A kettő etimológiailag összefügg, mindkettő a szláv čeljad-ból (vagy hasonlóból) származik. Két irányba történt a magyarban a vegyes hangrendű szó hangrendi kiegyenlítődése, vele együtt jelentéshasadás ment végbe. A szemantikai kapcsolat még ma is érthető, ha arra gondolunk, hogy a cselédség régen a háztartás (középkori jogban: familia) része volt.
Onnantól, hogy tujázás = ütközőn utazás, ismertem a dolgot személyes történetekből, és a tuja 'villamos' elvonódása talán kézenfekvőnek is nevezhető. Tulajdonképpen az első lépés az, ami igazán meglepő számomra: a "tujázik < : hátulja+zik" része a történetnek. Bizonyára alaposabban utánajártál korábban, én viszont csak azt látom, amit ide bemásoltál, és felmerül bennem az az eretnek gondolat, hogy esetleg Tompa József tévedhetett az etimológia (és nem pedig a jelentés) kapcsán. Persze, szlengszavak meghökkentő módon is keletkeznek...
Etimológiai szótárra nem hivatkoztam, ott amúgy lenne szakirodalmi hivatkozás is. Az viszont, hogy a prompt források mit mondanak, ráadásul a speciális jelentést dokumentálják, továbbá az, hogy a szóalkotási mód kifejezetten jellemző a szlengre, igen nagy bizonyítóerővel bír.
Teljes mértékben. Most nincs rá kapacitásom, hogy újra összeszedjem a forrásokat (közkeletű szótárakból bárki megteheti), de amikor először valaki ezt a levezetést elém tárta, azt hittem én is, poénkodik. Ehhez képest lényegében minden fázis adatolható szótárakból. Azért amit gyorsan össze tudtam kapni, azt idézem:
„tujázik < : hátulja+zik ’ütközőn utazik’, ezt a harmincas évek argójából ismerem” (Tompa József: A becéző szó eleji névrövidítés a mai szóalkotásmódok rendszerében. MNy. 1964: 92).
„Nagyon fontos játékunk volt – egyetlen későbbi sem hasonlít hozzá – a tujázás. A budapesti gyerekek számára, legalábbis akik meghatározott kerületekben laktak, emlékezetes és sok örömet okozó élmény lett emiatt Nagy-Budapest kialakulása. A nagykörúti villamosok (és a túl exponált helyen futó 2-es és 9-es) kivételével szinte minden villamos hátsó ütközőjének jellemző képe volt a rajta tujázó fiú – ritka ügyesség kellett ahhoz, hogy egyszerre ketten csinálják. A tujázás többünk számára azért emlékezetes, mert az idősebb kalauzok, a szörnyülködő járókelők egyértelműen utcagyereknek minősítették ezeket a gyerekeket – nem tudván, hogy ez néha felvételi vizsga volt egy csapatba, néha ügyességi próba, és nem tudták azt sem, hogy három villamosjegy árából futotta egy mozijegy” (Hegedüs T. András–Forray R. Katalin: Az újjáépítés gyermekei – a konszolidáció gyermekei. Magvető, Budapest, 1989: 52).
„a gyalogjárás 8-10-15 kilométert is jelenthetett a villamosozás pedig nem ritkán az ún. tujázással, azaz a villamosütközőre való veszélyes és tilos felkapaszkodással volt egyenlő” (Svéd László: A magyar munkáspártok ifjúsági szervezetei a XX. század húszas éveiben. Múltunk 2003/4: 159).
„tuja [2] fn biz kiv Villamos. [<- hátulja] tujázik tn ige biz 1. kiv A villamos hátulsó ütközőjén utazik. 2. Villamoson megy. [<- hátujázik ’ua.’]” (ÉKsz.2).
Jó lenne az 50-es évek netes fórumaiban keresgélni igazából :) .
A gyűjtemény amúgy tetszik. A legközelebbi analógia még a "lanyi" (a mű szerint <villanyi <villamos), bár ez is előfordul "szlanyi" alakban, aztán csuda tudja, melyik a korábbi, de ez még hihető.
A "villamos hátuja" nekem leginkább ott sántít, hogy bár ez ilyen helyesírással nem volna egyedi, szerintem ezt nem így ejtik. Hanem /hátujja/, vagy /hátúja/.
(18,6 millió tehát a korpusz kb. 10%-a) internetes fórumok (az index.hu fórumainak (!) és több kárpátaljai fórum) beszélgetéseit tartalmazza. Ez a nyelvi változat azért fontos, mert ez áll a legközelebb a spontán nyelvi kommunikációhoz, bizonyos esetekben nagyon hasonlít a beszélt, élő kommunikációhoz.
