Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Szia, köszi! Este még próbálkoztam a Trenitalia oldalán és miután lekérdeztem 1 jegyre, aztán 3 ra és úgy külön külön feldobta az addig elfogyottnak írt 19EUR-s jegyeket, megpróbáltam megint 4 főre és siekrült megvenni végül 38EUR oda vissza fejenként, 4 főre.
Gondolom ez is valami üzleti fogás, hogy eladják a drága jegyeket. 40 percig próbálkoztam mire kiadta 4 főre a super economi jegyeket. Így 1 óra 30 perc alatt ott leszünk Firenzébe egy egynapos kirándulásra.
Ezt követően a Piazza del Popolo és a Villa Borghese hatalmas parkja felé vettem az irányt, hogy a Napoleon kilátóról a dél körüli városképre rátekintsek, cédrusokkal találkozzak és bemenjek a hűsítő szökőkút medrébe.
Akkor még nyomát sem láttam a kilátóhoz vezető fal gyengülésének.
A Parkban sétáltam, ücsörögtem, frissítésre vágyva kutat kerestem, majd a Pietro Canonica múzeumot néztem meg. (www.museocanonica.it Ny: h-vas 9-19.00; 4/3 euro, RP érvényes)
A Múzeumban más látogató éppen nem tartózkodott, kedvem szerint időzhettem, fotózhattam (vaku nélkül engedélyezett). A 90 évet megélt művész igen termékeny munkásságát bemutató múzeumban a márványból-és rézből megmunkált portrészobrok szobor-és szoborcsoportok, freskók, vázlatok találhatók meg. Feltűnően sok a családot megformáló-, és azzal együtt az érzelmet kifejező, vagy a hétköznapi élet, és a forradalom és a munkásság témáját megjelenítő mű, de természetesen az európai uralkodói családok az egyházi elöljárók és a nemesség is a megbízók közé tartozott. A kiállítás első termében kiállított női- és gyermek szobrok valamint az összebújó pár rendkívül finom kidolgozásúak és kifejező erejűek. Ezek ragadtak magukkal elsősorban, de hasonló hatásként kell megemlítenem a vallási témájú műveinek termét is. A kb. 8 teremben szépen elrendezett művek megtekintése közben a művész lakásához vezető táblát fedeztem fel, ekkor jött egy biztonsági őr, és kinyitotta az ajtókat. Végigkísért a korabeli bútorokkal, kelmékkel berendezett csöppet sem hivalkodó lakáson, és azonnal előjött az olaszokra általában jellemző "idegenvezetői véna". Elsőként a nagyszüleim régi házát idéző fagerendák hatnak rám, -melyeket kazetta-szerű festett minta díszit, - majd sorra az ott kiállított használati tárgyak, a könyvek és a műhelyben használatos eszközök, az ottragadt régi idők pillanatai.... Az ablakból kitekintve nagyon sok szobor látható egy csoportba hordva a kertben. Szép program volt, köszönöm az ötletet Catellának. :)
A 116-os kisbusszal a Városkapuig , majd átszállás után a Barberinihez utazom, hogy folytassam ott, ahol júniusban abbahagytam.
A téren megnézem a Bernini kútjait, majd útközben betérek a Palazzo Barberini kertjébe felfrissülni és egy-két fotót készítek.
A kis San Carlino templom ajtaján tábla fogad: augusztus végéig csak délelőtt nyit ki pár órára. A Quirinálét és a Mercato Traiano Múzeumát érintve sétálok egészen a Piazza Veneziára, majd buszra szállok. Elvinne hazáig, ha éhségem miatt le nem szállnék pár megálló után.
A Largo Argentina melletti Desparban salátát és pizzát, édességet és gyümölcsöt veszek. Hazaérve jól esik felfrissülni és pihenni egy kicsit.
Tekintve, hogy hó utolsó keddje van, és idén is tart a "Művészetek keddje" :) program, esti ingyenes múzeumnézést terveztem. Kicsit máshogyan, de azért megvalósult.
Este 7 után ismét a nyakamba vettem a Várost, hogy a Palazzo Altemps azután a Palazzo Massimo gyűjteményét megnézzem. 1 megállóval korábban szállok le a buszról. Sejtem, nem ok nélkül, kell lenni itt valaminek, ami személyre szóló. Pár lépés múlva meg is találom a választ és az ajándékot egy Cannolo Siciliano árudában.
A honlapjukról megtudom, hogy két üzletük van Rómában, egyik az Angyalvár vonalában, de a Tevere másik oldalán a part közelében, a másik Pratiban. Próbáljátok ki, hmmmm, változatos ízüek szépek és naaagyon finomak . :)
Az említett két múzeumnál semmi mozgást nem tapasztalok, - az elsőnél még a bejáratot is elvétem,- így egy kis Navona körüli kitérőt teszek, majd a Terminiről is visszafordulok, és az Angyalvárhoz indulok. Itt is változtattak a tavalyi renden, 10 euróért bemehetek az Il Passettora, az idegenvezetést is igénybe vehetném, de úgy döntök, a tavalyi infók alapján egyedül járom végig. A díszes loggiát és pápai termeket valamint a szabadtéri kínzóeszközöket és a kilátóteraszt és az onnan páratlan szépségű esti panorámát is megtekinthetem, a kiállítási anyagot viszont idén nem mutatják meg ugyanazért az árért.
