Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Manipurától elvállva, célba vettem a centrot, és órákon át bóklásztam. Megnéztem a felújított pz. S. Silvestrot, és el kell mondanom, hogy ennyi munka után többet vártam volna. Eredeti tervek szerint sok dézsás olajfa lett volna, aztán jött egy újabb tervező. Meg nem lepődtem, olasz lapokban már láttam képeket. Nyáron szabadtéri programok lesznek itt, állítólag.
Végül a Feltrinelliben zártam a sétát, néhány cd-vel távoztam.
A szárd étteremben az első fogás gnocchi dello chef (petrezselymes-vargányás-kagylós) és culurgiones (gnocchi-szerű tésztába töltött ricotta, finom paradicsom szósszal) volt. A másik kép a tengeri herkentyűim.
A Circo Massimo oldalán egy lépcső vezet fel, és a forgalmas út túloldalán van a Roseto Communale (Rózsakert) bejárata.
Cím: Roseto Comunale di Roma, Via di Valle Murcia . Ingyenes, és mindennap este 7 körül zár.
Tavasszal, a virágzás idején kb. 1 hónapig van nyitva csak, és eddig egyikünk sem látta. A repjegy foglalásakor tudtam, hogy éppen nyitva lesz, és szerettem volna, ha belefér az időnkbe. Catella a teljes programnál engedékeny és rugalmas volt. :) Többször elképzeltem, milyen ott járkálni az illatos színes virágok között, úgy tűnt ez a vágyam is hamarosan teljesül.
Ezen a helyen egykor a római zsidó közösség temetője volt, a felső kert bejárata melletti héber feliratos oszlop, és a parcellák közötti járdák menorát (hétágú gyertyatartó) formáznak. A kert egy természetkedvelő gazdag olasz amerikai feleségének ötlete alapján nyitott meg a temető átköltöztetését követően. Talán a szívet formáló lugast is neki köszönhetjük.
Az idén teljes pompájában április 28-án nyitott ki, a szokásos új fajták nevezéses Premio Roma versenyének eredményhirdetése május utolsó harmadában volt. A versenyre nevezett csodák, és a tavalyi nyertes példányok a kert alsó részében, a hagyományos kiállítás a jól elkülöníthető felső részben kap helyet. Az állandó gyűjtemény három csoportja botanikai (hagyományos), „régi" (a hagyományos rózsák keresztezéséből származó) és modern (mindenféle újabb hibrid) fajtákat tartalmaz
A rózsakülönlegességek sorában idén kínai és mongol rózsákat is kínáltak, mint például a zöld szirmú Rosa Chinensis Virdiflorát, a színét napról napra változtató Rosa Chinensis Mutabilist, vagy a kétszínű Rosa Foetidát. Volt itt sok-sok keresztezett és nemesített rózsatő, csoportban, lugasban, szólón, pergolára futtatva, cserépben.
Catella a középső rész árnyékos részén türelmesen várt rám, míg alaposan körbejártam az illatos területet. A tetején két kutat is felfedeztem.
Ezt követően különváltunk, Catella a város- majd a szállás felé vette az irányt, nekem a közelben volt egy találkozóm, azután pedig a Gianicolóra indultam.
A 870-es buszra sokat vártam a Lgt.Sassián, de végül jött, és hamar felértünk a Piazza Garibaldira.
