Kicsit eltérő volt ez az utam a szokásostól, így a beszámoló is az lesz.
Catella fórumtársunk júliusi útjáig tartó várakozást tartotta hosszúnak, nekem pedig egyelőre jegyem sem volt. Fél órán belül ez azonban megváltozott. Éppen akkoriban olvastam a Rózsakertről, és azt is tudtam, május-június fordulóján éppen nyitva lesz. Sok-sok hely kimaradt előző terveimből, így kapásból 10 napos program volt a vágylistámon.
A T1 bezárása előtt vonattal kényelmesen 20 perc alatt a reptéren voltam. A kijutás a metró+ 200E busz kombóval lényegesen hosszabb lett. 3/4 7-kor érkeztem, Catella a tőle megszokott lényegre töréssel tudatta: kicentiztem az időt. A közlekedés kiszámíthatatlansága miatt ő 1 teljes órát várt a reptéren.
Gyors áthaladás a biztonságiaknál, némi ajándékvásárlás, kaptunk egy kedves eladótól 2-2 eurós kupont, melyet (10 euró feletti vásárlásnál) azonnal be is válthattunk, majd a kapu előtt várakoztunk a beszállásra. Elnézve a poggyászokat, jó néhány extraméretes is volt. Nem volt méretkosarazás sehol, de a beszállítást néhány percre félbehagyták.
Kevés késéssel, gyors határozott felszállással indult a 3 napos út 2 Róma-szenvedélyes és velünk együtt kb. 100 ember számára. A Kapitány közlékeny volt többször is szólt az utasokhoz, a Balaton látványára is felhívta a figyelmet. Vettem egy vizet két poharat kértem hozzá, és Catella sem mondhatja már ezután, hogy nem ismeri a Bio-flakonos 1 dl. kiszerelésű Villányi vörösbort. Nyugodt repüléssel 10 perces késéssel érkeztünk meg a kellemes levegőjű városba.
A 11 órás Shuttlebusszal 20 perc múlva Prátiban voltunk, némi séta után az apartmannál voltunk, majd átvettük a kulcsot, rövid ott-tartózkodás után a Piazza San Pietro felé vettük az irányt. Tettünk egy jókora kört a Piazza Risorgimento-Piazza San Pietro- Via della Conciliazione- Ponte San Angelo- Ponte- Vittorio Emanuelle II- Borgo Pió útvonalon. A Tevere mellett haladva szomorúan láttuk, hogy a víz nagyon sekély, a híd tükörképét sem igazán mutatta. Bár hűvös volt, élveztük a Város ölelését, és fényeinek simogatását. 1/2 3 felé járt már, mikor vízszintesbe kerültünk.
Rögtön az elején mindkettőnkben felmerült a Villa Adriana vizitje is, hiszen
mindketten jártunk már Tivoliban, de a Villa Adrianát még nem láttuk. Ez volt a csütörtöki első teljes napi programunk.
Az éjszakai sétánk után későn aludtunk el, másnap nem sokkal 10 óra után érkeztünk a Ponte Mammolóhoz. A bárban a kiírással ellentétben nem adtak jegyet, a jegypénztárakhoz irányítottak minket. A 4 üzemelő kassza előtti szűkös helyen pedig iszonyú sokan álltak sorban. Mintha minden nyugdíjas, és dolgozó Római Polgár új bérletigazolványt készíttetett volna. Beálltunk hát a sorba. Nem értettük, hogy a két oda-vissza 4+4 eurót miért kéri pontosan a hölgy, de végül sikerült apróban összekaparni, és hamarosan indultunk is a Via Tiburtinán közlekedő busszal.
