járja végig a következő kiállítást - válaszokat kaphat. Kellemes meditatív zene mellett több termen át tekinthetjük meg a kapucinusok rend-és családfáját, történetét, szentjeit, ereklyéit, életükről készült képeket, használati tárgyakat, a szerzetesrend kolostorait a világ térképén. A szöveges ismertetőkből megtudhatjuk az épületkomplexum történetét, szerepét, és ahogy azt megszokhattuk, a tájékoztatás olasz és angol nyelven érhető el. Olvashatunk a viterbói börtönről, a Madagaszkárban felépült gyógyító központról. Fából faragott feszület és gyerek múmiák is láthatók. Elnézve őket, valamint azzal az ismerettel, hogy a bambinók Itáliában mennyire különleges elbánásmódban részesülnek, mintha valamit érteni kezdenék a "csontok művészetéről"... legalábbis arról, hogy egészen más felfogással és megközelítéssel szemlélik az embert, az elmúlást és halált szimbolizáló csontvázat, koponyát és csontokat. Azt gondolom, ott megértettem valamit abból, hogy a Kapucinusok teljesen más felfogással tekintettek az életre, a halálra, az életen túlra és az emberi maradványokra. (por, hamu és semmi…) Tekinthetünk a testünkre és a csontokra, mint levetett ruháinkra... /Néha az az érzésem, mintha az olasz egyházi- és közélet is különbözne a nálunk értelmezett tanoktól... Legalábbis befogadóbbnak, megengedőbbnek tűnik számomra./ A múzeumban külön teremben található a híres Caravaggio kép is, Assziszi Szent Ferenc meditációja a koponyával. Fotózni egyáltalán nem szabad továbbra sem.
Ezután a lényegesen jobban őrzött, a Szentföldről származó homok borította híres kripta következett, ahol 5 csontos plusz 1 csontmentes kápolna van.
Csigolya-és lábszárcsontok, lapocka-és kereszt-csontok, koponyák, ízületi görbületek adják a sorba-, szimbólumos alakzatba rendezett mintákat. Különböző csontból kirakott boltív alatt teljes csontváz áll illetve fekszik ruhában. Egy-egy csillár, „oltár” vagy virág formájának összképét egységében tekintve, szinte el is felejtem, hogy mi is a dekorációs "anyag". Egy-egy kripta oltárának comb-és lábszárcsontjainak halmaza kifejezetten fa-rakáshoz hasonló képzetet nyújt. Egyik kriptában található az a nagy festmény, amelyen Lázár visszahozza Jézust az életbe.
Összességében bő 1 órát töltöttem itt, és új gondolatokkal gazdagodva jó érzésekkel távoztam.
A kolostor, a templom és az altemplom egységes építészeti egészet alkotnak, egyedülálló a Ferencesek által elképzelt és benépesített a kapucinus rendek közül. Rómában mint a "House of the Order", alakították ki (A Rend Háza, ugyanakkor mondhatnám a Nyugalom Házának is.) Összehasonlítva az összes többi kapucinus rendházhoz képest a római kivételes felszereltségű és nagy strukturájú.
Talán kevesen reagáltak a beszámolódra és átérzem, nem túl motíváló..De azért kérem szépen a folytatást. Addig én sem kezdem, pedig új helyeken is jártam. Tengerpart kimaradt ismét.