Szeretek ott fent sétálni, és nézni az ismerős és oly jellegzetes épületeket, tornyokat, színeket és az embereket. Örömmel láttam, hogy ott még a vadkacsák is párban járnak. :)
Az apartmanban jól esett felfrissülni, és elindultunk, hogy a legendás Szárd étteremben költsük el vacsoránkat. A buszról utáni rövid séta alatt mosolygunk, hogy akik ott szálltak le, szintén oda indultak. Tudom, hogy többen is kipróbálták már innen, nekem is nagyon bejött. A tulajdonos és a nagyon kedves pincér Catellát ismerősként üdvözli. vízzel és persze a ház borával oltjuk szomjunkat. A finom, ízletes vacsorát is azzal öblítjük. (a gnocchi alla séf az utóbbi időben némi változtatáson ment át, de Catella kedvéért elkészítik nekem hagyományosan, és mondhatni kedvemre-valóan is.) A jeges pohárban felszolgált Limoncello a ház ajándéka. Ücsörgünk még egy kicsit, és záróra felé jár, így fizetünk, és mielőbbi viszontlátás reményével hazamegyünk, hogy a fáradalmakat kipihenjük. A rövid út nagyobb része letelt, de örülünk a megélt szép pillanatoknak, és bizakodva várjuk a nemzeti ünnep napját is.
Jól gondolod. :) Egy percig sem volt kérdés, hogy látni szeretném az alsó szinteket mindkét templom esetében.
Azon a napon a szieszta miatt a 3 templom így fért össze az élettel. Nem teljesítménykényszer volt, hanem könnyed, ott megélt percek. Amikor meghozzuk a döntést, hogy kell legyen még alkalom, sőt tudjuk, hogy van is újabb lehetőség, akkortól a terv már csak előkészület, ráhangolódás. Sokkal fontosabbá válnak a jól megélt pillanatok és csipegethetünk kedvünk szerint apránként.
Hozok néhány képet az eddig leírtakhoz, aztán folytatom még a beszámolót amikor a "Jelen" is engedi a múltidézést.
Az első Tivoliban az útmenti jázminról, sajnos az illatot nem tudom illusztrálni.
A következő kettő Tivoli város látképe a Villa Adrianából, az egyiken a nekem sokatmondó fákkal, és a virágzó akhantusz.
A násznépről még, amin a frizura és a fiatalok stílusa is jobban látható talán.
Nem volt tervbe véve a templom sem, és a siesta miatt igyekeznünk kellett, a S. Clemente következett, ahol a föld alatti részre már nem is volt idő. Így Manipurának újabb megnézni való került fel a listájára:)
Hát persze, hogy nem, csak mivel eléggé macerás az elérése, és ha már ott voltatok, azért furcsállottam. De ha te már voltál, akkor értem. Jelen esetben "kárpótolt"benneket a díszes nászmenet:-)
A Casa Romana del Celio? Tényleg kár volt kihagynii, nagyon jó.
Azt külön élveztük tavaly, hogy rajtunk kívül nem volt senki, és az ott dolgozó srác végigkisért minket, sokat mesélve (mondjuk a botcsinálta szinkrontolmács szerepet ezért annyira nem élveztem .......(
Úgy tűnik, hogy az a templom "hivatalosan" Róma eskető temploma lehet, az esküvői díszítés folyamatosan ott van. Azért sajnálhatjátok, hogy nem mentetek le az ókori épületbe. Nem is értem miért nem, ha már elmentetek odáig? Annak a templomnak az lehet a legfőbb vonzereje.
Második napunkat az előzőhöz képest frissebben kezdjük, nyugodtan készülődünk.
Ez a nap Catella számára mondhatni az ismétlés jegyében telik. Azt mondta, nem bánja, szívesen megnézi, és valóban együtt mentünk, pedig bármikor külön válhattunk volna, mint azt délután meg is tettük.
Szerencsére az élet annyira profi rendező, hogy talán csak félig-meddig volt ismétlés. Programunkat a Santo Stefano Rotondo templommal indítjuk, mely a Via di Santo Stefano Rotondo és a Via della Navicella sarkánál egy kertben található. A kapun áthaladva nem is figyelünk a feliratra mely a falon található. Ezt kifelé megnézzük, és szomorúan konstatáljuk, hogy bár a kerek templom a magyarság felbecsülhetetlen emléke Rómában, de nincs magyar felirat. A piros téglás, kívülről egyszerű, de méltóságteljes templomot Szent István vértanúról nevezték el, és egy laktanya romjaira épült az ötödik század közepe táján.