Tivoliban kedves kis utcákon virágos erkélyes, pálmafás udvaros házak között jázminsövény mellett tettünk egy jókora sétát, és elérkeztünk a Villa jegypénztárához. Tanulmányoztuk a térképen a villát, és elindultunk. Megnéztük az épületegyüttes eredeti állapotáról készült mérethű modellt. Ez a belső parkoló melletti épületben található. Gigantikus méreteit a 121 hektáros terület és egyéb olvasott adat már sejtette, de azért elgondolkodtam, micsoda épületek és helyek szolgálták itt az uralkodó pihenését szórakozását, nyaralását, kikapcsolódását. A hatalmas kiterjedésű terület egyszerre volt az emberi teljesítmény emlékműve, illetve a tudomány és elmélyülés helyszíne.
Hadrianus római császár palotakomplexuma a Rómához közeli Tivoliban Olaszország egyik leglátogatottabb régészeti látványossága. Ehhez képest elég kevés látogatóval találkoztunk. Emlékeim szerint a Villa D'Estében egy évvel ezelőtt jóval többen voltak. Igaz, a Villa Adriana Tivolitól 6 km-re délnyugatra található. A nagyműveltségű, építészetkedvelő császár 117-138) felismerve a hely szépségét ide építette a komplexumot. Nem sokkal trónra kerülése után kezdte építeni a Villa Adrianát, és 133-ban fejeződött be az építkezése, amikor már beteg és bánatos volt felesége és fiatal szeretője, Antinous halála miatt. Mindent utánzott, ami érdekeset utazásai közben megkedvelt. ( Hadrianus a béketeremtő császár, híres fala Anglia északi részétől a Rajna és a Duna mentén védte a birodalmat..
A villa valójában egy épületcsoport, mely paloták és díszkertek összessége, az uralkodó kedvenc görög és egyiptomi épületeinek eredeti méretű másolataival volt tele. A legfontosabb épületeket táblákkal jelölték meg, többet közülük részben helyreállítottak vagy rekonstruáltak.
Az első ásatások a 15. században kezdődtek, a leleteket azonban csak 1950 óta tárolják a helyszínen. Az 1999-ben a világörökség részének nyilvánított palotának a mai napig van egy része, amely a közönség számára eddig ismeretlen maradt.
Hadrianus elsősorban más építészeti alkotásai, köztük a Pantheon és az Angyalvár miatt ismert, ám valódi mesterműve a villa. Építésekor a császár újra akarta teremteni vagy fel akarta idézni az akkori világ építészeti csodáit. Az épületegyüttes a császárkori térművészet értékes példáit mutatja meg. Szögletes és íves alaprajzú tereik, ezek bővítései és kapcsolásai, valamint támasz- és áthidaló rendszerei rendkívül változatosak. Szép látványt nyújt mind a villa, mind az azt körülvevő hatalmas park, egy szabadtéri múzeum mely térképpel kezünkben is megtévesztő.
A villa területén, az olajfák és a cédrusok között elszórt oszloptöredékek mellett, festői a környezet.
Az egyik leglátványosabb az un. "Vizi Színház". Ez kör alakú medence, amelynek a közepén egy oszlopokkal körülvett sziget van. A sziget, amelyre lengőhíd vezetett, feltehetően Hadrianus "dolgozószobája" volt, ahová visszavonult a birodalom gondjai elől, hogy két kedvenc időtöltésének, a festészetnek és az építészetnek élhessen. Volt itt még színház, görög és latin könyvtár, két fürdőház, a vendégek és a személyzet befogadására alkalmas lakrészek, a díszkertben pedig szökőkutak, szobrok és vízmedencék. Néhány helyen felfedezhető a színes márványból és apró fekete fehér kövekből változatos mintában kirakott mozaikpadlózat.
Hadrianus az építészet mellett a görög filozófusokért is rajongott. A kert egy részén valószínüleg Platón Akadémiáját rekonstruálta, ahol a görög bölcselő tanítványait oktatta. Másolatokat készíttetett a gazdagon kifestett atheni oszlopcsarnokról, a Sztoa Poikiléről, amelynek a sztoikusok köszönhetik a nevüket. Hadrianus Poikeléjének központi terén medence volt. A Poikile mellett az ún. Filozófusok Terme Könyvtár lehetett.