Majdnem a zárásig elidőzök a kellemes 25-26 fokra hűlt éjszakában, majd az éjjeli busz visz haza a megérdemelt pihenésre.
Elkezdem eddigi leghosszabb Rómás beszámolómat. Sok helyen jártam, rengeteg képet készítettem, különlegges élményekben volt részem. Remélem senkit nem zavar, és elnézitek ha hosszú és részletes. Természetesen mindenről nem készítettem teljeskörű leírást, mert az már egy könyv terjedelmét is elérné.
Rutinos utazó 8 napra is belefér a kézipoggyászba, így a reptérre kijutást a vonat+ a T1 vasútállomáson átszállással a 200E busszal ,- a vonatjegyhez kérhető kedvezményes buszjeggyel- oldottam meg. Nyugis gyors secun áthaladás, magas-sarkú cipőt most is le kell venni. Itthon mindig, Rómából visszafelé még soha. (Tavaly valamikor öv is volt rajtam, akkor - a nadrágot is vegye le! - felszólítás hangzott el. :))
Pontos, gyors és méretkosarazás nélküli beszállítás; 95 % körüli telítettség; egész jó fedélzeti fogyasztás és nagyon kedves magentás személyzettel nyugodt napnyugtás repülés következett. A kapitány rövid köszöntése és tájékoztatója után később is szólt az utasokhoz.
A bevált, és Pratiban is megálló Shuttlebuszos transzferrel, majd onnan a 70-es busszal utaztam. Tervezni sem lehetett volna jobban a csatlakozásokat, így bőven 11 óra előtt a szállásomon voltam, ami metró-közeli, és jó néhány busz plusz a 19-es villamos megállója is a közelben van. Már a reptéren is dunsztoló meleg volt, ami a Városba érve csak fokozódott.
Mint késő esti helyszíni beírásomban elárultam, első utam nem is vezethetett máshová, mint - a Pza Risorgimenton vett fagyival kezemben - a St Pietro térre. Útközben üdvözöltem az ismerős házakat, tereket, és a télen-nyáron édesen összebújó robogót és kisautót. A Gárdista ismét nagy tisztelgéssel köszöntött, mosollyal jutalmaztam érte. Ittam a Tiarás kútból, elbámészkodtam, és ücsörögtem egy kicsit, majd a Kiegyezés útján a Tevere part,- Angyalvár, Prati-rakpart, és Piazza Cavour sétát tettem meg. Gyönyörködtem a fényekben, és elvegyültem az ilyenkor szokásosan nyüzsgő tömeggel. Mindenütt diszkó, fények, árusok sátrai és az "arenederoma" plakátjai. Az Angyalvár környezetében több helyen is csocsózó és pingpongozó fiatalok, sport-plakátok … és persze hogy ott van a rengeteg bámészkodó külföldi. Az Angyalvár szokásos nyáresti programjaként a Passetto és a terasz is nyüzsgésben volt.
Éjjeli 2 körül meglepően fáradtan bújtam ágyba. Másnap talán érthetően tovább tartott a lustálkodás.