„A Santo Stefano Rotondot a latin kereszténység építészetében ritka kör alakú alaprajza (rotondo) emeli az épületkülönlegességek sorába és Itália legszebb kör alaprajzú bazilikájaként ismert. A templom az V. században épült egy, Krisztus idejében keletkezett Mithras-szentély romjaira. Az első vértanú, Szent István diakónus tiszteletére szentelt templom 1454 óta szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Ekkor épült meg mellette a magyar pálosok rendháza. 1578-ban a jezsuiták vették át, s megalapították a magyar kollégiumot magyar kispapok részére. Mivel azonban a török időkben csak igen kevesen tudtak Magyarországról Rómába jönni, XIII. Gergely pápa összevonta a német nyelvterület papképző intézményével, s megalapította a Collegium Germanicum et Hungaricumot. A Santo Stefano Rotondo „kétszeresen is István”. A Szent István király által alapított római magyar zarándokházat ugyanis lebontották a Szent Péter bazilika sekrestyéjének építése miatt. Kárpótlásul épülhetett meg 1750-ben a gyönyörű körtemplom Szent István király tiszteletére szentelt magyar kápolnája. Ide temették el 1523-ban Lászai János fő-esperest, gyulafehérvári kanonokot is, aki szentföldi és római zarándokútjai hatására, egy nevezetes reneszánsz emlék, a gyulafehérvári székesegyház Lászai-kápolnájának megépítése után, erdélyi stallumát odahagyva római magyar gyóntatói megbízást fogadott el.
Mindszenty bíboros cím-temploma volt 1944-től haláláig. ”
Két csoport is akkoriban érkezik. Az egyiknek tagjai elfoglalják a két oszlopsor alkotta belső koncentrikus kört, és német nyelvű misét tartanak. Közben mi körbejárunk, megnézzük az elkerített eredeti padlózat megsüllyedt darabjait, és a vértanúk kínzását bemutató 34 freskót. A 22 Ión oszlop mely a dobszerű kupolát tartja elképesztően elegáns.
Elidőzünk egy kicsit Lászai János életnagyságú mását mutató sírjánál, elolvassuk a latin feliratot. részletek jutnak eszembe a fordításból: "... ki a jeges Dunánál született...", …Róma mindannyiunk hazája.” Számomra mindig különös érzés magyar emlékkel találkozni Rómában.
A templomot többször átépítették, külső falán befalazott boltívek vonala is kirajzolódik, 1-1 bejárat lehetett. Jelenleg csak néhány helyen áll egy-egy állvány, restaurálás folyik szolídan, 1 fő festett a sűrű szövésű háló mögött. A 4 kápolnát görögkereszt alakban helyezték el. Sajnos a Szent István-kápolnát teljesen eltakarták, és szétszedték, közelébe menni sem lehet most. A bejárat mellett találjuk az ókeresztény időkből származó márvány pápai trónt.
Fotózni csak vaku nélkül szabad, és azt is megtudjuk, hogy magyar nyelvű kis füzet kapható, természetesen veszünk 1-1 példányt 2 euróért. Lassan kisétálunk, és a falon kapaszkodó bougenville és a lezárt hátsó udvar fotózása után a kijárat felé indulunk. Megállít néhány percre a szépen gondozott kert még, aztán elindulunk.
Mivel szégyen és gyalázat, de a Santi Giovanni e Paolo templomban sem jártam még, topicunk Főangyala javaslatára a S. Clemente előtt odamegyünk. Messziről rácsodálkozunk a messziről feltűnő gyönyörű harangtoronyra, majd a homlokzat is látótérbe kerül, és örömmel nézzük meg a korábban zárt, de most nyitott kapu mögötti hatalmas épület maradványait.