Hadrianus legnagyratörőbb épületmásolata a Canopus volt, Szeparisz isten Alexandra melletti szentélye. Elkészítéséhez 119 méteres csatornát ástak, és a templomot Egyiptomból hozatott szobrokkal díszítették. Ezt a nagyszerű mérnöki munkát rekonstruálták; a medencét kariatidák szegélyezik.
avilla különböző részeit is föld alatti járatok kötik össze.
A 6. és 8. században itt táborozó barbár seregek helyrehozhatatlan pusztítást végeztek. A márványt elégették, hogy meszet nyerjenek a cementhez, és a reneszánsz régiséggyűjtők tovább rontottak a helyzeten. A kiásott szobrok Európa múzeumaiba kerültek. A Capitoliumi Múzeumban és a Vatikán egyiptomi gyűjteményében is sok az itt talált remekmű. Nagyon kevés maradt meg a Villa nagyszerű díszítéséből. Lila szín az uralkodó szimbóluma, márványdíszítés, opus-sextilek mindig a gazdagság nemesek épületeiben találhatóak.
Labirintus:
Ez a Cento camerellének (száz kamra) nevezett labirintus, amelyet a régészek Hadrianus gyomrának neveznek. A földalatti sziklákba vájt különös építmény a császár kiszolgáló-személyzetének otthona volt, öt szinten helyezkedik el, magassága helyenként eléri az 50 métert.
Bár a neve százat jelöl, a kis, elkülönített helyiségek száma ennél több és jelenleg egészen más funkciót töltenek be. Bennük tárolják azokat a leleteket, amelyeket a századok folyamán a különböző ásatások során feltártak. Több ezer van belőlük a jelentéktelennek látszó kis töredékektől kezdve márványszobrokig, domborművekig, kerámiáig, festményekig.
A kamrák maguk is műkincsek. Kívül ugyan fémrács védi őket, de belül minden változatlan, a fal sok helyen őrzi még a régi festést, a lineáris motívumokat, amelyeket növény- és állatfigurákkal gazdagítottak. Pénz hiányában a leletek nincsenek katalogizálva, restaurálva, így jelenleg csak egy távoli terv a kamrák múzeummá alakítása és a közönség előtti megnyitása. A labirintust ezért valószínűleg még sokáig csak a világ kutatói látogathatják. Egyikbe befotóztunk, a rekonstrukcióhoz használatos kellékek és festékes-bödönök sorakoznak benne.
Idén áprilistól november 4-ig a szépséges fiúról/Antinoos berendezett- és az állandó kiállítás is a Canopoban van. Fényképezni itt nem engedélyezett. Így utólag nézegetve azt látom, hogy valahogy bekúszott egy pár kép a gépembe. 2 szintes, nyitvatartás: 10-13.15ig, majd 14.15-től szeptember végéig 19.00ig, októbertől 18.00ig. Az állandó kiállítási darabok eredeti díszes oszlopok, szegélyek, szobrok, melyek másolata több esetben eredeti helyén a Villa területén található.
Ragyogó időnk volt, a naptejet Catella a szálláson, én meg itthon hagytam, megpirultunk egy kicsit. Többször frissítettük magunkat a kutak vizével, és akárhányszor bevizeztem lábamat, Bonnitára is gondoltam, ha Catella ott volt, hangosan is mondtam. Úgyhogy a Villa Adriana már kíváncsian vár. ;)
Délután 4 körül járt már, mikor a kijárat felé vettük az irányt. Várt ránk még ugyanaz a séta Tivoli utcáin a buszmegállóig. Egyik busz éppen elment, de hamarosan jött a következő, és gyorsan bent voltunk a Ponte Mammolónál. Innen a Colosseoig mentünk, ahol buszra szálltunk. Ekkor még eredeti útvonalon a Via Fori Imperialin haladhattunk, és láttuk a szombati rendezvényre előkészített lelátókat. Annyira ronda volt, hogy eszünkbe sem jutott fényképet készíteni. A szálláshoz buszoztunk, hogy az esti programunkhoz felfrissítsük magunkat és ruhánkat.
