Ahogyan a Quirinale felé közeledünk, egyre nagyobb a sürgés-forgás, és a tér felől hallható morajlásból ítélve sok-sok várakozóra tippelek. Felérve számomra ismerős kép, kacskaringós kordonokkal elválasztott embersor áll a tűző napon. Catella elejt pár szót, de nyugtatom, hogy gyorsan haladunk majd, és abban is bízom, a szökőkutak vonzása és csábereje is besegít. Szerencsére valóban így is volt. A sorban állva magyarul szólít meg minket egy leánycsapat 2 tagja, velük is váltunk néhány szót. Kiderül, hogy az esti géppel utaznak vissza ők is, a spanyol nyelv gyakorlása kapcsán Róma közeli családoknál laktak 1 hétig. Szomorúak, hogy letelt, de vigasztalni próbáljuk őket, hogy segítünk olcsó jegyeket vadászni, jöhetnek még fel a fejjel.
Így esett meg, hogy egy magyar szenvedélyesekből rögtönzött kis csapat a magyar Himnuszt énekelve lépte át az őrségváltásról sokak által ismert Elnöki Palota kapuját. A biztonsági átvilágítást követően a Palota felől közelítjük meg a kertet. Egy teraszra érve először a Város látképében, majd a pálmafás udvarban gyönyörködhetünk. A kilátásról és az innen részben látható egyik gyöngyszemről túl sikeres fotót nem tudunk mutatni, ugyanis szemből ragyogott a nap.
Igényes képes ismertetőt kapunk a kertről és az elnöki rezidenciáról, majd elindulunk, hogy a sok-sok figyelő szempár és kíváncsi látogató között felfedezzük élőben, amit előzetes kutakodásunk alapján kissé ismertünk.
Feltehetően az átláthatóság miatt és a négyzetméterenként megtalálható fürkésző biztonságiak munkájának könnyítésére, a kert szabályos angol része nyitott.
Van itt minden, mi szemnek léleknek, no és fényképésznek ingere. Szökőkutak, tó, szobrok, egyenes sétányok, kacskaringós ösvények, hívogató padok, márványból készült ülőkék a lugassal leválasztott sétányokon, buja délszaki növények, (ciprusok, píneák, cédrusok, gingko biloba, csüngő japán akác, platánfa és a pálmafajták sokasága...) köztük szép számmal fellelhető különlegességek is. Még így a zsibongó nézősereggel is felüdülést nyújt a szépen ápolt nagy park változatos növényzete a zöld minden árnyalatában.
Az égig érő pálmafák törzsét futórózsa öleli át, színt és tartalmat adva az emberközeli térnek is. a díszes amfórákban színes virágokat helyeztek el, a lugasok rejtekében acanthus és páfrány bújkál.
Megnézzük Borromini márványból készített napóráját, a változatos szökőkutaknál (van itt 4 oroszlán, sárkány, delfinek és teknősök, a pápai címer mozaikját mintázó vagy a medence közepéből kiemelkedő női alakos kút ) próbálunk pózoló látogatóktól mentes fotót készíteni és Hadrianus császár is visszaköszön mellszobráról.
A sövényekben fülkeszerű kivágással szobrok állnak, gyakran hétköznapi emberekről formázták őket. A Kávéház, a labirintus valamint a Fontana Orgona és a Szarkofágok útja is elkerített, tisztes távolból nézhetjük és fotózhatjuk. Amolyan pick-nick hangulat van a fák árnyékában- szobrok, virágtartók és kutak tövében hűsölve ücsörgő emberekkel. Népszerű a díszes egyenruhás jellegzetes hosszú lófarkas süvegben álló őr, sokan állnak mellé egy-egy fotó erejéig.
Mi is letáborozunk a szép gondozott fűszőnyegen, majd kevés pihenő után a csomagokért indulunk.
Útközben egy pillanatra engedélyt kapok :) hogy belessek Borromini San Carlinójába, mely tényleg egy kedves ékszerdobozként hat rám. Korábban levágtam a Quirinálé felé vezető utat, ezért nem jártam még ott, de augusztusra ez is tervben van ismét. Elhaladunk a Palazzo Barberini díszes kerítésoszlopai és pálmafás udvara mellett. Hiába mondom, hogy nézzük meg a pálmafák és bokros ölelésében megbújó kutat, azt nem nézzük meg, pedig nincs még kép Catella gyűjteményében róla.
3 megállóért most buszra szállunk,- mely végigvisz a Via Cola di Rienzon,- hiszen 3 nap sok-sok lépése van már lábainkban. A Shuttlebusz a csúcsidőszak ellenére pontosan érkezik a Via Crescenziora, felszállunk. Útközben elcsendesedve integetünk Prátinak és a házak közül előbukkanó St. Pietro kupolájának, néha csak szemeinkkel simogatva az elrobogó házakat motyogjuk: a viszontlátásra.
Hamar a reptérre érünk, ahol erősen hűtenek, így a hosszúnadrág zárt cipő és pulcsi is előkerül. Ahogy kint pakolászunk, megérkezik a délutánról ismerős lelkes fiatal csapat tanárnővel és teljes létszámban, olasz kísérőkkel. Szomorkásan ölelkezve könnyezve búcsúzkodnak. Akadálymentesen áthaladunk a secun egy szemvillanás alatt. Pótolom a hetekkel ezelőtt kifogyott Limoncellót, és elindulunk a kiírás szerinti kapu felé. Itt létrejön egy mini-fórumtalálkozó, néhány gondolatot cserélhetünk a „Fórum Atyjával”. A tranzitban találkoztunk a Fórum Atyjával elsősorban a tervezhetőség miatt. Azon gondolkodtam, mennyire jellemző: útban Budapest és szülőhazánk felé, de részben Rómában, annak légi-kapujában. Ahogyan gyakran megesik ez nappali elmélkedésünkben, térképes barangolásunkban és álmunkban egyaránt. Lelkesen mesél a két hét alatt bejárt parkokról, éttermekről.
Még egy Caffé-Correttoval ismét elköszönünk a Várostól, majd beállunk az újabb kiírás szerinti kapuhoz a sorba.
Kellemes visszaút nyugodt repülés kedves személyzettel több szabad hellyel, no és vásárolt magyar borral a fedélzeten. Családi transzferrel térünk haza utunkról.
Rómában minden rendben gyönyörű ragyogó napsütéssel külön ajándékokkal.. Szuper volt, különleges, kicsit rövid, de tartalmas. A fagyi, a limoncello, a pizza/pasta Caffé Latte, Caffé Corretto, a nasonik frissítő vize...... isteni. Voltak új helyek, és van pár olyan hely, ahová el kell menni minden alkalommal. Még egy minitalálkozó is belefért a 3 napba. Találkoztunk fiatal új szenvedélyesekkel, és új megélt élményekkel gazdagabban tértünk haza.
... és a San Carlino 