A feltárt János és Pál vértanúk lakóházába nem megyünk le, de a XII. majd XVIII. sz-i barokk templomban azért nézelődünk, fényképezünk.
A bejáratnál a 8 db tekintélyes oszlop hatását a két kis oroszlán oldja. Az arányos, háromhajós bazilikába árad a fény az ablakokon. A padlózat gyönyörű, csakúgy mint az esküvői virágdekoráció.
Bár, szeretnénk megvárni a násznépet és a menyasszonyt, de még szieszta előtt látni szeretnénk a S. Clemente templomot, így elindulunk. Külön ajándékként megkapjuk a velünk szembe jövő násznépet. Különleges frizurájuk és népviseletük alapján Catella etióp származást sejt. Míg a fiatalok finom anyagból készült elegáns és merész, rendkívül dögös ruhában vonulnak, az idősebbek különleges népviseletet öltöttek. A férfiakon is elegáns öltöny van. Ritka alkalom, hogy ilyet látok, így sűrűn kattog is a gépem.
Mivel az idő közben haladt, már tudjuk, hogy a San Clemente bazilika esetében is csak a felső templomot tudjuk megnézni.
Az előudvar felől közelítjük meg, a szökőkút és az oszlopos előcsarnok meghitt és nyugtató hatással bír.
A San Clemente a 18 római tituláris templom egyike, és már a 3. században is állt. Maradványai, melyet a 19. században tártak föl, jelenleg az alsó templomban áll.
A felső-és alsó templom alaprajzát kint egymás fölé lehet csúsztatni, megnézzük, majd belépünk a középkor jellegű 3 hajós templom belsejébe. Megcsodálom a késő barokk aranyozott famennyezetet, mely Carlo Fontana tervei alapján készült csakúgy mint az utcai homlokzat. Elidőzök még az ókori oszlopok és a diadalív és apszis mozaik gyönyörű színein és az Élet Fáján felejtve tekintetem. Különleges a padozat, a régi korlátok, és a cosmata húsvéti gyertyatartó. Megnézem a Szent Katalin kápolna kora reneszánsz freskóit a szent életéről.
A 1/2 1-es zárás miatt az évezredes időutazást nem teszem meg, kimarad a IV. századi templom, és a Mithrasz szentély Szent Kelemen freskóival, és a Clooaca Maxima is. Augusztusban bepótolom.
A via di San Giovanni in Laterano felé. Ott rögtön szemben ebédelni támad kedvünk, a Pizzéria Rusticában. Mire a szeletelt pizzáinkat melegítve megkapjuk, felszabadul a kinti asztal, így a San Clemente szép homlokzata és az utca végén a Colosseo kanyarulatának látványában van részünk. Falatozás közben arra gondolok, hogy az étel finom, így elfogyasztani még a léleknek is ajándék.
Jót tesz a pihenő, elindulunk hát, és útközben a Ludus Magnus mellett haladunk el. Mint kiderült láttam már, de úgy érzem, kell még néhány kép. Vetünk néhány pásztázó pillantást az előttünk magasló Colosseumra, majd busszal elindulunk az Aventino irányába.
A Circo Massimon tornyosuló sátrakat láttuk már reggel a buszból, nagy örömömre Catella is úgy dönt, és közelről is megnézzük.
Igazi festivi hangulat, zene, lufik a magasban, és fiatalok vidám jövés-menésben. Kiderül, hogy a Don Bosco gyerekek vásárral egybekötött bemutatkozó rendezvénye van. Örömmel mászkálunk a mesterségeket és igazi tájjelegű portékákat is bemutató sátrak között. Itt találjuk nagy örömünkre a Canello Sicilianot is, amit természetesen nem hagyhatunk ki.
