Ez nálatok éppen annyira vaksi értelmezés, mint a Ján1:1.
Nézd meg a szövegkörnyezetet, és a Luk10:7 első mondatát. Nem a házról házra történő prédikálás van megtiltva, hanem a vendéglátóhelyek váltogatása, a vendégszeretet kihasználása.
A kettő nagyon nem ugyanaz, csak a hamiskeresztények, és az elvetemült antiJT-sek próbálják összemosni a kettőt. Sikertelenül.
"Ha azt gondoljátok, hogy lehet valaki vagy valami úgy isten hogy közben nem Isten, akkor - vigyázz, ez most tiszta formális logika, semmi teológia - ez csak abban az esetben lehetséges, ha az egy Istenen kívül van(nak) más isten(ek) is."
Vannak hamis istenek is.
De az által kinevezett személyeket , pl. a bíráit is isteneknek hívta maga az Isten (Zsolt82:6) és Mózest is isteni személlyé tette.
A Bibliában nem idegen az, amit te hamis teológiával megpróbálsz elnyomni-sikertelenül.
"Mert ha csak egy isten van, aki ugyebár Isten, akkor a Jn 1,1-ben az Logosz csakis ezzel lehet egyenlő."
Téged ez a trinitárius sablonszöveg vezérel gondolkodás nélkül, bár megtévesztésként értelemre hivatkozol.
Pont azt mutatja a Ján1:1, hogy Jézus és az Isten teljesen más személyek, ezért a Logosz "csak" isten(i személy), és nem az Isten.
János 1:1, ÚVF, JT-k, ha ez ügyben van vitázhatnékod az Őrtornyos fordítás nyelvészeti indokolásával, akkor itt van pár angol nyelvű link a témában, ha ez ügyben. Kérlek nézd át őket, hogy mennyire találod őket alapos kritikának
Néhány tudósnak utánanéztek, akikre az Őrtorony hivatkozni szokott a maga János 1:1 értelmezése védelmében, és persze kiderült, hogy nem egészen azt mondták, amire az Őrtorony felhasználta szavaikat:
"and the Word was fully God." - or “and what God was the Word was.” Colwell’s Rule is often invoked to support the translation of θεός (qeos) as definite (“God”) rather than indefinite (“a god”) here. However, Colwell’s Rule merely permits, but does not demand, that a predicate nominative ahead of an equative verb be translated as definite rather than indefinite. Furthermore, Colwell’s Rule did not deal with a third possibility, that the anarthrous predicate noun may have more of a qualitative nuance when placed ahead of the verb. A definite meaning for the term is reflected in the traditional rendering “the word was God.” From a technical standpoint, though, it is preferable to see a qualitative aspect to anarthrous θεός in John 1:1c (ExSyn 266-69). Translations like the NEB, REB, and Moffatt are helpful in capturing the sense in John 1:1c, that the Word was fully deity in essence (just as much God as God the Father). However, in contemporary English “the Word was divine” (Moffatt) does not quite catch the meaning since “divine” as a descriptive term is not used in contemporary English exclusively of God. The translation “what God was the Word was” is perhaps the most nuanced rendering, conveying that everything God was in essence, the Word was too. This points to unity of essence between the Father and the Son without equating the persons. However, in surveying a number of native speakers of English, some of whom had formal theological training and some of whom did not, the editors concluded that the fine distinctions indicated by “what God was the Word was” would not be understood by many contemporary readers. Thus the translation “the Word was fully God” was chosen because it is more likely to convey the meaning to the average English reader that the Logos(which “became flesh and took up residence among us” in John 1:14 and is thereafter identified in the Fourth Gospel as Jesus) is one in essence with God the Father. The previous phrase, “the Word was with God,” shows that the Logos is distinct in person from God the Father.
John’s theology consistently drives toward the conclusion that Jesus, the incarnate Word, is just as much God as God the Father. This can be seen, for example, in texts like John 10:30 (“The Father and I are one”), 17:11 (“so that they may be one just as we are one”), and 8:58 (“before Abraham came into existence, I am”). The construction in John 1:1c does not equate the Word with the person of God (this is ruled out by 1:1b, “the Word was with God”); rather it affirms that the Word and God are one in essence.
Sosem házaltunk, csak ahogy a Biblia és Jézus mondja, az embereket keressük fel Krisztus megbízásból.
Nektek és a hamiskeresztényeknek ez házalás, mert valamiféle negatív jelzővel muszáj illetnetek a keresztény munkát. Mert nem ismeritek az evangéliumi kereszténységet.
Nagyon egyszerű. Ha azt gondoljátok, hogy lehet valaki vagy valami úgy isten hogy közben nem Isten, akkor - vigyázz, ez most tiszta formális logika, semmi teológia - ez csak abban az esetben lehetséges, ha az egy Istenen kívül van(nak) más isten(ek) is. Mert ha csak egy isten van, aki ugyebár Isten, akkor a Jn 1,1-ben az Logosz csakis ezzel lehet egyenlő.
ÚVF-em valóban nincs, mert sosem voltam és nem is leszek Jehova Tanúja, ellenben görög nyelvkönyvem történetesen van, azt bármikor felüthetem. Nyilvánvalóan nem vagyok tévedhetetlen, de sok jó teológiai könyvem azért van :) Meg sok jó tanárom is :)
Ahogy külföldön jó néhány helyen tettek a szcientoógiával úgy kéne itthon is a jehova tanui destruktív ember és Isten ellenes szektáva egyetemben, tehát BETILTANI.
"A tulajdonság lehet pl. az "isteni", ahogy azt szépen bele is hamisítottátok a Bibliába, csakhogy jól tudjuk, hogy ott nem ez a szó áll (θειας), hanem a θεος, ami FŐNÉV."
Te nagyot hazudsz, mert nem hamisítottunk bele a Bibliába "isteni"t.
Az ÚVF ezt írja:
"Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt."
Most már illene bocsánatot kérned ezért az aljas rágalomért.
"pedig a ho logosz az Igét teszi alannyá. Nemo is megerősítette" - Ezzel azonban nem érsz semmit, mert ha az Ige természetére (és nem azonos személyűségére) nézve Isten, azzal ki van zárva úgy a modalizmus, mint az arianizmus. Régen észrevették ezt a nagy kappadókiaiak.
== Aki ilyet kérdez, annál komoly értelmezési problémák vannak. ==
Ez könnyen lehet, ezért várom több órája, hogy valami hasznavehetőt is ideírj az Őrtorony-sablonokon túlmenően.
== Az Isten nem lehet az Istennél ==
Persze, meg halottak nem támadhatnak fel, vakok nem gyógyulhatnak meg, satöbbi, satöbbi. Ha az emberi értelmet teszed meg a Szentírás mércéjévé, akkor oda jutsz, ahová a felvilágosodás óta sokan: zsákutcába. Az a kérdés, hogy a Szentírás képezi-e az alapot, vagy az emberi értelem. Ez az érved amellett szól, hogy nálad az emberi értelem. Nincs ezzel baj, sok ismert teológus is próbálkozott már ezzel (legutoljára Rudolf Bultmann, vele még saját tanítványai is szembefordultak), csak akkor ne mondjuk, hogy az érveitek a Bibliára épülnek.