Nyelvváltozat: magyarországi, szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági Alkorpusz: sajtó, szépirodalom, tudományos, hivatalos, személyes Lekérdezés: [ word = "hátuljázik" ] ; Lekérdezett korpusz mérete: 187644886 szó Találatok száma: 0 db 0,00 db / millió szó Keresési idõ: 0,01s Nincs találat.
Nyelvváltozat: magyarországi, szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági Alkorpusz: sajtó, szépirodalom, tudományos, hivatalos, személyes Lekérdezés: [ word = "hátuljázás" ] ; Lekérdezett korpusz mérete: 187644886 szó Találatok száma: 0 db 0,00 db / millió szó Keresési idõ: 0,01s Nincs találat.
Ez amúgy mennyire van dokumentálva? Csak felvetés-szinten hallottam eddig ezt a származtatást, és bevallom, nekem a tuja < villamos hátulja kicsit népetimológiásan hangzik.
Sziasztok! A hagymás fogas-ír nevű növény kapcsán merült fel, hogy honnan is eredhet a neve (van egy növényes oldalam, és kaptam egy emailt).
Az én forrásom szerint: "Régen foganőtt fűnek is hívták, mert fogazott leveleinek hónaljában kis sarjrügyeket hajt, amit a nép fognak, máskor hagymának néz. Nagy C-vitamin tartalma miatt fogínysorvadás, skorbut és tüdővész ellen használták. (Fogas-ír = fogra ír!)." (D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek)
Email: "Egy apró megjegyzésem lenne a leíráshoz. A fogas-ír nem arról kapta a nevét, hogy a 'fogra ír'. Az ír a régi magyar nyelvben 'gyökér' jelentésben is használatos volt, így a növény neve 'fogas gyökér' jelentésű. Népi elnevezései közt van is olyan, hogy foggyökér. (Forrás Grétsy László, válasz egy olvasói levélre - az enyémre :) )"
A növény gyökére látható ezen a rajzon, tényleg mintha fogai lennének.
Mit lehet erről mondani? Esetleg mindkettő, mert az emberek régen hajlamosak voltak hasonlót a hasonlóval alapon gyógyítani, és mert fogas volt a levele és a gyökere is, ezért a fog betegségeire használták?
csákány – ‘kőfejtésre való nyeles szerszám’. Valószínűleg török eredetű, talán a honfoglalás utáni kun-besenyő hatás révén. Példák más törökös nyelvekből: szeldzsuk, kirgiz, kazah, ujgur csakan (‘csatabárd’). Figyelemre méltó, hogy a szláv nyelvek többségében is van csakan, csekan ‘csákány’ értelemben; lehet hogy ezek egyike a ~ forrása, de hihetőbb, hogy szintén vagy török nyelvekből, vagy éppenséggel a magyarból erednek.
Szívesen, ezért is vagyunk itt. Lettem én is már kiigazítva, és a fórum fesztelen stílusa miatt nyilván többször is elhamarkodtan mondtam ezt-azt; ez is frissítheti az ismereteket, ebből is tanulhatunk.
Rég olvastam a témabeli szakirodalmat, ezért az egyházi szláv terminus technicus nem ugrott be (amúgy elég félrevezető elnevezésnek tartom, de ez nem mentség, csak magyarázat), így egy lépéssel arrébb értelmeztem az adott kontextust. Természetesen neked van igazad. Köszi, hogy tisztáztad.
A zsidó Bar Micva párhuzamot nem én találtam ki, a Besztercebányai Dobré slovo misziós állomás és keresztény közösség honlapjáról vettem, ahol a bérmálás szentségének eredetét magyarázza egy pap:
A bérmálás a Szent lélek általi keresztelés.
Márk 1,8 : Én vízel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.
Csel. 2,38 : Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan A Jézus Krisztusnak a nevében a bűnöknek bocsánatjára és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Csel. 8,15-17 : Kik mikor lementek könyörögtek érettük, hogy vegynek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállot rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájok veték és vőnek Szent Lelket.
Ebből ered a bérmálás vagyis a Szent lélekkel keresztelés szentsége. A vízel keresztelés által a keresztelt az egyház tagjává válik, de paszívan. Ennek megfelel értelemben a zsidó körülmetélés. A bérmálást megelőzőb tanítás és a bérmált kora az egyházközség tudatos tagjává válását erősíti meg a szentség felvétele által. Protestánsoknál ez a konfirmáció. Ennek felel meg a zsidóknál a Bar Micva és a Bat Micva (lányoknál), ott is a tanítás után bizonyítja a serdülő azt hogy a szellemileg alkalmas hitközségbeli tagságra.
Szlovákiában ahonnan vettem az anyagot, a zsidó téma nem vált ki olyan pro vagy kontra érzelmeket mint Magyarországon, mivel ott ez gyakorlatilag nem létező etnikum. Ott mi magyarok vagyunk a mumusok.