Bevallom őszintén, korábban valahol olvastam már az aperitivóról, de akkor nem néztem utána, és később már el is felejtettem, hogy keresgéljek és jobban körüljárjam a témát. Még utazás előtt Catella hívta fel rá a figyelmemet, azt a helyet is megjelölve, ahol végül ezt a kellemes csütörtöki estét elkezdtük. Olaszország-szerte több város éttermében elérhető az "Aperitívo". Vettünk 1-1 koktélt 8 euróért és meg is vacsoráztunk.
A menü arab hideg-saláták (kuszkusz, tészta-tarhonya-rizssaláta, humusz ) szeletelt zöldségek, svédasztalos jelleggel, de az oldalukon is olvashatjátok. Mivel a Trilussa környékén alapból sok a diák, a vendégek nagy része fiatal volt, akik kint ücsörögve fogyasztották az ízletes falatokat.
A koktél és az ételek ízlettek, jól laktunk, kellemes volt a hangulat és nem csak ügyes, hanem igazi partyarc is volt a mixer-srác.
A hely, ahol voltunk csak egy, a sok közül:
Via della Politeama 4-6 (Trastevere) 39 06 58 33 42 10;
19-02-ig van nyitva, és 10 óra körül szedték le az ételes tálakat.
Milyen jó, hogy Catella nyelviskolába jár, ott esett szó róla. Nagyon jó ötlet volt, és ezentúl szerintem sokan kipróbálják majd, hiszen Olaszország legtöbb városában színfoltja lehet a programnak. A kulcsszó: "Aperitivo".
Elidőztünk még egy kicsit kint a fal tetején, majd melegebb pulcsiba bújva indultunk egy kis trasteverei esti sétára. Aki járt már ott tudja, hogy mennyire különleges hangulata van, nagy a nyüzsi sok a járó-kelő mindig. A jellegzetes házak kis utcák között nappal is jó tekeregni, de az esti zsongás különösen az. az emberek forgataga az éttermek fénye és egyéb figyelemkeltő praktikája amolyan zsibvásáros jelleget kölcsönöz helyenként. Itt még a mutatványok is alternatívok. Itt egy pillangókat árusító férfi kínálja és csípteti a falra portékáját, amott a bajszos ősz sörényű zenészt állják körbe, amíg vonaglással és síron túli hanggal fokozza a hangulatot és bezsebeli az elismerő tapsot. Amott a téren pedig egy turbános termetes kártyavető súgja a titkokat egy kapualjban.
A jellegzetes zöld oldsmobil az étterem előtt parkol. - szokás szerint mondta Catella.
A Santa Maria Trastevere tornyának hangja billent ki az időtlen bámészkodásból, s így hazaindulunk, sikerrel megcélozva az éjfélig járó utolsó buszokat.
Tartalmas és szép nap van mögöttünk, mély nyomot hagyó élményekkel, szokásosan az első napnak külön kijáró sok-sok fényképpel. Lábaink mellett piros arcunk és karunk is figyelmet, ápolást kér, majd hamar az igazi álomból éjszakai álomba zuhanunk.
A Villa területén belül a kis fürdőhöz közel, és a gyönyörű pínea-sétány oszlopmaradványai közelében is láttam az éppen virágzó akhantuszt, pipacs szétszórva mindenütt finoman színesítette a látványt. Az épületek formák, oszlopok és mozaikok mellett szerettem a fák változatos formáját. Sok-sok jelet viseltek törzsükön, mind a kor + természet által törzsükbe mart terhükről árulkodott.
Mindezek mellett a hegyoldalon nyújtózkodó Tivoli városkára is gyönyörű panoráma nyílt egy-egy teraszról, magasabban fekvő területről. A nagyon kinyúló részeket nem jártuk be, pedig vittük a hétmérföldes csizmánkat is. Nyugalom, jó levegő, sok-sok látnivaló. Nagyon klassz program volt.
Úgy érzem, jól döntöttem tavaly júniusban, hogy egy külön napra tettem, szerintem a várossal és a másik két villával 1 napba nem fér bele.