Zsúfoltság miatt szokatlanul kevés felkészülés után, kialakulatlan programtervvel érkeztem, de a közlekedést elég jól ismerem, és annyi minden kimaradt már a korábbi tervekből, hogy egy pillanatig sem zavart, és heteket kitöltenék örömmel, ha tehetném. Adott volt néhány templom és altemplom, foglalás a Galleria Borghesebe valamint a Vatican kertjébe, és néhány park. Első reggel egy igazi zamatos kávé mellett skicceltem magamnak egy gyors napi lebontású tervet, és fél 10 körül azért elindultam. Már 30 fok körül járt a hőmérő szála. Vettem egy heti közlekedési jegyet, metróra szálltam, ahol hamarosan Vivaldi Négy Évszakának dallama csendült fel. Természetesen adtam 1 eurót a hegedűsnek ezért a köszöntőért. A Barberini állomásig mentem, hogy a régóta halogatott Kapucinus templomot, és az időközben múzeummá avanzsált csontos kriptát megtekintsem. (Via Vittorio Veneto 27, Ny: minden nap 9.00-19.00; 6/4 euró) A templomhoz vezető lépcső szalaggal lezárva, nem értettem, de másik napon más időpontban sem volt látogatható. (Talán felújítás van, ami nem annyira nagy veszteség, ha jól vettem ki valaki szavaiból itt a fórumon. Azért a Guido Reni ördögét szívesen megnéztem volna.) Látszólag bizarr kezdés, de valójában a végén inkább különleges spirituális elmélkedés és "utazás" lett belőle. Megnéztem a múzeumot, ahol rögtön belépés után virtuálisan egy nagyon kedves szerzetes köszöntött olaszul, angol felirattal. Lelki és spirituális beállítottságomnak tetszően beszélt a gyűjtemény darabjairól, az emberi maradványokról és a kiállítás - mint üzleti vállalkozás céljáról, a bevétel sorsáról. Útmutatása szerint aki nyitott szívvel járja végig a következő kiállítást - válaszokat kaphat. Kellemes meditatív zene mellett több termen át tekinthetjük meg a kapucinusok rend-és családfáját, történetét, szentjeit, ereklyéit, életükről készült képeket, használati tárgyakat, a szerzetesrend kolostorait a világ térképén. A szöveges ismertetőkből megtudhatjuk az épületkomplexum történetét, szerepét, és ahogy azt megszokhattuk, a tájékoztatás olasz és angol nyelven érhető el. Olvashatunk a viterbói börtönről, a Madagaszkárban felépült gyógyító központról. Fából faragott feszület és gyerek múmiák is láthatók. Elnézve őket, valamint azzal az ismerettel, hogy a bambinók Itáliában mennyire különleges elbánásmódban részesülnek, mintha valamit érteni kezdenék a "csontok művészetéről"... legalábbis arról, hogy egészen más felfogással és megközelítéssel szemlélik az embert, az elmúlást és halált szimbolizáló csontvázat, koponyát és csontokat. Azt gondolom, ott megértettem valamit abból, hogy a Kapucinusok teljesen más felfogással tekintettek az életre, a halálra, az életen túlra és az emberi maradványokra. (por, hamu és semmi…) Tekinthetünk a testünkre és a csontokra, mint levetett ruháinkra... /Néha az az érzésem, mintha az olasz egyházi- és közélet is különbözne a nálunk értelmezett tanoktól... Legalábbis befogadóbbnak, megengedőbbnek tűnik számomra./ A múzeumban külön teremben található a híres Caravaggio kép is, Assziszi Szent Ferenc meditációja a koponyával. Fotózni egyáltalán nem szabad továbbra sem.
Ezután a lényegesen jobban őrzött, a Szentföldről származó homok borította híres kripta következett, ahol 5 csontos plusz 1 csontmentes kápolna van.
Csigolya-és lábszárcsontok, lapocka-és kereszt-csontok, koponyák, ízületi görbületek adják a sorba-, szimbólumos alakzatba rendezett mintákat. Különböző csontból kirakott boltív alatt teljes csontváz áll illetve fekszik ruhában. Egy-egy csillár, „oltár” vagy virág formájának összképét egységében tekintve, szinte el is felejtem, hogy mi is a dekorációs "anyag". Egy-egy kripta oltárának comb-és lábszárcsontjainak halmaza kifejezetten fa-rakáshoz hasonló képzetet nyújt. Egyik kriptában található az a nagy festmény, amelyen Lázár visszahozza Jézust az életbe.
Összességében bő 1 órát töltöttem itt, és új gondolatokkal gazdagodva jó érzésekkel távoztam.
A kolostor, a templom és az altemplom egységes építészeti egészet alkotnak, egyedülálló a Ferencesek által elképzelt és benépesített a kapucinus rendek közül. Rómában mint a "House of the Order", alakították ki (A Rend Háza, ugyanakkor mondhatnám a Nyugalom Házának is.) Összehasonlítva az összes többi kapucinus rendházhoz képest a római kivételes felszereltségű és nagy strukturájú.
Talán kevesen reagáltak a beszámolódra és átérzem, nem túl motíváló..De azért kérem szépen a folytatást. Addig én sem kezdem, pedig új helyeken is jártam. Tengerpart kimaradt ismét.
Mi szept 17-én megyünk Rómába. Gondoltuk megnézzük Sabaudiát is , ezért jól jönne pár tapasztalat,mert sajnos egyenlőre nem tudom elinduljunk e. Csak olasz oldalt talátam a buszhoz, így nem tudom mikor megy és jön vissza busz, valamint hogy mennyi az út időben és EUR-ban.
Ha valaki mostanában megtette ezt a távot, akkor kérem tájékoztasson:) köszi előre is
Mè' nem adtad oda annak, aki kivitt a reptèrre? Az konnyebben elsòzta volna Ròmàban. Es foleg (mert rossz topikot hasznàlsz): add egy jelentkezo ràszorulònak ingyen! Fosol, mi?!?!?
Jó böngészést, kb. 1-2-3 hónapot kell visszaolvasnod. És ha ilyen fiatalon nekivágsz az útnak gondolom az angol vagy olasz oldalak tanulmányozása se okoz gondot, így kérdéseidre pillanatok alatt választ kapsz, ha nincs kedved visszaolvasni magyarul.
